Valamennyi bejegyzés

2016-ban is jól mentek Michael Jackson zenéi

A Billboard magazin év végi 2016-os összesített slágerlistái szerint 2016-ban továbbra is jól alakultak Michael Jackson  lemezeladásai. Az ún. katalógus albumok (azaz a 18 hónapnál régebbi kiadású albumok) slágerlistáján az 1979-ben megjelent Off The Wall 17. lett, az 1987-es Bad 18., az 1982-es Thriller 29. és a The Essential Michael Jackson című válogatás album 38.

2016-catalog-albums

Michael ezzel az 5. legnépszerűbb katalógus művész volt.

2016-catalog-artists

Az első az idén elhunyt Prince lett, ami nem meglepetés lévén, hogy haláluk évében megugrik a nagy művészek régi albumai iránti kereslet. Ezt jelzi az Eagles 6. (Glenn Frey halála) és David Bowie 7. helye is.

A legnépszerűbb katalógus művészek 2016-ban:

1. Prince
2. Metallica
3. Adele
4. Pentatonix
5. Michael Jackson
6. Eagles
7. David Bowie
8. Twenty One Pilots
9. The Beatles
10. Michael Bublé

Emellett az év 200 legnépszerűbb albuma között végzett a Thriller – egész pontosan az év végi összesített Billboard 200 albumlista 178. helyén. Ha azon tűnődnél, hogy hogy lehet, hogy a katalógus album listán az Off The Wall és a Bad is megelőzi a Thrillert, a Billboard 200-on mégis az utóbbi szerepel jobban, nos valószínűleg azért, mert a Billboard 200-on a streamek is számítanak, míg a katalógus album listán csak a lemezeladások.

2016-billboard-200

Michael összességében az év 40. legjobb lemezeladásait produkáló művésze volt – ami igazán kiváló eredmény a sok aktuális, slágerlistás előadó között, hiszen MJ mindezeket az eredményeket több évtizedes albumokkal érte el.

2016-artists

Emellett Michael kiválóan szerepel a stream-szolgáltatóknál is. A Spotify-on, amely közönsége kifejezetten a fiatalok, az év 64. legtöbbet játszott előadója lett – előtte csak, aktuális, jelenlegi slágerlistás sztárok szerepelnek. Michael 122 millió lejátszást produkált idén csak a Spotify-on. Említésre méltó talán, hogy a klasszikus, régebbi művészek közül szintén kiválóan szerepelt a Queen 118 millió lejátszással, valamint a Beatles 93 millióval. Az első egyébként Drake lett 427 millió lejátszással, Rihanna (369 millió) és Major Lazer (339 millió) előtt.

Michael szóló statisztikái mellett a Jackson 5 is produkált 43 millió lejátszást, valamint a Jacksons plusz 9 milliót.

Michael még jobban szerepel a világ legnagyobb és legjelentősebb stream-szolgáltatóján, a YouTube-on, 2,2 milliárd lejátszást produkálva idén egyelőre a 26. helyen áll, de végleges 2016-os összesítést csak később fogok tudni mondani, mivel a YouTube egy hetes csúsztatással közli a heti statisztikáit.

The Jacksons LIVE in Amsterdam (1979) (audio)

Az alábbi koncertet a Jacksons 1979. február 26-án adta az amszterdami The Carré színházban. A felvétel a koncertről a Tros-Radio The Ferry Maat Soulshow-ja számára készült. Michael egy kicsit rekedt volt, mivel két koncertet is adtak aznap este, de ez egyáltalán nem von le az előadás élvezeti értékéből.

A dal lista:

Dancing Machine
Things I Do For You (Michael itt véletlenül az All Night Dancin’-et jelenti be, de a Things I Do For You-t halljuk 🙂 )
Ben
I Am Love
Keep on Dancing
Jackson 5 Medley (I Want You Back/ABC/The Love You Save/I’ll Be There)
Enjoy Yourself
Destiny
Show You the Way to Go
All Night Dancin’
Blame It on The Boogie

Victory turné, Torontó, 1984 október

A teljes koncert:

She’s Out of My Life

ShesOutOfMyLifeA She’s Out of My Life a negyedik kislemez Michael Jackson Off The Wall című albumáról. 1980. április 19-én jelent meg és ez az album egyetlen balladája. A dal a 10. helyig jutott az amerikai Billboard slágerlistán és ez egyet jelentett azzal, hogy Michael lett az első szóló művész, akinek egyetlen albumáról négy kislemez is bekerült az első 10-be. (A későbbiekben persze ezt a rekordot tovább döntögette a Thrillerrel és a Baddel.)  Az Egyesült Királyságban még előrébb jutott – a 3. helyig, és ezzel, holtversenyben a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-fal, az album legsikeresebb dala volt a szigetországban.

A dal, amelyet Tom Bahler szerzett, az album producerén, Quincy Jones-on keresztül került Michaelhez. Jones eredetileg Frank Sinatrának szánta, de úgy érezte, hogy a sok pörgős tánc dal mellett az Off The Wallról még hiányzik egy olyan szám, amely érettebb érzelmeket fejez ki és ennek az űrnek a betöltésére éppen alkalmasnak találta a She’s Out of My Life-ot.

Az Off The Wall 2001-es különleges kiadásán Jones így nyilatkozott: “A She’s Out of My Life – ezt a dalt körülbelül három évig hurcoltam. Érezni benne a fájdalmat, tudod. És megtartottam magamnak, végül valami azt súgta: ‘ez a megfelelő pillanat, hogy odaadd Michaelnek’. És amikor felvettük Michaellel – tudom, hogy ez egy olyan élmény volt, amire nem is igazán gondolt még, hogy ezt énekelje egy dalban, mert ez egy nagyon érett érzelem. És minden felvétel végén elsírta magát, tudod. Felvettük – nem is tudom – vagy 8-11 alkalommal és a végén mindig elsírta magát. Végül azt mondtam: ‘hé, ennek így kell lennie, akkor hát hagyjuk benne’.” [1]

A hangmérnök Bruce Swedien is emlékszik arra, hogy érzelmileg mennyire megérintette a dal Michaelt: “Minden felvétel végén Michael zokogott, sírt. Tudom, hogy őszinte volt, mert amikor befejeztük az utolsó felvételt túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy bejöjjön a kontroll szobába. Csak kiosont a stúdió hátsó ajtaján, beült az autójába és elhagyta a stúdió épületét.” [2]

Szerzője Tom Bahler cáfolta azt a korabeli pletykát, hogy a dal Karen Carpenterről, a Carpenters együttes énekesnőjéről szól, akivel Bahlernek egy időben romantikus kapcsolata volt. “A tény az, hogy amikorra romantikus kapcsolatba kerültem Karennel, addigra már megírtam ezt a dalt. Inkább Rhonda Riveráról szól… Rhonda és én két évig voltunk együtt és a szakításunk után kezdtem el járni Karennel.” [3]

Michael számára azonban többről szólt a dal, mint egy szerelmi szakításról. A saját értelmezéséről így ír 1988-as önéletrajzában, a Moonwalkban:  “A She’s Out of My Life arról szól, hogy bár a korlátok, melyek másoktól elválasztanak, csábítóan alacsonyak és látszólag könnyű átugrani őket, mégis mindaddig fennmaradnak, míg igazi vágyálmaim el nem tűnnek a szemem elől. […] Én magam túlságosan azonosultam a She’s Out of My Life-fal. Ebben az esetben igaz a történet, hogy az egyik felvétel végén sírtam, mert a szavak értelme mélyen megrázott. Annyi minden halmozódott fel bennem. Huszonegy éves voltam, sok élményben gazdag, de az élet igazi boldog pillanatait tekintve nagyon szegény. Néha úgy képzelem, hogy az élettapasztalatom olyan, mint a cirkuszok torzító tükreiben megjelenő kép. Egyszer kövér, másszor olyan sovány, hogy szinte nem is látszik. Féltem, hogy lelepleződöm a She’s Out of My Life-ban, de ha arra gondoltam, hogy a dal megérintette az emberek szívét, már kevésbé magányosnak éreztem magam.
Azon a felvételen csak Quincy és Bruce Swedien voltak velem. Emlékszem, a kezembe temettem az arcomat, s csak a gépek zümmögését hallottam, amint saját zokogásom visszhangzott a stúdióban. Később elnézést kértem, de azt mondták, semmi szükség rá.” [4]

A dal demója, amelyen Michael mindössze egy akusztikus gitár kíséretében hallható, This Is It című a 2009-es posztumusz válogatás albumon jelent meg.

A She’s Out of My Life-hoz készült zenei videó is, amelyet ugyanaz a Bruce Gowers rendezett, mint aki a Rock with You videóját. Ez Michael legegyszerűbb videója: egy széken ülve énekli a dalt kék pulóverben.

Michael a Jacksons 1981-es Triumph turnéjától kezdve az 1992-93-as Dangerous turnéig énekelte a dalt élőben. Az 1987-89-es Bad turnétól kezdve speciális show elem volt, hogy a dal közben mindig felhoztak egy női rajongót a színpadra, akit Michael átölelt éneklés közben. A HIStory turnén, amikor a She’s Out of My Life kikerült a repertoárból a You Are Not Alone című dalnál folytatódott ez a hagyomány.

Az eredeti kislemez B oldalára az Egyesült Államokban a Get on the Floor, az Egyesült Királyágban a Push Me Away (Jacksons dal az együttes 1978-as Destiny című albumáról) került fel.

Feldolgozta többek között Patti LaBelle, Shirley Bassey, Ginuwine, a  98° fiúegyüttes, az S Club 7, Willie Nelson, Josh Groban.

Még többet olvashatsz a dalról a Michael Jackson – Ember a zenében blogon: http://michaeljacksonemberazeneben.wordpress.com/2013/12/07/7-shes-out-of-my-life/

A hivatalos videó

A dal demója

Írta és komponálta: Tom Bahler
Producer: Quincy Jones
Hangszerelte: Johnny Mandel (vonós hangszerelés)
A felvétel ideje: 1979. augusztus
A felvétel helyszíne: Allen Zentz Recording, Westlake Audio, Cherokee Studios (Los Angeles, Kalifornia)
Album: Off The Wall

Stílus: pop, R&B, soul

Videó

Rendezte: Bruce Gowers

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 10.
Egyesült Királyság: 3.

