Valamennyi bejegyzés

The Girl Is Mine

TheGirlIsMineA The Girl Is Mine Michael Jackson Thriller című albumának első kislemeze, amely egy duett Paul McCartney-val. 1982. október 18-án jelent meg, valamivel több, mint egy hónappal megelőzve az album megjelenését. A kritika kissé fanyalogva fogadta, mivel a mesteri Off The Wall album után ezt a dalt kissé lagymatagnak tartotta. Mint utóbb kiderült a Girl Is Mine nem volt reprezentatív az album egészére nézve, de annak, hogy ezt a dalt választották az album bevezető kislemezéül mégis megvolt a maga stratégiai értelme: “Az első kislemez, a The Girl Is Mine egy lágy, könnyen emészthető pop dal volt – duett az egykori Beatles taggal, Paul McCartney-val, aki nem sokkal korábban Stevie Wonder duett partnere is volt. McCartney jelenléte – aki a ’80-as évek elején még mindig meglehetősen biztos pont volt a pop rádiókban – gyakorlatilag biztosította, hogy a fehér rádiók elfogadják a dalt. És mivel tisztában voltak azzal, hogy az MTV nem játszotta fekete művészek videóit, a CBS nem is készített videót Jackson első kislemezéhez a Thrillerről.

A Girl Is Mine 1982. november 6-án debütált a Billboard Hot 100 slágerlistáján, azon a napon, amelyen – nem véletlenül – elkezdődött a fekete zene visszatérése a slágerlistára egy három éves folyamatos hanyatlást követően. A könnyed dalt nem fogadták jól a kritikusok. „Michael legrosszabb ötlete a Ben óta,” – így ítélte meg Robert Christgau a Village Voice-tól. Egy olyan albumtól, amelyet nem sokkal később már mesterműnek tekintettek, ez nem éppen kedvező nyitány volt, bár elérte azt a célját, hogy játsszák a fehér rádiók.” – írta a Billboard magazin 2012-es, Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot? című cikkében. A dalnak volt némi társadalmi üzenete is azzal,  hogy egy fekete és egy fehér férfi küzd benne  ugyanannak a lánynak a kegyeiért – ez akkoriban még képes volt kedélyeket felborzolni.

A dalt Michael írta. Egy plágium perben, amit Michael végül megnyert, így magyarázta el a dal megalkotásának a folyamatát:

“‘Azzal kezdődött, hogy Quincy Jones megkért, hogy írjak egy dalt arról, hogy két férfi ugyanazon a lányon vitatkozik. Gondolkodtam rajta és a Girl Is Mine-nal álltam elő. Felkeltem álmomból és ott volt ez a dal.’ – mondta, a dal inspirációját magyarázva – ‘És odamentem a magnóhoz és felénekeltem rá. Pontosan azt énekeltem, ami a fejemben volt, először a melódiával és a billentyűvel kezdve, majd a vonósok és minden. Szóval csak szájjal felénekeltem a szalagra.'” [1]

A szöveges rész a dalban Quincy Jones ötlete volt Michael elmondása szerint. Arra a kérdésre, hogy van-e más dala, amely hasonlít a Girl Is Mine-ra így válaszolt: “Ó, igen, sok más dal… főleg ugyanezeket az akkordokat használom sokban… a That’s What You Get (For Being Polite) egy ilyen. Vagy a Why Can’t I Be és  a Thank You For Life – mindnek ugyanolyanok a fő akkordjai, mint a Girl Is Mine-nak.” [1] (Az első említett dal a Jacksons 1978-as Destiny című albumán jelent meg, a másik kettő egyelőre kiadatlan.)

A dalt Jackson és McCartney 1982. április 14 és 16. között vette fel a Los Angeles-i Westlake Stúdióban. A páros egy évvel korábban McCartney Pipes of Peace című albumára már felvett együtt két duettet (Say Say Say, The Man), de kislemezként a Girl Is Mine jelent meg elsőként.

Michael később egyik kedves emlékeként tekintett vissza az együttműködésre McCartney-val: “Az egyik kedvenc élményem szóló művészként egy dal felvételéről  az összes felvételem közül valószínűleg a Girl is Mine, mert nagyon izgalmas volt Paul McCartney-val dolgozni és szó szerint sokat mókáztunk. Egy csomót bolondoztunk, játszottunk és dolgokat dobáltunk egymásra, viccelődtünk. Az instrumentális sávot és a vokálokat gyakorlatilag élőben vettük fel egy időben és van róla filmfelvételünk, de sosem mutatták be – talán egy nap majd megengedjük, hogy belekukkantsatok.” [1]

Ezt a bizonyos filmfelvételt, később McCartney bemutatta a koncertlátogatóknak 1989-90-es The Paul McCartney World Tour című turnéján.

A Thriller album eredeti belső borítója tartalmazza Michael néhány rajzát is, így ezt a rajzot is, amit erről a dalról készített:

The_Girl_Is_Mine drawing

A dalnak több demója is létezik, amelyen Michael szólóban hallható, más hangszereléssel, mint az album verzió. Az egyik demót néhány országban kiadták 2008-ban a The Girl Is Mine 2008 kislemezen.

A kislemez borítóján látható képet Michaelről és Paulról utóbbi felesége, Linda McCartney készítette.

Kritikusi fanyalgás ide vagy oda, a dal jól szerepelt a slágerlistákon. A Billboard fő kislemez slágerlistáján a második helyig jutott, az R&B slágerlistát vezette.

Steve Wonder hangmintázza 1991-es Fun Day című dalában.

Brandy és Monica 1998-as The Boy Is Mine című slágerét ez a dal inspirálta. Abban a történet megfordul és két lány vitatkozik egy fiún.

A kislemez B oldalára a Can’t Get Outta the Rain című dal került fel, amely tulajdonképpen a The Wiz című film egyik betétdalának, a You Can’t Winnek egy Michael által írt folytatása.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/07/23/3-the-girl-is-mine/

Michael egyik demója, amelynek még más a hangszerelése:

Írta és komponálta: Michael Jackson
Producer: Quincy Jones, Michael Jackson (társ producer)
Hangszerelte: Michael Jackson és Quincy Jones (vokális hangszerelés), Quincy Jones és David Paich (ritmus hangszerelés), David Foster (szintetizátor hangszerelés), Jerry Hey (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1982. április 14-16.
A felvétel helyszíne: Westlake Recording Studios (West Hollywood, Kalifornia)
Album: Thriller

Stílus: pop, R&B

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
Egyesült Királyság: 8.
Spanyolország: 1.
Új-Zéland: 3.
Ausztrália: 4.
Kanada: 8.

Forrás:

[1] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Válasz a Billie Jeanre: Lydia Murdock – Superstar

Az úgynevezett “válasz dalok” – amint az a nevükben is benne van – olyan dalok, amelyeket valamely korábbi dal ihletett válaszadásra. Manapság elsősorban a hip-hop zenében jellemzőek, főleg a rapperek közötti ellenségeskedés kapcsán, de korábban más műfajokban is jó néhány ilyen válasz dal született.

Michael Jackson dalai esetében én eddig két válasz dalnak tekinthető dalról tudok. Az egyik Monica és Brandy 1998-as The Boy Is Mine című dala, amely Michael és Paul McCartney 1982-es The Girl Is Mine című dalára válasz. A másik az a dal, amelyről ebben a bejegyzésben lesz szó: Lydia Murdock 1983-as Superstar című dala, amely a Billie Jeanre válasz.

A Superstarban – amely felhasználja a Billie Jean zenei alapját is – Billie Jean szemszögéből hallhatjuk a történetet, s ahogy az már lenni szokott a másik fél szemszögéből már egy kicsit másképp fest a dolog. Ebben a dalban a férfi a hűtlen és hazug szerető, aki letagadja volt szeretőjét és gyermekét. Innentől kezdve a szöveg önmagáért beszél.

Lydia Murdock – Superstar

We made love in a mad embrace
Now you say you don’t know my face
Superstar
You know just who you are

You tell the world, you don’t even know me
A contradiction of the love you showed
Superstar
You know just who you are

(CHORUS):
I’m Billie Jean and I’m mad as hell
I’m a woman with a story to tell
Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

You can’t love a woman and push her aside
‘Cause she’s got feelings, just like you do
A woman’s got her pride
I don’t want nothing from you
It’s not what I’m about
But you’ve been lying, there’s no denying
It’s time that the truth came out
I said it’s time that the truth came out
Hey-hey, hey-hey

(CHORUS)

Late one night, you rang my phone
You called to make sure that I was all alone
And then you parked your Rolls Royce out of sight
And then you rang my door late that night
You said you were feeling down
And could you stay around
One thing led to another
And you became my lover, you said
Let’s be careful and let’s keep it undercover
You said,
Let’s keep it secret, let’s not spread it around
Let’s keep it secret, I don’t want my business all around town
You send me flowers and diamonds
And said that you were in love
You said you never met a girl
That you thought so much of

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

And then all of a sudden
You just stopped coming by
You never called on the phone
And I didn’t know why
No breaking up with the person
That’s not so bad
‘Cause I was happy for the love
And the good times we had
Well, it was plain to see
That our love was lost
But you did not have to jump me off
Too many fellas nowadays
Push their girl aside
First they get what they want
And then they run off and hide
But baby, time went by
I was not upset
And then much to my surprise
One day to my regret
Well the doctor said that
There will soon be two
And there’s a little one coming
To your man and you

I was in shock
I thought I’d faint
And I was petrified
First I laughed ’cause I was happy
Then I started to cry
I tried to reach you on the phone
But no can do
I tried to get you at home
But baby that was useless too
And when the baby was born
I sent you a telegram
But it came back saying
You don’t know who I am

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

When my baby was born
With eyes just like yours
He’s my joy, he’s my heart, he’s the one I adore
Would it have hurt so much for you to get in touch?
You could have took the time
It only cost a dime
All you had to say is that you hope we were fine
I didn’t want your money
‘Cause I had my own
I got a brand new Mercedes
And a penthouse home

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

I saw you in a club one night
And I did not intend to start a fight
But when you said who am I
You don’t know my face
I went off, I made a scene
I really wrecked the place
And it’s true you might be a big superstar
And the whole wide world knows who you are
But the next time we meet
You better say my name
‘Cause I really didn’t like
The way you played your game
Now if you don’t want no trouble
If you don’t want a scene
Tip your hat with respect
‘Cause I am Billie Jean

Superstar
You know just who you are
(Who you are, who you are, who you are)

(CHORUS)

I’m Billie Jean, I’m mad as hell
I’m Billie Jean, I’m mad as hell

 Magyarul

Őrült ölelkezésben szeretkeztünk
Most meg azt mondod nem is ismered az arcom
Szupersztár
Tudod ki vagy

Azt mondod a világnak, hogy nem is ismersz
Ellentmondásban a szerelemmel, amit mutattál
Szupersztár
Tudod ki vagy

(Kórus)

Billie Jean vagyok és fene dühös
Egy nõ vagyok, akinek van egy története
Szupersztár
Tudod ki vagy
Tudod ki vagy, tudod ki vagy, tudod ki vagy

Nem szerethetsz egy nõt, hogy aztán félredobd
Mert neki is vannak érzései, akárcsak neked
Egy nõnek is megvan a büszkesége
Én nem akarok semmit tõled
Én nem ilyen vagyok
De hazudtál, ezt nem lehet tagadni
Itt az idõ, hogy kiderüljön az igazság
Azt mondtam, itt az idõ, hogy kiderüljön az igazság
hej-hej, hej-hej

(Refrén)

Rap:

Egyik késõ éjjel megcsörgetted a telefonom
Felhívtál, hogy biztos légy benne egyedül vagyok
És aztán úgy parkoltad le a Rolls Royce-odat, hogy ne lássák
És aztán becsengettél hozzám azon a késõ éjszakán
Azt mondtad szomorú vagy
És nem maradhatnál-e
Egyik dolog a másikhoz vezetett
A szeretõm lettél és azt mondtad:
“Legyünk óvatosak, tartsuk titokban”
Azt mondtad: “Tartsuk titokban, ne terjesszük”
“Tartsuk titokban, nem akarom, hogy az ügyeim mindenhová ki legyenek teregetve”
Küldtél nekem virágokat és gyémántokat
És azt mondtad szerelmes vagy
Azt mondtad sosem találkoztál még nõvel
Akit ilyen nagyra tartanál

Szupersztár
Tudod ki vagy (párszor ism.)

