Valamennyi bejegyzés

Elhunyt Rod Temperton

66 éves korában elhunyt Rod Temperton, a Heatwave diszkó-funk együttes egykori tagja. A Warner/Chappell lemezkiadó közleménye szerint Temperton a múlt héten hunyt el londoni otthonában “a rákkal folytatott rövid, agresszív küzdelem után”.

Temperton neve Michael Jacksonéval is összefonódott, hiszen Michael két első felnőttkori szóló albumán, az Off The Wall-on és a Thrilleren több dalt is szerzett.

Michael és Rod egymást motiválták a dalszerzés terén. Michael így beszélt erről 2007-ben az Ebony magazinnak: “Egy napon bejött a stúdióba ezzel a gyilkos groove-val ‘dup, dakka dakka dup, dakka dakka dup’, ezzel az egész melódiával és refrénnel, a Rock With You-val. Én meg: ‘Wow!’ Így amikor hallottam ezt azt mondtam: ‘Oké, most igazán dolgoznom kell.’ Úgyhogy mindig amikor Rod előállt valamivel én is előálltam valamivel és így kialakult közöttünk egy kis baráti versengés.”

De Michael is motiválta Rodot. Például Rod elmondta, hogy a Thriller című dal megírására Michael Heartbreak Hotel című dala ihlette, amely a Jacksons Triumph című albumán jelent meg.

Temperton szerzeményei az Off the Wall c. albumon:

Rock with You (#1 sláger volt az USA-ban és több más országban)
Off the Wall
Burn this Disco Out

Temperton szerzeményei a Thriller c. albumon:

Thriller (#4 volt az USA-ban, de más országokban elérte az első helyet is)
Lady in my Life
Baby Be Mine

Emellett Temperton társszerzője volt a Someone in the Dark című dalnak is, amely az E.T. the Extra-Terrestrial Storybook meselemezen jelent meg Michael előadásában.

De nemcsak MJ-nek szerzett dalokat Temperton, hanem számos más előadónak is. Az ő nevéhez fűződik például George Benson nagy slágere a Give Me The Night, Patti Austin Baby, Come To Me-je, de dolgozott együtt Aretha Franklinnel, a Brothers Johnsonnal, Anita Bakerrel, Herbie Hancockkal, The Manhattan Transferrel, a Rufusszal, Donna Summerrel, James Ingrammal és Karen Carpenterrel is. Na és nem feledkezhetünk meg saját együttese a Heatwave-nek írt dalairól sem, melyek közül a legnagyobb slágerek a Boogie Nights, az Always & Forever és a The Groove Line voltak. (Érdekesség, hogy egy a Melody Maker magazinban leadott hirdetésre jelentkezve lett a Heatwave tagja. A csapat billentyűst keresett ilyen módon.)

1990-ben Grammy-díjat kapott közreműködéséért Quincy Jones Birdland című dalában, 1986-ban pedig Oscar jelölést kapott a The Color Purple című film zenéjéért, amelyen szintén Jones-szal dolgozott együtt.

Hozzáállását a dalszerzéshez így jellemezte: “Az első dolog, hogy valami olyat írj, amit te szeretsz és ha már érzed, hogy feláll a szőr a kezeden, akkor kiállhatsz vele a világ elé.”

Dalaiban örökké élni fog. Nyugodjon békében!

mj-rod-temperton

Rod Temperton, Quincy Jones és Michael Jackson

RIP Rod Temperton lejátszási lista

Hogyan állította az Off the Wall pályára Michael Jacksont?

EBONY.com, 2016. január 27.
Írta: Michael A. Gonzales

OffTheWallMint egyike azoknak, akik úgy gondolják, hogy Michael Jackson mesterműve, az Off the Wall felülmúl mindent, amit később készített, nagyon örültem, amikor arról olvastam, hogy Spike Lee közeljövőben megjelenő dokumentumfilmje ezt az albumot fogja ünnepelni. A kicsit esetlen címmel ellátott (Michael Jackson útja a Motowntól az Off the Wallig) filmet nemrég mutatták be a Sundance filmfesztiválon és február 5-én lesz látható a Showtime televízióban. Emellett a Sony Records február 26-án ismét kiadja a mérföldkőnek számító albumot és a csomag tartalmazni fogja ezt a dokumentumfilmet is.

Lee filmje olyan emberekkel mutat be interjúkat, akik ismerték Jacksont és akik hatással voltak rá, beleértve Quincy Jones-t is, aki a producere lett az Off the Wallnak miután barátságot kötött Jacksonnal a Wiz című film forgatásán, Berry Gordy-t és Stevie Wondert. A filmes olyan emberekkel is beszél, akiket inspiráltak Jackson ugatásai, kiáltásai és tiszta éneke, beleértve a Weekndet, Kobe Bryantot és Misty Copelandot. Jackson 1979 klasszikusa megtestesíti azt amit az alkotók értenek azalatt, amikor azt mondják, hogy azt akarják a művük örök legyen.

Az Off the Wall, amely idén augusztusban lesz 37 éves, a soul, a disco, a pop és a funk gyönyörű fúziója volt, amely képes volt átszelni különféle határvonalakat, beleértve a bőrszínt, az osztályt és az időt (holnap is éppen olyan nagyszerűen hangzik majd, mint több mint három évtizeddel ezelőtt), miközben mindenki szeretni tudja a lepusztult kerületektől a luxus lakónegyedekig. Zeneileg kapcsolódott Afrika anyához (a Workin’ Day and Night nyitó passzusa színtiszta törzsi funk) éppen úgy ahogy Feelgood anyához, aki készen állt a pörgésre minden alkalommal, amikor a Don’t Stop ‘Til You Get Enough felhangzott a klubban.

Amikor ma meghallgatjuk az Off the Wallt az album egyfajta időgép is a fülünknek, amely visszavisz minket abba az időbe, amikor a popnak még nem volt királya, amikor sokan azt gondolták nemsokára vége lesz ennek az egykori gyereksztárnak, akit figyelemreméltóan koraérett tehetsége szupersztárrá tett még mielőtt a pubertás korba lépett volna. Abba a korba, amikor én és minden barátom azzal töltöttük a szombat reggeleket, hogy a Jackson 5ive rajzfilmet néztük és azért könyörögtünk a szüleinknek, hogy vegyenek Super Sugar Crisps-t, hogy leszedhessük a J5 lemezt a gabonapehely dobozáról.

Miközben tisztában voltunk azzal, hogy a Jackson 5 családi együttes volt, számunkra az egész Michaelről szólt. Annyi tehetség szorult barna, édes cukiságába, hogy a kislányok áradoztak a fiúk pedig azt akarták, hogy a testvérük legyen.

1976 bicentenárimi nyarán az unokatestvérem Denise hirtelen bejelentette nekem: „Michael Jackson lejárt lemez” – és nem ő volt az egyetlen, aki így hitte. Befolyásolható 13 éves gyerekként idősebb tinédzser unokatestvéremet használtam barométerként arra, hogy elirányítson milyen menő zenét kellene hallgatnom, így az a bejelentése, hogy Michael Jackson „lejárt” olyan hatalmas ütésként ért, mint egy nagy pofon valami játszótéri kötekedő öklétől.

Szülei pittsburghi otthonának tarka pincéjében ültünk, ugyanazon fával borított falak között, ahol néhány évvel korábban a Jackson 5 debütáló Motown kislemezét, az I Want You Back-et hallgattuk újra és újra és újra. Abban a pincében énekeltük egykor az ABC-t, tátogtunk a Lookin’ Through The Windows-ra a szüleinknek és táncoltuk a robotot, amikor a Dancing Machine (ma is az egyik kedvenc dalom) dübörgött.

Talán Denise 16 évesen úgy érezte, hogy az úgynevezett „rágógumi soul”, amiről a Jacksonok ismertek voltak a Motownnál elért sikereik alatt túl éretlen a számára, így dobta őket látszólag felnőttebb zenei fellángolásokért. Félretolva ezeket az emlékeket kitette új kislemezeit az asztalra: a Brothers Johnson közepes tempójú balladáját a Good to You-t (szerette a basszusgitáros Louis-t), az O’ Jays felnőtt soulját, a Livin’ for the Weekendet, és a White Cherry fehér-fiú funkját, a Play That Funky Music-ot.

Én általában követtem Denise vezetését bármilyen zenei utazást is választott a számunkra, de itt nem tehettem meg, hogy hátat fordítok Michael Jacksonnak. Ő nemcsak egy volt a sok popsztár közül, MJ testvér olyan volt, mint egy családtag. Ugyanazon a nyáron Denise és én TV-t néztünk, amikor a talk show műsorvezető, Mike Douglas bemutatott egy új, testvérekből álló együttest, a Sylverst. Égig érő afrofrizurájukkal és összehangolt lépéseikkel előadták Hot Line című slágerüket. Amikor rájuk néztél nehéz volt nem arra gondolni, hogy ellopták a Jacksonok dolgait.

Ugyanakkor a Jackson fivérek (Jermaine kivételével) elhagyták a Motownt annak reményében, hogy így több alkotói szabadságot kaphatnak. A nevükből kénytelenek voltak elhagyni az 5-öt egykori lemezcégük nyomása miatt, majd 1976-ban kiadták a The Jacksons című lemezüket a CBS Records/Philadelphia Internationalnál.

Noha rajongója voltam a Gamble és Huff produceri munkáját dicsérő első disco dalocskának, az Enjoy Yourselfnek és a parázsló balladának, a Show You the Way to Go-nak, már nehéz volt ismét felizzítani ugyanazt a mániát, amit néhány évvel azelőtt éltem át, amikor bátor édesanyám megküzdött a New York-i hóviharral is azért, hogy elvigyen egy Jackson 5 koncertre a Radio City Music Hallba. Hamarosan én is elengedtem a Jacksonst, amikor az ízlésem a Led Zeppelin és Jimi Hendrix agresszívebb irányába változott meg.

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

Évekkel ezelőtt valaki készített egy képet egy fiatal Michael Jacksonról a stúdióban, amint tanulmányozza, hogy mit csinál barátja és mentora, Stevie Wonder a keverőpult mögött. Amint megtudtuk, Michael egy szivacs volt, aki – mint az összes nagy művész – magába tudta szívni a mesterek (James Brown, Sly Stone, Marvin Gaye) tudását és a sajátjává tudta azt tenni. Ugyanúgy ahogy a fiatal MJ Wondert figyelte, biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen intenzitással tanulmányozott más zenei zseniket is, akik keresztezték az útját.

Ugyan Michael fivérei lehet, hogy tisztelték őt, mint a falzett-énekes frontemberüket, de amikor végre maguk készíthették a zenéjüket az 1978-as Destiny albumon, több ötletét is megvétózták. Miután kiadták az albumot és a Mike által írt Shake Your Body (Down to the Ground) (amelynek a társproducere öccse, Randy Jackson volt) lett az együttes legnagyobb Motown utáni slágere, úgy döntött, hogy stúdióba vonul, hogy felvegye első szólóalbumát a Forever, Michael óta.

Az Off the Wall felvételei ’78 telén kezdődtek és Jackson a stúdióban volt a következő hét hónapban. Az életrajzíró J. Randy Taraborelli szerint, amikor a család többi része próbált közbeavatkozni Michael kijelentette: „A saját utamat járom. Meg kell érteniük. Ez egyszer.”

Mint tudjuk Jackson persze nem teljesen egyedül csinálta mindezt. Valójában sok segítsége volt. Az, hogy felfogadta Quincy Jones-t (a lemezcég legnagyobb döbbenetére) nem csak arról a kiváló hangzásról szólt, amit a mester elért a stúdióban, hanem arról is, hogy ezáltal elérhetővé vált számára tehetségek garmadája, akikkel Jones kapcsolatban állt. „Soha senki nem mondott nemet Quincy-nek.” – mondta nekem a producer és Q egykori hangmérnöke, Phil Ramone egy interjúban 2007-ben – „Ha felhívott, akkor ott voltál”.

Azokban a napokban, amikor a lemezborító tanulmányozása részét képezte a zenehallgatás élményének az Off the Wall stábja a stúdió isteneinek ki kicsodája volt: a gitáros Phil Upchurch és Larry Carlton, a billentyűs Steve Porcaro és Greg Phillinganes, a szintetizátor specialista George Duke és David Foster, a dalszerző Rod Temperton, az ütőhangszeres Paulinho da Costa, a háttérénekesnő Patti Austin, és az unokatestvérem kedvence Louis Johnson (aki társszerzője volt a Get on the Floornak) basszusgitáron.

Amint MJ sokszor elmondta pályafutása során a választásai nem a bőrszínről vagy fajról szóltak, hanem a tehetségről, így azok a Los Angeles-i stúdió felvételek gyakran úgy néztek ki, mint egy Benetton reklám. De kezdetben a producer szerint Michael félénksége tényező volt. Jones később úgy jellemezte a 20 éves Michaelt, mint „nagyon, nagyon magába forduló, félénk, nem magabiztos. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy nevet tud magának csinálni egyedül. És én sem voltam az.”

1979 nyara nagy évet hozott nekem is és Michael Jacksonnak is. Ő 21 éves lett augusztusban én 16 júniusban. Néhány hónappal korábban Harlemből Baltimore-ba költöztünk. Egy este Monroe Street-i nappalinkban ültem és a Midnight Specialt nézem, amikor hirtelen elkezdődött Jackson első kislemezének, a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-nak a videóklipje. Randy, aki ütőshangszeren játszott a felvételen, volt az egyetlen Jackson fivér az albumon.

Hogy megfelelő pop kulturális kontextusba helyezzük a Don’t Stop ‘Til You Get You Enough videóját, ez két évvel az MTV indulása előtt történt és én még soha azelőtt nem láttam videóklipet. De most ott volt a szemeim előtt MJ szmokingban és egyszerre nézett ki kényelmetlenül és a legmenőbb gyerekként az osztályban.

