Valamennyi bejegyzés

Interjú a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv szerzőjével

Tegnap (június 3-án) jelent meg angol nyelven a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv (Michael Jackson Rt.: Egy milliárd dolláros birodalom felemelkedése, bukása és újjászületése). (Az Amazonon elektronikus – Kindle – és keményfedeles fizikai formátumban is elérhető.) A könyv szerzője a Forbes üzleti magazin egyik újságírója Zack O’Malley Greenburg azt vállalta, hogy a könyvben üzleti és pénzügyi szempontból tekinti át Michael Jackson pályafutását.

Ebből az alkalomból készített vele interjút a SoulTrain.com.

Michael-Jackson-INC-Book-Cover

SoulTrain.com: Amikor elkezdted a kutatást és elkezdted írni ezt a könyvet, mi az amit nagyjából elképzeltél?

Zack O’Malley Greenburg: A Michael Jackson, Inc. könyvhöz onnan jött az ötlet, hogy a Forbes magazinban foglalkoztam Michael Jackson üzleti ügyeivel. Miután meghalt rájöttem, hogy minden, ami a Pop Királyához kapcsolódik hihetetlen mennyiségű pénzt generál és minél tovább követtem a sztorit annál inkább rájöttem, hogy ez olyan üzletek eredménye, amiket még életében kötött – azoknak a döntéseknek, amiket hozott, annak a birodalomnak, amit felépített. Ez egy olyan pályára állított engem, aminek során már nemcsak a halála utáni pénzügyi életét néztem, hanem az egész karrierjét üzleti szempontból és azokat a döntéseket, amiket meghozott és hogy azok hogyan forradalmasították a szórakoztatóipart.

SoulTrain.com: Beszéltél számos professzionális kapcsolatával. Hogyan tudtad leszűkíteni azoknak a körét, akik szerepelnek a könyvedben? Volt olyan, akivel szerettél volna beszélni, de nem tudtál?

Greenburg: Mindenképpen nehéz folyamat volt leszűkíteni mindent kezelhető keretek közé. Annyi ember van, akik kapcsolódnak az életéhez, de úgy gondolom, hogy az egyik fontos dolog az volt, hogy összesűrítsem és egyszerűsítsem ezeknek az üzleti kapcsolatoknak ezt a hatalmas hálóját, amely a teljes élete során kialakult. Próbáltam a legrelevánsabb karakterekre kihegyezni és mindent úgy sodorni, hogy közben ne áldozzak fel semmilyen sajátosságot vagy részletet. Voltak olyan emberek, akikkel szerettem volna beszélni – az egyik ilyen például Diana Ross. De Diana Ross és Quincy Jones annyi mindent tettek már Michaelért és annyit beszéltek már róla, hogy azt hiszem már egy kicsit elegük van belőle! De sikerült beszélnem rengeteg más emberrel, mint például Berry Gordy-val, Walter Yetnikoff-fal, Pharrell Williams-szel, Sheryl Crow-val és Jon Bon Jovival. Van jó pár kis ízes anekdotám, amit még sehol nem írtak meg és nagyon izgalmasnak találom, hogy végre megjelenhetnek.

SoulTrain.com: Amikor az üzlet alapjairól beszélünk, Michael közvetlenül és közvetetten is sokat tanult a zeneipar olyan titánjaitól, mint Berry Gordy természetesen és John H. Johnson. Mit gondolsz kitől tanult a legtöbbet?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy Berry Gordy valóban az egyik első inspirációja volt, ha az üzletről beszélünk. Berry elmondta nekem, hogy amikor a Motownnál volt, akkor mindent egyszerre csinált: a stúdióban dolgozott, telefonhívásokat bonyolított állandóan és üzleteket kötött. És Michael – mindenki ezt mondta nekem – szivacsként szívta magába a tudást. Mindent magába szívott, ott ült és figyelt. Berry Gordy elmondta nekem, hogy ez gyakran megtörtént és a fiatal Michael ott ült és figyelt és mindent magába szívott. Úgy gondolom, hogy egy csomó mindent így tanult meg, ozmózissal.

SoulTrain.com: Látható, hogy Smokey Robinson nem éppen tartotta Joe Jacksont üzletembernek, legalábbis a szó technikai értelmében. De bizonyára a Jackson 5 napjaitól egy bizonyos pontig Michael Jackson azért az apjától is ellesett egy-két üzleti ismeretet, nem?

Greenburg: Az apja mindenképpen jelen volt. És úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos rész. A tökéletességre ösztökélte a gyerekeit és ez mindenképpen Michaellel maradt – akár jó, akár rossz értelemben. Szóval igen, úgy gondolom tanult leckéket az apjától is.

SoulTrain.com: A Jackson 5 és a Jacksons sokszor fellépett a Soul Train műsoraiban és Michaelt is többször meginterjúvolta Don Cornelius a showban. Figyelembe véve ezt, gondolod, hogy megfigyelte Corneliust is, aki szintén ismert volt a kiváló üzleti érzékéről?

Greenburg: Ez jó kérdés. Őszintén szólva ezt a vetületet nem vizsgáltam, de nem lepne meg.

Michael és Don Cornelius 1979-ben

Michael és Don Cornelius 1979-ben

SoulTrain.com: Az a tény, hogy Michael Jackson megvette a Beatles katalógust a mai napig az egyik legnagyobb és legtöbbet tárgyalt sztori a szórakoztatóipari üzletben. A könyvben megjegyzed, hogy milyen viharossá vált a levegő ezen vásárlás körül és sokan – köztük maga Jackson is – megjegyzik, hogy nem mindenki örült annak, hogy ő lett a tulajdonos. Tudnál erről beszélni?

Greenburg: Az, hogy Michael Jackson 47,5 millió dollárért megvette a Beatles katalógust minden bizonnyal az egyik legnagyobb üzleti fogás a zeneipar történetében. Ma a részesedése, ami a Sony/ATV katalógus felét jelenti, valószínűleg olyan 2 milliárd dollár körül van. Ez hihetetlen haszon egy beruházástól. A helyzet az, hogy abban az időben az emberek úgy gondolták, hogy megőrült és ezt le is írom a könyvemben: sok közeli tanácsadója – nagyon sikeres üzletemberek a zeneiparban – úgy gondolta, hogy elképesztő összeget fizetett ki érte és ez sosem lesz jó üzlet a számára. De ő úgy nézett rá, hogy olyan ez, mint egy képzőművészeti alkotás – mint egy Picasso festmény – és az ő agyában nem igazán lehetett árat szabni egy ilyen dolognak. Felbecsülhetetlen volt. Azt mondta, hogy ezek minden idők legnagyszerűbb dalai és ő meg fogja szerezni őket. Írt egy feljegyzést az ügyvédjének, John Brancának, aki tárgyalt azzal az ausztrál milliárdossal akié akkor a Beatles katalógus volt. Ez állt rajta: „John, kérlek ne alkudozz – az az ÉN KATALÓGUSOM!” Úgy gondolom az tényleg egy fordulópont volt, nemcsak az ő üzleti karrierje szempontjából, hanem az egész szórakoztatóipar számára is. Ma már látsz olyan szórakoztatóművészeket, akik gyakorlatilag előadókból tulajdonosokká és munkáltatókká válnak.

SoulTrain.com: A Beatles katalógus megvásárlása hatalmas lépés volt – mit gondolsz, ez hogyan befolyásolta a többi üzleti vállalkozását?

Greenburg: Ezt követően rengeteg dolgot csinált a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején – bevezette a saját ruha márkáját, cipő márkáját, lemeztársaságát. Ezek a dolgok nem feltétlenül voltak mindig nagyon sikeresek a számára, de így is több tíz millió dollárt hoztak és mindez igazán utat mutatott az olyanoknak, mint Diddy, Jay-Z és az ilyen előadóknak, akik hasonló dolgokat csináltak később – s ez majdhogynem a siker előfeltétele lett a zenei világban. Ennek egy nagy része Michael Jacksonhoz vezethető vissza, ahhoz az ötlethez, hogy pénzzé tegyük a hírnevet és teljesen forradalmasítsuk és mindenféle olyan módszert találjunk ki, ami által a művészek profitálhatnak a hírnevükből.

SoulTrain.com: A könyv megjegyzi, hogy Michael Jackson showman és üzletember oldala hogyan találkozott amikor a tökéletességre törekvő mentalitásáról beszélünk. Üzleti szempontból mit gondolsz ez a mentalitás segítség volt vagy inkább hátráltató erő?

