Valamennyi bejegyzés

Thriller (dal)

Thriller (single)A Thriller című dal Michael Jackson azonos című albumának a hetedik, utolsó kislemeze. A kislemez 1983. november 12-én jelent meg a legtöbb országban, míg az Egyesült Államokban 1984. január 23-án.

A dal szerzője Rod Temperton, eredeti címe Starlight volt. Temperton elmondása szerint a megírásra egy Michael által írt korábbi dal, a Heartbreak Hotel inspirálta, amely a Jacksons 1980-as Triumph című albumán jelent meg.

A Starlight című eredeti demó – amely alább meghallgatható – még teljesen más témájú volt, mint a későbbi horror történet. Temperton így mesélt arról, hogy hogyan lett a Starlightból Thriller:

“Eredetileg amikor elkészítettem a Thriller demóját Starlightnak neveztem el. Quincy [Jones – az album producere – a ford.] azt mondta nekem: ‘Sikerült kitalálnod egy címet a legutóbbi albumhoz. [Az Off The Wall album címadó dalát is Temperton írta. – a ford.] Most lássuk mit tudsz tenni ezért az albumért.’ Azt mondtam: ‘Ó, nagyszerű.’ Visszamentem a szállodába, leírtam két vagy háromszáz címet és előálltam azzal a címmel, hogy Midnight Man. Másnap reggel felkeltem és ezt a szót mondogattam… Valami a fejemben azt súgta, hogy ez a cím. El tudtam képzelni a Billboard slágerlista tetején. Láttam magam előtt az ajándéktárgyakon és azt ahogy kiugrott az újságok oldalairól: Thriller.” [1]

Vincent Price

Vincent Price

Temperton azt nyilatkozta, hogy mindig is az elképzelései között volt, hogy a dal végén lenne egy szöveges, rap rész, de eleinte nem igazán tudta, hogy mit kezdjen ezzel az ötlettel, míg végül úgy döntött, hogy egy olyan valakinek kellene elmondania, aki híres a horror műfajban. Quincy Jones akkori felesége, Peggy Lipton javasolta Vincent Price-t, akit ismert korábbról. Price két lehetőség közül választhatott: vagy kap 20 ezer dollárt a részvételéért, vagy pedig részesedést az album eladásaiból. A színész az első opciót választotta, ami utólag nagyon rossz döntésnek bizonyult, hiszen a részesedés milliókat hozott volna a számára miután a Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumává vált.

Temperton elmondta, hogy a rap felvételének reggelén még nem volt kész annak teljes szövege, csak az első versszak, a másodikat úton a stúdióba a taxiban írta meg. Van egy harmadik, kevésbé ismert versszak is, ami azonban az eredeti albumra nem került fel, viszont megtalálható a Thriller 2001-es különleges újramaszterelt kiadásán.

A hangmérnök Bruce Swedien így nyilatkozott erről: “Számomra az a csodálatos dolog Vincent Price rapjében a Thrillerben, hogy Rod Temperton írt egy brilliáns Edgar Allan Poe stílusú dumát a taxiban úton a felvételre! Amikor kritikusra fordulnak a dolgok akkor látod meg mi az igazi zsenialitás. Természetesen ha már zsenialitásról beszélünk, akkor Vincent előadása is figyelemre méltó volt… az időzítés, a hajlítás – és mindössze két felvételre volt szüksége hozzá! Michael vokálja is több, mint csodálatos – micsoda élmény!”

Swedien elmondása szerint egyébként a háttérvokál egy részét a Westlake Stúdió zuhanyzójában vette fel Michael.

Műfajilag a Thriller egy pop-funk dal.  Önmagában dalként nem tartozik a legerősebbek közé a róla elnevezett albumon, de a hozzá készült videó és koreográfia legendássá tette. A csaknem 14 perces rövid film rendezője John Landis, akit Michael az American Werewolf In London (Amerikai farkasember Londonban) című filmet látva kért fel a feladatra. (Érdemes megfigyelni, hogy a rövid filmben 4:08 körül elhangzik a “See You Next Wednesday” című frázis, ami Landisnek egyfajta védjegye – majdnem minden filmjében megjelenik ez a frázis vagy szóban, vagy írásban.) A koreográfiát, akárcsak a Beat It-ben, Michael Petersszel készítette el Michael Jackson. A női főszerepet Ola Ray játssza. Bemutatójára az USA-ban 1983. december 2-án került sor.

A videó jóval hosszabb, mint maga a dal, így több helyen szöveges jeleneteket látunk benne. A film klasszikus horror témákat jelenít meg – farkasember és zombik – és szándékosan fel is vonultat klasszikus horror film kliséket.

“Az ötletem az volt, hogy legyen egy párbeszéd ennek a rövid filmnek az elején – szeretem, ha van eleje, közepe és vége, ami egy sztori szerint halad. Én nagyon benne vagyok a darab teljes elkészítési, megalkotási folyamatában. Tudod, a lelkemnek benne kell lennie. Általában, tudod, a [rövid film] a zenét interpretálja. […]

Kényes dolog volt dolgozni rajta mert emlékszem, hogy az eredeti hozzáállásom az volt: ‘Hogyan táncoltatsz meg zombikat és szörnyeket anélkül, hogy nevetséges lenne?’ Szóval azt mondtam: ‘A megfelelő mozdulatokat kell kitalálnunk, hogy ne nevessék ki.’ De egy új szintre kell emelnie. Szóval bementem egy szobába [a koreográfus] Michael Petersszel és én és ő együtt elképzeltük, hogy ezek a zombik hogyan mozognak miközben mindenféle arcokat vágtunk a tükörben. Néha szörny sminkben mentem próbára és azt nagyon szerettem. Szóval ő és én együttműködtünk, együtt koreografáltuk a darabot és úgy gondoltam, hogy ilyesféle dologgal kellene kezdődnie és aztán átmennie ebbe a jazzes lépésbe, tudod. Ilyen hátborzongató dolgokba.” [2] – mondta MJ a koreográfiáról egy 1999-es MTV interjúban.

