Valamennyi bejegyzés

In The Closet

InTheClosetAz In The Closet a harmadik kislemez, amelyet kiadtak Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumáról. Maga a kislemez 1992. április 9-én jelent meg. Az Egyesült Államok fő kislemez slágerlistáján a hatodik helyig jutott, az R&B slágerlistán első volt. Az Egyesült Királyságban nyolcadik és a legtöbb fontosabb slágerlistán is Top 10-es sláger volt.

A dalt Michael írta Teddy Riley-val. A dal alapjai és az ötlet Michaeltől származott, amint azt Riley 2009-ben elmondta a Musicradar.com-nak: “Az In The Closettel Michael állt elő és pontosan olyan lett, amilyennek ő akarta, hogy legyen. Egy másik szobában énekelte fel a vokálját egy diktafonra. Gyakran felénekelte a vokált egy diktafonra, elhozta a stúdióba és aztán meglátjuk mi lesz belőle. Ez Michael egyik leginkább (szexuálisan) szókimondó anyaga, ami a szöveget illeti [nevet]! De akkoriban ez nem lepett meg. Nem, egyáltalán nem.” [1]

Chris Cadman és Craig Halstead Michael Jackson – For The Record című könyve így idézi Riley-t: “Michael készített nekem egy bemutató felvételt és tulajdonképpen ő állt elő azzal a struktúrával, ahogyan a dalnak fel kell épülnie. Kidolgozta ezeket a vonós részeket a szintetizátoron, aztán előállt ezekkel a hangokkal a szájával, amelyek elég ütőshangszer-szerűek voltak – kicsit mint egy dob gép, mégis más. És az egész működött.” [2]

A dal címe szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy “a szekrényben”, de jelentését tekintve inkább úgy lehetne fordítani, hogy “titokban” és az angolban ezt a kifejezést általában arra használják, ha valaki elrejti a szexualitását – rendszerint a homoszexualitását. A dal azonban ezen a képzettársításon csavar egyet, hiszen a szövegből és a személyes névmásokból, később pedig a videóból egyértelmű, hogy itt egy heteroszexuális kapcsolatról van szó. “Csak Jackson használná ezt a címet egy heteroszexuális szerelmes dalhoz…” – vélekedett a New York Times kritikusa, Jon Pareles.

“Valamit el kell neked mondanom, ha megígéred, hogy meg fogod érteni. Nem tudom megtartóztatni magam a jelenlétedben. Annyira alázatos vagyok. Érints meg! Ne rejtsd el a szerelmünket – nő a férfihez.” – mondja a dal bevezetőjében egy titokzatos női hang, akit az album füzetkéjében csak Mystery Girl-ként, titokzatos lányként jelölnek, de később kiderült, hogy nem másról van szó, mint Stéphanie monacói hercegnőről. Később a dalban pedig ugyanez a női hang mondja: “Az életben meg kell értened egy dolgot: a vágy igazságát, a nőét a férfi iránt. Tehát nyisd ki az ajtót és meglátod, hogy nincsenek titkok. Mozdulj, szabadíts meg!”

ITC _ MJ Naomi 3Michael azonban ragaszkodik hozzá, hogy a kapcsolat maradjon titokban: “Csak ígérd meg nekem, hogy akármit mondunk vagy akármit teszünk egymással, most megesküszünk, hogy titokban fogjuk tartani (“keep it in the closet”).” – mondja a dal egy későbbi szakaszában. Hogy miért kell titokban tartani egy heteroszexuális kapcsolatot az gondolkodóba ejtette mind a rajongókat, mind a kritikusokat és jó néhány elmélet is született, de persze az igazi választ csak Michael tudná megmondani. A dal egyúttal Michael legszexuálisabb dala is: félreérthetetlenül szexuális nyögések színesítik az előadását és a szöveg, valamint a videó sem hagy bennünk sok kétséget arról, hogy miről is van szó.

Ahogy arra többen is rámutatnak – köztük Susan Fast Michael  Jackson’s Dangerous (33 1/3) című könyvében – az In The Closetre jellemző a közel-keleties hangzás: “Az a helyzet, hogy ezek a zenei karakterisztikák hagyományosan “egzotikusnak” hatnak a nyugati fülek számára. Jackson melódiája egy pentaton (ötfokú) skálából áll – ezt gyakran alkalmazzák a blues-ban, de itt “keletinek” hat amiatt, ahogyan az a fél-lépéses riff kontextusában hallatszik. A háttérvokál párhuzamos mozgása, amelyet egy negyed hangköz választ el, nem jellemző a modern nyugati zenére. És a dob zengő hangja a hangsúlyos ütemrészben sokkal inkább a közel-keleti zenével rokon, mint az R&B groove-okkal.” [3]

A dal készítésének korai szakaszában szó volt arról, hogy egy duett lesz Madonnával. Egy 1992-es interjúban Madonna elmondta Jonathan Ross újságírónak, hogy írt a dalhoz szöveg-ötletet, amit be is mutatott Michaelnek, de Michael túl provokatívnak találta, így nem került sor az együttműködésre. A szóbeszéd szerint a videó koncepciójával kapcsolatban is eltértek a két sztár elképzelései. Madonna azt szerette volna, ha felcserélik benne a nemi szerepeket – Madonna lett volna a férfi, Michael a nő -, de Michael ezt is elvetette.

A videóban végül a szupermodell Naomi Campbell volt Michael partnere. Stéphanie hercegnő szövegét ismét felvették a rövid filmhez Naomi Campbell előadásában – tehát a videóban Campbell hangja hallható a női szerepben, míg az albumon és a kislemezen Stéphanie hercegnőé. A filmet a sztárfotós Herb Ritts rendezte. A forgatásra 1992 márciusában került sor a kaliforniai Salton-tó körüli száraz, sivatagos területen. 1992. április 23-án mutatták be a zenei televíziók.

A film ugyanolyan erősen szexuális töltésű, mint maga a dal: Naomi és Michael erotikus táncot lejtenek egymással, teli meglehetősen egyértelmű utalásokkal szexuális aktusokra. Voltak jelenetek, amelyek bele sem kerültek a filmbe, a Dél-Afrikai Köztársaságban azonban így is betiltották túlzott szexualitása miatt.

Jelenetek a forgatásról – nem minden került bele a végső filmbe:

ITC _ outtake 1  ITC _ outtake 4

ITC _ outtake 3

ITC _ outtake 2

A kislemez verzión az eredeti dal mellett annak különféle remixei is megtalálhatók. A dal hivatalosan megjelent változatai és remixei a következők:

Album Version
The Newark Mix
Club Edit
The PromiseClub Mix
The Reprise
Freestyle Mix
The Vow
KI’s 12″
Touch Me Dub
Mix of Life
Underground Dub
The Mission
7″ Edit
The Mission Radio Edit

A KI’s 12″ és a The Newark Mix remix verziókban szerepelnek olyan vokál részek, amelyek nincsenek benne az album verzióban.

Turnén Michael nem játszotta a dalt, eltekintve egy rövid részlettől a HIStory turné egy dal-egyvelegében.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/20/3-in-the-closet/

Making of In The Closet (ez a videó csak a YouTube-on nézhető meg)

Írta és komponálta: Michael Jackson, Teddy Riley
Producer: Teddy Riley, Michael Jackson
Hangszerelte: Teddy Riley (ritmus és szintetizátor hangszerelés), Michael Jackson (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: pop, new jack swing, R&B

Videó

Rendezte: Herb Ritts

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 6.
Egyesült Királyság: 8.
Spanyolország: 2.
Olaszország: 2.
Ausztrália: 5.
Új-Zéland: 5.
Franciaország: 9.
Hollandia: 9.

Forrás:

[1] Future Music – Michael Jackson: recording Dangerous with Teddy Riley (Musicradar.com, 2009. július 3.)
http://www.musicradar.com/news/guitars/michael-jackson-recording-dangerous-with-teddy-riley-211776

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[3] Susan Fast – Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) (Bloomsbury, 2014. szeptember 25.)

Reklámok

Remember the Time

RememberTheTimeA Remember the Time a második kislemezként kiadott dal Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumáról. Maga a kislemez 1992. január 14-én jelent meg.

A Remember The Time stílusára nézve new jack swing. A Merriam-Webster online szótára szerint a New Jack Swing “általában fekete előadók által képviselt popzene amely a hagyományos jazz, az elektronikus zene, a smooth jazz, a funk, a rap és a rhythm and blues elemeit kombinálja.” [1] A hip-hop egy optimistább, felszabadultabb, melodikusabb és táncolhatóbb alternatívájaként is lehet értelmezni a ’80-as évek végének, ’90-es évek elejének fekete zenéjében. A műfaj egyik atyjának Teddy Riley-t tartják, aki néhány dal társ-producereként és társszerzőjeként is közreműködött Michael a Dangerous albumán. A Remember The Time kiinduló alapjait ő szállította, majd a végső dalt Michaellel és Bernard Belle-lel együtt hármasban írták meg. A dalban Michael arra kéri régi szerelmét, hogy emlékeiben idézze fel egykori románcuk napjait – tematikailag ez az album egyik legkönnyedebb dala. Eredeti megjelenésekor Michael Diana Rossnak dedikálta.

A Remember The Time sikeres volt a slágerlistákon: az USA-ban és az Egyesült Királyságban is a harmadik helyig jutott és általában véve is jellemző volt a Top 10-es helyezés minden jelentősebb slágerlistán. Az USA-ban az R&B slágerlistán első is volt. A kritikája többnyire pozitív volt.

A dalhoz készült kb. kilencperces videó – amelyet John Singleton rendezett – folytatta Michael nagyszabású, látványos rövid filmjeinek a sorát. Michael saját elmondása szerint szerette, ha a videói történetet mondanak el, s így volt ez a Remember The Time esetében is. A rövid film – amelynek fő szerepeiben Michael mellett a Eddie Murphy-t (fáraó) és a szupermodell Imant (a fáraó felesége) láthatjuk – az ókori Egyiptomban játszódik. Feltűnik benne a kosárlabdázó Magic Johnson is. Michael egy titokzatos mágust alakít, aki feltehetőleg a fáraóné régi szerelme és amikor megjelenik a palotában ismét elcsábítja az egyébként meglehetősen rideg, elkényeztetett és kegyetlen úrnőt. Ebben a videóban láthatjuk Michaelt először csókolózni. A film végén egy az ókori egyiptomi hieroglifákra való utalásokat tartalmazó csoportos tánckoreográfiát látunk, amelyet Fatima Robinson készített. (Érdekesség, hogy a táncosok között látható az a Wylie Draper is, aki később magát Michael Jacksont játszotta a Jacksons – An American Dream című életrajzi filmben.)

A rövid filmnek különlegessége, hogy az ókori egyiptomi uralkodóosztályt színes bőrűként ábrázolja, ami egy szándékos állásfoglalás volt, miután Hollywood – a nyugati fehér közönség igényeinek megfelelően – hagyományosan északi típusú, fehér színészekre osztotta az ilyen szerepeket a filmekben, annak ellenére, hogy Egyiptom Afrikában van. Ebből egyébként még 2014-ben is nagy viták voltak az USA-ban Ridley Scott Exodus: Istenek és királyok című filmje kapcsán, amiben a régi hollywoodi beidegződéseknek megfelelően a fő és/vagy pozitív szerepeket meglehetősen europid típusú fehér színészek kapták, míg feketéket legfeljebb tolvajok, merénylők vagy szolgák szerepében lehetett látni. Azt lehet mondani, hogy a Remember The Time az egyik első – ha nem az első – olyan mainstream alkotás volt, amiben feketék alakították az ókori egyiptomi uralkodóosztályt. Amint a Scott-féle Exodus film körüli vita mutatja, ez 12 évvel később, még a 2010-es években is problémát okoz Hollywoodnak.

John Singleton rendező a Remember The Time sztárjaival, Eddie Murphy-vel, Michaellel és Imannal

John Singleton rendező a Remember The Time sztárjaival, Eddie Murphy-vel, Michaellel és Imannal

John Singleton rendező így emlékezett a forgatásra 2009-ben: “A  [Remember the Time] forgatásán [Michael]  nagyon pajkos volt. A koreográfusom abban a videóban Fatima Robinson volt és mi hárman összejöttünk és Fatima megcsinálta vele a koreográfiát. Igazán nagyszerű hangulatú dolog volt. Azt látni ahogy elsajátít minden apró mozdulatot, lépésről lépésre, a teljes koreográfiát, mintha egy Broadway showt csináltunk volna. Azt mondta: ‘Akármit akarsz csinálni ami ahhoz kell, hogy ez a videó a lehető legmenőbb legyen, csináljuk meg! Szerezzük meg Eddie Murphy-t! Szerezzük meg Magic Johnsont!’ Magic Johnson akkoriban jelentette be, hogy HIV-fertőzött. Michael azt mondta: ‘Bele kell tennünk Magicet ebbe a videóba.’ Ezt sosem fogom elfelejteni.

Michael nagyon vizuális fickó volt. Ezek nem videóklipek voltak az ő számára, hanem rövid filmek – azt a funky dolgot vizualizálta, amit a zenével is próbált elérni. Mindig próbálta magasabbra és magasabbra tenni a mércét.” [2]

Singleton ugyanebben az interjúban arról is beszélt, hogy gyerekkora óta nagy rajongója volt Michaelnek: “Ettem a Jackson 5 gabonapelyhet, játszottam a kislemezeiket, néztem a rajzfilmjeiket, amikor kisgyerek voltam. Koncertekre jártam, voltam a Victory koncerten. Még egy flitteres nyakkendőm is volt, amit nem szeretek elismerni [nevet]. Örökké szeretni fogom.” [2]

A filmet 1992 januárjában forgatták és 1992. február 2-án mutatták be az MTV-n (Music Television), a BET-en (Black Entertainment Television) és a Foxon.

