Valamennyi bejegyzés

Smooth Criminal

SmoothCriminalA Smooth Criminal a hetedik kislemez Michael Jackson Bad című albumáról. 1988. október 24-én jelent meg és a hetedik helyig jutott a Billboard slágerlistáján, így tehát nem volt azon öt dal között, amely Nr 1. sláger volt a Badről, noha azóta az album egyik legnépszerűbb és leginkább ikonikus dalává vált.

A dalt Michael írta és komponálta és volt egy elődje is: az Al Capone című dal, amelynek demója a Bad album 25. évfordulójára 2012-ben kiadott Bad 25 című kiadványon jelent meg.

Matt Forger, Michael egyik hangmérnöke így emlékezett vissza: “Az Al Caponét egy történelmi figuráról írta. Megveti az alapjait annak a dalnak, amely később a Smooth Criminal lett. Michael sok hasonló témát és hasonló ötletet felhasznált a Smooth Criminal megalkotásakor. A Smooth Criminalban írt egy sztorit és egyedivé tette. Az nem egy történelmi figuráról szólt, mint az Al Capone. Elkészítette a saját sztoriját és ez valami új és friss volt a víziójában.” [1]

A  Smooth Criminal témája végül is egy titokzatos gyilkosság lett, amelynek áldozata egy Annie nevű lány. Spike Lee Bad 25 című dokumentumfilmje szerint a nevet egyébként CPR Annie inspirálta. CPR Annie annak a bábúnak a neve, amelyet az újraélesztés gyakorlásához használnak.

Sokáig tartotta magát a rajongótáborban az a pletyka, hogy az Al Caponének is volt egy elődje, mégpedig a nagyközönség által eddig nem hallott Chicago 1945, ám ezt a feltételezést 2014 júniusában egy rajongóknak tartott előadáson maga Steve Porcaro cáfolta, aki a Chicago 1945 szerzője vagy társszerzője. Elmondása szerint a Chicago 1945-nek semmi köze sincs sem az Al Caponéhoz, sem pedig a Smooth Criminalhoz – az egy teljesen más, különálló dal.

A Smooth Criminalt kísérő kisfilm sokak véleménye szerint Michael egyik legjobb, ha nem a legjobb videója – márpedig ezt a címet nem könnyű kiérdemelni egy számos mesteri alkotást felvonultató videográfiában. Jay Ziegler szerint nemcsak “a hihetetlen tánca, filmes technikája, hangulata, világítása, jelmeztervezése miatt”, hanem “a zene és a filmgyártás színvonalának emelése miatt is különleges a zenei videók között” [2] (a fordításért köszönet az Ember a zenében blognak).

Egy másik kritikus, Christopher Sunami azt írja: “Ami a ‘Smooth Criminal’-t igazán kiemelkedővé teszi az a koreográfia egésze. A fejlődés egyértelmű a hasonló témájú ‘Beat It’-hez képest. A ‘Beat It’-ben kitörölhetetlen a kép, ahogy a bandatagok lassan csatlakoznak Michaelhez, miközben az egyéni káosz átalakul egy erőteljes műsorszámmá. Azonban a ‘Smooth Criminal’-ban az egész tiltott szórakozóhely eleven mozgásban van az elejétől a végéig, a koreográfia mindent magába foglal a tangó-szerű táncparkettől, a szerencsejátékosok kockázásáig. Michael mindezeken keresztül suhan, néha egyszerre, néha ellentétesen és néha bonyolult kapcsolatban mozogva a többi táncossal, amit nem könnyű összefoglalni (de a koreográfia olyan táncosokra emlékeztet, akik a művészet magas fokát képviselik, mint Alvin Ailey). A jellegzetes mozdulatok közül, amelyek megjelennek a videóban – a moonwalk, a bedőlés, a forgás – egyik sem tart tovább néhány másodpercnél. Michael előadása pillanatról pillanatra meglehetősen higanyszerű, változékony, olyan mozdulattáron keresztül, amelyet más előadók talán éveken keresztül fejlesztenek, és tökéletesítenek. Ez egyedülálló tulajdonságot kölcsönöz a mozgásának. Ő nem úgy táncol a zenére, mintha egy hétköznapi ember lenne. A tánca sokkal inkább lebeg a zene tetején, a technikai virtuozitás szédületes folyamata” [3] (fordítás: Ember a zenében blog).

