Valamennyi bejegyzés

Forever, Michael (album)

ForeverMichaelMegjelenés: 1975. január 16.

A felvétel ideje: 1973. december – 1974. december

A felvétel helye: Motown Recording Studios, Los Angeles, Kalifornia

Kislemezei: We’re Almost There, Just a Little Bit of You, One Day in Your Life

Stílus: pop, R&B, soul

Kiadó: Motown Records

.

A Forever, Michael a Spotify-on:

A Forever, Michael Michael Jackson negyedik szóló stúdióalbuma és az utolsó a Motown lemeztársaságnál, mielőtt a Jackson fivérek, Jermaine Jackson kivételével, 1976-ban az Epic Recordshoz (CBS, ma a Sony Music tagja) váltottak. Ez egyben azt is jelenti, hogy ez volt Michael utolsó olyan szóló albuma, amelyen nem az övé volt a kreatív kontroll.

A Forever, Michael 1975. január 16-án jelent meg. A rajta hallható felvételek közül egy, az I’ll Come Home to You 1973 decemberében készült, a többi 1974 október és december között, amikor Michael 16 éves volt. Ezen az albumon a változásban lévő, de már többnyire felnőtt hangja hallható. Néhány felvételen még keresi hogyan tudná azt a legjobban használni, de az olyan dalokban, mint például a One Day In Your Life bizonyítja, hogy ha megtalálja, akkor egyedi hangszínével felnőtt énekesként még különlegesebbé válik, mint gyerekként.

A Forever, Michael dalai éppolyan szentimentálisak, mint Michael összes többi Motown szóló albumának dalai, ami viszont változás a korábbiakhoz képest, hogy ennek az albumnak a munkálataiban már nem vett részt Berry Gordy személyesen. A legerősebb dal rajta minden bizonnyal a One Day In Your Life. Kiemelhető még talán a Just a Little Bit of You, a We’ve Got Forever, a We’re Almost There és a You Are There.

Az album kereskedelmileg nem teljesített jól: a Billboard fő album slágerlistáján mindössze a 101. helyig jutott, s ezzel Michael legsikertelenebb szóló stúdióalbuma. Az R&B slágerlistán jobban szerepelt (10.), de ezzel együtt ez az album is csak erősítette a Jacksonokban azt a hitet, hogy lemezcéget kell váltaniuk és a saját kezükbe kell venniük a kreatív irányítást ahhoz, hogy fennmaradjanak.

Az albumról három kislemezt adtak ki. A We’re Almost There az 54. (R&B #7), a Just a Little Bit of You a 23. (R&B #4) helyen érte el csúcspozícióját. A One Day In Your Life nem került fel a Billboard slágerlistájára amikor először kiadták 1975-ben, ám miután a Motown 1981-ben, Michael Off The Wall albumának a sikerét meglovagolva, ismét kiadta, akkor több országban, köztük az Egyesült Királyságban is első lett (ez a dal volt Michael első szóló Nr 1. slágere a szigetországban). Igaz, az USA-ban akkor is csak az 55. helyig jutott.

Az albumot 2009-ben újramaszterelték és ez a változat a Hello World: The Motown Solo Collection box set részeként jelent meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. We’re Almost There Edward Holland, Jr., Brian Holland Brian Holland
2. Take Me Back Edward Holland, Jr., Brian Holland Brian Holland
3. One Day In Your Life Sam Brown III, Renée Armand Sam Brown III
4. Cinderella Stay Awhile Mack David, Michael Burnett Sutton Hal Davis
5. We’ve Got Forever Mack David, Elliot Willensky Hal Davis
6. Just a Little Bit of You Edward Holland, Jr., Brian Holland Brian Holland
7. You Are There Sam Brown III, Randy Meitzenheimer, Christine Yarian Sam Brown III
8. Dapper Dan Don Fletcher Hal Davis
9. Dear Michael Hal Davis, Elliot Willensky Hal Davis
10. I’ll Come Home to You Freddie Perren, Christine Yarian Freddie Perren, Alphonso “Fonce” Mizell

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 101.
USA – R&B slágerlista: 10.

Eladott példányszám a világon: kb. 1,6 millió

Ebből

  • USA: 0,97 millió

Forrás:

http://www.jackson5abc.com/michael/albums/forever-michael/

Reklámok

Music & Me (album)

MusicAndMeMegjelenés: 1973. április 13.

A felvétel ideje: 1972. március – 1973. március

A felvétel helye: Motown Recording Studios, Los Angeles, Kalifornia

Kislemezei: With a Child’s Heart, Morning Glow, Music and Me, Happy (utóbbi hármat az USA-ban nem, csak az Egyesült Királyságban, illetve Ausztráliában)

Stílus: pop, R&B, soul

Kiadó: Motown Records

.

A Music & Me a Spotify-on:

A Music & Me Michael Jackson harmadik szóló stúdióalbuma és az utolsó, amin gyermeki hangja hallható. 1973. április 13-án jelent meg, amikor Michael 14 éves és 8 hónapos volt. Az albumon található dalok felvételei 1972 márciusa és 1973 márciusa között készültek.

Miután az album megjelenésekor a Jackson 5 éppen világkörüli turnén volt, így a Music & Me nem kapott nagy promóciót, ráadásul ekkorra már a Jackson 5 is túl volt legszebb napjain, népszerűségük a fiúk növekedésével kezdett hanyatlani. A csapat 1973 márciusában megjelent Skywriter című albuma csupán a 44. helyig jutott az amerikai slágerlistán, s ez hatalmas visszaesés volt a 10 hónappal korábban megjelent Lookin’ Through the Windowshoz képest, amely még 7. volt. A népszerűség visszaesése Michael szóló munkáit is érintette, s a Music & Me csupán a 92. helyig jutott a Billboard album slágerlistáján. Összehasonlításképpen: a nyolc hónappal korábban megjelent Ben még az 5. volt.

Pedig a Music & Me sem gyengébb a korábbi gyerekkori albumoknál, amelyeken mind vannak ugyan feledhető dalok, de vannak klasszikus pillanatok is. (Szubjektív véleményem szerint ez az album jobb és kiegyensúlyozottabb album a Bennél.) A Music & Me csúcspontjai: a With a Child’s Heart, amelyet eredetileg az akkor 16 éves Stevie Wonder énekelt 1966-ban, de Michaelnek minden bizonnyal még jobban állt; a címadó dal, a Music and Me, amely amolyan művészi hitvallásnak is tekinthető; a Happy; a Too Young és a Morning Glow. Az 1973-ban felvett dalokban – All the Things You Are, Morning Glow, Johnny Raven – már kezd kijönni Michael felnőtt hangszíne.

Az albumról négy kislemezt adtak ki, de ezek közül csak egyet – a With a Child’s Heartot – az USA-ban, s ez is mindössze az 50. helyig jutott a Billboard pop slágerlistáján. Az R&B slágerlistán 14. lett.

Az Egyesült Királyságban a Music and Me-t és a Morning Glowt adták ki kislemezen, de egyik sem került fel a slágerlistára. A Happy-t először csak Ausztráliában adták ki, majd 10 évvel később az Egyesült Királyságban is a Motown 18 Greatest Hits című válogatás albumának promóciójaként.

A Music & Me borítóján Michael ugyan akusztikus gitárral látható, de valójában nem játszik hangszeren az albumon.

A Motown 1982-ben kiadott egy Michael Jackson válogatás albumot szintén Music & Me címmel, amit az azonos cím miatt gyakran összekevernek az 1973-as stúdióalbummal. A válogatás album a Doggin’ Around kivételével tartalmazza a Music & Me stúdióalbum összes dalát, plusz egyéb dalokat is Michael többi Motownnál megjelent szóló albumáról.

Az albumot 2009-ben újramaszterelték és ez a változat a Hello World: The Motown Solo Collection box set részeként jelent meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. With a Child’s Heart Sylvia Moy, Henry Cosby, Vicki Basemore Freddie Perren, Alphonso “Fonce” Mizell, Berry Gordy
2. Up Again Freddie Perren, Christine Yarian Freddie Perren, Berry Gordy
3. All the Things You Are Oscar Hammerstein II, Jerome Kern Mel Larson, Jerry Marcellino, Berry Gordy
4. Happy (Love Theme from Lady Sings the Blues) Michel Legrand, William “Smokey” Robinson Hal Davis, Berry Gordy
5. Too Young Sidney Lippman, Sylvia Dee Hal Davis, Berry Gordy
6. Doggin’ Around Lena Agree Hal Davis, Berry Gordy
7. Johnny Raven Billy Page Hal Davis, Berry Gordy
8. Euphoria Leon Ware, Jacqueline Hilliard Hal Davis, Berry Gordy
9. Morning Glow Stephen Schwartz Bob Gaudio, Berry Gordy
10. Music and Me Jerry Marcellino, Mel Larson, Don Fenceton, Mike Cannon Mel Larson, Jerry Marcellino, Berry Gordy

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 92.
Ausztrália: 27.

Eladott példányszám a világon: kb. 2 millió

Forrás:

http://www.jackson5abc.com/michael/albums/music-and-me/

Ben (album)

Ben (single)

.

Megjelenés: 1972. augusztus 4.

A felvétel ideje: 1971. november-1972. február

A felvétel helye: Motown Recording Studios, Los Angeles, Kalifornia

Kislemeze: Ben

Stílus: pop, R&B, soul

Kiadó: Motown Records

.

.

A Ben a Spotify-on:

.

A Ben Michael Jackson pályafutásának második szóló albuma, amely 1972 augusztusában jelent meg, néhány héttel 14. születésnapja előtt. Ez az album volt a legsikeresebb szóló gyerekkori (Motown) albuma: az Egyesült Államokban a Billboard slágerlista 5. helyéig jutott, összesen világszerte pedig körülbelül 5 millió példányban kelt el. Ez minden bizonnyal a címadó dal óriási sikerének volt köszönhető, ugyanis albumként talán ez Michael legkevésbé kiegyensúlyozott gyermekkori albuma – igazán csak a Ben című dal emlékezetes róla, a többi dal inkább “töltelék”.

Ben_-_Original_Rat_Cover

A patkányos albumborító

Az album dalainak felvételei 1971 november és 1972 február közé estek. Meghatározó slágere – és egyetlen kislemeze – a címadó dal volt, amely egy kisfiú és egy patkány barátságáról szól és az azonos című 1972-es film betétdala volt. Nyugodtan kijelenthető, hogy ez egyike azon eseteknek, amikor a betétdal híresebbé és maradandóbbá vált, mint maga a film. Ez a dal volt Michael első szóló Nr. 1. slágere, elnyerte a Golden Globe díjat és Oscarra is jelölték a legjobb film betétdal kategóriában, s minden bizonnyal Michael egyik legismertebb gyerekkori dala. Az album borítónak kétféle változata van: az egyiken patkányok is láthatók utalásként a filmre.

Az eredeti terv szerint az album második kislemeze az Everybody’s Somebody’s Fool lett volna – amely a Lionel Hampton dal feldolgozása -, de ismeretlen oknál fogva ezt a tervet ejtették, így végül is csak egyetlen kislemezt adtak ki róla. Amint az a gyerekkori Michael Jackson albumokon jellemző volt, a Benen is sok a feldolgozás: a Hampton dal mellett a People Make the World Go ‘Round, amely a Stylistics együttes ugyanabban az évben (1972-ben) kiadott dala, a My Girl, amely a Temptations előadásában volt sláger 1964-ben, a You Can Cry on My Shoulder, amelyet eredetileg Brenda Holloway énekelt 1965-ben, Stevie Wonder 1968-as kislemeze a Shoo-Be-Doo-Be-Doo-Da-Day. Sőt, az album Michael előző albumát, a Got to Be There-t is ismétli, azzal, hogy az In Our Small Way című dal mindkettőre rákerült.

Erre az albumra is jellemző a gyerekkori Jackson albumok szentimentálissága. Stílusában a pop, az R&B és a soul keretein belül mozog.

Az albumot 2009-ben újramaszterelték és ez a változat a Hello World: The Motown Solo Collection box set részeként jelent meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Ben Walter Scharf, Don Black The Corporation
2. Greatest Show on Earth Mel Larson, Jerry Marcellino Mel Larson, Jerry Marcellino
3. People Make the World Go ‘Round Thom Bell, Linda Creed Hal Davis
4. We’ve Got a Good Thing Going The Corporation The Corporation
5. Everybody’s Somebody’s Fool Gladys Hampton, Regina Adams, Ace Adams Mel Larson, Jerry Marcellino
6. My Girl William “Smokey” Robinson, Ronald White Mel Larson, Jerry Marcellino
7. What Goes Around Comes Around Allen Levinsky, Arthur Stokes, Dana Meyers, Floyd Weatherspoon Hal Davis
8. In Our Small Way Bea Verdi, Christine Yarian The Corporation
9. Shoo-Be-Doo-Be-Doo-Da-Day Sylvia Moy, Henry Cosby, Stevie Wonder Hal Davis
10. You Can Cry on My Shoulder Berry Gordy Hal Davis

A Corporationt Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards és Freddie Perren alkotta.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 5.
Egyesült Királyság: 17.
Kanada: 12.