Amint furcsa képeket vetítettek mögé és elkezdődött a pulzáló ritmus (“Fever/ Temperature’s risin’ now”) a dal színtiszta extázisa „megolvaszt, mint egy forró gyertyaviaszt” (“melt like hot candle wax”). Amikor Jackson a refrént énekelte (“Keep on with the force, don’t stop”) néhányan úgy gondolták, hogy a Star Warsra tesz utalást, de szerintem egész egyszerűen önmagáról beszélt. Amint azt hamarosan bebizonyította, ha poplemezek készítéséről volt szó az elkövetkező 1980-as években, akkor ő volt az Erő. A Don’t Stop ‘Til You Get Enough videóklipje giccses volt és forradalmi és a tökéletes reklám a megjelenő albuma számára.

Néhány hónappal később ennek a dalnak az ellenállhatatlan groove-ja csábította a virágmintákkal díszített seggemet a táncparkettre Baltimore menő klubjában az Odell’s-ben, ahol én a ritmus rabszolgájává váltam. Visszatekintve ironikus, hogy ugyanabban az évszakban, amikor fehér rocker fiúk kinyilvánították, hogy „a diszkó szar” és 12 hüvelykes kislemezeket robbantottak fel Chicagóban, Michael Jackson kiadta pályafutása legjobb tánc dalait.

Azon a nyáron egy helyi ifjúsági programnak dolgoztam, akik fiatalokat támogattak a közösségben. A North Avenue-i irodáknak jelentettem kilenc órakor és körülbelül 30 fekete tinédzserrel tisztítottuk az utcákat és sikátorokat. Minden nap seprűkkel és műanyag zsákokkal felszerelkezve indultunk el. Miközben dolgozunk egy rádió mindig szólt és Jackson soullal teli falzettje lett az egész évszak zenéje. Egy forró júliusi reggelen amint sepertük a cigaretta csikkeket és törött üvegeket a DJ a Workin’ Day and Nightot kezdte játszani, ami a mi hivatalos dalunk lett.

Lehetetlen volt váltogatni a soul csatornák között, mint a WEBB vagy a V103 és nem hallani a felpörgető Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot, a Rock with You közepes tempójú boogie-ját vagy a hűtlenség himnuszát, a Girlfriendet, amelyet Paul McCartney írt (aki először 1978-as London Town című albumára vette fel a dalt a Wingsszel). Jackson hangja édesebb volt, mint a cukor a kávémban, de a dal valójában a megcsalásról és becsapásról szól. Az Off the Wallon a Girlfriendet (amelyben a legendás Wah Wah Watson játszik gitáron) a szívszorító szakítós dal a She’s Out of My Life követi, a bolygó egyik legszomorúbb dala.

Miután kisírta magát, Mike visszatér a hangjával lebegni a Moog szintetizátorok lágy hangja fölé (köszönhetően Greg Phillinganesnek) amint a Stevie Wonder által írt hangulatosan briliáns csendes vihar groove, az I Can’t Help It felhangzik. A dalt eredetileg saját mesterműve, az 1976-os Songs in the Key of Life számára írta Wonder. Az It’s the Falling in Love visszavisz minket a mosolygós boldogságba mielőtt MJ ismét visszatér a klubba a fúvósokkal teli Burn This Disco Out-ban. Az 1979 augusztus 10-én kiadott Off the Wallt (néhányak szerint MJ legfeketébb albuma) a kritikusok elismerték és több millió példányban kelt el.

Miután megvettem az albumot a Modern Music lemezboltban Mondawmin Mallban azon a héten barátokkal visszatértünk a bölcsőmbe, készen a boogie-ra, hogy megragadjuk a lelkünket és soha ne engedjük el. Harminc nyárral később, 2009. június 25-én, amikor bejelentették, hogy Michael Jackson halott, a barátommal Patriciával ültem azon a szomorú délutánon, amint letöltötte a kedvenc dalainkat és lejátszotta őket a laptopján. Amikor a címadó dal, az Off the Wall felhangzott egy pillanatra a polcra tettük a bánatunkat és csak jól éreztük magunkat.

A kulturális kritikus Michael A. Gonzales címlapon szereplő cikkeket írt a Vibe, az Uptown, az Essence, az XXL, a Wax Poetics és mások számára. Cikkíró a soulhead.comnál is. Olvasd az írásait a Blackadelic Popnál és kövesd Twitteren a @gonzomike címen.

Forrás: http://www.ebony.com/entertainment-culture/off-the-wall-put-michael-jackson-into-the-stratosphere#axzz3yT1sIxlj

Workin’ Day and Night

A Workin’ Day and Night című dal Michael Jackson 1979-es Off the Wall című albumán jelent meg. A dalt Michael szerezte. Kislemez A-oldalként ugyan nem adták ki és videó sem készült hozzá, de a rádiók mégis gyakran játszották, játsszák, Michael pedig rendszeresen előadta a koncertjein: szerepelt a repertoárban a Jacksons 1981-es Triumph és 1984-es Victory turnéján, valamint Michael Bad (1987-1989) és Dangerous (1992-1993) szóló turnéin is. Stílusára nézve diszkó-funk dalként lehetne besorolni.

Man in the Music című könyvében Joseph Vogel így ír a dalról: “Úgy kezdi a dalt, hogy a saját hangját használja ütőhangszerként (Jackson rendelkezett egy olyan rejtélyes képességgel, hogy hangszereket tudott utánozni, és ezt gyakran felhasználták a demókhoz, valamint a végső felvételekhez). A törzsi ritmusokhoz hasonló szájdobtól kezdve, a dal fokozatosan építi fel a hangzás rétegeit: Greg Phillinganes billentyű alapú basszusát, David Williams funky gitár betétjét, és Jerry Hey izzó fúvósainak seregét. Azonban a dalt az ütőhangszerek élénk ritmusa hajtja, amelynek elrendezését Jackson és Paulinho Da Costa biztosította. A “Don’t Stop”-pal együtt ez a dal is megmutatja Jackson korai, ösztönös tehetségét a zeneszerzés iránt, különösen az ilyen ritmus vezérelte felvételek esetében. A funk tagadhatatlanul jelen van, James Brown-szerű morgásokkal, zihálással, felkiáltásokkal, és Ghána-stílusú ütemes dobolással kombinálva. “Soha de soha nem volt funkosabb”, írja a zenekritikus Ben Werner. “Ásd elő, tedd fel! Önmagáért beszél. Nagyon tüzes. A többit megtarthatod. Nekem ez kell”.” [1] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Zenei stílusban távol áll tőle, de témáját tekintve kissé a Beatles A Hard Day’s Night című dalára emlékeztet: ez is a nőjéért keményen dolgozó férfi dala, ám míg a Beatles dal optimista és pozitív kicsengésű (a férfi elnyeri jutalmát a nőtől a kemény munkáért), addig Michaeltől elég tipikus módon itt végül a bizalmatlanság, a megcsalástól való félelem mérgezi meg a kapcsolatot.

Angol szöveg:

[1st Verse]
Ooh My Honey
You Got Me Workin’ Day And Night
Ooh My Sugar
You Got Me Workin’ Day And Night

[2nd Verse]
Scratch My Shoulder
It’s Aching, Make It Feel Alright
When This Is Over
Lovin’ You Will Be So Right

[3rd Verse]
I Often Wonder If Lovin’ You
Will Be Tonight
But What Is Love Girl
If I’m Always Out Of Sight (Ooh)

[Refrain]
(That’s Why)
You Got Me Workin’ Day And Night
And I’ll Be Workin’
From Sun Up To Midnight

[Chorus]
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night

[4th Verse]
You Say That Workin’
Is What A Man’s Supposed To Do
But I Say It Ain’t Right
If I Can’t Give Sweet Love To You
(Ah)

[5th Verse]
I’m Tired Of Thinkin’
Of What My Life’s Supposed To Be (Well)
Soon Enough Darlin’
This Love Will Be Reality (Ah Ah)

[6th Verse]
How Can You Live Girl
‘Cause Love For Us Was Meant To Be (Well)
Then You Must Be Seein’
Some Other Guy Instead Of Me (Ooh)

[Refrain]
(That’s Why)
You Got Me Workin’ Day And Night
And I’ll Be Workin’
From Sun Up To Midnight

[Chorus]
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(Hold On)
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(I’m So Tired Tired Now)
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(Hold On)
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(Hoo, Hoo, Hoo)

[7th Verse]
You Say That Workin’ Is What A Man’s Supposed To Do
But I Say It Ain’t Right If I Can’t Give Sweet Love To You (Well, Ah)

[8th Verse]
How Can You Live Girl
‘Cause Love For Us Was Meant To Be (Well)
Then You Must Be Seein’ (Woo)
Some Other Guy Instead Of Me (Ooh)

[Refrain]
(That’s Why)
You Got Me Workin’ Day And Night (I Don’t Understand It)
And I’ll Be Workin’
From Sun Up To Midnight

[Chorus]
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(Hold On)
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(I’m So Tired Tired Now)
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night

You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(Girl)
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(I’m So Tired Tired Now)
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
You Got Me Workin’ Workin’ Day And Night
(How Can I Get To You …)

[Ad-Lib To Fade]

Magyar szöveg:

Meló éjjel-nappal

Ooh édesem
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
Ooh drágaságom
Megdolgoztatsz éjjel és nappal

Vakard meg a vállam
Fáj, hozd helyre
Ha ennek vége
A szerelem olyan jól fog esni

Sokszor tűnődöm azon
Hogy ma éjjel szeretkezünk-e
De mi a szerelem, kislány
Ha mindig távol vagyok (ooh)

Ezért
Dolgoztatsz éjjel és nappal
És én napkeltétől napnyugtáig
Dolgozni fogok.

Megdolgoztatsz éjjel és nappal
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
Megdolgoztatsz éjjel és nappal

Azt mondod, hogy
a férfinek az a dolga, hogy dolgozzon
De én azt mondom nem jól van ez így
ha nem szerethetlek édesen

Elegem van abból, hogy arra gondolok
milyennek kellene lennie az életemnek (nos)
Nem sokára drágám
Ez lesz a valóság

Hogy tudsz így élni kislány
Hiszen a szerelmet nekünk találták ki (nos)
Akkor bizonyára
Egy másik sráccal találkozgatsz helyettem (ooh)

Ezért
Dolgoztatsz éjjel és nappal
És én napkelettől napnyugatig
Dolgozni fogok

Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Várj)
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Annyira fáradt, fáradt vagyok)
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Várj)
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Hú, hú, hú)

Azt mondod a férfinek az a dolga, hogy dolgozzon
De én mondom nem jól van ez úgy ha nem szerethetlek édesen

Hogy tudsz így élni kislány
Hiszen a szerelmet nekünk találták ki (nos)
Akkor bizonyára
Egy másik sráccal találkozgatsz helyettem (ooh)

Ezért
dolgoztatsz éjjel és nappal (nem értem)
És én napkelettől napnyugatig
Dolgozni fogok

Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Várj)
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Annyira fáradt, fáradt vagyok)
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
Megdolgoztatsz éjjel és nappal

Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Kislány)
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Annyira fáradt, fáradt vagyok)
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
Megdolgoztatsz éjjel és nappal
(Hogyan juthatnék el hozzád)

Kislemezként önállóan nem jelent meg, csupán B-oldalon: az USA-ban a Rock with You B-oldalaként, máshol az Off the Wall című dal B-oldalaként.

Will Smith Can You Feel Me című 1991-es dala hangmintázza. A dal (és persze az egész Off the Wall album) hatása érezhető többek között Justin Timberlake néhány dalában is. 2013-as Take Back the Night című dalában a “takin’ over” felkiáltás egyértelmű utalás Michael Jacksonra, aki ezt a frázist több dalában is használta, így a Workin’ Day and Night-ban 4:40-nél (emellett a Shake Your Body (Down to the Ground) és a Things I Do for You című Jacksons dalokban is).

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/11/13/3-workin-day-and-night/

A dal 1978-as demója, amely az Off The Wall album 2001-ben kiadott Special Edition változatán jelent meg. Ezt Michael az otthoni stúdióban vette fel testvérei közreműködésével.

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Jerry Hey (fúvós hangszerelés), Greg Phillinganes és Michael Jackson (ritmus hangszerelés), Michael Jackson (vokális és ütős hangszerelés)
A felvétel ideje: 1978-1979
A felvétel helyszíne: Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off the Wall

Stílus: R&B, pop, diszkó, dance, funk

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Wanna Be Startin’ Somethin’

AWannaBeStartinSomethin Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson 1982-es Thriller című albumának első dala és az arról kiadott negyedik kislemez. Kislemezként 1983. május 8-án jelent meg.

A dalt Michael írta és komponálta – eredetileg az Off the Wall albumra 1978-ban, 20 éves korában. Arra az albumra azonban nem került rá, mert Michael akkoriban elégedetlen volt vele: “Ez egy olyan dal, amelyet akkor írtam, amikor az Off The Wallt csináltuk, de soha nem adtam oda Quincy-nek [Jones – az album producere – a ford.] ahhoz az albumhoz.” [1] Végül a következő albumra, a  Thrillerre  felkerült.

A dalt összetett ritmusok, jellegzetes fúvósok és egy excentrikus, jellegzetesen jacksoni pop-funk hangzás jellemzi.