És aztán hirtelen
Nem jöttél többé
És sosem hívtál
És nem tudtam miért
Nem is szakítottál velem
De ez még nem olyan rossz
Mert örültem a szerelmünknek
És a kellemes idõknek, amit együtt töltöttünk
Világos volt, hogy a szerelmünk elveszett
De nem kellett elvágnod a kapcsolatot velem
Túl sok fickó
Dobja el a nõjét mostanában
Elõször megkapják, amit akarnak
Aztán elfutnak és elbújnak
De bébi, az idõ elmúlt
Én nem voltam mérges
És aztán meglepetésemre
Egy napon pedig sajnálatomra
Az orvos azt mondta
Hogy hamarosan ketten leszünk
És érkezik egy kicsi
A pasidhoz és hozzád

Sokkolt a dolog
Azt hittem elájulok
És megrémültem
Elõször nevettem, mert boldog voltam
Aztán elkezdtem sírni
Próbáltalak elérni telefonon
De nem tudtalak
Próbáltalak otthon elkapni
De bébi az is hasztalan volt
És mikor a baba megszületett
Küldtem neked egy táviratot
De visszajött azzal
Hogy nem tudod ki vagyok

(Refrén)

Amikor megszületett a kisbabám
Pont olyan szemekkel, mint ami neked van
Õ az örömöm, õ a szívem, õt imádom
Nagyon fájt volna neked
Felvenni velünk a kapcsolatot?
Szakíthattál volna idõt
Csak egy fillérbe került volna
Csak annyit kellett volna mondanod
Reméled jól vagyunk
Nem akartam a pénzed
Mert nekem is megvan a sajátom
Vadiúj Mercedesem van
És penthouse lakásom

(Refrén)

Láttalak egy klubban egy éjjel
És nem akartam veszekedést kezdeményezni
De amikor megkérdezted ki vagyok
Azt mondtad nem ismered az arcom
Kikeltem magamból és jelenetet rendeztem
Összetörtem a helyet
És igaz, hogy te egy nagy szupersztár vagy
És az egész világ tudja ki vagy
De ha legközelebb találkozunk
Jobb ha kimondod a nevem
Mert tényleg nem tetszett
Ahogy a játékodat játszottad
Ha nem akarsz bajt
Ha nem akarsz jelenetet
Akkor tisztelettel emeld meg a kalapod
Mert én vagyok Billie Jean

(Refrén)

Lydia Murdock

Lydia Murdock

Steve Porcaro a Human Nature-ről, a For All Time-ról és a Chicago 1945-ről (rajongói beszámoló)

Néhány nappal ezelőtt lefordítottam egy rajongó beszámolóját arról a Brad Sundberg által szervezett előadássorozatról, amelyre június végén került sor Los Angelesben, Michael Jackson halálának ötödik évfordulója alkalmából. Ez a rajongó azóta újabb bejegyzést írt az előadássorozat egy másik napjáról, amelynek vendége Steve Porcaro volt. Porcaro a Toto együttes tagja (ismertebb slágereik: Africa, Rosanna, Hold the Line). A Toto tagjai gyakran szerepeltek Michael Jackson lemezein mint stúdiózenészek, maga Porcaro pedig három dalt is írt Michaelnek (Human Nature, For All Time, Chicago 1945). Ezekről a dalokról is beszélt az elődásában. A rajongói beszámolót erről angolul itt olvashatjátok, a magyar fordítást pedig alább:

Június 23-26-án Los Angelesben Brad Sundberg “Stúdióban Michael Jacksonnal” című szemináriumának egy exkluzív sorozatát szervezte meg „A hazatérés” címmel. Már sokat írtam Brad mesés szemináriumairól és ha még nem látogattál el rájuk nem is ajánlhatnám jobban, hogy tedd meg. De azok, amelyeket Brad idén LA-ben szervezett különlegesek voltak. Nemcsak hogy a híres Westlake Studio D-ben kaptak helyet, ahol Michael a Bad című albumát felvette (ezért hívják „A hazazérésnek”), hanem Brad ezúttal néhány különleges vendéget is meghívott.

A szeminárium utolsó napján vettünk részt június 26-án. Brad szokásos programja után a VIP látogatók olyan vacsorát kaptak, amelyet a „Slam Dunk nővérek” készítettek – két kedves hölgy, akik MJ-nek és a csapatának főztek a stúdiómunkálataik alatt. A vacsora salátából, lasagne-ból és banán pudingból állt (benne igazi banánnal, ahogy Michael szerette!) és nagyon finom volt.

A vacsora után egy újabb különleges vendég csatlakozott hozzánk – a dalszerző és zenész Steve Porcaro. Porcaro és rock együttese, a Toto Michael Jackson stúdiózenészei voltak Michael szólókarrierje során az Off the Walltól a HIStory albumig. De ennél is fontosabb, hogy Steve Porcaro a szerzője három olyan dalnak, amelyet Michael Jackson felvett. Kettő ezek közül, a Human Nature és a For All Time, jól ismert és kedvelt a Jackson rajongók körében. A harmadik (aminek a nevét már bizonyára kitaláltátok) valamennyire titokzatos maradt.

Steve Porcaro

Steve Porcaro

Szóval képzeld el magad egy gyengén megvilágított lemezstúdióban egy színpad előtt, amelyet Michaelnek építettek, hogy gyakorolhassa a tánclépéseit. Mögöttünk van a kontroll szoba a csúcstechnológiás audió felszerelésével. Felettünk Michael Jackson szobája (amit úgy is neveztek, hogy „majom szoba”), ahol Michael pihent a felvételek között és ahová Bubblest bezárta a felvételek idejére. Ma Brad Sundberg és Steve Porcaro van a színpadon.

Vendége bemutatásakor Brad Sundberg elmondta, hogy Michaelnél nem mindig a legtehetségesebb fickó kapta meg az állást. A személyes kvalitások éppen olyan fontosak voltak. A stúdiómunka megköveteli a csapattagoktól, hogy szorosan együtt dolgozzanak és jól kijöjjenek egymással, így Michael olyan embereket keresett, akik őszinték voltak, profik és akikkel jó volt együtt dolgozni. És Sundberg szerint Steve ennek minden pontban megfelelt (nem beszélve arról, hogy természetesen csodálatosan tehetséges is). Hamar meglátjuk, hogy ez igaz. Steve Porcaro vidám ember: sármos, jó humorú és kellemes hallgatni.

Steve és az együttese, a Toto Quincy Jones-on keresztül kezdett el Michaellel dolgozni. Michaelnek nem volt saját együttese, így gyakran alkalmazta a Toto zenészeit, mint stúdiózenészeket. Porcaro emlékszik, hogy jelen volt a The Girl Is Mine lemezfelvételén MJ-vel, Paul McCartney-val és emlékszik Paul hatalmas sleppjére: a felesége, a menedzserei, az asszisztensei, akik mindenhová követték. Emlékszik, hogy már épp menni készültek, amikor Paulnak sikerült elmenekülnie mindezektől az emberektől pár percre és visszalopakodnia a stúdióba, ahol szeretett lógni a zenészekkel.

Michael Jackson, Paul McCartney, Quincy Jones és a "slepp" a Girl Is Mine felvételei alatt

Michael Jackson, Paul McCartney és a “slepp” a Girl Is Mine felvételei alatt

Komponistaként Porcaro sok kérdést kap az inspirációiról és a dalszerzés folyamatáról. Megkérdezik tőle, hogy úgy ír-e dalokat, ahogy Michael tette (ő mindig azt mondta, hogy a dalok egyszerűen az ölébe hullanak). Steve azt mondja, hogy néha így történik és néhány dalt egyszerre kap meg. Gyakrabban azonban egy apró részlettel kezdődik – egy hookkal (hook: szó szerint kampó, horog – a dalnak egy olyan része, amely fülbemászó, a leginkább megragadja a hallgatóit – a ford.), egy melódiával – és aztán onnan fejlődik tovább. Azt mondja, hogy a múltban a dalszerzés sokkal inspirálóbb, finomabb folyamat volt a számára és „a csillagok állásának” megfelelőnek kellett lennie ahhoz, hogy egy dal megszülessen. Manapság TV show-k zenéin dolgozik és elismeri, hogy ez nagyon megfegyelmezte. Azt mondja rájött, hogy lehetséges egy dalt határidőre megírni.

Természetesen mindenki kíváncsi azokra a dalokra, amelyeket Porcaro Michaelnek írt és hogy hogyan születtek, így tovább megyünk a Human Nature tárgyalására. Steve megosztja velünk a dal megalkotásának sztoriját. A Human Nature-t eredetileg a lányáról írta. A kislánya egyszer sírva jött haza az iskolából, mert egy fiú csúfolta. „Miért teszi ezt velem?” (“Why does he do it to me?”) – nem értette. Porcaro megpróbálta elmagyarázni neki, hogy talán a fiú így akarja kimutatni az érdeklődését, mert a fiúk néha ezt csinálják. Nem sokkal azután egy melódia jött a fejébe. Eredetileg a szöveg így hangzott:

I’ll tell her that it’s human nature
When she asks, “Why, why
Does he do it that way?”

(El fogom mondani neki, hogy ilyen az emberi természet
Ha megkérdezi, hogy „Miért, miért
teszi ezt velem?”)

Ugyanebben a szellemben írta meg a verseket, felvette a demót egy kazettára és odaadta az együttesének, a Totónak. De a csapatnak nem kellett a közepes tempójú ballada. „Több rock dalra van szükségünk, olyan dalokra, amelyeket jól lehet játszani egy stadionban.” – mondták Steve-nek. (Később látták az iróniát abban, hogy a Victory turné alatt Michael promóciós darabként használta a Human Nature-t és minden televíziós csatorna úgy mutatta be a dalt, mint amit stadionokban játszanak Amerika szerte a közönség nagy örömére és hisztériájára.)

Szóval hogyan talált a dal utat magának Michael Jacksonhoz? Steve szerint teljesen véletlenül. Quincy Jones általában szigorúan beosztotta az emberek szerepeit a stúdióban. Ha hangmérnök voltál, akkor nem voltál zenész és ha zenész voltál, akkor nem voltál dalszerző. Steve Porcaro az ő fejében zenész volt, így Quincy sosem kérte meg arra, hogy írjon dalokat Michaelnek. A Toto dalszerzője David Paich volt és ő kapott ajánlatot arra, hogy adjon le anyagot Michael Jackson részére. David írt pár groove-ot, de amikor eljött az idő, hogy elküldje őket Quincy-nek nem volt üres kazetta nála. Ezért elvette azt a kazettát, amin Porcaro demói voltak, beleértve a Human Nature-t is, felvette a groove-okat a másik oldalára, ráírta, hogy „A oldal” és elküldte Quincy-nek. Innen a történet jól ismert: valamilyen oknál fogva Quincy a kazetta másik oldalát játszotta le, hallotta a dalt és szerelembe esett vele. Steve azt mondja szeret olyan dalokat írni, amelyeknek különleges, szokatlan atmoszférájuk van és a Human Nature ezen atmoszférája nyerte meg Quincy-t is.