Forrás:

[1] Off the Wall 2001 Special Edition – Quincy Jones Interview 3

[2] Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

[3] Randy Schmidt – Little Girl Blue: The Life of Karen Carpenter

[4] Michael Jackson – Holdséta/Moonwalk (1988/2009)

Freddie Mercury és Michael Jackson

Hivatalosan ma jelenik meg a Queen együttes új album a Queen Forever. Ez egy nagyrészt válogatás album, amelyen azonban helyet kapott pár korábban ki nem adott dal is. De mit keres ez az információ egy Michael Jackson blogon? Csak azt, hogy a korábban ki nem adott dalok közül az egyik egy duett, amelyen Freddie Mercury és Michael még az 1980-as években dolgoztak. Ez a There Must Be More to Life Than This. A két sztár felvett együtt két további dalt is (State of Shock és a Victory), de ezek most nem kerülnek kiadásra – valószínűleg azért, mert Michael hagyatékkezelője csak a Freddie által szerzett There Must Be More to Life Than This kiadásába egyezett bele a Queen albumon.  A három dalról korábban már írtam bővebben itt, azokat az információkat itt most nem ismétlem meg.

Mindez igazából csak az apropó ehhez a bejegyzéshez (a There Must Be More to Life Than This-ről majd egy külön bejegyzésben összefoglalom az eddigi információkat). Itt most Michael és Freddie kapcsolatát szeretném körbejárni: hogyan barátkoztak össze, mi kötötte őket össze, majd hogyan távolodtak el egymástól.

A megismerkedésük valamikor a ’70-es évek végére datálható, amikor a Queen az USA-ban turnézott, Michael pedig ellátogatott néhány koncertjükre Los Angeles-ben. Az újságíró, Lisa Robinson így idézi Freddie Mercury-t erről There Goes Gravity – A Life in Rock and Roll című önéletrajzi könyvében:

“Három vagy négy évvel ezelőtt Michael eljött és megnézte a koncertünket az LA Forumon. Azt hiszem tetszettünk neki, így továbbra is eljött megnézni minket és aztán elkezdtünk beszélgetni és volt, hogy elmentünk vacsorázni. Ma már azt hiszem jobban szeret otthon maradni és nem szereti egyáltalán kitenni a lábát. Legalábbis ezt mondja. Azt mondja, hogy bármit akar, azt megkaphatja otthon. Bármit akar azt megveszi.” Mondtam, hogy ez a fajta elszigeteltség ijesztő. “Tudom,” – mondta Freddie – “és ez nem én vagyok. De ez az ő batyuja. Én halálra unnám magam. Nekem minden este el kell mennem otthonról. Utálok sokáig ugyanabban a szobában maradni, szeretek mozogni. Talán azért van ez, mert nagyon fiatalon kezdte. Úgy értem néha, amikor beszélek vele, azt gondolom, istenem, csak 25 éves, én meg 37, de régebb óta van az üzletben, mint én, mert olyan fiatalon kezdte. Szóval elég jól el tudunk egymással beszélgetni, mert hasonló élményei vannak, mint nekem.”

Itt látható Michael egy Queen koncert előtt az együttes kíséretében. Michael a felvétel végén, 0:50-nél bukkan fel – kék zakóban van és kezet fog valakivel:

Freddie az alábbi videóban beszél MJ-ről. Az első interjú a fent idézett Lisa Robinsonnal, a másodikban arról beszél, hogy három dalt vettek fel együtt, de különféle egyéb elfoglaltságaik miatt egyiket sem tudták befejezni, talán majd a jövőben valamikor. Beszél a State of Shock című dalról, ami eredetileg kettejük duettje lett volna, de mivel nem tudták befejezni, ezért Michael felhívta Freddie-t és megkérdezte, hogy befejezhetné-e Mick Jagerrel, amit aztán meg is tett. Ez a változat a Jacksons 1984-es Victory című albumán kapott helyet. Freddie azt mondja, hogy ezt egyáltalán nem bánja, mert amíg a barátságuk tart addig úgyis készíthetnek együtt még új dalokat. Sajnos erre végül nem került sor, de talán nemsokára a három felvett daluk mégis megér valamiféle hivatalos kiadást.

Freddie egy évvel később, 1985-ben, pedig a There Must Be More To Life Than This-t, amely eredetileg MJ-vel lett volna duett, felvette szólóban a Mr. Bad Guy című első szólóalbumára. Érdekesség egyébként, hogy eleinte a CBS Records nem támogatta Freddie-t a szólólemez kiadásában, de miután Michael Thriller című albuma minden képzeletet felülmúló eladásokat és bevételt produkált, a kiadó bőkezűbbé vált és így kapott pénzügyi támogatást Freddie szóló projektje is. Tehát ezt is lehet egyfajta kapcsolatnak tekinteni: Freddie Mercury végső soron Michael Jacksonnak és a Thriller sikerének köszönheti az első szólóalbumát.

A két ember természetre nagyon eltért egymástól. Freddie bulizós volt és két kanállal habzsolta az életet, míg Michael inkább félénk, visszahúzódó és otthon ülő volt. Azonban összekötötte őket az egymás iránti művészi tisztelet. Amikor egy alkalommal Michaelt megkérdezték, hogy Queen rajongó-e, ő pontosított: “Freddie Mercury rajongó vagyok.”

MichaelWithQueenCover

Michael egy magazinnal, aminek a címlapján a Queen van

A Queen Killer Queen című videójában pedig 0:34-nél a Jacksonst nevezik meg Freddie kedvenc együtteseként.

Bár Európában és globálisan a Queen legenda, azonban az USA-ban mindig egy kicsit nehezebb volt számukra az érvényesülés. Az amerikai kritikusok sokszor elutasítóak voltak velük szemben, az olyan magazinok, mint a Rolling Stone rendre lehúzták az albumaikat. Az USA-ban összesen két Nr. 1. slágerük volt, az 1979-es, Elvis Presley-re hajazó Crazy Little Thing Called Love és az 1980-as Another One Bites The Dust.  Utóbbit valamennyire Michaelnek köszönhetik, ugyanis, amikor a Queen megmutatta neki The Game című albumát Michael azt tanácsolta, hogy mindenképpen adják ki kislemezen róla az Another One Bites The Dustot, mert nagy sláger lesz. Ezzel a Queen többi tagja nem értett egyet, de Freddie ragaszkodott ahhoz, hogy fogadják meg Michael tanácsát. És milyen jól tette, hiszen ez lett az együttes egyik legnagyobb slágere az amerikai piacon!

És hogy miért távolodtak el egymástól? Nos, Freddie szerint azért, mert Michael egy lámát vitt a stúdióba, amikor felvételeket készítettek együtt, ez pedig már neki is sok volt. Sztorinak ez persze jó, de azért lehet, hogy a valóság ennél kevésbé érdekes és szimplán csak másfelé vitte őket az útjuk.

Még néhány részletet megtudhattok a két sztár együttműködéséről egy interjúból, amit Freddie egyik legjobb barátjával, Peter Freestone-nal készítettek 2013-ban.

Michael, Randy és Jackie Jackson Freddie Mercury-val

Michael, Randy és Jackie Jackson Freddie Mercury-val

Susan Fast: Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3)

dangerous 33 1 3Cím: Michael Jackson’s Dangerous (33 1/3)
Szerző: Susan Fast
A megjelenés dátuma: 2014. szeptember 25.
ISBN: 9781623566319
Magyar fordításban megjelent? Nem
Formátuma: puhafedelű, Kindle

2014. szeptember 25-én jelent meg (valójában az Amazonon már egy pár héttel korábban is be lehetet szerezni) Susan Fast könyve Michael Jackson Dangerous című albumáról a 33 1/3 könyvsorozat 100. köteteként.

A könyvsorozat minden egyes kötete egy-egy album bemutatására koncentrál, amely lehet híres, vagy kevésbé híres – az adott könyv szerzőjének választásától függően. Minden kötetet más-más szerző ír, akik az élet legkülönfélébb területeiről származnak – vannak köztük újságírók, zenei- és kulturális szakértők, de ugyanúgy lelkes amatőrök és rajongók is. Ennek megfelelően az egyes kötetek színvonala és megközelítési módja is meglehetősen változó.

A témájául a Dangeroust választó Susan Fast professzor a hamiltoni McMaster Egyetem (Ontario, Kanada) Angol és Kulturális Tanulmányok Karán. Kutatásai kiterjednek a nem, a szexualitás, a faj, az etnicitás, az ön-felépítés, az előadás és a performativitás, valamint a geopolitikai erőszak/konfliktus témáira a kortárs populáris zenében. Ő a szerzője az In the Houses of the Holy: Led Zeppelin and the Power of Rock Music című könyvnek. Korábban már lefordítottam egy interjút tőle, amiben kifejti, hogy ezúttal miért is a Dangerous albumra esett a választása.

A könyvet végigolvastam és nekem nagyon tetszett. Azért is fontosnak tartom ezt a kötetet, mert Michael Jackson karrierjét a fővonalas médiában gyakran redukálják a ’80-as években megjelent albumaira, a Thrillerre, az Off The Wallra, esetleg a Badre. Bár hozzá kell tenni, hogy ez az attitűd elsődlegesen az amerikai közönségre jellemző, a világ többi része sokkal nyitottabb volt MJ felé azok után is, hogy az élete komplikáltabbá vált a ’90-es években.

Úgy gondolom, hogy aki figyelmen kívül hagyja MJ későbbi munkáit az megfosztja magát számos olyan daltól, amelyek a legjobbjai közé tartoznak. És mindenképpen megfosztja magát attól, hogy igazán megismerje MJ-t művészként, de akár személyiségében is, mivel pontosan a ’90-es évektől megjelent albumai a legszemélyesebb albumai. Kezdve az 1991-ben megjelent Dangerousszel.