Eladott példányszám a világon: kb. 5 millió

Forrás:

http://www.jackson5abc.com/michael/albums/ben/

Got to Be There (album)

GotToBeThereMegjelenés: 1972. január 24.

A felvétel ideje: 1971. június-december

A felvétel helye: Motown Recording Studios, Los Angeles, Kalifornia

Kislemezei: Got to Be There, Rockin’ Robin, I Wanna Be Where You Are, Ain’t No Sunshine (utóbbi csak az Egyesült Királyságban)

Stílus: pop, R&B, soul

Kiadó: Motown Records

.

.

A Got to Be There a Spotify-on:

A Got to Be There Michael Jackson debütáló szólóalbuma, amely 13 éves korában, 1972 januárjában jelent meg. A Motown lemeztársaság elnöke, Berry Gordy a Jackson 5 sikerén felbuzdulva úgy gondolta, hogy még többet ki lehet hozni a csapatból, ha a fiúk némelyike szólólemezeket is kiad. Elsőként Michaelre esett a választás, majd később Jermaine és Jackie is követte. Gordy-nak az adta az ihletet, hogy néhány hónappal korábban az Osmonds együttes Michaellel egyidős gyereksztárja, Donny Osmond is megjelenttette első szólóalbumát.

Az album dalainak felvételei 1971 júniusa és decembere között zajlottak. Első kislemeze, a címadó dal, három hónappal megelőzte az albumot és 1971. október 7-én jelent meg. Az Egyesült Államokban a 4., az Egyesült Királyságban az 5. helyig jutott a slágerlistán. A második kislemez, az 1972 februárjában kiadott a Rockin’ Robin ennél is jobban szerepelt: az Egyesült Államokban 2., az Egyesült Királyságban 3. volt. További két kislemezt adtak ki az albumról: a Diana Ross testvére, T-Boy Ross és Leon Ware által szerzett I Wanna Be Where You Are-t (USA #16), valamint Ain’t No Sunshine-t, ám utóbbit csak az Egyesült Királyságban (UK #8). Maga az album az Egyesült Államok fő slágerlistáján a 14., R&B slágerlistáján a 3., az Egyesült Királyságban pedig a 37. helyig jutott.

Michael gyerekkori szólóalbumainak a stílusa némileg eltért a Jackson 5 stílusától – kevesebb volt bennük a funk, s még szentimentálisabbak voltak, talán egyenesen sziruposak mai füllel, ugyanakkor még jobban hangsúlyozták Michael hangi adottságait és érzelmes, korát meghaladóan érett előadását – miközben mindez maradt a Motown soul, R&B, pop hangzásának keretein belül. Természetesen ez a gyerekkori hangzás nagyban eltér Michael felnőtt anyagaitól is. A Got to Be There album tartalmáért, akárcsak a Jackson 5 albumok tartalmáért, nagyrészt a Corporation nevű dalszerző-producer csapat volt felelős, amely magát Gordy-t is magában foglalta.

A Got to Be There album több feldolgozást is tartalmaz: az Ain’t No Sunshine-t, amellyel szerzője, Bill Withers mindössze néhány hónappal korábban hódította meg a slágerlistákat, a Rockin’ Robint, amely egy 1958-as, eredetileg Bobby Day által énekelt sláger, a Love Is Here And Now You’re Gone-t, amely a Supremes 1967-es Nr. 1 slágere, valamint a You’ve Got a Friend-et, amely 1971-ben volt Nr. 1 sláger James Taylor előadásában.

Érdekesség, hogy a Pearl Jam frontembere, Eddie Vedder egy interjúban elmondta, hogy Michael Jackson Got to Be There című albuma volt az első albuma (lásd ezt a cikket).

Az albumot 2009-ben újramaszterelték és ez a változat a Hello World: The Motown Solo Collection box set részeként jelent meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Ain’t No Sunshine Bill Withers The Corporation
2. I Wanna Be Where You Are T-Boy Ross, Leon Ware Hal Davis
3. Girl Don’t Take Your Love From Me Willie Hutch Willie Hutch
4. In Our Small Way Bea Verdi, Christine Yarian The Corporation
5. Got to Be There Elliot Willensky Hal Davis
6. Rockin’ Robin Leon Rene (Jimmie Thomas álnéven) Mel Larson, Jerry Marcellino
7. Wings of My Love The Corporation The Corporation
8. Maria (You Were The Only One) The Corporation The Corporation
9. Love Is Here And Now You’re Gone Brian Holland, Lamont Dozier, Edward Holland Jr. Hal Davis
10. You’ve Got A Friend Carole King The Corporation

A Corporationt Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards és Freddie Perren alkotta.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 14.
Egyesült Királyság: 37.

Eladott példányszám a világon: kb. 3,2 millió

Forrás:

http://www.jackson5abc.com/michael/albums/got-to-be-there/

Bad (album)

BadMegjelenés: 1987. augusztus 31.

A felvétel ideje: 1987. január 5.-július 9.

A felvétel helye: Westlake Recording Studios, Studio “D” (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana, Another Part of Me, Smooth Criminal, Leave Me Alone, Liberian Girl

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

A Bad a Spotify-on (hozzátettem az eredeti albumon nem, de a 2001-es Special Editionon megjelent bónusz dalokat is – az utolsó három dal):

A Thriller fenomenális sikere után Michael Jackson nem volt könnyű helyzetben, hiszen valószínűtlen volt, hogy a soron következő albuma meg tudja ismételni azt – azóta sem tudta senki. Ennek ellenére Michael nem fogta vissza az ambícióit, amikor azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a következő albumából 100 millió példány fogyjon. (Michael “megszállottsága” az eladási példányszámokkal kapcsolatban talán érthetőbbé válik, ha emlékeztetünk arra, hogy olyan környezetben nőtt fel – Motown, vagy éppen a saját apja -, ahol a kereskedelmi siker és a slágerlistás helyezés volt a fokmérője annak, hogy mennyire vagy jó.  Michaelnek már kicsi gyerekkorától kezdve összefonódott a szórakoztatóipar és a zene a versennyel is, hiszen eleinte tehetségkutatókon léptek fel, ahol mindig nyerniük kellett és mindig el kellett nyerniük a közönség kegyeit ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni.)

Ezzel az ambícióval vetette bele magát a munkába, amikor 1985-ben elkezdett dolgozni a Bad-en és bár kereskedelmi értelemben nagyra törő céljai voltak vele, zeneileg nem akarta megismételni a Thrillert. Eleinte az otthoni stúdiójában dolgozott olyan zenészekkel és hangmérnökökkel, mint Matt Forger, John Barnes vagy Bill Bottrell. Ezzel az úgynevezett B-csapattal számos demót elkészítettek különféle stílusokban és témákkal. Az A-csapat Quincy Jones vezetésével dolgozott a Westlake stúdióban. Ez a különválás egyúttal azt is jelezte, hogy Michael egyre függetlenebb kívánt lenni Jonestól.

Bottrell: „Michael fejlődött és szabadon, a Westlake-i stúdió korlátai nélkül akart kísérletezni. Ezért vitt el engem és John Barnes-t, hogy az otthoni stúdiójában dolgozzunk másfél évig időszakosan. Programoztunk, játszadoztunk és dalokat készítettünk annak az albumnak a nagy részére, majd elküldtük az eredményeket két inches szalagon a Westlake-nek és ők aztán belátásuk szerint újravették őket és hozzáadtak olyan dolgokat, mint a vonósok és a fúvósok. Így kezdte MJ kifejezni a kreatív függetlenségét, mint egy tinédzser, aki elhagyja a fészket.” [1]

Az igazán komoly munka 1986-ban kezdődött a Westlake D stúdiójában. A csapat magja ugyanaz volt, mint az Off The Wallon és a Thrilleren:  Quincy Jones, mint producer, Bruce Swedien, mint hangmérnök – a Badről azonban már hiányzott Rod Temperton. Michael Swedient a további albumaira is magával vitte, azonban Jonesszal ez volt az utolsó együttműködése.

„Quincy és én néhány dologban nem értettünk egyet. Sok feszültség volt köztünk, mivel úgy éreztük önmagunkkal versenyzünk. Nagyon nehéz alkotni valamit, amikor úgy érzed önmagaddal vagy versenyben.” [2] – írta Michael Moonwalk című önéletrajzában. A fáma szerint egyszer Jones egy időre kiszállt a munkából, amikor észrevette, hogy Jackson titokban visszalopózott a stúdióba és megváltoztatta a munkáját.

A Rolling Stone magazin 1987. szeptember 24-ei száma szerint Michael 62 dalt írt az albumra és ebből 33-at ki is akart adni tripla lemez formájában. Quincy Jones azonban lebeszélte erről az ötletről, így maradt a szimpla lemez és 11 dal, amelyből kilencet Michael önállóan írt. Olyan dalok maradtak talonban, mint a Streetwalker, a Cheater, a Fly Away, az I’m So Blue, a Don’t Be Messin’ ‘Round, az Abortion Papers, a Free, a Price of Fame – amelyek később megjelentek különféle kiadványokon (The Ultimate Collection, Bad 25), de valószínűleg maradt még jó pár olyan dal ebből az időszakból, amelyet egyelőre nem hallhattunk.

Az albumon duett partnerként működött közre Stevie Wonder (Just Good Friends) és Siedah Garrett (I Just Can’t Stop Loving You), valamint háttérvokálként az Andraé Crouch kórus a Man In The Mirrorban. Garrett kreatívan is hozzájárult az albumhoz, mint a Man In The Mirror társszerzője.

Az albumon több, mint egy évig dolgoztak, s ha Michaelen múlik, akkor eldolgoztak volna rajta talán a végtelenségig, de a lemezkiadó végül szigorú határidőt szabott: 1987 nyarán meg kellett jelennie.

Az album borítója rögtön megdöbbentette az amerikai közvéleményt és médiát, különösképpen Jackson az addiginál sokkal világosabbnak tűnő bőrszíne miatt. Miután akkor még nem tárta a nyilvánosság elé bőrbetegségét, a vitiligót, így megkezdődött a találgatás erről is, éppen úgy, mint a sztár egyéb vélt, vagy valós excentrikus szokásairól.

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Az eredetileg a Bad borítójára szánt kép

Eredetileg egyébként a balra látható képet szánta Michael albumborítónak, de ettől az Epic még jobban megijedt. A lemeztársaság attól tartott, hogy ez csak tovább erősítené Michael különc, egyesek által femininnek tartott imázsát. Végül a választás egy a Bad rövid film forgatásán készült fotóra esett, amelyen az énekes bőrszerelésben látható.

„Sokkal inkább, mint David Bowie vagy Prince, Jackson lett az androgünitás leghíresebb szimbóluma. Egyre nehezebben definiálhatóvá vált és egyre nehezebbé vált bármelyik csoportnak is magáénak neveznie. A sminkje, fekete bőrszerelése, csatjai és csizmái a glam punk szubkultúra esztétikájára emlékeztettek, a kritikusok számára azonban ez kényelmetlen kapcsolat volt egy olyan népszerű előadóval, mint Jackson. Ugyanilyen oknál fogva a hip-hop sem fogadta el nyíltan (bár később ez megtörtént). Jackson egyszerűen egyfajta előadásnak tekintette az új imázsát. A világ volt a színpada és készen állt arra, hogy kipróbáljon egy új karaktert. A punk kinézet, a tánc bandatagokkal, a nyelv kiforgatása (a „rossz” jó, bátor, kemény lett) mind kinyilvánító üzenetet hordozott. Megosztóbbá tette, mint a Thriller, de ez volt a célja. Változó identitása Reagan dualisztikus vagy-vagy világképének teljesen az ellentétét képviselte. Michael Jackson képviselte az új Amerika (és világ) minden komplexitását és kettősségét.” [1] – írta Joseph Vogel Man in the Music című könyvében. Ez a kettősség kifejeződött például abban, hogy az androgün külső mellett Jackson tánca és videói sokkal több szexualitást sugároztak, mint addig, ami – az egész új imázzsal együtt – talán egyfajta lázadást is megtestesített szigorú vallásos neveltetésével szemben (Michael 1987-ben kilépett a Jehova tanúi felekezetből).

Az album 1987. augusztus 31-én jelent meg és egyből meghódította a slágerlistákat szerte a világon. Az első kislemeze az I Just Can’t Stop Loving You volt, amely egy szerelmes duett Siedah Garrettel. Azzal, hogy ezt a dalt adta ki elsőként Michael a Thrillernél bevált taktikát alkalmazta, nevezetesen azt, hogy az album talán egy kevésbé érdekes dalával indította útjára azt, amihez ráadásul videoklip sem készült. A várakozás azonban addigra már akkora volt, hogy a dal így is az első helyre került a Billboardon és számos más slágerlistán, akárcsak nem sokkal később az album. (Az I Just Can’t Stop Loving You szavalt intrója egyébként csak az album 1987-ben “nyomott” változatain található meg, az 1988-tól kiadott változatokról törölték azt.)