Egy másik interjúban azt is elmondta, hogy ez volt egyik legemlékezetesebb videó forgatása: “Imádtam szörnnyé válni, mert ez lehetőséget adott számomra, hogy valaki mássá váljak. Jó móka volt e mögé a maszk mögé rejtőzni és csak kiengedni ezt a részedet, a testedet és az érzéseidet… számomra ez izgalmas volt. És a tánc és az átalakulás és mindazok a mókás dolgok, amiket csináltunk – nagyon emlékezetes!” [3]

A zombi tánc a Thrillerben

A zombi tánc a Thrillerben

A filmet New Yorkban és Los Angelesben forgatták körülbelül 500 ezer dolláros költségvetésből, amelyet Michael saját zsebből állt, mert a lemeztársaság a Billie Jean és a Beat It videója után ezt már nem volt hajlandó finanszírozni. Akkoriban ez horribilis összegnek számított egy zenei videóra, azonban a befektetés több, mint megtérült, hiszen a Thriller óriási sikert aratott és ha valakinek a Billie Jean és Beat It után még mindig nem esett le, hogy Michael Jackson új korszakot nyitott a zenei videók készítésében, akkor a Thriller után ez már mindenki számára világos volt.

“Az MTV történetében először értünk el kiugró nézettséget. Akkoriban 1,2-es átlagos huszonnégyórás nézettséggel rendelkeztünk, de minden alkalommal, amikor a Thrillert játszottuk a mutató felugrott 8-ra vagy 10-re. Sok mindent megtanultunk a programozásról.” [4] – nyilatkozta 2006-ban az MTV (Music Television) egyik alapítója, Les Garland.

A Thriller album videói után egyre több igényes videó jelent meg más művészektől is. A tánc és a koreográfia is szerves részévé vált a zenei videóknak és egyre több énekes-táncos jelent meg az MTV képernyőjén, nem beszélve a fekete művészekről, akiknek szintén MJ és a Thriller album videói nyitottak utat a korábban a fehérek által preferált zenére orientálódott MTV-n. (Erről részletesebben ebben a cikkben olvashatsz.)

A Thriller videó készítéséről megjelent egy 45 perces werkfilm is Making Michael Jackson’s Thriller címmel, amely VHS-en kilenc millió példányban kelt el. Egy időben az MTV a Thriller rövid film mellett ezt a werkfilmet is rendszeresen sugározta és ezért a jogért 250 ezer dollárt fizetett Jacksonnak. Emellett a Showtime 300 ezret fizetett a werkfilm kábel televíziós  játszásának jogáért, a Vestron Video pedig további 500 ezer dollárt a videókazetta forgalmazásáért – mindez az eladásokból származó bevételeken felül.

Figyelembe véve, hogy mostanság miket láthatunk a televízióban (vagy akár, hogy a gyerekek milyen rajzfilmeken nőnek fel) mai szemmel szinte nevetséges, hogy a megjelenésekor voltak, akik azzal vádolták a Thriller videót, hogy “túl erőszakos”. Dr. Thomas Radecki pszichiáter, a Televíziós Erőszak Elleni Nemzeti Koalíció (NCTV) elnöke így bírálta akkoriban a Los Angeles Times-ban: “Nem túl nehéz elképzelni, hogy miután megnézik a Thrillert a fiatal nézők ezt mondják: ‘Hé, ha Michael Jackson terrorizálhatja a barátnőjét, akkor én miért ne tehetném?'” [5] Azért az elég valószínűtlen, hogy bármelyik fiatalnak sikerült volna zombivá vagy farkasemberré változnia a Thriller hatására, de hát ki tudja…

Michaelnek, aki a Jehova tanúi szigorú vallási előírásai szerint nevelkedett, másfajta kritikával is szembe kellett néznie a saját felekezete részéről. A Jehova tanúi felfogása szerint ugyanis a videó okkult, márpedig az okkultizmus szigorúan tilos a tanításaik alapján. Michael emiatt röviddel az elkészülte után, de még a megjelenése előtt meg akarta semmisíteni a filmet, de az ügyvédje, John Branca elrejtette azt előle. Végül pedig meggyőzte arról, hogy ha a film elejére kitesznek egy nyilatkozatot miszerint Michael nem támogatja az okkultizmust, akkor azzal minden rendben lesz. Így került a film elejére ez a felirat: “Erős személyes meggyőződésem miatt hangsúlyozni kívánom, hogy ez a film semmi módon nem támogatja az okkultban való hitet. – Michael Jackson”. Brancának ezzel sikerült megmentenie a Thrillert az utókor számára.

A kislemez az USA-ban a 4. helyig jutott és ezzel a Thriller albumról kiadott mind a hét kislemezről elmondhatóvá vált, hogy Top 10 sláger. Korábban még nem volt arra példa, hogy ennyi kislemez bejusson a Top 10-be egy albumról. Az Egyesült Királyságban a 10. hely volt a csúcspozíciója, Franciaországban és Spanyolországban az 1. helyig jutott.

A Michael halála utáni héten 2009-ben ez volt MJ legnagyobb példányszámban eladott kislemeze a digitális formában letöltött dalok közül. Több más országban ismét Top 10-es sláger lett.

Halloween körül minden évben rendszeresen megugrik a dal népszerűsége és újra és újra felkerül a slágerlistára.

Az 1984-es Grammy díjátadón a dalért Michael elnyerte a Legjobb férfi pop vokális előadásért járó díjat. Ugyanebben az évben a Thriller dal/videó három MTV Video Music Awardot nyert: a Legjobb előadásnak egy videóban járó díjat, a Legjobb koreográfiának járó díjat és a Közönségdíjat. Egy évvel később a Making Michael Jackson’s Thriller werkfilm is Grammyt kapott a Legjobb videó album kategóriában, valamint két American Music Awardot a Legjobb home videó és a Legjobb hosszú formátumú videó kategóriában.