Susan Fast is egyetért ezzel és úgy jellemzi a Dangeroust, mint Michael Jackson “nagykorúvá válásának” albumát. Ez meglepő lehet első hallásra, mivel a megjelenésekor MJ már 33 éves volt. De Fast arra gondol, hogy MJ ezen az albumon tárgyal először igazán felnőtt témákat és először ezen az albumon tárja fel  úgy igazán önmagát előttünk. (Nos, tulajdonképpen MJ lelki kitárulkozásának már vannak példái a Jacksons 1978-as Destiny című albumán is, amikor még csak 20 éves volt, de az az album sokkal kevésbé ismert a szólóalbumainál, amiken a Dangerous előtt nem nagyon voltak még ilyen kitárulkozásai.)  Ha azt is hozzátesszük, hogy a felnőttkori szólóalbumai közül ez volt az első, amit zenei “apja”, korábbi producere, Quincy Jones segítsége nélkül készített el, akkor még inkább érthetővé válik a nagykorúvá válásról szóló nézet.

A másik meglepetés az lehet, hogy Fast koncepció albumnak tekinti a Dangeroust. Ez első hallásra nem annyira egyértelmű ugyanis, sőt amikor kijött sok kritikus éppen azért bírálta, mert a felvonultatott zenei stílusokat és témákat illetően túl eklektikusnak találta és ezáltal nem elég koherensnek.  Nos, Fast szerint ez a kritika roppant felszínes. Igen, van az albumon R&B, rock, gospel, hip-hop (mert MJ mindet képes volt hitelesen előadni), de ettől még nem válik az album inkoherenssé. Az album zenei és tematikus kontextusában és annak tükrében, hogy MJ mit is akart kifejezni ezekkel a stílusváltásokkal igenis mindennek van értelme.

A könyv elején Fast idéz egy kritikust, akinek az nem tetszett, hogy a tematikailag és zenei hasonló dalok egy “kupacba” vannak csoportosítva az albumon. Fast szerint azonban ez a struktúra szándékos és ez visz el minket egy utazásra az album koncepcióján át, melynek során végigvesszük azokat a témákat, amelyek MJ-t akkoriban foglalkoztatták.

Azt relatíve könnyű észrevenni mélyebb elemzés nélkül is, hogy album első hat dala erőteljes New Jack Swing behatást tükröz, a következő hét dal a hagyományosabb, tipikus Michael Jackson-hangzást képviseli, majd az utolsó dal, a Dangerous, mintegy keretbe foglalva az albumot ismét visszatér a New Jack Swing keményebb ütemeihez. (Hogy pontosan mi a New Jack Swing azt lásd az a Dangerous albumról szóló bejegyzésben.)

Fast azonban ennél mélyebbre ás és azokat a bizonyos “kupacokat” vizsgálja meg. A könyvében minden egyes ilyen csoport elnevezése egyben egy-egy fejezet címe is. Ezek szerint tehát Fast öt csoportot azonosít:

Zaj: Jam, Why You Wanna Trip On Me
Vágy:  In The Closet, She Drives Me Wild, Remember The Time, Can’t Let Her Get Away
Utópia: Heal The World, Black or White
Lélek: Who Is It, Give In To Me, Will You Be There, Keep The Faith, Gone Too Soon
Kóda: Dangerous

Lássuk pontosan mit is ért Fast ezen fejezetcímek alatt!

Zaj

A fejezetben Fast a nem-zenei hangok alkalmazását tárgyalja Michael zenéjében – hiszen az album maga is egy ilyen hanggal indít: a betörő üveg hangjával a Jam című dal elején.  A szerző rávilágít, hogy a nem-zenei hangok milyen fontos szerepet játszanak a hip-hop zenében, amely éppen a ’80-as évek végén a ’90-es évek elején emelkedett fel a zenei főáramlatba. A “zajnak” megvolt a maga társadalmi-politikai szerepe a hip-hop zenében és ugyanez a szerepe Michael zenéjében is, akire kétségtelenül hatással volt a hip-hop. Az album első két dala, a Jam és a Why You Wanna Trip On Me mellett az egész albumon újra és újra felbukkannak ilyen nem-zenei hangok, “zajok”.

Vágy

A Vágy címszó alá sorolt dalok tartalmazzák az album romantikus, erotikus szegmensét. Az In The Closet MJ pályafutásának legerotikusabb dala és az első alkalom, hogy ilyen területre merészkedik a zenéjében. A korábbi szerelmes dalai ártatlanok, szentimentálisak voltak, a Dangerous szerelmes dalai azonban igaziak, fülledtek. De Michael esetében mindig minden komplikáltabb a látszatnál, így a románc is, ami sok tárgyalni valót ad Fastnak ezekről a dalokról is – kezdve azzal a ténnyel, hogy vajon MJ miért adta az In The Closet címet egy egyértelműen heteroszexuális kapcsolatról szóló dalnak. Fast a zenei struktúrákat is tárgyalja, például felhívja a figyelmünket, hogy az In The Closet struktúrája közel-keleti, nem nyugati.

Utópia

Az Utópia című fejezettel kezdődik az album második fele, ahol Michael elhagyja a New Jack Swinget. Ez a szegmens a Heal The Worlddel indul, amely bár népszerű volt a maga idejében, a túlzott szentimentálissága és túlzott idealizmusa miatt sok kritikusi fanyalgást kapott. Talán jobban fogják a dal kritikusai is értékelni azután, hogy elolvasták Fast elemzését róla és Michael utópiájának a kontextusába helyezve. A soron következő Black or White szintén az utópia része és a dalt Fast a hozzá készült híres videóval együtt tárgyalja, elemzi.

 Lélek

 A “Lélek” fejezetbe sorolt dalok jelentik véleményem szerint az album csúcspontját és ebben a nézetben Fast is osztozik. Ez a “kupac” a Who Is Ittel kezdődik, amely egy zeneileg és tematikailag egyaránt nagyon tipikusan Jackson-dal és sok rajongó szerint annak ellenére, hogy nem annyira ismert, mint mondjuk a Billie Jean, simán eléri annak a szintjét. Ezután jön a rock ballada, a Give In To Me, majd két gospel stílusú dal, a Will You Be There és a Keep The Faith és végül a Gone Too Soon. Ezeknek a daloknak a sorozata valóban az album lelke, amelyekben Michael meztelenre vetkőzteti a saját lelkét is előttünk. A Will You Be There majdhogynem profetikus is.

Kóda

A Jam című dallal megnyitott kör az utolsó dallal a Dangerous-szel zárul be, amely zeneileg ismét visszatér a New Jack Swinghez és amely egyike MJ femme fatale (végzet asszonya) dalainak (az olyan dalokkal együtt, mint a Billie Jean, a Dirty Diana vagy a Blood on the Dance Floor).

Ha Fast “kupacai” mentén tekintjük az albumot, akkor egy olyan minta is kirajzolódik, amelyben a társadalmilag tudatos dalok kupacai a személyes dalokkal váltakoznak: Zaj – társadalmilag tudatos, Vágy – személyes, Utópia – társadalmilag tudatos, Lélek – személyes.

Noha az album címadó dalában a főszereplő hölgy a veszélyes, de Fast szerint ezzel az albummal maga MJ vált sokkal veszélyesebbé, mint korábban: társadalmi kérdésekben tudatosabbá, szexibbé, határozottabban állást foglalóvá, így az album címe nem egyszerűen az egyik dalára utal, hanem magára MJ-re is.

Fast eltölt egy kis időt az album borítójának elemzésével is, valamint azzal a témával, hogy Michael Jackson nem konvencionális férfiassága és szexisége miért is volt annyira fenyegető a főáram normái számára.

A könyvet jó szívvel tudom ajánlani Michael mindazon rajongóinak és nem rajongóinak, akiket érdekel a zenéje mélyebb társadalmi és kulturális háttere és annak elemzése.

Interjú a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv szerzőjével

Tegnap (június 3-án) jelent meg angol nyelven a Michael Jackson, Inc.: The Rise, Fall, and Rebirth of a Billion-Dollar Empire című könyv (Michael Jackson Rt.: Egy milliárd dolláros birodalom felemelkedése, bukása és újjászületése). (Az Amazonon elektronikus – Kindle – és keményfedeles fizikai formátumban is elérhető.) A könyv szerzője a Forbes üzleti magazin egyik újságírója Zack O’Malley Greenburg azt vállalta, hogy a könyvben üzleti és pénzügyi szempontból tekinti át Michael Jackson pályafutását.

Ebből az alkalomból készített vele interjút a SoulTrain.com.

Michael-Jackson-INC-Book-Cover

SoulTrain.com: Amikor elkezdted a kutatást és elkezdted írni ezt a könyvet, mi az amit nagyjából elképzeltél?

Zack O’Malley Greenburg: A Michael Jackson, Inc. könyvhöz onnan jött az ötlet, hogy a Forbes magazinban foglalkoztam Michael Jackson üzleti ügyeivel. Miután meghalt rájöttem, hogy minden, ami a Pop Királyához kapcsolódik hihetetlen mennyiségű pénzt generál és minél tovább követtem a sztorit annál inkább rájöttem, hogy ez olyan üzletek eredménye, amiket még életében kötött – azoknak a döntéseknek, amiket hozott, annak a birodalomnak, amit felépített. Ez egy olyan pályára állított engem, aminek során már nemcsak a halála utáni pénzügyi életét néztem, hanem az egész karrierjét üzleti szempontból és azokat a döntéseket, amiket meghozott és hogy azok hogyan forradalmasították a szórakoztatóipart.

SoulTrain.com: Beszéltél számos professzionális kapcsolatával. Hogyan tudtad leszűkíteni azoknak a körét, akik szerepelnek a könyvedben? Volt olyan, akivel szerettél volna beszélni, de nem tudtál?