Azonban Quincy-nek nem tetszett a szöveg. Odaadta a dalt a szövegíró John Bettisnek, aki új verseket írt hozzá és Porcaro elismeri, hogy a végeredmény lenyűgözte őt. Aztán Michael felvette. Porcaro szerint mindössze párszor vették fel. Steve megmutatta Michaelnek hogy hogyan tagolja a szavakat és Michael utánaismételte. Azt mondja Michael mindössze egy párszor énekelte el a teljes dalt elejétől a végéig.

Sok változáson ment keresztül a dal a demótól a végső verzióig? Porcaro azt mondja, hogy nem sokon. Quincy-nek tetszett a dal úgy, ahogy volt és egy ponton Bruce Swedien (hangmérnök – a ford.) még azért is elhívta Steve-et a stúdióba, hogy segítsen a „why, why” megfelelő kiejtésében, mert pont úgy akarták azt reprodukálni, ahogy a demón volt. Porcaro azonban emlékszik, hogy hozzáadtak egy ritmus gitár részt, amit ő eleinte gyűlölt. „Utáltam. Úgy gondoltam nem illik a dalba. Persze 40 millió eladott lemezzel később megszerettem.” – viccelődik. „Most már úgy gondolom az a legbriliánsabb gitár rész, amit valaha írtak.”

Porcaro rámutat egy érdekes részletre a dalban – egy a háttérben hallható, alig észrevehető sorra, amikor azt a szót hallod, hogy „around” (3:05-3:08 az album verzión). Azt mondja a szöveg, amit Michael énekel ez: „she’s keeping him by keeping him around” és ez Porcaro eredeti demójából származik.

Human Nature

Azután rátérünk a For All Time-ra – egy másik gyönyörű, atmoszférikus dal, amelyet Porcaro írt. Steve azonnal szerteoszlatja azt a mítoszt, hogy létezik egy verzió a Thriller felvételeinek időszakából. A dalt valójában a Dangerous korszak alatt írta és Michael akkor is vette fel először és az egyetlen alkalommal. Steve elmondja, hogy az akkordok akkor jutottak eszébe, amikor hallotta a Monkees Daydream Believer című dalának pár hangjegyét dübörögni egy arra elhaladó autó ablakából. Néha egy nagyszerű dal egy ilyen véletlenszerű pillanatból születik. A For All Time címét egy másik nagyszerű kompozíció inspirálta (aminek a címe most sajnos nem jut eszembe). Egy érdekesség: a dal kórusában a „for all time” szavakat Michael nem egy egyszerű sorként énekli, hanem három összevágott szó kombinációjaként – Steve akarta, hogy így hangozzon.

Szóval akkor hogy került a dal a Thriller 25-re? Porcaro nem tudja a választ. „Felhívtak és azt mondták: ’Szeretnénk rátenni a dalodat a Thriller évfordulós kiadására.’” – emlékszik vissza. „Azt mondtam: ’Persze, a Human Nature-nek rajta kell lennie, hiszen része az albumnak.’ Azt mondták: ’Nem, nem, a másik dalodat, a For All Time-ot.’” Ma sem tudja, hogy kinek a döntése volt, Michaelé vagy a lemeztársaságé.

For All Time

Aztán a szeminárium vége felé Steve megosztott velünk egy emléket, amit a nagyon kedves emlékeim között fogok számon tartani. A találkozónk elején megkérdeztük, hogy hány dalt írt Michaelnek és ezek közül Michael hányat vett fel. Steve azt válaszolta, hogy több dalt átadott és Michael ezek közül „valószínűleg hármat” vett fel. Készültem megkérdezni a szeminárium végén a kérdések alatt, hogy mi a harmadik dal, de kiderült, hogy nem szükséges. Steve magától is elmesélte a sztorit.

Miután kijött a Thriller album, a Victory turné alatt (vagy talán még előtte) Porcaro átadott pár dalt Michaelnek. Nem sokkal később MJ felhívta Steve-et és azt mondta neki, hogy szeretne valamit csinálni az egyikkel. MJ elment a könyvtárba és elolvasott pár dolgot az 1930-40-es évek Chicagójáról és így jött a dal ötlete. Ő és Porcaro találkoztak és felvettek kilenc vokális részt ahhoz a daloz, amely végül a Chicago 1945 lett.

Természetesen lehetetlen szöveggel leírni egy zenét, de itt van öt dolog, amit tudnod kell a Chicago 1945-ről:

  • A dal zeneileg, vokálisan tökéletesen kiadható állapotban van úgy ahogy van.
  • Semmi köze sincs az Al Caponéhoz vagy a Smooth Criminalhoz (egy újabb mítosz) – egy teljesen más és különálló dal. (A ford. megjegyzése: javítottam is ezt az információt a Smooth Criminalról szóló bejegyzésben.)
  • A szöveg (három?) lányról szól, akik elmennek szórakozni és eltűnnek.
  • Fülbemászó dal. Nincs a Billie Jean vagy a Beat It szintjén, de egy erős groove. A hook (“Never to be found again… never to be found again”) három napig a fejembe ragadt miután hallottuk.
  • Amikor játszották a dalt megpróbáltam találni egy másik MJ dalt, amihez hasonlíthatom. A legközelebbi talán a Behind the Mask – a dal tempójában és még a kompozíciójában is kicsit hasonlónak tűnt a számomra. Bár azt hiszem a Chicago 1945-t alacsonyabb hangfekvésben énekli – Michael hangja nem olyan rezonáns, mint a BTM-ben.

A szomorú az, hogy mára már mindenki hallhatta volna, ha a lemeztársaság hajlandó lett volna megfelelő módon kezelni. Porcarót megkeresték a dallal kapcsolatban az Xscape albumra, de nem adott engedélyt a felhasználására. „Úgy tűnik manapság a dalokat azonnal remixelik.” – mondta nekünk. Nyilvánvaló volt, hogy ez a megközelítés nem tetszik neki. És miközben a rajongó bennem szeretné, ha megvehetné ezeket a dalokat a kollekciójába, csak tisztelni tudtam Porcarót az álláspontjáért. Úgy gondolom, hogy zenészként és dalszerzőként megérti, hogy egy dal sértetlensége mennyit jelent egy művész számára. És Michael kollégájaként kétségtelenül tudja, hogy Michael mennyire törődött a kompozícióival. „A kevesebb több” – ez egy olyan elv volt, amit ő is úgy idéz, mint ami nagyon fontos volt MJ és Quincy számára. A Chicago 1945 nagyszerű dal, aminek nincs szüksége semmiféle „kortársiasításra” és megérdemli, hogy a saját jogán hallják és szeressék.

Porcaro sem tudja kiadni a dalt a Michael Jackson Hagyatékkezelő engedélye nélkül így a dal egyelőre patthelyzetben van. Csak remélni tudjuk, hogy eljön az idő, amikor Michael kreatív partnerei, a hagyatékkezelőjének a végrehajtói és a lemeztársasága képesek lesznek egyetérteni abban, hogy a ki nem adott anyagot hogyan kell kezelni. Egyelőre mi, rajongók, elvesszük amit tudunk és hálásak vagyunk minden lehetőségért, hogy hallhatjuk az eredeti zenét, amit Michael hátrahagyott. Köszönjük, Mr. Porcaro, megtiszteltetés volt találkozni önnel és hallani azokat a sztorikat és azt a zenét, amit megosztott velünk azon az estén.

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

Brand Sundberg a lányával, Steve Porcaro és Brian Vibberts

1982-es interjú Michael Jacksonnal Andy Warhol Interview magazinjában

A megjelenés helye: Interview Magazine
A megjelenés ideje: 1982. október
Az interjút készítette: Bob Colacello, Andy Warhol
Fotók: Matthew Rolston
Forrás: http://www.interviewmagazine.com/music/michael-jackson/#_

interview magazine 1982

1982. augusztus 20., péntek, délután 3 óra 30 perc. Valahol San Fernando Valley-ben. Bob Colacello megérkezik abba a lakásba, amit Michael Jackson és családja átmenetileg bérel, mivel a közelben álló házukat éppen renoválják. Michael, akire mindenki emlékszik, mint a Jackson 5 kisfiú énekesére, remek szóló karriert épített maga is – legutóbbi albuma, az Off The Wall csak az USA-ban 5 millió példányban kelt el. Noha továbbra is készít lemezeket a testvéreivel is, akiket most The Jacksonsnak hívnak, Michael olyan szupersztárokkal is dolgozott, mint Paul McCartney, Quincy Jones, Diana Ross és Steven Spielberg, akikkel mind jó barátságot is ápol. Miközben Andy Warhol telefonhívására vártak New Yorkból BC és MJ egy másik közeli barátról, Jane Fondáról kezdett el beszélgetni.

Michael Jackson: Azon az éjjelen, amikor Henry Fonda meghalt átmentem hozzájuk és a családdal voltam. Beszélgettek és nézték a különféle híradásokat. Noha éppen meghalt az apja, Jane mégis képes volt arra, hogy érdeklődést mutasson a karrierem iránt, megkérdezte elkészült-e már a filmem és úgy gondolom ez nagyon kedves volt. Úgy gondolom hosszú idő óta várható volt már [Henry Fonda] halála. Már hosszú-hosszú hónapokkal ezelőtt Jane úgy beszélt, mintha bármelyik nap bekövetkezhetne. Bekövetkezett és néha könnyek voltak, néha nevetés és ettek egy kicsit.

Bob Colacello: Szóval mit csinálsz éppen? Filmet készítesz?

MJ: Nos, jelenleg éppen befejezem az albumomat [a Thrillert – a szerk.] és erre koncentrálok. Egy másik albumot is készítek, az E.T. albumot, ezzel egy időben. Az az album egy kicsit új dolog számomra, mivel sosem voltam még mesélő egy sztoriban.

BC: Mi ez az E.T. album?

MJ: Egy mesealbum, egy dupla album és én vagyok az egész történet mesélője és én éneklem a dalt, amivel nekünk kellett előállni és megírni. Nem is tudom mióta beszéltünk már erről Stevennel [Spielberg] – összejöttünk és arról beszéltünk, hogy ez lesz minden idők legjobb mesealbuma.

BC: Az album amin jelenleg dolgozol – mindent te írtál rajta?

MJ: Négy vagy öt dalt írtam én.

BC: Steve [Rubell] azt mondta nekem, hogy csinálsz valamit Paul McCartney-val?

MJ: Igen. Paul épp itt volt és én írtam egy dalt The Girl Is Mine címmel, amit együtt énekelünk az albumomon. Egy lányon vitatkozunk a dalban és csodálatos lett. Az ő albuma számára – az ő Tug ‘O War Part II –ja számára – két dalt írtunk és énekeltünk együtt. De az én albumomon azt a dalt énekeljük, amit én írtam. Van a végén egy szöveges rész, amiben vitatkozunk a lányon. Vicces.

BC: Te nagyon nyitott vagy arra, hogy más sztárokkal dolgozz. Sok ember esetében ez nincs így.

MJ: Valójában nem vagyok az. Egyáltalán nem.

BC: Dolgoztál Diana Rosszal…

MJ: Csak nagyon különleges emberekkel. Úgy értem Diana olyan nekem, mint egy anya, egy szerető, egy barát. Csodálatos. Én írtam, én szerkesztettem és én voltam a producere a következő kislemezének a Muscles-nek.