“Nem kell sokat várni, hogy a hallgató szinte mindent megkapjon, ami a Thrillert olyan magával ragadóvá és lenyűgözővé teszi. Egy összetett, fergeteges, szégyentelenül excentrikus kidolgozás, a „Wanna Be Startin’ Somethin’” megfelelő kezdés a világ legkeresettebb albumához. Mint Jackson maga, a dal egyszerű jellemzést kínál: egy időtlen tánczene, egy lelki vallomás és egy rendíthetetlen társadalom kritika váltakozása, „a kifinomult fekete-büszkeség himnusza”, és egy extatikus szellemi áttörés.” [2] – írja Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Ugyanez a könyv idézi a Newsweek kritikáját: „Ez egy szeleburdi és elbűvölő hangzás”, írja a Newsweek 1983-ban. ‘Kezek tapsolnak, kürtök harsognak. Kitör az ütősök karneválja. Elektromos gitárok fecsegnek, mint az afrikai felelgető dobok alakulata. A hang elakad, aztán egy kórus kántál. Így megy a „Wanna Be Startin’ Somethin’” első néhány másodperce, a zenei őrület hat perce.’ Mégis a dal elrendezése minden, csak nem véletlenszerű hangzás. Ez egy szakértelemmel rétegzett ritmikus szimfónia, amely lényegében összeköti az afrikai és a nyugati zenei stílust egymással.” [2] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Egy másik kritikus, Mark Anthony Neal szerint: „Ezek azok a… pillanatok, amelyeket Jackson zenéjének legfelületesebb hallgatói továbbra is el fognak mulasztani”, folytatja Neal. Azok számára, akik Jackson ráhárult arcvonásaiból valaha is a faji öngyűlölet valamiféle bizonyítékát olvasták ki, a „Wanna Be Startin’ Somethin’” Jackson kimondatlan visszavágása, ahogy megidézte az Orishas-t (afrikai istenségek – a ford.) az amerikai popzenében addig soha nem tapasztalt módon”. [2] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A dal szövegéről így ír Joseph Vogel: “A hangok változatos skálájához illeszkedik a sajátos dalszöveg, melyet Jackson úgy csavar és torzít, mint egy vokális akrobata. A szuggesztív töredékekben a modern élet őrületéről és hisztériájáról énekel: a figyelmen kívül hagyott betegségekről, az idegösszeroppanásról, a nem tervezett terhességekről, amelyek alultáplált csecsemőket eredményeznek, a borotvaéles nyelvekről, és arról hogy felfalnak, mint egy gyorskaját, vagy egy zöldséget. Mondanom sem kell, a szám távol áll egy tipikus popdal agyonhasznált kliséitől.” [2]  (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A dalt állítólag részben Michael nővérének, LaToya Jacksonnak és sógornőinek a rossz kapcsolata ihlette. A sógornők rendszeresen azzal vádolták LaToyát, hogy pletykákat terjeszt róluk és egy alkalommal neki is támadtak emiatt. Az incidens után Michael vigaszképp írta meg a dalt LaToyának. Legalábbis maga LaToya ezt állítja.

Az első szakasz pletykálkodói után aztán rátér társadalmi kérdésekre is, majd pedig az utolsó versszakban motiválóan szól a közönségéhez – és talán saját magához is.

A dal végén hallható kántálás, “Mama-say mama-sah ma-ma-coo-sah”, a kameruni szaxofonos, Manu Dibango 1972-es Soul Makossa című dalát hangmintázza. A Makossa egyébként egy kameruni zenei stílus és tánc.

A Soul Makossa című dal:

A dal rendhagyó módon rögtön a kórussal kezdődik. A teljes szöveg angolul:

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)[1st Verse]
I Took My Baby To The Doctor
With A Fever, But Nothing He Found
By The Time This Hit The Street
They Said She Had A Breakdown
Someone’s Always Tryin’ To Start My Baby Cryin’
Talkin’, Squealin’, Lyin’
Sayin’ You Just Wanna Be Startin’ Somethin’[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)[2nd Verse]
You Love To Pretend That You’re Good
When You’re Always Up To No Good
You Really Can’t Make Him Hate Her
So Your Tongue Became A Razor
Someone’s Always Tryin’ To Keep My Baby Cryin’
Treacherous, Cunnin’, Declinin’
You Got My Baby Cryin’

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
You’re A Vegetable, You’re A Vegetable
Still They Hate You, You’re A Vegetable
You’re Just A Buffet, You’re A Vegetable
They Eat Off Of You, You’re A Vegetable

[3rd Verse]
Billie Jean Is Always Talkin’
When Nobody Else Is Talkin’
Tellin’ Lies And Rubbin’ Shoulders
So They Called Her Mouth A Motor
Someone’s Always Tryin’ To Start My Baby Cryin’
Talkin’, Squealin’, Spyin’
Sayin’ You Just Wanna Be Startin’ Somethin’

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
You’re A Vegetable, You’re A Vegetable
Still They Hate You, You’re A Vegetable
You’re Just A Buffet, You’re A Vegetable
They Eat Off Of You, You’re A Vegetable

[Ad-Lib]
If You Cant Feed Your Baby (Yeah, Yeah)
Then Don’t Have A Baby (Yeah, Yeah)
And Don’t Think Maybe (Yeah, Yeah)
If You Can’t Feed Your Baby (Yeah, Yeah)
You’ll Be Always Tryin’
To Stop That Child From Cryin’
Hustlin’, Stealin’, Lyin’
Now Baby’s Slowly Dyin’

[Chorus]
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
I Said You Wanna Be Startin’ Somethin’
You Got To Be Startin’ Somethin’
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)
It’s Too High To Get Over (Yeah, Yeah)
Too Low To Get Under (Yeah, Yeah)
You’re Stuck In The Middle (Yeah, Yeah)
And The Pain Is Thunder (Yeah, Yeah)

[Ad-Lib]
Lift Your Head Up High
And Scream Out To The World
I Know I Am Someone
And Let The Truth Unfurl
No One Can Hurt You Now
Because You Know What’s True
Yes, I Believe In Me
So You Believe In You
Help Me Sing It, Ma Ma Se,
Ma Ma Sa, Ma Ma Coo Sa
Ma Ma Se, Ma Ma Sa,
Ma Ma Coo Sa
[Repeat/Fade-Out]

Magyarul:

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)

Elvittem a bébimet az orvoshoz
Lázzal, de nem találtak semmit
Mire a hír az utcára került
Addigra már azt mondták idegösszeroppanása volt
Valaki mindig megpróbálja megríkatni a bébimet
Beszélnek, rikoltoznak, hazudoznak
Azt mondják csak el akarnak kezdeni valamit

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)

Szereted tettetni, hogy jó vagy
Amikor mindig valami rosszban sántikálsz
Tényleg nem tudod elérni, hogy ő megutálja őt
Így a nyelved borotvává vált
Valaki mindig megpróbálja megríkatni a bébimet
Álnokok, ravaszok, visszaesnek
Megríkattad a bébimet

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Zöldség vagy, zöldség vagy
Még mindig utálnak téged, zöldség vagy
Csak egy tálalóasztal vagy, zöldség vagy
Rólad esznek, zöldség vagy

Billie Jean mindig dumál
Amikor senki más nem beszél
Hazudozik és ismerkedik
A száját motornak nevezték el
Valaki mindig megpróbálja megríkatni a bébimet
Dumálnak, rikoltoznak, kémkednek
Azt mondják csak el akarnak kezdeni valamit

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Zöldség vagy, zöldség vagy
Még mindig utálnak téged, zöldség vagy
Csak egy tálalóasztal vagy, zöldség vagy
Rólad esznek, zöldség vagy

Ha nem tudod etetni a kisbabádat (igen, igen)
Akkor ne legyen kisbabád (igen, igen)
És ne gondold, hogy talán (igen, igen)
Ha nem tudod etetni a kisbabádat (igen, igen)
Mindig csak próbálni fogod megszüntetni annak a gyereknek a sírását
Szélhámoskodsz, lopsz, hazudsz
És most az a kisbaba lassan haldoklik

Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Azt mondtam el akarsz kezdeni valamit
El kell kezdened valamit
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)
Túl magas, hogy átugorjuk (igen, igen)
Túl alacsony, hogy átbújjunk alatta (igen, igen)
Megragadtál középen (igen, igen)
És a fájdalom mennydörög (igen, igen)

Emeld a fejed magasra
És kiabáld ki a világnak
Tudom, hogy valaki vagyok
És hagyd hogy az igazság kibontakozzon
Már senki sem tud bántani téged
Mert tudod, hogy mi az igazság
Igen, én hiszek magamban
Úgyhogy te is higgy magadban
Segíts az énekben, Ma Ma Se,
Ma Ma Sa, Ma Ma Coo Sa
Ma Ma Se, Ma Ma Sa,
Ma Ma Coo Sa

A dalhoz videó nem készült, de az amerikai Billboard slágerlistán így is az 5. helyig jutott, az Egyesült Királyság slágerlistáján pedig a 8. helyig.  Számos további országban Top 10-es sláger volt, egyes helyeken (pl. Kanada, Hollandia) Nr. 1.

A dalt 1984-ben jelölték Grammy-díjra a legjobb R&B dal kategóriában, de veszített a Thriller album egy másik dalával, a szintén Michael Jackson által szerzett Billie Jeannel szemben.

A dal hivatalos verziói és hivatalos remixei:

Album verzió
Kislemez verzió
Instrumentális kislemez verzió
12″ Extended Mix
Brothers In Rhythm Mix
Tommy D’s Main Mix
1982 Dance Mix

Az eredeti kislemez B oldalán a Rock with You című dal egy élőben előadott változata kapott helyet.

Michael a dalt az 1984-es Victory turnétól kezdve az összes turnéján előadta. A Victory turnén és az 1987-es Bad turnén ez a dal volt a koncertek nyitó dala. A Dangerous turnén második dalként adta elő a Jam után és a HIStory turnén is második dal volt a HIStory Medley-t követően.

Számos művész feldolgozta vagy hangmintázta a Wanna Be Starin’ Somethin’-et. A teljesség igénye nélkül: a Jamiroquai a 2001-es Love Foolosophy című dala Greedo Mixében, Rihanna 2007-es Don’t Stop The Music című dalában. Whitney Houston elődta 1986-es Greatest Love turnéján, Madonna a Sticky & Sweet turnéja második felében 2009-ben Michael Jackson halála után mintegy tribute-ként.

A dal demóját kiadták a 2009-es This Is It című válogatás albumon Michael halála után.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/22/1-wanna-be-startin-somethin/

A dal demója – helyenként még inkább halandzsával, mint szöveggel:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális hangszerelés), Michael Jackson és Quincy Jones (ritmus hangszerelés), Jerry Hey és Michael Jackson (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: R&B, pop, funk

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 5.
Egyesült Királyság: 8.
Kanada: 1.
Hollandia: 1.

Forrás:

[1] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Jam

JamA Jam Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumának nyitó dala és a negyedik kislemez, amely megjelent az albumról. A kislemezt 1992. július 13-án adták ki. Stílusára nézve a funk, a new jack swing, a hip-hop, az R&B és a pop jegyeit vonultatja fel.

A dal zenei alapját Michael hangmérnöke Bruce Swedien hozta, aki egyébként ritkán vett részt a dalszerzésben MJ lemezein – a Jam egyike ezeknek a ritka kivételeknek.

Joseph Vogel így ír Man in the Music című könyvében:

“A “Jam” egy korai változatát Bruce Swedien mutatta meg Jacksonnak, aki René Moore-ral dolgozott a felvételen az albuma számára. “Már kísérleteztünk a régi, de rendkívül nagy energiájú dob és ritmus sávok ismétlődő szakaszával (loop)“, emlékszik vissza Swedien. “Az volt az ötletünk, hogy vesszük ezeknek a régies dob előadásoknak a fantasztikus hangulatát, majd új, nagyon modern hangokkal rétegezzük azokat a párhuzamos felvételeken, hogy korszerűvé tegyük a groove szonikus értékét”. Swedien és Moore dolgozott rajta egy ideje, mielőtt Michael meghallgatta. “Abszolút imádta a koncepciót!”, emlékszik vissza Swedien. Úgy döntöttek, hogy Michaelnek adják a felvételt, aki a későbbiekben Teddy Riley-val dolgozta ki és írta meg hozzá a dalszöveget.” [1] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A rap betétet Heavy D adja elő. A dalhoz készült, David Kellogg által rendezett videóban látjuk is a rappert, akárcsak a kosárlabda legendát, Michael Jordant (a másik híres MJ-t) és a két gyerekből álló akkoriban népszerű hip hop együttest, a Kris Krosst. A rövid film, amelyet Chicagóban forgattak, egy lepusztult urbánus környezetben lévő kosárlabda csarnokban játszódik. A teljes verzió végén Jackson táncolni tanítja Jordant – ezt a részt azonban a zenei televíziók általában le szokták vágni. Az NBA több hivatalos szezon összefoglaló klipjéhez is felhasználta a dalt 1992-ben.

A dal elsőre egy vidám, funky, dance tracknek tűnik a “jammelésről” – magyarul az improvizatív örömzenélésről, de használják a kifejezést más improvizatív örömtevékenységre is, így például a videóban megjelenő örömkosárlabdázásra is vonatkoztatható. Azonban ha a szöveget is figyelmesen hallgatjuk, valamint elgondolkodunk Jackson előadásmódjának jelentésén, akkor rájövünk, hogy ennél többről van szó. A Rolling Stone kritikusa, Alan Light ezt írta:  “Noha a dal elsőre úgy hangzik mint egy egyszerű funky dance szám, Jackson hangja minden egyes kifejezésbe olyan kétségbeeséssel harap bele, ami arra késztet minket, hogy nézzünk mélyebbre. Ő énekel miközben “hamis próféták sírnak a végzetről” és arra buzdít minket, hogy “élj úgy minden napot, mintha az utolsó lenne”. A kórus kinyilvánítja, hogy a világ nyomorúságai “nem elegek” ahhoz, hogy megakadályozzanak minket a jammelésben. Jackson számára, aki azt állítja, hogy a színpadon kel igazán életre, a jammelés képessége az egyetlen eszköz, hogy “békét találjak magamban” és ez a remény őszintébbnek hangzik, mint a gyermeki kívánságok a balladákban.” [2]

Talán az sem véletlen, hogy két olyan tevékenységet köt a kifejezéshez a dal és a videó – a zenélést és a sportot -, amely általában menekülést, kikapcsolódást biztosít a gettókban élő szegény embereknek a kegyetlen hétköznapokból.