Greenburg: Mindenképpen nehéz folyamat volt leszűkíteni mindent kezelhető keretek közé. Annyi ember van, akik kapcsolódnak az életéhez, de úgy gondolom, hogy az egyik fontos dolog az volt, hogy összesűrítsem és egyszerűsítsem ezeknek az üzleti kapcsolatoknak ezt a hatalmas hálóját, amely a teljes élete során kialakult. Próbáltam a legrelevánsabb karakterekre kihegyezni és mindent úgy sodorni, hogy közben ne áldozzak fel semmilyen sajátosságot vagy részletet. Voltak olyan emberek, akikkel szerettem volna beszélni – az egyik ilyen például Diana Ross. De Diana Ross és Quincy Jones annyi mindent tettek már Michaelért és annyit beszéltek már róla, hogy azt hiszem már egy kicsit elegük van belőle! De sikerült beszélnem rengeteg más emberrel, mint például Berry Gordy-val, Walter Yetnikoff-fal, Pharrell Williams-szel, Sheryl Crow-val és Jon Bon Jovival. Van jó pár kis ízes anekdotám, amit még sehol nem írtak meg és nagyon izgalmasnak találom, hogy végre megjelenhetnek.

SoulTrain.com: Amikor az üzlet alapjairól beszélünk, Michael közvetlenül és közvetetten is sokat tanult a zeneipar olyan titánjaitól, mint Berry Gordy természetesen és John H. Johnson. Mit gondolsz kitől tanult a legtöbbet?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy Berry Gordy valóban az egyik első inspirációja volt, ha az üzletről beszélünk. Berry elmondta nekem, hogy amikor a Motownnál volt, akkor mindent egyszerre csinált: a stúdióban dolgozott, telefonhívásokat bonyolított állandóan és üzleteket kötött. És Michael – mindenki ezt mondta nekem – szivacsként szívta magába a tudást. Mindent magába szívott, ott ült és figyelt. Berry Gordy elmondta nekem, hogy ez gyakran megtörtént és a fiatal Michael ott ült és figyelt és mindent magába szívott. Úgy gondolom, hogy egy csomó mindent így tanult meg, ozmózissal.

SoulTrain.com: Látható, hogy Smokey Robinson nem éppen tartotta Joe Jacksont üzletembernek, legalábbis a szó technikai értelmében. De bizonyára a Jackson 5 napjaitól egy bizonyos pontig Michael Jackson azért az apjától is ellesett egy-két üzleti ismeretet, nem?

Greenburg: Az apja mindenképpen jelen volt. És úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos rész. A tökéletességre ösztökélte a gyerekeit és ez mindenképpen Michaellel maradt – akár jó, akár rossz értelemben. Szóval igen, úgy gondolom tanult leckéket az apjától is.

SoulTrain.com: A Jackson 5 és a Jacksons sokszor fellépett a Soul Train műsoraiban és Michaelt is többször meginterjúvolta Don Cornelius a showban. Figyelembe véve ezt, gondolod, hogy megfigyelte Corneliust is, aki szintén ismert volt a kiváló üzleti érzékéről?

Greenburg: Ez jó kérdés. Őszintén szólva ezt a vetületet nem vizsgáltam, de nem lepne meg.

Michael és Don Cornelius 1979-ben

Michael és Don Cornelius 1979-ben

SoulTrain.com: Az a tény, hogy Michael Jackson megvette a Beatles katalógust a mai napig az egyik legnagyobb és legtöbbet tárgyalt sztori a szórakoztatóipari üzletben. A könyvben megjegyzed, hogy milyen viharossá vált a levegő ezen vásárlás körül és sokan – köztük maga Jackson is – megjegyzik, hogy nem mindenki örült annak, hogy ő lett a tulajdonos. Tudnál erről beszélni?

Greenburg: Az, hogy Michael Jackson 47,5 millió dollárért megvette a Beatles katalógust minden bizonnyal az egyik legnagyobb üzleti fogás a zeneipar történetében. Ma a részesedése, ami a Sony/ATV katalógus felét jelenti, valószínűleg olyan 2 milliárd dollár körül van. Ez hihetetlen haszon egy beruházástól. A helyzet az, hogy abban az időben az emberek úgy gondolták, hogy megőrült és ezt le is írom a könyvemben: sok közeli tanácsadója – nagyon sikeres üzletemberek a zeneiparban – úgy gondolta, hogy elképesztő összeget fizetett ki érte és ez sosem lesz jó üzlet a számára. De ő úgy nézett rá, hogy olyan ez, mint egy képzőművészeti alkotás – mint egy Picasso festmény – és az ő agyában nem igazán lehetett árat szabni egy ilyen dolognak. Felbecsülhetetlen volt. Azt mondta, hogy ezek minden idők legnagyszerűbb dalai és ő meg fogja szerezni őket. Írt egy feljegyzést az ügyvédjének, John Brancának, aki tárgyalt azzal az ausztrál milliárdossal akié akkor a Beatles katalógus volt. Ez állt rajta: „John, kérlek ne alkudozz – az az ÉN KATALÓGUSOM!” Úgy gondolom az tényleg egy fordulópont volt, nemcsak az ő üzleti karrierje szempontjából, hanem az egész szórakoztatóipar számára is. Ma már látsz olyan szórakoztatóművészeket, akik gyakorlatilag előadókból tulajdonosokká és munkáltatókká válnak.

SoulTrain.com: A Beatles katalógus megvásárlása hatalmas lépés volt – mit gondolsz, ez hogyan befolyásolta a többi üzleti vállalkozását?

Greenburg: Ezt követően rengeteg dolgot csinált a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején – bevezette a saját ruha márkáját, cipő márkáját, lemeztársaságát. Ezek a dolgok nem feltétlenül voltak mindig nagyon sikeresek a számára, de így is több tíz millió dollárt hoztak és mindez igazán utat mutatott az olyanoknak, mint Diddy, Jay-Z és az ilyen előadóknak, akik hasonló dolgokat csináltak később – s ez majdhogynem a siker előfeltétele lett a zenei világban. Ennek egy nagy része Michael Jacksonhoz vezethető vissza, ahhoz az ötlethez, hogy pénzzé tegyük a hírnevet és teljesen forradalmasítsuk és mindenféle olyan módszert találjunk ki, ami által a művészek profitálhatnak a hírnevükből.

SoulTrain.com: A könyv megjegyzi, hogy Michael Jackson showman és üzletember oldala hogyan találkozott amikor a tökéletességre törekvő mentalitásáról beszélünk. Üzleti szempontból mit gondolsz ez a mentalitás segítség volt vagy inkább hátráltató erő?

Greenburg: Úgy gondolom egy kicsit mindkettő. Ha az hajt, hogy minden idők legjobbja legyél, különösen ha ez egy olyan szint, amit te magad állítottál fel (mint a Thriller esetében), akkor néha nagyon nehéz lehet felülmúlni azt. Definíció szerint majdnem lehetetlen felülmúlni a legnagyobbat bármiben. Úgy értem oka van annak, hogy az a legnagyobb. A Thriller minden idők legnagyobb példányszámban eladott albuma és mindenképpen hihetetlen munka zeneileg. Megszállottja volt annak, hogy felülmúlja mindkét szempontból és úgy gondolom, hogy ez káros volt a számára, amikor az eladási példányszámok vagy a kritikák nem voltak teljesen azon a szinten a többi albumánál. Úgy gondolom, hogy nagyon vágyott arra, hogy felülmúlja a Thrillert minden lehetséges aspektusból és azt hiszem emiatt néha késlekedett albumokkal, hogy tökéletesítse őket, aminek aztán kihatása volt némelyik külső vállalkozására is, amelyeknek az indulása ezeknek az albumoknak a megjelenésétől függött. Úgy gondolom ez mindenképpen egy visszatérő momentum volt a karrierje során.

SoulTrain.com: A rajongói keménymagtól kezdve az alkalmi rajongókig úgy tűnik nem mindenki tudott az üzleti érzékéről. Mit gondolsz miért nem ismerték el annyira ezen a téren úgy, mint showmanként?

Greenburg: Úgy gondolom, hogy a negatív publicitás az élete vége felé, kezdve a szexuális molesztálás vádjaival a ’90-es évek elején és aztán az élete végéig, nagyon beárnyékolták a jó dolgokat. Különösen pénzügyi szempontból a média annyira a pénzügyi problémáira fókuszált, hogy mindez maga alá temette az igazságot, ami az, hogy elég okos üzletember volt. Csak azért tudott ekkora adósságot felhalmozni, mert akkora vagyona volt és papíron azért ért annyit, mert okos üzletember volt. Ezzel az is együtt járt, hogy fel kellett vennie azokat a kölcsönöket – ő tényleg olyan volt önmagában, mint egy vállalat. Rengeteg vállalkozás van, amelyik körülbelül fele annyit ér, mint a vagyona és úgy gondolom, hogy a fővonalas média nincs ehhez hozzászokva és nem igazán tudták ezt megragadni abban, ahogy őt és a karrierjét felfogták.

SoulTrain.com: Részletezed, hogy Michael Jackson mennyire része volt a hip-hop közösségnek: hogy gyakran folytatott megbeszéléseket olyanokkal, mint 50 Cent és Nas – és azt is, hogy az R&B és hip-hop producer, Rodney Jerkins hogyan tanulta meg tőle, hogy hogy kell katalógusokat venni. Tudnál erről a kapcsolatról beszélni a hip-hoppal?