Bár a Dangerous turné próbáin még a repertoárban volt a dal, végül is koncerten Michael sosem adta elő. Előadta viszont az 1993-as Soul Train Music Awardson – mégpedig egy lábsérülés miatt egy széken ülve.

Az eredeti kislemez B oldalára a Come Together című Beatles-dal Michael általi feldolgozása került, illetve voltak olyan CD-kislemez verziók, amin a Remember the Time különféle remixei találhatók.

A dal hivatalosan megjelent változatai az alábbiak:

Album változat
A cappella
New Jack Mix
New Jack Main Mix
New Jack Radio Mix
New Jack Jazz
12″ Main Mix
7″ Main Mix
Bonus Beats
Silky Soul 12″ Mix
Silky Soul 7″ Mix
Silky Soul Dub
E-Smoove’s Late Nite Mix
E-Smoove’s Late Nite Dub
Maurice’s Underground Mix
Mo-Mo’s Instrumental
“Remember the Time”/”Bad (Immortal version)

A dal 1993-ban megkapta a kedvenc férfi Soul/R&B kislemeznek járó American Music Awardot.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/27/5-remember-the-time/

Making of Remember The Time a Dangerous: The Short Films című DVD-ről:

Írta és komponálta: Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle
Producer: Teddy Riley, Michael Jackson
Hangszerelte: Teddy Riley (ritmus és szintetizátor hangszerelés), Michael Jackson (vokális hangszerelés)
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: new jack swing, R&B, pop

Videó

Rendezte: John Singleton
Koreográfia: Fatima Robinson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 3.
Egyesült Királyság: 3.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 2.
Spanyolország: 2.
Hollandia: 3.
Franciaország: 5.
Olaszország: 6.
Németország: 8.

Forrás:

[1] http://www.merriam-webster.com/dictionary/jack+swing

[2] John Singleton – Michael Jackson Remembered: John Singleton on Challenging His Hero (Rolling Stone, 2009. július 9.)
http://www.rollingstone.com/music/news/michael-jackson-remembered-john-singleton-on-challenging-his-hero-20090709

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Jam

JamA Jam Michael Jackson 1991-es Dangerous című albumának nyitó dala és a negyedik kislemez, amely megjelent az albumról. A kislemezt 1992. július 13-án adták ki. Stílusára nézve a funk, a new jack swing, a hip-hop, az R&B és a pop jegyeit vonultatja fel.

A dal zenei alapját Michael hangmérnöke Bruce Swedien hozta, aki egyébként ritkán vett részt a dalszerzésben MJ lemezein – a Jam egyike ezeknek a ritka kivételeknek.

Joseph Vogel így ír Man in the Music című könyvében:

“A “Jam” egy korai változatát Bruce Swedien mutatta meg Jacksonnak, aki René Moore-ral dolgozott a felvételen az albuma számára. “Már kísérleteztünk a régi, de rendkívül nagy energiájú dob és ritmus sávok ismétlődő szakaszával (loop)“, emlékszik vissza Swedien. “Az volt az ötletünk, hogy vesszük ezeknek a régies dob előadásoknak a fantasztikus hangulatát, majd új, nagyon modern hangokkal rétegezzük azokat a párhuzamos felvételeken, hogy korszerűvé tegyük a groove szonikus értékét”. Swedien és Moore dolgozott rajta egy ideje, mielőtt Michael meghallgatta. “Abszolút imádta a koncepciót!”, emlékszik vissza Swedien. Úgy döntöttek, hogy Michaelnek adják a felvételt, aki a későbbiekben Teddy Riley-val dolgozta ki és írta meg hozzá a dalszöveget.” [1] (A fordításért köszönet az Ember a zenében blognak.)

A rap betétet Heavy D adja elő. A dalhoz készült, David Kellogg által rendezett videóban látjuk is a rappert, akárcsak a kosárlabda legendát, Michael Jordant (a másik híres MJ-t) és a két gyerekből álló akkoriban népszerű hip hop együttest, a Kris Krosst. A rövid film, amelyet Chicagóban forgattak, egy lepusztult urbánus környezetben lévő kosárlabda csarnokban játszódik. A teljes verzió végén Jackson táncolni tanítja Jordant – ezt a részt azonban a zenei televíziók általában le szokták vágni. Az NBA több hivatalos szezon összefoglaló klipjéhez is felhasználta a dalt 1992-ben.

A dal elsőre egy vidám, funky, dance tracknek tűnik a “jammelésről” – magyarul az improvizatív örömzenélésről, de használják a kifejezést más improvizatív örömtevékenységre is, így például a videóban megjelenő örömkosárlabdázásra is vonatkoztatható. Azonban ha a szöveget is figyelmesen hallgatjuk, valamint elgondolkodunk Jackson előadásmódjának jelentésén, akkor rájövünk, hogy ennél többről van szó. A Rolling Stone kritikusa, Alan Light ezt írta:  “Noha a dal elsőre úgy hangzik mint egy egyszerű funky dance szám, Jackson hangja minden egyes kifejezésbe olyan kétségbeeséssel harap bele, ami arra késztet minket, hogy nézzünk mélyebbre. Ő énekel miközben “hamis próféták sírnak a végzetről” és arra buzdít minket, hogy “élj úgy minden napot, mintha az utolsó lenne”. A kórus kinyilvánítja, hogy a világ nyomorúságai “nem elegek” ahhoz, hogy megakadályozzanak minket a jammelésben. Jackson számára, aki azt állítja, hogy a színpadon kel igazán életre, a jammelés képessége az egyetlen eszköz, hogy “békét találjak magamban” és ez a remény őszintébbnek hangzik, mint a gyermeki kívánságok a balladákban.” [2]

Talán az sem véletlen, hogy két olyan tevékenységet köt a kifejezéshez a dal és a videó – a zenélést és a sportot -, amely általában menekülést, kikapcsolódást biztosít a gettókban élő szegény embereknek a kegyetlen hétköznapokból.

Susan Fast, a Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) című könyv szerzője szerint a dalban megfogalmazott érzések és megfigyelések gyakorlatilag a neoliberalizmus és a posztmodernizmus kritikáját jelentik (hogy miként azt bővebben kifejti a könyvében), de ennek az üzenetnek legalább olyan lényeges hordozója és közvetítője Jackson előadásmódja, mint a szöveg: “Ami a Jamet különösen meggyőző dokumentummá teszi a neoliberális tárgyról vagy a posztmodernitás állapotáról főleg a hangzásban és Jackson előadásában lelhető fel; a megkínzott hangja és az, ahogy a zene formális elemei felsorakoznak ugyanolyan fontosak – ha nem még inkább -, mint a szöveg. Vagy talán inkább azt mondhatjuk, hogy briliánsan működnek együtt.” [3]

Az előadásmód, amint arra több kritikus rámutatott, egyértelműen merít Michael legnagyobb példaképének, James Brownnak az előadásmódjából, valamint egyéb afro-amerikai hagyományokból.

“A félsoros tagoltság és ritmikus struktúra, a belső rímelés és az ismétlések iránti hajlam az afro-amerikai prédikátoroknak köszönhető, valamint az olyan R&B művészeknek, mint James Brown. Rövid, éles, lényegre törő […]. Ritkán kapunk hosszú, kidolgozott narratívákat, hanem inkább gyors ütéseket, amik gyomron találnak (természetesen vannak kivételek, különösen néhány balladában). Inkább érzéseket keltenek mintsem leírnak és kifejtenek, noha néha ezt is meg tudják tenni hihetetlen specifikussággal. Ez a technika erőteljes az előadásmód kontextusában, anélkül viszont banális. A Dangerous két meggyőző példával indít.” [3] – írja Susan Fast, az utolsó mondatával a Jamre és az album második dalára a Why You Wanna Trip On Me-re utalva. Később pedig mindezt még jobban kifejti:

“Jackson azon döntése is érdekes, hogy végtelenül ismételget egyetlen hangmagasságot a kórusban. Ez teljesen a ritmusról szól, arról, hogy ütős hangszerként használja a hangját, a groove-hoz hozzájárulva ahelyett, hogy egy hagyományosabb melódiát alkotna. Noha Jackson már gyerekként is nagyszerű énekes volt, szerintem még nagyszerűbbé vált, ahogy idősödött, aki mindig új módokat fejlesztett ki a hangja használatára és minden dallal megváltoztatta annak karakterét. A Jamben James Brownról vesz példát. Valójában ez a dal egy teljes tisztelgés Brown előtt Jackson megnyesett és eltorzított énekstílusával a kórusban, a retro fúvósokkal, az “Egyetlen” mindent átható jelentőségével, Brown ragaszkodásával ahhoz, hogy nem számít mennyire komplikáltak a dolgok ritmikailag előtte, a végén mindenki összejön a hangsúlyos ütemben. Brownra sokszor utaltak a hip-hopban, de Jackson mindig tisztelgett előtte. Itt ezt még nyilvánvalóbbá teszi, mint korábban.

Jackson hangjának a karaktere drasztikusan megváltozik a versszakoktól a kórusig. A sérültség és szorongás – és a tiszta hangszín és erős vibrato – utat enged egy fojtott, dadogó és eltorzított hangzásnak, olyannak, amit Jacksontól korábban még sosem hallottunk, különösen a dal végére. Ez határozottan nem egy “férfi-gyerek” (man child) hangja, ahogy az emberek szerették (leereszkedően) nevezni Jacksont, sem pedig egy olyan valaki hangja, aki “fehér akar lenni”. Ez egy olyan felnőtt férfi hangja, aki megértette fekete zenei gyökereit és mélyen kapcsolódott hozzájuk. Miután olyan R&B nagyságok között nevelkedett, mint Brown és Jackie Wilson, mindig hajlamot mutatott arra, hogy “nyerssé” váljon, amint azt Nelson George kifejezte, de ez a hajlam sokkal hangsúlyosabbá vált a későbbi munkáiban, elkezdve ennél a dalnál. Mind kevesebb és kevesebb van abból a régi, konvencionálisan szép tenorból és több a keménységből és a durvaságból. Több a feketeségből. Több a machismóból. Több egy világlátással rendelkező férfiből. Több zaj. Nagyobb veszély.” [3]

A Jam szövege angolul:
Nation To Nation
All The World
Must Come Together
Face The Problems
That We See
Then Maybe Somehow We Can Work It Out
I Asked My Neighbor
For A Favor
She Said Later
What Has Come Of
All The People
Have We Lost Love
Of What It’s AboutI Have To Find My Peace Cuz
No One Seems To Let Me Be
False Prophets Cry Of Doom
What Are The Possibilities
I Told My Brother
There’ll Be Problems,
Times And Tears For Fears,
We Must Live Each Day
Like It’s The LastGo With It
Go With It
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me ToThe World Keeps Changing
Rearranging Minds
And Thoughts
Predictions Fly Of Doom
The Baby Boom
Has Come Of Age
We’ll Work It OutI Told My Brothers
Don’t You Ask Me
For No Favors
I’m Conditioned By
The System
Don’t You Talk To Me
Don’t Scream And ShoutShe Pray To God, To Buddha
Then She Sings A
Talmud Song
Confusions Contradict
The Self
Do We Know Right
From Wrong
I Just Want You To
Recognize Me
In The Temple
You Can’t Hurt Me
I Found Peace
Within MyselfGo With It
Go With It
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To[Rap Performed By Heavy D]
Jam Jam
Here Comes The Man
Hot Damn
The Big Boy Stands
Movin’ Up A Hand
Makin’ Funky Tracks
With My Man
Michael Jackson
Smooth Criminal
That’s The Man
Mike’s So Relaxed
Mingle Mingle Jingle
In The Jungle
Bum Rushed The Door
3 And 4’s In A Bundle
Execute The Plan
First I Cooled Like A Fan
Got With Janet
Then With Guy
Now With Michael
Cause It Ain’t Hard To…[Michael]
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
Get On It
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t Stop
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To

It Ain’t Too Hard For Me
To Jam [9x]
Get On It
Jam
It Ain’t
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t Too Much
It Ain’t Too Much For Me To
Jam
Too Much
It Ain’t Too Much Stuff
It Ain’t
Don’t You
It Ain’t Too Much For Me To

Get On It
Get On It
Give It Baby
Give It To Me
Come On
You Really Give It Too Me
Got To Give It
You Just Want To Give It

Magyarul:

Nemzettől nemzetig
Az egész világnak
Össze kell jönnie
És szembenéznie a problémákkal
Amiket látunk
Akkor talán valahogy meg tudjuk oldani
Megkértem a szomszédomat
Egy szívességre
Ő azt mondta majd később
Mi lett
Az emberekből
Elvesztettük a szeretetet
Amiről szól

Meg kell találnom a békémet, mert
Senki nem hagy békén
Hamis próféták sírnak a végzetről
Mik a lehetőségek
Mondtam a fivéremnek
Hogy lesznek problémák
Idők és a félelem könnyei
Minden napot úgy kell élnünk
Mintha az utolsó lenne

Kórus:

Menj vele
Menj vele
Jam
Nem túl sok dolog
Nem túl sok
Nem kerül túl sokba nekem
Jammelni
Nem túl sok dolog
Nem túl sok
Nem kerül túl sokba nekem
Jammelni

A világ állandóan változtatja
Újrarendezi az elméket
És a gondolatokat
Jóslások repkednek a végről
A baby boom generácó
Felnőtt
Majd megoldjuk