Míg a közönség nagy lelkesedéssel fogadta a Badet, addig a média egy része fanyalgott. Nem tudtak elvonatkoztatni Jackson új imázsától és külsejétől – vagy éppen elfogadni azt -, így az album kritikái sokszor nem is a zenével foglalkoztak: „Sok kritikus pszeudo-pszichoanalízisbe bocsátkozott Jackson excentrikusságáról prédikálva, mintha a művészeknek vagy a rock sztároknak a normalitás mintaképeinek kellene lenniük.” [1] – írja Vogel a Man in the Musicban.

A média Jacksonhoz való hozzáállásának változását jól jelzi, hogy amit a Thriller idején még bájos excentrikusságnak tartottak azt most hirtelen elkezdték sokkal erősebb jelzőkkel illetni, mint például „bizarr”, s ebben az időszakban jelent meg a médiában a degradáló “Wacko Jacko” gúnynév is, amelyet maga Michael gyűlölt (kb. úgy lehetne nagyon szabadon lefordítani, hogy “Bolond Jankó”).

Igazságtalan lenne persze nem elismerni, hogy sok esetben maga Jackson is szándékosan táplálta a titokzatos, excentrikus imázst P.T. Barnumot példaképül állítva maga elé: „Jackson szórakoztatóművész volt kisfiú kora óta. Csak ezt ismerte. Mostanra az az impulzus, hogy „előadjon” majdnem állandóvá vált. Az identitása csaknem elválaszthatatlanul a részévé vált a közszereplőnek, a karakternek. Ő volt a furcsa, varázslatos, titokzatos, excentrikus popsztár: ‘Michael Jackson, a Föld legnagyobb showja.'” [1]

Mások a kereskedelmi sikerei miatt fordultak ellene: „Sok támadás fehér rock kritikusoktól jött, akik úgy tűnt, hogy hirtelen megvetették Jackson páratlan sikerét. Jackson nem illett a rock kritikusok által bálványozott modellbe. Egy olyan valaki, mint Bruce Springsteen gitározik, olyan dalokat ír, amelyek irodalmi kritika alanyai és úgy táncol, mint egy fehér fickó. Ugyanakkor Michael Jackson egy olyan fekete kulturális örökséget képvisel, amiről a fehér kritikusok vagy nem tudnak, vagy amit inkább nosztalgikusan értékelnének valaki olyantól, aki már halott.” [3] – írta Quincy Troupe a Spin magazinban.

Michael Jacksontól sokan nem tudták komolyan venni az új, „rosszfiú” imázst – úgy vélték, hogy annyira burokban nevelkedett, hogy nem értheti meg a világ hétköznapi problémáit, amiről például az újonnan a főáramba került hip-hop szólt. De ennek az albumnak nem is ez volt a funkciója. A Bad egy eklektikus, moziszerű fantázia, amely nem arra tesz kísérletet, hogy a világ problémáit énekelje meg, hanem inkább elrepít minket egy másik világba.

„A Baden Jackson zenéje nagyrészt hangulatokról, belsőséges érzésekről és fantasztikus jelenetekről szól. A Speed Demon funky, motorpörgető autós hajszája gördülékenyen megy át a Liberian Girl buja, evilági intonációiba. A Dirty Diana feszült, érzéki narratívája utat enged egy titokzatos bűnügyi tetthelynek a Smooth Criminalban. Minden dal egy álomkapszulaként működik, amely meginvitálja a hallgatót egy élénk, új hangzásba, sztoriba és űrbe. Arra van, hogy lebilincseljen, elvigyen, lenyűgözzön és arra is, hogy felfedezzen és felfedjen. Ebből a szempontból sokkal inkább egy filmzenéhez hasonlítható (blues, jazz és R&B elemekkel).” [1] – írja Vogel.

Jackson csaknem állandó hangmérnöke Bruce Swedien In the Studio with Michael Jackson című könyvében azt írta: „Érdekes erről az albumról beszélnem és rájönnöm, hogy több kedvenc dalom van ezen az albumon, mint bármelyik másikon.” [4]

Nehéz lenne megmondani, hogy a Bad-et negatívan befolyásolta-e a Jackson új imázsát követő felhördülés. Noha sikere az eladott példányszám tekintetében nem érte el a Thrillerét, de így is egy roppant sikeres album volt és volt amiben túlszárnyalta a Thrillert: az album öt kislemeze is Nr 1. lett a Billboardon (I Just Can’t Stop Loving You, Bad, The Way You Make Me Feel, Man in the Mirror, Dirty Diana). Ez máig fennálló rekord, amelyet más előadónak csak 2010-ben sikerült beállítania, megdönteni pedig azóta sem tudta senki. Valóban úgy tűnt az album egy slágergyűjtemény, ráadásul a dalokat olyan rövid filmek kísérték, amelyek nemcsak akkor emelkedtek ki a mezőnyből, hanem a mai napig ikonikusnak számítanak. A leginkább talán a Smooth Criminal, amely – bármilyen meglepő – nem volt azon öt dal között, amely első helyet ért el az album dalai közül.

A Bad Jackson globális népszerűségének a kiszélesedését is hozta, s néhány országban még népszerűbbé vált, mint a Thriller idején. Ebben talán szerepe volt az olyan eseményeknek is, mint például az MTV Europe elindulása 1987-ben, vagy éppen az albumhoz kapcsolódó világkörüli Bad turné, amely Michael első szóló turnéja volt. Ugyanehhez a korszakhoz kapcsolódik Michael fantázia mozifilmje a Moonwalker.

A Grammy díjkiosztón 1989-ben a Bad albumot jelölték az év albuma kategóriában és a legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Bad dalt az legjobb férfi R&B vokális előadás kategóriában, a Man in the Mirrort az év felvétele kategóriában, 1990-ben pedig a Leave Me Alone-t a legjobb rövid zenei videó kategóriában – utóbbi nyert is.  1990-ben jelölték a Moonwalkert is a legjobb hosszú hosszú zenei videó kategóriában, de nem nyerte el a díjat.

Az American Music Awardson 1989-ben a Bad dal lett a kedvenc soul/R&B kislemez, valamint Michael kapott egy érdemeit elismerő különdíjat is. A World Music Awards-on a Dirty Diana videója közönségdíjas lett.

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Thrillert és a Dangerous-t. Ez a speciális kiadás bónuszként tartalmazza a Streetwalkert, a Todo Mi Amor Eres Tu-t (az I Just Can’t Stop Loving You spanyol változata), a Fly Away-t, valamint rövid interjúkat Quincy Jones-szal és egy rövid szöveges bevezetést a Fly Away-hez.

2012-ben megjelent az album 25. évfordulós ünnepi kiadása is Bad 25 címmel – ezzel külön bejegyzésben fogok foglalkozni.

 

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Bad Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
2. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
3. Speed Demon Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
4. Liberian Girl Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
5. Just Good Friends (featuring Stevie Wonder) Terry Britten, Graham Lyle Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
6. Another Part of Me Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
7. Man in the Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
8. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
9. Dirty Diana Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
10. Smooth Criminal Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
11. Leave Me Alone Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)

A 2001-es Special Edition-ön a fentieken túl szerepel még:

Ssz. Dal Dalszerző
12. Quincy Jones Interview #1
13. Streetwalker Michael Jackson
14. Quincy Jones Interview #2
15. Todo Mi Amor Eres Tu (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson, spanyol szöveg: Rubén Blades
16. Quincy Jones Interview #3
17. Spoken Intro to Fly Away
18. Fly Away Michael Jackson

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok a teljesség igénye nélkül: Cheater, Scared of the Moon, Someone Put Your Hand Out (2004-ben mindhárom dal demója megjelent az Ultimate Collection-ön). Öt dal –  a Don’t Be Messin’ ‘Round, az I’m So Blue, a Song Groove (A.K.A. Abortion Papers), a Free, a Price of Fame és az Al Capone (utóbbiból “fejlődött ki” a Smooth Criminal) – megjelent a Bad 25-ön 2012-ben. Szintén megjelent a Bad 25-ön a Je Ne Veux Pas La Fin De Nous (az I Just Can’t Stop Loving You francia változata).

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 33 millió

Ebből

  • USA: 10 millió
  • Egyesült Királyság: 4 millió
  • Németország: 2 millió
  • Brazília: 700 ezer
  • Japán: 1 millió
  • Franciaország: 1,3 millió
  • Olaszország: 1 millió
  • Mexikó: 450 ezer
  • Hollandia: 500 ezer
  • Spanyolország: 500 ezer

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)
[3] Quincy Troupe – The Pressure to Beat It (Spin, 1987 június)
[4] Bruce Swedien – In the Studio with Michael Jackson (Hal Leonard, 2009)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Michael Jackson és a Fostex T20

Brad Sundberg, Michael Jackson egykori munkatársa újabb történetet osztott meg Michaelről a Facebookján:

„Oké, itt az idő egy gyors sztorira valami olyanról, amit nem várnátok: fejhallgatók. Talán soha nem gondolkodtál még el a fejhallgatókon, de ha Michael Jacksonnal dolgozol együtt egy stúdióban, akkor a fejhallgatók nagyon fontos elemek. Oké, hagyd abba az ásítozást, adj egy lehetőséget, hogy elmagyarázzam!

Még mielőtt a világ hallott volna a Beats By Dr. Dre fejhallgatókról nekünk olyan fejhallgatók kellettek a stúdióba, amelyek legalább három kritériumnak megfelelnek: jó a hangzásuk és kényelmes őket viselni; képesek kezelni a nagy hangerőt és legyenek elég tartósak ahhoz, hogy ellenálljanak a stúdió életnek.

A helyzet az, hogy sok zenész majdnem süket a sok éven át megtartott próbáktól, koncertektől stb. Különösen a dobosok (sajnos) tudják nagyon tönkretenni a fülüket, ha nem figyelnek oda, de az énekesek, gitárosok stb. is mind ki vannak téve a nagyon hangos zenének hosszú időn át. Vissza az én sztorimhoz.

Michaelnek figyelemreméltóan jó hallása volt, amikor én vele dolgoztam mindent figyelembe véve, de imádta, ha a fejhallgatói fájdalmasan hangosak. Ha sosem dolgoztál stúdióban: az énekesek és a zenészek azért használnak fejhallgatót, hogy hallják a dalt, a hangjukat stb., de a mikrofon csak az ő hangjukat hallja vagy a hangszert, amin játszanak. Számunkra ez egy kihívássá vált, mert Michael egyre hangosabbra és hangosabbra állította a fejhallgatóját egy felvétel alatt és aztán azt mondta: „Brad… a fejhallgatóm nem jó… hoznál nekem egy másikat?” Hoztam neki egy másikat és aztán láttam, hogy az előzőeket tönkretette. Nos, nem igazán mondhatod meg Michael Jacksonnak, hogy tekerje lejjebb a fejhallgatóját, így aztán az volt a kihívás, hogy találjunk egy olyat, ami megfelelő a füleinek, kényelmes viselni és elég hangos, ahogy ő szereti.

Kipróbáltunk több modellt az AKG-től a Sennheiserig, aztán mindet küldhettük vissza a boltba füstölve Michael egy-egy vokál felvétele után. Végül megtaláltuk a megoldást: a Fostex T20-at. Michael kipróbálta és odanyúlt a hangerő szabályozóhoz. Nos, én szeretem a hangos zenét, igazán szeretem, de az a hangerő amit Michael hallgatott és amire énekelt azzal a T20-assal valami elképesztő volt! Imádta és onnantól szükséges kellékei voltak minden stúdiónak, amiben dolgoztunk.

Szóval ha Michael zenéjét olyan fejhallgatóval akarod hallgatni, amin ő hallgatta, amikor megalkotta, akkor dobd el a Beats by Dr. Dre-t és szerezz egy Fostex T20-ast. (Az ára is csak 1/3!) Lehet, hogy nem fogsz úgy kinézni, mint mindenki más, de tudni fogod a háttértörténetet – ez az a fejhallgató, amit Michael használt. Michael mindig a saját ütemére táncolt, nem akarsz te is?”

Hallj olyan dolgokat, amiket még soha nem hallottál,
Láss olyan dolgokat, amiket még soha nem láttál,
Tanulj olyan dolgokat, amiket soha nem tudtál.”

Brad Facebook oldala: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj?fref=ts

Lásd még Brad Sundberg: Egy barátra emlékezve c. cikkünket!

Invincible (album)

InvincibleMegjelenés: 2001. október 30.

A felvétel ideje: 1997. október-2001. augusztus

A felvétel helye: Montreux (Svájc), Norfolk (Virgina, USA), Los Angeles, New York, Hit Factory (Miami, USA)

Kislemezei: You Rock My World, Cry, Speechless (kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban csak Dél-Koreában), Butterflies (kizárólag az USA-ban)

Stílus: pop, R&B, indusztriális funk, soul, hip-hop

Kiadó: Epic

Az Invincible a Spotify-on:

A 2001-ben megjelent Invincible Michael Jackson utolsó stúdióalbuma (nem számítva a posztumusz albumokat). Kiadását eredetileg 1999. november 9-re tűzték ki, de csaknem két évet csúszott. A ’90-es évek második felétől az album kiadásáig Michael rengeteg dalon dolgozott sok producerrel és társszerzővel, s ezek a munkák a legkülönfélébb irányokba vitték el zeneileg. Bár ezek közül az együttműködések közül sok nem került fel végül az albumra, de az az anyag ami felkerült is minden addiginál több együttműködőt vonultatott fel – és vannak akik szerint éppen ez az album gyengéje.