BC: Te írtad a szöveget is?

MJ: A szöveget, a zenét – nemrég fejeztem be és a tervek szerint a hónap végén jelenik meg.

BC: Hogy találsz időt arra, hogy írj?

MJ: Repülőgépeken. Visszafelé repültem Angliából, ahol Paul McCartney albumán dolgoztunk, izegtem-mozogtam a Concorde-on és ez a dal egyszerűen csak beugrott az agyamba. Azt mondtam: „Hé, ez tökéletes Diana számára!” Nem volt nálam felvevő vagy ilyesmi, így három órán át szenvednem kellett. Amint hazaértem azonnal szalagra tettem azt a babát.

BC: Érdekel a politika?

MJ: Nem szeretek róla beszélni.

BC: Nem szoktatok róla beszélni Jane-nel [Fonda]?

MJ: De szoktunk. Ő csodálatos. Sok mindenre megtanít engem. Amikor Az aranytó forgatásán voltam Jane kabinjában és egyedül voltunk a vízen és csak beszélgettünk, beszélgettünk és beszélgettünk mindenről. Ez volt számomra a legjobb tanulás – ő is tanult, én is tanultam és közben csak cseverésztünk egymással. Mindenféle dologról beszéltünk, amiről csak akarod: a politikáról, filozófusokról, a rasszizmusról, Vietnamról, a színjátszásról, mindenféléről. Varázslatos volt.

BC: Hol tanultál, hiszen ti mindig úton voltatok?

MJ: Magániskolákban és magántanároktól.

BC: Gary-ből, Indianából származtok? Milyen volt ott felnőni?

MJ: Tulajdonképpen annyira kicsi voltam, hogy nem emlékszem. Amikor öt éves voltam már akkor turnéztam, énekeltem és táncoltam. Mindig úton voltunk, mindig az iskolán kívül. Csak apró dolgokra emlékszem, mint a sarki bolt vagy bizonyos emberek a környéken. A mögöttünk lévő középiskolának mindig volt egy big bandje, amely az utcán masírozott trombitákkal, harsonákkal, dobokkal – ez nekem nagyon tetszett, olyan volt, mint egy parádé. Csak ennyire emlékszem.

BC: Szerettél előadni gyerekként? Mindig szeretted?

MJ: Mindig. Mindig élveztem azt az érzést, hogy színpadon lehetek – a varázslatot, ami ilyenkor jön. Amikor fellépek a színpadra hirtelen jön egy varázslat és a szellem eltalál és csak elveszíted a kontrollt magad felett. Felmentem a színpadra Quincy [Jones] koncertjén a Rose Bowl-ban, pedig nem akartam. Próbáltam elbújni és reméltem, hogy nem fog meglátni az emberek mögött, amikor felhívott. Aztán felmentem oda és egyszerűen megőrültem. Elkezdtem felmászni az állványra, a hangfalakra, a fényszóró berendezésre. A közönség is kezdett belejönni, én elkezdtem táncolni és énekelni, és ilyenkor ez történik.

BC: Hogyan hasonlítanád össze a színészetet a színpadi előadással?

MJ: Mindkettőt szeretem. A színészet a csúcs. Szeretek előadni. Fenomenális menekvés. Ha mindent ki akarsz adni, ami benned van, akkor ilyenkor kell megtenned. A színészetben olyan, mintha másik emberré válnál. Úgy gondolom ez jó dolog, különösen amikor minden másról teljesen elfeledkezel. Ha teljesen elfeledkezel – amit én szeretek – olyankor történik varázslat. Én szeretek varázslatot teremteni – valami olyat összehozni, ami annyira szokatlan, annyira váratlan, hogy leesik az emberek álla. Valamit, ami megelőzi a korát. Öt lépéssel azelőtt jár, amit mások gondolnak. Hogy az emberek lássák és azt mondják: „Hú, erre nem számítottam.” Szeretem meglepni az embereket egy ajándékkal vagy egy színpadi előadással vagy bármivel. Szeretem John Travoltát, aki abból a Kotter show-ból jött. Senki nem tudta, hogy tud táncolni vagy képes mindazokra a dolgokra. És aztán berobbant. Mielőtt észrevette volna már ő volt a következő nagy Brando vagy ilyesmi.

BC: Mostanában nem sok mindent csinál.

MJ: Tudom. Úgy gondolom válogat a forgatókönyvek között meg ilyenek. Mindig nehéz valakinek a múltban elért eredményeivel versenyeznie.

BC: Mondd, szerinted ki hozott áttörést a saját területén?

MJ: Nagyon szeretem Steven Spielberget. Szeretem James Brownt. Fenomenális. Sosem láttam még egyetlen előadót sem, aki olyan elektromosságot tud teremteni a közönségével, mint James Brown. Mindenkit a markában tart és bármit akar csinálni velük, meg is csinálja. Csodálatos. Mindig is úgy gondoltam, hogy őt nagyon alábecsülik. Szeretem Sammy Davis Jr-t. Szeretem Fred Astaire-t. Szeretem George Lucast. Megőrülök Jane Fondáért és Katherine Hepburnért.

BC: Láttam egy képet rólad Katherine Hepburnnel Az aranytó forgatásán.

MJ: Megtisztel, hogy ismerhetem, mert ő nagyon sok embert nem kedvel – azonnal a szemedbe mondja, ha nem kedvel. Amikor először találkoztam vele egy kicsit reszkettem, mert hallasz róla bizonyos dolgokat – Jane felvilágosított róla. Szóval ijedt voltam. De azonnal meghívott ebédelni aznap. Azóta a legjobb barátok vagyunk. Eljött a koncertünkre – az első koncert, amire valaha elment – a Madison Square Gardenben és jól érezte magát. Sokat hívjuk egymást telefonon és ő küld nekem leveleket is. Csodálatos. Elmentem a házába New Yorkba és megmutatta nekem Spencer Tracy kedvenc székét és a privát dolgait a szekrényében, a kis kacatjait. [Spencer Tracy] egyszerűen varázslatos.

BC: Rajongója vagy a régi filmeknek?

MJ: Ó,igen. Nagyszerű művészet volt, nagyszerű színjáték, nagyszerű rendezés, nagyszerű sztorik. Az olyan filmek, mint a Bátor kapitányok, A fiúk városa Flanagan atyától vagy az Az év asszonya hihetetlenek.

BC: Miért nem írsz egy saját történetet?

MJ: Jelenleg ezen dolgozunk. Kicsit bolondozunk ezzel – Quincy, Steven és én. Remélhetőleg fogunk tudni csinálni valamit belőle. Steven musicalt akar csinálni.

BC: Szeretnél a Broadway-n szerepelni?

MJ: Még nem. Úgy gondolom, hogy jó arra, hogy csiszold a képességeidet. A legjobb arra, hogy igazán elérd a tehetséged csúcsát. Elmész olyan messzire és eléred a csúcsot és azt mondod „Talán ez a tőlem telhető legjobb előadás.” Ami szomorú ebben az egészben az, hogy nem készül felvétel arról a pillanatról. Csak nézd meg mennyi nagyszerű színészt vagy szórakoztatóművészt elszalasztott a világ, mert volt egy nagyszerű előadásuk egy este és annyi volt. A filmmel ez megörökíthető, bemutatható az egész világon és örökre ott van. Spencer Tracy mindig fiatal marad a Bátor kapitányokban és én tanulhatok az előadásából és az inspirálhat engem. A színházban annyi minden elvész, annyi minden. Vagy a vaudeville-ben. Tudod mennyi mindent tanulhattam volna ezektől a szórakoztatóművészektől? Hihetetlen lenne.

BC: Manapság már felveszik a legtöbb dolgot, de nem minden este.

MJ: Épp ez az! A színész feszült, mert felveszik és a dolgok nem természetesek. Ezt utálom a Broadway-ben. Olyan érzés lenne, mintha egy csomó mindent beleadnék a semmiért. Én szeretem megörökíteni a dolgokat, megtartani őket és megosztani őket az egész világgal.

BC: Úgy tűnik, hogy ami téged igazán motivál az a vágy, hogy szórakoztasd az embereket, hogy örömöt okozz nekik. Mi a helyzet a hírnévvel és a pénzzel? El tudod képzelni milyen lenne, ha nem lennél híres, vagy éppenséggel zavar téged a hírnév?

MJ: Sosem zavart, kivéve, amikor egy kis békességre vágysz. Mint amikor elmész a moziba és azt mondod: „Ma este senki sem fog zavarni, feltettem a kalapom és a szemüvegem, csak élvezni fogom ezt a filmet és ennyi.” Odamész és mindenki téged néz és téged bámul és a film legizgalmasabb részénél valaki megveregeti a vállad és autogramot kér. Úgy érzed, hogy nem tudsz elmenekülni.

BC: Ezért élsz itt a Völgyben és nem Beverly Hillsben, mint más sztárok?

MJ: Igen, de itt is ugyanolyan rossz a helyzet. Beverly Hills csak amiatt rosszabb, mert az emberek odamennek sztárokra vadászni.

BC: Közel állsz a szüleidhez. Ők is itt élnek Los Angelesben?

MJ: Igen. Az anyám az emeleten lakik. Az apám az irodában.

BC: Milyen egy tipikus napod?

MJ: Álmodozom a nap legnagyobb részében. Korán kelek, aztán felkészülök arra, amit éppen csinálnom kell – dalírás vagy bármi legyen. A jövőt tervezgetem meg ilyenek.

BC: Optimista vagy a jövőt illetően?

MJ: Igen. Mindig szeretek előre eltervezni dolgokat és aztán azt követni.

BC: Liza Minelli az egyik barátod, igaz?

MJ: Hogyan felejthettem el őt? Megőrülök Lizáért. Tedd hozzá őt is a kedvenc embereim listájához. Halálosan szeretem őt. Beszélünk a telefonon és csak pletykálunk, pletykálunk, pletykálunk. Azt szeretem Lizában, hogy amikor összejövünk, akkor mindig a show a téma. Én megmutatom neki a kedvenc lépéseimet, ő pedig nekem az övéit. Ő is lenyűgöző előadó. Igazán karizmatikus. A jövőben szeretnék felvételeket készíteni vele. Úgy gondolom, hogy egy olyan embert, mint ő játszani kellene a rádióban és el kellene fogadni azt az egész dolgot. Ő varázslatos a színpadon.

BC: Nagyon érdekel a divat?

MJ: Nem. Az érdekel, hogy mit viselek a színpadon. Tudod, hogy mit kedvelek. A hétköznapi ruhák nem érdekelnek. Szeretek felvenni egy szerelést vagy kosztümöt és megnézni magam a tükörben. Buggyos nadrágot vagy valami igazán vicces cipőt és egy kalapot és csak érezni a karakterét. Ez számomra mókás dolog.

BC: Szeretsz színészkedni sokat a mindennapi életben?

MJ: Nagyon szeretek. Az menekülés. Móka. Jópofa dolog más valamivé, más emberré válni. Különösen, ha tényleg elhiszed és nemcsak színészkedsz. Mindig utáltam azt a szót, hogy „színészkedés” – azt mondani, hogy „színész” vagyok. Inkább annak kellene lennie, hogy „hívő”.

BC: De nem ijesztő egy kicsit, amikor teljesen elhiszed?

MJ: Nem, épp azt szeretem benne. Nagyon szeretek mindent elfelejteni.

BC: Mit akarsz olyan nagyon elfelejteni? Gondolod, hogy az élet nagyon nehéz?