Mondtam a fivéreimnek
Ne kérjetek tőlem
Szívességet
Engem a rendszer
Kondicionált
Ne szólj hozzám
Ne üvölts és kiabálj

A lány Istenhez imádkozik, Buddhához
Aztán elénekel
Egy Talmud dalt
A zavarodottság ellentmond
Önmagunknak
Meg tudjuk-e különböztetni a helyest
A helytelentől
Azt akarom, hogy
Vegyél észre engem
A templomban
Nem bánthatsz
Békét találtam
Önmagamban

Kórus 1x

Heavy D rapje:

Jam Jam
Itt jön az ember
A fenébe is
A nagy fiú áll
Felteszi a kezét
Funky dalokat csinál
Az emberemmel
Michael Jacksonnal
Smooth Criminal
Ő az ember
Mike annyira nyugodt
Keverd, keverd, csilingelj
A dzsungelben
Becsaptam az ajtót
3-asok és 4-esek egy csomóban
Hajtsd végre a tervet
Először csak rajongó voltam
Aztán Janettel dolgoztam
Aztán a Guy-jal [Teddy Riley együttese – a ford.]
Most pedig Michaellel
Mert nem túl nehéz…

[Michael]

Jammelni

Kórus sokszor

Szerezd meg
Szerezd meg
Add baby
Add nekem
Gyerünk
Igazán nekem adod
Adnod kell
Csak adnod kell

A különféle maxi CD-ken megjelent hivatalos remixek a következők:

Album Version
Roger’s Club Mix
Acapella Mix
Roger’s Club Radio Mix
Atlanta Techno Dub
Roger’s Jeep Dub
Atlanta Techno Mix
Roger’s Jeep Mix
Roger’s Club Dub
Roger’s Jeep Radio Mix
MJ Raw Mix
Silky Dub!
Silky 7″
Silky 12″
Percapella
Teddy’s Jam
Radio Edit
Teddy’s 12″ Mix
Radio Edit w/out Rap
Video Mix
7″ Edit
7″ Edit w/out Rap
E-Smoove’s Jazzy Jam
Roger’s Slam Jam Mix
Maurice’s Jammin’ Dub Mix
Roger’s Underground Mix
More Than Enuff Dub
More Than Enuff Mix

Az erededi CD kislemez Egyesült Királyságban megjelent változatán megtalálható volt a Wanna Be Startin’ Somethin Brothers in Rhythm House Mixe, az amerikai változaton pedig a Rock with You Masters at Work Remixe is.

A dal az Egyesült Államok slágerlistáján a 26. helyig, az Egyesült Királyságban a 13. helyig jutott, sok más országban pedig Top 10 sláger volt.

Michael 1992-93-as Dangerous turnéján, valamint az 1996-os brunei koncerten a Jam volt a nyitó szám, de később már nem játszotta koncerten.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2014/01/04/1-jam/

Írta és komponálta: Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley
Rap: Heavy D
Producer: Michael Jackson, Teddy Riley, Bruce Swedien
Hangszerelte: Michael Jackson, Bruce Swedien, Teddy Riley, René Moore
A felvétel ideje: 1991
A felvétel helyszíne: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Dangerous

Stílus: new jack swing, funk, hip-hop, R&B, pop

Videó

Rendezte: David Kellogg
Koreográfia: Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 26.
Egyesült Királyság: 13.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 2.
Olaszország: 3.
Franciaország: 8.
Hollandia: 9.

Forrás:

[1] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

[2] Alan Light – Dangerous review (Rolling Stone, 1992. január 1.)
http://www.rollingstone.com/music/albumreviews/dangerous-19920101

[3] Susan Fast – Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3) (Bloomsbury, 2014. szeptember 25.)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Rajongói beszámoló a Bradx2 rendezvényről

Brad Sundberg, Michael Jackson egykori hangmérnöke járja a világot és szemináriumok keretében beszél arról, hogy Michael Jackson hogyan dolgozott a stúdióban. Ennek során demókat és egyéb felvételeket is bemutat közönségének, kérdésekre válaszol.  (Lásd: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Michael halálának ötödik évfordulóján Sundberg visszatért Los Angelesbe előadássorozatával és több napon át abban a stúdióban tartotta szemináriumát, amelyben Michael számos albuma készült. A Los Angeles-i előadássorozatnak vendégelőadói is voltak Michael további egykori munkatársai személyében. Az alábbi beszámolóban Brad Buxer, Michael Prince és Brian Vibberts előadásáról olvashattok egy rajongótól, aki ott volt. Cikkét eredetiben itt olvashatjátok: http://www.michaeljackson.ru/eng/brad-x2-evening-brad-buxer/.

A fenti cikk magyar fordítását pedig alább közlöm:

Egy kis stúdióban vagyunk, amely egy hangszer kölcsönző mellett áll a Sunset Bouleardon, Los Angelesben. A szoba tele van emberekkel, akik sorokba állított székeken ülnek egy alacsony színpad előtt. A színpadon Michael Jackson hangmérnök asszisztense és ennek a rendezvénynek a szervezője, Brad Sundberg, valamint barátja, a hangmérnök Brian Vibberts két magas bárszéken ül. Brad Buxer, aki sokáig Michael zenei igazgatója volt egy szintetizátor mögött ül. MJ későbbi éveinek hangmérnöke, Michael Prince a MacBook-ja képernyőjét nézi. Michael turnézó basszusgitárosa, Sam Simms még nem érkezett meg, ő majd kicsit később csatlakozik. Ezzel elkezdődik az utazás a múltba, tele sztorikkal és zenével.

A rendezvény minden vendége sokat tud mesélni azokról az évekről amelyek során Michaellel dolgozott, de ennek az estének a „sztárja” egyértelműen a férfi a szintetizátor mögött. Hiszen ezt a rendezvényt Bradx2-nek hívják és arról szól, hogy találkozunk ezzel a fickóval, aki visszahúzódva él és a nagyközönség számára alig ismert a rajongói közösségen kívül. Brad Buxerről, aki 17 évig volt Michael kreatív partnere, hangszerelője és zenei rendezője. A legtöbb MJ rajongó a 90-es évekből emlékezhet Buxerre, mint arra a fickóra, akinek Robert Plant stílusú szőke sörénye volt. (Buxer elárulja, hogy MJ volt az, aki ragaszkodott hozzá, hogy fesse szőkére a haját – miután feladta az eredeti tervet, hogy vörösre fesse!) Nos, azok a napok rég elmúltak. Ma Buxer rövid, természetes színű hajat visel, fekete nadrágot, laza inget – mint egy hétköznapi fickó, akiről sosem gyanítanád, hogy rockzenész. Nem beszél túl gyakran a munkájáról Michael Jacksonnal. Valójában Michael halála óta Buxer csak egy interjút adott – a francia rajongói magazinnak, a Black & White-nak 2009-ben. Most professzionális pilótaként dolgozik és a zeneszerzés mára inkább már csak hobbi a számára. Beleegyezett, hogy pusztán egy este erejéig találkozzon MJ rajongókkal, így számunkra ez a rendezvény egy meglehetősen exkluzív esemény.

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Balról jobbra: Brad Sundberg, Brad Buxer, Michael Prince, Brian Vibberts (Fotó: https://www.facebook.com/inthestudiowithmj )

Buxer félénknek és halk szavúnak tűnik elsőre, de hamar rájövünk, hogy társaságkedvelő és nyílt fickó. Nem viccelődik a rajongókkal, mint Brad Sundberg, vagy ha mégis viccel, akkor a viccei inkább ironikusak. Azzal kezdi, hogy arról mesél, hogy ő és Michael hogyan kezdtek együtt dolgozni. MJ a ’80-as évek végén vette őt észre Stevie Wonder együttesének egyik tagjaként és meghívta, hogy dolgozzon a Dangerous projekten. Azután Brad csatlakozott a Dangerous turnéhoz. Végül majdnem két évtizedig dolgoztak együtt – a színpadon, stúdiókban, Neverlanden, szállodákban, amelyekben Michael lakott élete különböző pontjain.

Brad Buxer és Michael a '80-as évek végén

Brad Buxer és Michael a ’80-as évek végén

Buxer emlékszik a luxuslakosztályaikra a New York-i Four Seasons Hotelben, ahol lefoglalták a teljes 34. emeletet. Emlékszik a Neverlanden töltött időre, látta Michael állatait az állatkertjében – a majmokat, az elefántokat, a lámákat és az őzt -, emlékszik arra, hogy túl sok cukrot evett a ranchen lévő moziban és hogy a motorjával Michael úszómedencéjének a szélén száguldozott (ami Michaelt kiborította). Ami Neverland ranchet illeti, Buxer megemlíti, hogy nem volt igazi lemezstúdió ott, így hordozható felszerelést kellett használniuk. Általában a ranchen dolgoztak ki dal ötleteket, majd elmentek egy professzionális stúdióba, hogy rendesen felvegyék.

Miután röviden érintettük a Blood On the Dance Floor-t, egy Teddy Riley dalt, amelyet egy DAT kazettáról kellett kinyerniük Montreux-ban, Svájcban, Buxer továbbmegy az ő személyes kollaborációira Michaellel. Eltérően azoktól a daloktól, amelyeket más producerek hoztak Michaelnek, a Braddel készült dalok Michael dalai és a legtöbb művészi hozzájárulását tartalmazzák.

Az első dal, amelyről Brad beszél az az In the Back, amelyet az Ultimate Collection-ön adtak ki 2004-ben. A dalt nem fejezték be a szövegét tekintve – többnyire Michael csak átdúdolja a verseket. Mindazonáltal Buxer ezt a dalt Michael zsenijének egy példájaként említi. Demonstrálja a dal struktúráját, elkezd ütemeket számolni: „Egy, kettő, három, négy”. Az első ütemmutató az első basszus ütemre esik és amint elszámol a hídig észrevesszük, hogy a híd is az első ütemmutatón kezdődik, ahogy kell. A szöveg azonban el van tolódva a zenéhez képest és nem illeszkedik ehhez a mintához. Buxer ezt úgy jellemzi, hogy „teljesen megfordított” struktúra és fordított zenei felütésről és leütésről beszél, de én nem vagyok zenész, csak úgy tudok rá utalni, mint „eltolódásra”. Buxer hangsúlyozza, hogy ezt a dalt teljesen Michael írta. Hogy alátámassza a szavait meghallgattat velünk egy audiót Michaeltől, amelyen azt magyarázza neki a telefonon, hogy a zenének pontosan hogyan kell hangoznia. Szokásos módján Michael minden részt a hangjával és a szájdobolásával mutat be: a dobokat, a basszust – és nagyon konkrét mindebben. Körülbelül 5 percet tölt el csak azzal, hogy elmagyarázza a dal bevezetőjét és aztán megkérdi: „Oké?”, mintha csak biztos akarna lenni abban, hogy a hangszerelő megértette mit vár tőle. Michael az egész dalt ezzel a „megfordított” struktúrával írta, mondja Buxer és ez megmutatja mekkora zseni volt. Senki nem tudta ezt megcsinálni, csak ő.

Az In the Back – egy befejezetlen dal

Aztán Buxer a Stranger in Moscow-ról beszél. Ebben a dalban van az ő legnagyobb hozzájárulása azok közül a dalok közül, amelyeken Michaellel dolgozott és Brad nem titkolja a tényt, hogy ez sokat jelent a számára. Felolvassa a dalról szóló teljes részt Joe Vogel könyvéből – a dal készítésének sztorija mára jól dokumentált. Noha Buxert nem tüntették fel az albumborítón, valójában a dal társszerzője és az ő nevéhez fűződnek az akkordok. Buxer elmondja, hogy ő és Michael kétféle módon tudott együtt dolgozni. Gyakran Michaelnek ott volt a melódia a fejében és Buxernek az volt a dolga, hogy ezt a melódiát lejátssza a zongorán, ahogy Michael „hallotta” azt és aztán megtalálja a megfelelő hangszerelést, amely illeszkedik a melódiához. Így készült a Heal the World, az In the Back, a Childhood, a Beautiful Girl és más dalok. A Stranger in Moscow-nál más volt a helyzet. Michael megkérte Bradet arra, hogy játsszon akkordokat amíg nem hallott köztük valami olyat, ami tetszett neki. És Buxer így állt elő a mára híres akkord progresszióval. Buxer azt mondja, hogy a teljes dalt 1,5-2 óra alatt írták meg és amikor kész lett, akkor alig akarta elhinni mi történt. „Valami olyasmit akartam mondani, hogy: ’Wow, most írtunk egy dalt együtt?’” – emlékszik vissza Buxer. „De aztán nem mondtam semmit.” Nem haragszik amiatt, mert a neve nem került rá az albumra. „Hibák előfordulnak.” – mondja – „Michael mindig nagyon nagylelkű volt hozzám.” Világos, hogy maga az élmény sokkal fontosabb a számára, mint a neve az albumborítón.

Stranger in Moscow

A másik dolog, amit Buxer megemlít a Stranger in Moscow-val kapcsolatban az a dob hang, amit MJ szájdobolásából (beatbox) készítettek úgy, hogy összevágták és összetömörítették a természetes hangját. Buxer elmondja, hogy Michellel gyakran használt szájdobolás-alapú dob hangokat, mert annyira fantasztikusan hangoztak.