Producerként és társszerzőként ismét megjelent Teddy Riley (Heaven Can Wait, 2000 Watts, Don’t Walk Away, Whatever Happens), R. Kelly (Cry) és Babyface (You Are My Life). Ezen kívül jöttek újak is, mint Dr. Freeze (Break of Dawn), valamint Andre Harris és Marsha Ambrosius (Butterflies). Michael a legtöbb dalban közreműködött társszerzőként, de egyedül csak kettőt szerzett (Speechless, The Lost Children). Az album meghatározó vonulatát azonban a Rodney „Darkchild” Jerkinsszel közösen készített anyag adja (Unbreakable, Heartbreaker, Invincible, You Rock My World, Privacy, Threatened). Hangmérnökként továbbra is közreműködött Bruce Swedien, a vendégzenészek között pedig olyanok szerepeltek, mint Carlos Santana, Slash, Brandy, Fats, Marsha Ambrosius, Andraé Crouch and the Andraé Crouch Singers, vagy éppen – posztumusz, egy az I Can’t Stop The Reign című dalából vett részlet révén – The Notorious B.I.G., aki még életében szerepelt a HIStory albumon is.

Érdekesség, hogy a Neptunes nevű producer-duó (Pharrell Williams, Chad Hugo) is felajánlott néhány dalt az albumhoz, de ezek nem kerültek rá. Ezek a Michael által visszautasított dalok (Rock Your Body, Senorita) alkották az alapját később Justin Timberlake Justified című debütáló szóló albumának. Erősen érződik rajtuk Michael korábbi munkáinak, különösen az Off The Wallnak és a Thrillernek a hatása (a Neptunes beszélt is erről a hatásról), de Michael szemszögéből ez önismétlés lett volna, így ezt az irányt elvetette.

Többszöri elhalasztás után a Sony végül a sarkára állt és parancsba adta Michaelnek, hogy az albumnak 2001 októberében meg kell jelennie. A promóció bevezetése volt az a New York-i Madison Square Gardenben megtartott két koncert 2001. szeptember 7-én és 10-én, amelyen Michael szóló pályafutásának 30. évfordulóját ünnepelték és amelyen rajta és testvérein kívül számos régi és aktuális sztár fellépett. A második koncertet követő reggelen, szeptember 11-én azonban terrortámadás érte a New York-i World Trade Center két ikertornyát és a szórakoztatóipar eseményei természetesen a háttérbe szorultak.

invincible 5 colorsAz Invincible 2001. október 30-án jelent meg – eredetileg öt különböző színű albumborítóval (zöld, kék, sárga, piros, fehér), de a színesek ma már gyűjtői daraboknak számítanak.

Az album az első helyen nyitott a legtöbb jelentős slágerlistán – beleértve az USA-t és az Egyesült Királyságot is, de a néhány hónappal korábban, 2001 augusztusában, kiadott első kislemez, a You Rock My World langyos fogadtatásban részesült – az Egyesült Államokban mindössze a 10. helyig jutott, a Paul Hunter által rendezett videót pedig sokan azzal bírálták, hogy a Smooth Criminal ismétlése.

Hozzá közeli munkatársak szerint maga Michael sem volt elégedett sem a videóval, sem pedig azzal, hogy a lemeztársaság a You Rock My World-öt választotta az album bevezető kislemezéül. Ő maga az Unbreakable-t szerette volna és ez valószínűleg tényleg jobb választás is lett volna, de a Sony ragaszkodott a kevésbé kihívó You Rock My World-höz. 2001 decemberében a második kislemez kiválasztásánál sem Michael akarata érvényesült. A Sony ezúttal is egy általa biztonságosnak vélt dal, az R. Kelly által írt Cry mellett döntött. Michael tiltakozásul nem jelent meg a hozzá készült videoklipben. Ezzel gyakorlatilag véget is ért az album promóciója – alig több, mint egy hónappal a megjelenése után. 2002 februárjában ugyan kiadták még róla kislemezként a Butterflies-t, de videoklip és promóció nélkül és csak az Egyesült Államokban. A dalban rejlő potenciált azonban jelzi, hogy még így is a 14. helyig jutott az amerikai fő slágerlistán és öt hetet töltött az R&B/Hip-Hop slágerlista második helyén. Sőt, még a Heaven Can Wait is felkerült utóbbi slágerlista alsóbb régióiba, annak ellenére, hogy kislemezként ki sem adták.

Ezek a folyamatok a részei voltak annak a viaskodásnak, amely kialakult Michael és a Sony akkori elnöke, Tommy Mottola között. A viszony annyira elmérgesedett, hogy Michael azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a Sony-t és több alkalommal nyilvánosan bírálta a lemeztársaságot, s különösen személy szerint Mottolát. Az sem segítette az albumot, hogy Michael korábbi albumaival ellentétben ezt turné sem kísérte.

Az üzletpolitikán túlmenően, ami pusztán a művészi oldalt illeti, az Invincible Michael legmegosztóbb albuma a rajongótáboron belül is. Kritikusai szerint nem elég fókuszált, kiegyensúlyozatlan és a túl sok társ producer és társszerző miatt a sok bába közt elveszett a gyerek – és a klasszikus Jackson-hangzás. Talán Michael valóban motiválatlanabb volt, mint korábban, s a többi felnőttkori szóló albumához képest kevésbé volt igazán a sajátja ez az album. Sokan úgy vélték, hogy jobban tette volna, ha csak egy vagy két társ producerrel és társszerzővel dolgozik, vagy pedig ha ő maga több dalt ír egyedül, amint azt a korábbi albumain tette. Mások szerint azonban az Invincible egy méltatlanul alulértékelt album, amely a Sony és Jackson közötti viaskodás áldozatául esett.

Az biztos, hogy több lehetőség volt benne, mint amennyit végül is kihoztak belőle. Vannak gyengébb pillanatai, de vannak olyan dalok is, amelyekért kár, hogy viszonylag ismeretlenek maradtak a szélesebb nagyközönség előtt – olyan dalok, amelyek sokkal erősebbek, mint a kislemezként kiadott és videóval promótált You Rock My World vagy Cry. Azt pedig általában az album bírálói is elismerik, hogy Michael vokáljára az Invincible-en sem lehet panasz, sőt az élettapasztalat minden addiginál kifejezőbbé teszi azt.

Tematikailag az album kevésbé konfrontálódó, mint a HIStory, de azért itt is megjelenik a kihívó dac (Unbreakable), a média kritikája (Privacy), vagy – mintegy a Blood on the Dance Floor folytatásaként – a horror történetbe csomagolt társadalomkritika (Threatened). Ezektől eltekintve azonban Michael nagyrészt hagyományosabb R&B témákhoz nyúl (szerelem, szerelmi csalódás, kapcsolatok, szex). Az Invincible kiadásakor Michael már kétszeres apa volt, így találunk az albumon egy a gyermekeihez szóló balladát is (You Are My Life), ami nem tartozik az album legerősebb dalai közé, de személyes okokból érthető a felkerülése.

Rodney Jerkins, az album egyik fő producere

Rodney Jerkins, az album egyik producere

Zeneileg az Invincible az R&B, az indusztriális funk, a soul, a pop és a hip-hop területein mozog. „Egyfajta visszatérés ahhoz a szolid és ragályos R&B-hez, amely Jackson legjobb felvételeit fémjelezte a fivéreivel és „felnőtt” debütálásakor az Off The Wallon.[1] – írta a kritikus Mark Anthony Neal.

Egy másik kritikus, Robert Christgau  pedig úgy vélte, hogy sok kritikustársa nem áll elég nyitottan Jacksonhoz, pedig még mindig tud újat mutatni: „Azt a tényt, hogy Michael Jackson egy nagyszerű zenész manapság gyakran elfelejtik. Jelen időt használok, mert a) a képességei nem csorbultak és b) csak Frank Kogan (egy másik kritikus – a ford.) hallgatta elég szenvedélymentesen (az albumot) ahhoz, hogy megjegyezze ezekkel a képességekkel új dolgokat csinál – a funkja acélosabb, a balladái légiesebbek – mindkettő nyugtalanító mértékig.” [2]

Bár Jonathan Harris alábbi kritikája pontatlan amikor azt állítja, hogy az Invincible volt Michael első albuma teljesen új anyaggal az 1991-es Dangerous óta, hiszen az 1995-ös HIStory 14 új dalt tartalmazott, de tíz év távlatában, 2011-ben úgy ítéli meg, hogy az Invincible sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint amit általában kap: “A kihívás, amivel az Invincible-nek szembe kellett néznie (mivel ez volt Jackson első albuma négy év óta, és az 1991-es Dangerous óta az első albuma teljesen új anyaggal) az volt, hogy hihetetlen várakozásoknak, eladási elvárásoknak kellett megfelelnie, magában kellett foglalnia több különböző stílust, amit Jackson érintett addig a karrierje során, ezt jól kellett csinálnia, ízlésesen bemutatnia egy új generációnak, miközben ki kellett elégítenie Jackson korábbi rajongóinak a generációit is. Sok tekintetben néhányak szemében az Invincible-nek Off The Wallnak, Thrillernek, Badnek, Dangerous-nek, HIStory-nak és Blood on the Dance Floornak kellett lennie egyszerre, ráadásul be kellett mutatnia egy teljesen új hangzást, ami egyedi volt, mégis kortárs. Bármennyire kegyetlen és látszólag teljesíthetetlen is ez a feladat, furcsa módon az Invincible-nek sikerül ezt megvalósítania, de elkerülhetetlen (a feladat nagyságát figyelembe véve), hogy közben van rajta néhány ballépés is. Egy kicsit több gyors dal jó lett volna, Jackson védjegy vokális technikáinak a hiánya vagy elnyomása egy kicsit túl nyilvánvaló (nagyon kevés ‘hehe’ és ‘hoohoo’ van itt például Jackson korábbi albumaihoz képest) és a dalok sorrendjének elrendezése nem tesz szívességet a zenének. Összességében azonban az Invincible briliáns munka. Azzal, hogy minden dal pop tökéletességre hangolt, 16 felvételével és több, mint 77 perces hosszával rengeteg zene van rajta, amit szerethet az ember függetlenül attól, hogy a Pop Királyának melyik korszakát vagy stílusát élvezi. Az Invincible ráadásul jól is öregedett. Jackson bölcsen nem alkalmazkodott az akkori korszak popzenei hangzásához, s emiatt az Invincible ma is olyan friss és átfogó, mint azon a napon, amikor kiadták.” [3]

Az albumot egy Grammy-díjra jelölték a You Rock My World révén a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, de nem kapta meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Unbreakable (rap performed by The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne, Robert Smith Michael Jackson, Rodney Jerkins
2. Heartbreaker (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Mischke, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
3. Invincible (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
4. Break of Dawn Dr. Freeze, Michael Jackson Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Heaven Can Wait Michael Jackson, Teddy Riley, Andreao Heard, Nate Smith, Teron Beal, Eritza Laues, Kenny Quiller Michael Jackson, Teddy Riley
6. You Rock My World Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Michael Jackson, Rodney Jerkins
7. Butterflies Andre Harris, Marsha Ambrosius Michael Jackson, Andre Harris
8. Speechless Michael Jackson Michael Jackson
9. 2000 Watts Michael Jackson, Teddy Riley, Tyrese Gibson, Jaron Henson Michael Jackson, Teddy Riley
10. You Are My Life Michael Jackson, Babyface, Carole Bayer Sager, John McClain Michael Jackson, Babyface
11. Privacy (featuring Slash) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Bernard Bell Michael Jackson, Rodney Jerkins
12. Don’t Walk Away Michael Jackson, Teddy Riley, Richard Carlton Stites, Reed Vertelney Michael Jackson, Teddy Riley
13. Cry R. Kelly Michael Jackson, R. Kelly
14. The Lost Children Michael Jackson Michael Jackson
15. Whatever Happens (featuring Carlos Santana) Michael Jackson, Teddy Riley, Gil Cang, Jasmine Quay, Geoffrey Williams Michael Jackson, Teddy Riley
16. Threatened Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Michael Jackson, Rodney Jerkins

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Can’t Get Your Weight Off of Me, Escape, We’ve Had Enough (utóbbi megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), (I Can’t Make It) Another Day (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Beautiful Girl (demója megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), The Way You Love Me (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon, majd egy másik mixben a posztumusz kiadott Michael című albumon), Hollywood Tonight (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Blue Gangsta, A Place With No Name, Fall Again (demója megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), I Have This Dream, What More Can I Give (digitálisan letölthető formátumban megjelent 2003-ban), One More Chance (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection korlátozott számú japán kiadásán), Shout, Slave To The Rhythm, Thank Heaven, That, Belong 2, Stop The War, Vibrat(i)onist, Kick It, Get Around, Maybe We Can Do It, Pressure, Seduction, The Pain.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 4.
Kanada: 3.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 8 millió

Ebből

  • USA: 2 millió

Források:

[1] Mark Anthony Neal – The Return of the Scarecrow (Seeinblack.com, 2001. december 21.)
[2] Robert Christgau – Review of Invincible (Consumer Guide Reviews, 2001 október)
[3] Jonathan Harris – Michael Jackson’s ‘Invincible’: 10 Years Later (Examiner.com, 2011. október 31.)
http://www.examiner.com/article/michael-jackson-s-invincible-10-years-later

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=954

Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (album)

BloodOnTheDanceFloor

.