Greenburg: Úgy gondolom egy kicsit mindkettő. Ha az hajt, hogy minden idők legjobbja legyél, különösen ha ez egy olyan szint, amit te magad állítottál fel (mint a Thriller esetében), akkor néha nagyon nehéz lehet felülmúlni azt. Definíció szerint majdnem lehetetlen felülmúlni a legnagyobbat bármiben. Úgy értem oka van annak, hogy az a legnagyobb. A Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma és mindenképpen hihetetlen munka zeneileg. Megszállottja volt annak, hogy felülmúlja mindkét szempontból és úgy gondolom, hogy ez káros volt a számára, amikor az eladási példányszámok vagy a kritikák nem voltak teljesen azon a szinten a többi albumánál. Úgy gondolom, hogy nagyon vágyott arra, hogy felülmúlja a Thrillert minden lehetséges aspektusból és azt hiszem emiatt néha késlekedett albumokkal, hogy tökéletesítse őket, aminek aztán kihatása volt némelyik külső vállalkozására is, amelyeknek az indulása ezeknek az albumoknak a megjelenésétől függött. Úgy gondolom ez mindenképpen egy visszatérő momentum volt a karrierje során.

SoulTrain.com: A rajongói keménymagtól kezdve az alkalmi rajongókig úgy tűnik nem mindenki tudott az üzleti érzékéről. Mit gondolsz miért nem ismerték el annyira ezen a téren úgy, mint showmanként?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy a negatív publicitás az élete vége felé, kezdve a szexuális molesztálás vádjaival a ’90-es évek elején és aztán az élete végéig, nagyon beárnyékolták a jó dolgokat. Különösen pénzügyi szempontból a média annyira a pénzügyi problémáira fókuszált, hogy mindez maga alá temette az igazságot, ami az, hogy elég okos üzletember volt. Csak azért tudott ekkora adósságot felhalmozni, mert akkora vagyona volt és papíron azért ért annyit, mert okos üzletember volt. Ezzel az is együtt járt, hogy fel kellett vennie azokat a kölcsönöket – ő tényleg olyan volt önmagában, mint egy vállalat. Rengeteg vállalkozás van, amelyik körülbelül fele annyit ér, mint a vagyona és úgy gondolom, hogy a fővonalas média nincs ehhez hozzászokva és nem igazán tudták ezt megragadni abban, ahogy őt és a karrierjét felfogták.

SoulTrain.com: Részletezed, hogy Michael Jackson mennyire része volt a hip-hop közösségnek: hogy gyakran folytatott megbeszéléseket olyanokkal, mint 50 Cent és Nas – és azt is, hogy az R&B és hip-hop producer, Rodney Jerkins hogyan tanulta meg tőle, hogy hogy kell katalógusokat venni. Tudnál erről a kapcsolatról beszélni a hip-hoppal?

Greenburg: Úgy gondolom ez egy másik dolog, amit ez a könyv bemutat: Michael Jackson hatása a hip-hopra. Sokan ezek közül a srácok közül, akikkel beszéltem – beleértve Pharrell Williamst, Swizz Beatzet, 50 Centet, Nast és Diddy-t – elmondják, hogy úgy nőttek fel, hogy bálványozták Michael Jacksont és azt is el fogják mondani, hogy Michael képben volt mindenféle zenével kapcsolatban, különösen a hip-hoppal kapcsolatban, egészen az élete végéig. Diddy elmondta nekem, hogy Michael Jackson úgy ismerte a hip-hopot, mintha Dél-Bronxban született volna a ’80-as években. Élte és lélegezte a hip-hopot, a zenétől kezdve a táncig. The Notorious B.I.G. vendégszerepelt is HIStory: Past, Present and Future, Book I című albumán ’95-ben, még mielőtt Biggie igazán naggyá vált volna. Tudta mi zajlik, odafigyelt és hiszem, hogy ha ma is élne és új zenét készítene, akkor továbbra is együtt dolgozott volna néhány nagy hip-hop művésszel. Halálakor együtt dolgozott Swizz Beatz-el és megbeszéléseket folytatott Pharrellel és Nas-szal. Úgy gondolom, hogy a hip-hop nagy része volt Michael Jacksonnak.

SoulTrain.com: Miközben kutatásokat végeztél és írtad ezt a könyvet volt valami ami meglepett?

Greenburg: Azt hiszem amit korábban nem vettem észre az az, hogy Michael Jackson mennyire fókuszált arra, hogy filmkarriert csináljon magának Hollywoodban. Persze már elkezdtük ezt látni a Wiznél , aztán a Captain EO-nál és így tovább. Amikor a vádak teljesen felforgatták az életét a ’90-es évek elején, akkor éppen pár nagy mozi projektekben volt benne. Volt egy pár dolog folyamatban, ami nagy lett volna és ezekről van pár részlet a könyvben. Hiszem, hogy ha nincsenek a vádak, akkor sikeres lett volna, de azután olyan valakivé vált, akivel a stúdiók már nem nagyon akartak közösködni. Tényleg úgy gondolom, hogy lehetett volna egyfajta Elvis aspektusa a karrierjének a mozivásznon.

SoulTrain.com: Mit szeretnél, hogy az olvasók magukkal vigyenek ebből a könyvből?

Greenburg: Azt szeretném, ha az emberek megértenék, hogy Michael Jackson nemcsak minden idők legnagyobb szórakoztatóművésze volt, hanem ugyanolyan forradalmi volt a szórakoztatóipari üzlet területén is, mint az előadásaiban.

Forrás: http://soultrain.com/2014/05/29/qa-zack-omalley-greenburg-michael-jackson-inc/

A Forbes magazin egy grafikája Michael Jackson bevételeiről.  A magazin szerint Michael bevétele teljes pályafutása során (beleértve a halála utáni bevételeket is) eléri a 2,8 milliárd dollárt! (Nagyításért kattints a képre!)

Mjmag

Lásd még: Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?

Xscape (album)

EPIC RECORDS XSCAPE

.

Megjelenés: 2014. május 9-13.

A felvétel ideje: 1980-2014

Kislemeze: Love Never Felt So Good

Stílus: pop, R&B, dance

Kiadó: Epic

.

 

.

.

Az Xscape (Deluxe) a Spotify-on:

 

Az Xscape Michael Jackson második posztumusz stúdióalbuma a 2010-ben kiadott Michael című album után.

A Michael album művészi kudarca után (többek között annak gyanúja, hogy az album három dala hamisítvány és nem is Michael énekli őket) Michael Jackson hagyatékkezelőjének és a Sony lemeztársaságnak nem volt könnyű feladat, hogy ismét helyreállítsa mind a rajongótábor, mind a szélesebb közönség bizalmát.

Ezenkívül természetesen általánosabb érvényű attitűdök is dolgoznak a posztumusz kiadványok ellen, de Michael hagyatékkezelője és a Sony is igyekezett hangsúlyozni, hogy az Xscape-pel nem Michael pályafutását kívánják folytatni – az úgy teljes, ahogyan ő hagyta. Ezek a posztumusz albumok inkább kreatív játékok Michael hátrahagyott, korábban ki nem adott dalaival.

“A posztumusz albumok természetesen mások, mint azok az albumok, amiket egy művész úgy fejez be és ad ki, hogy ő a parancsnok. Michael Jackson hivatalos kánonja – azok az albumok, fellépések és rövid filmek, amiket ő felügyelt és valósított meg életében – teljes. Az a katalógus a zenetörténelem egyik leglenyűgözőbb és legtartósabb katalógusa, amely továbbra is rajongók és művészek újabb és újabb generációit inspirálja.

‘Kortársiasítani’ Jackson dalait emellett egyfajta párhuzamos pálya abban, hogy az örökségét virágoztassuk. Nem arról szól, hogy helyettesítsük azt, amit Jackson hátrahagyott és nem is arról, hogy befejezzük anélkül, hogy maga a művész itt lenne – ez lehetetlen. Inkább arról van szó, hogy kreatívan kapcsolódunk a munkájához, hogy új és meggyőző módokat találjunk annak az esszenciának, izgalomnak és varázslatnak a megragadására, aki Michael Jackson.” – írják az Xscape albumhoz járó füzetecskében.

Az album standard verziója nyolc korábban ki nem adott dalt tartalmaz mai népszerű producerek által remixelt változatban – vagy ahogy a lemezkiadó szeret fogalmazni “kortársiasítva”. Ezek a producerek Timbaland, a Stargate, Rodney Jerkins és John McClain. A projektvezető az Epic Records jelenlegi vezérigazgatója, L.A. Reid volt.

A Deluxe verzió ezen felül tartalmazza ezen dalok eredeti/demó változatát, ahogyan Michael Jackson hátrahagyta őket, plusz még egy változatban az album első kislemezét a Love Never Felt So Good-ot (duettként Justin Timberlake-kel) és egy DVD-n két videót, amelyen a projektben résztvevő producerek beszélnek az album munkálatairól és Michaelről.