A kisfilm alapötlete Michaelé. Amint a 2003-as Private Home Movies-ban elmondta, először westernt akart készíteni, majd később gondolta meg magát, hogy inkább egy gengszterfilm lesz belőle. A filmen az látható, ahogy Neverlanden próbálja vizionálni az elképzeléseit, a mozdulatokat, miközben egy operatőr felveszi ezeket. Azt is elmondta, hogy a Smooth Criminalhoz kapja a legtöbb kommentárt és hogy neki magának is ez a videó az egyik kedvence, és azt is megtudjuk, hogy a dal majdnem lemaradt a Bad albumról.

A végső koreográfiát Michael Vincent Pattersonnal és Jeffrey Daniellel készítette el, a kisfilmet Colin Chilvers rendezte. A videó jelmezeinek és témájának ihletője egyértelműen a Fred Astaire főszereplésével készült 1952-es The Band Wagon című film Girl Hunt című jelenete, amelyben Astaire világos öltönyt kék inget és fehér nyakkendőt visel – akárcsak Jackson a Smooth Criminalban. “Nagy rajongója volt Fred Astaire-nek és tisztelegni akart előtte a filmben.” [4] – mondta Colin Chlivers Spike Lee Bad 25 című dokumentumfilmjében.  (Arról, hogy hogyan ihlette meg Fred Astaire Michael Jacksont bővebben írtam ebben a bejegyzésben, amelyben megnézheted a Girl Huntot is.)

Vincent Patterson privát felvétele arról, amikor a koreográfiát készítették:

A videó közepe táján van egy jelenet, amikor leáll a zene és a táncosok lassított felvételként mozognak. Ez a rész nem egy előre megkoreografált jelenet. Amint Colin Chlivers elmondta a Bad 25 dokumentumfilmben Michael egyszerűen csak azt akarta, hogy a táncosok érezzék a pillanatot: “Abban a szünetben a közepén Michael csak hagyni akarta, hogy a táncosok érezzék a jelenetet. Úgy értem akkor már elég régóta forgattunk és ő azt mondta ‘nem akarom, hogy bármi megzavarjon minket’. Én öt kamerával forgattam akkor, plusz Jerry-nek is volt öt kamerája. Szóval tíz kamera vette. És nem tudtuk, hogy meddig fog tartani.” [4]

Itt látható – 0:47-től -, ahogy Michael magyarázza, hogy mit szeretne ettől a bizonyos improvizált jelenettől. 1:33-nál ezt mondja: “Azt akarom, hogy a zene reprezentálja azt, amit érzünk. Diktálnia kell az érzéseinket, a hangulatainkat. Kifejezzük azt ahogy mindenki érez.  Ez lázadás… tudod hogy értem? Kiengedjük azt, amit mindig el akartunk mondani a világnak. Szenvedély és düh és tűz.” (0:47-ig a Bad című videó koreografálásából látható néhány jelenet.)

A Smooth Criminal szorosan kapcsolódik Michael 1988-as filmjéhez a Moonwalkerhez, hiszen annak egy központi jelenete. A filmről majd egy külön bejegyzésben szólók bővebben.

A videónak több verziója létezik.