Megjelenés: 1997. május 20.

A felvétel ideje: 1991-1997

Kislemezei: Blood on the Dance Floor, HIStory/Ghosts, Is It Scary (utóbbi kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, indusztriális, new jack swing, gót, house, techno

Kiadó: Epic

.

(Az albumot hibrid mivolta miatt felsoroltam Michael remix és stúdióalbumai között is, így mindkét helyről ide vezet a link.)

A Blood on the Dance Floor a Spotify-on:

A Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című album egy hibrid album, amelyet nehéz besorolni. Tizenhárom dalából nyolc a HIStory album dalainak különféle dance remixei, de van rajta öt új dal is, amelyek korábban még sehol nem jelentek meg. Általában a remix albumok kategóriájába sorolják, de van aki az öt új dal miatt, amelyek fontos darabjai Michael Jackson pályafutásának, számon tartja a stúdióalbumai sorában is.

Michael EP-ként (Extended Play) szerette volna kiadni az öt új dalt és talán ez is lett volna a legjobb megoldás, ám lemezcége a Sony ragaszkodott a remixekhez és ahhoz, hogy azokkal kiegészítve albumként jelenjen meg a Blood on the Dance Floor. Amint azt egy rajongói magazinnak adott interjúban a ’90-es évek végén elárulta, maga Michael sem volt oda a remixekért: “A legkevesebb amit mondhatok, hogy nem tetszenek… nem tetszik, hogy jönnek és teljesen megváltoztatják a dalaimat. De a Sony azt mondja a srácok imádják a remixeket…” [1]

A Blood on the Dance Floor érdekesebb részét kétségtelenül az album első öt dala – az öt új dal – képezi. Annak ellenére, hogy a címadó dal jól táncolható, valójában ezen az albumon nincs örömzene és nincsenek himnuszok sem. Tematikailag az egész album sötét tónusú és pesszimista, amelyen egy kiábrándult Michael Jackson énekel a társadalmi dekadenciáról. A címadó dal – amely eredetileg az 1991-es Dangerous albumra készült, de arra nem került fel – a partnerek felelőtlen váltogatásáról szól, melynek során a főszereplő összeakad egy veszélyes nővel, aki meggyilkolja őt a táncparketten. A kapcsolatok elsekélyesedéséről, felszínessé válásáról, a megcsalásról szól a Superfly Sister című dal is. A Morphine-ban Michael saját gyógyszerfüggőségéről énekel zenei megoldásokkal és ellenpontozással ábrázolva a fizikai és pszichikai fájdalmat és a drog átmeneti enyhülést hozó hatását, hogy aztán annak elmúltával ismét visszacsöppenjen a rideg valóságba. A Ghosts és az Is It Scary két metaforikus horror, amelyek furcsa módon bizonyos szövegrészeken még osztoznak is. “Ezekben Jackson egy tükröt tart a társadalom elé, amely őt megveti, és arra kéri, hogy lássa meg a saját groteszk tükörképét. „Ijesztő-e ez a számodra?” – kérdezi. A dalok és kísérő vizuális megjelenítésük nem csupán roppant öntudatosak, de arról árulkodnak, hogy szerzője tisztán érti az őt körülvevő és kísértő toxikus erőket.” [2]

Zeneileg az első öt dal a pop, a funk, az indusztriális funk, a new jack swing, az R&B és a gót területein mozog, míg a remixek nagyrészt house és techno verzióban dolgozzák fel a HIStory album nyolc dalát. Azoknak, akik szeretik a remixeket ezek is érdekesek lehetnek annak ellenére, hogy nem MJ vízióját képviselik az adott dalokról, hanem olyan producerekéit, mint Jimmy Jam és Terry Lewis, Tony Moran, Frankie Knuckles vagy Wyclef Jean. Az első öt dal elkészítésében és felvételében Michael segítségére olyan régi munkatársai voltak, mint Teddy Riley, Brad Buxer, Bryan Loren vagy Bill Bottrell. Az Is It Scary társszerzői Jimmy Jam és Terry Lewis voltak.

Az album 1997. május 20-án jelent meg, kevesebb, mint két évvel a HIStory után, mintegy annak a kiegészítéseként, amint arra a teljes címe is utal. Az Egyesült Államokban egyáltalán nem promótálták, így a Billboard fő album slágerlistáján csak a 24. helyig jutott, az R&B slágerlistán pedig a 12. helyig, de több más országban – többek között az Egyesült Királyságban – Nr. 1. volt. Kislemezként, videoklippel támogatva elsőként a címadó dalt adták ki, amely az albumhoz hasonlóan sikeres volt az USA-n kívül (az Egyesült Királyságban Nr. 1.), míg az USA-ban promóció hiányában szinte észrevétlen maradt. A második kislemez a HIStory című dal Tony Moran által készített remixe és a Ghosts volt dupla A-oldalas kislemezként – előbbi dalhoz készült külön videó. Itt kell megemlíteni Michael szintén 1997 májusában megjelent csaknem 40 perces zenés-táncos kisfilmjét, a Ghosts-ot, amelyben a Blood on the Dance Floor albumról a Ghosts és az Is It Scary, a HIStory-ról pedig a 2 Bad hangzik el.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte: „Az éneke még soha nem volt annyira fájdalommal teli és merész, mint új anyagot jelentő első öt dalban. A Blood on the Dance Floor egy kiengesztelhetetlen intelligencia vitalitásával rendelkezik… egy kihívás az ártalmatlan fekete popzene koncepciójával szemben.”  [3]

Neil Strauss, a New York Times kritikusa pedig azt írta a Blood on the Dance Floor új dalairól: „Igazi fájdalom és pátosz van ezekben az új dalokban… Jackson fájdalma gyakran a világ mulatsága és ez valószínűleg igaz az új dalaira is, amelyek a fájdalomcsillapítókon, a szexuális promiszkuitáson és a nyilvános imázson rágódnak. Sok dalban Jackson olyan, mint az Elefántember, aki azt kiabálja, hogy ő is emberi lény… Alkalmazkodva Jackson sötétebb hangulatához, a zene is dühösebb és haragosabb lett. A fémlemezekként ropogó ütemekkel és a sűrített gáz módjára sziszegő szintetizátorokkal ez indusztriális funk… kreatív értelemben Jackson új területre lépett.” [4]

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Blood on the Dance Floor Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
2. Morphine Michael Jackson Michael Jackson
3. Superfly Sister Michael Jackson, Bryan Loren Michael Jackson
4. Ghosts Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
5. Is It Scary Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson
6. Scream Louder (Flyte Tyme Remix) (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
7. Money (Fire Island Radio Edit) Michael Jackson Michael Jackson, Terry Farley, Pete Heller
8. 2 Bad (Refugee Camp Mix) Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore, Te-Bass, Pras
9. Stranger in Moscow (Tee’s In-House Club Mix) Michael Jackson Michael Jackson, Todd Terry
10. This Time Around (D.M. Radio Mix) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer), David Morales
11. Earth Song (Hani’s Club Experience) Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
12. You Are Not Alone (Classic Club Mix) R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson, Frankie Knuckles, Satoshi Tomiie
13. HIStory (Tony Moran’s HIStory Lesson) Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Tony Moran, Bob Rosa

Eredetileg tervezték az albumon az On The Line, az In The Back (mindkettő demója végül megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection-ön) és a Tabloid Junkie egy remixének megjelenését is.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 24.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 16.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 6 millió

Ebből

  • USA: 1 millió

Források:

[1] Interjú Michael Jacksonnal – Black and White magazin (a belinkelt cikk 1996 júliusára teszi a beszélgetés időpontját, de ez nem lehet helyes, mivel a beszélgetésben szó van Michael Jackson kisfiáról, aki 1997. február 13-án született, a Blood on the Dance Floor album pedig 1997 májusában jelent meg)
http://maljas.republika.pl/wywiady/bw.html
[2] Joseph Vogel – “Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” – Michael Jackson kulturális meggyalázása (Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop, 2012. július 4.)
https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/10/28/en-vagyok-a-fenevad-akit-vizualizaltal-michael-jackson-kulturalis-meggyalazasa/
[3] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)
[4] Neil Strauss – Review of Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (New York Times, 1997. május 20.)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

HIStory: Past, Present and Future, Book I (album)

HIStoryMegjelenés: 1995. június 16.

A felvétel ideje: 1994. január – 1995. április

A felvétel helye: Hit Factory (New York), Record One, Larrabee, Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: Scream, You Are Not Alone, Earth Song, They Don’t Care About Us, Stranger in Moscow, (valamint a This Time Around kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, soul, hip-hop, rock

Kiadó: Epic

A HIStory a Spotify-on (mivel az 1. CD egy greatest hits válogatás, ezért csak az új albumot jelentő 2. CD anyagát tettem ide be):

Az 1995-ben megjelent HIStory: Past, Present and Future, Book I (röviden: HIStory) minden bizonnyal Michael Jackson “legnehezebb” albuma (eltekintve a HIStory kiegészítésének is tekinthető Blood on the Dance Floortól). Készítésekor Michael élete egyik legsötétebb periódusán volt túl, miután 1993-ban gyermekmolesztálással vádolták meg, s az ezzel kapcsolatos élmények – bizonyítékok nélküli nyilvános meghurcolása, a sajtó szenzációhajhász rágalomhadjárata, az ellene folytatott boszorkányüldözés – nagyban meghatározták az album hangulatát és témáit. Ő maga is önéletrajzi ihletésűnek mondta az albumot: „Nem tervezem, hogy a közeljövőben újabb könyvet írok. Ha tudni akarod hogy érzek, akkor hallgasd meg a HIStory-t. Az egy zenés könyv.” [1] – mondta egy a rajongóival folytatott 1995-ös internetes chat során.

A kritikusok egy részének nem tetszett ez a dühös Michael Jackson. A ’régi’ Michael Jacksont akarták: az élénk, fesztelen melódiákat és a táncra csábító szövegeket. A HIStory nyíltan ellenszegül ezeknek a várakozásoknak. Hangzásvilágában előre mozdult miközben továbbra is keresztezte és vegyítette a különféle stílusokat (beleértve a hip-hopot, az indusztriális funkot és a nagyzenekari popot). Tematikailag inkább konfrontálódó volt, mintsem hogy kikerülje Jackson összetett érzelmi állapotát. Azonban kifelé is tekintett azzal, hogy gyötrelmeit és felháborodását nagyobb szociális ügyekhez kötötte, mint amilyen a média szenzációhajhászása, a materializmus, a diszkrimináció és az elidegenedés. Miközben ez a megközelítés ad néhány nyers pillanatot (és olyan dalokat, amelyek nem rendelkeznek a korábbi albumok kereskedelmi vonzerejével) úgy tűnik, hogy ez fel is szabadítja Jacksont – és ennek eredménye az, hogy ezen az albumon található néhány politikailag leghatásosabb, érzelmileg legőszintébb és művészileg legerőteljesebb dala.” [2] – írja Joseph Vogel Man in the Music című könyvében.

A HIStory eredetileg egy Michael korábbi slágereiből álló válogatás album lett volna, azonban annyi új dalt készített abban az időben, hogy végül dupla album lett, amelynek első korongja az eredetileg tervezett slágerválogatás, míg a másodikon 15 új dal található (egészen pontosan 14, mert a Come Together című Beatles dal feldolgozása korábban már hallható volt Jackson 1988-as Moonwalker című filmjében).

„Igazság szerint nem nagyon akartam, hogy az album a régi dalokról szóljon. Ez egy greatest hits album, de számomra a greatest hits albumok unalmasak. És tovább akartam alkotni. Az új dalok nagyon mások – nagyon önéletrajzi ihletésűek. Úgy értem szívből jönnek – rólam szólnak.” [3] – mondta Jackson.

Az album legkorábban elkészült dalai a Stranger in Moscow, a Childhood és a Money voltak, amelyeket Michael még a Dangerous turnén írt meg 1993 második felében hotelszobákban a turné zenei igazgatója, Brad Buxer közreműködésével. A Stranger in Moscow – amelyet ténylegesen Moszkvában írt – Michael magányát és elszigeteltségét fejezi ki egy idegen országban, miközben a saját hazájában is kitaszított. A Money a gátlástalan kapzsiságról szól, amely többek között az ellene felhozott vádakat is motiválta. A Childhoodban saját elveszett gyermekkoráról énekel. Ez az anyag képezte az album alapját, amikor visszatértek az Egyesült Államokba.