Az albumra kiválogatott dalok nem egy érát képviselnek Michael pályafutásából. A legkorábbi, a Love Never Felt So Good egy olyan dal, amelyet Michael Paul Ankával a ’80-as évek elején írt és vett fel (egyes források szerint 1980-ban, mások szerint 1983-ban). A legkésőbbiek a Chicago és a címadó Xscape című dal, amelyeken 1999-2000 körül dolgozott a 2001-ben megjelenő Invincible albumra, de végül arra nem kerültek rá.

A Love Never Felt So Good az album első dala és egyben bevezető kislemeze is. Noha ez volt az egyetlen olyan demó, amiből nem állt a producerek rendelkezésére multitrack (több sávos felvétel), csupán az a demó, ami az album Deluxe változatán hallható, mégis könnyű belátni, hogy miért erre a dalra esett a választás. Könnyed, gondtalan hangulata jól illeszkedik a mai trendekbe, amelyek sokszor merítenek abból a korszakból, amelyben ez a dal is született.  Az album standard változatán a dal azon verziója található meg, amelyben Michael énekel egyedül és amelynek a producerei John McClain és Giorgio Tuinfort voltak. A Timbaland produkciójában készült Justin Timberlake “duett” változat az album Deluxe verzióján található meg, mint bónusz felvétel. A szintén a Deluxe verzión megtalálható demó pont a maga egyszerűségével – csak egy zongora és énekhang – világít rá Michael énekesi és kifejező előadói képességeire.

A második dal, a Chicago Cory Rooney szerzeménye. 1999-2000 környékén írta meg Michael számára. Ebben az esetben a “kortársiasított” változat és a demó hangulata nagyon eltér egymástól. A demó egy lassú, majdhogynem meditatív hangulatú dal, míg az új változatot Timbaland felpörgette, táncolhatóvá tette a ritmusaival. A dal egy hűtlen feleségről szól, aki “elfelejtette” közölni a szeretőjével (Michael ennek a szeretőnek a szemszögéből énekel), hogy férjnél van és gyerekei vannak.

A Deluxe változat borítója

A Deluxe változat borítója

A harmadik dal a Loving You, amit Michael valamikor a ’80-as évek közepén írt és vett fel a Bad albumhoz, de arra nem került rá. Egy egyszerű, de roppant bájos szerelmes dal, amelyet Michael vokálja emel magasabb szintre. Könnyed hangulata leginkább a Love Never Felt So Good-hoz igazodik az album többi dala közül.  A modern produkciót itt is Timbaland készítette és saját bevallása szerint ez a kedvenc dala az albumról. Talán ez az a dal, ahol a “kortársiasított” változat a legkevésbé hajlik el az eredetitől, de a jellegzetes timbalandi ritmusok azért ide is bekerültek.

Az A Place With No Name című dal az America együttes 1972-es A Horse With No Name című slágerének az átdolgozása. Michael 1998-ban kezdett el dolgozni rajta Dr. Freeze-zel (Elliot Straite), akivel az America engedélyével új szöveget írtak a dalhoz. Míg az eredeti dal egy sivatagi magányos lovaglás hangulatát festi le (egyesek pedig úgy vélték, hogy átvitt értelemben a heroinról szól – a horse az angol szlengben heroint is jelenthet), Michael és Dr. Freeze szövege ezzel szemben egy álomvilágba visz minket, ahol örökös gondtalan boldogság uralkodik. A mesélőt csábítja ez a világ, ám végül mégsem marad, amikor egy a zsebéből előkerülő fénykép emlékezteti arra, hogy otthon egy család várja.

A dal új remixét a Stargate norvég producer duó (Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen) készítette. Ez a változat egyrészt szándékosan retró érzést sugároz a korabeli számítógépes játék hangeffektekkel, másrészt hangmintázza Michael két korábbi dalát, a The Way You Make Me Feelt, valamint még dominánsabban a Leave Me Alone-t (mindkettő az 1987-es Bad albumon jelent meg). Ezen kívül a 6/8-os ütem révén bevallottan merít Stevie Wonder Higher Ground és Steve Winwood Higher Love című dalaiból is. Michael változata akusztikus, hagyományos hangzásával és hangszerelésével zeneileg sokkal közelebb áll az America eredeti dalához, mint a Stargate modern remixe.

A Slave to the Rhythm című dal demója 1989-ben készült. A dal egyik társszerzője az az L.A.Reid volt, aki ma az Epic Records elnöke és aki összehozta az Xscape albumot. Mellette Babyface, Daryl Simmons és Kevin Roberson jegyzi a dalt. Michael felvett néhány dalt abban az időben ezzel a csapattal, de végül más irányba fordult és Teddy Riley-t választotta fő munkatársául az 1991-ben megjelenő Dangerous albumhoz, így az L.A.Reid-Babyface dalok nem kerültek fel rá. A modern változatokat Timbaland a rá jellemző ütemekkel és hangzással frissítette fel. Az Xscape-en megtalálható egyik változat sem azonos a 2010-ben kiszivárgott Tricky Stewart féle remix-szel. A demó hangszerelése nagyon demó (primitív szinti és dobgép), viszont Michael énekének kifejező ereje fenomenális. Nem véletlen, hogy az album sok kritikája kifejezetten kiemeli Michael vokális teljesítményét, mint az album egyik legnagyobb értékét.

A dal kiválóan táncolható, klub kedvenccé válhat, bár a címe ellenére nem a bulizásról és a táncról szól.  A ritmus rabszolgája ebben a történetben egy olyan nő, akinek maradéktalanul helyt kell állnia a család és a férj kiszolgálásában és a munkahelyén is és akit a férje ennek ellenére nem becsül meg. A nő egy alkalommal ezt megelégeli és elszalad otthonról, de aztán mégis visszatér, hiszen “a ritmus rabszolgája, a szerelem ritmusáé”.

A Do You Know Where Your Children Are-t Michael írta 1988-91 körül. A dalnak egy változata 2010-ben már kiszivárgott, de az a változat a 2010-es Michael című albumhoz készült (végül nem került rá). Az Xscape-en két másik változat található meg. Timbaland verziója az album többi dala közül a Stargate A Place With No Name-jével állítható párhuzamba hasonlóan retró számítógépes játék hangeffektjei miatt. Az eredeti demó zeneileg mind Timbaland új verzióját, mind a 2010-ben kiszivárgott változatot tartalmazza, abból mindkettő levezethető, annak ellenére, hogy egymástól nagyon eltérnek.

A dal egy 12 éves kislányról szól, aki elszökik otthonról, mert a nevelőapja szexuálisan molesztálja. Eleinte az utcán kóborol, éhezik, majd Hollywoodba megy, hogy szerencsét próbáljon és sztár legyen, de a felnőttek ott is csak kihasználják, prostitúcióból tartja fent magát, amíg a rendőrség le nem tartózhatja.

A dalban sok potenciál volt és az üzenete is fontos, de talán azért maradt dobozban, mert Michaelt 1993-ban gyerekmolesztálással vádolták meg, (miközben a gyerek szülei pénzt követeltek tőle), így a közönség nyilván kétkedve és kritikusan fogadott volna tőle azután egy ilyen dalt. Azért azon érdemes elgondolkodni, hogy  egy olyan valaki, aki ennyire mélyen a szívén viseli az ilyen sorsokat mennyire reálisan molesztálna közben maga is gyerekeket… (Persze nem ez az egyetlen érv Michael ártatlansága mellett, de ennek bővebb kifejtése nem ennek a blognak a témáját képezi. Itt legyen annyi elég, hogy számos bizonyíték van arra, hogy az ellene felhozott összes vádnak anyagi motivációja volt és van a vádlók részéről.)

A Blue Gangstát Michael Dr. Freeze-zel írta 1998-ban az Invincible albumhoz, de azon végül nem jelent meg. Az új verziót megint csak jellegzetes ritmusaival frissítette fel Timbaland, de ebben az esetben tulajdonképpen a Michael által hátrahagyott verzió is már majdnem készen volt – sokak szerint nem is nagyon kellett volna hozzányúlni. Ebben a dalban Michael egy a párja által megbántott és becsapott szerelmes, egy “szomorú gengszter” perspektívájából énekel.

Az album címadó dalán, az Xscape-en Michael 1999-ben dolgozott az Invincible album munkálatai közben Rodney Jerkinsszel, Fred Jerkinsszel és LaShawn Danielsszel. Az albumra végül nem került rá, de Michaelnek voltak még vele tervei, ezért állítólag roppant dühös volt, amikor 2002-ben kiszivárgott az Internetre. A Blue Gangstához hasonlóan ennek a dalnak is csaknem készen volt már az eredetije, de Rodney Jerkins készített belőle egy 2014-es verziót is az Xscape-hez.