2009-ben a Thriller volt az első zenei videó, amelyet az amerikai kongresszusi könyvtár beválasztott a Nemzeti Film Regiszterbe. 1991-ben pedig bekerült a Zenei Videók Producereinek Hírességek Csarnokába.

2001-ben a VH1 minden idők 100 legjobb videójának listáján első helyet ért el. Akárcsak az MTV hasonló listáján 1999-ben.

Természetesen a Thriller elmaradhatatlan része volt Michael mindhárom szóló turnéjának (Bad, Dangerous és HIStory turné), ugyanakkor érdekes módon nem adta elő a Jacksons 1984-es Victory turnéján, mivel ott nem volt elégedett a dal élő hangzásával.

A dal hivatalos változatai:

Album Version
Remixed Short Version
Edit
Instrumental
Voice Over Session (Vincent Price rapje)
Video Soundtrack Version

A Thriller dalt többen feldolgozták – a teljesség igénye nélkül: Ian Brown (a Stone Roses énekese) 2000-ben, a Ten Masked Men death metal együttes ugyanabban az évben, Imogen Heap 2009-ben. Többek között hangmintázza a Prodigy The Way It Is című dala, az N.W.A. 100 Miles And Runnin’ című dala, Biz Markie Muddfoot című dala, a Public Enemy 911 Is A Joke című dala. Britney Spears utal a Thriller videójára 2011-es I Wanna Go című klipjében.

Az eredeti kislemez B oldalán a Can’t Get Outta the Rain című dal jelent meg, amit Michael még a Wiz című film forgatásán írt, mintegy a You Can’t Win című dal folytatásaként, kiegészítésekén. Az Egyesült Királyságban kiadott verzió B oldalára a Things I Do for You című Jacksons dal egy koncertfelvétele került.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/4-thriller/

Az album verzió

A demó – a Starlight

Vincent Price teljes rapje – mindhárom versszakkal

Írta és komponálta: Rod Temperton
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Rod Temperton (vokális, ritmus és szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A rapet előadja: Vincent Price
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, funk, R&B

Videó

Rendezte: John Landis
Koreográfia: Michael Peters, Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 4.
Egyesült Királyság: 10.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Olaszország: 2.
Ausztrália: 3.
Kanada: 3.
Hollandia: 3.
Új-Zéland: 6.
Németország: 9.

Forrás:

[1] Peter Lyle – Michael Jackson’s monster smash (2007. november 25.)

[2] Lydia Hutchinson – Michael Jackson’s “Thriller” Video Turns 28 (Performingsongwriter.com, 2011. december 2.)
http://performingsongwriter.com/michael-jackson-thriller/

[3] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[4] Why It Took MTV So Long to Play Black Music Videos (JET magazin, 2006. október 9.)

[5] 25 ‘Thriller’ facts (Los Angeles Times, 2008. február 12.)
http://www.latimes.com/entertainment/music/la-et-web-thrillertrivia12feb12-story.html

Beat It

BeatItA Beat It Michael Jackson egyik leghíresebb kislemeze. A Billie Jean mellett/mögött a Thriller album egyik legmeghatározóbb slágere volt. Az album harmadik kislemezeként jelent meg a The Girl Is Mine és a Billie Jean után 1983. február 3-án, és akárcsak a Billie Jean a Beat It is Nr. 1. sláger lett a Billboardon. Egy időben ez a két dal egyszerre volt az első ötben az amerikai slágerlistán.

A Thriller munkálatai közben Quincy Jones producer kérte meg Michaelt arra, hogy írjon egy rockosabb dalt az albumra, akinek ez volt az első ilyen jellegű próbálkozása. “Olyan dalt akartam írni, olyasféle dalt, amit megvennék, ha rock dalt vennék… Így közelítettem meg és azt akartam, hogy a gyerekeknek igazán tetsszen – az iskolás gyerekeknek éppúgy, mint a főiskolásoknak.” [1] – mondta egy 1984-es interjúban az Ebony-nak.

Az eredmény egy olyan pop-rock dal lett, amely amellett, hogy hozta a rockra jellemző elemeket még táncolható is volt. Ezért aztán a média gyakran küszködött is a besorolásával és megcédulázásával. Volt olyan, aki “fekete rocknak” hívta (bármi legyen is az), de talán mi sem jelzi jobban stílusokon átívelő mivoltát, hogy az 1984-es American Music Awards-on a Beat It ugyanúgy nyert a Kedvenc pop/rock videó kategóriában, mint a Kedvenc soul/R&B videó kategóriában, valamint hogy a Billboard R&B slágerlistáján is Nr 1. lett rockosabb jellege ellenére is.

Amint arról a Billboard Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot? című cikke ír, a Thrillert megelőző időszakban amolyan kulturális apartheid jellemezte a könnyűzenét: élesen elvált egymástól az ún. “fekete” és “fehér” zene hallgatótábora, s a diszkó éra vége után a fekete zene egyre jobban kiszorult a főáramból. Eleinte az 1981-ben indult Music Television (MTV) sem volt hajlandó fekete zenét játszani, mondván ők egy “rock” csatorna, ami tulajdonképpen eufémizmus volt a fehérek által preferált zenére. A Thriller album társadalmi jelentősége abban áll, hogy ez volt az az album, amely végre áttörte ezt a falat és amely rávette az MTV-t arra, hogy felvegye a fekete zenét is a kínálatába, valamint a fővonalbeli rádióállomásokat, hogy ismét játszanak fekete zenét. Ebben a folyamatban a Billie Jean mellett a Beat It is nagy szerepet játszott, s utóbbi talán még inkább egyesítő erővel bírt, lévén egy fekete sztár játszott benne rock zenét. A crossover jelleget tovább erősítette, hogy a dal híres gitárszólóját a korszak egyik legnépszerűbb rock gitárosa, Eddie Van Halen játszotta, míg dobon a Toto együttes alapító tagja, Jeff Porcaro működött közre.