1994 januárjában földrengés rázta meg Los Angelest és emiatt Michael úgy döntött, hogy a lemez felvételeinek idejére átköltözik csapatával a keleti partra, a New York-i Hit Factory-ba. Pályafutása során először dolgozott együtt Jimmy Jammel (James Harris III) és Terry Lewis-szal – azzal a legendás producer párossal, amelynek nevéhez húga, Janet Jackson legnagyobb sikerei fűződnek.  Jam és Lewis szerzőként, illetve társszerzőként három dalhoz járult hozzá az albumon: a Screamhez, amely az album elsőként kiadott kislemeze volt és amelyen Michael Janettel énekel duettet, a Tabloid Junkie-hoz, valamint a címadó History című dalhoz. Ezenkívül producerként a 2 Bad című dalban is segédkeztek. Megjelenik az albumon továbbá Dallas Austin (társszerző a 2 Bad-ben és a This Time Around-ban – utóbbiban társ producer is), valamint R. Kelly (a You Are Not Alone szerzőjeként) is. Michael korábbi munkatársai közül visszatért David Foster, akivel utoljára az Off The Wallon dolgozott együtt. A HIStory-n a Childhood és a Smile produceri munkáiban vett részt, valamint segített befejezni az Earth Songot, amelyet Michael eredetileg a Dangerous című albumra írt. Továbbra is Michael mellett volt az Off The Wall óta hűséges hangmérnöke, Bruce Swedien. Az albumon közreműködött továbbá Slash, a Boyz II Men, a rapper Notorious B.I.G és – szintén rapperként – a kosárlabdázó Shaquille O’Neal.

A második CD tizenöt dalából Michael hetet jegyez egyedüli szerzőként és további ötöt írt másokkal együtt.  Amint az Entertainment Weekly kritikusa, Loundon Wainwright írta: „A They Don’t Care About Us metsző, szaggatott ütemei és zsúfolt harmóniái, vagy a kecses Stranger in Moscow többrétegű, aprólékosan hangszerelt textúrái senki mástól nem származhatnának, csak Jacksontól.” [4] A maradék három dal két feldolgozás (a korábban már említett Come Together a Beatlestől és a Smile Charlie Chaplintől), valamint az R. Kelly által írt You Are Not Alone.

Az eredeti tervek szerint 1994 végén adták volna ki az albumot, de Michael szokásához híven csúszott. A csapat 1994 végén visszatért Los Angelesbe és a Record One, a Larrabee valamint a Westlake stúdióban fejezte be a HIStory-t.

Az album címe, amely angolul egy szójáték (a history egybe írva azt jelenti történelem, a his story külön írva pedig azt, hogy az ő története) Dan Beck ötlete volt, aki a marketingért felelős szakember volt akkoriban a lemezcégnél.

A borító és a kísérő reklámkampány (például a Budapesten forgatott reklámfilm) önmagában is kritikát váltott ki “megalomániája” miatt. Joseph Vogel Man In The Music című könyvében így ír: „A HIStory album borítója, amely Jacksont szoborként ábrázolja – valamint az ehhez társuló promóciós megmozdulások valóban sugároznak némi arcátlanságot. Azonban Jackson számára, azután, hogy halottnak nyilvánították a molesztálási botrány után, ez egyfajta Muhammad Ali stílusú dacos kinyilatkoztatás volt („én vagyok a legnagyobb”). A borítón látható kép mint egy militáns boxolót ábrázolja őt: bátran, ökölbe szorított kezekkel, magabiztosan. Különösképpen egy táncos számára a test halhatatlanná tétele, a képmása szó szerinti átalakulása műalkotássá értelmet nyer.

Természetesen PR fogás is volt ez – klasszikus P.T. Barnum féle showbiznisz. ’Azt akartam, hogy mindenki odafigyeljen.’ – mondta Diane Sawyernek. Jackson szerette meglepni az embereket, valami olyannal előállni, amit még sosem láttak azelőtt. Ez a Michael Jackson paradoxon egy klasszikus demonstrációja volt. Emberként a barátai szerint félénk és szerény volt és nem vette magát túl komolyan; de tudta hogyan játsszon, hogyan csináljon show-t, hogyan tűnjön el évekre, hogy aztán az életnél is nagyobb alakban térjen vissza. A HIStory promóciójával éppen ezt tette. Mindössze egy évvel korábban kritikusai jelentéktelennek nyilvánították. Most ismét a címlapokon volt: emberek beszéltek, emberek dühöngtek, emberek izgatottak voltak. De a világon mindenki tudta, hogy érkezik az új albuma.” [2]

Michael és Janet a Screamben

Michael és Janet Jackson a Screamben

Az első kislemez, a Janettel énekelt duet, a Scream 1995. május 31-én jelent meg és az amerikai Billboard slágerlista ötödik helyén nyitott.  Ma, az Internet és az iTunes korában, már nem számít ritkaságnak, hogy egy dal akár az első helyen debütáljon, de akkoriban ezzel Jackson a Beatles Let It Be-jének több évtizedes rekordját döntötte meg, mint a slágerlistára a legmagasabb pozícióban belépő dal. Maga az album pedig ennél is jobb helyen – az elsőn – debütált.

Mindazonáltal érezhető volt, hogy az Egyesült Államokban Jackson korábbi népszerűsége megroppant, amely nyilvánvalóan nagyrészt az 1993-as vádra volt visszavezethető. Noha semmi bizonyíték nem volt a bűnösségére, az amerikai média mégis bűnösnek könyvelte el és kérlelhetetlen volt vele szemben. Az album kritikái sokszor nem is a zenére fókuszáltak, hanem ad hominem támadásokra.

Jim Farber, a New York Daily News című bulvárlap újságírója például így írt: „Jelentkezzenek. Önök közül hányan kényszerültek arra, hogy lemondják az utolsó turnéjukat és vesztettek el egy multimillió dolláros Pepsi támogatást mivel minden létező médium azt a vádat visszhangozta, hogy ön molesztált egy fiatal fiút? Ha ez jellemzi az ön életének utóbbi két évét, akkor az új Michael Jackson album önnek készült. Mindenki más egy kicsit kirekesztettnek érezheti magát. A tizenöt új Michael Jackson dal közül tizenegy a HIStory-n az énekes zenéjét arra használja, hogy visszafizessen a vádlóinak.” [5]

Hogy miért várták el azt a kritikusok, hogy saját életének eseményei, élményei ne legyenek hatással Jackson zenéjére, témáira és egy olyan traumatikus időszak után is, amin éppen túl volt Rock With You könnyedségű dalokat alkosson, vagy, hogy miért vitatták el Jackson jogát arra, hogy dühös legyen, arra igazán egyik sem adott magyarázatot.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte, hogy sok kritikustársa roppant szűklátókörűen közelítette meg az albumot, amelynek személyes témái valójában fontos társadalmi üzeneteket is hordoznak: „A HIStory azért különleges, mert egy olyan nagyágyú, mint Jackson ilyen bámulatosan meri artikulálni a szociális zavarokat. A They Don’t Care About Us-tól a Screamig Jackson a mainstream tudatba emeli az amerikai élet zavarait, nemzetünk elveszett emberiességének komoly kérdéseit… Ízetlen dolog a kritikusoktól amiatt panaszkodni, hogy a HIStory dühe személyesen motivált – természetesen az. De fontos, hogy Jackson kiszélesíti azt és az irdatlan dühön túl a nemzeti és univerzális károk állapotaira vonatkoztatja.”  [6]

A kapzsiság, a hatósági korrupció, a média manipulációja és elbulvárosodása nem csupán Jackson személyes ügye. A magány, a kirekesztettség, a sehova sem tartozás érzését sem ő egyedül éli meg, így aztán igazságtalan az a vád, hogy az album témái mindenki más számára értelmezhetetlenek. Talán a média egy része csupán nem akarta érteni és értelmezni ezeket a témákat – lévén ők maguk is erőteljesen érintettek voltak, mint a Jackson elleni rágalomhadjárat közvetítői és sok esetben tevékeny szítói.

Akárhogyan is, az tény, hogy ekkora Jackson és az amerikai média viszonya végleg elmérgesedett és innentől fogva gyakorlatilag élete végéig sok jóra nem számíthatott tőlük. A HIStory idején például megvádolták azzal, hogy az album egyik dala, a They Don’t Care About Us “antiszemita”.  Ennek oka az volt, hogy a dalszöveg tartalmaz egy olyan részt, amiben azt énekli “jew me, sue me” (“zsidózz le, perelj be”), illetve “kick me, kike me” (“rúgj belém, bibsizz le”). A szövegkörnyezetből egyértelmű, hogy Jackson azonosul a diszkrimináció és az elnyomás áldozataival, nem pedig szidalmazza őket, ennek ellenére a média mesterségesen szított “botránya” gondoskodott arról, hogy a dalt ne nagyon játsszák az amerikai rádiók, s ennek megfelelően az amerikai slágerlistán se legyen esélye jó helyezésre (a Billboard nemcsak az eladásokat veszi figyelembe slágerlistája összeállításánál, hanem azt is mennyit játszanak a rádiók egy dalt), noha a világ számos más országában sláger volt. A dal ellen a kiadásakor folytatott kampány ellenére a They Don’t Care About Us ironikus módon ma Jackson egyik legnépszerűbb videója a YouTube-on – csak a Thriller rendelkezik nagyobb nézettséggel. Az album egy másik nagy slágerét, a környezetvédelmi himnuszt, az Earth Songot pedig ki sem adták az USA-ban, noha számos más országban első helyet ért el a slágerlistán – az Egyesült Királyságban például karácsonyi Nr. 1 volt, amit ott mindig kiemelt fontosságú. Az album kislemezei közül az Egyesült Államokban csak az ártalmatlan szerelmes dal, a You Are Not Alone ért el első helyet, pedig az album több dala ennél sokkal mélyebb, személyesebb és zeneileg is érdekesebb.

Az 1993-as vád és az amerikai média ellenséges viszonyulása Jacksonhoz az album ottani kereskedelmi szereplésére is rányomta a bélyegét. A  végül 3,5 millió eladott példánnyal (dupla lemez lévén ez kétszer számolva hétszeres platina státuszt jelent az USA-ban) ugyan sokan kiegyeznének, de Jackson korábbi eladásaihoz képest ez szerénynek volt mondható. Más országokban azonban jóval sikeresebben szerepelt.

Az is tény, hogy az album nehezebb témáira rá kell hangolódni. Amint Vogel írta a Man in the Music-ban: “A HIStory bizonyára kevésbé megközelíthető, mint Jackson sok más albuma; ugyanakkor sokkal kielégíthetőbb is lehet. Az album csúcspontjai valószínűleg olyan magasak, mint bármelyik albuma csúcspontjai a Thriller óta. A briliáns nyitó trió (Scream, They Don’t Care About Us, Stranger in Moscow) mellett az Earth Song, a Little Susie és a Smile Jackson legjobb zenei teljesítményei közé tartozik. Ezek egyike sem hagyományos pop dal, mégis mindegyik kínál valami egyedit, erőteljest és időtlent.

A HIStory kétségtelenül Jackson leginkább politikai albuma is. A diszkriminációtól (They Don’t Care About Us) elkezdve a média manipuláción át (Tabloid Junkie, Scream) a féktelen materializmusig, az intézményesült korrupcióig (Money, D.S.) és a környezetvédelmi aggodalmakig (Earth Song) mindenféle témát érint. Miközben az Off The Wall jótékony menekvést és felszabadulást kínált a zenén és a táncon keresztül, addig a HIStory egy érettebb album, arra kényszerítve a hallgatót, hogy szembenézzen a nyugtalanító valósággal abban a világban, amiben élünk.” [2]

A HIStory egy Grammy díjat kapott, mégpedig a Scream révén, amely a legjobb rövid formátumú zenei videó kategóriában nyert. Továbbá a You Are Not Alone-t jelölték az év dala kategóriában, valamint maga az album is jelölést kapott az év albuma kategóriában, de ezeket nem nyerte el.

Az American Music Awardson 1996-ban Michaelt választották az év kedvenc férfi pop/rock művészévé. Az MTV Video Music Awardson a Scream tarolt: nyert a legjobb tánc videó, a legjobb koreográfia és a legjobb művészi rendezés kategóriában is.

Az albumot 2013-ban újramaszterelték és újfajta csomagolásban újra kiadták Németországban.