Az albumot a kritika világszerte pozitívan fogadta – a legtöbben úgy vélték az Xscape pozitív meglepetés ahhoz képest, amit a posztumusz albumok általában nyújtani tudnak és úgy tűnik a rajongók és a szélesebb közönség körében is sokkal kedvezőbb fogadtatásban részesült, mint a 2010-es Michael album.

Lásd még a VIBE magazin beszélgetését az album készítésében részt vevő producerekkel: https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2014/05/15/a-vibe-magazin-cikke-az-xscape-rol/

Az albumon szereplő dalok listája:

Standard változat:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka Michael Jackson, John McClain, Giorgio Tuinfort, Paul Anka
2. Chicago Cory Rooney Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Cory Rooney
3. Loving You Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
4. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Stargate*, Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, L.A. Reid, Babyface
6. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson
7. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze King Solomon Logan, Daniel Jones, Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Michael Jackson, Dr. Freeze
8. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Rodney “Darkchild” Jerkins, Michael Jackson

* A Stargate produceri csapatot Tor Erik Hermansen és Mikkel Storleer Eriksen alkotja.

Deluxe változat:

A Deluxe verzió a fentieken kívül tartalmazza a dalok eredeti (demó) változatát és a Love Never Felt So Good Timbaland-féle remixét, amelyen Justin Timberlake is vendégszerepel.

Ssz. Dal Dalszerző A felvétel ideje
9. Love Never Felt So Good Michael Jackson, Paul Anka 1980-83 körül
10. Chicago Cory Rooney 1999-2000
11. Loving You Michael Jackson 1985-86 körül
12. A Place With No Name Dewey Bunell, Michael Jackson, Dr. Freeze Vezérvokál: 1998, de 2008-ig dolgoztak a dalon
13. Slave to the Rhythm L.A. Reid, Babyface, Daryl Simmons, Kevin Roberson 1989 nyara
14. Do You Know Where Your Children Are Michael Jackson 1988-91 körül
15. Blue Gangsta Michael Jackson, Dr. Freeeze 1998
16. Xscape Michael Jackson, Rodney “Darkchild” Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels 1999
Producer
17. Love Never Felt So Good (featuring Justin Timberlake) Michael Jackson, Paul Anka Timothy “Timbaland” Mosley, Jerome “J-Roc” Harmon, Justin Timberlake, Michael Jackson, Paul Anka

DVD

Ssz. Dal Időtartam
1. Xscape Documentary 23:21
2. Xscape Documentary Outtakes 2:40

 

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
Egyesült Királyság: 1.
Franciaország: 1.
Spanyolország: 1.
Mexikó: 1.
Németország: 2.
Hollandia: 2.
Ausztrália: 2.
Kanada: 3.

A VIBE magazin cikke az Xscape-ről

Tegnapelőtt világszerte megjelent Michael Jackson második posztumusz albuma, az Xscape. Ebből az alkalomból az amerikai VIBE magazin is cikket közölt, amely tulajdonképpen egy beszélgetés az album készítésében részvevő főszereplőkkel. Íme a cikk fordítása:

VIBE

Írta: Keith Murphy
Megjelenés dátuma: 2014. május 12.

Csináljunk egy Michael Jackson albumot! (2013 ősze)

John Branca (Michael Jackson hagyatékkezelőjének az egyik vezetője): L.A. Reid nem hagyott minket vagy a rajongókat cserben. A szenvedélye kezdettől fogva nyilvánvaló volt.

L.A. Reid (A LaFace lemeztársaság társ-alapítója; jelenleg az Epic Records vezérigazgatója): Tavaly szeptemberben kezdődött. Senki nem kért meg arra, hogy felügyeljem ezt a projektet. Fordítva történt. Én kértem, hogy csinálhassam, mivel mi az Epic Recordsot annak a háznak hívjuk, amit a Thriller épített. A Love Never Felt So Good volt az a dal, amelyik igazán elindította a lemezfelvételi folyamatot. Amikor hallottam, hogy csak Paul Anka zongorajátéka és Michael éneke hallható benne mosolyogtam. Olyan volt, mintha a Nap kisütött volna. Az a nap szép nap lett, mivel ez a zene a hangfalaimon át a lelkembe hatolt. Onnantól kezdve azt mondtam: „Oké, ha a világ ezt még nem hallotta, akkor csinálnunk kell egy albumot.”

Timbaland (Grammy-díjas producer, aki a legtöbb produkciót felügyelte az Xscape-en): Eleinte fenntartásokkal tekintettem arra, hogy belemenjek-e ebbe a projektbe. Michael Jackson miatt csináltam ezt az albumot. Ez teljessé teszi az örökségemet. De a problémám az volt, hogy nem akartam olyan valakivel dolgozni, aki már nincs köztünk. Michaelen nőttem fel. Az egész dolog visszavitt Aaliyah-hoz és Static Major-höz. Szóval meg kellett birkóznom néhány dologgal ebben a Michael projektben.

L.A. Reid: Senki máshoz nem akartam menni, hogy vezesse ezt a projektet… csak Timbalandhoz. Timbaland az első számú kedvenc producerem az üzletben. Olyan ő a produceri munka terén, mint Muhammad Ali… legalább háromszor volt bajnok. A fiam, Aaron hozta össze a találkozót és elmentem Timbaland stúdiójába és ő a saját albumán dolgozott. Volt egy csomó ember a szobában, úgyhogy megkértem, hogy lépjünk ki a szobából egy másodpercre és volt egy privát beszédem az emberrel. Azt mondtam neki: „Akarok valami nagyon, nagyon különlegeset csinálni. Hogy hangozna ez: Michael Jackson – producer Timbaland?” Ő meg azt mondta: „Tetszik a hangzása.”

Timbaland: Az Xscape kihozott egy csomó érzelmet. Egy hetembe telt míg túl tudtam magam tenni rajta. Minden alkalommal amikor játszottam egy dalt azt mondtam: „Tegyél fel valami mást… Most erre nem vagyok képes.” De amint elkezdtem átadni magam neki és megkönnyebbültem ezzel kapcsolatban és imádkoztam ezzel kapcsolatban a zene elkezdett jönni. És őszinte leszek, amikor azokat a nyers dalokat hallgattam Michaeltől, megríkattak. Ő már nincs itt, hogy láthassa ezt. Szóval hallani őt énekelni… ember. Mindig azt mondom az embereknek, hogy nem érdekel ki vagy és mi akarsz lenni. Sosem leszel Michael Jackson. Usher Usher. És Justin [Timberlake] Justin. Ez a két srác csodás. De senki nem hasonlítható Michael Jacksonhoz. Senki.

L.A. Reid: Miután Timbaland elvégzett mindent amit el tudott elmentem a többiekhez és egy kicsit kimerültem [nevet]. Elmentem a Stargate-hez és Rondney-hoz [Jerkins], mert őket is szeretem. Olyan emberekhez kell elmenned, akikben megbízol és én megbízom a Stargate-ben. Rodney pedig az a producer volt, aki már dolgozott Michaellel.

Rodney Jerkins (Grammy-díjas producer, aki Michael Jackson utolsó stúdióalbumának, a 2001-es Invincible-nek a nagy részén dolgozott): Én és Michael először 1999-ben dolgoztunk az Xscape-en (a dalon – a ford.). L.A. elmondhatja, hogy az egész folyamat alatt egy seggfej voltam [nevet]. Engem érdekel. Michael a barátom volt. Jó kapcsolatom volt vele. Ismerte a családomat, én ismertem az ő családját. Szóval azt mondtam L.A.-nek: „Nem csinálok egy dalt sem, amíg nem hallom az album többi részét.” Még amikor azt is mondta, hogy „Nos, először ezt kell megcsinálnunk” én azt mondtam: „Nem érdekel. Hallanom kell a teljes albumot mielőtt befejezek egy dalt.” Biztos akartam lenni abban, hogy minden megfelel annak, amit Michael akart volna. Ez fontos volt a számomra.

Timbaland: L.A. és én azért hívtuk meg a Stargate-et, mert mindig éreztük az ő produkcióikat. És mert ők egy másik országból jöttek – Michael mindig sokat volt Európában. Számomra a Stargate a legmenőbb producer csapat a világon. Úgy éreztem egy dalnak szüksége van az érintésükre. Nagyszerű munkát végeztek és nagyon eltalálták.