Greenburg: Úgy gondolom ez egy másik dolog, amit ez a könyv bemutat: Michael Jackson hatása a hip-hopra. Sokan ezek közül a srácok közül, akikkel beszéltem – beleértve Pharrell Williamst, Swizz Beatzet, 50 Centet, Nast és Diddy-t – elmondják, hogy úgy nőttek fel, hogy bálványozták Michael Jacksont és azt is el fogják mondani, hogy Michael képben volt mindenféle zenével kapcsolatban, különösen a hip-hoppal kapcsolatban, egészen az élete végéig. Diddy elmondta nekem, hogy Michael Jackson úgy ismerte a hip-hopot, mintha Dél-Bronxban született volna a ’80-as években. Élte és lélegezte a hip-hopot, a zenétől kezdve a táncig. The Notorious B.I.G. vendégszerepelt is HIStory: Past, Present and Future, Book I című albumán ’95-ben, még mielőtt Biggie igazán naggyá vált volna. Tudta mi zajlik, odafigyelt és hiszem, hogy ha ma is élne és új zenét készítene, akkor továbbra is együtt dolgozott volna néhány nagy hip-hop művésszel. Halálakor együtt dolgozott Swizz Beatz-el és megbeszéléseket folytatott Pharrellel és Nas-szal. Úgy gondolom, hogy a hip-hop nagy része volt Michael Jacksonnak.

SoulTrain.com: Miközben kutatásokat végeztél és írtad ezt a könyvet volt valami ami meglepett?

Greenburg: Azt hiszem amit korábban nem vettem észre az az, hogy Michael Jackson mennyire fókuszált arra, hogy filmkarriert csináljon magának Hollywoodban. Persze már elkezdtük ezt látni a Wiznél , aztán a Captain EO-nál és így tovább. Amikor a vádak teljesen felforgatták az életét a ’90-es évek elején, akkor éppen pár nagy mozi projektekben volt benne. Volt egy pár dolog folyamatban, ami nagy lett volna és ezekről van pár részlet a könyvben. Hiszem, hogy ha nincsenek a vádak, akkor sikeres lett volna, de azután olyan valakivé vált, akivel a stúdiók már nem nagyon akartak közösködni. Tényleg úgy gondolom, hogy lehetett volna egyfajta Elvis aspektusa a karrierjének a mozivásznon.

SoulTrain.com: Mit szeretnél, hogy az olvasók magukkal vigyenek ebből a könyvből?

Greenburg: Azt szeretném, ha az emberek megértenék, hogy Michael Jackson nemcsak minden idők legnagyobb szórakoztatóművésze volt, hanem ugyanolyan forradalmi volt a szórakoztatóipari üzlet területén is, mint az előadásaiban.

Forrás: http://soultrain.com/2014/05/29/qa-zack-omalley-greenburg-michael-jackson-inc/

A Forbes magazin egy grafikája Michael Jackson bevételeiről.  A magazin szerint Michael bevétele teljes pályafutása során (beleértve a halála utáni bevételeket is) eléri a 2,8 milliárd dollárt! (Nagyításért kattints a képre!)

Mjmag

Lásd még: Hogyan vette meg Michael Jackson a Beatles katalógust?

The Essential Michael Jackson (album)

EssentialMichaelJackson

.

.

Megjelenés: 2005. július 19.

A felölelt időszak: 1969-2001

Dalok száma: 38 (2 CD)

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

.

.

.

Az Essential Michael Jackson a Spotify-on (a nemzetközi verzió van fent):

Az Essential Michael Jackson egy 2 CD-s válogatás album, amely a Sony Music The Essential sorozatának a részeként jelent meg 2005. július 19-én. A két korong összesen 38 dalt tartalmaz, mind a nemzetközi, mind az amerikai verzión. Bár a 2003-ban megjelent Number Ones a népszerűbb Michael Jackson válogatás, az Essential jóval bővebb és átfogóbb annál. Nemcsak Michael felnőttkori szóló slágereit tartalmazza, hanem gyerekkori Jackson 5 és szóló slágereket, valamint Jacksons slágereket is. Egyes daloknak a kislemez verziója került fel rá, illetve a Thriller dal esetében a 2003-as szerkesztésű változat.

2008. augusztus 26-án Michael 50. születésnapja alkalmából The Essential Michael Jackson 3.0 címmel az Egyesült Államokban kiadtak egy limitált változatot, amely egy harmadik diszket is tartalmaz további hét dallal.

A tervek szerint 2009 júliusában újra kiadták volna az Egyesült Királyságban új csomagolásban Michael This Is It koncertsorozatához, de a művész halála miatt ezt lefújták.

Az album több országban – köztük az Egyesült Királyságban – Nr. 1. lett Michael halála után. Az Egyesült Államokban a Billboard akkori szabályai nem tették lehetővé, hogy katalógus albumok is szerepeljenek a fő slágerlistán, ezért hivatalosan a 2005-ben elért 53. helye a legmagasabb helyezése, noha 2009-ben a katalógus slágerlistán második helyet ért el (a Number Ones első volt).  Azóta egyébként a Billboard eltörölte ezt a szabályt – részben éppen Jackson katalógus albumainak a sikerei miatt, így most már régi albumok is felkerülhetnek a fő slágerlistára, ha az eladásaik indokolják.

Az albumon szereplő dalok listája:

Nemzetközi verzió

1. CD

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. I Want You Back The Corporation (Freddie Perren, Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards) Diana Ross Presents The Jackson 5
2. ABC The Corporation (Freddie Perren, Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards) ABC
3. The Love You Save The Corporation (Freddie Perren, Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards) ABC
4. Got to Be There Elliot Willensky Got to Be There
5. Rockin’ Robin Leon Rene (Jimmie Thomas álnéven) Got to Be There
6. Ben Walter Scharf, Don Black Ben
7. Blame It on the Boogie Mick Jackson, David Jackson, Elmar Krohn Destiny
8. Shake Your Body (Down To The Ground) (single version) Randy Jackson, Michael Jackson Destiny
9. Don’t Stop ’til You Get Enough (single version) Michael Jackson Off The Wall
10. Off The Wall (single version) Rod Temperton Off The Wall
11. Rock with You (single version) Rod Temperton Off The Wall
12. She’s Out of My Life Tom Bahler Off The Wall
13. Can You Feel It (single version) Michael Jackson, Jackie Jackson Triumph
14. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Thriller
15. Billie Jean Michael Jackson Thriller
16. Beat It Michael Jackson Thriller
17. Wanna Be Startin’ Somethin’ (single version) Michael Jackson Thriller
18. Human Nature (single version) Steve Porcaro, John Bettis Thriller
19. P.Y.T. (Pretty Young Thing) James Ingram, Quincy Jones Thriller
20. I Just Can’t Stop Loving You Michael Jackson Bad
21. Thriller (2003 Edit) Rod Temperton Thriller

2. CD

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. Bad Michael Jackson Bad
2. The Way You Make Me Feel (single version) Michael Jackson Bad
3. Man in the Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Bad
4. Dirty Diana Michael Jackson Bad
5. Another Part of Me (single version) Michael Jackson Bad
6. Smooth Criminal Michael Jackson Bad
7. Leave Me Alone Michael Jackson Bad
8. Black or White (featuring L.T.B.) (single version) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Dangerous
9. Remember the Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Dangerous
10. In The Closet (single version) Michael Jackson, Teddy Riley Dangerous
11. Who Is It (single version) Michael Jackson Dangerous
12. Heal the World Michael Jackson Dangerous
13. Will You Be There (single version) Michael Jackson Dangerous
14. You Are Not Alone (album edit) R. Kelly HIStory
15. Earth Song (single version) Michael Jackson HIStory
16. They Don’t Care About Us Michael Jackson HIStory
17. You Rock My World (album edit) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Invincible

Amerikai verzió

1. CD

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. I Want You Back The Corporation (Freddie Perren, Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards) Diana Ross Presents The Jackson 5
2. ABC The Corporation (Freddie Perren, Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards) ABC
3. The Love You Save The Corporation (Freddie Perren, Alphonso Mizell, Berry Gordy, Deke Richards) ABC
4. Got to Be There Elliot Willensky Got to Be There
5. Rockin’ Robin Leon Rene (Jimmie Thomas álnéven) Got to Be There
6. Ben Walter Scharf, Don Black Ben
7. Enjoy Yourself Kenneth Gamble, Leon Huff The Jacksons
8. Blame It on the Boogie Mick Jackson, David Jackson, Elmar Krohn Destiny
9. Shake Your Body (Down To The Ground) (single version) Randy Jackson, Michael Jackson Destiny
10. Don’t Stop ’til You Get Enough Michael Jackson Off The Wall
11. Rock with You (single version) Rod Temperton Off The Wall
12. Off The Wall (single version) Rod Temperton Off The Wall
13. She’s Out of My Life Tom Bahler Off The Wall
14. Can You Feel It (single version) Michael Jackson, Jackie Jackson Triumph
15. The Girl Is Mine (with Paul McCartney) Michael Jackson Thriller
16. Billie Jean Michael Jackson Thriller
17. Beat It Michael Jackson Thriller
18. Wanna Be Startin’ Somethin’ (single version) Michael Jackson Thriller
19. Human Nature (single version) Steve Porcaro, John Bettis Thriller
20. P.Y.T. (Pretty Young Thing) James Ingram, Quincy Jones Thriller
21. Thriller (2003 Edit) Rod Temperton Thriller

2. CD

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. Bad Michael Jackson Bad
2. I Just Can’t Stop Loving You Michael Jackson Bad
3. Leave Me Alone Michael Jackson Bad
4. The Way You Make Me Feel (single version) Michael Jackson Bad
5. Man in the Mirror Siedah Garrett, Glen Ballard Bad
6. Dirty Diana Michael Jackson Bad
7. Another Part of Me (single version) Michael Jackson Bad
8. Smooth Criminal Michael Jackson Bad
9. Black or White (featuring L.T.B.) (single version) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Dangerous
10. Heal the World Michael Jackson Dangerous
11. Remember the Time Teddy Riley, Michael Jackson, Bernard Belle Dangerous
12. In The Closet (single version) Michael Jackson, Teddy Riley Dangerous
13. Who Is It (7″ Edit) Michael Jackson Dangerous
14. Will You Be There (single version) Michael Jackson Dangerous
15. Dangerous Michael Jackson, Bill Bottrell, Teddy Riley Dangerous
16. You Are Not Alone (single version) R. Kelly HIStory
17. You Rock My World (album edit) Michael Jackson, Rodney Jerkins, Fred Jerkins III, LaShawn Daniels, Nora Payne Invincible

A 2008-ban korlátozott példányszámban megjelent 3 CD-s változat bónusz 3. CD-je

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. Can’t Get Outta the Rain Michael Jackson, Quincy Jones The Girl Is Mine kislemez B oldalaként jelent meg
2. Say Say Say Paul McCartney, Michael Jackson Pipes of Peace (Paul McCartney album)
3. Jam Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley Dangerous
4. They Don’t Care About Us Michael Jackson HIStory
5. Blood on the Dance Floor Michael Jackson, Teddy Riley Blood on the Dance Floor
6. Stranger in Moscow Michael Jackson HIStory
7. Butterflies Andre Harris, Marsha Ambrosius Invincible

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 53.
Egyesült Királyság: 1.
Kanada: 4.
Új-Zéland: 1.
Ausztrália: 1.
Franciaország: 1.