Az albumon szereplő dalok listája:

HIStory begins (1. lemez):

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Billie Jean Michael Jackson Michael Jackson, Quincy Jones
2. The Way You Make Me Feel Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
3. Black or White (featuring L.T.B.) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
4. Rock With You Rod Temperton Quincy Jones
5. She’s Out Of My Life Tom Bahler Quincy Jones
6. Bad Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
7. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
8. Man In The Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
9. Thriller Rod Temperton Quincy Jones
10. Beat It Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
11. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
12. Remember The Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
13. Don’t Stop ‘Til You Get Enough Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
14. Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
15. Heal The World Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)

HIStory continues (2. lemez):

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Scream (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
2. They Don’t Care About Us Michael Jackson Michael Jackson
3. Stranger in Moscow Michael Jackson Michael Jackson
4. This Time Around (featuring The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer)
5. Earth Song Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
6. D.S. Michael Jackson Michael Jackson
7. Money Michael Jackson Michael Jackson
8. Come Together John Lennon, Paul McCartney Michael Jackson, Bill Bottrell
9. You Are Not Alone R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson
10. Childhood (theme from “Free Willy 2”) Michael Jackson Michael Jackson, David Foster
11. Tabloid Junkie Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis
12. 2 Bad Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore
13. HIStory Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis
14. Little Susie Michael Jackson Michael Jackson
15. Smile John Turner, Geoffrey Parsons, Charles Chaplin David Foster, Michael Jackson

A kiadott kislemezeken túl tervezték a Smile kislemezen történő kiadását is, de ezt az utolsó pillanatban lefújták.  Ritka gyűjtői példányok léteznek.

Eredetileg a HIStory-ra szánt, de végül a Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című albumon megjelent dalok: Is It Scary, Ghosts, Morphine.

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Why (a Michael Jackson unokaöccseiből álló 3T együttes Brotherhood című albumán jelent meg a 3T együttes és Jackson közös előadásában), On The Line (demója végül a 2004-es The Ultimate Collection című válogatás albumon jelent meg), Much Too Soon (eredetileg az 1980-as évek elején írt, majd a HIStory idején ismét felvett dal, végül a posztumusz Michael című albumon jelent meg), Innocent Man, Face.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 18 millió

Források:

[1] Simulchat with Michael Jackson (1995. augusztus 17.)
http://www.positivelymichael.com/forums/showthread.php?7502-1995-Simulchat-with-Fans&s=9b1fad04703731971212c27eb523c9a4
[2] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[3] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
[4] Loundon Wainwright III – Review of HIStory: Past, Present and Future, Book I (Entertainment Weekly, 1995. június 23)
[5] Jim Farber – Michael’s ’HIS’-sy Fit (New York Daily News, 1995. június 19.)
[6] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)

http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=953

Thriller (album)

ThrillerMegjelenés: 1982. november 30.

A felvétel ideje: 1982. április 14-november 8.

A felvétel helye: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)

Kislemezei: The Girl Is Mine, Billie Jean, Beat It, Wanna Be Startin’ Somethin’, Human Nature, P.Y.T. (Pretty Young Thing), Thriller

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

A Thriller a Spotify-on (a Spotify-on a Thriller 25 van fent, ebből kivettem a 2008-as remixeket, de benne hagytam a 2001-es Special Editionon megjelent bónusz dalokat):

.

Viszonylag közismert tény, hogy Michael Jackson Thrillerje minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma. Azonban a Thriller több volt mint egy óriási kereskedelmi siker. A Thriller egy olyan jelenség volt, amely sok szempontból forradalmasította a zeneipart és mérföldkő volt a popkultúra történelmében. Amint azt Joseph Vogel írja Man In The  Music című könyvében:

“A Thriller több volt, mint egy album: egy tömegkulturális multimédia esemény volt, amihez fogható sem előtte, sem azóta nem történt. Egy új hangzás, egy új zenei éra, egy újfajta popsztár és pop album érkezését jelezte. ‘A mai világ hanyatló eladási adatai és feldarabolódott közönsége mellett’ – írja a zenekritikus Alan Light –  ‘csaknem lehetetlen elképzelni, hogy ez az egy album hogyan dominálta és egyesítette a kultúrát.’ Csúcspontján – 1982 és 1984 között – a Thriller átlépett minden elképzelhető határt: elért fiatalt és időst, feketét és fehéret, középosztálybelit és szegényt; elérte a rock rajongókat éppúgy, mint az R&B rajongóit; túllépett Amerikán a Szovjetunióba, Európába, Ázsiába, Afrikába és csaknem mindenhová.” [1]

Az 1980-as évek eleje zeneiparának állapota mutat némi hasonlóságot napjainkéval. Akkor is feldarabolódott a piac egy új médiumnak (akkor az FM rádiózásnak) köszönhetően, ezenkívül akkor terjedt el a magnókazetta és a kazettákat másolni képes magnetofon, a lemezeladások pedig mélypontra süllyedtek. Különösen a fekete zene élt ínséges időket: a diszkó hanyatlása magával rántotta az R&B-t és a funkot is, amint ez a cikk azt részletesen bemutatja. A fekete zene marginalizálódása abban mutatkozott meg a leginkább, hogy a fővonalas rádiók kínálatából szinte teljesen eltűnt.

“Ez a ‘kulturális apartheid’ néha burkolt volt, máskor nem annyira. Talán az olyan önkényes dolgokat még ki lehetett magyarázni, mint egy megtagadott magazin címlap vagy Grammy-díj.  De azt már nehezebb volt ésszerűsíteni, amikor a ‘fővonalas’ rádiók kihagyták az ország Nr. 1 dalát a kínálatukból, mert az ‘R&B’ volt (a kifejezést gyakran eufémizmusként használták a fekete zenére). Még erőltetettebb indok volt, hogy egy Music Televisionnak (MTV) nevezett csatorna azért nem volt hajlandó fekete zenészek videóit játszani, mert az nem ‘rock’ zene volt (gyakran eufémizmusként használták a fehér zenére).” [1] – írja Vogel.

Ez volt tehát az az atmoszféra, amelyben Michael Jackson elkezdett dolgozni a Thrilleren. Az 1979-es Off The Wall című album sikerei ellenére nem volt elégedett azzal, ahogy a zeneipar fogadta azt az albumot. Saját bevallása szerint csalódottsággal töltötte el, hogy csak egy Grammy-díjat kapott érte és megfogadta, hogy legközelebb valami olyat alkot, amit mindenki kénytelen észrevenni és elismerni.

Michael és Quincy Jones az 1984-es Grammy díjátadón a megnyert díjakkal

Michael és Quincy Jones az 1984-es Grammy díjátadón a megnyert díjakkal

Csapatában a főszereplők ugyanazok maradtak, mint az Off The Wallnál: Quincy Jones producer, Bruce Swedien hangmérnök, valamint társ dalszerzőként Rod Temperton. A Thriller alig több, mint fél év alatt készült el a nyugat-hollywoodi Westlake Recording Studióban. Michael négy dalt írt rá, s ezek számítanak az album meghatározó, húzó dalainak. Az afrikai ihletésű Wanna Be Startin’ Somethin’  – amelyet eredetileg az Off The Wallra szánt. Az 1981-ben írt Billie Jean, amely Michael pályafutásának leghíresebb dala lett – s amelynek talán az összes dal közül a legnagyobb szerepe volt a Thriller kirobbanó sikerében. A Beat It a lemez felvételei alatt született, amikor Quincy Jones arra kérte Michaelt, hogy írjon egy rockosabb dalt. A híres gitárszólót Eddie Van Halen játszotta fel, aki a korszak legmenőbb rock gitárosa volt. A Girl Is Mine az előző háromnál kétségtelenül gyengébb dal, de arra jó volt, hogy egy Paul McCartney-val énekelt kellemes pop-duettként bevezesse az albumot – ez volt az első kislemez, amit kiadtak róla.

Rod Temperton három dalt jegyez az albumon dalszerzőként: a Baby Be Mine-t, a Lady In My Life-ot és a címadó Thriller című dalt.  Ezenkívül egy-egy dal erejéig Steve Porcaro és John Bettis (Human Nature), valamint Quincy Jones és James Ingram (P.Y.T.) is megjelenik az albumon dalszerzőként.

Az album zeneileg az R&B, a soul, a pop, a funk és a rock területein mozog. A témák között vannak sötétebb tónusúak (például a Billie Jean) és könnyedebbek, de gyakran visszatérő elem, mind zeneileg, mind a szövegben a fekete és a fehér kultúra közötti határok döngetése: a Girl Is Mine-ban egy fekete és egy fehér férfi küzd ugyanannak a lánynak a kegyeiért – ez akkoriban még képes volt kedélyeket felborzolni; a Beat It egyaránt “fekete R&B” és “fehér rock”; a Wanna Be Startin’ Somethin’ segítségével pedig egy afrikai kántálás (“Mama Se Mama Sa Mama Macosa”) került a slágerlisták élvonalába.

A megjelenést egy közjáték hátráltatta: az első mixelés olyan gyatrára sikerült, hogy a fáma szerint Michael sírva is fakadt a végeredmény hallatán. Az egészet újra kellett mixelni, hogy olyan állapotba kerüljön, amely elégedettséggel töltötte el őt és csapatát.

A Thriller végül 1982. november 30-án jelent meg, de első heteiben még nem lehetett sejteni azt az elsöprő sikert, amellyé később fokozatosan épült fel: a 11. helyen indított a Billboard album slágerlistáján, amely abban az időben ugyan nem számított rossznak, de kiemelkedőnek sem. Az első kislemez a Paul McCartney-val énekelt pop duett, a Girl Is Mine, a második helyig tudott felkapaszkodni a kislemez listán. Az, hogy ez a dal volt az album első kislemeze taktikai húzás volt: így akarták elérni, hogy az albumra a fehér rádióállomások is odafigyeljenek és ez be is jött. Amikor a második kislemez a Billie Jean megjelent, az előkészített terepen nyitott fülekre talált mind a fekete, mind a fehér rádióállomásokon. És ez volt az a dal, amely felhúzta az albumot a slágerlista első helyére. De ez még csupán az őrület kezdete volt.

A Billie Jeanhez 1983 januárjában videoklip (vagy ahogy Michael szerette hívni: kisfilm) is társult, amelyet eleinte nem akart játszani az MTV (Music Television) azzal az indokkal, hogy ők egy “rock csatorna”. Virágnyelven ez azt jelentette, hogy csak a fehérek által preferált zenét játszottak, R&B-t nem. Hogy végül is mitől voltak hajlandók megváltoztatni ezt a politikájukat arról többféle történet kering: a CBS elnöke, Walter Yetnikoff elmondása szerint meg kellett fenyegetnie őket azzal, hogy visszavonja tőlük a CBS összes videóját, amennyiben nem hajlandók játszani a Billie Jeant. Az MTV azonban ezt vitatja – az ő verziójuk az, hogy bár eleinte valóban úgy vélték a dal nem illik a csatorna “rock” imázsába, amikor kijött a videója, akkor igenis felismerték annak jelentőségét és emiatt, teljesen önszántukból kezdték azt el játszani.

Akárhogy is volt, a Billie Jean kiemelkedő igényességgel elkészített videoklipnek számított abban az időben. Az MTV korábban leginkább koncertfelvételeket, vagy roppant primitív videókat játszott, de amikor a Billie Jean megjelent, akkor a fiatal médium – a zenei videó – az énekes-táncos Michael Jacksonban végre megtalálta a tökéletes sztárját.

Michael így vallott Moonwalk című önéletrajzában arról, hogy mi sarkallta arra, hogy paradigmaváltást hozzon a zenei videók világába: “Akkoriban néztem, hogy az emberek mit csinálnak a videóval és nem értettem, hogy sok miért tűnik annyira primitívnek és gyengének. Láttam, hogy a srácok hogyan nézik és fogadják el az unalmas videóklipeket csak mert nem volt alternatíva.” [2]

A Billie Jeant nem sokára követte a Beat It, amely ugyancsak első helyezést ért el a slágerlistán, s a két dal egy időben egyszerre volt bent az első ötben. A Beat It-hez szintén egy azóta legendás zenei videó társult, amely a bandaháborúkról szólt. Míg a Billie Jean-ben Michael egyedül táncolt, itt Michael Peters koreográfus vezetésével (a videóban ő a fehér ruhás bandavezér) csoportos koreográfiát készített, s ez szintén trendet indított el a zenei videókban.

Michael a Motown 25-ön

Michael a Motown 25-ön

A Thriller körüli mánia még magasabb fokozatba váltott, amikor 1983 május 16-án az amerikai televízió bemutatta a Motown lemeztársaság 25. évfordulójára szervezett gálaműsort, amelyben Michael Jackson először testvéreivel adott elő egy egyveleget a Jackson 5 régi dalaiból, majd a Billie Jean előadása közben először mutatta be azóta inkonikussá vált táncmozdulatainak egy sorát – köztük a moonwalkot. Nem beszélve a védjegy ruhadarabokról: a fedóráról, a flitteres felsőről, a fél pár flitteres kesztyűről és a flitteres zoknikról (bár ez utóbbi kettőt már a ’70-es évek vége óta viselte koncerteken, de csak ezen előadás után vált széles körben ismertté). Az adást csaknem 50 millióan nézték, ami a legnagyobb közönség volt, amit addig zenei program valaha is vonzott Egyesült Államokban.

De még ezt is lehetett fokozni, amikor 1983 novemberében megjelent a John Landis által rendezett csaknem negyedórás Thriller című videó.  “Az MTV történetében először értünk el kiugró nézettséget. Akkoriban 1,2-es átlagos huszonnégyórás nézettséggel rendelkeztünk, de minden alkalommal, amikor a Thrillert játszottuk a mutató felugrott 8-ra vagy 10-re. Sok mindent megtanultunk a programozásról.” [3] – nyilatkozta 2006-ban az MTV egyik alapítója, Les Garland.