A következő dal, amit tárgyalunk a Childhood. Tulajdonképpen pont a Childhood 20. évfordulóján – amint Brian Vibberts visszaemlékszik a dalt 1994. június 27-én vették fel. A Childhood egy másik olyan dal, amit teljesen Michael talált ki és írt meg – amint Buxer elmondja, eltartott neki egy ideig megtalálni hozzá a megfelelő hangszerelést. „Annyira édes dal.” – mondja – „Én nem írnék semmi ennyire édeset.” De Michael ismét nagyon konkrét volt abban, hogy mit akar hallani és tovább dolgozott Buxerrel, amíg ki nem préselte belőle a pont megfelelő akkordokat.

Egy rövid szünet után a beszélgetés a turnézásra és az élő showkra terelődik. Buxer elmagyarázza nekünk a zenei rendező munkáját: azt hogy gyakran előre fel kellett készülnie a showkra, miközben az együttes lent a szállodai bárban időzött és hogy hogyan adott instrukciókat a zenészeknek. Elmagyarázta, hogy a dalokat általában felgyorsították az élő showkban és a hangmagasságot lejjebb vitték, hogy a hangszereket visszahozzák a természetes hangzásukra. Nagyon kedves szavakat ejtett Michael gitárosáról, David Williamsről, aki elmondása szerint abszolút briliáns volt és vicces is. Buxer érinti a költségek témáját is és hogy az élő showk miért veszteségesek gyakran: öt repülőt kellett bérelniük a turnéhoz és őrült hotelszámlákat kellett kifizetni.

Buxer emlékszik néhány vicces pillanatra az élő koncertekről: hogy kellett Slasht kitolniuk a színpadra a Black or White alatt mert fogalma sem volt arról, hogy a dal mely pontján kell eljátszania a gitár szólóját. Vagy hogy Michael hogyan énekelte Brad nevét (“Brad, what you gonna do?”) a brunei koncerten, amikor Buxer az I Just Can’t Stop Loving You kivezetését hosszabban játszotta a szükségesnél.

Az alábbi videóban 5:00-nál látható a fent említett jelenet (a YoutTube nem engedi beágyazni): http://www.youtube.com/watch?v=FRypdXdZMWo

Elmesélt egy sztorit Bill Clintonról is (Buxer szerint a legkedvesebb fickó és Michael jó barátja), aki szaxofonon akart játszani a Black or White alatt a 2002-es Apolló színházbeli élő fellépés során. Buxernek még kellett is írnia számára egy szaxofon részt, ami nem igazán illett a dalhoz és végül nem használták fel.

Ahogy azt Brad Sundberg is gyakran megjegyzi, Buxer is említette, hogy Michael kibírhatatlanul hangosan hallgatott zenét. A színpadon az oldalsó hangfalak hangereje akkora volt, hogy fájdalmas volt közöttük lenni. De Buxer is azt mondja, hogy ennek ellenére sosem vett észre semmilyen halláskárosodást Michaelnél. Michael szerette a zenét fülsüketítően hallgatni, de amikor Buxer lejátszott neki egy finom vonós hangszerelést a telefonban MJ azt is ugyanolyan jól hallotta.

A kérdés-feleletek alatt valaki megkérdezte Buxert a Morphine című dalról – egy újabb mestermunka, amit Michael zseniálisan írt meg. Buxer azt mondta, hogy MJ azt akarta, hogy a dalban gépek és szívdobogás hangjai legyenek – valami olyasmi, ami „egy test az asztalon” érzését kelti.

Volt jó pár kérdés a szövegekről, de Buxer azt válaszolta, hogy nem is emlékszik arra, hogy a szövegeket mikor írta MJ. Gyakran a folyamat végén vagy az utolsó pillanatban, míg a munka nagy részét a zene tette ki.

Talán ez az egyik oka annak, hogy Buxer – Michael sok más munkatársához hasonlóan – miért nem szereti túlságosan Michael dalainak a remixeit és új hangszereléseit. „Michael egy zenei építész volt.” – mondta – „Ha úgy akarod látni az épületet, ahogy megálmodták, akkor meg kell tartanod az építészt.” Felhozta a Billie Jeant, egy olyan dalt, amelynek két basszus vonala van – ezt Michael szándékosan konstruálta meg így. Ha valaki más készítette volna ezt a zenét, vélekedett Brad, akkor nem így tett volna. Michael évekig dolgozott a dalain és igazán mindent beleadott abba, hogy olyan jóvá tegye a zenét amennyire csak lehetséges emberileg. Néha Buxer szerint Michael még más művészeket is kritizált amiért nem dolgozták ki a dalaikat a teljes potenciáljukig.

Michael és Brad Buxer

Michael és Brad Buxer

Buxer a beszélgetés alatt végig hangsúlyozta (és ezt Michael más kollégái is gyakran említik), hogy mind Michael, mind Stevie Wonder azt az alapelvet követte a zenében, hogy „a kevesebb több”. A dalt nem szabad túlzsúfolni hangokkal, nem szabad, hogy bármi több legyen benne, mint ami illik bele és ami jobbá teszi a dalt. Hogy demonstrálja ezt Buxer lejátszotta a Hollywood Tonight egy demóját számunkra – azt aminek gyilkos basszusa van és Michael szöveges instrukciói hallhatóak a híd helyén. „Hallgassátok meg ez mennyire tiszta!” És tényleg az volt. A közönség tapsolt.

A kedvenc emléke Michaelről? „Egymást kergetni a szálloda halljain keresztül. Gyorsan tudott futni… Csak lógni, zenét írni, dolgozni a dalain, beszélgetni, nevetni és csak jól érezni magunkat.”

Az ilyen szavak világítanak rá a leginkább arra, hogy az olyan emberek számára, mint Brad Buxer és más vendégek ezen a szemináriumon, Michael nem egy szupersztár volt, hanem munkatárs és egy drága barát. És ezen az estén azért jöttek össze, hogy megosszák a barátságuk emlékeit. Köszönjük Mr. Buxer, Mr. Prince, Mr. Vibberts és Mr. Simms, hogy hallhattuk ezeket az emlékeket. És természetesen hatalmas köszönet Mr. Brad Sundbergnek azért, hogy megszervezte ezt az egyedülálló rendezvényt.

Lásd még: Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Középen Brad Buxer

Középen Brad Buxer

Több demó is kiszivárgott az elmúlt napokban

Akik járnak Michael Jackson fórumokra azok találkozhattak az elmúlt napokban három most kiszivárgott Michael Jackson demóval.

Az első a Days In Gloucestershire című dal volt.

Damien Shields blogja szerint ezen a dalon 2004-ben kezdett el dolgozni Michael két munkatársával, Brad Buxerrel és Michael Prince-szel. Michael éppen a tárgyalására várt miután egy 13 éves fiú gyermekmolesztálással vádolta meg. A tárgyaláson bebizonyosodott a sztár ártatlansága, de a per nagyon megviselte. Neverlandi birtokán nem volt hajlandó visszaköltözni a főépületbe miután a hatóságok 70 sheriffel felforgatták házkutatás címén (nem találtak semmi terhelőt) és az egyik korábban vendégházként funkcionáló bungalóban lakott gyermekeivel 2004-05-ben. Buxer és Michael Prince is ott tartózkodott egy-egy bungalóban és ekkor kezdtek el dolgozni ezen a dalon egy olyan “stúdióban”, amit Prince állított fel az egyik kis ház fürdőszobájában.

Michael és Brad arról beszélgettek éppen, hogy mik azok a dolgok, amik felvidítják őket, ha szomorúak és ekkor mesélte el neki Michael, hogy gyerekkorában egy turné keretében még a Jackson 5-al járt egy szép helyen Angliában, aminek Gloucestershire a neve és ez az egyik legkedvesebb gyerekkori emléke.

A dalnak csak egy versszaka és refrénje van, amit MJ ismételget a dalban:

Ölelj, amint régen tetted
Amint régen tettük mielőtt találkoztunk az ősszel
Nem kaphatom vissza
Az ifjúságom elment
Tényleg mindenünk megvolt

Ölelj, amint régen tetted
Nyarak Gloucestershire-ben
A levegő megváltozott
A város már nem fénylik
benned/rólad (?)

Refrén:

Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Bárcsak
meglátnánk Gloucestershire-t
Újra

Nyilvánvalóan egy nagyon kezdetleges demó, ami nem alkalmas kereskedelmi forgalomba bocsátásra, legalábbis a szélesebb nagyközönség számára nem. Michael rajongói keménymagját persze az ilyen demók is nagyon érdeklik.

Korábban Teddy Riley is beszélt arról, hogy Michael hogyan készít “vázlatot” egy-egy dal ötletéről: “Bemegy (a stúdióba) és megcsinálja az első versszakot és a refrént és nem csinál rögtön második versszakot. Csak felvázolja az ötletet.”

Michael maga pedig így beszélt az alkotási folyamatáról: “Amikor írok azt csinálom, hogy először csinálok egy piszkozatot, egy durva verziót, csak hogy halljam a refrént, csak, hogy lássam mennyire tetszik a refrén. Ha működik számomra, amikor piszkozat, akkor tudom, hogy fog működni… Ugyanezt a folyamatot végigcsinálom minden dallal. A melódia a fontos. A melódia a legfontosabb. A melódia az ami meg tud engem ragadni és akkor továbbmegyek a következő lépésre.”

Ez a dal egy ilyen nagyon kezdetleges vázlat formájában maradt. Érdekesség egyébként, hogy Michael teljesen helytelenül ejti benne Gloucestershire nevét – úgy látszik néha még angol anyanyelvűeknek is nehéz bizonyos szavak kiejtése 🙂 .

Forrás: http://www.damienshields.com/jackson-5-visit-to-gloucestershire-inspires-unreleased-michael-jackson-recording-three-decades-later/

A másik kiszivárgott dal a People of the World.

Ez nem teljesen ismeretlen a Michael Jackson rajongók számára, hiszen sok-sok évvel korábban már hallhatták a japán J-Friends elnevezésű gyerekkórus előadásában. Michael 1998-ban írta a számukra jótékony céllal egy földrengést követően. Japán szöveget Yasushi Okimoto írt hozzá. A most kiszivárgott változat Michael demója, amin ő maga énekli a dalt, természetesen angol szöveggel. Ez is egy elég kezdetleges demó, sok helyen inkább csak dúdol benne MJ. Tematikailag és zeneileg is a Heal the Worldre emlékeztet. A J-Friends verziója japánban annak idején kislemezként is megjelent.

A harmadik kiszivárgott dal a Hollywood Tonight demója.

A Hollywood Tonight című dal az első posztumusz Michael Jackson albumon, a Michaelen jelent meg 2010-ben. Annak a verziónak Teddy Riley volt a producere – sokan úgy érezték elnagyolta a munkát, valamint hogy megváltoztatta Michael eredeti vízióját a dallal kapcsolatban. Például a Michael albumon kihagyták a szövegből a “because she’s only fifteen” (“mert még csak 15 éves”) sort abban a részben, ami arról szól, hogy a főszereplő lány a karrier érdekében mi mindenre hajlandó (például arra, hogy “forró trükköket adjon férfiaknak”). Nyilvánvaló, hogy a lány korára való utalást azért hagyták ki a posztumusz változatból, mert nem akarták, hogy a média valami mást interpretáljon bele a dalba, mint amiről szól. (Ha a They Don’t Care About Us-t antiszemitának tudták nyilvánítani, akkor sosem lehet alábecsülni a rosszindulatot.)

Az album verzióba belekerült egy rap betét is, amely arról szól, hogy a lánynak végül is sikerül megvalósítania hollywoodi álmát és sztár lesz, de ezt olyan áron, hogy most attól boldogtalan, hogy életét a paparazzik kereszttüzében éli. Ez a szöveg elviszi a dalt egy más irányba, mint amiről Michael eredeti verziója szól, amiben ez nincs benne. Olyan szempontól persze érthető a rap betét a dal közepén, hogy az a rész nem volt kész a demón – Michael itt csak elkiáltja magát, hogy “bridge!”, szöveges instrukciókat ad és “áriázik” egy kicsit. Persze attól, hogy kénytelenek voltak oda valamit beszúrni még nem feltétlenül kellett volna a dal témáját más irányba vinni, mint amiről eredetileg szólt. Pláne, hogy Michael még hátra is hagyott egy szöveget a bridge-hez:

She doesn’t even have a ticket
She doesn’t even have a way back home
She’s lost and she’s alone
There’s no place for her to go
She is young and she is cold
Just like her father told her so”

Még jegye sincs
Még haza sem tud menni
Elveszett és egyedül van
Nem tud sehová sem menni
Fiatal és fázik
Ahogy az apja megmondta neki

A videó alapján is úgy tűnik, hogy azok, akik poszthumusz meghatározták a dal sorsát szerettek volna egy valamivel vidámabb történetet kihozni abból a dalból, amely azonban eredetileg pont nem egy vidám hollywoodi sikersztori és nem is egy High School Musical – éppen ellenkezőleg. Az eredeti dal hollywoodi álom csábításának buktatóiról szól és nincs feloldozás happy enddel a végén – és nem azért mert sztárként paparazzik követik a lányt. Michael verziójában a lányból eleve sohasem lesz sztár.

Mivel a demó befejezetlen valamit kellett vele kezdeni, ha ki akarták adni – új hangszerelést csinálni stb., de sok rajongó valószínűleg jobban örült volna, ha művészileg jobban tiszteletben tartották volna Michaelt és hűségesebbek lettek volna az eredeti elképzeléseihez.

A Hollywood Tonight demóján sok éven át dolgozgatott Michael – nagyrészt 1999-ben, de néhány hónappal a halála előtt, 2008 októberében készült a legutolsó változat.

Állítólag a napokban várható további néhány demó kiszivárogtatása.