Eladott példányszám a világon:

  • USA: 1,5 millió
  • Egyesült Királyság: 900 ezer
  • Ausztrália: 420 ezer
  • Franciaország: 315 ezer

Források:

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Questlove emlékezik az időkre: 132 Michael Jackson emlék

Questlove (írják ?uestlove-nak is – valódi neve: Ahmir Khalib Thompson) dobos, DJ, producer és zenei újságíró – a Grammy-díjas hip-hop együttes, a The Roots dobosa és egyik frontembere az alábbi cikket nem sokkal Michael Jackson halála után írta 2009-ben.

Questlove

1. Emlékszem amikor először láttam tőled a robot táncot ’73-ban a Soul Trainen. Két éves voltam. De az emlékeimben ÉLÉNKEN él. Annyira élénken, hogy a következő két évben azt a táncot adtam elő MINDEN egyes templomi rendezvényen.

2. Emlékszem amikor a szüleim elengedték a nővéremet, hogy megnézzen titeket a Looking Through The Windows turnén ugyanabban az évben. Vett két fekete-fehér 8×10-es fotót az együttesről a koncerten.

3. Emlékszem, hogy azt hittem egy kis pufók, kövér gyerek vagy amiatt ahogy a fotódat kiszélesítették a ’71-es Third Album borítóján.

4. Emlékszem, hogy feldühítettem a nővéremet, amikor elvettem a bélyeggyűjteményét és a bélyegeit felragasztottam az ABC album hátsó borítóján látható képre.

5. Emlékszem, amikor egy vadidegent megkértem az apám showján, hogy vegyen nekem egy lemezjátszót és lemezeket. A következő dolog, amivel visszajött az a Rufus Dance With Me kislemeze, Neil Sedaka Bad Blood kislemeze és a legelső példányom a J5 Lookin’ Through The Windows-ából. Meglepő módon NEM kerültem olyan bajba, mint akkor amikor egy negyeddollárost próbáltam kérni egy idegentől azért, hogy lejátszhassam a Brick House-t a sarki bolt zenegépén.

6. Emlékszem, amikor a nagynéném, Karen letesztelt a Jacksonokból úgy, hogy vette a Get It Together albumborítót és mutogatott (hogy ki kicsoda rajta): *mutat* “Jackie!” *mutat* “Marrron!”.

7. Emlékszem nem értettem, hogy az első négy albumon úgy néztél ki, mint egy gyerek (mint én), de aztán a G.I.T.-en a kettes fázisba léptél és az a magas Off The Wall előtti felnőtt MJ lettél. (Valójában most felnőtt fejjel azt mondanám, hogy a tinédzser Michael nem igazán jött elő a ’75-ös Moving Violationig, de akkor 3 éves voltam, mit tudtam én?)

8. Emlékszem, hogy nem értettem a Motown kiadványok következetlen nyomdai munkáját és azt, hogy ennek következtében az albumaitokat kétféle kategóriába lehetett sorolni: “a sötét logóval rendelkezők” és a “világos logóval rendelkezők”. A sötét logó tengerészkék/lila/vörös volt. A világos sárga/lila/narancssárga. Mindig azon tűnődtem miért ilyen következetlenek a logók. Az első öt albumotokon a sötét logó volt és borzalmas betűtípus (megint csak azt tudom mondani, hogy gyerek voltam és valamiért annak alapján ítéltem meg az albumokat, hogy hogy néznek ki, amikor forognak a lemezjátszón, NEM pedig a zene alapján, amit tartalmaztak), az utolsó három albumotokon a világosabb logó volt és remek betűtípus és ez a fő oka annak, hogy megszerettem a Get It Together/Dancing Machine/MovingViolation albumokat.

9. Emlékszem az intermezzókra a G.I.T-en (különösen Dennis Coffey eleven gitár zörejére a Mama I Gotta Brand New Thing végén) és arra, hogy mennyire ijesztően hangzottak. Sosem hallgattam a G.I.T-et sötétben.

10. Emlékszem egy oldalprofilodra, amit az anyám Essence magazinjában találtam és amin a bal hüvelykujjad túlért a mikrofon fején (mintha az ujjadat szopnád éneklés közben). Kábé 20 évig én is úgy tartottam a mikrofont, egészen addig, amíg el nem kezdtem verselni a korai Rootsban és úgy kezdtem tartani a mikrofonomat, mint Chubb Rock (egyébként mindkettő helytelen).

11. Emlékszem az első magazin kivágásra, amit a nővérem a falra ragasztott. Túl sok ragasztót használt és egy darabkát kiszakított a szemed alatt. NEM volt túl jó látvány amikor gyerekként egyedül ülsz a sötétben és bámulod, te meg egy rossz ragasztás következtében tönkrement fotóról nézel vissza rám és bámulod minden mozdulatomat. *összerázkódik*

12. Emlékszem amikor a nagynéném, Karen megpróbálta nekem elmagyarázni, hogy mi az a földrengés, mert állítólag a Carol Burnette Showban volt egy kisebb földrengés a forgatás alatt, de ti mégsem léptetek ki a karakterből, hanem végigmentetek a jeleneten és improvizáltatok. És később elmondták nekem, hogy mi történt.

13. Emlékszem amikor azon tűnődtem, hogy “vajon a Motown miért próbálna még egy albumot eladni a Dancing Machine-nel”, amikor az a dal már rajta volt egy J5 albumon.

14. Emlékszem amikor a Free To Be You and Me-t énekelted Roberta Flackkel Marlo Thomas műsorában.

15. Emlékszem, hogy MINDEN egyes alkalommal, amikor elmentem a nagymamámhoz el kellett neki játszanom a “Jermaine sír” paródiát, ami úgy kezdődik, hogy “a karácsony nem lesz ugyanolyan idén”.

16. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat: “Miért gázolták el a rendőrt az autójukkal az albumborítón?”

17. Arra is emlékszem amikor a fejemet vakartam, hogy ugyanez a rendőr csak egy büntetőcédulát adott nekik ezért… Képzeld el amint 5 fekete fickó egy Rollsban – a sofőr egy strici kalapban (Marlon) – elgázol egy rendőrt ÉS a motorját és mindkettő az autó ALATT köt ki az 1970-es évek Los Angelesében és ezért csak egy büntetőcédulát kap? EMBER, az a Spielberg CSODÁLATOS!

18. Emlékszem a negyedik fellépésetekre a Soul Trainben és arra, hogy egy kicsit csalódott voltam amiért nem énekeltétek el a Breezy-t.

19. Emlékszem amikor megpróbáltátok megpróbáltátok Vicki “Mama’s Family” Lawrence-t megtanítani a Body Language-re a Carol Burnette Show-ban (és Carol Anybody Named Jackson című dalára).

20. Emlékszem, hogy olyanok voltatok, mint valami fekete szuperhősök, mert MINDEN televíziós fellépésen úgy tűnt képesek vagytok öt láb magasra ugrani lassított felvételen.

21. Emlékszem a visszhang effektekre a G.I.T. és a Moving Violation albumon, ami felkeltette az érdeklődésem a visszhangok használata iránt az albumokon.

22.Emlékszem hogy te és a testvéreid elrappeltétek a jelölteket az 1976-os American Music Awardson. (Erre rosszul emlékszik Questlove, ugyanis ez valójában az 1977-es Grammy-n történt.)

23. Emlékszem amikor az apám elmondta nekem, hogy elhagytátok a Motownt.

24. Arra is emlékszem amikor Kenny Gamble és az apám arról beszélgettek egymással, hogy Ken és Leon (Huff) lesz a producere az új Jacksons albumnak.

25. Emlékszem, hogy vegyesek voltak az érzéseim az Epic ÉS A Philadelphia International logóinak a fúziója miatt – ahogy osztoztak ugyanazon az unalmas téren (az albumokat a logó alapján ítéltem meg és annak alapján hogy hogy néztek ki, amikor forogtak).

epic philly logo

26.  Emlékszem a rádió reklámokra, amiket hallottam az új Jacksons lemezről és arra, hogy valahogy úgy gondoltam, hogy az albumnak szó szerint “Smash Self Titled” (kb. “önmagukról elnevezett sláger” album) lemez lesz a címe.

26. Emlékszem, hogy arról álmodoztam ugyanazzal az albummal kapcsolatban, hogy ha ti, rossz anyaszomorítók, elgázoltatok egy rendőrt a legutóbbi albumotok borítóján… akkor most ezen az újon biztosan ablakokat fogtok betörni. (Nem sejtettem, hogy kábé 15 évvel később tényleg ablakokat fogsz betörni az egyik albumod első kislemezén.)

28. Emlékszem, hogy minden szerdán este nyolc órakor ott ültem a tévé előtt és néztem a Jacksons Varieté Show-t, amit Damon “Lamont You BigDummy” Wilson poszt-Stanfort projektje, a Baby I’m Back követett a poszt-Mrs. Butterworth Kim Fieldsével.

29. Emlékszem, hogy David Letterman epizód szereplő volt ugyanabban a show-ban. (Éppen úgy, ahogy emlékszem, hogy Jay Leno pedig a Billy DavisJr/Marylyn Mccoo Varieté Show-ban volt.)

