Valamennyi bejegyzés

Hogyan állította az Off the Wall pályára Michael Jacksont?

EBONY.com, 2016. január 27.
Írta: Michael A. Gonzales

OffTheWallMint egyike azoknak, akik úgy gondolják, hogy Michael Jackson mesterműve, az Off the Wall felülmúl mindent, amit később készített, nagyon örültem, amikor arról olvastam, hogy Spike Lee közeljövőben megjelenő dokumentumfilmje ezt az albumot fogja ünnepelni. A kicsit esetlen címmel ellátott (Michael Jackson útja a Motowntól az Off the Wallig) filmet nemrég mutatták be a Sundance filmfesztiválon és február 5-én lesz látható a Showtime televízióban. Emellett a Sony Records február 26-án ismét kiadja a mérföldkőnek számító albumot és a csomag tartalmazni fogja ezt a dokumentumfilmet is.

Lee filmje olyan emberekkel mutat be interjúkat, akik ismerték Jacksont és akik hatással voltak rá, beleértve Quincy Jones-t is, aki a producere lett az Off the Wallnak miután barátságot kötött Jacksonnal a Wiz című film forgatásán, Berry Gordy-t és Stevie Wondert. A filmes olyan emberekkel is beszél, akiket inspiráltak Jackson ugatásai, kiáltásai és tiszta éneke, beleértve a Weekndet, Kobe Bryantot és Misty Copelandot. Jackson 1979 klasszikusa megtestesíti azt amit az alkotók értenek azalatt, amikor azt mondják, hogy azt akarják a művük örök legyen.

Az Off the Wall, amely idén augusztusban lesz 37 éves, a soul, a disco, a pop és a funk gyönyörű fúziója volt, amely képes volt átszelni különféle határvonalakat, beleértve a bőrszínt, az osztályt és az időt (holnap is éppen olyan nagyszerűen hangzik majd, mint több mint három évtizeddel ezelőtt), miközben mindenki szeretni tudja a lepusztult kerületektől a luxus lakónegyedekig. Zeneileg kapcsolódott Afrika anyához (a Workin’ Day and Night nyitó passzusa színtiszta törzsi funk) éppen úgy ahogy Feelgood anyához, aki készen állt a pörgésre minden alkalommal, amikor a Don’t Stop ‘Til You Get Enough felhangzott a klubban.

Amikor ma meghallgatjuk az Off the Wallt az album egyfajta időgép is a fülünknek, amely visszavisz minket abba az időbe, amikor a popnak még nem volt királya, amikor sokan azt gondolták nemsokára vége lesz ennek az egykori gyereksztárnak, akit figyelemreméltóan koraérett tehetsége szupersztárrá tett még mielőtt a pubertás korba lépett volna. Abba a korba, amikor én és minden barátom azzal töltöttük a szombat reggeleket, hogy a Jackson 5ive rajzfilmet néztük és azért könyörögtünk a szüleinknek, hogy vegyenek Super Sugar Crisps-t, hogy leszedhessük a J5 lemezt a gabonapehely dobozáról.

Miközben tisztában voltunk azzal, hogy a Jackson 5 családi együttes volt, számunkra az egész Michaelről szólt. Annyi tehetség szorult barna, édes cukiságába, hogy a kislányok áradoztak a fiúk pedig azt akarták, hogy a testvérük legyen.

1976 bicentenárimi nyarán az unokatestvérem Denise hirtelen bejelentette nekem: „Michael Jackson lejárt lemez” – és nem ő volt az egyetlen, aki így hitte. Befolyásolható 13 éves gyerekként idősebb tinédzser unokatestvéremet használtam barométerként arra, hogy elirányítson milyen menő zenét kellene hallgatnom, így az a bejelentése, hogy Michael Jackson „lejárt” olyan hatalmas ütésként ért, mint egy nagy pofon valami játszótéri kötekedő öklétől.

Szülei pittsburghi otthonának tarka pincéjében ültünk, ugyanazon fával borított falak között, ahol néhány évvel korábban a Jackson 5 debütáló Motown kislemezét, az I Want You Back-et hallgattuk újra és újra és újra. Abban a pincében énekeltük egykor az ABC-t, tátogtunk a Lookin’ Through The Windows-ra a szüleinknek és táncoltuk a robotot, amikor a Dancing Machine (ma is az egyik kedvenc dalom) dübörgött.

Talán Denise 16 évesen úgy érezte, hogy az úgynevezett „rágógumi soul”, amiről a Jacksonok ismertek voltak a Motownnál elért sikereik alatt túl éretlen a számára, így dobta őket látszólag felnőttebb zenei fellángolásokért. Félretolva ezeket az emlékeket kitette új kislemezeit az asztalra: a Brothers Johnson közepes tempójú balladáját a Good to You-t (szerette a basszusgitáros Louis-t), az O’ Jays felnőtt soulját, a Livin’ for the Weekendet, és a White Cherry fehér-fiú funkját, a Play That Funky Music-ot.

Én általában követtem Denise vezetését bármilyen zenei utazást is választott a számunkra, de itt nem tehettem meg, hogy hátat fordítok Michael Jacksonnak. Ő nemcsak egy volt a sok popsztár közül, MJ testvér olyan volt, mint egy családtag. Ugyanazon a nyáron Denise és én TV-t néztünk, amikor a talk show műsorvezető, Mike Douglas bemutatott egy új, testvérekből álló együttest, a Sylverst. Égig érő afrofrizurájukkal és összehangolt lépéseikkel előadták Hot Line című slágerüket. Amikor rájuk néztél nehéz volt nem arra gondolni, hogy ellopták a Jacksonok dolgait.

Ugyanakkor a Jackson fivérek (Jermaine kivételével) elhagyták a Motownt annak reményében, hogy így több alkotói szabadságot kaphatnak. A nevükből kénytelenek voltak elhagyni az 5-öt egykori lemezcégük nyomása miatt, majd 1976-ban kiadták a The Jacksons című lemezüket a CBS Records/Philadelphia Internationalnál.

Noha rajongója voltam a Gamble és Huff produceri munkáját dicsérő első disco dalocskának, az Enjoy Yourselfnek és a parázsló balladának, a Show You the Way to Go-nak, már nehéz volt ismét felizzítani ugyanazt a mániát, amit néhány évvel azelőtt éltem át, amikor bátor édesanyám megküzdött a New York-i hóviharral is azért, hogy elvigyen egy Jackson 5 koncertre a Radio City Music Hallba. Hamarosan én is elengedtem a Jacksonst, amikor az ízlésem a Led Zeppelin és Jimi Hendrix agresszívebb irányába változott meg.

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

Évekkel ezelőtt valaki készített egy képet egy fiatal Michael Jacksonról a stúdióban, amint tanulmányozza, hogy mit csinál barátja és mentora, Stevie Wonder a keverőpult mögött. Amint megtudtuk, Michael egy szivacs volt, aki – mint az összes nagy művész – magába tudta szívni a mesterek (James Brown, Sly Stone, Marvin Gaye) tudását és a sajátjává tudta azt tenni. Ugyanúgy ahogy a fiatal MJ Wondert figyelte, biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen intenzitással tanulmányozott más zenei zseniket is, akik keresztezték az útját.

Ugyan Michael fivérei lehet, hogy tisztelték őt, mint a falzett-énekes frontemberüket, de amikor végre maguk készíthették a zenéjüket az 1978-as Destiny albumon, több ötletét is megvétózták. Miután kiadták az albumot és a Mike által írt Shake Your Body (Down to the Ground) (amelynek a társproducere öccse, Randy Jackson volt) lett az együttes legnagyobb Motown utáni slágere, úgy döntött, hogy stúdióba vonul, hogy felvegye első szólóalbumát a Forever, Michael óta.

Az Off the Wall felvételei ’78 telén kezdődtek és Jackson a stúdióban volt a következő hét hónapban. Az életrajzíró J. Randy Taraborelli szerint, amikor a család többi része próbált közbeavatkozni Michael kijelentette: „A saját utamat járom. Meg kell érteniük. Ez egyszer.”