Eredeti Moonwalker verzió: Az a változat, amely a Moonwalker című filmben látható. A legteljesebb formában ez a verzió foglalja magában a középső részt, amikor a táncosok zene nélkül improvizálnak, ugyanakkor a végén nem tartalmazza azt az utolsó hat másodpercet, amikor a nő, aki bezárja az ajtót Michael mögött legyezi magát. Az eredeti dalhoz képest ez a változat pluszban tartalmazza a második versszakban ezeket a sorokat: “Everytime I try to find him he’s leaving no clues left behind him. And they have no way of knowing of the suspect, or what to expect”.

Szerkesztett Moonwalker verzió: Ez a változat található meg a HIStory on Film, Volume II, valamint a Michael Jackson’s Vision című videógyűjteményeken. Gyakorlatilag az eredeti Moonwalker verzió kissé szerkesztett változata. Kevesebb benne a párbeszéd, a középső, zene nélküli részt egy kicsit lerövidítették és itt a végén a  nő, aki bezárja az ajtót Michael mögött legyezi magát.

Kislemez verzió: Egy 4 perc 3 másodpercre lerövidített változat. A zenetévék, amelyek inkább a 4-5 perces videókat szeretik a 9-10 percesek helyett, a leginkább ezt a változatot szokták játszani.

Album verzió: A videó alatt a dal album verziója hallható, magát a filmet pedig helyenként felgyorsították, helyenként lelassították, illetve egyfajta homályosító effektet adtak hozzá és néhol más kameraállásokat. Ez a videó látható a Moonwalker film végén a stáblista közben, illetve a Number Ones című videógyűjteményen, valamint a Visionary: The Video Singles című kiadványon, illetve a Target üzletlánc által forgalmazott Bad 25 kiadványok egy külön a Bad album videóit tartalmazó DVD-jén.

További érdekességek: A dal elején hallható szívdobbanások Michael valódi szívdobbanásai, amelyeket Dr. Eric Chevlan segítségével vettek fel. A dalban a rendőrfőnököt Bruce Swedien hangmérnök személyesíti meg, amikor ezt a szöveget halljuk mintegy valamiféle hangosbemondóból: “Everybody please leave the area right now!” (“Kérem mindenki hagyja el a területet most!”)

A dal különféle maxi CD-ken megjelent hivatalos remixei:

Extended Dance Mix
Extended Dance Mix Radio Edit
Dance Mix Dub Version
‘Annie’ Mix
A Capella
Instrumental

A Smooth Criminalt többen feldolgozták, a legsikeresebben az Alien Ant Farm 2001-ben, amikor is több országban is az első 10-be kerültek a dallal. Ez a feldolgozás hallható az Amerikai pite 2 című filmben. Máig ez a csapat legsikeresebb dala. Michael azt nyilatkozta, hogy tetszik neki ez a feldolgozás.

További feldolgozások a teljesség igénye nélkül: 2008-ban David Garrett, német hegedűművész a dal klasszikus feldolgozását megjelentette Encore című albumán. 2011 januárban a 2Cellos nevű csellista duó (Luka Šulić és Stjepan Hauser) a YouTube-on aratott nagy sikert a dal csellón eljátszott változatával, majd ezt később debütáló albumán is megjelentette.  Ashanti 2002-es Rescue című dala ugyanúgy indul, mint a Smooth Criminal.

A Smooth Criminal videója lett az év videója az 1988-as Brit Awardon.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: https://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/10/06/10-smooth-criminal/

Az eredeti Moonwalker verzió:

A szerkesztett Moonwalker verzió:

A kislemez verzió:

A Smooth Criminal elődje, az Al Capone. Ez a demó a 2012-ben kiadott Bad 25-ön jelent meg:

A kislemez B oldalán a dal instrumentális változata kapott helyet:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson (vokális hangszerelés), Michael Jackson és John Barnes (ritmus hangszerelés), Jerry Hey (fúvós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1987
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Bad

Stílus: pop, dance, funk

Videó

Rendezte: Colin Chilvers
Koreográfia: Michael Jackson, Vincent Patterson, Jeffrey Daniel

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 7.
Egyesült Királyság: 8.
Hollandia: 1.
Spanyolország: 1.
Franciaország: 4.
Németország: 9.