Érdekesség, hogy Van Halen gitárszólója alatt hallható a dalban egy kopogás, ugyanis egy technikus bekopogott közben, nem tudván, hogy odabent éppen felvétel zajlik. Ezt a kopogást szándékosan benne hagyták a végleges dalban.

Tematikailag a dal ugyanúgy a kiegyezés és az ellentétek elsimításának üzenetét hordozza, mint zeneileg: “A fokozódó bandaháborúk és a felbujtó hidegháborús szónoklatok idejében, a „Beat It” kiállt a pacifizmus mellett az erőszakkal szemben. Szembeszállt a hagyományos rock „macsó” pózolásával, és helyette az ego által vezérelt konfliktus ellenzésére hívta fel a figyelmet. Az alternatíva, amit Jackson kínál, hogy állj ellen a társadalmilag előidézett megtorlás ördögi körének, „tűnj el” („beat it”), és így az életet válaszd a halál helyett.” [2] – írta Joseph Vogel Man In The Music című könyvében (a fordításért köszönet az Ember a zenében blognak).

A dalhoz készített rövid film a második volt Thriller albumhoz a Billie Jean videója után. Michael Bob Giraldit kérte fel a megírására és megrendezésére, aki korábban reklámfilmeket rendezett, de zenei videót még soha azelőtt. A széles körben elterjedt vélekedés ellenére a videót nem a West Side Story inspirálta. Giraldi saját bevallása szerint a saját gyerekkorából merítette az ihletet hozzá.

Mivel a CBS nem volt hajlandó finanszírozni a videó 140 ezer dolláros költségvetését, így Michael saját zsebből fizette azt.

A forgatásra 1983. március 9. körül került sor Los Angeles egyik leglepukkantabb körzetében a Skid Row-n, egész pontosan főleg az East 5th Streeten. (A Los Angeles-i Skid Rown található az egyik legnagyobb hajléktalan populáció az USA-ban.) Michael nemcsak a helyszínválasztásban akart autentikus lenni, hanem a szereplők megválasztásában is. A táncosokon kívül a filmben megjelenő bandatagok valódiak, nem színészek. Sőt, ha jól megnézzük még a táncosok közé is keveredtek valódi bandatagok. 80 bandatag vett részt a forgatáson LA két leghírhedtebb bandájából a Cripsből és a Bloodsból. Miután ez a két banda ádáz riválisa egymásnak, ezért megtették a megfelelő biztonsági óvintézkedéseket, de semmilyen balhé nem volt, a bandák félretették az ellentéteket a forgatás idejére.

A koreográfiát főleg Michael Peters (a videóban a fehér dzsekis bandavezér) készítette, de MJ is közreműködött benne. A másik bandavezér Vincent Paterson, akivel Michael a későbbiekben sokat dolgozott együtt, mint koreográfussal.

A Beat It rövid filmje a Thriller című dalhoz készített rövid filmmel együtt trendet indított a csoportos koreográfia alkalmazásában a zenei videókban.

Mind a dal, mind a videó nagy kulturális hatást gyakorolt. Számtalan díjat is nyert. Az 1984-es Grammy gálán ez a dal lett az Év felvétele és Michael megkapta érte a Legjobb férfi rock vokális előadásnak járó díjat. Az American Music Awards-on a Beat It videója lett a Kedvenc pop/rock videó, valamint a Kedvenc soul/R&B videó is. Később beválasztották a Zenei videók produceri hírességek csarnokába.

Több mozifilmben is felcsendül – a teljesség igénye nélkül: Vissza a jövőbe II (1989), Zoolander (2001), Undercover Brother (2002). Többen feldolgozták, a legsikeresebben a Fall Out Boy, amely John Mayer gitárszólójával 2008-ban a 19. helyet érte el a dallal a Billboardon. De játszotta például a Metallica is a 2003-as MTV Video Music Awardson.

A kislemez B oldala az Egyesült Királyságban a Burn This Disco Out, máshol a Get on the Floor volt. Mindkét dal még az Off the Wall című albumon jelent meg.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/5-beat-it/

A Beat It egyik demója, amin Michael a vokális harmóniákon dolgozik. Minden szólamot ő énekel és ő beatboxol is. Ezt a demót a 2009-es This Is It posztumusz válogatás albumon adták ki:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális hangszerelés), Michael Jackson és Quincy Jones (ritmus hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, rock, R&B

Videó

Írta: Bob Giraldi
Rendezte: Bob Giraldi
Producer: Antony Payne, Mary M. Ensign
Koreográfia: Michael Peters, Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 3.
Kanada: 1.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Hollandia: 1.
Új-Zéland: 1.
Ausztrália: 2.
Németország: 2.

Forrás:

[1] Robert E Johnson – Michael Jackson, the World’s Greatest Entertainer (Ebony, 1984. május)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Thriller (album)

ThrillerMegjelenés: 1982. november 30.

A felvétel ideje: 1982. április 14-november 8.

A felvétel helye: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: The Girl Is Mine, Billie Jean, Beat It, Wanna Be Startin’ Somethin’, Human Nature, P.Y.T. (Pretty Young Thing), Thriller

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

A Thriller a Spotify-on (a Spotify-on a Thriller 25 van fent, ebből kivettem a 2008-as remixeket, de benne hagytam a 2001-es Special Editionon megjelent bónusz dalokat):

.