Mint tudjuk Jackson persze nem teljesen egyedül csinálta mindezt. Valójában sok segítsége volt. Az, hogy felfogadta Quincy Jones-t (a lemezcég legnagyobb döbbenetére) nem csak arról a kiváló hangzásról szólt, amit a mester elért a stúdióban, hanem arról is, hogy ezáltal elérhetővé vált számára tehetségek garmadája, akikkel Jones kapcsolatban állt. „Soha senki nem mondott nemet Quincy-nek.” – mondta nekem a producer és Q egykori hangmérnöke, Phil Ramone egy interjúban 2007-ben – „Ha felhívott, akkor ott voltál”.

Azokban a napokban, amikor a lemezborító tanulmányozása részét képezte a zenehallgatás élményének az Off the Wall stábja a stúdió isteneinek ki kicsodája volt: a gitáros Phil Upchurch és Larry Carlton, a billentyűs Steve Porcaro és Greg Phillinganes, a szintetizátor specialista George Duke és David Foster, a dalszerző Rod Temperton, az ütőhangszeres Paulinho da Costa, a háttérénekesnő Patti Austin, és az unokatestvérem kedvence Louis Johnson (aki társszerzője volt a Get on the Floornak) basszusgitáron.

Amint MJ sokszor elmondta pályafutása során a választásai nem a bőrszínről vagy fajról szóltak, hanem a tehetségről, így azok a Los Angeles-i stúdió felvételek gyakran úgy néztek ki, mint egy Benetton reklám. De kezdetben a producer szerint Michael félénksége tényező volt. Jones később úgy jellemezte a 20 éves Michaelt, mint „nagyon, nagyon magába forduló, félénk, nem magabiztos. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy nevet tud magának csinálni egyedül. És én sem voltam az.”

1979 nyara nagy évet hozott nekem is és Michael Jacksonnak is. Ő 21 éves lett augusztusban én 16 júniusban. Néhány hónappal korábban Harlemből Baltimore-ba költöztünk. Egy este Monroe Street-i nappalinkban ültem és a Midnight Specialt nézem, amikor hirtelen elkezdődött Jackson első kislemezének, a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-nak a videóklipje. Randy, aki ütőshangszeren játszott a felvételen, volt az egyetlen Jackson fivér az albumon.

Hogy megfelelő pop kulturális kontextusba helyezzük a Don’t Stop ‘Til You Get You Enough videóját, ez két évvel az MTV indulása előtt történt és én még soha azelőtt nem láttam videóklipet. De most ott volt a szemeim előtt MJ szmokingban és egyszerre nézett ki kényelmetlenül és a legmenőbb gyerekként az osztályban.

Amint furcsa képeket vetítettek mögé és elkezdődött a pulzáló ritmus (“Fever/ Temperature’s risin’ now”) a dal színtiszta extázisa „megolvaszt, mint egy forró gyertyaviaszt” (“melt like hot candle wax”). Amikor Jackson a refrént énekelte (“Keep on with the force, don’t stop”) néhányan úgy gondolták, hogy a Star Warsra tesz utalást, de szerintem egész egyszerűen önmagáról beszélt. Amint azt hamarosan bebizonyította, ha poplemezek készítéséről volt szó az elkövetkező 1980-as években, akkor ő volt az Erő. A Don’t Stop ‘Til You Get Enough videóklipje giccses volt és forradalmi és a tökéletes reklám a megjelenő albuma számára.

Néhány hónappal később ennek a dalnak az ellenállhatatlan groove-ja csábította a virágmintákkal díszített seggemet a táncparkettre Baltimore menő klubjában az Odell’s-ben, ahol én a ritmus rabszolgájává váltam. Visszatekintve ironikus, hogy ugyanabban az évszakban, amikor fehér rocker fiúk kinyilvánították, hogy „a diszkó szar” és 12 hüvelykes kislemezeket robbantottak fel Chicagóban, Michael Jackson kiadta pályafutása legjobb tánc dalait.

Azon a nyáron egy helyi ifjúsági programnak dolgoztam, akik fiatalokat támogattak a közösségben. A North Avenue-i irodáknak jelentettem kilenc órakor és körülbelül 30 fekete tinédzserrel tisztítottuk az utcákat és sikátorokat. Minden nap seprűkkel és műanyag zsákokkal felszerelkezve indultunk el. Miközben dolgozunk egy rádió mindig szólt és Jackson soullal teli falzettje lett az egész évszak zenéje. Egy forró júliusi reggelen amint sepertük a cigaretta csikkeket és törött üvegeket a DJ a Workin’ Day and Nightot kezdte játszani, ami a mi hivatalos dalunk lett.

Lehetetlen volt váltogatni a soul csatornák között, mint a WEBB vagy a V103 és nem hallani a felpörgető Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot, a Rock with You közepes tempójú boogie-ját vagy a hűtlenség himnuszát, a Girlfriendet, amelyet Paul McCartney írt (aki először 1978-as London Town című albumára vette fel a dalt a Wingsszel). Jackson hangja édesebb volt, mint a cukor a kávémban, de a dal valójában a megcsalásról és becsapásról szól. Az Off the Wallon a Girlfriendet (amelyben a legendás Wah Wah Watson játszik gitáron) a szívszorító szakítós dal a She’s Out of My Life követi, a bolygó egyik legszomorúbb dala.

Miután kisírta magát, Mike visszatér a hangjával lebegni a Moog szintetizátorok lágy hangja fölé (köszönhetően Greg Phillinganesnek) amint a Stevie Wonder által írt hangulatosan briliáns csendes vihar groove, az I Can’t Help It felhangzik. A dalt eredetileg saját mesterműve, az 1976-os Songs in the Key of Life számára írta Wonder. Az It’s the Falling in Love visszavisz minket a mosolygós boldogságba mielőtt MJ ismét visszatér a klubba a fúvósokkal teli Burn This Disco Out-ban. Az 1979 augusztus 10-én kiadott Off the Wallt (néhányak szerint MJ legfeketébb albuma) a kritikusok elismerték és több millió példányban kelt el.

Miután megvettem az albumot a Modern Music lemezboltban Mondawmin Mallban azon a héten barátokkal visszatértünk a bölcsőmbe, készen a boogie-ra, hogy megragadjuk a lelkünket és soha ne engedjük el. Harminc nyárral később, 2009. június 25-én, amikor bejelentették, hogy Michael Jackson halott, a barátommal Patriciával ültem azon a szomorú délutánon, amint letöltötte a kedvenc dalainkat és lejátszotta őket a laptopján. Amikor a címadó dal, az Off the Wall felhangzott egy pillanatra a polcra tettük a bánatunkat és csak jól éreztük magunkat.

A kulturális kritikus Michael A. Gonzales címlapon szereplő cikkeket írt a Vibe, az Uptown, az Essence, az XXL, a Wax Poetics és mások számára. Cikkíró a soulhead.comnál is. Olvasd az írásait a Blackadelic Popnál és kövesd Twitteren a @gonzomike címen.

Forrás: http://www.ebony.com/entertainment-culture/off-the-wall-put-michael-jackson-into-the-stratosphere#axzz3yT1sIxlj

Reklámok

Megjelent a videó a Say Say Say 2015-höz

Új videó Michael Jacksonról Paul McCartney legújabb DVD-jéről

#MichaelJackson #PaulMcCartney #TheMan #PipesofPeace

Megjelent a Say Say Say új remixe

Amint korábban beszámoltam róla, Paul McCartney újra maszterelte és újra kiadta 1983-as Pipes of Peace című albumát. Ez nekünk, Michael Jackson rajongóknak azért érdekes, mert az albumon két duett is volt Michaellel: a Billboardon első helyezést elérő Say Say Say, valamint a kevésbé ismert The Man című dal.

Az album 2015-ös kiadása ma megjelent és van rajta egy új, 2015-ös remixe is a Say Say Say-nek, amelyben a vokál bizonyos részei felcserélődnek a két énekes között az ismert változathoz képest. Feltehetően ehhez MJ eredeti demóját használták fel. A dal már megvásárolható az iTunes-on.