MJ: Nem, talán csak azért van mert szeretek bebújni más emberek bőrébe és kutatni. Mint Charlie Chaplin. Halálosan szeretem. A kis csavargó, az egész szerelése és minden, és a szíve – minden, amit megformált a vásznon az igazság volt. Az volt az egész élete. Londonban született és az apja alkoholistaként halt meg, amikor ő még csak hat éves volt. Az anyja elmegyógyintézetben volt. Ő maga Anglia utcáit járta, koldult szegényen, éhesen. Mindez visszatükröződik a vásznon és én is ezt szeretem csinálni, kihozni az igazságokat.

BC: Érdekel a pénzcsinálás?

MJ: Érdekel, hogy tisztességesen megfizessenek azért, amit csinálok. Amikor hozzákezdek egy projekthez, akkor a teljes szívemet és lelkemet beleteszem. Mivel nagyon érdekel, mindent beleteszek és azt akarom, hogy ezért meg is fizessenek. Az, aki dolgozik egyen is. Ilyen egyszerű.

BC: Ezek szerint közelről figyelemmel kíséred az üzleti ügyeidet?

MJ: Ó, igen.

BC: Hány éves vagy?

MJ: Huszonhárom.

BC: Nem érzed néha úgy, hogy lemaradtál a gyerekkorodról, mert mindig a felnőtt világban adtál elő?

MJ: Néha.

BC: De szereted a nálad idősebb embereket, a tapasztalt embereket.

MJ: Szeretem a tapasztalt embereket. Szeretem a fenomenálisan tehetséges embereket. Szeretem azokat az embereket, akik keményen dolgoztak, akik nagyon bátrak, akik vezérek a területükön. Amikor ilyen valakivel találkozom és tanulhatok tőle és szót válthatok vele – számomra az varázslatos. Vagy együtt dolgozni velük. Megőrülök Steven Spielbergért. Egy másik inspiráció a számomra – és nem tudom ez honnan jött – a gyerekek. Ha szomorú vagyok, akkor veszek egy könyvet gyerekek képeivel és megnézegetem és az felvidít. Gyerekek körül lenni varázslatos.

BC: Van bennük valami pozitív és bátorító. Sok állatod is van, igaz?

MJ: Volt. Jelenleg csak két kis őzikém van, egy fiú és egy lány. Nagyon aranyosak. Csodálatosak.

BC: Sosem fogom megérteni az emberek hogy tudnak lelőni egy őzet.

MJ: Gyűlölöm azt. Gyűlölöm az állatpreparáló boltokat meg az ilyen szemetet. Van egy lámám. Van egy bárányom – úgy néz ki, mint egy kos a szarvaival. Louie a cirkuszból jött. Ő a láma. A kost Mr. Tibbsnek hívják, az őzgidákat pedig Hercegnek és Hercegnőnek.

BC: Mit fogsz velük csinálni, ha felnőnek?

MJ: Kiengedem őket az udvarra meg ilyesmi. Körülbelül két hektárunk van.

BC: Milyen autód van?

MJ: Egy Rolls. Fekete.

BC: Szereted vezetni?

MJ: Sosem akarok vezetni. A szüleim kényszerítettek rá, hogy vezessek. Quincy [Jones] sem vezet. Sok ember, akit ismerek nem vezet.

BC: Andy [Warhol] sem vezet.

MJ: Okos dolog. De akkor jó, ha akarsz egy kis függetlenséget, hogy el tudj menni. De én nem sok helyre járok, nem sok helyet ismerek. Csak vezetgetek az utcán.

BC: Nem sokat jársz el otthonról?

MJ: Csak a Golden Temple-be járok, egy egészséges ételeket kínáló étterembe. Vegetáriánus vagyok. Vagy elmegyek a játékterembe játszani.

BC: Érdekel a művészet?

MJ: Szeretek rajzolni – ceruzával, tollal – szeretem a művészetet. Amikor turnén vagyok és ellátogatok a múzeumokba Hollandiában, Németországban vagy Angliában – tudod ott vannak azok a hatalmas festmények – az lenyűgöz engem. Nem gondolod, hogy egy festő képes volt ilyet alkotni. Nézek egy szobrot vagy festményt és teljesen el tudok veszni benne. Ott állok, nézem és részévé válok a jelenetnek. Könnyeket csalhat a szemedbe, nagyon megérinthet. Tudod, úgy gondolom, hogy ezt kell elérnie a színésznek vagy előadónak is – megérinteni azt az igazságot egy emberben. Megérinteni azt a valóságot annyira, hogy részévé váljanak annak, amit csinálsz és el tudd őket vinni akárhova ahová csak akarod. Boldog vagy, boldog vagy. Akármi legyen is az emberi érzelem ők ott vannak veled. Szeretem a realizmust. Nem szeretem a műanyagokat. Mélyen legbelül mind ugyanolyanok vagyunk. Mindnyájunknak ugyanolyan érzelmei vannak és ezért van az, hogy egy olyan film, mint az E.T. mindenkit megérint. Ki ne akarna repülni, mint Peter Pan? Ki ne akarna repülni valami varázslatos teremtménnyel a világűrből és a barátja lenni? Steven egyenesen az emberek szívéhez szólt. Tudja, hogy ha kétségeid vannak, akkor fordulj a szívhez.

BC: Vallásos vagy, igaz?

MJ: Igen, hiszek a Bibliában és hiszek Istenben, akinek Jehova a neve és ebben az egész dologban.

BC: Valaki azt mondta, hogy ezért nem borotválkozol.

MJ: Ó, nem! Nem nő rajtam semmi, amit le kellene borotválni. Ennek semmi köze a valláshoz.

BC: Tehát gyakorlatilag keresztény vagy.

MJ: Az igazságban hiszek.

BC: Olvasod a Bibliát?

MJ: Igen, sokat.

BC: Jársz templomba?

MJ: Mi nem templomnak hívjuk, hanem Királyság-teremnek. Jehova tanúi vagyunk.

BC: Említetted, hogy holnap találkozni fogsz Bette Midlerrel. Dolgoztok valamin együtt?

MJ: Nem. Egy énektanárhoz megyek, akit Seth Riggsnek hívnak. Amikor énekelek akkor szeretem, ha a hangom teljesen kinyílik – úgy, ahogy a táncos bemelegít.

BC: Szóval ez olyasmi mint valamiféle légzéstechnika óra?

MJ: Igen. És az én órám után jön Bette Midler. Ő mindig pontos.

[Andy Warhol hív New Yorkból.]

Andy Warhol: Halló.

MJ: Szia.

AW: Istenem, ez izgalmas. Tudod, mindig amikor a te walkmanodat használom a te kazettádat játszom rajta.

MJ: Találkoztál Lizával mostanában?

AW: Igen. Európában volt, de aztán találkoztam vele Halston divatbemutatóján. Megváltoztatta a frizuráját. Most a tiédhez hasonlít a haja. Elöl nagyon göndör és nagyon másképp néz ki, igazán csinos. Nagyszerű ez az új kinézete. A múlt hétvégén Halstonnál járt, most pedig New Yorkban van. És veled mi újság?

MJ: Sokat voltam a stúdióban. Szövegeket írtam, dolgoztam dalokon meg ilyesmi.

AW: Lehet, hogy elmegyek ma este megnézni egy angol rock együttest a Ritzben, akiket Duran Durannak hívnak. Ismered őket?

MJ: Nem.

AW: A múlt héten Blondie-t néztem meg Meadowlandsben.

MJ: Milyen volt Blondie?

AW: Nagyszerű. Csodálatos. Ismered őt?

MJ: Nem, sosem találkoztam még vele.

AW: Nos, majd ha New Yorkba jössz, akkor bemutatom neked. A turnézás a világon a legnehezebb dolog.

MJ: A turnézás valami… a tempó. De a színpadon lenni a legvarázslatosabb dolog benne.

AW: Alig várom, hogy csinálj egy igazán nagy filmet. Felkértek már ilyesmire?

MJ: A szobám tele van forgatókönyvekkel és ajánlatokkal. És sok közülük nagyszerű ötlet. De én olyan vagyok, hogy jár valaki a fejemben, akivel szeretnék dolgozni és biztos akarok lenni abban, hogy a megfelelő dolgot csinálom. Nem akarok hibázni.

AW: Csak csináld meg mindet. Nem hibázhatsz. Igazán jó vagy. Gondoltad valaha, hogy énekes leszel, ha felnősz?

MJ: Nem is emlékszem arra, hogy milyen nem énekelni, így aztán sosem álmodoztam az éneklésről.

AW: Még mindig gyűjtöd a ruhákat? Jó terveződ van?

MJ: Tulajdonképpen nem igazán megyek ebbe bele, hacsak nem vagyok a színpadon. Csak a kosztümöket szeretem gyűjteni, vagy kalóz kabátokat, vagy ilyesmiket. De a hétköznapi divatba nem megyek bele.

AW: Mi van rajtad?

MJ: Most éppen egy kordbársony nadrág, aminek lyukas a térde, egy rózsaszín póló és egy nyakkendő.

AW: Sokat jársz el otthonról, vagy inkább otthon maradsz?

MJ: Otthon maradok.

AW: Miért maradsz otthon? Annyi szórakoztató dolog van, ha elmész otthonról. Ha New Yorkba jössz, akkor elviszlek szórakozni.

MJ: Az egyetlen hely, ahol el akarok menni szórakozni az New York.

AW: Szoktál moziba járni?

MJ: Ó, igen. Nem sokára dolgozni fogunk az E.T. albumon. Volt egy fotózásom E.T.-vel és csodálatos volt… megölel engem, meg minden.

AW: Nekem tetszik a Tron. Olyan mintha videójátékoznál. Láttad?

MJ: Igen. Engem nem mozgatott meg.

AW: Nos, köszönöm szépen. Hamarosan látjuk egymást.

MJ: Remélem. Ha találkozol Lizával üdvözöld a nevemben. Adj neki egy nagy puszit és öleld meg helyettem.

[AW leteszi a kagylót.]

BC: Szereted a Rolling Stones-t? Ismered Micket [Jagger] egyáltalán?

MJ: Találkoztam vele egy mosdóban. Keith-tel volt ott… Keith Moon?

BC: Keith Richards.

MJ: Keith Richards. Bementem és azt mondtam: „Ó, szia” és csak elkezdtünk beszélgetni. Aztán visszamentem a saját felvételemre. Nem igazán jól ismerem őt.

BC: Sokat olvasol?

MJ: Igen. Imádok olvasni. Szeretem a filozófiát és a rövid történeteket. Szeretek képben lenni a legutóbbi bestsellerekkel kapcsolatban is. Az L.A. Times Calendar in the Sunday-je a kedvencem. Tényleg képben tart, hogy hol mi történik. Vannak kedvenc szerzőim – nemcsak a bestsellereket olvasom. Szeretem látni mit csinálnak és képben lenni azzal kapcsolatban, hogy mi érdekli az embereket. Mostanában egy csomó fizikai dolog van.

BC: Szoktál edzeni?

MJ: Minden vasárnap megállás nélkül 30 percet táncolok. Szeretem ezt csinálni.

BC: Miért vasárnap?

MJ: Csak egyszerűen ezt a napot választottam. Böjtölök is minden vasárnap. Semmit sem eszem, csak gyümölcslevet iszom.

BC: Miért csinálod ezt?

MJ: Kitisztítja a szervezetet, a beleket. Szerintem ez nagyszerű. Ahhoz, hogy tényleg működjön megfelelően kell csinálni. Az a szervezet szennyvíz csatornája. Tisztán kell tartani, amint tisztán tartod a testedet kívülről. Mindezek a tisztátalanságok azért jönnek ki a szervezetedből, mert nem vagy tiszta belül. Pattanások vagy betegségek formájában vagy a nagy pórusokon keresztül jön ki. A méreg így próbál kiürülni a szervezetedből. Az embereknek tisztán kellene magukat tartaniuk.