Tor Erik (a Stargate slágergyáros duó egyik fele – olyan nagyágyúknak készítettek már egy sor slágert, mint Ne-Yo, Rihanna, Beyoncé és Katy Perry): L.A. eljött a stúdióba és azt mondta: beszélni akarok veled Michaelről. Őszintén szólva az első gondolatom az volt, hogy „Ó ne, ne még egy [posztumusz] albumot!” Néha az anyag nem elég erős és emiatt aggódtam eredetileg. Találkoztunk Michaellel és dolgozni akartunk Michaellel és nagy rajongói vagyunk. De nem akartunk semmi olyat tenni, ami rongálná a zenei örökségét azzal, hogy olyan dalokat adunk ki, amik csak maradékok. Szóval L.A. azt mondta: „Oké, megértem, de hadd játsszak neked egy kis zenét.” Lejátszott pár dolgot, de a dal, ami nekünk igazán tetszett az a Blue Gangsta volt. Egy hat perces dal volt és Michael kiénekelte a szívét benne és a produkciós munka igazán szép és modern volt benne. Az a dal láttatta meg velem, hogy ez nagy dolog lehet. De néhány dal már elkészült, így megkérdeztük L.A.-t: „Mid van a számunkra?”

Michael Jackson és a Stargate

Michael Jackson és a Stargate

L.A. Reid: Annyi slágerem volt már a Stargate-tel Rihannától elkezdve Jennifer Lopezig. Ők azok a fajta fickók akikhez elmész ha nagyon világosan tudod mit akarsz. A Stargate-et pinch hittereknek (csere ütőjátékos a baseballban – a ford.) hívom. Azokhoz a fickókhoz fordulsz ha azt akarod, hogy nagyot üssenek akármelyik menetben, akármelyik játékban. Ha a Stargate-et hívod, akkor lesz egy nagy slágered.

Tor Erik: Gyakorlatilag visszautasítottuk L.A-t az első találkozónk után, mert néhány korábbi dalt, amin azt akarták, hogy dolgozzunk, nem találtuk érdekesnek. Így L.A. felhívott minket néhány nap múlva és azt mondta: „Whoa, whoa, whoa… van több.” Elküldte nekünk őket és mi csak az acapellát hallottuk. És lepadlóztam. Nagyszerű vokális Michael Jackson pillanat volt. Tetőtől talpig fantasztikus harmóniák. Az a dal nyert meg minket… az A Place With No Name.

L.A. Reid: Az A Place With No Name eredeti címe A Horse With No Name volt, ami az America együttes dala volt. Michael átírta a dalt és átírta a szöveget az America engedélyével és A Place With No Name-nek nevezte el. Amikor elvittem a Stargate-hez a megközelítésmódjuk nagyon kreatív volt. Meghallgatták a dal ütemjelzését, ami 6/8-os volt. Szóval a Stargate-es srácok megkérdezték: „Milyen más dalokban volt 6/8-os ütem?” Olyan dalokban, mint Stevie Wonder Higher Ground-ja, amely az egyik inspiráció volt. És Steve Winwood Higher Love-ja is inspiráció volt, amikor megközelítették. Ez egy igazán különleges felvétel.

Tor Erik: Ez az ütem Michael vokálja miatt jött. Nem is akartam hallani az eredeti demót. Csak Michael vokálját akartam hallani. És amikor hallgattam Michaelt, ott van az énekfülkében, csettintget az ujjaival, tapsol a kezeivel és dobog a lábával. Mindezeket az energikus dolgokat csinálja, ami adott nekünk egy érzést arra vonatkozóan, hogy ennek a dalnak milyen irányba kell mennie. Ekkor kezdtünk el kísérletezni a basszus vonallal. Még nem volt dobunk sem, csak a basszus vonal és egy akkord progressziónk amelyik igazán működött valami sokkal táncolhatóbbként. Aztán elkezdtünk dolgozni a dobokon. De mindez igazából magától Michael Jacksontól jött.

Justin és a Pop Királya (2013 tele)

Timbaland: Justin [Timberlake] bizonyított a Love Never Felt So Goodban. Fontos volt számára, hogy úgy igazodjon a dalba, mintha duett lenne. Azt mondta nekem: „Nem akarom, hogy olyan legyen, mint egy vendégszerep.” Úgyhogy ez időt vett igénybe. Justin azt mondta: „Ez a fickó annyira jó. Nehéz Michaellel tartani a lépést.”

L.A. Reid: A vicces az ebben a dalban, hogy noha Michael vokáljának vannak rétegei benne, de csak egy demófelvételt találtunk Michaellel és Paul Ankával. Úgyhogy nem tudtuk szétválasztani a kettőt, azaz nem tudtuk Michaelt felhangosítani a zongorát meg lehalkítani. Ezzel a felvétellel kellett dolgoznunk. A tempó pedig hullámzott, ami azt jelenti, hogy nem tudtál egyszerűen ráállítani egy dobgépet és hagyni játszani. Hogy ezt egy igazi felvétellé alakítsuk ahhoz tényleg zenésznek kellett lenni.

Timbaland: Amikor hallottam Justin vokálját azt mondtam: „Wow.” Ő lesz a legmenőbb fehér srác, aki valaha megcsinálhatja ezt. Miután hallottam Justint a Love Never Felt So Goodon teljesen másképp néztem rá. Király csávó.

L.A. Reid: Őszintén megmondom, hogy Justin volt az, aki részt akart venni. Justin és Timbaland nyilván nagyon közel állnak egymáshoz [Timbaland Justin Timberlake albumainak állandó producere – a ford.], de akárhányszor összefutottam Justinnal ő mindig azt kérdezte: „Oké, mikor fogjuk már megcsinálni?” Ez inkább olyan valami volt, amit Justin akart. Justin és Timbaland együtt dolgoztak rajta, de Justin saját ötlete volt. Tetszik, hogy ő döntött úgy, hogy az Xscape projekt nagykövete lesz. Valóban felnőtt szupersztárként és tehetségként is.

Timbaland: Az Xscape-en található sok dal olyan volt, amit Michael felújított volna. Úgyhogy nekünk kellett felújítani őket. Megvolt nekünk az összes hangzás és vokál, de az albumon található dalok azok, amelyekről L.A. úgy gondolta, hogy a legizgalmasabbak. A Chicago az én zeném volt Michael alatt. Hallottam, hogy emberek azt mondják: „Ó, Timbalandnak nem szabadna hozzányúlnia ezekhez a Michael dalokhoz.” A rajongói keménymagnak nem tetszett, hogy benne vagyok ebben a projektben, de amikor hallották a zenét azt mondták: „Várj egy percet! Hogy tudod elérni, hogy úgy hangozzon, mintha 2014-ben csinálta volna ezt?” Ez az én ajándékom Istentől. És ahhoz, hogy megmutasd a világnak ki is vagy olyan projektek kellenek, mint az Xscape.

L.A. Reid: John Branca, aki Michael hagyatékkezelőjének a menedzsere elmondta nekem, hogy van egy Chicago nevű dal, ami a rajongók körében nagyon népszerű és hogy fordítsak különös figyelmet erre. Meghallgattam és nagyon tetszett. Rátettem a listára és ennyi volt. Amikor Timbaland megkapta valami olyanná változtatta, ami igazán megragadta a fülemet. De mindegy ki egy dal producere, először lennie kell egy dalnak. Szóval az igazi érdem Cory Rooney-é, aki megírta ezt a dalt.

Cory Rooney (dalszerző, a Sony korábbi egyik igazgatója): Egy szerdai napon futottam össze Michaellel L.A-ben. Ez 2000-ben volt. Beszélgettünk és hagyta, hogy meghallgassak bizonyos dolgokat, amiken az Invincible albumhoz dolgozott. És Tommy Mottola [a Sony Music korábbi elnöke – a ford.] is velünk volt és azt mondta: „Király lenne, ha hazamennél és írnál valamit Mike-nak.” Én meg: „A fenébe is, ember. Hát persze, hogy írok!” Abban az időben a Sony-nál én dolgoztam minden nagyobb projekten Mariah Carey-től kezdve J.Lo-n át Marc Anthony-ig, de sosem dolgoztam Michael Jacksonnal. Szóval hazamentem és írtam egy dalt péntek délutánig aztán meghallgattattam Tommy-val a demómat. Azonnal elküldte Michaelnek. És hétfőn magától Michaeltől kaptam egy hívást! Azt mondta: „Cory, tudod mit? Ismerem a dalt, együtt éltem vele a hétvégén és itt vagyok New York-ban, szeretném felvenni.” Felejtsd el! Úgy néztem arra a telefonra, hogy „Ó, istenem!” Őrület volt.

Michael és Cory Rooney

Michael és Cory Rooney

Timbaland: Amikor olyan dalokon dolgoztam, mint a Chicago azt kívántam bárcsak Michael még itt lenne. Annyira jól énekel, nagyon rákattansz Michaelre. Hallani és látni akarod hogyan csinálta ezeket a dalokat.