30. Emlékszem, hogy a kölykök az osztályomban azért ugrattak ahogy csináltam azt a “jobb láb a levegőben, miközben a bal láb előre ugrik” táncot, ami Mike védjegy táncmozdulata volt 1976 és 1982 között.

31. Emlékszem amikor az első zenei videótok, a Goin’ Places megjelent a helyi főműsoridős showban.

32. Emlékszem amikor találkoztam a bátyámmal, Tony-val ’77-ben, aki megvette nekem 8 sávos szalagon a Goin’ Places albumot.

33. Emlékszem amikor benne voltál a Sesame Street karácsonyi különkiadásában és volt egy jeleneted a zsémbes Oscarral a fukarságról.

34. Emlékszem, hogy havazott és az apám elvitt a kedvenc anyás-apás helyemre az 52. utcában, amit King Jamesnek hívtak és megkaptam a Goin’ Places-t 8 sávos szalagon.

35. Emlékszem, hogy MENNYIRE zokogtam amikor megpróbáltam meggyőzni a nagyszüleimet arról, hogy “igenis a szüleim megengedik, hogy felkeljek és megnézzem a Soul Traint hajnali 1 órakor!!” Don (Cornelius) egy teljes showt szentelt nektek és NEM létezett, hogy én elszalasszam.

36. Emlékszem, hogy felkeltem éjjel 11 óra 45 perckor és kinavigáltam magam a nyikorgó ágyamból (14 perc), kinyitottam az ajtót (5 perc), a folyosón a fürdőszobába (8 FÁJDALMAS perc – majdnem elkaptak úgy döntöttem, hogy ha elkapnak azt mondom, hogy csak a fürdőszobába mentem – ha ABBAHAGYJÁK a horkolást), lehúztam a WC-t és sikerült eljutnom az első hét lépcsőhöz anélkül, hogy használtam volna a lábamat (lassan lecsúsztam a korláton; 3 perc); Tom “Mission Impossible” Cruise módjára a maradék 11 lépcsőfokot percenként egyesével vettem és közben eldöntöttem, hogy a színes tévét válasszam-e a nappaliban, amely egy szagot hagyott maga után, ha be volt kapcsolva VAGY pedig a konyhait, aminek 12 hüvelykes fekete-fehér képernyője volt (és ahol egerek rohangáltak). Ez a Soul Train megérte, hogy szembenézzek a félelmeimmel, így a konyhába mentem és megnéztem az egész showt, dacolva az apám szüleivel, akik 10 órakor ágyba parancsoltak. Ha elkaptak volna, akkor a falusi nagybácsikáim eljöttek volna és elverték volna a fenekem AMELLETT, hogy az apám is azt tette volna, miután hazatért a turnéról. Olyan botrány lett volna belőle, mint a pornóból egy keresztény házban, de megérte.

37. Emlékszem, hogy abban a showban láttam tőletek a kedvenc videómat, a tüköreffektekkel túltöltött Blame It On The Boogie-t.  Ez volt az a pillanat, amikor a Soul Train iránti és a Jacksons iránti megszállottságom találkozott egymással.

38. Emlékszem amikor a lányok felszaladtak hozzád a színpadra és a rendőrök játékosan feloszlatták őket a Shake Your Body (Down To The Ground) alatt. És én (már megint) azt gondoltam, hogy a rendőrök le akarnak tartóztatni titeket.

39. Emlékszem, hogy teljesen odavoltam a JACKSONS logóért ezen a turnén (Destiny turné – a ford.) és azért, hogy minden tévé showban ott volt és én minden iskolai füzetemet telerajzoltam vele.

40. Emlékszem ennek a shownak minden részletére, és mivel csak egyszer láttam újra és újra és újra visszajátszottam a fejemben 20 éven át egészen addig, amíg rá nem bukkantam egy felvételére (a világ minden helye közül éppen Tokióban) és megleptem magam azzal, hogy EGYETLEN részletet sem hibáztam el azok után, hogy 20 évvel korábban láttam.

41. Emlékszem arra a napra, amikor az apám megvette nekem a Switch egyik lemezét és a Jacksons Destiny albumát egy 8 sávos szalagon.

42. Emlékszem arra, hogy a Things I Do For You alatt minden zihálás után felfelé rántottat a fejed, mintha részint koreográfia lenne, részint egy idegi ritmikus rángás. Úgy tűnt többször csinálod ezt, mint a korábbi védjegy mozdulatodat, a forgást.

43. Emlékszem, hogy az anyám azt mondta nekem, hogy egy életen át nyakmerevítőt kell majd hordanom, ha állandóan ezt a “rángást” csinálom… 31 évvel később még mindig csinálom ezt a rángást puszta megszokásból.

44. Emlékszem, hogy később felfedeztem, hogy a 8 sávos szalagon a dalok sorrendje össze van keverve.

45. Emlékszem, hogy nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy a Things I Do For You-ban nincs rajta a lemezen a “fade out” (kitűnés) úgy ahogy a 8 sávos szalagon rajta van, így amikor átváltottam kazettára átmásoltam a 8 sávosról a fade out-ot csak hogy okostojás legyek.

46. Emlékszem, hogy az anyám és én bámultuk a Destiny album borítóját és nagyon lenyűgözött minket a páva a hátsó borítón.

47. Emlékszem, hogy a Destiny albumotokon láttam először a vadonatúj Epic logót.

48. Emlékszem amikor a Midnight Special vendégei voltatok és Jermaine újraegyesült veletek a címadó dalban és én észrevettem egy közös motívumot az összes tévés fellépésetekben abban az időben: mindig van egy jelenet azzal a lassított felvételen mutatott ugrálással. Plusz annak a dalnak a csúcspontján te és Tito lassított felvételben birkóztatok. Tito majdnem elesett kétszer egyébként, aztán mind felemelkedtek a levegőbe – lassított felvételen. Ha volt valaha fura előadás.

49. Emlékszem, hogy a következő héten az American Bandstandben szerepeltetek, de egy kicsit csalódott voltam, hogy nem mutattátok be a Can You Feel It videót.

50. Emlékszem a nővérem be nem tartott ígéretére, hogy el fog vinni a Destiny turnéra.

51. Emlékszem, hogy én és az unokatestvérem, Kevin csináltunk egy tánc koreográfiát a Shake Your Body-ra a családi piknikre, ami arra a napra esett, amikor megtudtam, hogy Minnie Ripperton meghalt.

52. Emlékszem a legelső alkalomra, amikor hallottam egy dal REMIXÉT és hogy leesett az állam és a kérdések özönére, amivel bombáztam a bosszús nővéremet a Shake Your Body (Down to the Ground)-ról.

53. Emlékszem, hogy felkeltem reggel 9-kor, hogy megnézzem a Wiz korai előadását a belvárosban, s amikor odaértem már 300 ember állt sorban.

54. Emlékszem, hogy hazafelé majdnem sírtam mert 4 előadásra már az összes jegy elkelt.

55. Emlékszem, hogy a következő napon újra megpróbáltam és kaptunk jegyet a délután 4:30-as előadásra (épphogy).

56. Emlékszem amikor az emberek egy moziban maradtak csak hogy kétszer lássanak egy filmet – mint ahogy mi tettük a Wiz esetében.

57. Emlékszem arra a családi kirándulásra, amikor kiöltözve elmentünk megnézni az Amityville Horror Show-t az autós moziban… és amikor hazamentünk ott volt az… a Don’t Stop ‘Til You Get Enough éppen akkor debütált a WDAS-en. Ember, leesett az állam!

58. Emlékszem, hogy elszaladtam King James-hez és arról az új kislemezről kérdeztem, amiben az van, hogy “keep up with the four star”. (Ők meg csak néztek rám mint valami őrültre.)

59. Emlékszem, hogy ’79 őszén Pittsburgh-ben voltam és az apám és én a Carlton házból egy lemezbolt felé tartottunk és ő azt mondta nekem, hogy választhatok a Heatwave Property-je vagy Michael Jackson Off The Wallja között. Kérlek ne kérdezd meg, hogy miért választottam az előzőt! Megszállottja voltam Rod Temperton munkáinak és hallanom kellett a Therm Warfare-t. (Nem tudtam, hogy mindkét világból a legjobbat kaphattam volna, ha az Off The Wallt válaszom, de hát még csak 8 éves voltam.)

60. Emlékszem, hogy hat órával később arra kértem az anyámat, hogy vegye meg nekem az Off The Wallt egy áruházban. Jackpot!

61. Emlékszem, hogy a lámpa fényéhez tartottam a zoknimat remélve hogy így a sötétben majd világítanak mint azok a zoknik az album hátsó borítóján.

62. Emlékszem az első alkalomra, hogy hajnali 4 óráig fennmaradtam: az Off The Wallt hallgatni.

63. Emlékszem, hogy nem tudtam abbahagyni az “oooooooaaaiigt ooofffmyyyyyyyeeeehhhhhhhhh…….llllleieiiieiiiiiief…..mmmmmmh hmhmmmm” hallgatását. Az a szar halálra fagyasztott, mint amikor először lát az ember pornót. Tényleg sírt a saját albumán?!!?

64. Emlékszem, hogy elolvastam az összes ajánlást az albumborítón és azon tűnődtem vajon része vagyok-e a “gyermek évének” – hogy így úgy érezhettem, mintha ezt az albumot nekem dedikálták volna.

65. Emlékszem hogy láttam mindazoknak a szerepét akik részt vettek annak az albumnak az elkészítésében és tanulmányoztam mindent a fúvós hangszereléstől a vonós hangszerelésen át a ritmus hangszerelésig (ez mindig zavarba ejtett engem).

66. Emlékszem hogy egy ÚJABB turnét bejelentettek és én kaptam még egy be nem tartott ígéretet.

67. Emlékszem, hogy a 20/20 készített egy mély riportot a Jacksonsról. Az első napon az iskolában (a negyedik osztályban) csak erről beszéltünk. Ez volt az első alkalom amikor találkoztam nem MJ rajongók közönyével, akik majdnem kaptak egy verést azért mert kigúnyolták a magas hangodat.