Forrás:

[1] “Chicago 1945 was done prior to Al Capone”, Matt Forger: the secrets of BAD 25 (EN) (2012. október 9.)
http://mjdatabank.com/mjjnews/wordpress/2012/10/09/chicago-1945-was-done-prior-to-al-capone-matt-forger-the-secrets-of-bad-25-en/

[2] Jay Ziegler – Ridiculously Awesome Music Videos: ‘Smooth Criminal’ (Consequence of Sound, 2008. június 15.)

[3] Christopher Sunami – Rewievs: Smooth Criminal (Kitoba.com)

[4] Spike Lee – Bad 25 (dokumentumfilm)

Joseph Vogel – Man in the Music (Sterling Publishing, New York, 2011)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Fred Astaire és Michael Jackson

Táncosként Michael Jacksonnak számos példaképe és inspirációja volt: a különféle urban (fekete, városi) táncstílusok mellett James Brown, Gene Kelly, Bob Fosse és Fred Astaire – hogy csak a legnagyobbakat említsük. Mindegyikük hatása felfedezhető Jackson táncában és koreográfiáiban, de ebben a bejegyzésben most Fred Astaire-re koncentrálunk.

Jackson sosem csinált titkot belőle, hogy mennyire felnézett a táncos színész legendára, s a csodálat kölcsönös volt. Idézet Jackson 1988-ban kiadott önéletrajzából, a Moonwalk-ból:

“A Motown 25-műsor utáni napon Fred Astaire hívott fel telefonon. Azt mondta – pontosan ezek voltak a szavai: “Ördöngős táncos vagy. Fenékre estek mind az ámulattól tegnap este.” Megköszöntem a szavait. Hozzátette még: “Dühödt táncos vagy. Akárcsak én. Én ugyanezt csináltam a sétapálcámmal.”

Egyszer-kétszer már korábban is találkoztam vele, de ez volt az első alkalom, hogy felhívott. Újra csak azt mondogatta: “Megnéztem a tegnap esti előadást, videóra is felvettem, és ma reggel újra végignéztem. Ördöngős táncos vagy.”

Ez volt a legnagyobb dicséret, amelyet egész életemben kaptam, és az egyetlen, amelyet hinni is akartam. Mert hogy Fred Astaire mondta nekem, az mindennél többet jelentett. Később a produkciót jelölték az Emmy egyik kategóriájában, de csak a Leontyne-díjat nyertem el. Nem bánom, Fred Astaire olyan dolgokat mondott nekem, amelyeket sosem fogok elfelejteni. Az volt az én igazi jutalmam. Később meghívott a házába is, ahol még több dicsérettel halmozott el, hogy egészen belepirultam. Lépésről lépésre végigelemezte a Bille Jean-produkciót. Hermes Pan, a nagy koreográfus, aki Fred moziszámait csinálta, is átjött. Én bemutattam nekik a “holdsétát” és néhány más lépést is, amelyek nagyon érdekelték őket.

Nem sokkal ezután Gene Kelly jött el hozzám látogatóba. Ő szintén úgy nyilatkozott, hogy tetszik neki a táncom. Fantasztikus élmény volt nekem ez az előadás, mert úgy éreztem, felvettek a táncosok testvéri szövetségének tagjai közé. Nagyon megtisztelve éreztem magam. Ezeket az embereket csodáltam a világon a legjobban.”