Susan Fast, a Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) című könyv szerzője szerint a dalban megfogalmazott érzések és megfigyelések gyakorlatilag a neoliberalizmus és a posztmodernizmus kritikáját jelentik (hogy miként azt bővebben kifejti a könyvében), de ennek az üzenetnek legalább olyan lényeges hordozója és közvetítője Jackson előadásmódja, mint a szöveg: “Ami a Jamet különösen meggyőző dokumentummá teszi a neoliberális tárgyról vagy a posztmodernitás állapotáról főleg a hangzásban és Jackson előadásában lelhető fel; a megkínzott hangja és az, ahogy a zene formális elemei felsorakoznak ugyanolyan fontosak – ha nem még inkább -, mint a szöveg. Vagy talán inkább azt mondhatjuk, hogy briliánsan működnek együtt.” [3]

Az előadásmód, amint arra több kritikus rámutatott, egyértelműen merít Michael legnagyobb példaképének, James Brownnak az előadásmódjából, valamint egyéb afro-amerikai hagyományokból.

“A félsoros tagoltság és ritmikus struktúra, a belső rímelés és az ismétlések iránti hajlam az afro-amerikai prédikátoroknak köszönhető, valamint az olyan R&B művészeknek, mint James Brown. Rövid, éles, lényegre törő […]. Ritkán kapunk hosszú, kidolgozott narratívákat, hanem inkább gyors ütéseket, amik gyomron találnak (természetesen vannak kivételek, különösen néhány balladában). Inkább érzéseket keltenek mintsem leírnak és kifejtenek, noha néha ezt is meg tudják tenni hihetetlen specifikussággal. Ez a technika erőteljes az előadásmód kontextusában, anélkül viszont banális. A Dangerous két meggyőző példával indít.” [3] – írja Susan Fast, az utolsó mondatával a Jamre és az album második dalára a Why You Wanna Trip On Me-re utalva. Később pedig mindezt még jobban kifejti:

“Jackson azon döntése is érdekes, hogy végtelenül ismételget egyetlen hangmagasságot a kórusban. Ez teljesen a ritmusról szól, arról, hogy ütős hangszerként használja a hangját, a groove-hoz hozzájárulva ahelyett, hogy egy hagyományosabb melódiát alkotna. Noha Jackson már gyerekként is nagyszerű énekes volt, szerintem még nagyszerűbbé vált, ahogy idősödött, aki mindig új módokat fejlesztett ki a hangja használatára és minden dallal megváltoztatta annak karakterét. A Jamben James Brownról vesz példát. Valójában ez a dal egy teljes tisztelgés Brown előtt Jackson megnyesett és eltorzított énekstílusával a kórusban, a retro fúvósokkal, az “Egyetlen” mindent átható jelentőségével, Brown ragaszkodásával ahhoz, hogy nem számít mennyire komplikáltak a dolgok ritmikailag előtte, a végén mindenki összejön a hangsúlyos ütemben. Brownra sokszor utaltak a hip-hopban, de Jackson mindig tisztelgett előtte. Itt ezt még nyilvánvalóbbá teszi, mint korábban.

Jackson hangjának a karaktere drasztikusan megváltozik a versszakoktól a kórusig. A sérültség és szorongás – és a tiszta hangszín és erős vibrato – utat enged egy fojtott, dadogó és eltorzított hangzásnak, olyannak, amit Jacksontól korábban még sosem hallottunk, különösen a dal végére. Ez határozottan nem egy “férfi-gyerek” (man child) hangja, ahogy az emberek szerették (leereszkedően) nevezni Jacksont, sem pedig egy olyan valaki hangja, aki “fehér akar lenni”. Ez egy olyan felnőtt férfi hangja, aki megértette fekete zenei gyökereit és mélyen kapcsolódott hozzájuk. Miután olyan R&B nagyságok között nevelkedett, mint Brown és Jackie Wilson, mindig hajlamot mutatott arra, hogy “nyerssé” váljon, amint azt Nelson George kifejezte, de ez a hajlam sokkal hangsúlyosabbá vált a későbbi munkáiban, elkezdve ennél a dalnál. Mind kevesebb és kevesebb van abból a régi, konvencionálisan szép tenorból és több a keménységből és a durvaságból. Több a feketeségből. Több a machismóból. Több egy világlátással rendelkező férfiből. Több zaj. Nagyobb veszély.” [3]

A Jam szövege angolul:
Nation To Nation
All The World
Must Come Together
Face The Problems
That We See
Then Maybe Somehow We Can Work It Out
I Asked My Neighbor
For A Favor
She Said Later
What Has Come Of
All The People
Have We Lost Love
Of What It’s AboutI Have To Find My Peace Cuz
No One Seems To Let Me Be
False Prophets Cry Of Doom
What Are The Possibilities
I Told My Brother
There’ll Be Problems,
Times And Tears For Fears,
We Must Live Each Day
Like It’s The LastGo With It
Go With It
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me ToThe World Keeps Changing
Rearranging Minds
And Thoughts
Predictions Fly Of Doom
The Baby Boom
Has Come Of Age
We’ll Work It OutI Told My Brothers
Don’t You Ask Me
For No Favors
I’m Conditioned By
The System
Don’t You Talk To Me
Don’t Scream And ShoutShe Pray To God, To Buddha
Then She Sings A
Talmud Song
Confusions Contradict
The Self
Do We Know Right
From Wrong
I Just Want You To
Recognize Me
In The Temple
You Can’t Hurt Me
I Found Peace
Within MyselfGo With It
Go With It
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To[Rap Performed By Heavy D]
Jam Jam
Here Comes The Man
Hot Damn
The Big Boy Stands
Movin’ Up A Hand
Makin’ Funky Tracks
With My Man
Michael Jackson
Smooth Criminal
That’s The Man
Mike’s So Relaxed
Mingle Mingle Jingle
In The Jungle
Bum Rushed The Door
3 And 4’s In A Bundle
Execute The Plan
First I Cooled Like A Fan
Got With Janet
Then With Guy
Now With Michael
Cause It Ain’t Hard To…[Michael]
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
Get On It
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t Stop
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To

It Ain’t Too Hard For Me
To Jam [9x]
Get On It
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
Too Much
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To

Get On It
Get On It
Give It Baby
Give It To Me
Come On
You Really Give It Too Me
Got To Give It
You Just Want To Give It

Magyarul:

Nemzettől nemzetig
Az egész világnak
Össze kell jönnie
És szembenéznie a problémákkal
Amiket látunk
Akkor talán valahogy meg tudjuk oldani
Megkértem a szomszédomat
Egy szívességre
Ő azt mondta majd később
Mi lett
Az emberekből
Elvesztettük a szeretetet
Amiről szól

Meg kell találnom a békémet, mert
Senki nem hagy békén
Hamis próféták sírnak a végzetről
Mik a lehetőségek
Mondtam a fivéremnek
Hogy lesznek problémák
Idők és a félelem könnyei
Minden napot úgy kell élnünk
Mintha az utolsó lenne

Kórus:

Menj vele
Menj vele
Jam
Nem túl sok dolog
Nem túl sok
Nem kerül túl sokba nekem
Jammelni
Nem túl sok dolog
Nem túl sok
Nem kerül túl sokba nekem
Jammelni

A világ állandóan változtatja
Újrarendezi az elméket
És a gondolatokat
Jóslások repkednek a végről
A baby boom generácó
Felnőtt
Majd megoldjuk

Mondtam a fivéreimnek
Ne kérjetek tőlem
Szívességet
Engem a rendszer
Kondicionált
Ne szólj hozzám
Ne üvölts és kiabálj

A lány Istenhez imádkozik, Buddhához
Aztán elénekel
Egy Talmud dalt
A zavarodottság ellentmond
Önmagunknak
Meg tudjuk-e különböztetni a helyest
A helytelentől
Azt akarom, hogy
Vegyél észre engem
A templomban
Nem bánthatsz
Békét találtam
Önmagamban

Kórus 1x

Heavy D rapje:

Jam Jam
Itt jön az ember
A fenébe is
A nagy fiú áll
Felteszi a kezét
Funky dalokat csinál
Az emberemmel
Michael Jacksonnal
Smooth Criminal
Ő az ember
Mike annyira nyugodt
Keverd, keverd, csilingelj
A dzsungelben
Becsaptam az ajtót
3-asok és 4-esek egy csomóban
Hajtsd végre a tervet
Először csak rajongó voltam
Aztán Janettel dolgoztam
Aztán a Guy-jal [Teddy Riley együttese – a ford.]
Most pedig Michaellel
Mert nem túl nehéz…

[Michael]

Jammelni

Kórus sokszor

Szerezd meg
Szerezd meg
Add baby
Add nekem
Gyerünk
Igazán nekem adod
Adnod kell
Csak adnod kell

A különféle maxi CD-ken megjelent hivatalos remixek a következők:

Album Version
Roger’s Club Mix
Acapella Mix
Roger’s Club Radio Mix
Atlanta Techno Dub
Roger’s Jeep Dub
Atlanta Techno Mix
Roger’s Jeep Mix
Roger’s Club Dub
Roger’s Jeep Radio Mix
MJ Raw Mix
Silky Dub!
Silky 7″
Silky 12″
Percapella
Teddy’s Jam
Radio Edit
Teddy’s 12″ Mix
Radio Edit w/out Rap
Video Mix
7″ Edit
7″ Edit w/out Rap
E-Smoove’s Jazzy Jam
Roger’s Slam Jam Mix
Maurice’s Jammin’ Dub Mix
Roger’s Underground Mix
More Than Enuff Dub
More Than Enuff Mix

Az erededi CD kislemez Egyesült Királyságban megjelent változatán megtalálható volt a Wanna Be Startin’ Somethin Brothers in Rhythm House Mixe, az amerikai változaton pedig a Rock with You Masters at Work Remixe is.

A dal az Egyesült Államok slágerlistáján a 26. helyig, az Egyesült Királyságban a 13. helyig jutott, sok más országban pedig Top 10 sláger volt.

Michael 1992-93-as Dangerous turnéján, valamint az 1996-os brunei koncerten a Jam volt a nyitó szám, de később már nem játszotta koncerten.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/04/1-jam/

Írta és komponálta: Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley
Rap: Heavy D
Producer: Michael Jackson, Teddy Riley, Bruce Swedien
Hangszerelte: Michael Jackson, Bruce Swedien, Teddy Riley, René Moore
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: new jack swing, funk, hip-hop, R&B, pop

Videó

Rendezte: David Kellogg
Koreográfia: Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 26.
Egyesült Királyság: 13.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 2.
Olaszország: 3.
Franciaország: 8.
Hollandia: 9.

Forrás:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[2] Alan Light – Dangerous review (Rolling Stone, 1992. január 1.)
http://www.rollingstone.com/music/albumreviews/dangerous-19920101

[3] Susan Fast – Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) (Bloomsbury, 2014. szeptember 25.)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Rod Temperton 2015-ben bekerül a dalszerzők hírességek csarnokába

Rod Temperton

Rod Temperton

A dalszerzők hírességek csarnoka bejelentette, hogy 2015-re kiket jelöl beiktatásra. Köztük van az a Rod Temperton is, aki Michael Jackson részére is több dalt írt, emellett persze másoknak is. Végignézve életművén az a meglepő, hogy eddig még nem volt benne a dalszerzők hírességek csarnokában.

Temperton Angliában született 1947-ben és gyerekkorában dobolással kezdte a zenélést. Később zongorázni is megtanult és különböző együttesekkel klubbokban játszott Németországban. 1974-ben jelentkezett egy hirdetésre, amelyet egy amerikai, bizonyos Johnnie Wilder Jr. adott fel egy együttes megalapítására. Ebből lett aztán a népszerű funk-diszkó együttes, a Heatwave. Eleinte az együttes feldolgozásokat játszott, de aztán Temperton elkezdett előállni olyan dalokkal, mint például a Boogie Nights, amely sikeressé tette a csapatot az USA-ban és az Egyesült Királyságban. Temperton lett a csapat dalszerzője, a legtöbb dalukat ő írta.

Michael Jackson producere Quincy Jones felfigyelt Tempertonra, mint dalszerzőre és megkérte, hogy írjon dalokat Michael első szólóalbumára, az Off The Wallra. Három dala fel is került az albumra: a Rock With You, az Off the Wall és a Burn This Disco Out.

A soron következő Thriller albumon ugyancsak három Temperton dalt találunk, köztük a címadó dalt is. Mellette a Baby Be Mine és a The Lady in My Life Temperton szerzemény.

Ezen kívül az E.T. the Extra-Terrestrial című meselemez dalának, a Someone in the Darknak – amelyet szintén Michael énekel – Temperton a társszerzője, valamint a ki nem adott (azonban a rajongók számára már ismert hiszen kiszivárgott) Hot Street című dalt is ő írta.

Tempertont Oscar-díjra is jelölték, mint a The Color Purple című film egyik betétdalának a szerzőjét. Néhány további dala a teljesség igénye nélkül:

The Secret Garden – Quincy Jones
The Dude – Quincy Jones
Razzmatazz – Quincy Jones
Back on the Block – Quincy Jones
Q’s Jook Joint – Quincy Jones
Turn Out The Lamplight – George Benson
Give Me The Night – George Benson
Stomp – The Brothers Johnson
Love Is In Control – Donna Summer
You Put A Move on My Heart – Tamia
Livin’ in the Streets – Aretha Franklin
One More Rhythm – James Ingram
Baby, Come to Me – Patti Austin & James Ingram
Lovelines – Karen Carpenter
If We Try – Karen Carpenter
Share That Beat of Love – C+C Music Factory
Lite Me Up! – Herbie Hancock
Getting to the Good Part – Herbie Hancock
Motor Mouth – Herbie Hancock

Maga Michael egyébként már 2002-től ott van a dalszerzők hírességek csarnokában. Emellett megtaláljuk a Rock and Roll hírességek csarnokában (kétszer is – egyszer szóló művészként, egyszer pedig a Jackson 5 tagjaként), valamint a táncosok hírességek csarnokában is. Ő az egyetlen művész, aki mindhárom hírességek csarnokában bent van.