Viszonylag közismert tény, hogy Michael Jackson Thrillerje minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma. Azonban a Thriller több volt mint egy óriási kereskedelmi siker. A Thriller egy olyan jelenség volt, amely sok szempontból forradalmasította a zeneipart és mérföldkő volt a popkultúra történelmében. Amint azt Joseph Vogel írja Man In The  Music című könyvében:

“A Thriller több volt, mint egy album: egy tömegkulturális multimédia esemény volt, amihez fogható sem előtte, sem azóta nem történt. Egy új hangzás, egy új zenei éra, egy újfajta popsztár és pop album érkezését jelezte. ‘A mai világ hanyatló eladási adatai és feldarabolódott közönsége mellett’ – írja a zenekritikus Alan Light –  ‘csaknem lehetetlen elképzelni, hogy ez az egy album hogyan dominálta és egyesítette a kultúrát.’ Csúcspontján – 1982 és 1984 között – a Thriller átlépett minden elképzelhető határt: elért fiatalt és időst, feketét és fehéret, középosztálybelit és szegényt; elérte a rock rajongókat éppúgy, mint az R&B rajongóit; túllépett Amerikán a Szovjetunióba, Európába, Ázsiába, Afrikába és csaknem mindenhová.” [1]

Az 1980-as évek eleje zeneiparának állapota mutat némi hasonlóságot napjainkéval. Akkor is feldarabolódott a piac egy új médiumnak (akkor az FM rádiózásnak) köszönhetően, ezenkívül akkor terjedt el a magnókazetta és a kazettákat másolni képes magnetofon, a lemezeladások pedig mélypontra süllyedtek. Különösen a fekete zene élt ínséges időket: a diszkó hanyatlása magával rántotta az R&B-t és a funkot is, amint ez a cikk azt részletesen bemutatja. A fekete zene marginalizálódása abban mutatkozott meg a leginkább, hogy a fővonalas rádiók kínálatából szinte teljesen eltűnt.

“Ez a ‘kulturális apartheid’ néha burkolt volt, máskor nem annyira. Talán az olyan önkényes dolgokat még ki lehetett magyarázni, mint egy megtagadott magazin címlap vagy Grammy-díj.  De azt már nehezebb volt ésszerűsíteni, amikor a ‘fővonalas’ rádiók kihagyták az ország Nr. 1 dalát a kínálatukból, mert az ‘R&B’ volt (a kifejezést gyakran eufémizmusként használták a fekete zenére). Még erőltetettebb indok volt, hogy egy Music Televisionnak (MTV) nevezett csatorna azért nem volt hajlandó fekete zenészek videóit játszani, mert az nem ‘rock’ zene volt (gyakran eufémizmusként használták a fehér zenére).” [1] – írja Vogel.

Ez volt tehát az az atmoszféra, amelyben Michael Jackson elkezdett dolgozni a Thrilleren. Az 1979-es Off The Wall című album sikerei ellenére nem volt elégedett azzal, ahogy a zeneipar fogadta azt az albumot. Saját bevallása szerint csalódottsággal töltötte el, hogy csak egy Grammy-díjat kapott érte és megfogadta, hogy legközelebb valami olyat alkot, amit mindenki kénytelen észrevenni és elismerni.

Michael és Quincy Jones az 1984-es Grammy díjátadón a megnyert díjakkal

Michael és Quincy Jones az 1984-es Grammy díjátadón a megnyert díjakkal

Csapatában a főszereplők ugyanazok maradtak, mint az Off The Wallnál: Quincy Jones producer, Bruce Swedien hangmérnök, valamint társ dalszerzőként Rod Temperton. A Thriller alig több, mint fél év alatt készült el a nyugat-hollywoodi Westlake Recording Studióban. Michael négy dalt írt rá, s ezek számítanak az album meghatározó, húzó dalainak. Az afrikai ihletésű Wanna Be Startin’ Somethin’  – amelyet eredetileg az Off The Wallra szánt. Az 1981-ben írt Billie Jean, amely Michael pályafutásának leghíresebb dala lett – s amelynek talán az összes dal közül a legnagyobb szerepe volt a Thriller kirobbanó sikerében. A Beat It a lemez felvételei alatt született, amikor Quincy Jones arra kérte Michaelt, hogy írjon egy rockosabb dalt. A híres gitárszólót Eddie Van Halen játszotta fel, aki a korszak legmenőbb rock gitárosa volt. A Girl Is Mine az előző háromnál kétségtelenül gyengébb dal, de arra jó volt, hogy egy Paul McCartney-val énekelt kellemes pop-duettként bevezesse az albumot – ez volt az első kislemez, amit kiadtak róla.

Rod Temperton három dalt jegyez az albumon dalszerzőként: a Baby Be Mine-t, a Lady In My Life-ot és a címadó Thriller című dalt.  Ezenkívül egy-egy dal erejéig Steve Porcaro és John Bettis (Human Nature), valamint Quincy Jones és James Ingram (P.Y.T.) is megjelenik az albumon dalszerzőként.

Az album zeneileg az R&B, a soul, a pop, a funk és a rock területein mozog. A témák között vannak sötétebb tónusúak (például a Billie Jean) és könnyedebbek, de gyakran visszatérő elem, mind zeneileg, mind a szövegben a fekete és a fehér kultúra közötti határok döngetése: a Girl Is Mine-ban egy fekete és egy fehér férfi küzd ugyanannak a lánynak a kegyeiért – ez akkoriban még képes volt kedélyeket felborzolni; a Beat It egyaránt “fekete R&B” és “fehér rock”; a Wanna Be Startin’ Somethin’ segítségével pedig egy afrikai kántálás (“Mama Se Mama Sa Mama Macosa”) került a slágerlisták élvonalába.

A megjelenést egy közjáték hátráltatta: az első mixelés olyan gyatrára sikerült, hogy a fáma szerint Michael sírva is fakadt a végeredmény hallatán. Az egészet újra kellett mixelni, hogy olyan állapotba kerüljön, amely elégedettséggel töltötte el őt és csapatát.