Ha valaki az albumot veszi meg, ahhoz jár egy DVD is, amin található néhány korábban még nem látott pillanat MJ-ről is: https://twitter.com/michael__world/status/649867076929085440

Itt említem meg, hogy szintén ma jelent meg Janet Jackson új albuma, az Unbreakable, amelynek annyi a Michaelhez fűzhető aktualitása, hogy egyik dala, a Broken Hearts Heal Michaelről szól.

A szövege:

It was a long, long time ago
But I remember it like yesterday
Amazing times while we were growing
Round all the brightest stars the world had seen
We made up songs to do our chores to
And harmonize while we all did our apart
Dance and Sang our way thru most anything
Always felt safe in each others love

It was in summer that you left me
The fall and winter never felt so cold
And lord knows words can never express it
Life feels so empty I miss you much
Painful tears like never before
We can’t laugh together till we cry
But our love ain’t no material thing
Inshallah
see you in the next life

Broken hearts heal,
Stronger
Broken hearts last,
Longer
Broken hearts heal,
Stronger

But our love ain’t no material thing
Inshallah
see you in the next life
It was a long, long time ago
But I remember it like yesterday
Amazing times while we were growing
Always felt safe in each others love
It was a long, long time ago
The fall and winter felt so cold
But our love is so much more than just material
Till the next life Inshallah

Magyarul:

Hosszú, hosszú évekkel ezelőtt volt
De úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna
Csodálatos idők, amikor növekedtünk
Körülöttünk a legfényesebb csillagok, amit a világ látott
Dalokat találtunk ki, hogy azokra végezzük a házimunkánkat
És harmonizáltunk miközben a részünket csináltuk
Áttáncoltuk és áténekeltük magunkat bármin
Mindig biztonságban éreztük magunkat egymás szeretetében

Nyáron hagytál itt engem
Az ősz és a tél sosem volt olyan hideg
És isten tudja, hogy a szavak nem fejezhetik ki
Az élet olyan üresnek tűnik, nagyon hiányzol
Fájdalmas könnyek, mint soha azelőtt
Már nem tudunk együtt nevetni addig amíg kicsordul a könnyünk
De a szeretetünk nem anyago dolog
Inshallah
Találkozunk a következő életben

A széttört szívek meggyógyulnak
Erősebb
A széttört szívek meggyógyulnak
Hosszabb
A széttört szívek meggyógyulnak
Erősebb

De a szeretetünk nem anyagi dolog
Inshallah
Találkozunk a következő életben
Hosszú, hosszú évekkel ezelőtt volt
De úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna
Csodálatos idők, amikor növekedtünk
Mindig biztonságban éreztük magunkat egymás szeretetében
Hosszú, hosszú évekkel ezelőtt volt
Az ősz és a tél annyira hideg volt
De a szeretetünk sokkal több, mint anyagi
Amíg találkozunk a következő életben Inshallah

Új hivatalos remixe jelenik meg a Say Say Say-nek

Paul McCartney bejelentette, hogy hamarosan megjelenteti két albuma, a Tug of War és a Pipes of Peace újramaszterelt új kiadását. Nekünk Michael Jackson rajongóknak utóbbi az érdekesebb, hiszen ez az 1983-as album két duettet is tartalmaz Michaellel: a The Man című dalt, valamint a Say Say Say-t. Utóbbihoz annak idején videó is készült és első helyet ért el az amerikai slágerlistán.

A album új kiadása a hírek szerint tartalmazni fogja a Say Say Say egy új remixét és a promóciós videóból úgy tűnik, hogy az eddig ismerthez képest talán ez egy alternatív vokált fog tartalmazni az ismert verzióhoz képest. Az alábbi videóban 0:14-0:37 között hallhatunk egy kis részletet ebből.

Elhunyt Louis Johnson

Május 21-én elhunyt a legendás basszusgitáros, Louis Johnson. Halálhírét unokaöccse, Troy erősítette meg az Instagramon, a halál okát azonban nem hozták nyilvánosságra. Johnson 60 éves volt.

Louis Johnson és testvére George Quincy Jones mellett dolgozott zenészként mielőtt a testvérpár 1976-ban The Brothers Johnson néven kiadta debütáló albumát, a Look Out for #1-t, amelynek Quincy Jones volt a producere. Ebben a felállásban több albumot is készítettek. A Billboard R&B slágerlistáján három daluk lett #1, az I’ll Be Good to You, a Shuggie Otis-feldolgozás, a Strawberry Letter 23, valamint a Stomp.  1980-as Light Up the Night című albumuk tartalmazza a This Had to Be című dalt, amelyet Michael Jacksonnal közösen írtak és Michael a háttérvokálban is közreműködik.

Louis több Michael Jackson dalban is szerepelt basszusgitárosként – így a Billie Jean legendás basszus vonalát, valamint a Don’t Stop ‘Til You Get Enough, a Wanna Be Startin’ Somethin’, a P.Y.T.  és a We Are The World basszusát is ő játszotta fel.

Louis Johnson egy régebbi interjúban ezt mondta a Rolling Stone-nak a Billie Jean-ről: “Amikor elmentem a Billie Jean felvételére vittem magammal vagy 10 basszusgitárt és mindet felsorakoztattam. Azt mondtam: ‘Michael, válassz egyet!’ Kiválasztotta a zebra mintázatút. 12 különféle fajta fából készült, különböző rétegekkel. Sötétbarna volt és barna és világos színű – úgy nézett ki, mint egy tigris vagy zebra. Michael azért választotta, mert jó hangzása volt. Feltuningoltam. Feljavítottam, extra mágneseket tettem a hangszedők alá. Mindent megcsináltam ami ahhoz kellett, hogy a legjobb hangzást kapjam. Így lett a basszus olyan hangzású [a Billie Jeanben].”

A Get on The Floor című dalban pedig nemcsak basszusgitározik, hanem Michaellel közösen dalszerzőként is jegyzi a dalt.

“Louis ‘Thunder Thumbs’ Johnson az egyik legnagyobb basszusgitáros volt, aki valaha a kezébe fogta a hangszert.” – nyilatkozta Quincy Jones a Rolling Stone-nak – “A Brothers Johnson tagjaiként több évtizeden át osztoztunk varázslatos időkön miközben együtt dolgoztunk a stúdióban és turnéztunk a világban. Kezdve az én albumaimtól, a Body Heattől és a Mellow Madnesstől, az ő platina albumaikig, a Look Out for #1-ig, a Right On Time-ig, a Blamig és a Light Up the Night-ig, valamint Michael szóló debütáló albumáig, az Off the Wall-ig, Louist a csapatom alaptagjának tekintettem. Drága, szeretett barátom és testvérem volt és minden nap hiányozni fog a jelenléte és az életöröme.”

Louis Johnson más sztárokkal is dolgozott: Paul McCartney-val, Aretha Franklinnel, Stevie Wonderrel, Herb Alperttel, Barbra Streisanddal és George Bensonnal, de az ő basszusát hallhatjuk Michael McDonald Leiber & Stoller feldolgozásában, az I Keep Forgettin’-ben is, amelyet az 1990-es években híresen hangmintázott Warren G és Nate Dogg Regulate című slágere.

“Minden zenészhez és művészhez bejárásom volt Barbra Streisandtól Paul McCartney-n át Michael Jacksonig. Az ajtó nyitva állt. Az Úr megáldott engem ezzel – imádkoztam Istenhez és megválaszolta az imámat. Azt mondta: ‘OK, tiéd az egész világ.’ Mindig amikor beülök az autóba és megyek valahová hallom magam basszusgitározni [a rádióban]…  Mindenütt ott voltam. Mindenkire ráengedtem a funkot.” – mondta Johnson egy régebbi interjúban.

A közösségi média is reagált Johnson halálhírére.  Lenny Kravitz ezt tweetelte: “Köszönöm, hogy megáldottál engem és a világot az eredeti #funkoddal. RIP”. Bootsy Collins pedig ezt: “Egy újabb tégla a zenei alapunkból elhagyta az épületet. Mr. Louis Johnson”. De tweetelt Questlove is a Roots-ból és mások is.

Nyugodj békében, Louis Johnson.