Invincible (album)

InvincibleMegjelenés: 2001. október 30.

A felvétel ideje: 1997. október-2001. augusztus

A felvétel helye: Montreux (Svájc), Norfolk (Virgina, USA), Los Angeles, New York, Hit Factory (Miami, USA)

Kislemezei: You Rock My World, Cry, Speechless (kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban csak Dél-Koreában), Butterflies (kizárólag az USA-ban)

Stílus: pop, R&B, indusztriális funk, soul, hip-hop

Kiadó: Epic

Az Invincible a Spotify-on:

A 2001-ben megjelent Invincible Michael Jackson utolsó stúdióalbuma (nem számítva a posztumusz albumokat). Kiadását eredetileg 1999. november 9-re tűzték ki, de csaknem két évet csúszott. A ’90-es évek második felétől az album kiadásáig Michael rengeteg dalon dolgozott sok producerrel és társszerzővel, s ezek a munkák a legkülönfélébb irányokba vitték el zeneileg. Bár ezek közül az együttműködések közül sok nem került fel végül az albumra, de az az anyag ami felkerült is minden addiginál több együttműködőt vonultatott fel – és vannak akik szerint éppen ez az album gyengéje.

Producerként és társszerzőként ismét megjelent Teddy Riley (Heaven Can Wait, 2000 Watts, Don’t Walk Away, Whatever Happens), R. Kelly (Cry) és Babyface (You Are My Life). Ezen kívül jöttek újak is, mint Dr. Freeze (Break of Dawn), valamint Andre Harris és Marsha Ambrosius (Butterflies). Michael a legtöbb dalban közreműködött társszerzőként, de egyedül csak kettőt szerzett (Speechless, The Lost Children). Az album meghatározó vonulatát azonban a Rodney „Darkchild” Jerkinsszel közösen készített anyag adja (Unbreakable, Heartbreaker, Invincible, You Rock My World, Privacy, Threatened). Hangmérnökként továbbra is közreműködött Bruce Swedien, a vendégzenészek között pedig olyanok szerepeltek, mint Carlos Santana, Slash, Brandy, Fats, Marsha Ambrosius, Andraé Crouch and the Andraé Crouch Singers, vagy éppen – posztumusz, egy az I Can’t Stop The Reign című dalából vett részlet révén – The Notorious B.I.G., aki még életében szerepelt a HIStory albumon is.

Érdekesség, hogy a Neptunes nevű producer-duó (Pharrell Williams, Chad Hugo) is felajánlott néhány dalt az albumhoz, de ezek nem kerültek rá. Ezek a Michael által visszautasított dalok (Rock Your Body, Senorita) alkották az alapját később Justin Timberlake Justified című debütáló szóló albumának. Erősen érződik rajtuk Michael korábbi munkáinak, különösen az Off The Wallnak és a Thrillernek a hatása (a Neptunes beszélt is erről a hatásról), de Michael szemszögéből ez önismétlés lett volna, így ezt az irányt elvetette.

Többszöri elhalasztás után a Sony végül a sarkára állt és parancsba adta Michaelnek, hogy az albumnak 2001 októberében meg kell jelennie. A promóció bevezetése volt az a New York-i Madison Square Gardenben megtartott két koncert 2001. szeptember 7-én és 10-én, amelyen Michael szóló pályafutásának 30. évfordulóját ünnepelték és amelyen rajta és testvérein kívül számos régi és aktuális sztár fellépett. A második koncertet követő reggelen, szeptember 11-én azonban terrortámadás érte a New York-i World Trade Center két ikertornyát és a szórakoztatóipar eseményei természetesen a háttérbe szorultak.

invincible 5 colorsAz Invincible 2001. október 30-án jelent meg – eredetileg öt különböző színű albumborítóval (zöld, kék, sárga, piros, fehér), de a színesek ma már gyűjtői daraboknak számítanak.

Az album az első helyen nyitott a legtöbb jelentős slágerlistán – beleértve az USA-t és az Egyesült Királyságot is, de a néhány hónappal korábban, 2001 augusztusában, kiadott első kislemez, a You Rock My World langyos fogadtatásban részesült – az Egyesült Államokban mindössze a 10. helyig jutott, a Paul Hunter által rendezett videót pedig sokan azzal bírálták, hogy a Smooth Criminal ismétlése.

Hozzá közeli munkatársak szerint maga Michael sem volt elégedett sem a videóval, sem pedig azzal, hogy a lemeztársaság a You Rock My World-öt választotta az album bevezető kislemezéül. Ő maga az Unbreakable-t szerette volna és ez valószínűleg tényleg jobb választás is lett volna, de a Sony ragaszkodott a kevésbé kihívó You Rock My World-höz. 2001 decemberében a második kislemez kiválasztásánál sem Michael akarata érvényesült. A Sony ezúttal is egy általa biztonságosnak vélt dal, az R. Kelly által írt Cry mellett döntött. Michael tiltakozásul nem jelent meg a hozzá készült videoklipben. Ezzel gyakorlatilag véget is ért az album promóciója – alig több, mint egy hónappal a megjelenése után. 2002 februárjában ugyan kiadták még róla kislemezként a Butterflies-t, de videoklip és promóció nélkül és csak az Egyesült Államokban. A dalban rejlő potenciált azonban jelzi, hogy még így is a 14. helyig jutott az amerikai fő slágerlistán és öt hetet töltött az R&B/Hip-Hop slágerlista második helyén. Sőt, még a Heaven Can Wait is felkerült utóbbi slágerlista alsóbb régióiba, annak ellenére, hogy kislemezként ki sem adták.

Ezek a folyamatok a részei voltak annak a viaskodásnak, amely kialakult Michael és a Sony akkori elnöke, Tommy Mottola között. A viszony annyira elmérgesedett, hogy Michael azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a Sony-t és több alkalommal nyilvánosan bírálta a lemeztársaságot, s különösen személy szerint Mottolát. Az sem segítette az albumot, hogy Michael korábbi albumaival ellentétben ezt turné sem kísérte.

Az üzletpolitikán túlmenően, ami pusztán a művészi oldalt illeti, az Invincible Michael legmegosztóbb albuma a rajongótáboron belül is. Kritikusai szerint nem elég fókuszált, kiegyensúlyozatlan és a túl sok társ producer és társszerző miatt a sok bába közt elveszett a gyerek – és a klasszikus Jackson-hangzás. Talán Michael valóban motiválatlanabb volt, mint korábban, s a többi felnőttkori szóló albumához képest kevésbé volt igazán a sajátja ez az album. Sokan úgy vélték, hogy jobban tette volna, ha csak egy vagy két társ producerrel és társszerzővel dolgozik, vagy pedig ha ő maga több dalt ír egyedül, amint azt a korábbi albumain tette. Mások szerint azonban az Invincible egy méltatlanul alulértékelt album, amely a Sony és Jackson közötti viaskodás áldozatául esett.

Az biztos, hogy több lehetőség volt benne, mint amennyit végül is kihoztak belőle. Vannak gyengébb pillanatai, de vannak olyan dalok is, amelyekért kár, hogy viszonylag ismeretlenek maradtak a szélesebb nagyközönség előtt – olyan dalok, amelyek sokkal erősebbek, mint a kislemezként kiadott és videóval promótált You Rock My World vagy Cry. Azt pedig általában az album bírálói is elismerik, hogy Michael vokáljára az Invincible-en sem lehet panasz, sőt az élettapasztalat minden addiginál kifejezőbbé teszi azt.

Tematikailag az album kevésbé konfrontálódó, mint a HIStory, de azért itt is megjelenik a kihívó dac (Unbreakable), a média kritikája (Privacy), vagy – mintegy a Blood on the Dance Floor folytatásaként – a horror történetbe csomagolt társadalomkritika (Threatened). Ezektől eltekintve azonban Michael nagyrészt hagyományosabb R&B témákhoz nyúl (szerelem, szerelmi csalódás, kapcsolatok, szex). Az Invincible kiadásakor Michael már kétszeres apa volt, így találunk az albumon egy a gyermekeihez szóló balladát is (You Are My Life), ami nem tartozik az album legerősebb dalai közé, de személyes okokból érthető a felkerülése.

Rodney Jerkins, az album egyik fő producere

Rodney Jerkins, az album egyik producere

Zeneileg az Invincible az R&B, az indusztriális funk, a soul, a pop és a hip-hop területein mozog. „Egyfajta visszatérés ahhoz a szolid és ragályos R&B-hez, amely Jackson legjobb felvételeit fémjelezte a fivéreivel és „felnőtt” debütálásakor az Off The Wallon.[1] – írta a kritikus Mark Anthony Neal.

Egy másik kritikus, Robert Christgau  pedig úgy vélte, hogy sok kritikustársa nem áll elég nyitottan Jacksonhoz, pedig még mindig tud újat mutatni: „Azt a tényt, hogy Michael Jackson egy nagyszerű zenész manapság gyakran elfelejtik. Jelen időt használok, mert a) a képességei nem csorbultak és b) csak Frank Kogan (egy másik kritikus – a ford.) hallgatta elég szenvedélymentesen (az albumot) ahhoz, hogy megjegyezze ezekkel a képességekkel új dolgokat csinál – a funkja acélosabb, a balladái légiesebbek – mindkettő nyugtalanító mértékig.” [2]

Bár Jonathan Harris alábbi kritikája pontatlan amikor azt állítja, hogy az Invincible volt Michael első albuma teljesen új anyaggal az 1991-es Dangerous óta, hiszen az 1995-ös HIStory 14 új dalt tartalmazott, de tíz év távlatában, 2011-ben úgy ítéli meg, hogy az Invincible sokkal nagyobb figyelmet érdemel, mint amit általában kap: “A kihívás, amivel az Invincible-nek szembe kellett néznie (mivel ez volt Jackson első albuma négy év óta, és az 1991-es Dangerous óta az első albuma teljesen új anyaggal) az volt, hogy hihetetlen várakozásoknak, eladási elvárásoknak kellett megfelelnie, magában kellett foglalnia több különböző stílust, amit Jackson érintett addig a karrierje során, ezt jól kellett csinálnia, ízlésesen bemutatnia egy új generációnak, miközben ki kellett elégítenie Jackson korábbi rajongóinak a generációit is. Sok tekintetben néhányak szemében az Invincible-nek Off The Wallnak, Thrillernek, Badnek, Dangerous-nek, HIStory-nak és Blood on the Dance Floornak kellett lennie egyszerre, ráadásul be kellett mutatnia egy teljesen új hangzást, ami egyedi volt, mégis kortárs. Bármennyire kegyetlen és látszólag teljesíthetetlen is ez a feladat, furcsa módon az Invincible-nek sikerül ezt megvalósítania, de elkerülhetetlen (a feladat nagyságát figyelembe véve), hogy közben van rajta néhány ballépés is. Egy kicsit több gyors dal jó lett volna, Jackson védjegy vokális technikáinak a hiánya vagy elnyomása egy kicsit túl nyilvánvaló (nagyon kevés ‘hehe’ és ‘hoohoo’ van itt például Jackson korábbi albumaihoz képest) és a dalok sorrendjének elrendezése nem tesz szívességet a zenének. Összességében azonban az Invincible briliáns munka. Azzal, hogy minden dal pop tökéletességre hangolt, 16 felvételével és több, mint 77 perces hosszával rengeteg zene van rajta, amit szerethet az ember függetlenül attól, hogy a Pop Királyának melyik korszakát vagy stílusát élvezi. Az Invincible ráadásul jól is öregedett. Jackson bölcsen nem alkalmazkodott az akkori korszak popzenei hangzásához, s emiatt az Invincible ma is olyan friss és átfogó, mint azon a napon, amikor kiadták.” [3]

Az albumot egy Grammy-díjra jelölték a You Rock My World révén a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, de nem kapta meg.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Unbreakable (rap performed by The Notorious B.I.G.) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne, Robert Smith Michael Jackson, Rodney Jerkins
2. Heartbreaker (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Mischke, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
3. Invincible (rap performed by Fats) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Norman Gregg Michael Jackson, Rodney Jerkins
4. Break of Dawn Dr. Freeze, Michael Jackson Michael Jackson, Dr. Freeze
5. Heaven Can Wait Michael Jackson, Teddy Riley, Andreao Heard, Nate Smith, Teron Beal, Eritza Laues, Kenny Quiller Michael Jackson, Teddy Riley
6. You Rock My World Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Michael Jackson, Rodney Jerkins
7. Butterflies Andre Harris, Marsha Ambrosius Michael Jackson, Andre Harris
8. Speechless Michael Jackson Michael Jackson
9. 2000 Watts Michael Jackson, Teddy Riley, Tyrese Gibson, Jaron Henson Michael Jackson, Teddy Riley
10. You Are My Life Michael Jackson, Babyface, Carole Bayer Sager, John McClain Michael Jackson, Babyface
11. Privacy (featuring Slash) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Bernard Bell Michael Jackson, Rodney Jerkins
12. Don’t Walk Away Michael Jackson, Teddy Riley, Richard Carlton Stites, Reed Vertelney Michael Jackson, Teddy Riley
13. Cry R. Kelly Michael Jackson, R. Kelly
14. The Lost Children Michael Jackson Michael Jackson
15. Whatever Happens (featuring Carlos Santana) Michael Jackson, Teddy Riley, Gil Cang, Jasmine Quay, Geoffrey Williams Michael Jackson, Teddy Riley
16. Threatened Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels Michael Jackson, Rodney Jerkins

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Can’t Get Your Weight Off of Me, Escape, We’ve Had Enough (utóbbi megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), (I Can’t Make It) Another Day (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Beautiful Girl (demója megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), The Way You Love Me (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon, majd egy másik mixben a posztumusz kiadott Michael című albumon), Hollywood Tonight (megjelent a posztumusz kiadott Michael című albumon), Blue Gangsta, A Place With No Name, Fall Again (demója megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collectionon), I Have This Dream, What More Can I Give (digitálisan letölthető formátumban megjelent 2003-ban), One More Chance (megjelent a a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection korlátozott számú japán kiadásán), Shout, Slave To The Rhythm, Thank Heaven, That, Belong 2, Stop The War, Vibrat(i)onist, Kick It, Get Around, Maybe We Can Do It, Pressure, Seduction, The Pain.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 4.
Kanada: 3.
Spanyolország: 2.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 8 millió

Ebből

  • USA: 2 millió

Források:

[1] Mark Anthony Neal – The Return of the Scarecrow (Seeinblack.com, 2001. december 21.)
[2] Robert Christgau – Review of Invincible (Consumer Guide Reviews, 2001 október)
[3] Jonathan Harris – Michael Jackson’s ‘Invincible’: 10 Years Later (Examiner.com, 2011. október 31.)
http://www.examiner.com/article/michael-jackson-s-invincible-10-years-later

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)
http://www.mjtunes.com/modules/mydownloads/singlefile.php?lid=954

Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (album)

BloodOnTheDanceFloor

.