Michael ezt a kisfilmet saját zsebből finanszírozta és hogy az árát behozzák piacra dobtak egy a készítéséről szóló videokazettát Making of Michael Jackson’s Thriller címmel, amely 9 millió példányban kelt el.  A Thriller videó mai napig gyakran végez az élen a minden idők legjobb videóiról szóló szavazásokon.

Az albumról a Wanna Be Startin’ Somethin’, a Human Nature és a P.Y.T. jelent még meg kislemezként, ám ezek videó nélkül. Így is mind bejutott az első tízbe az amerikai slágerlistán. Az album kilenc dalából tehát hét (minden, amit kislemezen kiadtak) Top 10-es sláger volt! Ilyen sem történt még korábban a zenetörténelemben.

“Egy olyan lemezipar számára, amely megrekedt a punk romjai és a a szinti pop sikkes régiói közti határon a Thriller a bizalom visszaállítását jelentette, egy megújulást. Hatása a hallgatókra, különösen a fiatalabbakra, közelebb állt egy kinyilatkoztatáshoz. A Thriller visszahozta a fekete zenét a főáram rádiózásába ahonnan gyakorlatilag száműzték a “korlátozó speciális formátumú programozást” követően, amelyet a ’70-es évek közepén vezettek be. A hallgatók nagyobb hangsúlyt fektethettek a popra és visszafoghatták heavy metal diétájukat a legfürgébb soul egy adagjával.” [4] – írta Jay Cocks a Time magazin 1983. december 26-ai számában.

Az album nemcsak Jackson lemezcégének, a CBS-nek hozott fellendülést, hanem az egész amerikai lemeziparnak – a korábbi évek recessziója felvirágzásba fordult. “A Thriller kisugárzása az egész zeneiparnak a legjobb évét hozta meg 1978 óta, amikor körülbelül 4,1 milliárd dolláros bevételre tett szert.” [5] – írta Cocks egy másik cikkében 1984 márciusában. Magát Jacksont így jellemezte: “Lemezek, a rádiók és a rock videók sztárja. A zeneipar egyszemélyes mentőcsapata. Dalszerző, aki egy évtizedre meghatározta a ritmust. A legjobb lábú táncos az utcán. Énekes, aki átvág minden ízlés, stílus és bőrszín jelentette határon.”

Társadalmi, kultúrtörténeti szempontból az album legfontosabb öröksége a faji korlátok lebontása volt a könnyűzenében és az a tény, hogy utat nyitott más fekete művészek számára is az MTV-be, valamint visszavezette a fekete zenét a főáramba. (Például Prince 1999 című dala sikertelenül próbálta meghódítani a slágerlistát a Thriller előtt. A Thriller sikere után ismét kiadták egy videoklippel, amelyet immár játszott az MTV és ekkor vált sikeressé, amit aztán további sikerek követtek.)

L.A. Reid, a neves producer, az Island Def Jam lemeztársaság elnöke így emlékezett vissza a Thriller korszakra 2009-ben: “Hirtelen – a történelem során először – a zenének nem volt többé színe. [Jackson] túl jó volt ahhoz, hogy elutasítsák. Túl jó volt ahhoz, hogy beskatulyázzák és a zenéjének nem volt színe. Akár rock, akár pop, akár R&B volt – akármi is volt – Michael dacolt a kategorizálással azzal az albummal. Ennek eredményeképpen tényleg lebontotta a faji korlátokat.” [6]

Beatlem

“Beatlemánia volt, csak annál sokkal koncentráltabb…” – Michael Jackson Londonban, 1984

Az album nemcsak az Egyesült Államokat hódította meg, hanem az egész világot. A hagyományos nyugati zenei piacok mellett Jacksonnak hatalmas rajongótábora alakult ki Ázsiában és Afrikában is.

Vogel, Man In The Music: “A Thriller jelenség nemcsak Jackson zenei eladási adatairól szólt: képek, hangok és események egy teljes kulturális hálója volt, amelyek az élet kitörölhetetlen részeivé váltak a ’80-as években: a klasszikus előadás a Motown 25-ön, amely egy generáció képzelőerejét ragadta meg, az úttörő zenei videók, amelyek forradalmasították az akkor kibontakozóban lévő művészeti formát (és hálózatot); az égési baleset a Pepsi reklám forgatása közben, amely olyan széleskörű aggodalmat váltott ki, hogy az Egyesült Államok elnöke lapot küldött neki a jókívánságaival. Az egyedülálló védjegyek sora: a fél pár kesztyű, a fedóra, a piros bőrdzseki, a fekete nadrág a fehér zoknival, a rúgások, forgások és lábujjhegyre állások, a moonwalk, a koreografált táncok, a megformázott arc, a pilóta napszemüveg és a Jheri curl frizura. A ’80-as évek elején bárhová néztünk Jackson jelenléte megtalálható volt a reklámokban, a videókban, a magazinokban, a posztereken, a pólókon, sőt még a játékbabákban is. Jackson lenyűgöző, titokzatos személyisége csak fokozta a vonzerőt. Bárhová is ment a rajongók számára olyan aurát vitt magával, mintha csak épp most lépett volna ki az egyik zenei videójából teljes kosztümben és karakterben. A hatás elképesztő volt azok számára, akik személyesen látták, s ez gyakran a hisztériával határos káoszhoz vezetett. Beatlemánia volt, csak annál sokkal koncentráltabb, mivel Jackson egy ember volt, nem négy és ritkán jelent meg a nyilvánosság elött. Az énekes a közönség és a média számára egyaránt végtelenül érdekfeszítő volt. Félénk volt, egy gyermeki remete, aki encinói otthonát miniatűr Disneylandé változtatta; ő volt a titokzatos fiatalember, aki felvillanyozta a közönséget, de amikor díjakat vett át, akkor alig hallható suttogással beszélt. Egy szexuálisan kettős Jehova tanúja volt, akinek erkölcsi tisztasága állandó feszültségben állt szenvedélyes, lüktető táncával.” [1]

Az albummal együtt az album borítója is ikonikussá vált, amelyet azóta sokan reprodukáltak. A borító fotóját Dick Zimmermann készítette. Jackson egyébként a fotós öltönyében látható a képen, miután az jobban tetszett neki, mint a stílustanácsadója által aznap rendelkezésre bocsátott darabok.

A Thriller album összesen 80 hetet töltött a Billboard albumlistájának első tíz helyezettje között – ebből 37 hetet az első helyen. Minden jelentős zenei piaccal rendelkező országban első helyezett lett. 1984 februárjára minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumává vált és ezt a pozícióját azóta is tartja. Az Egyesült Államokban 33-szoros platinalemez – ez 33 millió eladott albumnak megfelelő egységet jelent. (Azért kell így fogalmazni, mert haladva a korral 2016-tól a RIAA beleszámolja a streamelést is egy album tanúsításába. Egy album dalainak 1500 lejátszása meghatározott stream szolgáltatókon jelent 1 eladott albumot.) Világviszonylatban 65-66 millióra becsülik az album eladási példányszámát.

Az album 2008-ban bekerült a Grammy Hall of Fame-be. Ugyanabban az évben az Egyesült Államok Kongresszusi Könyvtára beválasztotta a Nemzeti Lemezregiszterbe, amely a kulturálisan legjelentősebbnek tartott zenei albumokat tartalmazza. Maga a Thriller videó pedig az első zenei videó volt, amelyet a Kongresszusi Könyvtár beválasztott a Nemzeti Filmregiszterbe.

A Thriller 1984-ben nyolc Grammy-díjat kapott. Ezek a következők:

Az év albuma: Thriller (Quincy Jones – producer, Michael Jackson – producer és művész)
Az év felvétele: Beat It (Quincy Jones – producer, Michael Jackson – producer és művész)
A legjobb férfi R&B vokális előadás: Michael Jackson a Billie Jean című dalban
A legjobb R&B dal: Michael Jackson (mint dalszerző) a Billie Jean című dalért
A legjobb férfi rock vokális előadás: Michael Jackson a Beat It című dalban
A legjobb férfi pop vokális előadás: Michael Jackson a Thriller című dalban
Az év producere nem klasszikus zenei albumon: Quincy Jones és Michael Jackson a Thriller című albumon
A legjobb hangmérnöki munka nem klasszikus lemezen: Bruce Swedien a Thriller című albumon

Jól tükrözi a Thriller-mániát az a tény is, hogy az 1984-es Grammy díjátadó ünnepséget 43,8 millióan nézték az Egyesült Államokban, ami a mai napig fennálló rekord a Grammy díjátadók nézettségét illetően.

Ezenkívül nyolc American Music Awardot és három MTV Video Music Awardot is kapott Michael az albumért.

American Music Awards:

Kedvenc férfi pop/rock művész: Michael Jackson
Kedvenc pop/rock album: Thriller – Michael Jackson
Kedvenc pop/rock kislemez: Billie Jean – Michael Jackson
Kedvenc pop/rock videó: Beat It – Michael Jackson (ebben a kategóriában a Billie Jeant is jelölték)
Kedvenc férfi soul/R&B művész: Michael Jackson
Kedvenc soul/R&B album: Thriller – Michael Jackson
Kedvenc soul/R&B videó: Beat It – Michael Jackson (ebben a kategóriában a Billie Jeant is jelölték)
Ezenkívül Michael Jackson kapta az úgynevezett Award of Meritet is.

MTV Video Music Awards:

A legjobb előadás egy videóban: Michael Jackson – Thriller
A legjobb koreográfia egy videóban: Thriller (Michael Jackson és Michael Peters mint koreográfusok)
Közönségdíj: Michael Jackson – Thriller

A Thriller 2001-es speciális kiadásának bizonyos példányai ezzel az alternatív borítóval jelentek meg

A Thriller 2001-es speciális kiadásának bizonyos példányai ezzel az alternatív borítóval jelentek meg

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Bad-et és a Dangerous-t. Ez a speciális kiadás bónuszként tartalmazza a Someone In The Dark című dalt, amely eredetileg az E.T. the Extra-Terrestrial meselemezen jelent meg, a Billie Jean 1981-es demóját, Vincent Price – az eredeti albumon megjelentnél hosszabb – verselését a Thriller című dalból, a Carousel című dalt, amely lemaradt a Thriller eredeti változatáról, valamint rövid interjúkat Quincy Jones-szal és Rod Tempertonnal. 2008-ban megjelent az album 25. évfordulós ünnepi kiadása is Thriller 25 címmel – ezzel külön bejegyzésben foglalkozunk.

Ajánlott cikk a Billboard magazintól, amely kiválóan bemutatja a Thriller-jelenséget: Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot?

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
2. Baby Be Mine Rod Temperton Quincy Jones
3. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
4. Thriller Rod Temperton Quincy Jones
5. Beat It Michael Jackson Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
6. Billie Jean Michael Jackson Michael Jackson, Quincy Jones
7. Human Nature Steve Porcaro, John Bettis Quincy Jones
8. P.Y.T. (Pretty Young Thing) James Ingram, Quincy Jones Quincy Jones
9. The Lady In My Life Rod Temperton Quincy Jones

A 2001-es Special Edition-ön a fentieken túl szerepel még:

Ssz. Dal Dalszerző
10. Quincy Jones Interview #1
11. Someone in the Dark Alan Bergman, Marilyn Bergman, Rod Temperton
12. Quincy Jones Interview #2
13. Billie Jean (Home Demo from 1981) Michael Jackson
14. Quincy Jones Interview #3
15. Rod Temperton Interview #1
16. Quincy Jones Interview #4
17. Voice-Over Session from Thriller (Vincent Price’s rap) Rod Temperton
18. Rod Temperton Interview #2
19. Quincy Jones Interview #5
20. Carousel Michael Sembello, Don Freeman
21. Quincy Jones Interview #6

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Hot Street, She’s Trouble, Nightline. A The Lady In My Life eredetileg hosszabb volt, mint ami az albumon megjelent, de hely hiányában lerövidítették.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 1.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 65,8 millió

Ebből

  • USA: 30,4 millió (streamekkel együtt 33 millió)
  • Egyesült Királyság: 4,76 millió
  • Brazília: 1,81 millió
  • Japán: 2,8 millió
  • Kanada: 3,3 millió
  • Franciaország: 3,78 millió
  • Mexikó: 1,78 millió
  • Németország: 2,53 millió
  • Olaszország: 1,41 millió
  • Hollandia: 1,04 millió
  • Ausztrália: 1,16 millió
  • Spanyolország: 975 ezer
  • Argentína: 690 ezer
  • Dél-Afrikai Köztársaság: 450 ezer
  • Kolumbia: 360 ezer

Források:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[2] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)
[3] Why It Took MTV So Long to Play Black Music Videos (JET magazin, 2006. október 9.)
[4] Jay Cocks – Sing a Song of Seeing (TIME magazin, 1983. December 26.)
[5] Jay Cocks – Why He’s a Thriller (TIME magazin, 1984. március)
[6] Ann Curry – Interjú L.A. Reiddel (NBC, 2009. június 26.)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)