BC: Nem olvasod el az újság első oldalát?

MJ: Nem. Lehet, hogy megnézem, de nem olvasom el.

BC: Túl lehangoló?

MJ: Igen. Mindig ugyanaz a régi nóta. Én szeretem boldoggá tenni az embereket. Ez a nagyszerű a show bizniszben. Eszképizmus. Kifizeted azt az öt dollárt, bemész a moziba és egy másik világban vagy. Elfelejted a világ problémáit. Ez csodálatos. Szórakoztató. Varázslat.

A Michael Jackson 1993-as mexikói kihallgatásáról szóló videók bizonyítják, hogy dalszerzői képessége / zenei IQ-ja nem volt mindennapi

Írta: Brad Washington
Megjelenés dátuma: 2012. november 3.
Forrás: http://www.starpulse.com/news/Brad_Washington/2012/11/03/michael_jacksons_1993_mexico_depositio

A dalszerzés elemei egyszerűnek tűnhetnek néhányak számára: komponálj egy dallamot, hozz össze pár szót és öntsd formába. Azok számára, akik a mai mainstream zeneiparban dalszerzők a futószalag popzene nem feltétlenül számít. Ma a dalszerzők többsége csak azért ír dalt, hogy játsszák a rádiók, ami alapvető dalstruktúrákat jelent, amelyek pár fülbemászó melódiából és szóból tevődnek össze. De van néhány dalszerző, akik annyira tehetségesek a mesterségükben, hogy elképesztő megfigyelni hogyan állnak elő egy bizonyos kompozícióval a dal struktúra és a ritmus tekintetében. Michael Jackson, a megboldogult popkirály természetesen elismert szórakoztatóművész volt, akinek a tehetsége nem ismert határokat a művészetben. De a zenei struktúrákról birtokolt tudása volt az, amely további érv amellett, hogy ott a helye a dalszerzők panoptikumában.

Köztudott, hogy Jacksonnak erőssége volt a dalszerzés, de sosem ment bele igazán abba, hogy lépésről lépésre útmutatót adjon arról, hogyan készít el egy dalt az első lépéstől az utolsóig. Azonban ironikus módon egy kihallgatáson Mexikóban, amelynek során egy plágium per miatt kérdezték ki, kitűnő részletességgel magyarázta el hogyan komponálta a The Girl is Mine című dalt, amely a Thriller albumon szerepelt. Észben kell tartani, hogy Michael Jackson nem írt fizikai módon zenét, hanem ami a fejében volt azt felvette egy szalagra. De ne törődj azzal miért volt ott és hogy pontosan mire komponálta a zenéjét, engem a dal konstrukciójáról birtokolt tudása nyűgözött le és tett még inkább a tehetsége tisztelőjévé. A kihallgatás videójában elmagyarázta, hogy meg tudta komponálni a basszust, az ütősöket és a dobot, mindent a fejében. Megszerkesztette a Girl is Mine lassú, fülbemászó ritmusát, elmagyarázta hogyan komponálta a dal vonós részeit, pontosan tudta, hogy a dal basszus részlege mikor vált át a szintetizátor basszusára és azt is elmagyarázta, hogy „zenei ellenpontozásokat alkalmaztam, amelyek a fő rész ellen tudtak hatni. Ez lehet egy zongora, egy fuvola, vagy éppen egy vonós rész. Ez a hangzás szövése, ami a zene törvénye.”

Az a tény, hogy nem volt formális zenei, komponista képzettsége – attól eltekintve, hogy a Motown lemeztársaságnál más művészektől tanult, mint a Jackson 5 tagja – a dalszerzői tehetségét ritkasággá teszi. Feltételezhető, hogy a dal megkomponálásakor csak 23 éves volt, s ez volt a bevezetés azokhoz a nagyon erős munkákhoz, amelyek a következő években jöttek. Az olyan önállóan komponált számai, mint a Billie Jean, a The Way You Make Me Feel, a Leave Me Alone, a Heal the World, a Stranger in Moscow és az Earth Song állandó jelleggel emlékeztetnek Michael Jackson dalszerzői tehetségére és a rajta keresztüláramló kreativitásra.

Miközben, természetesen igazán senkit sem tanítanak az olyan hangzásokra, amelyek a populáris zenében előfordulnak, nem mindenki érti meg az összes hangszer szerepét és fontosságát, egy dal melódiáját, struktúráját és hangszerelését. Zenebarátokként el kell tűnődnünk azon, hogy vannak-e felvételek arról, hogy pontosan hogyan komponálta az olyan mérföldköveket jelentő dalokat, mint a Billie Jean, az Earth Song és másokat, amiket már korábban említettem. Lehet, hogy zenei zseninek nem születik az ember, de néhányan olyan képességekkel születnek, amelyeket később lehet formálni és építeni. Michael Jackson zenei IQ-ja egy olyan ritka, de briliáns képesség volt, amellyel néhány zenész és klasszikusan képzett zenész/énekes nem rendelkezik. Egy Michael Jacksontól származó idézettel fejezem be, amely arról szól, hogy hagyni kell a dalt, hogy magát megalkossa:

„Ne írd a dalt, ne írj semmit! Hagyd, hogy a dal magát alkossa meg! Hagyd, hogy a vonósok elmondják neked mit tegyél és hogy hová kell eljutnod. Hagyd, hogy a zongora mondja meg milyen akkordot üss le! Hagyd, hogy a basszus mondja meg mit kell tennie!”


Fordítói kiegészítések:

A mexikói kihallgatás témája egész pontosan az volt, hogy Jackson egy gyerekkori, családi ismerőse plágium pert indított ellene három dal, a The Girl is Mine, a We Are the World és a Thriller miatt. A dolog már csak amiatt is furcsa volt, mert ezek közül a dalok közül a Thriller nem is Jackson szerzeménye, hanem Rod Tempertoné. A We Are the World-öt pedig Lionel Richie-vel közösen írta Jackson. A keresetet elutasították, Jackson megnyerte a pert.

Ha Jackson beszéde néhol furcsának tűnik a felvételeken, annak az az oka, hogy fájdalomcsillapítók hatása alatt állt, mivel épp túl volt egy száj/fog műtéten.

Michael Jackson Thrillerje 30 éves: Hogyan változtatta meg egy album a világot?

Írta: Steve Greenberg
Megjelenés dátuma: 2012. november 29.
Megjelenés helye: Billboard.com
Forrás:  http://www.billboard.com/features/michael-jackson-s-thriller-at-30-how-one-1008031662.story

ThrillerAmikor a CBS Records vezérigazgatói Michael Jackson Thriller albumának november 30-i megjelenésének előkészítésén fáradoztak 1982 nyarán tudták, hogy a zeneipar egyik legnagyobb szupersztárjának fantasztikus albuma van a kezeik között. Ugyanakkor kicsit aggódtak is, hiszen az időzítés Jackson 1979-es nagy sikerű Off The Wall albumának utódjához nem is tűnhetett volna ennél rosszabbnak.

Először is, a lemezipar egésze rossz periódusban volt: 1980 és 1982 között 50 millió egységgel csökkentek a lemezkiszállítások. A CBS Records saját profitja 50 százalékkal csökkent, az eladásai pedig 15 százalékkal az előző évhez képest. Ennek eredményeképpen augusztus közepén a cég nagy elbocsátásokat hajtott végre egy olyan napon, amire a CBS-nél csak „fekete péntekként” emlékeznek. A CBS-nek kétségbeejtő szüksége volt arra, hogy Jackson albuma sikeres legyen, de a piaci feltételek ijesztőnek tűntek.

A sajtóban arról keringtek történetek, hogy az iparág válsága abból ered, hogy a gyerekek a pénzüket inkább a játékautomatákba dobálva költik el, mintsem zenére. De ez a trendi teória a legkevésbé sem volt alkalmas arra, hogy magyarázatot adjon a zeneipar gyengélkedésére. Valójában a megelőző három évben olyan földindulásszerű technológiai változás ment végbe, amely alapjaiban tépte darabokra a nagyközönség fogalmát, amelytől a popslágerek olyannyira függtek. A ’70-es évek végére a rádióhallgatók 50,1 százaléka hallgatott FM rádiót, s ezzel az AM rádiózás uralkodása véget ért, felgyorsítva a tömegeket vonzó Top 40 rádióműsorok bukását, amelyek az 1950-es évektől dominálták a rádiózást. 1982-re az FM-é volt a közönség 70 százaléka, a 12-24 éves korosztályban pedig a 84 százaléka. Ennek következtében a demográfiai csoportokon átívelő tömeges pop-közönséget nem lehetett fenntartani. Ahelyett, hogy olyan rádiókat hallgattak volna az emberek, amelyek „mindenből a legjobbat” kínálták, amint tették azt a régi AM Top 40 műsorok, az FM által kínált bőséges választék megadta azt a luxust a hallgatóknak, hogy csak azt a stílust hallgassák, ami nekik tetszik, anélkül, hogy minden mást is végig kellene hallgatni, olyan rádióállomásokon, amelyek sokkal szűkebb célcsoportokhoz szóltak. Ennek a változásnak az lett az eredménye, hogy minden hallgatói csoport csak korlátozottan hallgatta a más közönségcsoportoknak szóló állomásokat.

A Billboard újságírója, Mike Harrison 1981-ben megjegyezte: „Nem létezik többé egy adott Top 40, hanem inkább Top 40-ek állandóan változó sokasága, függően az adott stílustól, amire valaki koncentrálni kíván”. Hozzátette: „Azok akik szeretnek ’egy kicsit ebből, egy kicsit abból’ a kisebbséget képviselik.” Sőt, 1982-re sok piac, beleértve a legnagyobbakat is, mint New York City, nem is rendelkezett már tömegek által hallgatott Top 40-es rádióállomással. A közönség precíziós megcélzása azt jelentette, hogy a rádióállomásoknak el kellett kerülnie bármilyen olyan zenét, amely kívül esett a megcélzott hallgatóságuk legszűkebben definiált ízlésén. Ha nem ezt tették volna az ahhoz vezetett volna, hogy a hallgató átkapcsol – a halálos tekerőgombhoz nyúl.

Ez a helyzet 1982 áprilisában arra a következtetésre juttatta a Newsweeket Krízisben van-e a rock? című cikkében, hogy a piac egyre fokozódó feldarabolódása kiölte a legtöbb izgalmat a popvilágból, mivel már nem létezett többé a zenei műfajok egymást megtermékenyítő hatása. A Newsweek azzal fejezte be a cikkét a „rock pangásáról”, hogy emlékeztetett a „régi szép időkre”, amikor Elvis Presley és a Beatles azzal okozott izgalmat, hogy beazonosítható középpontja volt a popzenei világnak, olyan zenét készítve, amelyen a popzenei közönség különböző szegmensei mind osztozhattak. A Newsweek szerint Elvis és a Beatles olyan „jelenségek voltak, amelyeket az a tény alkotott meg, hogy egy nemzet reagált rájuk, egyesülve a zenéjükre minden Top 40-es rádióállomáson”. A magazin továbbá megjósolta, hogy „a  mai feldarabolt zenei piacon egyetlen rocksztár sem remélheti, hogy ekkora hatással lesz”.