(Fordítás: Horváth Attiláné, Európa Könyvkiadó, Origo-Press Kiadó, 1989)

A történetet John Franceschina is megerősítette  Hermes Pan: The Man Who Danced with Fred Astaire (Hermes Pan: Az ember, aki Fred Astaire-rel táncolt) című könyvében:

“1983 tavaszán Pan a macskáját etette (akit ő Kitty-nek nevezett el), amikor kapott egy hívást Fred Astaire-től arra kérve őt, hogy azonnal menjen át hozzá. Hermes azt hitte valami vészhelyzetről van szó, így átrohant Astaire-hez, aki csupán videót nézett. “Csak várj, amíg meglátod ezt!” – mondta üdvözlésképpen. Pan leült mellé és megnézték Michael Jackson Billie Jean előadását a Motown 25: Yesterday, Today, Forever című műsorban, amelyet előző este közvetítettek. Pant lenyűgözte az előadás és meggyőzte Astaire-t, hogy hívja fel Michael Jacksont és gratuláljon neki. Hermes így mesélte el:

‘Valahogy Frednek sikerült kiderítenie Michael telefonszámát. Megmondta neki, hogy pokoli egy táncos… ‘Igazán seggre ejtetted őket tegnap este. Dühös táncos vagy. Akárcsak én.’ Én is köszöntem neki a telefonban és egy halk hang válaszolt. Meglepett, hogy egy olyan ember, aki ilyen dühvel táncol ennyire lágy hanggal rendelkezik. Megmondtam neki mennyire tetszik a munkája és ő nagyon hálás volt, nagyon izgatott, hogy hallott felőlünk. Egy pillanatig azt hitte, hogy valaki szórakozik vele. Azonnal megkedveltem őt, mert úgy tűnt annyira hidegen hagyja a show biznisz világa, ugyanakkor mégis rajongott a sztárokért. Tényleg alig hitte el, hogy Fred Astaire felhívta.'”

Forrás: http://www.amazon.co.uk/gp/reader/0199754292/ref=sr_1_92?p=S07M&keywords=michael+jackson&ie=UTF8&qid=1356665032#reader_0199754292

Jackson a legnyilvánvalóbb módon az 1987-es Smooth Criminal című videójában rótta le tiszteletét Astaire előtt.

A koreográfia ugyan nem Astaire-i, azonban a díszlet és a jelmez – beleértve Jackson fehér öltönyét, fehér kalapját, kék ingét, kék zokniját és fehér nyakkendőjét is – utalás Astaire 1953-as The Band Wagon című filmjének Girl Hunt jelenetére.

Ami a Fred Astaire-féle táncot illeti, arra Jackson 2001-es You Rock My World című videójában látunk rövid utalást: 2:05-nél Jackson azt a mozdulatot imitálja, amellyel Astaire belép a bárba a Band Wagonban.

Ha pedig megtekintjük a Girl Hunt jelenet hosszabb verzióját, akkor azt is látjuk, hogy Jackson az egyik dalszövegében is tesz rá utalást.

A fenti jelenetben Astaire karaktere 03:34-nél azt mondja: “she came at me in sections”, 03:50-nél és 11:24-nél pedig: “she was bad, she was dangerous”. Ezek a kifejezések Jackson Dangerous című dalában is elhangoznak:

Egy jegyzet Michael Jacksontól, amit Smooth Criminal előtt írt – feltehetőleg magának emlékeztetőül.

studythegreats

Fordítás: “A Criminal tánchoz nézd meg az összes nagy táncost videón, “tanulmányozd a nagyokat és legyél még nagyobb”
Szerezd meg az összes Bob Fosse filmet
táncot, tanulmányozd ezeket alaposan, betéve tudj minden vágást, mozdulatot, zenét, stb
Flash Dance
All That Jazz
Bandwagon “Girl Hunt”
?”

Néhány “Fred Astaire-i mozdulat” Michael Jacksontól. A későbbi megasztár, aki egyébként formálisan sosem tanult táncolni, körülbelül 18-19 éves ezeken a felvételeken, amelyek a Jacksons televíziós varieté műsorából származnak:

MJ_Fred Astaire

Michael Jackson és Fred Astaire

Michael Jackson és Fred Astaire

Michael Jackson és Fred Astaire