A Thriller végül 1982. november 30-án jelent meg, de első heteiben még nem lehetett sejteni azt az elsöprő sikert, amellyé később fokozatosan épült fel: a 11. helyen indított a Billboard album slágerlistáján, amely abban az időben ugyan nem számított rossznak, de kiemelkedőnek sem. Az első kislemez a Paul McCartney-val énekelt pop duett, a Girl Is Mine, a második helyig tudott felkapaszkodni a kislemez listán. Az, hogy ez a dal volt az album első kislemeze taktikai húzás volt: így akarták elérni, hogy az albumra a fehér rádióállomások is odafigyeljenek és ez be is jött. Amikor a második kislemez a Billie Jean megjelent, az előkészített terepen nyitott fülekre talált mind a fekete, mind a fehér rádióállomásokon. És ez volt az a dal, amely felhúzta az albumot a slágerlista első helyére. De ez még csupán az őrület kezdete volt.

A Billie Jeanhez 1983 januárjában videoklip (vagy ahogy Michael szerette hívni: kisfilm) is társult, amelyet eleinte nem akart játszani az MTV (Music Television) azzal az indokkal, hogy ők egy “rock csatorna”. Virágnyelven ez azt jelentette, hogy csak a fehérek által preferált zenét játszottak, R&B-t nem. Hogy végül is mitől voltak hajlandók megváltoztatni ezt a politikájukat arról többféle történet kering: a CBS elnöke, Walter Yetnikoff elmondása szerint meg kellett fenyegetnie őket azzal, hogy visszavonja tőlük a CBS összes videóját, amennyiben nem hajlandók játszani a Billie Jeant. Az MTV azonban ezt vitatja – az ő verziójuk az, hogy bár eleinte valóban úgy vélték a dal nem illik a csatorna “rock” imázsába, amikor kijött a videója, akkor igenis felismerték annak jelentőségét és emiatt, teljesen önszántukból kezdték azt el játszani.

Akárhogy is volt, a Billie Jean kiemelkedő igényességgel elkészített videoklipnek számított abban az időben. Az MTV korábban leginkább koncertfelvételeket, vagy roppant primitív videókat játszott, de amikor a Billie Jean megjelent, akkor a fiatal médium – a zenei videó – az énekes-táncos Michael Jacksonban végre megtalálta a tökéletes sztárját.

Michael így vallott Moonwalk című önéletrajzában arról, hogy mi sarkallta arra, hogy paradigmaváltást hozzon a zenei videók világába: “Akkoriban néztem, hogy az emberek mit csinálnak a videóval és nem értettem, hogy sok miért tűnik annyira primitívnek és gyengének. Láttam, hogy a srácok hogyan nézik és fogadják el az unalmas videóklipeket csak mert nem volt alternatíva.” [2]

A Billie Jeant nem sokára követte a Beat It, amely ugyancsak első helyezést ért el a slágerlistán, s a két dal egy időben egyszerre volt bent az első ötben. A Beat It-hez szintén egy azóta legendás zenei videó társult, amely a bandaháborúkról szólt. Míg a Billie Jean-ben Michael egyedül táncolt, itt Michael Peters koreográfus vezetésével (a videóban ő a fehér ruhás bandavezér) csoportos koreográfiát készített, s ez szintén trendet indított el a zenei videókban.

Michael a Motown 25-ön

Michael a Motown 25-ön

A Thriller körüli mánia még magasabb fokozatba váltott, amikor 1983 május 16-án az amerikai televízió bemutatta a Motown lemeztársaság 25. évfordulójára szervezett gálaműsort, amelyben Michael Jackson először testvéreivel adott elő egy egyveleget a Jackson 5 régi dalaiból, majd a Billie Jean előadása közben először mutatta be azóta inkonikussá vált táncmozdulatainak egy sorát – köztük a moonwalkot. Nem beszélve a védjegy ruhadarabokról: a fedóráról, a flitteres felsőről, a fél pár flitteres kesztyűről és a flitteres zoknikról (bár ez utóbbi kettőt már a ’70-es évek vége óta viselte koncerteken, de csak ezen előadás után vált széles körben ismertté). Az adást csaknem 50 millióan nézték, ami a legnagyobb közönség volt, amit addig zenei program valaha is vonzott Egyesült Államokban.

De még ezt is lehetett fokozni, amikor 1983 novemberében megjelent a John Landis által rendezett csaknem negyedórás Thriller című videó.  “Az MTV történetében először értünk el kiugró nézettséget. Akkoriban 1,2-es átlagos huszonnégyórás nézettséggel rendelkeztünk, de minden alkalommal, amikor a Thrillert játszottuk a mutató felugrott 8-ra vagy 10-re. Sok mindent megtanultunk a programozásról.” [3] – nyilatkozta 2006-ban az MTV egyik alapítója, Les Garland.

Michael ezt a kisfilmet saját zsebből finanszírozta és hogy az árát behozzák piacra dobtak egy a készítéséről szóló videokazettát Making of Michael Jackson’s Thriller címmel, amely 9 millió példányban kelt el.  A Thriller videó mai napig gyakran végez az élen a minden idők legjobb videóiról szóló szavazásokon.

Az albumról a Wanna Be Startin’ Somethin’, a Human Nature és a P.Y.T. jelent még meg kislemezként, ám ezek videó nélkül. Így is mind bejutott az első tízbe az amerikai slágerlistán. Az album kilenc dalából tehát hét (minden, amit kislemezen kiadtak) Top 10-es sláger volt! Ilyen sem történt még korábban a zenetörténelemben.

“Egy olyan lemezipar számára, amely megrekedt a punk romjai és a a szinti pop sikkes régiói közti határon a Thriller a bizalom visszaállítását jelentette, egy megújulást. Hatása a hallgatókra, különösen a fiatalabbakra, közelebb állt egy kinyilatkoztatáshoz. A Thriller visszahozta a fekete zenét a főáram rádiózásába ahonnan gyakorlatilag száműzték a “korlátozó speciális formátumú programozást” követően, amelyet a ’70-es évek közepén vezettek be. A hallgatók nagyobb hangsúlyt fektethettek a popra és visszafoghatták heavy metal diétájukat a legfürgébb soul egy adagjával.” [4] – írta Jay Cocks a Time magazin 1983. december 26-ai számában.