Megjelenés: 1997. május 20.

A felvétel ideje: 1991-1997

Kislemezei: Blood on the Dance Floor, HIStory/Ghosts, Is It Scary (utóbbi kizárólag promóciós kislemezként, kereskedelmi forgalomban nem)

Stílus: pop, R&B, funk, indusztriális, new jack swing, gót, house, techno

Kiadó: Epic

.

(Az albumot hibrid mivolta miatt felsoroltam Michael remix és stúdióalbumai között is, így mindkét helyről ide vezet a link.)

A Blood on the Dance Floor a Spotify-on:

A Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix című album egy hibrid album, amelyet nehéz besorolni. Tizenhárom dalából nyolc a HIStory album dalainak különféle dance remixei, de van rajta öt új dal is, amelyek korábban még sehol nem jelentek meg. Általában a remix albumok kategóriájába sorolják, de van aki az öt új dal miatt, amelyek fontos darabjai Michael Jackson pályafutásának, számon tartja a stúdióalbumai sorában is.

Michael EP-ként (Extended Play) szerette volna kiadni az öt új dalt és talán ez is lett volna a legjobb megoldás, ám lemezcége a Sony ragaszkodott a remixekhez és ahhoz, hogy azokkal kiegészítve albumként jelenjen meg a Blood on the Dance Floor. Amint azt egy rajongói magazinnak adott interjúban a ’90-es évek végén elárulta, maga Michael sem volt oda a remixekért: “A legkevesebb amit mondhatok, hogy nem tetszenek… nem tetszik, hogy jönnek és teljesen megváltoztatják a dalaimat. De a Sony azt mondja a srácok imádják a remixeket…” [1]

A Blood on the Dance Floor érdekesebb részét kétségtelenül az album első öt dala – az öt új dal – képezi. Annak ellenére, hogy a címadó dal jól táncolható, valójában ezen az albumon nincs örömzene és nincsenek himnuszok sem. Tematikailag az egész album sötét tónusú és pesszimista, amelyen egy kiábrándult Michael Jackson énekel a társadalmi dekadenciáról. A címadó dal – amely eredetileg az 1991-es Dangerous albumra készült, de arra nem került fel – a partnerek felelőtlen váltogatásáról szól, melynek során a főszereplő összeakad egy veszélyes nővel, aki meggyilkolja őt a táncparketten. A kapcsolatok elsekélyesedéséről, felszínessé válásáról, a megcsalásról szól a Superfly Sister című dal is. A Morphine-ban Michael saját gyógyszerfüggőségéről énekel zenei megoldásokkal és ellenpontozással ábrázolva a fizikai és pszichikai fájdalmat és a drog átmeneti enyhülést hozó hatását, hogy aztán annak elmúltával ismét visszacsöppenjen a rideg valóságba. A Ghosts és az Is It Scary két metaforikus horror, amelyek furcsa módon bizonyos szövegrészeken még osztoznak is. “Ezekben Jackson egy tükröt tart a társadalom elé, amely őt megveti, és arra kéri, hogy lássa meg a saját groteszk tükörképét. „Ijesztő-e ez a számodra?” – kérdezi. A dalok és kísérő vizuális megjelenítésük nem csupán roppant öntudatosak, de arról árulkodnak, hogy szerzője tisztán érti az őt körülvevő és kísértő toxikus erőket.” [2]

Zeneileg az első öt dal a pop, a funk, az indusztriális funk, a new jack swing, az R&B és a gót területein mozog, míg a remixek nagyrészt house és techno verzióban dolgozzák fel a HIStory album nyolc dalát. Azoknak, akik szeretik a remixeket ezek is érdekesek lehetnek annak ellenére, hogy nem MJ vízióját képviselik az adott dalokról, hanem olyan producerekéit, mint Jimmy Jam és Terry Lewis, Tony Moran, Frankie Knuckles vagy Wyclef Jean. Az első öt dal elkészítésében és felvételében Michael segítségére olyan régi munkatársai voltak, mint Teddy Riley, Brad Buxer, Bryan Loren vagy Bill Bottrell. Az Is It Scary társszerzői Jimmy Jam és Terry Lewis voltak.

Az album 1997. május 20-án jelent meg, kevesebb, mint két évvel a HIStory után, mintegy annak a kiegészítéseként, amint arra a teljes címe is utal. Az Egyesült Államokban egyáltalán nem promótálták, így a Billboard fő album slágerlistáján csak a 24. helyig jutott, az R&B slágerlistán pedig a 12. helyig, de több más országban – többek között az Egyesült Királyságban – Nr. 1. volt. Kislemezként, videoklippel támogatva elsőként a címadó dalt adták ki, amely az albumhoz hasonlóan sikeres volt az USA-n kívül (az Egyesült Királyságban Nr. 1.), míg az USA-ban promóció hiányában szinte észrevétlen maradt. A második kislemez a HIStory című dal Tony Moran által készített remixe és a Ghosts volt dupla A-oldalas kislemezként – előbbi dalhoz készült külön videó. Itt kell megemlíteni Michael szintén 1997 májusában megjelent csaknem 40 perces zenés-táncos kisfilmjét, a Ghosts-ot, amelyben a Blood on the Dance Floor albumról a Ghosts és az Is It Scary, a HIStory-ról pedig a 2 Bad hangzik el.

A New York-i zene- és filmkritikus, Armond White úgy vélte: „Az éneke még soha nem volt annyira fájdalommal teli és merész, mint új anyagot jelentő első öt dalban. A Blood on the Dance Floor egy kiengesztelhetetlen intelligencia vitalitásával rendelkezik… egy kihívás az ártalmatlan fekete popzene koncepciójával szemben.”  [3]

Neil Strauss, a New York Times kritikusa pedig azt írta a Blood on the Dance Floor új dalairól: „Igazi fájdalom és pátosz van ezekben az új dalokban… Jackson fájdalma gyakran a világ mulatsága és ez valószínűleg igaz az új dalaira is, amelyek a fájdalomcsillapítókon, a szexuális promiszkuitáson és a nyilvános imázson rágódnak. Sok dalban Jackson olyan, mint az Elefántember, aki azt kiabálja, hogy ő is emberi lény… Alkalmazkodva Jackson sötétebb hangulatához, a zene is dühösebb és haragosabb lett. A fémlemezekként ropogó ütemekkel és a sűrített gáz módjára sziszegő szintetizátorokkal ez indusztriális funk… kreatív értelemben Jackson új területre lépett.” [4]

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Blood on the Dance Floor Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
2. Morphine Michael Jackson Michael Jackson
3. Superfly Sister Michael Jackson, Bryan Loren Michael Jackson
4. Ghosts Michael Jackson, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley
5. Is It Scary Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson
6. Scream Louder (Flyte Tyme Remix) (duet with Janet Jackson) James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson James Harris III, Terry Lewis, Michael Jackson, Janet Jackson
7. Money (Fire Island Radio Edit) Michael Jackson Michael Jackson, Terry Farley, Pete Heller
8. 2 Bad (Refugee Camp Mix) Michael Jackson, Bruce Swedien, René Moore, Dallas Austin Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Bruce Swedien, René Moore, Te-Bass, Pras
9. Stranger in Moscow (Tee’s In-House Club Mix) Michael Jackson Michael Jackson, Todd Terry
10. This Time Around (D.M. Radio Mix) Michael Jackson, Dallas Austin, Bruce Swedien, René Moore Dallas Austin, Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer), René Moore (társ producer), David Morales
11. Earth Song (Hani’s Club Experience) Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell (társ producer), David Foster
12. You Are Not Alone (Classic Club Mix) R. Kelly R. Kelly, Michael Jackson, Frankie Knuckles, Satoshi Tomiie
13. HIStory (Tony Moran’s HIStory Lesson) Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis Michael Jackson, James Harris III, Terry Lewis, Tony Moran, Bob Rosa

Eredetileg tervezték az albumon az On The Line, az In The Back (mindkettő demója végül megjelent a 2004-ben kiadott The Ultimate Collection-ön) és a Tabloid Junkie egy remixének megjelenését is.

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 24.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 2.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 16.
Spanyolország: 1.
Németország: 2.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 6 millió

Ebből

  • USA: 1 millió

Források:

[1] Interjú Michael Jacksonnal – Black and White magazin (a belinkelt cikk 1996 júliusára teszi a beszélgetés időpontját, de ez nem lehet helyes, mivel a beszélgetésben szó van Michael Jackson kisfiáról, aki 1997. február 13-án született, a Blood on the Dance Floor album pedig 1997 májusában jelent meg)
http://maljas.republika.pl/wywiady/bw.html
[2] Joseph Vogel – “Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?” – Michael Jackson kulturális meggyalázása (Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop, 2012. július 4.)
https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/10/28/en-vagyok-a-fenevad-akit-vizualizaltal-michael-jackson-kulturalis-meggyalazasa/
[3] Armond White – Keep Moving: The Michael Jackson Chronicles (2009. augusztus)
[4] Neil Strauss – Review of Blood on the Dance Floor: HIStory in the Mix (New York Times, 1997. május 20.)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Rob Hoffman (Robmix) emlékei Michael Jacksonról

Az alábbi beszámolót, illetve sztorikat Robert Hoffman (Robmix) osztotta meg a hangmérnökök, zenei technikusok által látogatott Gearslutz internetes fórumon.  Hoffman a HIStory című albumon dolgozott együtt Michael Jacksonnal technikusként.

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

Felső sor: Craig, Andrew Scheps, Rob Hoffman, Brad Sundberg, Matt Forger
Alsó sor: Bruce Swedien, Michael Jackson, Eddie Delena

“Elég szerencsés voltam ahhoz, hogy MJ-vel dolgozzam a pályafutásom korai szakaszában. Hihetetlen művész volt. Tehetséges a legvadabb álmainkon is túl. Roppant nagylelkű és szorgalmas. A New York-i Hit Factory-ban asszisztensből váltam szabadúszó hangmérnökké [Bruce] Swedien és MJ felügyelete alatt. Úgy volt, hogy Los Angeles-ben kezdenek, amikor a Northridge-i földrengés bekövetkezett, ezért átköltöztek New Yorkba. Az egyik szoba teljesen Bruce-é volt, a másik az író szoba volt. Én eleinte Bruce szerzőtársának René Moore-nak voltam az asszisztense. Készítettem dolgokat Renével és Bruce bejött és elmondta mit csináltam rosszul, ott ült néhány órát és kiigazított minket. Pár hónap után MJ is megérkezett és a teljes turnéfelszerelés is Brad Buxerrel, Andrew Schepsszel és Eddie Delenával. Tovább asszisztáltam nekik, amíg az egész csapat vissza nem költözött LA-be – ahová úgy döntöttek engem is visznek magukkal. Napközben Bruce-nak asszisztáltam, éjjel segítettem minden másban, amiben tudtam – asszisztáltam, hangmérnöki munkát végeztem, programoztam és egy dalban még gitároztam is. Két szobánk volt a Record One-ban és két szobánk Larrabee-ben, ahol találkoztam Johnnal. New Yorkban egy ponton gyakorlatilag az összes szobát elfoglaltuk a Hit Factory-ban. A csapat nagyszerű volt és nagyon sokat tanultam tőlük. Tanultam a hangmérnöki munkáról Bruce Swedientől, Johntól és Eddie-től és olyan producerekkel dolgoztam együtt, mint MJ, [Jimmy] Jam és [Terry] Lewis, Babyface, David Foster, Teddy Riley és Dallas Austin.

Tulajdonképpen először megkértek, hogy távozzak a projektből, mert túl sok ember volt ott és MJ nem ismert engem. Szerencsére 10 nap múlva visszavettek. A zárópartin MJ nagyon szabadkozott emiatt és kifejezte a háláját. Igazán a legőszintébb ember, akivel csak találkozhatsz.

Néhány emlék össze-vissza:

Egy reggel MJ bejött egy új dallal, amit éjszaka írt. Behívtunk egy gitárost és Michael elénekelte neki minden akkord minden hangjegyét. „Itt az első akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy. Itt a második akkord első hangjegye, második hangjegy, harmadik hangjegy” stb. stb. Aztán tanúi lehettünk a legszívbőljövőbb, legmélyebb vokális előadásnak, élőben ott a kontroll szobában egy SM57 mikrofonon keresztül.