Ha ez a jóslat önmagában még nem okozott álmatlan éjszakákat a CBS Records vezéreinek, akkor a rádió feldarabolódottságának egy aspektusa különösen rémisztő volt: az évtized elejétől a fekete zenét egyre jobban kitörölték a legtöbb fehéreknek célzott rádióállomásról. Ez részben az ellenséges, reakciós diszkó ellenes hadjáratnak volt köszönhető, amely 1979 végén ennek a műfajnak az összeomlását eredményezte. A ’80-as évek hajnalán a rádiók programalkotói egyre inkább távol tartották magukat a ritmus-vezérelt fekete zenétől amiatti félelmükben, hogy nehogy „diszkónak” bélyegezzék őket, még akkor is, ha a kérdéses fekete zenének éppenséggel kevés köze volt a diszkóhoz. Ezt az ellenérzést nagyban megsokszorozta az AM Top 40 rádiók tömegvonzó erejének lankadása  az FM rádiókkal szemben, ami ahhoz vezetett, hogy a fekete művészeket gettósították a fekete zenei rádiókra száműzve őket, miközben a pop rádiókról, amelyek egyre inkább egy szűk fehér célközönségre koncentráltak, eltűntek.

Mennyire volt drámai a fekete zene hanyatlása a pop slágerlistákon abban az időszakban? 1979-ben a heti Billboard Hot 100 slágerlista dalainak csaknem fele megtalálható volt a fekete zenei slágerlistán is. 1982-re a Hot 100 listán szereplő fekete zene mennyisége csaknem 80 százalékkal esett. Annak az évnek az ősze a fekete zene mélypontját képviseli a pop slágerlistákon: egyetlen fekete előadó lemeze sem volt megtalálható a Top 200 album lista vagy a Hot 100 kislemez lista első 20 helyezettje között három teljes héten át októberben – s ez egy olyan jelenség, amely példátlan volt a Top 40 rádiók 1950-es évekbeli létrejötte óta.

Ebben a klímában számos olyan sláger, amely No. 1 volt a fekete zenei slágerlistán, mint például Roger Troutman Heard It Through the Grapevine-ja, vagy a Gap Band Burn Rubber-je a nagy slágerlistán az első 40-be sem került be – Zapp Dance Floor-ja még az első 100-ba sem. Prince 1999-e, amely később kulturális himnusszá vált, a Top 40 rádiókban megbukott, noha a fekete zenei slágerlistán szárnyalt.  Egy olyan fekete szupersztár, mint Rick James el tudott adni több, mint 4 millió albumot úgy, hogy közben szinte ismeretlen maradt a fehér orientált rádiók közönségének nagy része számára. Super Freak című száma, amely, akárcsak az 1999, később ikonikussá vált, 1981-ben a 16. helyen érte el csúcspozícióját a Hot 100 listán, és sok popzenei állomás egyáltalán nem játszotta, mivel programalkotóik tartottak attól, hogy „olyan diszkó érzést” sugároz.

A teljes 1982-es évben csupán két fekete művész által előadott dal lett No. 1 a Billboard Hot 100-on: Lionel Richie Truly-ja és az Ebony and Ivory, amelyet Stevie Wonder Paul McCartney-val duóban énekelt (sőt, ezen a két kislemezen kívül nem volt más olyan fekete zenész által készített kislemez, amely elérte volna a Top 3-at). Ez a két dal pedig már annyira elkanyarodott a könnyen emészthető slágerzene irányába, hogy egyik sem volt No. 1 a fekete zenei slágerlistán (a Billboard 1982 júniusában keresztelte ismét R&B slágerlistává a fekete zenei kislemezek slágerlistáját). Sőt, az egyetlen sláger, amely mind a pop, mind a fekete zenei listán első lett 1982-ben a fehér Hall & Oates együttes I Can’t Go For That című dala volt.

Egy látszólag áthatolhatatlan fal emelkedett fel a fekete hallgatóság és a fehér között: a legnagyobb részt sem a fekete, sem a fehér srácoknak nem volt fogalma sem arról, mit hallgat a másik. És ha úgy tűnt ennél már nem lehetne nehezebb a helyzete egy olyan fekete művésznek, aki abban reménykedett, hogy eléri a nagyközönséget, valami új és ijesztő dolog jelent meg a színen: az MTV. Az MTV által játszott számok listája épp olyan fregmentált volt, mint a fehér rádióké – és egy csapásra meghódította a zenei világot.

A történelem nem volt kedves azzal a ténnyel szemben, hogy az MTV eleinte kizárta a fekete zenét a formátumából, azonban ez valamelyest nem tisztességes kritika. Az MTV a rádiós szegregáció csúcsán indult és eleinte nem tudta elképzelni sem, hogy célcsoportja – többnyire fehérek lakta külvárosokból és kisvárosokból származó tinédzserek, akik elsőként nézhettek MTV-t a kábeltelevízióikon 1981 végén – akarnának hallani fekete lemezeket, amelyek számukra szokatlanok voltak. Egy olyan világban, amelyben már letűnt a tömegeknek szóló Top 40 rádió, a tömegeknek szóló Top 40 videózás ötlete egyáltalán nem volt olyan nyilvánvaló. De a rádióban legalább volt választási lehetősége azoknak, akik fekete zenét akartak hallgatni. A televízióban az MTV volt az egyetlen zenei csatorna. És ereje a popzenei ízlés formálásában hamarosan nyilvánvalóvá vált, amikor bizonyos dalok anélkül váltak felkapottá, hogy a rádió játszotta volna őket, kizárólag azért, mert megjelentek az MTV-n.

Az MTV igazi hatása nem igazán érződött addig, amíg a csatorna nem debütált  New York-i és Los Angeles-i kábel hálózatokon 1982 szeptemberében. Hirtelen, az, ami addig csak egy pletyka volt az ország belsejéből, hangos mennydörgéssé változott, amely felébresztette a kulturális trendcsinálókat a nemzet két média fővárosában, s akik helyesen látták meg az MTV-ben a Következő Nagy Dobást. Nem véletlen, hogy a fekete zene a korábban említett mélypontját a popzenei slágerlistákon 1982 októberében érte el – akkor, amikor az összes pop rádió és az egyetlen zenei televízió kizárta azt a kínálatából.

És itt jön a képbe Michael Jackson. Amikor leszállította a Thrillert a CBS Epic lemeztársaságához 1982-ben Jackson már több, mint tizenkét éve a világ egyik legnépszerűbb lemezsztárja volt a testvéreivel és nélkülük egyaránt. Azonban a legutóbbi albuma, a roppant sikeres Off The Wall, amely négy Top 10-es slágert produkált 1979-ben jelent meg, egy olyan évben, amikor még a Hot 100-on a Top 3-at elérő dalok 40 százaléka fekete művészektől jött, mielőtt felemelkedett volna a fekete és fehér zenét különválasztó fal a rádiókban.

A CBS nagyon is tisztában volt azzal, hogy nem volt fekete lemez a popzenei Top 20-ban azon a héten, amikor elküldték a rádióknak a Thriller debütáló kislemezét 1982 októberében. Szembenézve azzal a nagyon is valós lehetőséggel, hogy Jackson lemeze nem fog eljutni a rádiók szélesebb közönségéhez, a lemezvállalat nem vállalt kockázatot. Az első kislemez, a The Girl Is Mine egy lágy, könnyen emészthető pop dal volt – duett az egykori Beatles taggal, Paul McCartney-val, aki nem sokkal korábban Stevie Wonder duett partnere is volt. McCartney jelenléte – aki a ’80-as évek elején még mindig meglehetősen biztos pont volt a pop rádiókban – gyakorlatilag biztosította, hogy a fehér rádiók elfogadják a dalt. És mivel tisztában voltak azzal, hogy az MTV nem játszotta fekete művészek videóit, a CBS nem is készített videót Jackson első kislemezéhez a Thrillerről.

A Girl Is Mine 1982. november 6-án debütált a Billboard Hot 100 slágerlistáján, azon a napon, amelyen – nem véletlenül – elkezdődött a fekete zene visszatérése a slágerlistára egy három éves folyamatos hanyatlást követően. A könnyed dalt nem fogadták jól a kritikusok. „Michael legrosszabb ötlete a Ben óta,” – így ítélte meg Robert Christgau a Village Voice-tól. Egy olyan albumtól, amelyet nem sokkal később már mesterműnek tekintettek, ez nem éppen kedvező nyitány volt, bár elérte azt a célját, hogy játsszák a fehér rádiók.

Maga a Thriller album három héttel később jelent meg, november 30-án, és a slágerlistán december 25-én debütált a 11. helyen.  Ez egy nagyon is tiszteletreméltó debütálásnak számított azokban a Soundscan előtti időkben, bár nem különlegesnek, hiszen még akkoriban sem volt példa nélküli, hogy albumok az első tízben, vagy akár rögtön az első helyen debütáljanak. Januárban az album bekerült az első tízbe azzal, hogy két hétig a kilencedik helyen állt, majd a nyolcadikon, majd három hétig az ötödiken – ekkora lendületet volt képes neki adni a Girl Is Mine. Noha az albumot már akkor is sikernek lehetett tekinteni, a Thriller slágerlistás teljesítménye azokban a korai napokban még nem sejttette azt az elsöprő erőt, amivé később vált.

A pop slágerlistán nem sokkal karácsony után második helyet elérő Girl Is Mine erejét látva  a CBS Records tudta, hogy a rádiókat megcélzó „trójai ló” stratégiája McCartney-val sikeres volt. 1983 elején a lemeztársaság elkezdte kampányát az album második kislemezéhez, a sokkal „feketébbnek” hangzó Billie Jean-hez. A már előkészített terepen a pop rádiók azonnal elkezdték játszani a következő kislemezt és az addigi szkeptikusok boldogan fedezték fel, hogy a Thrilleren vannak sokkal izgalmasabb dolgok is, mint a McCartney-duett. A Billie Jean lélegzetelállító volt – az a fajta dal, amely megállít abban, amit éppen csinálsz és amivel kapcsolatban mindig emlékszel arra, hogy hol voltál, amikor először hallottad. De miután az MTV vált a zenei világ középpontjává azon a télen, nem volt esély rá, hogy Jackson elfoglalja a központi helyet a popkultúrában a zenei televízió támogatása nélkül. És az MTV nem játszott fekete zenét.

A CBS kockáztatott és drága videókat készített mind a Billie Jean-hez, mind pedig a következő kislemezhez, a Beat It-hez – olyan videókat, amiket öröm volt nézni. Jackson született videó sztár volt, kora első számú énekes-táncosa. A két videó korábban soha nem látott új szintet hozott a koreográfiába a zenei videókban, talán még James Brown 1960-as évekbeli élő előadásait is felülmúlva, amelyek annak a mércének számítottak, amelyekhez az összes R&B táncost mérték.

Vizuális művészeti formaként a zenei videók természetesen köthetők a koreográfiához: mégis Toni Basil előző ősszel megjelent Mickey című klipjétől eltekintve nem igazán volt még korábban tánc az MTV-n mutatott videókban. Ez nagyrészt annak a ténynek volt betudható, hogy azokban az években nem igazán voltak olyan művészek a zeneiparban, akik tudtak táncolni – még a diszkó korszak sztárjai sem voltak kiforrott táncosok. Mindez végül megváltozott a Thriller után Madonna, Michael húga Janet és Paula Abdul színre lépésével, többek között. De akkoriban egyedül Michael Jacksoné volt az MTV táncparkettje.