Cory Rooney: Írtam egy sztorit egy fickóról, aki úton Chicagóba találkozik egy nővel. Michael megkérdezte: „Miért nevezted el Chicagónak?” Azt mondtam: „Nem tudom… csak jobban hangzik.” [Nevet] Michaelnek tetszett, hogy mélyebben kellett énekelnie. Azt mondta, hogy a legtöbb ember magas hangra ír neki dalt. Eljött a stúdióba és elvégeztem a produkciós munkát Michael vokálján. Az őrület az, hogy ez Michael Jackson volt, de úgy viszonyult hozzám, mint egy átlagos művész. Azt kérdezte: „Cory, mit szeretnél mikor jöjjek a stúdióba?” Én meg: „Ember, te vagy Michael Jackson… te mondod meg, hogy mikor jöjjünk.” [Nevet]

Timbaland: A Loving You olyan érzést sugároz mint ami egy korszak része. Amint a Love Never Felt So Good-nak Off The Wall érzése van, úgy a Loving You is olyan érzést sugároz, mint ami simán jöhetett szintén abból az érából. Ez Michael a legfinomabb hangjával. Michaelnek sok hangja van. Az egyik ezek közül az, amit én mérges hangnak hívok és aztán van a boldog hangja… a Chicagóban mindkettő megvan. Én mindkettőért rajongok. De a Loving You című dal az én személyes kedvencem az albumon.

Cory Rooney: Amikor hallottam a Chicagót Timbaland verziójában az olyan volt, mint ajándékot kapni a szüleidtől karácsonyra. Fogalmam sem volt hogy fog hangozni. Elvitte egy másik irányba, amire én sosem gondoltam volna.

Darkchild befejezi a munkát (2014 tele-tavasza)

Rodney Jerkins: Néhány évvel ezelőtt volt egy Michael Jackson projekt (a 2010-es Michael című album). És ez azelőtt volt, hogy L.A. Reid benne lett volna. Megkérdezték, hogy lennék-e öt dal producere, de visszautasítottam. Nem éreztem azokat a dalokat és Michael csak nemrég hunyt el és nem voltam abban a hangulatban. Tavaly, amikor L.A. elmondta nekem, hogy csinál egy projektet éreztem a szenvedélyét arra, hogy nagyszerű albumot csináljon. Nem úgy éreztem, mintha csak arról lenne szó, hogy „Ó, igen, dobjunk ki valamit, mert a rajongók úgyis megveszik.” L.A. tudta, hogy egy napon Michaellel fog dolgozni. Úgy érezte tartozik Michaelnek azzal, hogy a legjobb projektet dobja össze. Ha L.A. nem lenne benne, akkor nem hiszem, hogy én benne lennék.

Rodney Jerkins és Michael Jackson

Rodney Jerkins és Michael Jackson

L.A. Reid: A legfontosabb dolog az volt, hogy csak olyan embereket akartam, akik vagy dolgoztak Michaellel vagy erős vágyat fejeztek ki rá. Nem alapozhattam szóbeszédre.

Rodney Jerkins: Michaellel az a helyzet, hogy ő évekig dolgozik egy dalon. Tavaly átkutattam az aktákat a zenékért és azzal a mentalitással sétáltam a stúdióban, hogy „Mit akarna Michael, hogy csináljak ezzel most? És én mit mondanék Michaelnek, hogy mit kellene tennünk ezzel a dallal?” Úgyhogy mindent félretettem és használtam a képzeletem, hogy Michael hogyan reagálna erre és hogy mondaná, hogy „Ó, ez funky; tedd hozzá azt a részt itt!” Úgy éreztem a végén, amikor elkészült, hogy Michael elégedett lenne vele. Amikor először csináltuk az Xscape-et Mike úgy érezte, hogy ez az egyik legjobb dala. Így megkérdeztem tőle: „Michael, hogy lehet, hogy az Xscape nem került fel az Invincible-re?” És Michael azt mondta: „Nem… nem akarom ebben a projektben. A következő projektben akarom.” Michael tényleg nagyon akarta, hogy ez a dal megjelenjen. Késztetést érzett arra, hogy lehetővé tegye a rajongóknak, hogy hallják. Egy dalnak, amit Michael annyira szeretett csak ott kellene hevernie egy dobozban valahol?

Timbaland: Rodney-nak [Jerkins] volt egy dala, amiről úgy éreztem részének kell lennie ennek az albumnak. Rodney együtt dolgozott Michaellel, úgyhogy neki kellett befejeznie az Xscape-et. Neki megvolt az a személyes kapcsolata Michaellel, amire szükségünk volt.

Rodney Jerkins: Szerintem Timbaland hihetetlen munkát végzett. Egy nap beszélgettünk és Tim lejátszotta nekem a Do You Know Where Your Children Are-t. És jött a groove és én azt mondtam Timnek: „Yo, Mike megőrült volna ezért!” Ismerem Michaelt. Valószínűleg felugrott volna az asztalra és elkezdett volna táncolni. Imádta volna a basszust és a groove-ot. Úgy gondolom, hogy Tim és J Roc (Timbaland munkatársa) fantasztikus munkát végeztek, ember. Az is nagyon tetszett, amit Tim csinált a Slave To The Rhythmmel. És nagyon tetszik, amit csinált a Chicagóval. Az az egyik kedvencem az albumon. És a Stargate is nagyszerű munkát végzett az A Place With No Name-mel.

Timbaland: Nem az én érdemem az egész projekt. Amikor ezt az albumot hallhatom azt gondolom: „Még mindig nem tudom elhinni, hogy megcsináltuk.” A felfogásom az volt, hogy asszisztáljam Michaelt. Nem hagytam, hogy az ütemeim rátelepedjenek. Nem akartam, hogy Timbaland rátelepedjen. Hagytam, hogy Michael Michael legyen és azt a menőséget adtam neki ami hagyta, hogy ő ő legyen.

Tor Erik: Hallottam az albumot és őszintén azt mondhatom, hogy evidens, hogy ezt a szeretet munkálta. L.A. Reid-nek nem kellett ezt csinálnia. Egy csomó más munkája is van. Timbalandnak nem igazán volt szüksége arra, hogy ezt csinálja. Rodney-nak sem. És nekünk sem. De mind azért mentünk bele, mert mind éreztünk egyfajta felelősséget aziránt, hogy megóvjuk Michael örökségét. Minket mindnyájunkat nagyon inspirált Michael az évek során. Nem egy szimpátia- vagy gyászhullámra ültünk fel. Elég idő telt el ahhoz, hogy ez egy igazi zenei projekt legyen. Hallom az emberek tiszteletét Michael munkája iránt. De azt is hallom, hogy nagyon inspirált producerek a munkájuk legjavát nyújtják.

Cory Rooney: Ha valaki megkérdezi ki volt a legjobb művész, akivel valaha együtt dolgoztam a mai napig mindig azt mondom, hogy Michael Jackson. Ez a fickó egy úriember volt és nagyon tisztelt engem, az időmet és a tehetségemet. Mondtam a feleségemnek, hogy remélem, hogy az Xscape-et jelölni fogják Grammy-díjra, mert az a Grammy lenne a teljes zenei pályafutásom leféltettebb kincse. Az mindent jelentene számomra.

L.A. Reid: Ha az emberek bárhogy máshogy gondolnak erre a projektre azon kívül, hogy ez a legcsodálatosabb művész, akinek volt néhány befejezetlen anyaga, akkor rossz úton járnak. Hadd mondjak el valamit… ez nem a pénzről szól. Először is ez túlságosan drága dolog. És annyi mozgó rész van benne és annyira nagy beruházás. Őszintén szólva az Xscape-et soha nem azért csináltuk, hogy nagy pénzügyi siker legyen. Michael méltóságának a megvédése érdekében csináltuk. Azért, hogy az emberek megértsék mekkora nagyság volt ő a zenében. Azt akartam, hogy az emberek észrevegyék, hogy Michael Jackson volt a valaha élt legnagyobb szórakoztatóművész, rendben? Amikor Michael meghalt annyi fecsegés volt a negatív média figyelem miatt, amit kapott. Ezt a projektet nem azért csináltuk, hogy kitöröljük azokat a dolgokat. Azért csináltuk, hogy az emberek emlékezzenek, hogy Michael Jackson a legnagyobb.

Michael és L.A. Reid

Michael és L.A. Reid

Forrás: http://www.vibe.com/photo-gallery/oral-history-michael-jacksons-xscape-album

Elérhetővé vált az Xscape Michael Jackson új albumáról!

Nem sokkal ezelőtt az MTV (Music Television) oldalán elérhetővé vált az Xscape című dal a május 13-án megjelenő azonos című albumról. Ennek producere az a Rodney “Darkchild” Jerkins, akivel Michael az Invincible albumon dolgozott együtt – többek között ezen a dalon is, de végül ez nem került fel arra az albumra.

http://www.mtv.com/news/1822397/michael-jackson-xscape-single/

 

Új Michael Jackson album május 13-án!