Az album nemcsak Jackson lemezcégének, a CBS-nek hozott fellendülést, hanem az egész amerikai lemeziparnak – a korábbi évek recessziója felvirágzásba fordult. “A Thriller kisugárzása az egész zeneiparnak a legjobb évét hozta meg 1978 óta, amikor körülbelül 4,1 milliárd dolláros bevételre tett szert.” [5] – írta Cocks egy másik cikkében 1984 márciusában. Magát Jacksont így jellemezte: “Lemezek, a rádiók és a rock videók sztárja. A zeneipar egyszemélyes mentőcsapata. Dalszerző, aki egy évtizedre meghatározta a ritmust. A legjobb lábú táncos az utcán. Énekes, aki átvág minden ízlés, stílus és bőrszín jelentette határon.”

Társadalmi, kultúrtörténeti szempontból az album legfontosabb öröksége a faji korlátok lebontása volt a könnyűzenében és az a tény, hogy utat nyitott más fekete művészek számára is az MTV-be, valamint visszavezette a fekete zenét a főáramba. (Például Prince 1999 című dala sikertelenül próbálta meghódítani a slágerlistát a Thriller előtt. A Thriller sikere után ismét kiadták egy videoklippel, amelyet immár játszott az MTV és ekkor vált sikeressé, amit aztán további sikerek követtek.)

L.A. Reid, a neves producer, az Island Def Jam lemeztársaság elnöke így emlékezett vissza a Thriller korszakra 2009-ben: “Hirtelen – a történelem során először – a zenének nem volt többé színe. [Jackson] túl jó volt ahhoz, hogy elutasítsák. Túl jó volt ahhoz, hogy beskatulyázzák és a zenéjének nem volt színe. Akár rock, akár pop, akár R&B volt – akármi is volt – Michael dacolt a kategorizálással azzal az albummal. Ennek eredményeképpen tényleg lebontotta a faji korlátokat.” [6]

Beatlem

“Beatlemánia volt, csak annál sokkal koncentráltabb…” – Michael Jackson Londonban, 1984

Az album nemcsak az Egyesült Államokat hódította meg, hanem az egész világot. A hagyományos nyugati zenei piacok mellett Jacksonnak hatalmas rajongótábora alakult ki Ázsiában és Afrikában is.

Vogel, Man In The Music: “A Thriller jelenség nemcsak Jackson zenei eladási adatairól szólt: képek, hangok és események egy teljes kulturális hálója volt, amelyek az élet kitörölhetetlen részeivé váltak a ’80-as években: a klasszikus előadás a Motown 25-ön, amely egy generáció képzelőerejét ragadta meg, az úttörő zenei videók, amelyek forradalmasították az akkor kibontakozóban lévő művészeti formát (és hálózatot); az égési baleset a Pepsi reklám forgatása közben, amely olyan széleskörű aggodalmat váltott ki, hogy az Egyesült Államok elnöke lapot küldött neki a jókívánságaival. Az egyedülálló védjegyek sora: a fél pár kesztyű, a fedóra, a piros bőrdzseki, a fekete nadrág a fehér zoknival, a rúgások, forgások és lábujjhegyre állások, a moonwalk, a koreografált táncok, a megformázott arc, a pilóta napszemüveg és a Jheri curl frizura. A ’80-as évek elején bárhová néztünk Jackson jelenléte megtalálható volt a reklámokban, a videókban, a magazinokban, a posztereken, a pólókon, sőt még a játékbabákban is. Jackson lenyűgöző, titokzatos személyisége csak fokozta a vonzerőt. Bárhová is ment a rajongók számára olyan aurát vitt magával, mintha csak épp most lépett volna ki az egyik zenei videójából teljes kosztümben és karakterben. A hatás elképesztő volt azok számára, akik személyesen látták, s ez gyakran a hisztériával határos káoszhoz vezetett. Beatlemánia volt, csak annál sokkal koncentráltabb, mivel Jackson egy ember volt, nem négy és ritkán jelent meg a nyilvánosság elött. Az énekes a közönség és a média számára egyaránt végtelenül érdekfeszítő volt. Félénk volt, egy gyermeki remete, aki encinói otthonát miniatűr Disneylandé változtatta; ő volt a titokzatos fiatalember, aki felvillanyozta a közönséget, de amikor díjakat vett át, akkor alig hallható suttogással beszélt. Egy szexuálisan kettős Jehova tanúja volt, akinek erkölcsi tisztasága állandó feszültségben állt szenvedélyes, lüktető táncával.” [1]

Az albummal együtt az album borítója is ikonikussá vált, amelyet azóta sokan reprodukáltak. A borító fotóját Dick Zimmermann készítette. Jackson egyébként a fotós öltönyében látható a képen, miután az jobban tetszett neki, mint a stílustanácsadója által aznap rendelkezésre bocsátott darabok.

A Thriller album összesen 80 hetet töltött a Billboard albumlistájának első tíz helyezettje között – ebből 37 hetet az első helyen. Minden jelentős zenei piaccal rendelkező országban első helyezett lett. 1984 februárjára minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumává vált és ezt a pozícióját azóta is tartja. Az Egyesült Államokban 33-szoros platinalemez – ez 33 millió eladott albumnak megfelelő egységet jelent. (Azért kell így fogalmazni, mert haladva a korral 2016-tól a RIAA beleszámolja a streamelést is egy album tanúsításába. Egy album dalainak 1500 lejátszása meghatározott stream szolgáltatókon jelent 1 eladott albumot.) Világviszonylatban 65-66 millióra becsülik az album eladási példányszámát.