Basszusgitár lecke Louis Johnsontól:

Louis Johnson Tribute Spotify Playlist

The Girl Is Mine

TheGirlIsMineA The Girl Is Mine Michael Jackson Thriller című albumának első kislemeze, amely egy duett Paul McCartney-val. 1982. október 18-án jelent meg, valamivel több, mint egy hónappal megelőzve az album megjelenését. A kritika kissé fanyalogva fogadta, mivel a mesteri Off The Wall album után ezt a dalt kissé lagymatagnak tartotta. Mint utóbb kiderült a Girl Is Mine nem volt reprezentatív az album egészére nézve, de annak, hogy ezt a dalt választották az album bevezető kislemezéül mégis megvolt a maga stratégiai értelme: “Az első kislemez, a The Girl Is Mine egy lágy, könnyen emészthető pop dal volt – duett az egykori Beatles taggal, Paul McCartney-val, aki nem sokkal korábban Stevie Wonder duett partnere is volt. McCartney jelenléte – aki a ’80-as évek elején még mindig meglehetősen biztos pont volt a pop rádiókban – gyakorlatilag biztosította, hogy a fehér rádiók elfogadják a dalt. És mivel tisztában voltak azzal, hogy az MTV nem játszotta fekete művészek videóit, a CBS nem is készített videót Jackson első kislemezéhez a Thrillerről.

A Girl Is Mine 1982. november 6-án debütált a Billboard Hot 100 slágerlistáján, azon a napon, amelyen – nem véletlenül – elkezdődött a fekete zene visszatérése a slágerlistára egy három éves folyamatos hanyatlást követően. A könnyed dalt nem fogadták jól a kritikusok. „Michael legrosszabb ötlete a Ben óta,” – így ítélte meg Robert Christgau a Village Voice-tól. Egy olyan albumtól, amelyet nem sokkal később már mesterműnek tekintettek, ez nem éppen kedvező nyitány volt, bár elérte azt a célját, hogy játsszák a fehér rádiók.” – írta a Billboard magazin 2012-es, Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot? című cikkében. A dalnak volt némi társadalmi üzenete is azzal,  hogy egy fekete és egy fehér férfi küzd benne  ugyanannak a lánynak a kegyeiért – ez akkoriban még képes volt kedélyeket felborzolni.

A dalt Michael írta. Egy plágium perben, amit Michael végül megnyert, így magyarázta el a dal megalkotásának a folyamatát:

“‘Azzal kezdődött, hogy Quincy Jones megkért, hogy írjak egy dalt arról, hogy két férfi ugyanazon a lányon vitatkozik. Gondolkodtam rajta és a Girl Is Mine-nal álltam elő. Felkeltem álmomból és ott volt ez a dal.’ – mondta, a dal inspirációját magyarázva – ‘És odamentem a magnóhoz és felénekeltem rá. Pontosan azt énekeltem, ami a fejemben volt, először a melódiával és a billentyűvel kezdve, majd a vonósok és minden. Szóval csak szájjal felénekeltem a szalagra.'” [1]

A szöveges rész a dalban Quincy Jones ötlete volt Michael elmondása szerint. Arra a kérdésre, hogy van-e más dala, amely hasonlít a Girl Is Mine-ra így válaszolt: “Ó, igen, sok más dal… főleg ugyanezeket az akkordokat használom sokban… a That’s What You Get (For Being Polite) egy ilyen. Vagy a Why Can’t I Be és  a Thank You For Life – mindnek ugyanolyanok a fő akkordjai, mint a Girl Is Mine-nak.” [1] (Az első említett dal a Jacksons 1978-as Destiny című albumán jelent meg, a másik kettő egyelőre kiadatlan.)

A dalt Jackson és McCartney 1982. április 14 és 16. között vette fel a Los Angeles-i Westlake Stúdióban. A páros egy évvel korábban McCartney Pipes of Peace című albumára már felvett együtt két duettet (Say Say Say, The Man), de kislemezként a Girl Is Mine jelent meg elsőként.

Michael később egyik kedves emlékeként tekintett vissza az együttműködésre McCartney-val: “Az egyik kedvenc élményem szóló művészként egy dal felvételéről  az összes felvételem közül valószínűleg a Girl is Mine, mert nagyon izgalmas volt Paul McCartney-val dolgozni és szó szerint sokat mókáztunk. Egy csomót bolondoztunk, játszottunk és dolgokat dobáltunk egymásra, viccelődtünk. Az instrumentális sávot és a vokálokat gyakorlatilag élőben vettük fel egy időben és van róla filmfelvételünk, de sosem mutatták be – talán egy nap majd megengedjük, hogy belekukkantsatok.” [1]

Ezt a bizonyos filmfelvételt, később McCartney bemutatta a koncertlátogatóknak 1989-90-es The Paul McCartney World Tour című turnéján.

A Thriller album eredeti belső borítója tartalmazza Michael néhány rajzát is, így ezt a rajzot is, amit erről a dalról készített:

The_Girl_Is_Mine drawing

A dalnak több demója is létezik, amelyen Michael szólóban hallható, más hangszereléssel, mint az album verzió. Az egyik demót néhány országban kiadták 2008-ban a The Girl Is Mine 2008 kislemezen.

A kislemez borítóján látható képet Michaelről és Paulról utóbbi felesége, Linda McCartney készítette.

Kritikusi fanyalgás ide vagy oda, a dal jól szerepelt a slágerlistákon. A Billboard fő kislemez slágerlistáján a második helyig jutott, az R&B slágerlistát vezette.

Steve Wonder hangmintázza 1991-es Fun Day című dalában.

Brandy és Monica 1998-as The Boy Is Mine című slágerét ez a dal inspirálta. Abban a történet megfordul és két lány vitatkozik egy fiún.

A kislemez B oldalára a Can’t Get Outta the Rain című dal került fel, amely tulajdonképpen a The Wiz című film egyik betétdalának, a You Can’t Winnek egy Michael által írt folytatása.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/3-the-girl-is-mine/

Michael egyik demója, amelynek még más a hangszerelése:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson és Quincy Jones (vokális hangszerelés), Quincy Jones és David Paich (ritmus hangszerelés), David Foster (szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982. április 14-16.
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
Egyesült Királyság: 8.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 3.
Ausztrália: 4.
Kanada: 8.

Forrás:

[1] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Válasz a Billie Jeanre: Lydia Murdock – Superstar

Az úgynevezett “válasz dalok” – amint az a nevükben is benne van – olyan dalok, amelyeket valamely korábbi dal ihletett válaszadásra. Manapság elsősorban a hip-hop zenében jellemzőek, főleg a rapperek közötti ellenségeskedés kapcsán, de korábban más műfajokban is jó néhány ilyen válasz dal született.

Michael Jackson dalai esetében én eddig két válasz dalnak tekinthető dalról tudok. Az egyik Monica és Brandy 1998-as The Boy Is Mine című dala, amely Michael és Paul McCartney 1982-es The Girl Is Mine című dalára válasz. A másik az a dal, amelyről ebben a bejegyzésben lesz szó: Lydia Murdock 1983-as Superstar című dala, amely a Billie Jeanre válasz.

A Superstarban – amely felhasználja a Billie Jean zenei alapját is – Billie Jean szemszögéből hallhatjuk a történetet, s ahogy az már lenni szokott a másik fél szemszögéből már egy kicsit másképp fest a dolog. Ebben a dalban a férfi a hűtlen és hazug szerető, aki letagadja volt szeretőjét és gyermekét. Innentől kezdve a szöveg önmagáért beszél.