Rock with You

RockWithYouA Rock With You Michael Jackson Off The Wall című albumának második kislemeze. 1979.  november 3-án jelent meg.

A dalt Rod Temperton írta. Michael elmondása szerint az Off The Wall munkálatai alatt egyfajta baráti versengés alakult ki közte és Temperton között a dalszerzésben: “Egy napon bejött a stúdióba ezzel a gyilkos groove-val ‘dup, dakka dakka dup, dakka dakka dup’, ezzel az egész melódiával és refrénnel, a Rock With You-val. Én meg: ‘Wow!’ Így amikor hallottam ezt azt mondtam: ‘Oké, most igazán dolgoznom kell.’ Úgyhogy mindig amikor Rod előállt valamivel én is előálltam valamivel és így kialakult közöttünk egy kis baráti versengés.” [1]

A könnyed diszkó-funk dal az album második Nr. 1. slágere lett a Don’t Stop ‘Til You Get Enough után. Joseph Vogel így ír róla Man in the Music című könyvében:  “Valóban, a hangulat, amelyet a tempó, a dallam és a szerkezet előidéz, későbbi R&B énekesek ezreinek tervrajzává vált, R. Kelly-től Ne-Yo-ig. Azonban a dal titka valójában Jackson teljesen egyedülálló hangjában rejlik. “Az a rész, ahol Michael azt énekli, hogy ‘Kislány, amikor táncolsz, olyan varázslat van, ami biztos szerelem’ (‘Girrrrrrrl, when you dance, there’s a magic that must be love’), a legtisztább örömteli pillanat, amit egy popdalban valaha is hallottam”, írja a zenekritikus Steven Hyden.” [2] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

Az album 1980-tól nyomott verzióin némileg más hangszerelést kapott: hozzáadtak egy jazzes gitárt és tapsot. Az album legtöbb kiadásán manapság ez a verzió található meg, kivéve néhány japán kiadást, amelyen még fellelhető az eredeti, 1979-es hangszerelés.

A dal hivatalos verziói és hivatalos remixei:

Album verzió
Kislemez verzió
Frankie’s Favourite Club Mix
Frankie’s Favourite Club Mix Radio Edit
Masters At Work Remix

A Frankie’s Favourite Club Mixben és a Masters At Work Remixben hallhatunk az album verzió által nem tartalmazott vokálokat és ad-libeket.

A dalhoz készült videót Bruce Gowers rendezte. Egy egyszerű, mégis magával ragadó klip. Michaelt láthatjuk benne felszabadultan énekelni és táncolni flitteres szerelésben, hamisítatlanul a ’70-es évek végének diszkó korszakából.

Az 1992-93-as Dangerous turné kivételével Michael rendszeresen játszotta a dalt a turnéin.

A dalt többen feldolgozták. A teljesség igénye nélkül: Brandy és Heavy D Quincy Jones 1995-ös Q’s Jook Joint című albumán. A jazz gitáros Chuck Loeb Listen című albumán. 1998-ban a D’Influence nevű acid jazz együttes feldolgozása a 30. helyig jutott a brit slágerlistán. Hangmintázza többek között az SWV 1992-es Coming Home című dala, Janelle Monáe 2010-es Locked Inside című dala.  Koncerteken, fellépéseken előadta Usher, Chris Brown, Kelly Clarkson, Mariah Carey stb.

A kislemez B oldalára a Get on the Floor című dal, valamint az USA-ban a Workin’ Day and Night, az Egyesült Királyságban pedig a The Wiz című film egyik betétdala, a You Can’t Win került , amelyet Michael énekelt.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/11/09/2-rock-with-you/

Érdemes meghallgatni a dal acapella változatát is, amely jól kihozza az ének nüanszait:

Írta és komponálta: Rod Temperton
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Rod Temperton (ritmus és vokális hangszerelés), Ben Wright (vonós hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1979
A felvétel helyszíne: Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off The Wall

Stílus: R&B, pop, diszkó, dance, funk

Videó

Rendezte: Bruce Gowers

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 7.
Spanyolország: 1.
Hollandia: 2.
Kanada: 3.
Új-Zéland: 3.
Ausztrália: 4.
Olaszország: 9.

Forrás:

[1] Bryan Monroe – Michael Jackson: In His Own Words (Ebony magazin, 2007)

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

Michael Jackson jellemzése énekesként

Előrebocsátom, hogy a témának egyáltalán nem vagyok szakértője. Nem vagyok zenei szakértő és sok zenei szakkifejezéssel nem vagyok teljesen tisztában, ezért néhol nem biztos, hogy jól adom azokat vissza a fordításban. Próbáltam megkeresni a magyar zenei szakkifejezést rájuk, de néhány esetben nem sikerült megtalálnom (pl. belt, belting, chest voice), így inkább majd körülírom őket.

Mint nem-szakértő több forrást is figyelembe vettem Michael Jackson énekesként való értékeléséhez: két erre specializálódott weboldalt, amelyen más énekesek értékelését is megtalálhatjátok, illetve végül azt is bemutatom, hogy mit mondott erről a témáról Michael énektanára, Seth Riggs. Ezeknek a fordítását olvashatjátok alább.

Cikk 1

Forrás: http://www.criticofmusic.com/2013/05/vocal-range-and-profile-michael-jackson.html

Legmélyebb hangjegy: Eb2
Legmagasabb „belt”*: Bb2
Legmagasabb hangjegy: F#6
Exklamáció: nincs adat
Hangfaj: lírai tenor (4 oktáv és 1 hangjegy, plusz egy félhang)
Vokális besorolás: sztár (Az oldalon használt besorolások közül ez a besorolás a legjobb kategória. A kategóriák – felülről lefelé: sztár, A-lista, B-lista, C-lista.)

Pozitívumok: Ami Michael Jacksont kitüntette énekesként az a jellegzetes hangja. Vokális „csuklásai” (kicsit úgy, mintha levegőért kapkodna vagy zihálna) és izgatott dadogásai legendásak voltak. Morgásait jó technikával érte el és ez hozzátett a már amúgy is lenyűgöző vokális előadáshoz. Éneke tudott tüzes és követelőző lenni (Smooth Criminal) vagy lágy és szívszaggató (Earth Song).

Képes volt mind staccatóban (szaggatottan) (Smooth Criminal), mind legato ritmusokban (kötve, kötötten, a hangok megszakítás nélkül követik egymást) tökéletes időzítéssel énekelni. Vokális futamai sosem voltak túlzóak és könnyeden áramlottak. Meg volt az a képessége, hogy sokáig kitartson hangokat anélkül, hogy a hangmagasság erőteljesen hullámozna.

A mély hangjai a hangterjedelme legsötétebb részét képezték azáltal, hogy nehezek és mindig kissé füstösek voltak. Középső tartománya egyre ragyogóbb lett, ahogy emelkedett és belting* terjedelmének mindig volt egyfajta kaméleon éle: képes volt arra, hogy alkalmazkodjon különféle hangszínekhez és hangnemekhez. Ez lehetővé tette vokális sokszínűségét és azt, hogy több különféle műfajba át tudjon menni.

Ellentétben a népszerű hiedelemmel NEM hagyatkozott pusztán a falzett** regiszterére. Természetesen MJ gyakran használta azt, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudott a teljes hangján énekelni. Ha meghallgatod a Butterflies acapelláját, akkor hallhatod, hogy minden magas hangot a teljes hangján énekel, nem falzettben.

Negatívumok: A hangja nem volt erőteljes és természetes módon androgün volt. Sok lemezen gyermekinek hangzik inkább, mintsem egy teljesen felnőtt, középkorú férfi hangjának. A kiejtést sokszor feláldozta az érzésekért.

Megjegyzés: Sok vita van az Interneten a hangterjedelméről és arról, hogy belevegyük-e a C6 feletti kiáltásait. Én beleszámolom ezeket a hangterjedelmébe, mert 1) nem erőltetettek, 2) nem véletlenek, 3) tiszták. Ami az Eb2-t illeti: egy 1994-es ének bemelegítésen lement F#2-ig és az Eb2 évekkel későbbről, 2001-ből származik. Figyelembe véve, hogy ez csupán egy és egy fél hang különbség, így nem tartom problémásnak, ha beleveszem a terjedelmébe, mivel hét év alatt elképzelhető, hogy kiterjesztette a terjedelmét. Akárhogyan is, még mindig van 4 oktáv terjedelme. Végül pedig ezt a bejegyzést DivaDevotee, BarkBiteBlog segítségével és a saját jegyzeteim alapján írtam meg.

A fentiek demonstrálására az alábbi videót is hozzáfűzte a cikkhez a szerző:

Cikk 2

Forrás: http://vocalranges.blogspot.it/2013/01/michael-jackson-vocal-range.html

Hangfaj: magas tenor
Hangterjedelem: 4 oktáv (F2-F6)

Pozitívumok: Michael Jackson hangja többnyire könnyed és agilis volt olyan ritmikus fürgeséggel, amely lehetővé tett összetett vokális futamokat és azt is, hogy hangszereket utánozzon – mint például dobot – vagy hogy védjegyszerű morgásokat és kiáltásokat alkalmazzon, amelyeket megfelelő technikával kontrollált és ért el. A hangnak megvolt az ereje és állóképessége arra is, hogy hosszú ideig tartson hangokat anélkül, hogy a magasság remegne és ahhoz is, hogy kiválóan érzésekbe öntse a szöveg jelentését.

A mély tartomány volt a hangja legnehezebb része és meglepően sötét volt a modális terjedelem magasabb régióihoz képest, amelyekben általában énekelt. Amint a hang a közepes tartományba ért jelentősen könnyedebbé és világosabbá vált. A „mell hangja” (chest voice***) olyan hajlékony és rugalmas volt, hogy ez lehetővé tette a kiterjesztését anélkül, hogy ez hatással lett volna a tónusra egészen az ötödik oktávig. A „belting” terjedelemnek volt jó pár színe, lehetett világos, könnyed és lágy vagy durvább, kissé nehezebb és metszőbb – lásd They Don’t Care About Us. A falzett erős volt, meleg és sokkal harmonikusabb, mint sok más férfi énekesnél, noha képes volt egy lágyabb színre is, ha szükség volt rá. Michael Jackson kényelmesen mozgott a tartománya ezen részében és könnyedén tudott itt énekelni, kitartva hangokat vagy megütve összetett staccato hangokat – lásd Butterflies.

Egyedi és azonnal észrevehető hangja briliánsan harmonizált önmagával és így érzéki és ikonikus rétegzett vokálokat lehetett belőle készíteni.

Negatívumok: Michael Jackson tónusát más férfi énekesekhez képest vékonynak lehetett tekinteni és kevésbé zengőnek, különösen a modális regiszter közepes-magas tartományaiban. Azonban meg kell jegyezni, hogy sok rajongó ezt a hang egy egyedi, pozitív tulajdonságának tartja.

Míg az előző mindkét értékelés négy oktávról beszél Michael esetében, addig Michael énektanára, Seth Riggs “csak” három és fél oktávra tette Michael terjedelmét egy interjúban. Hozzá kell azonban tenni, hogy a nyilatkozatból úgy tűnik Riggs nem számolta bele MJ falzettjét, amit a fenti két értékelés igen. Lehet, hogy ebből ered az eltérés. Akárhogy is, a három és fél oktáv is kiváló, különösen egy egy férfi énekestől, de a könnyűzenében még a legtöbb női énekesnek sincs három és fél oktávja. (Érdemes végignézegetni a többi énekest is a fenti oldalakon. Az etalon Mariah Carey a maga 5 oktáv 4 hangjegyes – vagy a másik oldal szerint 5 oktáv 2 hangjegyes – terjedelmével. Meglepő volt számomra viszont, hogy Whitney Houstonnak “csak” 3 oktáv 2 hangjegye volt mindkét oldal szerint, Celine Dionnak pedig 3 oktáv 1 hangjegy az egyik, 3 oktáv 3 hangjegy a másik oldal szerint.)

Seth Riggs, Michael énektanára:

“Michael magas tenor, akinek három és fél oktáv a hangterjedelme, ami szokatlan. Az átlagembernek körülbelül két oktáv a hangterjedelme. Michael nem énekel falzettben. Nem ugrik ki a természetes terjedelméből ahhoz, hogy kiénekeljen magas hangokat. Én azt csináltam, hogy kiterjesztettem Michael természetes terjedelmét. Az emberek azt mondják, hogy Michael női hormonokat szed, hogy magas legyen a hangja, de ez nem igaz. Én vagyok az énektanára, tudnék róla. Eleve magas volt a hangja és én segítettem még magasabbra vinni. Michael mélyen is tud énekelni – egy oktávval a közép C alatt – de jobban szeret olyan magasan énekelni, ahogy szokott. Egy tenornak mindig több tere van, mindig több stílust ki tud fejleszteni, ha a magasabb tartományban marad.”

Amikor Riggs azt mondja, hogy Michael “nem énekel falzettben” nem feltételezem, hogy nem ismerte pl. a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot, inkább arra utalhat, hogy Michaelnek nem kellett feltétlenül falzettben énekelnie ahhoz, hogy megüssön magas hangokat, valamint arra, hogy nem tréningezi a hangját direkt falzett éneklésre. Hogy miért számít kevésbé a falzett, mint a természetes terjedelem arra magyarázatot ad a falzett alább olvasható meghatározása.