Ma New Yorkban hivatalosan is bejelentették, hogy május 13-án jelenik meg az új Michael Jackson album XSCAPE címmel. Az album alapverzióján nyolc dal korábban ki nem adott dal modern verziója lesz hallható. A „modernizálást” olyan producerek végezték, mint Timbaland – aki egyben az album vezető producere is -, Rodney Jerkins, Stargate, Jerome „J-Roc” Harmon és John McClain. Azok a rajongók is megnyugodhatnak, akiket az ilyen modern feldolgozások nem dobnak fel, hanem Michael eredeti víziójára kíváncsiak, ugyanis az album megjelenik Deluxe kiadában is, amely tartalmazni fogja a demókat eredeti állapotukban.

Az előrendelést már holnaptól, április 1-től le leget adni az iTunes-on, a MichaelJackson.com-on és egyéb weboldalakon.

A projektet az Epic Records elnöke, L.A. Reid felügyeli, akinek korlátlan hozzáférése volt négy évtized olyan dalaihoz, amelyekhez Michael felvette a teljes vokális részt. Ezek közül válogatta ki ezt a nyolcat. Az album címe alapján sejthető, hogy az egyik közülük az Xscape című dal, s ezt a bejelentésben meg is erősítették. Ennek a dalnak a demója már korábban kiszivárgott, így a rajongók már ismerhetik. Azt is tudjuk már a Sony Xperia Z2 reklámjából, hogy egy másik dal a nyolcból feltehetőleg a Slave to the Rhythm lesz.

A címadó dalt Michael és Rodney Jerkins írta és ezért Jerkins kapott lehetőséget arra, hogy ellássa a produceri munkát ebben a dalban az új albumon.

A Sony Music globális kampányt is ígér az albumhoz (amit talán az előző posztumusz kiadvány, a Bad 25 nem igazán kapott meg).

Az albumborító:

EPIC RECORDS XSCAPE

Invincible (album)

InvincibleMegjelenés: 2001. október 30.

A felvétel ideje: 1997. október-2001. augusztus

A felvétel helye: Montreux (Svájc), Norfolk (Virgina, USA), Los Angeles, New York, Hit Factory (Miami, USA)

Kislemezei: You Rock My World, Cry, Speechless (kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban csak Dél-Koreában), Butterflies (kizárólag az USA-ban)

Stílus: pop, R&B, indusztriális funk, soul, hip-hop

Kiadó: Epic

Az Invincible a Spotify-on:

A 2001-ben megjelent Invincible Michael Jackson utolsó stúdióalbuma (nem számítva a posztumusz albumokat). Kiadását eredetileg 1999. november 9-re tűzték ki, de csaknem két évet csúszott. A ’90-es évek második felétől az album kiadásáig Michael rengeteg dalon dolgozott sok producerrel és társszerzővel, s ezek a munkák a legkülönfélébb irányokba vitték el zeneileg. Bár ezek közül az együttműködések közül sok nem került fel végül az albumra, de az az anyag ami felkerült is minden addiginál több együttműködőt vonultatott fel – és vannak akik szerint éppen ez az album gyengéje.

Producerként és társszerzőként ismét megjelent Teddy Riley (Heaven Can Wait, 2000 Watts, Don’t Walk Away, Whatever Happens), R. Kelly (Cry) és Babyface (You Are My Life). Ezen kívül jöttek újak is, mint Dr. Freeze (Break of Dawn), valamint Andre Harris és Marsha Ambrosius (Butterflies). Michael a legtöbb dalban közreműködött társszerzőként, de egyedül csak kettőt szerzett (Speechless, The Lost Children). Az album meghatározó vonulatát azonban a Rodney „Darkchild” Jerkinsszel közösen készített anyag adja (Unbreakable, Heartbreaker, Invincible, You Rock My World, Privacy, Threatened). Hangmérnökként továbbra is közreműködött Bruce Swedien, a vendégzenészek között pedig olyanok szerepeltek, mint Carlos Santana, Slash, Brandy, Fats, Marsha Ambrosius, Andraé Crouch and the Andraé Crouch Singers, vagy éppen – posztumusz, egy az I Can’t Stop The Reign című dalából vett részlet révén – The Notorious B.I.G., aki még életében szerepelt a HIStory albumon is.

Érdekesség, hogy a Neptunes nevű producer-duó (Pharrell Williams, Chad Hugo) is felajánlott néhány dalt az albumhoz, de ezek nem kerültek rá. Ezek a Michael által visszautasított dalok (Rock Your Body, Senorita) alkották az alapját később Justin Timberlake Justified című debütáló szóló albumának. Erősen érződik rajtuk Michael korábbi munkáinak, különösen az Off The Wallnak és a Thrillernek a hatása (a Neptunes beszélt is erről a hatásról), de Michael szemszögéből ez önismétlés lett volna, így ezt az irányt elvetette.

Többszöri elhalasztás után a Sony végül a sarkára állt és parancsba adta Michaelnek, hogy az albumnak 2001 októberében meg kell jelennie. A promóció bevezetése volt az a New York-i Madison Square Gardenben megtartott két koncert 2001. szeptember 7-én és 10-én, amelyen Michael szóló pályafutásának 30. évfordulóját ünnepelték és amelyen rajta és testvérein kívül számos régi és aktuális sztár fellépett. A második koncertet követő reggelen, szeptember 11-én azonban terrortámadás érte a New York-i World Trade Center két ikertornyát és a szórakoztatóipar eseményei természetesen a háttérbe szorultak.

invincible 5 colorsAz Invincible 2001. október 30-án jelent meg – eredetileg öt különböző színű albumborítóval (zöld, kék, sárga, piros, fehér), de a színesek ma már gyűjtői daraboknak számítanak.

Az album az első helyen nyitott a legtöbb jelentős slágerlistán – beleértve az USA-t és az Egyesült Királyságot is, de a néhány hónappal korábban, 2001 augusztusában, kiadott első kislemez, a You Rock My World langyos fogadtatásban részesült – az Egyesült Államokban mindössze a 10. helyig jutott, a Paul Hunter által rendezett videót pedig sokan azzal bírálták, hogy a Smooth Criminal ismétlése.

Hozzá közeli munkatársak szerint maga Michael sem volt elégedett sem a videóval, sem pedig azzal, hogy a lemeztársaság a You Rock My World-öt választotta az album bevezető kislemezéül. Ő maga az Unbreakable-t szerette volna és ez valószínűleg tényleg jobb választás is lett volna, de a Sony ragaszkodott a kevésbé kihívó You Rock My World-höz. 2001 decemberében a második kislemez kiválasztásánál sem Michael akarata érvényesült. A Sony ezúttal is egy általa biztonságosnak vélt dal, az R. Kelly által írt Cry mellett döntött. Michael tiltakozásul nem jelent meg a hozzá készült videoklipben. Ezzel gyakorlatilag véget is ért az album promóciója – alig több, mint egy hónappal a megjelenése után. 2002 februárjában ugyan kiadták még róla kislemezként a Butterflies-t, de videoklip és promóció nélkül és csak az Egyesült Államokban. A dalban rejlő potenciált azonban jelzi, hogy még így is a 14. helyig jutott az amerikai fő slágerlistán és öt hetet töltött az R&B/Hip-Hop slágerlista második helyén. Sőt, még a Heaven Can Wait is felkerült utóbbi slágerlista alsóbb régióiba, annak ellenére, hogy kislemezként ki sem adták.

Ezek a folyamatok a részei voltak annak a viaskodásnak, amely kialakult Michael és a Sony akkori elnöke, Tommy Mottola között. A viszony annyira elmérgesedett, hogy Michael azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a Sony-t és több alkalommal nyilvánosan bírálta a lemeztársaságot, s különösen személy szerint Mottolát. Az sem segítette az albumot, hogy Michael korábbi albumaival ellentétben ezt turné sem kísérte.

Az üzletpolitikán túlmenően, ami pusztán a művészi oldalt illeti, az Invincible Michael legmegosztóbb albuma a rajongótáboron belül is. Kritikusai szerint nem elég fókuszált, kiegyensúlyozatlan és a túl sok társ producer és társszerző miatt a sok bába közt elveszett a gyerek – és a klasszikus Jackson-hangzás. Talán Michael valóban motiválatlanabb volt, mint korábban, s a többi felnőttkori szóló albumához képest kevésbé volt igazán a sajátja ez az album. Sokan úgy vélték, hogy jobban tette volna, ha csak egy vagy két társ producerrel és társszerzővel dolgozik, vagy pedig ha ő maga több dalt ír egyedül, amint azt a korábbi albumain tette. Mások szerint azonban az Invincible egy méltatlanul alulértékelt album, amely a Sony és Jackson közötti viaskodás áldozatául esett.