A Jackson videók nyilvánvaló magas színvonala ellenére az MTV eleinte nem volt hajlandó játszani őket, azzal, hogy ők egy rock csatorna és Jackson nem illik ebbe a formátumba. A mai napig ellentmondás van azzal kapcsolatban, hogy végül is mi vezetett ahhoz, hogy a csatorna megváltoztatta a politikáját és elkezdte játszani a Billie Jeant. Akkoriban széles körben elterjedt az a sztori, hogy a CBS főnöke, Walter Yetnikoff megfenyegette az MTV-t, hogy visszavonja tőlük a lemeztársaság összes videóját, ha nem játsszák a Billie Jeant, de ezt az állítást évek múltán cáfolta az MTV két akkori főnöke, Bob Pittman és Les Garland. Elismerik, hogy a csatorna eleinte nem akarta játszani a videót, mivel dübörgő ritmusa és fekete hangzása nem illett a csatorna „rock” imázsába. Azonban azt állítják, hogy amikor február közepén először látták a klipet – amely valószínűleg a legjobb klip volt, amit addig láttak – elkezdték átértékelni a dolgokat. Megfejelve a ténnyel, hogy a dal az MTV nélkül is egyetlen hét alatt a 23. helyről a hatodikra ugrott a Hot 100 slágerlistán, az MTV főnökök úgy döntöttek, hogy adniuk kell neki egy esélyt.

Az MTV – és Jackson – időzítése tökéletes volt. A Billie Jean március 1-jén debütált az MTV-n, mindössze négy nappal később pedig No. 1 lett a Hot 100 slágerlistán – több, mint két év óta az első tempós fekete dal, amely elérte ezt. Ezzel egy időben a Billie Jean által adott lendület volt az, ami végre felhúzta a Thriller albumot az első helyre az album slágerlistán a listán eltöltött 10. hetében. De egy No. 1 kislemez és album még csak a kezdet volt mind Jackson, mind pedig az MTV számára.

Az, hogy felvették Jackson Billie Jean videóját, majd két héttel később a Beat It-et a programba legalább annyira növelte a videó klip csatorna vonzerejét, mint amennyire az MTV növelte Michael Jacksonét. Az MTV már addig is a pop univerzum fehér középpontja volt, de csak akkor találtak rá az igazi sztárjukra, amikor elkezdték játszani Michael Jacksont. Az az ötlet, hogy a világ legnépszerűbb popsztárját mutogassák a TV-ben egész nap – mert két klip között nem kellett túl sokat várni arra, hogy feltűnjön Michael – még inkább közbeszéd tárgyává tette a csatornát, mint amennyire korábban volt. Az új nézők azért nézték az MTV-t, mert hallották mennyire jók a Michael Jackson videók; ugyanakkor az MTV törzsközönségét is elámították a videók, amelyeket azzal a típusú zenével játszottak, amelyet elvileg nem kellene szeretniük – csakhogy kiderült, hogy mégis szeretik. Hogy egy modern kifejezést használjunk arra, hogy mi is történt akkor: az MTV és Michael Jackson egymást virágoztatta fel.

Jackson második MTV videója, a Beat It egy újabb mestermű volt, amely ötvözte az élő hang effekteket, igazi Los Angeles-i bandatagokat és egy olyan csoportos koreográfiát, amely később Jackson videóinak a védjegyévé vált. A Billie Jean videó azért volt nagy felfedezés, mert bemutatta Jackson előadásának a brilliáns mivoltát. A Beat It ugyanezt tette, de egyben új szintet állított fel magában a zenei videó készítésben is – sőt, ez lett a népszerűbb és elismertebb a két videó közül, annak ellenére, hogy a Billie Jean, mint dal nagyobb sláger volt. A Beat It rock hangzásával és Eddie van Halen gitár szólójával egy újabb lépést is képviselt Jackson mesteri tervében, hogy mindenkihez szóljon zenei határokat áthágva. El is érte ezt a célt azzal, hogy játszották a rock rádiók és ez újabb olyan rajongókat hozott Jacksonnak, akiket másképp nem vonzott volna a zenéje. (Ebben a tekintetben Michael Jacksont tulajdonképpen megelőzte a bátyja, Jermaine, aki 1982-ben Let Me Tickle Your Fancy című slágerében szerepeltette a Devo nevű new wave együttest, s ezzel szintén elérte, hogy néha játsszák a rock állomások.)

Aztán, amikor már nem tűnt lehetségesnek, hogy Jackson még nagyobbá váljon, ő azzá vált. Május 16-án miközben a Beat It az első helyen állt és a Billie Jean még mindig benne volt az első tízben, Michael először mutatta be a moonwalkot a Motown 25. évfordulójára rendezett televíziós műsorban az NBC-n. 47 millió amerikai kapcsolta be a televíziót azért, hogy lássa Michael Jackson első fellépését színpadon a Thriller megjelenése óta – sokan közülük még nem rendelkeztek kábel televízióval, így nem láthatták Jackson videóit az MTV-n. Az az előadás, amit Jackson ott nyújtott tovább lendítette a karrierjét a sztratoszférába.

Egy teljes évvel a Thriller megjelenése után, a rekordot felállító hét Top 10-es sláger és számtalan az album slágerlista No. 1 pozíciójában eltöltött hét után, amivel az album minden idők legnagyobb példányszámban elkelt albumává vált, Jacksonnak volt még egy trükk az ingujjában: december 2-án bemutatta csaknem 14 perces, John Landis által rendezett videóját az album címadó dalához. Azonnal úgy ismerték el, mint a valaha készített talán legjobb zenei videót és ez újraindította a Michael-mániát. A rövid film megjelent kereskedelmi forgalomban videókazettán és a videó slágerlista élére ugrott, majd minden idők legnagyobb példányszámban elkelt zenei videójává vált. Közben a Thriller album, amely csaknem hat hónappal korábban kiesett a No. 1 pozícióból, ismét visszaugrott az első helyre, éppen időben karácsonyra és ott is maradt még sokáig az új esztendőben. A Grammy közvetítése két hónappal később, amelyen Jackson nyolc díjat nyert, a formális megkoronázásaként szolgált, mint a Pop Királya, bár addigra ez a tény már nyilvánvaló volt.

De a Thriller öröksége túlmutat a saját eladási adatain és díjain. Amint az MTV sikerre talált Michael Jacksonnal, más fekete előadók is gyorsan megjelentek a programjában. Ez a fejlemény önmagában arra kényszerítette a pop rádiókat, hogy ismét felvegyék a kínálatukba a fekete zenét: végül is a pop rajongók most már hozzászoktak ahhoz, hogy fekete és fehér művészeket lássanak ugyanazon a videó csatornán, s ugyanezt a kínálatot várták el a pop rádióktól. Már lehetetlen volt fenntartani az izolációt a közönség különféle szegmensei között. Maga a tömegekhez szóló Top 40 rádió is visszatért ennek a szeizmikus méretű változásnak köszönhetően. 1983-ban Philadelphiában indult, majd gyorsan elterjedt az országban az, hogy minden városban egy vagy több FM rádióállomás átváltott Top 40 zenére és ezek közül sokan az élre álltak hallgatottságban miközben az MTV által népszerűsített zenét játszották – fiatal rockot és fekete slágereket.

A Thriller korában a fekete zene diadalmasan tért vissza a pop slágerlistákra. Ha 1982 volt a műfaj mélypontja a populáris sikerek tekintetében, akkor 1985-re a Billboard Hot 100 lista slágereinek több, mint harmada a fekete rádióktól eredt. Még Prince 1999 kislemeze is, amelyet 1982-ben, amikor először megjelent kizártak a pop rádiókból, újra megjelent 1983 közepén és megkésett MTV szereplése nyomán nagy pop rádió siker lett második nekifutásra. Így – olyan módon, amit kevés történész értékel eléggé – a Michael Jackson/MTV csapat figyelemreméltóan progresszív erővé vált és segített egy széttöredezett pop kultúra újraintegrálásában a Reagan korszak hajnalán. A fekete zene visszatért a fősodrás középpontjába és a mai napig sosem került ki többé a rivaldafényből.

Mellékesen az MTV felemelkedése megpecsételte a country zene sorsát a pop világában. Az MTV előtt a country zene a ’70-es évek elejétől kezdve egyre erősebb lett a pop rádiókban, s népszerűsége 1981 nyarán hágott tetőpontjára, az Urban Cowboy őrület ideje alatt, éppen akkor, amikor az MTV elindult. Azon a nyáron átlagosan 11 country lemez volt a Billboard Hot 100 listán bármelyik adott héten. De az MTV kezdettől eldöntötte, hogy a country zene nem lesz része a programjának és innentől kezdve a pop rádiókban is hanyatlásnak indult a country szereplése. Hamarosan a country teljesen eltűnt a Hot 100-ból, s ez egy olyan dolog volt, ami korábban még sosem történt meg.

Minden rekordokat döntögető érdemével együtt ami engem igazán lenyűgöz az a tény, hogy Michael Jackson elérte, ami talán a legritkább bármilyen területen: miután több, mint egy évtizeden át abszolút nagy szupersztár volt, a saját területe csúcsán, biztos Hall of Fame szereplő stb., valahogy talált egy még magasabb fokozatot és hirtelen túllépett a puszta szupersztárságon is, újradefiniálva azt, hogy mennyire lehet nagy valaki ezen a területen. Próbálják meg elképzelni, hogy J.K. Rowling hirtelen kijön egy olyan könyvsorozattal, amely sokkal jobb és népszerűbb, mint a Harry Potter könyvek, s azok így puszta lábjegyzetté válnak a karrierjében – és akkor el tudják képzelni, hogy mit is ért el Michael Jackson a Thrillerrel.

A Newsweek mindössze hat hónappal korábbi jóslata, miszerint soha többé nem lesz tömegeket megmozgató szupersztár látványos kudarcot vallott és – egy időre – a rock problémái is megoldódtak.  Robert Christgau kijelentette, hogy 1984 volt a pop kislemezek legjobb éve a Beatle-mánia csúcspontja óta, s ezt a feltámadást a Top 40 rádió feltámadásának és az MTV integrálódásának tulajdonította. És ha még mindig lenne kétség afelől, hogy a Thriller tényleg egyesítette a pop közönség minden szegletét, érdemes megjegyezni, hogy megnyerte a „menőbb, mint te” Village Voice kritikusainak is a díját az év albuma kategóriában – a sok Grammy mellett.

Megjósolható volt, hogy Michael Jackson halála magával hozott olyan elmélkedéseket, amelyek szerint lehetetlen, hogy bárki megcsinálja még egyszer mindazt, amit ő. Nem sokkal Jackson halála után a New York Times szerkesztője azt írta: „A Mr. Jackson által elért sikerek szintjét gyakorlatilag lehetetlen elérnie a mai pop kultúra hőseinek és valószínűleg nem is lesz soha többé lehetséges.” A hasonlóság ezen megjegyzés és a Newsweek 1982-es helytelen jóslata között kísérteties. Az a vélekedés, hogy a feltételek soha többé nem lesznek adottak egy igazi tömeges, fenntarthatóan sikeres zenei momentumra, minimum rövidlátó.

Az online platformok sora ellenére, amelyek ismét egyre több széttöredező közönség szegmenst hoznak létre, ostobaság lenne az ellen fogadni, hogy egyszer valaki felemelkedhet és olyan viselkedést válthat ki a közönségből, amely elősegíti a különféle alcsoportok egységes felsorakozását valami új és fantasztikus mögött. Ezen kívül a popzene mindig a tömegek izgalmából élt; a közös kulturális érintőpontok iránti vágy úgy tűnik mélyen gyökerezik bennünk. Amire a Thriller megtanított minket az az, hogy a megfelelő sztár, a megfelelő termékkel és a megfelelő technológiai környezetben mindig képes lehet megmozgatni és egyesíteni mindnyájunkat.

Boldog 30. születésnapot, Thriller! Nem kérdés, hogy a következő nagy dobás már közeleg.