* Belt, belting: egy speciális éneklési technika, amikor az énekes nem viszi a mellkas regiszterét a természetes passagiója (olasz kifejezés, jelentése átmenet) felé magas hangerő mellett, hanem helyette egy alternatívát fejleszt ki, amit gyakran fenntartott kiabálásként érzékelnek. A beltinget gyakran “magas mellkasi hangként” jellemezik, de ez technikailag helytelen és potenciálisan károsíthatja a hangot. Gyakran vokális regiszterként írják le, noha ez is helytelen technikailag: inkább egy regiszter jellemzése. Az énekesek a beltinget megemelkedett érzelmi állapot átadására használhatják. (http://en.wikipedia.org/wiki/Belting_%28music%29) (Nem állítom, hogy értem…)

** Falzett (falsetto): Ezt speciel tudom mi, de a megmagyarázására nem vállalkozom, ezért inkább belinkelem a magyar Wikipedia szócikkét: http://hu.wikipedia.org/wiki/Falzett. Az R&B zenében értékelik a szép falzettet és gyakran találkozhatunk vele  tudatos esztétikai választásként. Mértékkel alkalmazva színesíti az éneket, de az énekszakértők szerint az olyan énekesek akik túl gyakran alkalmazzák gyanúsak lehetnek, hogy valamiféle vokális gyengeséget próbálnak elpalástolni vele a magasabb tartományokban, mivel ezzel a módszerrel sokkal könnyebb magas hangokat kiénekelni, mint az ember természetes/teljes hangjával. Jó példa a falzettet kifejezetten gyakran alkalmazó énekesekre Prince. Egy másik példa Philip Bailey, az Earth, Wind & Fire-ből, aki kifejezetten a falzettjéről híres.  (Lásd az Earth, Wind & Fire Reasons című dalát vagy Phil Collinsszal közös számát az Easy Lover-t.)  Michael is alkalmazta néhány dalában, de közel sem annyira gyakran, mint az imént említettek és néhány más R&B énekes. Michael dalai közül példaként lásd a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot.

*** Chest voice: Szó szerint “mell hang” – de nem tudom mondják-e ezt így a magyar szakemberek. Az a hang amin a legtöbb ember beszél. Mondhatni a természetes tartományunk. Az emberek általában a mellkasukban érzik a rezgést beszéd közben, ha a kezüket a mellkasukra helyezik. Ebben a tartományban képes az ember a leginkább kihasználni a hangszálai teljes hosszát és erejét. Gazdag, rezonanciával telt hangzást ad.

Zárásként egy acapella Rock With You:

Who Is It

WhoIsItA Who Is It az ötödik kislemez volt Michael Jackson Dangerous című albumáról. Az USA-n kívül 1992 augusztus 31-én jelent meg, míg az USA-ban – gyakorlatilag közkívánatra – 1993 március 29-én. Az amerikai megjelenésnek ugyanis az volt az előzménye, hogy Michael előadta a dal egy részletét – a beatboxolással együtt – abban az interjúban, amit Oprah Winfrey-nek adott 1993 februárjában. Eredetileg nem ezt a dalt szánták következő kislemeznek az Egyesült Államokban, hanem a Give In To Me-t, de a pozitív visszajelzés miatt végül mégis megjelentették.

Hét hónappal korábban az USA-n kívüli megjelenést egy David Fincher által rendezett nagyszerű videó is kísérte, azonban az Egyesült Államokban a videót nem játszották a televíziók, hanem helyette egy Michael korábbi videóiból és fellépéseiből összevágott montázst adtak a dalhoz, ami nem nagyon illik hozzá. Ennek oka máig rejtély. Vannak akik szerint a luxusprostis téma kiverte a biztosítékot a prűd USA-ban és betiltották a videót, de ez nem túl valószínű, hiszen már akkoriban is voltak ennél keményebb klipek is, még az USA-ban is, és a téma ellenére a Who Is It videója egyáltalán nem vulgáris. Mindenesetre sok amerikai zenerajongó csak a YouTube korszak beköszöntével találkozott először a dal hivatalos videójával.

Talán ennek is köszönhető, hogy a Who Is It végül is csak a 14. helyig jutott az amerikai slágerlistán, több más országban azonban az első tízbe került. Ugyan nem lett olyan nagy sláger, mint Michael sok más dala, de a rajongók máig a Billie Jeanhez hasonló mesterműnek tartják és ebben több kritikus is egyetért.

Adam Gilham a Sputnikmusic-on 2006-ban “kriminálisan alulértékelt dalnak” [1] nevezte. Joseph Vogel, a Man In The Music című könyvben azt írja: “A “Who Is It”-et gyakran társítják a “Billie Jean”-hez, amelynek okát könnyű belátni. Mindkét dal egy szonikus csoda; mindkettő sötét, zaklatott, titokzatos témákat tartalmaz; és mindkettőnek gyilkos basszusvonalai vannak.” [2] (a fordításért köszönet az Ember a zenében blognak).

Michael 1989-ben írta meg a bonyolultan rétegzett dalt, amelynek alapját az a basszus vonal és az a beatbox (szájdobolás) képezte, amely a dal végső változatában is megmaradt. A beatboxot Michael adja elő, a dal elején hallható szoprán szólamot pedig ő és Linda Harmon. A szöveg a megcsalásról, a hűtlenségről, az árulásról és a magányról szól, de “olyan a hatás, hogy szinte nincs is szükség szavakra a dalban. Minden benne van a zenében, a hangulatban, a kétségbeesett zihálásban és sírásban.” [2] – írja Vogel (fordítás: Ember a zenében blog).

Az eredeti címe állítólag Lying To Myself, majd Doesn’t Seem To Matter volt. Egy demó verzión más harmóniák hallhatók, mint az album verzióban – ezek aztán különféle remix verziókban jelentek meg. A dal remixei közül a Patience Mix, a Most Patient Mix és a Brothers In Rhythm House Mix olyan vokális részeket is tartalmaz, amelyek nincsenek benne az album verzióban. [3]

A produceri munkában Bill Bottrell, a hangszerelésben pedig Brad Buxer, David Paich (mindkettő a billentyűs hangszerelésben) és George del Barrio (a vonós hangszerelésben) segítette Michaelt.

A különféle maxi CD-ken megjelent hivatalos remixek a következők:

Patience Edit
Most Patient Mix
A Capella
Oprah Winfrey Special Intro
Brotherly Dub
P-Man Dub
Brothers Cool Dub
Patience Mix
Patient Beats
House 7″
Tribal Version
IHS Mix
7″ Edit
Lakeside Dub
7″ Edit With Intro
Moby’s Raw Mercy Dub
Brothers In Rhythm House Mix

A legtöbb maxi CD verzió tartalmazza az alábbi dalok közül valamelyik egy remixét is a Who Is It különféle remixei mellett:

Don’t Stop ‘Til You Get Enough (Roger’s Underground Solution Mix)
Beat It (Moby’s Sub Mix)
Rock with You (Masters at Work Remix)

A 2004-ben kiadott The Ultimate Collection a dal IHS Mix című remixét tartalmazza.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon:  http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/03/02/9-who-is-it/

A hivatalos videó

Az USA-ban a videó helyett játszott montázs

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Michael Jackson, Bill Bottrell
Hangszerelte: Michael Jackson, Brad Buxer (billentyűs hangszerelés), David Paich (billentyűs hangszerelés), George del Barrio (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1990
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: pop, R&B

Videó

Rendezte: David Fincher

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 14.
Egyesült Királyság: 10.
Kanada: 6.
Franciaország: 8.
Németország: 9.

Forrás:

[1] Adam Gilham – Review of Dangerous
http://www.sputnikmusic.com/album.php?albumid=7504

[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[3] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Questlove emlékezik az időkre: 132 Michael Jackson emlék

Questlove (írják ?uestlove-nak is – valódi neve: Ahmir Khalib Thompson) dobos, DJ, producer és zenei újságíró – a Grammy-díjas hip-hop együttes, a The Roots dobosa és egyik frontembere az alábbi cikket nem sokkal Michael Jackson halála után írta 2009-ben.

Questlove

1. Emlékszem amikor először láttam tőled a robot táncot ’73-ban a Soul Trainen. Két éves voltam. De az emlékeimben ÉLÉNKEN él. Annyira élénken, hogy a következő két évben azt a táncot adtam elő MINDEN egyes templomi rendezvényen.

2. Emlékszem amikor a szüleim elengedték a nővéremet, hogy megnézzen titeket a Looking Through The Windows turnén ugyanabban az évben. Vett két fekete-fehér 8×10-es fotót az együttesről a koncerten.

3. Emlékszem, hogy azt hittem egy kis pufók, kövér gyerek vagy amiatt ahogy a fotódat kiszélesítették a ’71-es Third Album borítóján.

4. Emlékszem, hogy feldühítettem a nővéremet, amikor elvettem a bélyeggyűjteményét és a bélyegeit felragasztottam az ABC album hátsó borítóján látható képre.

5. Emlékszem, amikor egy vadidegent megkértem az apám showján, hogy vegyen nekem egy lemezjátszót és lemezeket. A következő dolog, amivel visszajött az a Rufus Dance With Me kislemeze, Neil Sedaka Bad Blood kislemeze és a legelső példányom a J5 Lookin’ Through The Windows-ából. Meglepő módon NEM kerültem olyan bajba, mint akkor amikor egy negyeddollárost próbáltam kérni egy idegentől azért, hogy lejátszhassam a Brick House-t a sarki bolt zenegépén.

6. Emlékszem, amikor a nagynéném, Karen letesztelt a Jacksonokból úgy, hogy vette a Get It Together albumborítót és mutogatott (hogy ki kicsoda rajta): *mutat* “Jackie!” *mutat* “Marrron!”.

7. Emlékszem nem értettem, hogy az első négy albumon úgy néztél ki, mint egy gyerek (mint én), de aztán a G.I.T.-en a kettes fázisba léptél és az a magas Off The Wall előtti felnőtt MJ lettél. (Valójában most felnőtt fejjel azt mondanám, hogy a tinédzser Michael nem igazán jött elő a ’75-ös Moving Violationig, de akkor 3 éves voltam, mit tudtam én?)

8. Emlékszem, hogy nem értettem a Motown kiadványok következetlen nyomdai munkáját és azt, hogy ennek következtében az albumaitokat kétféle kategóriába lehetett sorolni: “a sötét logóval rendelkezők” és a “világos logóval rendelkezők”. A sötét logó tengerészkék/lila/vörös volt. A világos sárga/lila/narancssárga. Mindig azon tűnődtem miért ilyen következetlenek a logók. Az első öt albumotokon a sötét logó volt és borzalmas betűtípus (megint csak azt tudom mondani, hogy gyerek voltam és valamiért annak alapján ítéltem meg az albumokat, hogy hogy néznek ki, amikor forognak a lemezjátszón, NEM pedig a zene alapján, amit tartalmaztak), az utolsó három albumotokon a világosabb logó volt és remek betűtípus és ez a fő oka annak, hogy megszerettem a Get It Together/Dancing Machine/MovingViolation albumokat.

9. Emlékszem az intermezzókra a G.I.T-en (különösen Dennis Coffey eleven gitár zörejére a Mama I Gotta Brand New Thing végén) és arra, hogy mennyire ijesztően hangzottak. Sosem hallgattam a G.I.T-et sötétben.

10. Emlékszem egy oldalprofilodra, amit az anyám Essence magazinjában találtam és amin a bal hüvelykujjad túlért a mikrofon fején (mintha az ujjadat szopnád éneklés közben). Kábé 20 évig én is úgy tartottam a mikrofont, egészen addig, amíg el nem kezdtem verselni a korai Rootsban és úgy kezdtem tartani a mikrofonomat, mint Chubb Rock (egyébként mindkettő helytelen).

11. Emlékszem az első magazin kivágásra, amit a nővérem a falra ragasztott. Túl sok ragasztót használt és egy darabkát kiszakított a szemed alatt. NEM volt túl jó látvány amikor gyerekként egyedül ülsz a sötétben és bámulod, te meg egy rossz ragasztás következtében tönkrement fotóról nézel vissza rám és bámulod minden mozdulatomat. *összerázkódik*

12. Emlékszem amikor a nagynéném, Karen megpróbálta nekem elmagyarázni, hogy mi az a földrengés, mert állítólag a Carol Burnette Showban volt egy kisebb földrengés a forgatás alatt, de ti mégsem léptetek ki a karakterből, hanem végigmentetek a jeleneten és improvizáltatok. És később elmondták nekem, hogy mi történt.

13. Emlékszem amikor azon tűnődtem, hogy “vajon a Motown miért próbálna még egy albumot eladni a Dancing Machine-nel”, amikor az a dal már rajta volt egy J5 albumon.

14. Emlékszem amikor a Free To Be You and Me-t énekelted Roberta Flackkel Marlo Thomas műsorában.

15. Emlékszem, hogy MINDEN egyes alkalommal, amikor elmentem a nagymamámhoz el kellett neki játszanom a “Jermaine sír” paródiát, ami úgy kezdődik, hogy “a karácsony nem lesz ugyanolyan idén”.

16. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat: “Miért gázolták el a rendőrt az autójukkal az albumborítón?”

17. Arra is emlékszem amikor a fejemet vakartam, hogy ugyanez a rendőr csak egy büntetőcédulát adott nekik ezért… Képzeld el amint 5 fekete fickó egy Rollsban – a sofőr egy strici kalapban (Marlon) – elgázol egy rendőrt ÉS a motorját és mindkettő az autó ALATT köt ki az 1970-es évek Los Angelesében és ezért csak egy büntetőcédulát kap? EMBER, az a Spielberg CSODÁLATOS!

18. Emlékszem a negyedik fellépésetekre a Soul Trainben és arra, hogy egy kicsit csalódott voltam amiért nem énekeltétek el a Breezy-t.

19. Emlékszem amikor megpróbáltátok megpróbáltátok Vicki “Mama’s Family” Lawrence-t megtanítani a Body Language-re a Carol Burnette Show-ban (és Carol Anybody Named Jackson című dalára).

20. Emlékszem, hogy olyanok voltatok, mint valami fekete szuperhősök, mert MINDEN televíziós fellépésen úgy tűnt képesek vagytok öt láb magasra ugrani lassított felvételen.