Az album 2008-ban bekerült a Grammy Hall of Fame-be. Ugyanabban az évben az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára beválasztotta a Nemzeti Lemezregiszterbe, amely a kulturálisan legjelentősebbnek tartott zenei albumokat tartalmazza. Maga a Thriller videó pedig az első zenei videó volt, amelyet a Kongresszusi Könyvtár beválasztott a Nemzeti Filmregiszterbe.

A Thriller 1984-ben nyolc Grammy-díjat kapott. Ezek a következők:

Az év albuma: Thriller (Quincy Jones – producer, Michael Jackson – producer és művész)
Az év felvétele: Beat It (Quincy Jones – producer, Michael Jackson – producer és művész)
A legjobb férfi R&B vokális előadás: Michael Jackson a Billie Jean című dalban
A legjobb R&B dal: Michael Jackson (mint dalszerző) a Billie Jean című dalért
A legjobb férfi rock vokális előadás: Michael Jackson a Beat It című dalban
A legjobb férfi pop vokális előadás: Michael Jackson a Thriller című dalban
Az év producere nem klasszikus zenei albumon: Quincy Jones és Michael Jackson a Thriller című albumon
A legjobb hangmérnöki munka nem klasszikus lemezen: Bruce Swedien a Thriller című albumon

Jól tükrözi a Thriller-mániát az a tény is, hogy az 1984-es Grammy díjátadó ünnepséget 43,8 millióan nézték az Egyesült Államokban, ami a mai napig fennálló rekord a Grammy díjátadók nézettségét illetően.

Ezenkívül nyolc American Music Awardot és három MTV Video Music Awardot is kapott Michael az albumért.

American Music Awards:

Kedvenc férfi pop/rock művész: Michael Jackson
Kedvenc pop/rock album: Thriller – Michael Jackson
Kedvenc pop/rock kislemez: Billie Jean – Michael Jackson
Kedvenc pop/rock videó: Beat It – Michael Jackson (ebben a kategóriában a Billie Jeant is jelölték)
Kedvenc férfi soul/R&B művész: Michael Jackson
Kedvenc soul/R&B album: Thriller – Michael Jackson
Kedvenc soul/R&B videó: Beat It – Michael Jackson (ebben a kategóriában a Billie Jeant is jelölték)
Ezenkívül Michael Jackson kapta az úgynevezett Award of Meritet is.

MTV Video Music Awards:

A legjobb előadás egy videóban: Michael Jackson – Thriller
A legjobb koreográfia egy videóban: Thriller (Michael Jackson és Michael Peters mint koreográfusok)
Közönségdíj: Michael Jackson – Thriller

A Thriller 2001-es speciális kiadásának bizonyos példányai ezzel az alternatív borítóval jelentek meg

A Thriller 2001-es speciális kiadásának bizonyos példányai ezzel az alternatív borítóval jelentek meg

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Bad-et és a Dangerous-t. Ez a speciális kiadás bónuszként tartalmazza a Someone In The Dark című dalt, amely eredetileg az E.T. the Extra-Terrestrial meselemezen jelent meg, a Billie Jean 1981-es demóját, Vincent Price – az eredeti albumon megjelentnél hosszabb – verselését a Thriller című dalból, a Carousel című dalt, amely lemaradt a Thriller eredeti változatáról, valamint rövid interjúkat Quincy Jones-szal és Rod Tempertonnal. 2008-ban megjelent az album 25. évfordulós ünnepi kiadása is Thriller 25 címmel – ezzel külön bejegyzésben foglalkozunk.

Ajánlott cikk a Billboard magazintól, amely kiválóan bemutatja a Thriller-jelenséget: Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot?

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
2. Baby Be Mine Rod Temperton Quincy Jones
3. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
4. Thriller Rod Temperton Quincy Jones
5. Beat It Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
6. Billie Jean Michael Jackson Michael Jackson, Quincy Jones
7. Human Nature Steve Porcaro, John Bettis Quincy Jones
8. P.Y.T. (Pretty Young Thing) James Ingram, Quincy Jones Quincy Jones
9. The Lady In My Life Rod Temperton Quincy Jones

A 2001-es Special Edition-ön a fentieken túl szerepel még:

Ssz. Dal Dalszerző
10. Quincy Jones Interview #1
11. Someone in the Dark Alan Bergman, Marilyn Bergman, Rod Temperton
12. Quincy Jones Interview #2
13. Billie Jean (Home Demo from 1981) Michael Jackson
14. Quincy Jones Interview #3
15. Rod Temperton Interview #1
16. Quincy Jones Interview #4
17. Voice-Over Session from Thriller (Vincent Price’s rap) Rod Temperton
18. Rod Temperton Interview #2
19. Quincy Jones Interview #5
20. Carousel Michael Sembello, Don Freeman
21. Quincy Jones Interview #6

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Hot Street, She’s Trouble, Nightline. A The Lady In My Life eredetileg hosszabb volt, mint ami az albumon megjelent, de hely hiányában lerövidítették.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 65,8 millió

Ebből

  • USA: 30,4 millió (streamekkel együtt 33 millió)
  • Egyesült Királyság: 4,76 millió
  • Brazília: 1,81 millió
  • Japán: 2,8 millió
  • Kanada: 3,3 millió
  • Franciaország: 3,78 millió
  • Mexikó: 1,78 millió
  • Németország: 2,53 millió
  • Olaszország: 1,41 millió
  • Hollandia: 1,04 millió
  • Ausztrália: 1,16 millió
  • Spanyolország: 975 ezer
  • Argentína: 690 ezer
  • Dél-Afrikai Köztársaság: 450 ezer
  • Kolumbia: 360 ezer

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)
[3] Why It Took MTV So Long to Play Black Music Videos (JET magazin, 2006. október 9.)
[4] Jay Cocks – Sing a Song of Seeing (TIME magazin, 1983. December 26.)
[5] Jay Cocks – Why He’s a Thriller (TIME magazin, 1984. március)
[6] Ann Curry – Interjú L.A. Reiddel (NBC, 2009. június 26.)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)