Az biztos, hogy több lehetőség volt benne, mint amennyit végül is kihoztak belőle. Vannak gyengébb pillanatai, de vannak olyan dalok is, amelyekért kár, hogy viszonylag ismeretlenek maradtak a szélesebb nagyközönség előtt – olyan dalok, amelyek sokkal erősebbek, mint a kislemezként kiadott és videóval promótált You Rock My World vagy Cry. Azt pedig általában az album bírálói is elismerik, hogy Michael vokáljára az Invincible-en sem lehet panasz, sőt az élettapasztalat minden addiginál kifejezőbbé teszi azt.

Tematikailag az album kevésbé konfrontálódó, mint a HIStory, de azért itt is megjelenik a kihívó dac (Unbreakable), a média kritikája (Privacy), vagy – mintegy a Blood on the Dance Floor folytatásaként – a horror történetbe csomagolt társadalomkritika (Threatened). Ezektől eltekintve azonban Michael nagyrészt hagyományosabb R&B témákhoz nyúl (szerelem, szerelmi csalódás, kapcsolatok, szex). Az Invincible kiadásakor Michael már kétszeres apa volt, így találunk az albumon egy a gyermekeihez szóló balladát is (You Are My Life), ami nem tartozik az album legerősebb dalai közé, de személyes okokból érthető a felkerülése.

Rodney Jerkins, az album egyik fő producere

Rodney Jerkins, az album egyik producere

Zeneileg az Invincible az R&B, az indusztriális funk, a soul, a pop és a hip-hop területein mozog. „Egyfajta visszatérés ahhoz a szolid és ragályos R&B-hez, amely Jackson legjobb felvételeit fémjelezte a fivéreivel és „felnőtt” debütálásakor az Off The Wallon.[1] – írta a kritikus Mark Anthony Neal.

Egy másik kritikus, Robert Christgau  pedig úgy vélte, hogy sok kritikustársa nem áll elég nyitottan Jacksonhoz, pedig még mindig tud újat mutatni: „Azt a tényt, hogy Michael Jackson egy nagyszerű zenész manapság gyakran elfelejtik. Jelen időt használok, mert a) a képességei nem csorbultak és b) csak Frank Kogan (egy másik kritikus – a ford.) hallgatta elég szenvedélymentesen (az albumot) ahhoz, hogy megjegyezze ezekkel a képességekkel új dolgokat csinál – a funkja acélosabb, a balladái légiesebbek – mindkettő nyugtalanító mértékig.” [2]

Bár Jonathan Harris alábbi kritikája pontatlan amikor azt állítja, hogy az Invincible volt Michael első albuma teljesen új anyaggal az 1991-es Dangerous óta, hiszen az 1995-ös HIStory 14 új dalt tartalmazott, de tíz év távlatában, 2011-ben úgy ítéli meg, hogy az Invincible sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint amit általában kap: “A kihívás, amivel az Invincible-nek szembe kellett néznie (mivel ez volt Jackson első albuma négy év óta, és az 1991-es Dangerous óta az első albuma teljesen új anyaggal) az volt, hogy hihetetlen várakozásoknak, eladási elvárásoknak kellett megfelelnie, magában kellett foglalnia több különböző stílust, amit Jackson érintett addig a karrierje során, ezt jól kellett csinálnia, ízlésesen bemutatnia egy új generációnak, miközben ki kellett elégítenie Jackson korábbi rajongóinak a generációit is. Sok tekintetben néhányak szemében az Invincible-nek Off The Wallnak, Thrillernek, Badnek, Dangerous-nek, HIStory-nak és Blood on the Dance Floornak kellett lennie egyszerre, ráadásul be kellett mutatnia egy teljesen új hangzást, ami egyedi volt, mégis kortárs. Bármennyire kegyetlen és látszólag teljesíthetetlen is ez a feladat, furcsa módon az Invincible-nek sikerül ezt megvalósítania, de elkerülhetetlen (a feladat nagyságát figyelembe véve), hogy közben van rajta néhány ballépés is. Egy kicsit több gyors dal jó lett volna, Jackson védjegy vokális technikáinak a hiánya vagy elnyomása egy kicsit túl nyilvánvaló (nagyon kevés ‘hehe’ és ‘hoohoo’ van itt például Jackson korábbi albumaihoz képest) és a dalok sorrendjének elrendezése nem tesz szívességet a zenének. Összességében azonban az Invincible briliáns munka. Azzal, hogy minden dal pop tökéletességre hangolt, 16 felvételével és több, mint 77 perces hosszával rengeteg zene van rajta, amit szerethet az ember függetlenül attól, hogy a Pop Királyának melyik korszakát vagy stílusát élvezi. Az Invincible ráadásul jól is öregedett. Jackson bölcsen nem alkalmazkodott az akkori korszak popzenei hangzásához, s emiatt az Invincible ma is olyan friss és átfogó, mint azon a napon, amikor kiadták.” [3]

Az albumot egy Grammy-díjra jelölték a You Rock My World révén a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, de nem kapta meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Unbreakable (rap performed by The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne, Robert Smith Michael Jackson, Rodney Jerkins
2. Heartbreaker (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Mischke, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
3. Invincible (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
4. Break of Dawn Dr. Freeze, Michael Jackson Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Heaven Can Wait Michael Jackson, Teddy Riley, Andreao Heard, Nate Smith, Teron Beal, Eritza Laues, Kenny Quiller Michael Jackson, Teddy Riley
6. You Rock My World Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Michael Jackson, Rodney Jerkins
7. Butterflies Andre Harris, Marsha Ambrosius Michael Jackson, Andre Harris
8. Speechless Michael Jackson Michael Jackson
9. 2000 Watts Michael Jackson, Teddy Riley, Tyrese Gibson, Jaron Henson Michael Jackson, Teddy Riley
10. You Are My Life Michael Jackson, Babyface, Carole Bayer Sager, John McClain Michael Jackson, Babyface
11. Privacy (featuring Slash) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Bernard Bell Michael Jackson, Rodney Jerkins
12. Don’t Walk Away Michael Jackson, Teddy Riley, Richard Carlton Stites, Reed Vertelney Michael Jackson, Teddy Riley
13. Cry R. Kelly Michael Jackson, R. Kelly
14. The Lost Children Michael Jackson Michael Jackson
15. Whatever Happens (featuring Carlos Santana) Michael Jackson, Teddy Riley, Gil Cang, Jasmine Quay, Geoffrey Williams Michael Jackson, Teddy Riley
16. Threatened Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Michael Jackson, Rodney Jerkins

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Can’t Get Your Weight Off of Me, Escape, We’ve Had Enough (utóbbi megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), (I Can’t Make It) Another Day (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Beautiful Girl (demója megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), The Way You Love Me (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon, majd egy másik mixben a posztumusz kiadott Michael című albumon), Hollywood Tonight (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Blue Gangsta, A Place With No Name, Fall Again (demója megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), I Have This Dream, What More Can I Give (digitálisan letölthető formátumban megjelent 2003-ban), One More Chance (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection korlátozott számú japán kiadásán), Shout, Slave To The Rhythm, Thank Heaven, That, Belong 2, Stop The War, Vibrat(i)onist, Kick It, Get Around, Maybe We Can Do It, Pressure, Seduction, The Pain.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 4.
Kanada: 3.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 8 millió

Ebből

  • USA: 2 millió

Források:

[1] Mark Anthony Neal – The Return of the Scarecrow (Seeinblack.com, 2001. december 21.)
[2] Robert Christgau – Review of Invincible (Consumer Guide Reviews, 2001 október)
[3] Jonathan Harris – Michael Jackson’s ‘Invincible’: 10 Years Later (Examiner.com, 2011. október 31.)
http://www.examiner.com/article/michael-jackson-s-invincible-10-years-later

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=954

Fred Jerkins III eddig ki nem adott Michael Jackson dalokat ígér, Rodney Jerkins cáfol

Fred Jerkins III

Fred Jerkins III

Fred Jerkins III producer, aki az Invincible albumon dolgozott Michael Jacksonnal nemrég az Egyesült Királyságban egy zeneiskolában tett látogatása során azt mondta, hogy hamarosan eddig ki nem adott dalok fognak napvilágot látni Jacksonnal közös munkáiból:

Van jó pár ki nem adott dalunk és mindenféle videó felvételünk. Jelenleg folyamatban van egy projekt, amelynek része lesz az összes dal. Több, mint két évig dolgoztam kizárólag vele – az karrierem legnagyobb csúcspontja. Eljött a stúdiónkba Pleasantville-be, New Jersey-be és igazán szoros kapcsolat alakult ki köztünk és nagyon jó barátok lettünk.”

Michael Jackson rajongók azonban felvették a kapcsolatot Fred testvérével, Rodney Jerkinsszel, aki szintén együtt dolgozott Michaellel az Invincible-en és ő cáfolta a sztorit: “Fogalmam sincs Fred miről beszél. Nem beszéltem vele erről és nem tudom milyen anyagról beszél.”