21. Emlékszem a visszhang effektekre a G.I.T. és a Moving Violation albumon, ami felkeltette az érdeklődésem a visszhangok használata iránt az albumokon.

22.Emlékszem hogy te és a testvéreid elrappeltétek a jelölteket az 1976-os American Music Awardson. (Erre rosszul emlékszik Questlove, ugyanis ez valójában az 1977-es Grammy-n történt.)

23. Emlékszem amikor az apám elmondta nekem, hogy elhagytátok a Motownt.

24. Arra is emlékszem amikor Kenny Gamble és az apám arról beszélgettek egymással, hogy Ken és Leon (Huff) lesz a producere az új Jacksons albumnak.

25. Emlékszem, hogy vegyesek voltak az érzéseim az Epic ÉS A Philadelphia International logóinak a fúziója miatt – ahogy osztoztak ugyanazon az unalmas téren (az albumokat a logó alapján ítéltem meg és annak alapján hogy hogy néztek ki, amikor forogtak).

epic philly logo

26.  Emlékszem a rádió reklámokra, amiket hallottam az új Jacksons lemezről és arra, hogy valahogy úgy gondoltam, hogy az albumnak szó szerint “Smash Self Titled” (kb. “önmagukról elnevezett sláger” album) lemez lesz a címe.

26. Emlékszem, hogy arról álmodoztam ugyanazzal az albummal kapcsolatban, hogy ha ti, rossz anyaszomorítók, elgázoltatok egy rendőrt a legutóbbi albumotok borítóján… akkor most ezen az újon biztosan ablakokat fogtok betörni. (Nem sejtettem, hogy kábé 15 évvel később tényleg ablakokat fogsz betörni az egyik albumod első kislemezén.)

28. Emlékszem, hogy minden szerdán este nyolc órakor ott ültem a tévé előtt és néztem a Jacksons Varieté Show-t, amit Damon “Lamont You BigDummy” Wilson poszt-Stanfort projektje, a Baby I’m Back követett a poszt-Mrs. Butterworth Kim Fieldsével.

29. Emlékszem, hogy David Letterman epizód szereplő volt ugyanabban a show-ban. (Éppen úgy, ahogy emlékszem, hogy Jay Leno pedig a Billy DavisJr/Marylyn Mccoo Varieté Show-ban volt.)

30. Emlékszem, hogy a kölykök az osztályomban azért ugrattak ahogy csináltam azt a “jobb láb a levegőben, miközben a bal láb előre ugrik” táncot, ami Mike védjegy táncmozdulata volt 1976 és 1982 között.

31. Emlékszem amikor az első zenei videótok, a Goin’ Places megjelent a helyi főműsoridős showban.

32. Emlékszem amikor találkoztam a bátyámmal, Tony-val ’77-ben, aki megvette nekem 8 sávos szalagon a Goin’ Places albumot.

33. Emlékszem amikor benne voltál a Sesame Street karácsonyi különkiadásában és volt egy jeleneted a zsémbes Oscarral a fukarságról.

34. Emlékszem, hogy havazott és az apám elvitt a kedvenc anyás-apás helyemre az 52. utcában, amit King Jamesnek hívtak és megkaptam a Goin’ Places-t 8 sávos szalagon.

35. Emlékszem, hogy MENNYIRE zokogtam amikor megpróbáltam meggyőzni a nagyszüleimet arról, hogy “igenis a szüleim megengedik, hogy felkeljek és megnézzem a Soul Traint hajnali 1 órakor!!” Don (Cornelius) egy teljes showt szentelt nektek és NEM létezett, hogy én elszalasszam.

36. Emlékszem, hogy felkeltem éjjel 11 óra 45 perckor és kinavigáltam magam a nyikorgó ágyamból (14 perc), kinyitottam az ajtót (5 perc), a folyosón a fürdőszobába (8 FÁJDALMAS perc – majdnem elkaptak úgy döntöttem, hogy ha elkapnak azt mondom, hogy csak a fürdőszobába mentem – ha ABBAHAGYJÁK a horkolást), lehúztam a WC-t és sikerült eljutnom az első hét lépcsőhöz anélkül, hogy használtam volna a lábamat (lassan lecsúsztam a korláton; 3 perc); Tom “Mission Impossible” Cruise módjára a maradék 11 lépcsőfokot percenként egyesével vettem és közben eldöntöttem, hogy a színes tévét válasszam-e a nappaliban, amely egy szagot hagyott maga után, ha be volt kapcsolva VAGY pedig a konyhait, aminek 12 hüvelykes fekete-fehér képernyője volt (és ahol egerek rohangáltak). Ez a Soul Train megérte, hogy szembenézzek a félelmeimmel, így a konyhába mentem és megnéztem az egész showt, dacolva az apám szüleivel, akik 10 órakor ágyba parancsoltak. Ha elkaptak volna, akkor a falusi nagybácsikáim eljöttek volna és elverték volna a fenekem AMELLETT, hogy az apám is azt tette volna, miután hazatért a turnéról. Olyan botrány lett volna belőle, mint a pornóból egy keresztény házban, de megérte.

37. Emlékszem, hogy abban a showban láttam tőletek a kedvenc videómat, a tüköreffektekkel túltöltött Blame It On The Boogie-t.  Ez volt az a pillanat, amikor a Soul Train iránti és a Jacksons iránti megszállottságom találkozott egymással.

38. Emlékszem amikor a lányok felszaladtak hozzád a színpadra és a rendőrök játékosan feloszlatták őket a Shake Your Body (Down To The Ground) alatt. És én (már megint) azt gondoltam, hogy a rendőrök le akarnak tartóztatni titeket.

39. Emlékszem, hogy teljesen odavoltam a JACKSONS logóért ezen a turnén (Destiny turné – a ford.) és azért, hogy minden tévé showban ott volt és én minden iskolai füzetemet telerajzoltam vele.

40. Emlékszem ennek a shownak minden részletére, és mivel csak egyszer láttam újra és újra és újra visszajátszottam a fejemben 20 éven át egészen addig, amíg rá nem bukkantam egy felvételére (a világ minden helye közül éppen Tokióban) és megleptem magam azzal, hogy EGYETLEN részletet sem hibáztam el azok után, hogy 20 évvel korábban láttam.

41. Emlékszem arra a napra, amikor az apám megvette nekem a Switch egyik lemezét és a Jacksons Destiny albumát egy 8 sávos szalagon.

42. Emlékszem arra, hogy a Things I Do For You alatt minden zihálás után felfelé rántottat a fejed, mintha részint koreográfia lenne, részint egy idegi ritmikus rángás. Úgy tűnt többször csinálod ezt, mint a korábbi védjegy mozdulatodat, a forgást.

43. Emlékszem, hogy az anyám azt mondta nekem, hogy egy életen át nyakmerevítőt kell majd hordanom, ha állandóan ezt a “rángást” csinálom… 31 évvel később még mindig csinálom ezt a rángást puszta megszokásból.

44. Emlékszem, hogy később felfedeztem, hogy a 8 sávos szalagon a dalok sorrendje össze van keverve.

45. Emlékszem, hogy nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy a Things I Do For You-ban nincs rajta a lemezen a “fade out” (kitűnés) úgy ahogy a 8 sávos szalagon rajta van, így amikor átváltottam kazettára átmásoltam a 8 sávosról a fade out-ot csak hogy okostojás legyek.

46. Emlékszem, hogy az anyám és én bámultuk a Destiny album borítóját és nagyon lenyűgözött minket a páva a hátsó borítón.

47. Emlékszem, hogy a Destiny albumotokon láttam először a vadonatúj Epic logót.

48. Emlékszem amikor a Midnight Special vendégei voltatok és Jermaine újraegyesült veletek a címadó dalban és én észrevettem egy közös motívumot az összes tévés fellépésetekben abban az időben: mindig van egy jelenet azzal a lassított felvételen mutatott ugrálással. Plusz annak a dalnak a csúcspontján te és Tito lassított felvételben birkóztatok. Tito majdnem elesett kétszer egyébként, aztán mind felemelkedtek a levegőbe – lassított felvételen. Ha volt valaha fura előadás.

49. Emlékszem, hogy a következő héten az American Bandstandben szerepeltetek, de egy kicsit csalódott voltam, hogy nem mutattátok be a Can You Feel It videót.

50. Emlékszem a nővérem be nem tartott ígéretére, hogy el fog vinni a Destiny turnéra.

51. Emlékszem, hogy én és az unokatestvérem, Kevin csináltunk egy tánc koreográfiát a Shake Your Body-ra a családi piknikre, ami arra a napra esett, amikor megtudtam, hogy Minnie Ripperton meghalt.

52. Emlékszem a legelső alkalomra, amikor hallottam egy dal REMIXÉT és hogy leesett az állam és a kérdések özönére, amivel bombáztam a bosszús nővéremet a Shake Your Body (Down to the Ground)-ról.

53. Emlékszem, hogy felkeltem reggel 9-kor, hogy megnézzem a Wiz korai előadását a belvárosban, s amikor odaértem már 300 ember állt sorban.

54. Emlékszem, hogy hazafelé majdnem sírtam mert 4 előadásra már az összes jegy elkelt.

55. Emlékszem, hogy a következő napon újra megpróbáltam és kaptunk jegyet a délután 4:30-as előadásra (épphogy).

56. Emlékszem amikor az emberek egy moziban maradtak csak hogy kétszer lássanak egy filmet – mint ahogy mi tettük a Wiz esetében.

57. Emlékszem arra a családi kirándulásra, amikor kiöltözve elmentünk megnézni az Amityville Horror Show-t az autós moziban… és amikor hazamentünk ott volt az… a Don’t Stop ‘Til You Get Enough éppen akkor debütált a WDAS-en. Ember, leesett az állam!

58. Emlékszem, hogy elszaladtam King James-hez és arról az új kislemezről kérdeztem, amiben az van, hogy “keep up with the four star”. (Ők meg csak néztek rám mint valami őrültre.)

59. Emlékszem, hogy ’79 őszén Pittsburgh-ben voltam és az apám és én a Carlton házból egy lemezbolt felé tartottunk és ő azt mondta nekem, hogy választhatok a Heatwave Property-je vagy Michael Jackson Off The Wallja között. Kérlek ne kérdezd meg, hogy miért választottam az előzőt! Megszállottja voltam Rod Temperton munkáinak és hallanom kellett a Therm Warfare-t. (Nem tudtam, hogy mindkét világból a legjobbat kaphattam volna, ha az Off The Wallt válaszom, de hát még csak 8 éves voltam.)

60. Emlékszem, hogy hat órával később arra kértem az anyámat, hogy vegye meg nekem az Off The Wallt egy áruházban. Jackpot!

61. Emlékszem, hogy a lámpa fényéhez tartottam a zoknimat remélve hogy így a sötétben majd világítanak mint azok a zoknik az album hátsó borítóján.

62. Emlékszem az első alkalomra, hogy hajnali 4 óráig fennmaradtam: az Off The Wallt hallgatni.

63. Emlékszem, hogy nem tudtam abbahagyni az “oooooooaaaiigt ooofffmyyyyyyyeeeehhhhhhhhh…….llllleieiiieiiiiiief…..mmmmmmh hmhmmmm” hallgatását. Az a szar halálra fagyasztott, mint amikor először lát az ember pornót. Tényleg sírt a saját albumán?!!?

64. Emlékszem, hogy elolvastam az összes ajánlást az albumborítón és azon tűnődtem vajon része vagyok-e a “gyermek évének” – hogy így úgy érezhettem, mintha ezt az albumot nekem dedikálták volna.

65. Emlékszem hogy láttam mindazoknak a szerepét akik részt vettek annak az albumnak az elkészítésében és tanulmányoztam mindent a fúvós hangszereléstől a vonós hangszerelésen át a ritmus hangszerelésig (ez mindig zavarba ejtett engem).

66. Emlékszem hogy egy ÚJABB turnét bejelentettek és én kaptam még egy be nem tartott ígéretet.

67. Emlékszem, hogy a 20/20 készített egy mély riportot a Jacksonsról. Az első napon az iskolában (a negyedik osztályban) csak erről beszéltünk. Ez volt az első alkalom amikor találkoztam nem MJ rajongók közönyével, akik majdnem kaptak egy verést azért mert kigúnyolták a magas hangodat.

68. Emlékszem, hogy Traci Hall az iskolámból volt a kútfeje minden MJ hírnek. Az apja legendás rádió DJ volt Philly-ben és mindig voltak promóciós albumai. Én azelőtt még sosem láttam ilyet (és azt gondoltam ezek különlegesek). Hazaszaladtam és Crayola vízfestékkel megjelöltem az apja összes olyan albumát, amin az a felirat volt, hogy “nem eladásra: csak promóciós anyag”…  amit az ő pénztárcája bánt.

69. Emlékszem Wolfman Jack műsorában az M együttes Pop Muzik és MJ Don’t Stop videóinak a premierjére a Midnight Specialban. Azon tűnődtem, hogy hogy sikerült azokat a kaleidoszkóp és üveggolyó dizájnokat abba a videóba varázsolnia.

70. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat, hogy mi történt az afrofrizurájával és hogy miért néz úgy ki a haja ahogy most kinéz.

71. Emlékszem, hogy a nagyanyám csavaróit tettem a hajamba, hogy az én hajam is úgy göndörödjön. Csak később fedeztem fel a jheri curl kifejezést és mindkét szülőm szigorú NEM-mel válaszolt, amikor könyörögtem érte.

A jheri curl frizura a '80-as évek első felében volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

A jheri curl frizura a ’80-as években volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

72. Emlékszem hogy én és Mwanamke Jordan mindketten bevittük az iskolába az Off The Wall albumunkat és én odalopóztam, amikor hátat fordított és kicseréltem a lemezeinket, mert az enyémen volt egy ugrás a I Can’t Help It közben.