Lydia Murdock – Superstar

We made love in a mad embrace
Now you say you don’t know my face
Superstar
You know just who you are

You tell the world, you don’t even know me
A contradiction of the love you showed
Superstar
You know just who you are

(CHORUS):
I’m Billie Jean and I’m mad as hell
I’m a woman with a story to tell
Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

You can’t love a woman and push her aside
‘Cause she’s got feelings, just like you do
A woman’s got her pride
I don’t want nothing from you
It’s not what I’m about
But you’ve been lying, there’s no denying
It’s time that the truth came out
I said it’s time that the truth came out
Hey-hey, hey-hey

(CHORUS)

Late one night, you rang my phone
You called to make sure that I was all alone
And then you parked your Rolls Royce out of sight
And then you rang my door late that night
You said you were feeling down
And could you stay around
One thing led to another
And you became my lover, you said
Let’s be careful and let’s keep it undercover
You said,
Let’s keep it secret, let’s not spread it around
Let’s keep it secret, I don’t want my business all around town
You send me flowers and diamonds
And said that you were in love
You said you never met a girl
That you thought so much of

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

And then all of a sudden
You just stopped coming by
You never called on the phone
And I didn’t know why
No breaking up with the person
That’s not so bad
‘Cause I was happy for the love
And the good times we had
Well, it was plain to see
That our love was lost
But you did not have to jump me off
Too many fellas nowadays
Push their girl aside
First they get what they want
And then they run off and hide
But baby, time went by
I was not upset
And then much to my surprise
One day to my regret
Well the doctor said that
There will soon be two
And there’s a little one coming
To your man and you

I was in shock
I thought I’d faint
And I was petrified
First I laughed ’cause I was happy
Then I started to cry
I tried to reach you on the phone
But no can do
I tried to get you at home
But baby that was useless too
And when the baby was born
I sent you a telegram
But it came back saying
You don’t know who I am

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

When my baby was born
With eyes just like yours
He’s my joy, he’s my heart, he’s the one I adore
Would it have hurt so much for you to get in touch?
You could have took the time
It only cost a dime
All you had to say is that you hope we were fine
I didn’t want your money
‘Cause I had my own
I got a brand new Mercedes
And a penthouse home

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

I saw you in a club one night
And I did not intend to start a fight
But when you said who am I
You don’t know my face
I went off, I made a scene
I really wrecked the place
And it’s true you might be a big superstar
And the whole wide world knows who you are
But the next time we meet
You better say my name
‘Cause I really didn’t like
The way you played your game
Now if you don’t want no trouble
If you don’t want a scene
Tip your hat with respect
‘Cause I am Billie Jean

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

(CHORUS)

I’m Billie Jean, I’m mad as hell
I’m Billie Jean, I’m mad as hell

 Magyarul

Őrült ölelkezésben szeretkeztünk
Most meg azt mondod nem is ismered az arcom
Szupersztár
Tudod ki vagy

Azt mondod a világnak, hogy nem is ismersz
Ellentmondásban a szerelemmel, amit mutattál
Szupersztár
Tudod ki vagy

(Kórus)

Billie Jean vagyok és fene dühös
Egy nõ vagyok, akinek van egy története
Szupersztár
Tudod ki vagy
Tudod ki vagy, tudod ki vagy, tudod ki vagy

Nem szerethetsz egy nõt, hogy aztán félredobd
Mert neki is vannak érzései, akárcsak neked
Egy nõnek is megvan a büszkesége
Én nem akarok semmit tõled
Én nem ilyen vagyok
De hazudtál, ezt nem lehet tagadni
Itt az idõ, hogy kiderüljön az igazság
Azt mondtam, itt az idõ, hogy kiderüljön az igazság
hej-hej, hej-hej

(Refrén)

Rap:

Egyik késõ éjjel megcsörgetted a telefonom
Felhívtál, hogy biztos légy benne egyedül vagyok
És aztán úgy parkoltad le a Rolls Royce-odat, hogy ne lássák
És aztán becsengettél hozzám azon a késõ éjszakán
Azt mondtad szomorú vagy
És nem maradhatnál-e
Egyik dolog a másikhoz vezetett
A szeretõm lettél és azt mondtad:
“Legyünk óvatosak, tartsuk titokban”
Azt mondtad: “Tartsuk titokban, ne terjesszük”
“Tartsuk titokban, nem akarom, hogy az ügyeim mindenhová ki legyenek teregetve”
Küldtél nekem virágokat és gyémántokat
És azt mondtad szerelmes vagy
Azt mondtad sosem találkoztál még nõvel
Akit ilyen nagyra tartanál

Szupersztár
Tudod ki vagy (párszor ism.)

És aztán hirtelen
Nem jöttél többé
És sosem hívtál
És nem tudtam miért
Nem is szakítottál velem
De ez még nem olyan rossz
Mert örültem a szerelmünknek
És a kellemes idõknek, amit együtt töltöttünk
Világos volt, hogy a szerelmünk elveszett
De nem kellett elvágnod a kapcsolatot velem
Túl sok fickó
Dobja el a nõjét mostanában
Elõször megkapják, amit akarnak
Aztán elfutnak és elbújnak
De bébi, az idõ elmúlt
Én nem voltam mérges
És aztán meglepetésemre
Egy napon pedig sajnálatomra
Az orvos azt mondta
Hogy hamarosan ketten leszünk
És érkezik egy kicsi
A pasidhoz és hozzád

Sokkolt a dolog
Azt hittem elájulok
És megrémültem
Elõször nevettem, mert boldog voltam
Aztán elkezdtem sírni
Próbáltalak elérni telefonon
De nem tudtalak
Próbáltalak otthon elkapni
De bébi az is hasztalan volt
És mikor a baba megszületett
Küldtem neked egy táviratot
De visszajött azzal
Hogy nem tudod ki vagyok

(Refrén)

Amikor megszületett a kisbabám
Pont olyan szemekkel, mint ami neked van
Õ az örömöm, õ a szívem, õt imádom
Nagyon fájt volna neked
Felvenni velünk a kapcsolatot?
Szakíthattál volna idõt
Csak egy fillérbe került volna
Csak annyit kellett volna mondanod
Reméled jól vagyunk
Nem akartam a pénzed
Mert nekem is megvan a sajátom
Vadiúj Mercedesem van
És penthouse lakásom

(Refrén)

Láttalak egy klubban egy éjjel
És nem akartam veszekedést kezdeményezni
De amikor megkérdezted ki vagyok
Azt mondtad nem ismered az arcom
Kikeltem magamból és jelenetet rendeztem
Összetörtem a helyet
És igaz, hogy te egy nagy szupersztár vagy
És az egész világ tudja ki vagy
De ha legközelebb találkozunk
Jobb ha kimondod a nevem
Mert tényleg nem tetszett
Ahogy a játékodat játszottad
Ha nem akarsz bajt
Ha nem akarsz jelenetet
Akkor tisztelettel emeld meg a kalapod
Mert én vagyok Billie Jean

(Refrén)

Lydia Murdock

Lydia Murdock

Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Néhány nappal ezelőtt lefordítottam egy rajongó beszámolóját arról a Brad Sundberg által szervezett előadássorozatról, amelyre június végén került sor Los Angelesben, Michael Jackson halálának ötödik évfordulója alkalmából. Ez a rajongó azóta újabb bejegyzést írt az előadássorozat egy másik napjáról, amelynek vendége Steve Porcaro volt. Porcaro a Toto együttes tagja (ismertebb slágereik: Africa, Rosanna, Hold the Line). A Toto tagjai gyakran szerepeltek Michael Jackson lemezein mint stúdiózenészek, maga Porcaro pedig három dalt is írt Michaelnek (Human Nature, For All Time, Chicago 1945). Ezekről a dalokról is beszélt az elődásában. A rajongói beszámolót erről angolul itt olvashatjátok, a magyar fordítást pedig alább:

Június 23-26-án Los Angelesben Brad Sundberg “Stúdióban Michael Jacksonnal” című szemináriumának egy exkluzív sorozatát szervezte meg „A hazatérés” címmel. Már sokat írtam Brad mesés szemináriumairól és ha még nem látogattál el rájuk nem is ajánlhatnám jobban, hogy tedd meg. De azok, amelyeket Brad idén LA-ben szervezett különlegesek voltak. Nemcsak hogy a híres Westlake Studio D-ben kaptak helyet, ahol Michael a Bad című albumát felvette (ezért hívják „A hazazérésnek”), hanem Brad ezúttal néhány különleges vendéget is meghívott.

A szeminárium utolsó napján vettünk részt június 26-án. Brad szokásos programja után a VIP látogatók olyan vacsorát kaptak, amelyet a „Slam Dunk nővérek” készítettek – két kedves hölgy, akik MJ-nek és a csapatának főztek a stúdiómunkálataik alatt. A vacsora salátából, lasagne-ból és banán pudingból állt (benne igazi banánnal, ahogy Michael szerette!) és nagyon finom volt.