Elénekelt nekünk egy teljes vonós hangszerelést, minden részt. Steve Porcaro egyszer elmesélte nekem, hogy ő már tanúja volt ennek MJ-től a vonós részleggel a szobában. Minden a fejében volt, a harmónia és minden. Nem csupán kis nyolcütemes loop ötletek, hanem felénekelte a teljes hangszerelést egy mini magnetofonra a szünetekkel és a töltelékekkel (fillekkel).

Egyszer Michael mérges volt a projekt egyik producerére, mert mindenkivel borzasztóan bánt. Ahelyett, hogy jelenetet rendezett volna és kirúgta volna a fickót Michael behívta az irodájába és az egyik biztonsági embere egy süteményt nyomott az arcába. További intézkedésre nem volt szükség…

A Smile felvételei alatt a HIStory albumon Bruce úgy gondolta, hogy nagyszerű lenne, ha Michael élőben énekelne a zenekarral. De persze ezt nem mondtuk el a zenekar tagjainak. Leültettük [MJ-t] egy fülkébe oldalt. A zenekar próbált egy kicsit vokál nélkül, aztán az első felvételen Michael énekelt és ők majdnem leájultak a székről.

A beatboxa páratlan volt, az időzítése pedig nevetségesen jó.

A harmónia iránti érzéke hihetetlen volt. Soha egy rossz hang, még a légzése is tökéletesen időzített volt.

Egyszer egy szünetben azt hiszem az OJ [Simpson] féle káoszt néztük a tévében, közben pedig egy tévéműsor róla is beszélt – azt mondták, hogy Európában van valami kisfiúval. Ott ültem a fickó mellett miközben a hírekben ilyen szarokat találtak ki. Rám nézett és csak annyit mondott: „Ezzel kell együtt élnem.”

Közel 3 évig dolgoztam vele, egyetlen egyszer sem kérdőjeleztem meg az erkölcseit és soha nem hittem el az ellene felhozott vádakat. Pedig akkor még nem is voltam rajongó. Láttam érintkezni a fivérei gyerekeivel, más emberek gyerekeivel és egy ponton a saját barátnőm gyerekeivel. Eltöltöttem egy napot velük együtt Neverlanden. Egy teljesen hihetetlen ember, aki mindig azt kereste, hogy hogyan tehetné minden gyerek életét jobbá. Neverlanden minden hétvégét más-más gyerekcsoportnak dedikáltak: AIDS-es gyerekeknek, rákos gyerekeknek stb. és legtöbbször ő ott sem volt.

Egyszerűen a gyerekkorát élte, amiben soha nem volt része. Sok tekintetben soha nem nőtt fel.

Jimmy Jamnek és Terry Lewisnak asszisztáltam, amikor a Scream háttérvokálját vették fel MJ-vel és Janettel. Csodálatos volt amikor ők ketten együtt énekeltek. Szuper profi, egy rossz hang nélkül. Egyik rész a másik után. Amikor szünetet tartottak, akkor színházi dalokat énekeltek, amiket gyerekkorukban énekeltek. Ismét tökéletes harmónia. MJ nem volt hajlandó énekelni a „stop fucking with me” részt, mert NEM káromkodott.

Én kezeltem a szalagot, amikor a Stranger in Moscow háttérvokálját vették fel. Ijesztően jó volt. Michael ki-be sétált a szótagokon, újrarendezte a hangjegyeket és az időzítést miközben énekelte. Akkoriban nem volt Pro Tools csak két inch-es szalag és az én közreműködésem.

Véletlenül letöröltem egy élő billentyűs részt amit feljátszott egy este. Másnap reggel bejött, újra feljátszotta és soha nem mondott egy szót sem róla.

Ott voltam, amikor Lisa Marie [Presley] vele volt. Olyanok voltak, mint két szerelmes gyerek. Mindig fogták egymás kezét. [Lisa Marie] elég sokat lógott a stúdióban egy ideig. Soha nem kérdőjeleztem meg az egymás iránti szerelmüket.

’94 nyarán felvettünk egy karácsonyi dalt, amihez szükség volt egy gyerekkórusra. Michael ragaszkodott hozzá, hogy az egész stúdiót dekorálják ki karácsonyi fényekkel, karácsonyfával, műhóval és szánnal a felvétel idejére. És mindenkinek vett ajándékot.

A HIStory felvételinek utolsó hétvégéjén odajött hozzám és Eddie Delenához és azt mondta: „Sajnálom, de nem hiszem, hogy bármelyikünk sokat fog aludni ezen a hétvégén. Sok dolgunk van és hétfő reggel Bernie-hez kell mennünk.” Ott maradt a stúdióban egész idő alatt, énekelt és kevert. Eltölthettem vele néhány csendes pillanatot az alatt az idő alatt. Egy éjszaka John Lennonról beszélgettünk miközben ő arra készült, hogy a lemez utolsó vokálját is felvegye – a grandiózus ad-libeket az Earth Song végén. Elmeséltem neki annak a történetét, hogy John Lennon betegen énekelte fel a Twist and Shout-ot és noha sok ember azt hitte a hatás kedvéért üvölt, valójában a hangja mondta fel a szolgálatot. Ez nagyon tetszett neki, bement és kiénekelte a lelkét.

Aznap késő éjjel miközben kevertünk mindenki elhagyta a szobát, hogy MJ feltekerhesse a hangerőt. Ez gyakori dolog volt a keverések alatt, én meg ottmaradtam a szobában füldugóval és a kezeimmel a füleimen arra az esetre, ha szüksége lenne valamire. Ezen az éjszakán le volt kapcsolva minden villany és észrevettük, hogy valami kék fény időnként felvillan a szobában a felvétel visszajátszása alatt. Néhány pillanat múlva láttuk, hogy az egyik hangfal lövellt kék lángokat. MJ-nek ez nagyon tetszett és feltekerte az összes gombot…

MJ szerette a forró vizet éneklés közben. Úgy értem az igazán forrót!!!! Ez arra a pontra jutott, hogy műanyag kanalakat olvasztottam szét, hogy teszteljem.

Bruce és én beszélgettünk arról, ahogy minden nap a stúdióba mentünk New York City-ben és hogy milyen útvonalon mentünk. Michael ránk nézett és azt mondta, hogy szerencsések vagyunk, hogy megtehetjük ezt. Ő nem sétálgathatott az utcán anélkül, hogy ne zaklatnák. Mindnyájunk számára szomorú pillanat volt ez.

A stúdió csapata kapott ingyen jegyeket Janet koncertjére, így együtt mentünk el rá egy este közvetlenül a munkából. Körülbelül a show felénél látunk egy fickót hosszú szakállal, köpenyben, mögöttünk a folyosón táncolni. Úgy értem nagyon táncolni… MJ volt az álruhában. Valami olyasmit kosztümöt képzeljetek el mint amit Chevy Chase viselt a Fletch-ben görkorcsolyázás közben.

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Chavy Chase a fent említett jelenetben

Ő volt az egyik első, akinek megvolt a Sony Playstationje a szobájában… késő éjjel belopóztunk és olyan játékokkal játszottunk, amiket még nem dobtak piacra.

Néhány ember a csapatból nem látta a Jurassic Parkot, amikor az megjelent. MJ szervezett nekünk egy privát vetítést a Sony-nál.

Nagy rajongója volt a Nine Inch Nails Downward Spiral című albumának…

Szerencsés voltam, hogy három éven át betekintésem volt a turné előkészületekhez, videókhoz és archiválási célokra készült többsávos mesterszalagokba. Hogy szétszedhettem ezeket a szalagokat az hatalmas lecke volt számomra a produceri munka és a dalszerzés terén. Lehetőség arra, hogy belelássak zsenik fejébe.

Az összes lemez közül, amiken dolgoztam az MJJ volt az egyetlen cég, amely platina lemezeket adott ki.

Az egyik napon mind csak ültünk a stúdióban és az ő zenéjét hallgattunk inspirációképpen. [MJ] szerette a folyamatot, imádott dolgozni.

 __________________
Rob Hoffman

Forrás: http://www.gearslutz.com/board/4325168-post15.html

Dangerous (album)

Dangerous

Megjelenés: 1991. november 26.

A felvétel ideje: 1990. június 25-1991. október 31.

A felvétel helye: Ocean Way Studios és Record One Studios (Los Angeles, Kalifornia)

Kislemezei: Black or White, Remember the Time, In the Closet, Jam, Who Is It, Heal the World, Give In to Me, Will You Be There, Gone Too Soon

Stílus: pop, R&B, new jack swing, gospel, rock

Kiadó: Epic

A Dangerous a Spotify-on:

Az 1987-es Bad című album Michael Jackson harmadik olyan albuma volt, amelynek Quincy Jones volt a producere. Michael mindig is nagyon tisztelte Quincy-t, de ekkorra úgy érezte új útra kell lépnie és ehhez vérfrissítésre van szüksége, így csaknem tízévi együttműködés után a sikerduó szakított egymással.

Az ’80-as-’90-es évek fordulóján új szelek fújtak a könnyűzenében. Néhány addig undergroundnak számító műfaj a főáram felé tört – így például a hip-hop, amely aztán a következő 20 évben uralkodóvá vált. A tánczenében (elsősorban Európában) a techno és annak különböző irányzatai váltak népszerűvé, míg a rock zenében a ’90-es évek eleje a grunge felemelkedését hozta. A hip-hop mellett ennek az időszaknak létezett egy másik fekete zenei irányzata is, amely elsősorban az Egyesült Államokban örvendett népszerűségnek: a New Jack Swing.

A Merriam-Webster online szótára szerint a New Jack Swing “általában fekete előadók által képviselt popzene amely a hagyományos jazz, az elektronikus zene, a smooth jazz, a funk, a rap és a rhythm and blues elemeit kombinálja.” [1] A hip-hop egy optimistább, felszabadultabb, melodikusabb és táncolhatóbb alternatívájaként is lehet értelmezni a ’80-as évek végének, ’90-es évek elejének fekete zenéjében. A New Jack Swing egyik atyjának Teddy Riley-t tartják, egy fiatal harlemi zenészt, aki az 1980-as évek végén producerként és saját együttesével, a Guy-jal (később pedig másik zenekarával a Blackstreettel) is ért el sikereket.  A műfaj további meghatározó producerei Babyface és L.A. Reid.

TeddyRiley

Teddy Riley

Jacksonnak tetszett ez az új műfaj, így Teddy Riley-t kérte fel arra, hogy legyen új albuma társproducere. (Korábban dolgozott dalokon Babyface-szel és L.A. Reiddel is, de ezek közül végül is egyik sem került fel az albumra.) Riley mindössze 23-24 éves volt ebben az időben, így elmondása szerint eleinte bátortalanul állt a feladathoz, hogy egy ilyen nagy sztárt kommandírozzon. Mígnem Jackson egy napon azt mondta neki: “Nézd, igazán a produceremmé kell válnod… Szükségem van arra, hogy beszélj hozzám, hogy kritizálj, hogy kommentálj. Arra van szükségem, hogy mindent beleadj.” [2]

Noha gyakran említik, mint “minden idők legnagyobb példányszámban eladott New Jack Swing albumát” a Dangerous  nem tekinthető szigorú értelemben vett New Jack Swing albumnak. Már csak azért sem, mert ugyan az album 14 dalából hét (Jam, Why You Wanna Trip On Me, In The Closet, She Drives Me Wild, Remember The Time, Can’t Let Her Get Away, Dangerous) magán viseli a műfaj stílusjegyeit, a többi hét (Heal The World, Black or White, Who Is It, Give In To Me, Will You Be There, Keep The Faith, Gone Too Soon) azonban egyáltalán nem.  A Dangerous egy számos műfajt – köztük erőteljes vonulatként a New Jack Swinget is – felölelő pop album, amelyen azonban összességében Jackson saját stílusa érvényesül a legdominánsabban, s ennek köszönhetően nem hasonlítható egyetlen tipikus New Jack Swing albumhoz sem.

Joseph Vogel Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop című könyvében ezt írja: “Ugyan a Dangerous-t gyakran jellemzik New Jack Swingként – nem kétséges, hogy Riley jelenléte miatt – egyértelmű, hogy Jackson átformálta a stílust. Az ütemek gyakran dinamikusabbak és metszőbbek, a ritmusok szinkópáltabbak, a hangzás zsigeribb és indusztriálisabb. Zörejeket alkalmaz mindenütt ütőshangszerek módjára: dudákat, tolózárakat, lengő kapukat, összetörő üveget, összeroppantott fémet. Jackson rendszeresen bevisz beatboxot, scattelést és csettintgetést is. Vegyél egy olyan dalt, mint az In The Closet és hasonlítsd össze más ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji New Jack Swinggel. A különbségek szembetűnőek. Hallgasd meg, amint az elegáns zongora intro utat nyit az erotikus, pörgő ütemnek. Figyeld meg a dal hogyan épít fel feszültséget és feloldást, feszültséget és feloldást, mielőtt a tetőponton robban 4:30-nál. Hallgasd az agilis vokális előadást a suttogott vallomástól elkezdve a feszes falzett harmóniákig, a szenvedélyes sóhajokig, zihálásokig és felkiáltásokig. Ez Jackson egyik leginkább szexuálisan töltött dala, mégis sikerül fenntartania egy bizonyos finomságot és felkeltenie a kíváncsiságot – még a dal címe is szemérmesen játszik a szexualitással kapcsolatos várakozásainkkal. Eltérően más R&B és pop dalszerzőktől Jackson “szerelmes dalai” majdnem mindig magukban foglalnak egy bizonyos kettősséget, drámai feszültséget és titokzatosságot. Lásd a Dangerous című dalt is, amely tartalmazza a következő szöveget: “Deep in the darkness of passion’s insanity / I felt taken by lust’s strange inhumanity.” (“Mélyen a szenvedély őrültségének sötétjében /  Úgy éreztem a vágy furcsa embertelensége kerít hatalmába.”) [3]

2011-es Man In The Music című könyvében Vogel Jackson első felnőttkori szólóalbumával, az Off the Wallal állítja párhuzamba a Dangerous-t:  “Amint az Off the Wall tökéletesítette, erősítette és választékosan kidolgozta a diszkót, a Dangerous ugyanezt tette a New Jack Swinggel. Összehasonlítva más népszerű New Jack Swing lemezekkel hatalmas szakadék tátong [a Dangerous javára] gazdagságban, mélységben, minőségben.” [4]

Teddy Riley mellett az album egy másik meghatározó társproducere Bill Bottrell volt, aki 1985 óta dolgozott Jackson mellett hangmérnökként, azonban a Dangerous-ön a dalszerzésben és a produceri munkákban is részt vett.