73. Emlékszem arra a napra, amikor a Jacksonok felfordulást okoztak azzal, hogy eljöttek a Broad Streetre meglátogatni Gamble-t és Huffot az irodájukban, ami az iskolám mellett volt. Az egész iskola megőrült és sikerült elkapnunk egy pillantást belőlük, amikor kihajtottak.

74. Emlékszem, hogy Traci Hall elmesélte annak a koncertnek minden részletét, ami nekem elég jó volt, mert addigra nyilvánvalóvá vált számomra, hogy én NEM fogom látni ezeknek a macskáknak a koncertjét.

75. Emlékszem arra az éjszakára, amikor néztem az American Music Awardsot és azt amiről azt gondoltam, hogy egy csomó díjat nyertél. És azt hiszem megjegyezted, hogy “3 makes me happy” (“három boldoggá tesz”).  Arra is emlékszem milyen őszinte arcot vágtál, amikor a Kool and the Gang Ladies’ Night-jára groove-oltál.

@2:51

76. Emlékszem, hogy végig kellett ülnöm egy teljes UNICEF showt, csak, hogy láthassalak előadni a Rock With You-t és hogy olyan szavakról kérdezgettem közben, mint “humanitárius” és “filantrópia”.

77. Emlékszem az első utamra a Virgin-szigetekre és hogy találkoztam az első MJ hasonmásommal. Persze nem teljesen nézett úgy ki, mint ő, de messziről ő is olyan nyurga volt és úgy járt, mint MJ (és ő volt az első DJ, akit láttam cuttingolni és scratchelni, úgyhogy duplán jó pont).

78. Emlékszem az Off The Wall eredeti verziójára, amin NEM volt taps a Rock With You-ban és nem volt gitár a Get on the Floor-ban.

79. Emlékszem, hogy alig voltam ébren, amikor a Midnight Specialban a Rock With You premierje volt. Kevesebb üveggolyó.

80. Emlékszem arra a napra, amikor Traci leszállította annak a hírét nekem, hogy az öcséd, Randy majdnem meghalt egy autóbalesetben Hollywoodban.

81. Emlékszem, hogy megvettem a Blues & Soul magazint és hogy te valami olyasminek adtad meg a receptjét, aminek az volt a neve, hogy “becsomagolt csirke” – azt hittem, hogy te csináltad ezeket a saját kezeddel.

82. Emlékszem a Motown SZÁMOS összedobott albuma közül az elsőre és arra, hogy azt hittem, hogy a One Day In Your Life egy ÚJ album.

83. Emlékszem, hogy nem tudtam mit jelent a Triumph szó, amikor először hallottam annak az albumnak a címét.

84. Emlékszem, hogy amikor kijött a Right On! szuper különkiadása egy örökkévalóságba telt, míg összegyűjtöttem 5 dollárt, hogy meg tudjam venni.

85. Emlékszem, hogy az egész család összegyűlt anya és apa szobájában, hogy megnézzük a Diana Special-t, amikor Michael előadta a Rock With You-t és az Upside Down-t.

86. Emlékszem, hogy kaptam egy LaToya Jackson kazettát egy jó bizonyítványért az 5. osztályban. A Night Time Lover miatt választottam. (Ezt a dalt Michael írta – a ford.)

87. Emlékszem, hogy elolvastam a Jacksonsról szóló vezércikket az Ebony magazinban és úgy döntöttem, hogy az egyetlen módja annak, hogy bejussak ebbe a családba az, ha elárverezem a nővéremet. Nem hiszem, hogy bánta, mert nem volt olyan nő, aki egy ponton ne álmodozott volna arról, hogy hozzámegy Mike-hoz.

88. Harmadikra szerencse. SOSEM fogom elfelejteni az első Jacksons koncertemet.

89. Emlékszem a fejrángatós és ujjal mutogatós táncra és hogy MIND utánoztuk miután elmentünk a koncertre.

90. Sajnos szeretném elfelejteni azt a büntetést, amit a Jacksons Live album incidensért kaptam.

91. Emlékszem, hogy úgy játszottam a Jacksonokat, mintha szuper barátok lennének és valahogy mindig Titóval fejeztem be.

92. Emlékszem, hogy a Soul Trainből ismert Lou Ski mindig az MJ imitálás SZAKÉRTŐJE volt. Mivel akkor még nem volt YouTube, nekünk csak ez volt. (Pedig ő nem is úgy nézett ki, mint te. Egy 195 cm magas fekete-mexikói volt, de ugyanúgy pózolt a zoknijáig.)

93. Emlékszem, hogy Don lejátszotta a Can You Feel It videót a Soul Train Brothers Johnson/LaToya Jackson epizódjában. Össze voltam zavarodva, mert korábban még sosem láttam olyan videót, amiben a dal megalkotói nem énekelték a dalukat. Nem beszélve a sok speciális effektről.

94. …és emlékszem, hogy ugyanezt a videót egy fél órával később lejátszották az American Bandstandben is.

95. Emlékszem amikor Shawn Riley nekem adta a programfüzetét a Triumph turnéról.

96. Emlékszem a Rock and Soul azon számára, amiben Steve Ivory készített egy profilt, ami aztán nyilvánvalóan egy bepillantás volt abba, ami később a Thriller album lett. És arra, hogy akkor fedezted fel a dob gépet.

97. Arra is emlékszem, hogy ugyanabban a számban azt mondtad, hogy egy napon a japánok ki fognak találni egy olyan gépet, aminek a segítségével a nem-énekesek is tudnak majd énekelni, mert egy számítógép fog helyettük énekelni. (Ó, ha tudtad volna!)

98. Emlékszem amikor először olvastam a Rolling Stone kritikáját a Thrilleről, ami elindította a megszállottságomat a lemezkritika rovat és a rajzos illusztrációk iránt, amelyek abban a magazinban vannak. Természetesen ez megkönnyítette a karácsonyi kívánságomat: 1982 decemberében kaptam meg a Thrillert, amikor Puerto Ricóban voltam.

99. Emlékszem az interjúdra az Ebony Jetben 1982-ben, amiben arról beszéltél, hogy komolyzenét hallgatsz, ami engem is kíváncsivá tett aziránt a dolog iránt.

100. Emlékszem, hogy a nagynéném Delores megvette nekem a Rolling Stone “Élet férfiként” címlap sztoriját. Az első RS címlap sztori, amit elolvastam.

101. Emlékszem, hogy felfedeztem egy teljes doboz Right On! és TCB! magazint (a nővéremtől) a pincében és hogy 3 hétbe telt, amíg kialakítottam egy Jackson szentélyt a falaimon.

102. Emlékszem, hogy egyre több és több utcai árust láttam MJ posztereket árulni…

102a. … aztán pólókat…

102b. … aztán jelvényeket…

102c. … aztán egy másik héten zsebkönyveket és tárcákat…

102d. … és zoknikat?

102e. … és MJ cipőfűzőket?

103. Emlékszem, amikor nyolc hónap leforgása alatt az 52. utca nyolc macskájából blokkonként 19 macska lett. És ez azelőtt volt, hogy…

104. …hogy én NEM csináltam meg időben a házi feladatomat a Motown 25 előtt. Azt a showt annyira látni akartam, hogy elhanyagoltam a félévi beadandó tudomány dolgozatomat, hogy megnézzem. Tudtam, hogy bajba kerülök, de kit érdekelt? Elszánt voltam arra, hogy történelmet lássak. Nem mintha előre tudtam volna, hogy történelmet fogsz csinálni, de a Motown 25 reklámja alapján és a forgás alapján, amit ott csináltál TUDTAM, hogy az egy fontos történelmi este lesz.

105. Emlékszem, hogy hol voltam abban a másodpercben, amikor láttam.

106. Emlékszem, hogy másnap betegnek tetettem magam, hogy meg tudjam csinálni a dolgozatot.

107. Emlékszem, hogy a következő napon Briant, Markot, Robertet, Johnt és engem leküldtek az igazgatói irodába, mert mind összekaristoltuk a padlót a mokaszin cipőinkkel miközben próbáltuk a tudod mit utánozni. Négy órát töltöttünk azzal, hogy MINDEN egyes cipőnyomot felsúroltunk a márvány padlóról. Az unokatestvérem elmondta, hogy az ő katolikus iskolája is hasonló büntetéseket rót ki mindenkire, akit moonwalkozáson kaptak az iskolában.

108. Emlékszem arra, hogy ekkorra már NEVETSÉGES mennyiségű árus jelent meg az 52. utcában: mindenféle méretű poszterek, jelvények, kulcstartók, tárcák, dzsekik, láncok – minden amit el tudsz képzelni. Olyan volt, mint annak a soul verziója, amit Krisztus felfedezett a János 2:14-16-ban.

109. Emlékszem, hogy egyetlen este alatt elolvastam Nelson George MJ életrajzát és aztán csináltam róla egy olvasónaplót.

110. Emlékszem arra a napra, amikor az iskolában játék nap volt és úgy mogyorón találtak kidobósozás közben, hogy egyből megismertem milyen fájdalmat állnak ki a nők, amikor megjön a havijuk, de tudtam, hogy  ŐK legalább ki tudják állni.

111. Arra is emlékszem, hogy a dátum 1983. december 2. volt.

112. Emlékszem, hogy az iskola nem bízta a véletlenre és gyorsan kórházba vittek… és az orvos benntartott éjszakára. Közben…

113. …emlékszem, hogy az unokatestvérem (aki a külvárosban élt) kicikizett, mert ő látta a Thriller világpremierjét.

114. Emlékszem, hogy telefonon “néztem” azt a videót és megpróbáltam elképzelni mi zajlik benne.

115. Emlékszem amikor könyörögtem az apámnak, hogy nézhessem az American Music Awards-ot a napi 3-4 dob próbám helyett. Megengedte. Boldog voltam.

116. Emlékszem, hogy egy hónappal később ugyanezt kértem a Grammy-vel kapcsolatban és hogy akkor is teljesült a kívánságom.

117. DE arra is emlékszem, amikor Wynton Marsallis megköszönte az apjának, hogy arra KÉNYSZERÍTETTE, hogy napi 5 órát gyakoroljon a trombitáján, amikor átvette a klasszikus zenei díját. Mire az apám azzal reagált, hogy “azonnal a pincébe most!” (Az anyám szót emelt az érdekemben azzal, hogy a szomszédoknak nem tetszene, ha éjszaka 10:40-kor dobolást kellene hallgatniuk, így AKKOR megmenekültem.)

118. Emlékszem, hogy akkorra már több, mint 200 árus volt az 52. utcában, akik bootleg MJ bőrdzsekiket árultak.

119. Emlékszem, hogy az anyám vett nekem egy ilyen bootleget 1984 húsvétjára.

120. Emlékszem, hogy letörtem az unokatesóm fogát amiért kigúnyolta a szerelésemet aznap.

121. Emlékszem, hogy még egy hét büntetést kaptam ezért.

122. Emlékszem, hogy az egyetlen fénypontja annak az időszaknak az volt, hogy az órás rádióban hallottam a Tell Me I’m Not Dreamin’ premierjét veled és a bátyáddal (Jermaine-nel – a ford.).

123. Emlékszem, hogy a When Doves Cry volt a Michael vs. Prince szindróma kezdete.

124. Emlékszem amikor az apám azt mondta, hogy Kansas City-be megyünk a demokrata párt gyűlésére… nem tudtam, hogy ott kezdődött az a kis turné is, amit Victory turnénak hívtak és, hogy éppen ott volt az IS abban a városban.

125. Emlékszem, hogy 1984 nyara volt a legjobb az emlékeimben. Nem volt reményem arra, hogy láthassak egy 30 dolláros showt (addig az volt a legdrágább jegy) és az apám kigondolt egy trükköt az egész család számára: üzérkedni a jegyüzérekkel.

126. Emlékszem az üzérek kétségbeesettségére, akik több jegyet vásároltak fel, mint amennyivel bármit is kezdeni tudtak volna és lementek 10 dollárig a Victory turné jegyeivel. Így aztán az egész család elment megnézni a koncertet… mindössze 50 dollárért.

127. Emlékszem, hogy ABBAN AZ ÉVBEN én nevettem ki ugyanazt az unokatesót, aki “Thriller mogyorónak” hívott az előző évben, mivel vihar volt a Victory turné Philly-i állomásán, így azt a koncertet elhalasztották… decemberig.

128. Emlékszem, hogy ’84 decemberében megnéztem a pót koncertet. Az volt a harmadik Jacksons show-m.

129. Emlékszem a napra, amikor hallottam, hogy kiléptél a Jehova tanúitól.

130. Emlékszem arra a napra, amikor a We Are The World premierje volt a rádióban.

131. Emlékszem a napra, amikor a Bad megjelent és azon a napon tudtam meg azt is, hogy meghalt Scott LaRock.

132. 1 000 000 000 000 – nem tudok többet írni, srácok… először úgy volt, hogy 10-et írok, aztán 100-at, aztán nem tudtam leállni.

Az emlékeim simán megtölthetnének 1 millió blogot. És most már csak az emlékeim vannak. Egy részem úgy érezte, hogy le kell írnom mindezeket az emlékeket, hogy emlékeztessem magam arra mekkora hatással voltál az életemre. Olyan mindenütt jelenlévővé váltál, mint a víz és a fény vagy a kenyér és könnyű elfelejteni, hogy mekkora hatással voltál. Te voltál az oka annak, hogy egyáltalán voltak fehér, ázsiai és latin barátaim az iskolában (nos, Dr. J is szerepet játszott ebben – aztán hamarosan jött Prince és a hip-hop is) és te voltál az a híd is, aki össze tudta hozni a tanárokat és a diákokat az iskolámban. Szomorú vagyok, hogy nem tudtalak megnézni egy utolsó alkalommal. De boldogabbá tesz, hogy már békességben vagy. Az emlékeim több, mint elegendőek arra, hogy kitartsanak egy életen át.

Köszönöm, Mike

-?uesto

Forrás: http://www.okayplayer.com/news/uestlove-Remembers-The-Times-132-Michael-Jackson-Memories.html