A vacsora után egy újabb különleges vendég csatlakozott hozzánk – a dalszerző és zenész Steve Porcaro. Porcaro és rock együttese, a Toto Michael Jackson stúdiózenészei voltak Michael szólókarrierje során az Off the Walltól a HIStory albumig. De ennél is fontosabb, hogy Steve Porcaro a szerzője három olyan dalnak, amelyet Michael Jackson felvett. Kettő ezek közül, a Human Nature és a For All Time, jól ismert és kedvelt a Jackson rajongók körében. A harmadik (aminek a nevét már bizonyára kitaláltátok) valamennyire titokzatos maradt.

Steve Porcaro

Steve Porcaro

Szóval képzeld el magad egy gyengén megvilágított lemezstúdióban egy színpad előtt, amelyet Michaelnek építettek, hogy gyakorolhassa a tánclépéseit. Mögöttünk van a kontroll szoba a csúcstechnológiás audió felszerelésével. Felettünk Michael Jackson szobája (amit úgy is neveztek, hogy „majom szoba”), ahol Michael pihent a felvételek között és ahová Bubblest bezárta a felvételek idejére. Ma Brad Sundberg és Steve Porcaro van a színpadon.

Vendége bemutatásakor Brad Sundberg elmondta, hogy Michaelnél nem mindig a legtehetségesebb fickó kapta meg az állást. A személyes kvalitások éppen olyan fontosak voltak. A stúdiómunka megköveteli a csapattagoktól, hogy szorosan együtt dolgozzanak és jól kijöjjenek egymással, így Michael olyan embereket keresett, akik őszinték voltak, profik és akikkel jó volt együtt dolgozni. És Sundberg szerint Steve ennek minden pontban megfelelt (nem beszélve arról, hogy természetesen csodálatosan tehetséges is). Hamar meglátjuk, hogy ez igaz. Steve Porcaro vidám ember: sármos, jó humorú és kellemes hallgatni.

Steve és az együttese, a Toto Quincy Jones-on keresztül kezdett el Michaellel dolgozni. Michaelnek nem volt saját együttese, így gyakran alkalmazta a Toto zenészeit, mint stúdiózenészeket. Porcaro emlékszik, hogy jelen volt a The Girl Is Mine lemezfelvételén MJ-vel, Paul McCartney-val és emlékszik Paul hatalmas sleppjére: a felesége, a menedzserei, az asszisztensei, akik mindenhová követték. Emlékszik, hogy már épp menni készültek, amikor Paulnak sikerült elmenekülnie mindezektől az emberektől pár percre és visszalopakodnia a stúdióba, ahol szeretett lógni a zenészekkel.

Michael Jackson, Paul McCartney, Quincy Jones és a "slepp" a Girl Is Mine felvételei alatt

Michael Jackson, Paul McCartney és a “slepp” a Girl Is Mine felvételei alatt

Komponistaként Porcaro sok kérdést kap az inspirációiról és a dalszerzés folyamatáról. Megkérdezik tőle, hogy úgy ír-e dalokat, ahogy Michael tette (ő mindig azt mondta, hogy a dalok egyszerűen az ölébe hullanak). Steve azt mondja, hogy néha így történik és néhány dalt egyszerre kap meg. Gyakrabban azonban egy apró részlettel kezdődik – egy hookkal (hook: szó szerint kampó, horog – a dalnak egy olyan része, amely fülbemászó, a leginkább megragadja a hallgatóit – a ford.), egy melódiával – és aztán onnan fejlődik tovább. Azt mondja, hogy a múltban a dalszerzés sokkal inspirálóbb, finomabb folyamat volt a számára és „a csillagok állásának” megfelelőnek kellett lennie ahhoz, hogy egy dal megszülessen. Manapság TV show-k zenéin dolgozik és elismeri, hogy ez nagyon megfegyelmezte. Azt mondja rájött, hogy lehetséges egy dalt határidőre megírni.

Természetesen mindenki kíváncsi azokra a dalokra, amelyeket Porcaro Michaelnek írt és hogy hogyan születtek, így tovább megyünk a Human Nature tárgyalására. Steve megosztja velünk a dal megalkotásának sztoriját. A Human Nature-t eredetileg a lányáról írta. A kislánya egyszer sírva jött haza az iskolából, mert egy fiú csúfolta. „Miért teszi ezt velem?” (“Why does he do it to me?”) – nem értette. Porcaro megpróbálta elmagyarázni neki, hogy talán a fiú így akarja kimutatni az érdeklődését, mert a fiúk néha ezt csinálják. Nem sokkal azután egy melódia jött a fejébe. Eredetileg a szöveg így hangzott:

I’ll tell her that it’s human nature
When she asks, “Why, why
Does he do it that way?”

(El fogom mondani neki, hogy ilyen az emberi természet
Ha megkérdezi, hogy „Miért, miért
teszi ezt velem?”)

Ugyanebben a szellemben írta meg a verseket, felvette a demót egy kazettára és odaadta az együttesének, a Totónak. De a csapatnak nem kellett a közepes tempójú ballada. „Több rock dalra van szükségünk, olyan dalokra, amelyeket jól lehet játszani egy stadionban.” – mondták Steve-nek. (Később látták az iróniát abban, hogy a Victory turné alatt Michael promóciós darabként használta a Human Nature-t és minden televíziós csatorna úgy mutatta be a dalt, mint amit stadionokban játszanak Amerika szerte a közönség nagy örömére és hisztériájára.)

Szóval hogyan talált a dal utat magának Michael Jacksonhoz? Steve szerint teljesen véletlenül. Quincy Jones általában szigorúan beosztotta az emberek szerepeit a stúdióban. Ha hangmérnök voltál, akkor nem voltál zenész és ha zenész voltál, akkor nem voltál dalszerző. Steve Porcaro az ő fejében zenész volt, így Quincy sosem kérte meg arra, hogy írjon dalokat Michaelnek. A Toto dalszerzője David Paich volt és ő kapott ajánlatot arra, hogy adjon le anyagot Michael Jackson részére. David írt pár groove-ot, de amikor eljött az idő, hogy elküldje őket Quincy-nek nem volt üres kazetta nála. Ezért elvette azt a kazettát, amin Porcaro demói voltak, beleértve a Human Nature-t is, felvette a groove-okat a másik oldalára, ráírta, hogy „A oldal” és elküldte Quincy-nek. Innen a történet jól ismert: valamilyen oknál fogva Quincy a kazetta másik oldalát játszotta le, hallotta a dalt és szerelembe esett vele. Steve azt mondja szeret olyan dalokat írni, amelyeknek különleges, szokatlan atmoszférájuk van és a Human Nature ezen atmoszférája nyerte meg Quincy-t is.

Azonban Quincy-nek nem tetszett a szöveg. Odaadta a dalt a szövegíró John Bettisnek, aki új verseket írt hozzá és Porcaro elismeri, hogy a végeredmény lenyűgözte őt. Aztán Michael felvette. Porcaro szerint mindössze párszor vették fel. Steve megmutatta Michaelnek hogy hogyan tagolja a szavakat és Michael utánaismételte. Azt mondja Michael mindössze egy párszor énekelte el a teljes dalt elejétől a végéig.

Sok változáson ment keresztül a dal a demótól a végső verzióig? Porcaro azt mondja, hogy nem sokon. Quincy-nek tetszett a dal úgy, ahogy volt és egy ponton Bruce Swedien (hangmérnök – a ford.) még azért is elhívta Steve-et a stúdióba, hogy segítsen a „why, why” megfelelő kiejtésében, mert pont úgy akarták azt reprodukálni, ahogy a demón volt. Porcaro azonban emlékszik, hogy hozzáadtak egy ritmus gitár részt, amit ő eleinte gyűlölt. „Utáltam. Úgy gondoltam nem illik a dalba. Persze 40 millió eladott lemezzel később megszerettem.” – viccelődik. „Most már úgy gondolom az a legbriliánsabb gitár rész, amit valaha írtak.”

Porcaro rámutat egy érdekes részletre a dalban – egy a háttérben hallható, alig észrevehető sorra, amikor azt a szót hallod, hogy „around” (3:05-3:08 az album verzión). Azt mondja a szöveg, amit Michael énekel ez: „she’s keeping him by keeping him around” és ez Porcaro eredeti demójából származik.