Bill Bottrell

Bill Bottrell

Saját szerepéről és Jackson munkamódszereiről Bottrell azt mondta: “Michael mindig készen állt arra, hogy meghallgasson és megbízzon bennem, ugyanakkor mindig vezérelt is engem. Tudta miért vagyok ott és azt is, hogy mire van szüksége tőlem minden dalban, amit felvett. Az a hatás voltam amivel amúgy nem rendelkezett. Én voltam a rock és a country fickó, aki senki más nem volt. Michaelnek precíz zenei ösztönei vannak. Egy teljes lemez a fejében van és próbálja arra rávenni az embereket, hogy szállítsák azt le neki. Néha ezek az emberek meglepik és gyarapítják azt amit ő a fejében hall, de valójában az a dolga, hogy kihozza a zenészekből, producerekből és hangmérnökökből azt amit hall, amikor reggel felkel.” [4]

Aztán ott volt a veterán Bruce Swedien, aki hangmérnökként az 1979-es Off The Wall óta dolgozott Jacksonnal, a Dangerous-ön pedig ő is előlépett társproducerré, sőt egy dalban (Jam) társszerzővé is. Swedien nemcsak szakmai tudását adta a projektbe, hanem lelki támaszt is jelentett  Jackson számára, amikor szüksége volt rá:

“A Keep the Faith felvétele közben, a lemez felvételének stresszes utolsó heteiben Swedien emlékszik, hogy Jackson egy alkalommal hirtelen elhagyta a stúdiót a felvétel kellős közepén. Egy irodában találta a sarokban ‘kisírt szemekkel’. A tökéletességre törekvése és szorongása a dal miatt (és az egész album miatt) végül utolérte. Swedien megnyugtatta Jacksont és visszamentek dolgozni a dalon. Már nagyon késő éjszaka volt, de Swedien azt mondta Jacksonnak: ‘Nem megyünk addig haza, ameddig ezt teljesen végig nem énekeled.’ Hajnalig nem hagyták el a stúdiót, de végül Jackson az eredménnyel elégedetten tért haza.” [4]

Az album első felének New Jack Swing hangzása után a másik fele zeneileg változatosabb képet mutat.  Vogel Featuring Michael Jackson című könyvében így jellemzi:

“Azonban a Dangerous album második része az, amely igazán elénk tárja a művészi sokszínűséget. A kinyilatkoztató Black or White-ot követően Jackson felfedi egész katalógusa egyik leglenyűgözőbb dalát, a kísértő mesterművet, a Who Is It-et. Azok számára, akik még mindig elhiszik a mítoszt, hogy Jackson munkája hanyatlott a ’80-as évek után ennek az egy dalnak önmagában is szerte kellene foszlatnia ezt a vélekedést. Nemcsak hogy ügyesen fortélyos dal (és vetekszik a Billie Jeannel), hanem Jacksont érzelmileg legnyersebb állapotában mutatja be: “I can’t take it ‘cause I’m lonely!” (“Nem bírom, mert magányos vagyok!”). A Give in to Me folytatja a sötét tónust, amint kirobbantja felgyülemlett szorongását Slash gitárjátéka felett.”

Bruce Swedien

Bruce Swedien

“Mi jön ezután? Egy prelűd Beethoven IX. szimfóniájából, amelyet természetes módon követ két olyan dal – a Will You Be There és a Keep the Faith – amely a fekete gospelben gyökerezik. Jackson az albumot az élet tünékenységének gyöngéd kifejezésével zárja (Gone Too Soon), amelyet az AIDS áldozatául esett Ryan White inspirált, mielőtt végül a kör bezárul a címadó dal indusztriális New Jack Swingjével. Néhányan gúnyosan tekintettek az albumnak ezen eklektikus, maximalista megközelítésére. A Dangeroust azért kritizálták, hogy túl hosszú, túlzó, nem fókuszált. Mi a fenét keres egy olyan dal, mint a Heal the World egy albumon a Jammel vagy a Dangerous-szel, kérdezték a szkeptikusok. Egyértelmű, hogy mindez ellentétes volt egy olyan album, mint a Nevermind (Nirvana) egyenletes hangzásvilágával. Jackson természetesen könnyedén választhatta volna szintén ezt az utat azzal, hogy hozzáad még párat ahhoz a hét ritmus vezérelt dalhoz, amelyeket Teddy Riley-val alkotott. Azonban ez egy esztétikai döntés volt. Jackson értékelte a változatosságot és a kontrasztot, mind szónikus, mind tematikus értelemben. Szerette meglepni a közönséget egy szokatlan dal sorrenddel, vagy egy nem várt hangulatváltással. Ha a tradicionális R&B nem tudott kifejezni egy bizonyos érzelmet, akkor talált egy olyan stílust, amelyik ki tudta (így például a Will You Be There epikus, bibliai gyökerekkel rendelkező pátosza a klasszikus zenéhez és a gospelhez fordul). Hite szerint az albumok utazások voltak és – amint azt később elmondta a This Is It koncertsorozatával kapcsolatban – olyan helyekre akarta elvinni az embereket, ahol még sosem jártak.” [3]

Míg a szélesebb nagyközönség általában a Thrillert tartja Jackson munkássága csúcspontjának, addig rajongói körökben gyakran a Dangerous nyeri az erre vonatkozó szavazásokat. A Guardian kritikusa, Ben Beaumont-Thomas is úgy véli nagyobb figyelmet érdemel ez az album, mint amit általában kap:  “A Thriller eladási adatairól való összes áradozás és Jackson plasztikai műtéteket megelőző  üdvözülése mellett a Dangerous kockázatossága még inkább alábecsülté  válik, mint most. Ami tragédia lenne – mivel számomra ez Jackson legjobb pillanata.” [5]

Egyetért ezzel Susan Fast akadémikus is: “Ami érdekessé teszi számomra a Dangerous-t az, hogy Jackson ezen az albumon végre felnőtté válik. Súlyosabb témákkal foglalkozik, beleértve a szerelmet és a nemi vágyat is. Egy sötétebb, kevésbé gyerekesen optimista víziót ad nekünk itt a világról és gyakran úgy tűnik, mintha érzelmileg a törési ponton lenne. Mindezt kevesebb színpadiassággal teszi – ami nem azt jelenti, hogy kevesebb zenei kicsapongással -, mint a korábbi lemezein.”

“Ami számomra Michael Jackson zenéjében mámorító, nos, az maga a zene. Különösen az intenzitása. Noha ez az intenzitás mindig ott van Jackson zenéjében, azt mondanám, hogy a csúcspontját a Dangerous albumon éri el. Ez a lemez érzelmileg annyira véres!”

“Szóval érdekes számomra, hogy ez a felnőtt imázs, amelyet Jacksontól a Dangerous-ön kapunk, ekkora érzelmi intenzitáshoz kötődik – a hangjában (amely gyakran a törési ponton van), a groove-ok feszességében, vagy a zene barokkos csapongásaiban. Ez az intenzitás sokszor a világból való kiábrándultsághoz kötődik – az elhagyatottság vagy megcsalatás érzéséhez. Vagy a dühhöz.[6]

Az album borító a szürrealista művész, Mark Ryden munkája, aki elmondása szerint az album dalaiból és Jackson életéből merített hozzá ihletet. Michael személyesen is közreműködött a kialakításában, instrukciókkal látta el a művészt. Elkészítése hat hónapot vett igénybe. A kép gazdag kultúr- és művészettörténeti utalásokban és  egyéb szimbólumokban – s az internetes összeesküvés elméletek, Illuminátus mesék rajongóinak is gyakran szolgáltat beszédtémát. Íme a borító nagy felbontásban: https://michaeljacksonzene.files.wordpress.com/2013/08/dangerous-high.jpg

Az album a legnagyobb zenei piaccal rendelkező országokban szinte mindenütt első helyezést ért el a slágerlistán – beleértve az Egyesült Államokat és az Egyesült Királyságot is. Világszerte körülbelül 30 millió példányban kelt el. Kislemezei közül a Black or White volt a legsikeresebb, amely Nr. 1. lett a Billboard slágerlistán és még sok más országban.  Bekerült a Top 10-be a Billboardon továbbá a Remember The Time, az In The Closet és a Will You Be There is.

Az 1993-as Grammy díjátadón az album Black or White című dalát a legjobb férfi pop vokális előadás kategóriában, a Jamet pedig a legjobb férfi R&B vokális előadás és a legjobb R&B dal kategóriában jelölték, de egyik díjat sem kapta meg. Az album megkapta viszont a legjobb hangmérnöki munkával rendelkező nem klasszikus zenei albumnak járó díjat (Bruce Swedien és Teddy Riley).

Az American Music Awards-on a Dangerous nyerte a kedvenc Pop/Rock Albumnak járó díjat, a Remember The Time a kedvenc Soul/R&B dalnak járót, Michael Jackson pedig megkapta az év legkedveltebb nemzetközi művészének járó díjat.

1994-ben a Will You Be There című szám, a Free Willy című film zenéjeként MTV Movie Awardot nyert a legjobb dal egy filmben kategóriában.

Az albumot 2001-ben újramaszterelték (Special Edition), akárcsak az Off the Wallt, a Thrillert és a Bad-et, azonban a másik három albummal ellentétben a Dangerous 2001-es speciális kiadása nem tartalmaz korábban ki nem adott dalokat vagy demókat, mivel az eredeti album hossza miatt erre már nem maradt hely a CD-n.

Az albumon szereplő dalok listája:

Ssz. Dal Dalszerző Producer
1. Jam (featuring Heavy D) Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley Michael Jackson, Teddy Riley, Bruce Swedien
2. Why You Wanna Trip On Me Teddy Riley, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
3. In The Closet (featuring Princess Stéphanie of Monaco) Michael Jackson, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson
4. She Drives Me Wild (featuring Wreckx-n-Effect) Michael Jackson, Teddy Riley, rap szöveg: Aqil Davidson Teddy Riley, Michael Jackson
5. Remember The Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Teddy Riley, Michael Jackson
6. Can’t Let Her Get Away Michael Jackson, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson
7. Heal The World Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
8. Black Or White (featuring L.T.B.) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
9. Who Is It Michael Jackson Michael Jackson, Bill Bottrell
10. Give In To Me (featuring Slash) Michael Jackson, Bill Bottrell Michael Jackson, Bill Bottrell
11. Will You Be There Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
12. Keep The Faith Glen Ballard, Siedah Garrett, Michael Jackson Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
13. Gone Too Soon Larry Grossman, Buz Kohan Michael Jackson, Bruce Swedien (társ producer)
14. Dangerous Michael Jackson, Bill Bottrell, Teddy Riley Teddy Riley, Michael Jackson

További, eredetileg az albumra szánt, de azon végül nem megjelent dalok: Monkey Business, For All Time, If You Don’t Love Me, Serious Effect, Joy, What About Us (utóbbi végül a HIStory albumon jelent meg Earth Song címmel).

Az album legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 1.
Ausztrália: 1.
Új-Zéland: 1.
Kanada: 3.
Spanyolország: 1.
Németország: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon: kb. 30 millió

Ebből

  • USA: 7 millió
  • Egyesült Királyság: 2 millió
  • Brazília: 1 millió
  • Japán: 800 ezer
  • Franciaország: 2 millió
  • Németország: 2 millió
  • Olaszország: 650 ezer
  • Mexikó: 600 ezer
  • Hollandia: 300 ezer
  • Spanyolország: 600 ezer
  • Ausztrália: 700 ezer
  • Indonézia: 500 ezer
  • Svédország: 300 ezer
  • Thaiföld: 300 ezer

Források:

[1] http://www.merriam-webster.com/dictionary/jack+swing
[2] When Heaven Can Wait: Teddy Riley Remembers Michael Jackson (Hip Hop Wired, 2009. július)
[3] Joseph Vogel – Featuring Michael Jackson: Collected Writings on the King of Pop (Baldwin Books, Kindle Edition, 2012)
[4] Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)
[5] Ben Beaumont-Thomas – Dangerous Was Michael Jackson’s True Career High (The Guardian, 2009. július 6.)
[6] The 33 1/3 Author Q&A: Susan Fast http://333sound.com/2013/04/24/the-33-13-author-qa-susan-fast/ – magyar fordításban: Könyv jelenik meg Michael Jackson Dangerous című albumáról https://michaeljacksonzene.wordpress.com/2013/07/26/konyv-jelenik-meg-michael-jackson-dangerous-cimu-albumarol/
Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)