Human Nature

Azután rátérünk a For All Time-ra – egy másik gyönyörű, atmoszférikus dal, amelyet Porcaro írt. Steve azonnal szerteoszlatja azt a mítoszt, hogy létezik egy verzió a Thriller felvételeinek időszakából. A dalt valójában a Dangerous korszak alatt írta és Michael akkor is vette fel először és az egyetlen alkalommal. Steve elmondja, hogy az akkordok akkor jutottak eszébe, amikor hallotta a Monkees Daydream Believer című dalának pár hangjegyét dübörögni egy arra elhaladó autó ablakából. Néha egy nagyszerű dal egy ilyen véletlenszerű pillanatból születik. A For All Time címét egy másik nagyszerű kompozíció inspirálta (aminek a címe most sajnos nem jut eszembe). Egy érdekesség: a dal kórusában a „for all time” szavakat Michael nem egy egyszerű sorként énekli, hanem három összevágott szó kombinációjaként – Steve akarta, hogy így hangozzon.

Szóval akkor hogy került a dal a Thriller 25-re? Porcaro nem tudja a választ. „Felhívtak és azt mondták: ’Szeretnénk rátenni a dalodat a Thriller évfordulós kiadására.’” – emlékszik vissza. „Azt mondtam: ’Persze, a Human Nature-nek rajta kell lennie, hiszen része az albumnak.’ Azt mondták: ’Nem, nem, a másik dalodat, a For All Time-ot.’” Ma sem tudja, hogy kinek a döntése volt, Michaelé vagy a lemeztársaságé.

For All Time

Aztán a szeminárium vége felé Steve megosztott velünk egy emléket, amit a nagyon kedves emlékeim között fogok számon tartani. A találkozónk elején megkérdeztük, hogy hány dalt írt Michaelnek és ezek közül Michael hányat vett fel. Steve azt válaszolta, hogy több dalt átadott és Michael ezek közül „valószínűleg hármat” vett fel. Készültem megkérdezni a szeminárium végén a kérdések alatt, hogy mi a harmadik dal, de kiderült, hogy nem szükséges. Steve magától is elmesélte a sztorit.

Miután kijött a Thriller album, a Victory turné alatt (vagy talán még előtte) Porcaro átadott pár dalt Michaelnek. Nem sokkal később MJ felhívta Steve-et és azt mondta neki, hogy szeretne valamit csinálni az egyikkel. MJ elment a könyvtárba és elolvasott pár dolgot az 1930-40-es évek Chicagójáról és így jött a dal ötlete. Ő és Porcaro találkoztak és felvettek kilenc vokális részt ahhoz a daloz, amely végül a Chicago 1945 lett.

Természetesen lehetetlen szöveggel leírni egy zenét, de itt van öt dolog, amit tudnod kell a Chicago 1945-ről:

  • A dal zeneileg, vokálisan tökéletesen kiadható állapotban van úgy ahogy van.
  • Semmi köze sincs az Al Caponéhoz vagy a Smooth Criminalhoz (egy újabb mítosz) – egy teljesen más és különálló dal. (A ford. megjegyzése: javítottam is ezt az információt a Smooth Criminalról szóló bejegyzésben.)
  • A szöveg (három?) lányról szól, akik elmennek szórakozni és eltűnnek.
  • Fülbemászó dal. Nincs a Billie Jean vagy a Beat It szintjén, de egy erős groove. A hook (“Never to be found again… never to be found again”) három napig a fejembe ragadt miután hallottuk.
  • Amikor játszották a dalt megpróbáltam találni egy másik MJ dalt, amihez hasonlíthatom. A legközelebbi talán a Behind the Mask – a dal tempójában és még a kompozíciójában is kicsit hasonlónak tűnt a számomra. Bár azt hiszem a Chicago 1945-t alacsonyabb hangfekvésben énekli – Michael hangja nem olyan rezonáns, mint a BTM-ben.

A szomorú az, hogy mára már mindenki hallhatta volna, ha a lemeztársaság hajlandó lett volna megfelelő módon kezelni. Porcarót megkeresték a dallal kapcsolatban az Xscape albumra, de nem adott engedélyt a felhasználására. „Úgy tűnik manapság a dalokat azonnal remixelik.” – mondta nekünk. Nyilvánvaló volt, hogy ez a megközelítés nem tetszik neki. És miközben a rajongó bennem szeretné, ha megvehetné ezeket a dalokat a kollekciójába, csak tisztelni tudtam Porcarót az álláspontjáért. Úgy gondolom, hogy zenészként és dalszerzőként megérti, hogy egy dal sértetlensége mennyit jelent egy művész számára. És Michael kollégájaként kétségtelenül tudja, hogy Michael mennyire törődött a kompozícióival. „A kevesebb több” – ez egy olyan elv volt, amit ő is úgy idéz, mint ami nagyon fontos volt MJ és Quincy számára. A Chicago 1945 nagyszerű dal, aminek nincs szüksége semmiféle „kortársiasításra” és megérdemli, hogy a saját jogán hallják és szeressék.

Porcaro sem tudja kiadni a dalt a Michael Jackson Hagyatékkezelő engedélye nélkül így a dal egyelőre patthelyzetben van. Csak remélni tudjuk, hogy eljön az idő, amikor Michael kreatív partnerei, a hagyatékkezelőjének a végrehajtói és a lemeztársasága képesek lesznek egyetérteni abban, hogy a ki nem adott anyagot hogyan kell kezelni. Egyelőre mi, rajongók, elvesszük amit tudunk és hálásak vagyunk minden lehetőségért, hogy hallhatjuk az eredeti zenét, amit Michael hátrahagyott. Köszönjük, Mr. Porcaro, megtiszteltetés volt találkozni önnel és hallani azokat a sztorikat és azt a zenét, amit megosztott velünk azon az estén.

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

A Sony/ATV katalógus története

Néhány nappal ezelőtt lefordítottam egy részletet Zack O’Malley Greenburg Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyvéből arról, hogy Michael Jackson hogyan vásárolta meg a híres “Beatles katalógust” a ’80-as években. Greenburg a SoulTrain.com-nak adott interjújában (lásd az első linket), megjegyzi, hogy ma a Sony/ATV katalógus több, mint 2 milliárd dollárt ér (de vannak becslések, amelyek sokkal magasabbra teszik az értékét). Azt azonban le kell szögezni, hogy ez nemcsak a Beatles daloknak köszönhető – sőt, mára már nem elsősorban azoknak, bár nyilvánvalóan továbbra is a koronaékkövét jelentik a katalógusnak. Ebben a bejegyzésben egy kis áttekintést adok arról, hogy mi is az a Sony/ATV katalógus, hogyan jött létre és hogyan érte el mai értékét.

A Sony/ATV Music Publishing a világ legnagyobb zenei kiadója. Több, mint kétmillió dal kiadó jogát birtokolja és menedzseli, éves jövedelmét körülbelül 1,26 milliárd dollárra teszik. 50-50%-os tulajdonosa a Sony Corporation és Michael Jackson, illetve utóbbi halála óta a hagyatékkezelője.

Gyakran “Beatles katalógusként” emlegetik, ami a ’80-as évekre utal vissza, amikor is Michael Jackson 47,5 millió dollárért megvásárolta a Beatles dalok kiadói jogait tartalmazó ATV katalógust. Ez volt mindennek az alapja, azonban ma már sokkal, sokkal többről van szó, mint a Beatles dalairól. Arról, hogy Michael miért és hogyan vásárolta meg az ATV katalógust ebben a bejegyzésben olvashatsz részletesen. Jelen bejegyzésben azt foglalom össze, hogy azóta mi történt az ATV katalógussal és hogyan lett a 47,5 millió dolláros befektetésből több milliárd dollárt érő katalógus és a világ legnagyobb zenei kiadója.

Előtte azonban nézzük meg azt is, hogy mi történt az ATV katalógussal mielőtt Michael megvásárolta!

Az ATV Music Publishinget 1955-ben hozta létre egy leányvállalataként a brit Associated Television (ATV). 1959-ben megvásárolták a Pye Records 50 százalékát. A Pye Records Nagy-Britannia három legnagyobb lemeztársaságának egyike volt abban az időben. A szándék akkor az volt a vásárlással, hogy az ATV és az ITC televízió a programjaiban használni tudjanak bizonyos zenéket.

Az ATV Music Publishing 1968-ban vásárolta meg a Northern Songs katalógust, amelyet 1963-ban alapított Dick James, Brian Epstein, John Lennon és Paul McCartney. Epstein 1967-es halála után Lennon és McCartney megpróbálták megszerezni a dalaik kiadói jogát, de Dick James eladta a katalógust az ATV-nek. Ez a katalógus tartalmazta az összes dal kiadói jogát, amit Lennon és McCartney 1971-ig írt.

A ’70-es évek során az ATV további dalokat vásárolt az addigiakhoz.

1982-ben az ausztrál üzletember, Robert Holmes à Court viszonylag olcsón megvásárolta az Associated Communications Corporationt (az ATV Music Publishing anyavállalatát), majd bizonyos leányvállalatait áruba bocsátotta. Így került a piacra 1984-ben az ATV Music Publishing. Hogy Michael Jackson hogyan vásárolta meg, azt ez a bejegyzés fejt ki részletesen, így ezt a részt itt most átugrom.

1991-ben a Sony felvásárolta a CBS lemeztársaságot, amelynek Michael Jackson is az egyik művésze volt.

1995-ben a Sony 90 millió dollárt ajánlott Michaelnek az ATV katalógus feléért. Michael elfogadta az ajánlatot és ez azt jelentette, hogy a korábban 47,5 millió dollárért vásárolt befektetése felét (23,75 millió dollár) adta el 90 millió dollárért. Már önmagában ezt a profitot nézve is jó üzlet lenne ez, de azért ez ennél még sokkal nagyobb húzás volt. Ugyanis nem puszta eladásról volt szó, hanem a Sony és az ATV zenei katalógusának az egyesítéséről, amelyből így létrejött a Sony/ATV Music Publishing, melynek így Michael Jackson az 50 százalékos tulajdonosa lett. Ez a katalógus pedig azóta csak tovább gyarapodott, értéke pedig a sokszorosára nőtt.

2001 novemberében a Sony/ATV megvásárolta a 600 country dalt tartalmazó Baby Mae Music katalógust Tony Martin country énekestől.

2002 júliusában a Sony/ATV 157 millió dollárért megvásárolta az Acuff-Rose country zenei kiadót, amely 55 ezer dalt tartalmazott – köztük olyan művészek dalait, mint az Everly Brothers vagy Roy Orbison.

2007-ben a Sony/ATV 370 millió dollárért megvásárolta a Famous Music kiadót a Viacom média vállalattól több mint 125 ezer dal kiadói jogával együtt – köztük olyan művészek dalaival, mint Eminem, Björk, Shakira, Beck, Akon.

Ezzel a vásárlással a Sony/ATV a Viacom Paramount Pictures leányvállalata által forgalmazott filmek zenéinek kiadói jogát is megszerezte. Ennek részét képezik a DreamWorks filmek is, mivel a céget 2006-ban megvásárolta a Viacom.

Szintén 2007-ben a Sony/ATV megvette a Leiber and Stoller katalógust is, amely többek között tartalmazta Elvis Presley Hound Dog és Jailhouse Rock című slágerét. (Elvis dalok már korábbi vásárlásokból is voltak Michael birtokában.)

2012-ben egy a Sony/ATV által vezetett konzorcium 2,2 milliárd dollárért megvásárolta az EMI Music Publishinget, amely addig a világ legnagyobb katalógusa volt 1,3 millió dal kiadói jogával. A konzorciumnak a Sony/ATV-n kívül a Blackstone befektetői csoport és  az Abu Dhabi központtal működő Mubadala befektetői csoport is a tagja. A vásárláshoz a piac monopolizálódásával kapcsolatos aggodalmak miatt külön megállapodást kellett kötni az Európai Unióval. Ennek keretében a Sony/ATV vállalta, hogy eladja a Famous Music UK és a Virgin Music katalógusát, azért, hogy megvásárolhassa az EMI-t. Ezt a két katalógust a BMG vásárolta meg a Sony/ATV-től 150 millió dollárért.

Ezzel a Sony/ATV lett a világ legnagyobb zenekiadója több, mint 2 millió dal kiadói jogával és kb. 1,26 milliárd dolláros éves bevétellel.

Michael saját dalait NEM tartalmazza a Sony/ATV katalógus, hanem azok a Michael által 1980-ban alapított Mijac Music katalógusban vannak. A Mijac Music katalógusában Michael a saját dalain kívül a Sly and the Family Stone dalai, a Gamble and Huff dalszerző-producer páros dalai, Curtis Mayfield dalok, valamint olyan dalok találhatók, amelyek Ray Charles, Aretha Franklin és Elvis Presley előadásában váltak ismertté.

A Mijac Music adminisztratív kezelését 2012-ig a Warner/Chappell Music Publishing  látta el, azonban a korábbi szerződés lejártával átvette azt a Sony/ATV.  A félreértések elkerülése végett: ez nem jelenti azt, hogy a Mijac Music is a Sony/ATV katalógus részévé vált. Ebben az esetben pusztán adminisztratív kezelői jogról beszélünk, a Mijac Music-nak továbbra is 100 százalékos tulajdonosa Michael Jackson, illetve most már az örökösei.

***

Paul McCartney elmondása szerint akkor távolodtak el egymástól Michael Jacksonnal, amikor szerette volna elérni, hogy Michael megemelje a részesedését a Beatles dalok bevételeiből (a jelen konstrukció úgy néz ki, hogy 50%-ot kap a kiadó, a másik 50%-on pedig osztoznak a dalszerzők, tehát egy Lennon-McCartney szerzemény esetén ez 25% részesedést jelent McCartney-nak), Michael azonban nem volt erre hajlandó mondván “ez üzlet”. Azonban Michael nem minden esetben tartotta magát ennyire szigorúan üzleti megfontolásokhoz. Látható, hogy a színes bőrű művészek sorsát mindig jobban a szívén viselte, ami valószínűleg abból adódik, hogy különösen a könnyűzene korai időszakában a fehérek által irányított vállalatok – kiadók, lemezcégek – gyakran kijátszották és kisemmizték a fekete művészeket, akik sokszor nincstelenül haltak meg. Ezért például amikor megvette az ATV katalógust, akkor Little Richardnak egyből felajánlotta, hogy átadja neki a katalógusban található dalait. Végül is jogi és egyéb akadályok miatt az átadásra nem került sor, de Richard azt nyilatkozta később, hogy nagyon sokat jelentett a számára maga a gesztus és a szándék is.

Figyelembe véve a lemezipar történelmét és a feketék korábbi helyét ebben a történelemben, mindenképpen volt annak valamiféle szimbolikus jelentősége, hogy egy fekete művész úgymond “megvette” a Beatlest és Elvist – a legnagyobb fehér legendákat. Először fordult a kocka egy olyan lemeziparban, amely korábban jellemzően kizsákmányolta a feketéket és sokkal rosszabb feltételeket biztosított a számukra, mint a fehér művészeknek, akik pedig sokszor éppen a fekete művészek utánzásából építettek karriert. Úgy vélem Michael nemcsak tisztában volt ezzel a szimbolikus jelentőséggel, hanem kifejezetten ez lehetett az egyik fő motivációja.

És ezzel a szimbolikus jelentőséggel sokan mások is tisztában voltak, főleg az USA-ban. Talán nem véletlen, hogy a nagyrészt fehér mogulok által irányított bulvármédia negatív kampánya Michael Jackson ellen  valamikor ennek a vásárlásnak az idején kezdődött el…

***

A Sony/ATV katalógusban lévő művészek listája: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Sony/ATV_Music_Publishing_artists (A Wikipedián található információk sokszor nem helyesek, így itt sem – pl. Michael Jacksont is felsorolják a listában, de amint mondtam a Mijac Music nem része a Sony/ATV katalógusnak. Azonban egy körülbelüli áttekintésnek jó a lista.)

A Sony/ATV kiadó hivatalos honlapja: https://www.sonyatv.com/