68. Emlékszem, hogy Traci Hall az iskolámból volt a kútfeje minden MJ hírnek. Az apja legendás rádió DJ volt Philly-ben és mindig voltak promóciós albumai. Én azelőtt még sosem láttam ilyet (és azt gondoltam ezek különlegesek). Hazaszaladtam és Crayola vízfestékkel megjelöltem az apja összes olyan albumát, amin az a felirat volt, hogy “nem eladásra: csak promóciós anyag”…  amit az ő pénztárcája bánt.

69. Emlékszem Wolfman Jack műsorában az M együttes Pop Muzik és MJ Don’t Stop videóinak a premierjére a Midnight Specialban. Azon tűnődtem, hogy hogy sikerült azokat a kaleidoszkóp és üveggolyó dizájnokat abba a videóba varázsolnia.

70. Emlékszem, hogy megkérdeztem az anyámat, hogy mi történt az afrofrizurájával és hogy miért néz úgy ki a haja ahogy most kinéz.

71. Emlékszem, hogy a nagyanyám csavaróit tettem a hajamba, hogy az én hajam is úgy göndörödjön. Csak később fedeztem fel a jheri curl kifejezést és mindkét szülőm szigorú NEM-mel válaszolt, amikor könyörögtem érte.

A jheri curl frizura a '80-as évek első felében volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

A jheri curl frizura a ’80-as években volt divatos az afro-amerikai férfiak körében.

72. Emlékszem hogy én és Mwanamke Jordan mindketten bevittük az iskolába az Off The Wall albumunkat és én odalopóztam, amikor hátat fordított és kicseréltem a lemezeinket, mert az enyémen volt egy ugrás a I Can’t Help It közben.

73. Emlékszem arra a napra, amikor a Jacksonok felfordulást okoztak azzal, hogy eljöttek a Broad Streetre meglátogatni Gamble-t és Huffot az irodájukban, ami az iskolám mellett volt. Az egész iskola megőrült és sikerült elkapnunk egy pillantást belőlük, amikor kihajtottak.

74. Emlékszem, hogy Traci Hall elmesélte annak a koncertnek minden részletét, ami nekem elég jó volt, mert addigra nyilvánvalóvá vált számomra, hogy én NEM fogom látni ezeknek a macskáknak a koncertjét.

75. Emlékszem arra az éjszakára, amikor néztem az American Music Awardsot és azt amiről azt gondoltam, hogy egy csomó díjat nyertél. És azt hiszem megjegyezted, hogy “3 makes me happy” (“három boldoggá tesz”).  Arra is emlékszem milyen őszinte arcot vágtál, amikor a Kool and the Gang Ladies’ Night-jára groove-oltál.

@2:51

76. Emlékszem, hogy végig kellett ülnöm egy teljes UNICEF showt, csak, hogy láthassalak előadni a Rock With You-t és hogy olyan szavakról kérdezgettem közben, mint “humanitárius” és “filantrópia”.

77. Emlékszem az első utamra a Virgin-szigetekre és hogy találkoztam az első MJ hasonmásommal. Persze nem teljesen nézett úgy ki, mint ő, de messziről ő is olyan nyurga volt és úgy járt, mint MJ (és ő volt az első DJ, akit láttam cuttingolni és scratchelni, úgyhogy duplán jó pont).

78. Emlékszem az Off The Wall eredeti verziójára, amin NEM volt taps a Rock With You-ban és nem volt gitár a Get on the Floor-ban.

79. Emlékszem, hogy alig voltam ébren, amikor a Midnight Specialban a Rock With You premierje volt. Kevesebb üveggolyó.

80. Emlékszem arra a napra, amikor Traci leszállította annak a hírét nekem, hogy az öcséd, Randy majdnem meghalt egy autóbalesetben Hollywoodban.

81. Emlékszem, hogy megvettem a Blues & Soul magazint és hogy te valami olyasminek adtad meg a receptjét, aminek az volt a neve, hogy “becsomagolt csirke” – azt hittem, hogy te csináltad ezeket a saját kezeddel.

82. Emlékszem a Motown SZÁMOS összedobott albuma közül az elsőre és arra, hogy azt hittem, hogy a One Day In Your Life egy ÚJ album.

83. Emlékszem, hogy nem tudtam mit jelent a Triumph szó, amikor először hallottam annak az albumnak a címét.

84. Emlékszem, hogy amikor kijött a Right On! szuper különkiadása egy örökkévalóságba telt, míg összegyűjtöttem 5 dollárt, hogy meg tudjam venni.

85. Emlékszem, hogy az egész család összegyűlt anya és apa szobájában, hogy megnézzük a Diana Special-t, amikor Michael előadta a Rock With You-t és az Upside Down-t.

86. Emlékszem, hogy kaptam egy LaToya Jackson kazettát egy jó bizonyítványért az 5. osztályban. A Night Time Lover miatt választottam. (Ezt a dalt Michael írta – a ford.)

87. Emlékszem, hogy elolvastam a Jacksonsról szóló vezércikket az Ebony magazinban és úgy döntöttem, hogy az egyetlen módja annak, hogy bejussak ebbe a családba az, ha elárverezem a nővéremet. Nem hiszem, hogy bánta, mert nem volt olyan nő, aki egy ponton ne álmodozott volna arról, hogy hozzámegy Mike-hoz.

88. Harmadikra szerencse. SOSEM fogom elfelejteni az első Jacksons koncertemet.

89. Emlékszem a fejrángatós és ujjal mutogatós táncra és hogy MIND utánoztuk miután elmentünk a koncertre.

90. Sajnos szeretném elfelejteni azt a büntetést, amit a Jacksons Live album incidensért kaptam.

91. Emlékszem, hogy úgy játszottam a Jacksonokat, mintha szuper barátok lennének és valahogy mindig Titóval fejeztem be.

92. Emlékszem, hogy a Soul Trainből ismert Lou Ski mindig az MJ imitálás SZAKÉRTŐJE volt. Mivel akkor még nem volt YouTube, nekünk csak ez volt. (Pedig ő nem is úgy nézett ki, mint te. Egy 195 cm magas fekete-mexikói volt, de ugyanúgy pózolt a zoknijáig.)

93. Emlékszem, hogy Don lejátszotta a Can You Feel It videót a Soul Train Brothers Johnson/LaToya Jackson epizódjában. Össze voltam zavarodva, mert korábban még sosem láttam olyan videót, amiben a dal megalkotói nem énekelték a dalukat. Nem beszélve a sok speciális effektről.

94. …és emlékszem, hogy ugyanezt a videót egy fél órával később lejátszották az American Bandstandben is.

95. Emlékszem amikor Shawn Riley nekem adta a programfüzetét a Triumph turnéról.

96. Emlékszem a Rock and Soul azon számára, amiben Steve Ivory készített egy profilt, ami aztán nyilvánvalóan egy bepillantás volt abba, ami később a Thriller album lett. És arra, hogy akkor fedezted fel a dob gépet.

97. Arra is emlékszem, hogy ugyanabban a számban azt mondtad, hogy egy napon a japánok ki fognak találni egy olyan gépet, aminek a segítségével a nem-énekesek is tudnak majd énekelni, mert egy számítógép fog helyettük énekelni. (Ó, ha tudtad volna!)

98. Emlékszem amikor először olvastam a Rolling Stone kritikáját a Thrilleről, ami elindította a megszállottságomat a lemezkritika rovat és a rajzos illusztrációk iránt, amelyek abban a magazinban vannak. Természetesen ez megkönnyítette a karácsonyi kívánságomat: 1982 decemberében kaptam meg a Thrillert, amikor Puerto Ricóban voltam.

99. Emlékszem az interjúdra az Ebony Jetben 1982-ben, amiben arról beszéltél, hogy komolyzenét hallgatsz, ami engem is kíváncsivá tett aziránt a dolog iránt.

100. Emlékszem, hogy a nagynéném Delores megvette nekem a Rolling Stone “Élet férfiként” címlap sztoriját. Az első RS címlap sztori, amit elolvastam.

101. Emlékszem, hogy felfedeztem egy teljes doboz Right On! és TCB! magazint (a nővéremtől) a pincében és hogy 3 hétbe telt, amíg kialakítottam egy Jackson szentélyt a falaimon.

102. Emlékszem, hogy egyre több és több utcai árust láttam MJ posztereket árulni…

102a. … aztán pólókat…

102b. … aztán jelvényeket…

102c. … aztán egy másik héten zsebkönyveket és tárcákat…

102d. … és zoknikat?

102e. … és MJ cipőfűzőket?

103. Emlékszem, amikor nyolc hónap leforgása alatt az 52. utca nyolc macskájából blokkonként 19 macska lett. És ez azelőtt volt, hogy…

104. …hogy én NEM csináltam meg időben a házi feladatomat a Motown 25 előtt. Azt a showt annyira látni akartam, hogy elhanyagoltam a félévi beadandó tudomány dolgozatomat, hogy megnézzem. Tudtam, hogy bajba kerülök, de kit érdekelt? Elszánt voltam arra, hogy történelmet lássak. Nem mintha előre tudtam volna, hogy történelmet fogsz csinálni, de a Motown 25 reklámja alapján és a forgás alapján, amit ott csináltál TUDTAM, hogy az egy fontos történelmi este lesz.

105. Emlékszem, hogy hol voltam abban a másodpercben, amikor láttam.

106. Emlékszem, hogy másnap betegnek tetettem magam, hogy meg tudjam csinálni a dolgozatot.

107. Emlékszem, hogy a következő napon Briant, Markot, Robertet, Johnt és engem leküldtek az igazgatói irodába, mert mind összekaristoltuk a padlót a mokaszin cipőinkkel miközben próbáltuk a tudod mit utánozni. Négy órát töltöttünk azzal, hogy MINDEN egyes cipőnyomot felsúroltunk a márvány padlóról. Az unokatestvérem elmondta, hogy az ő katolikus iskolája is hasonló büntetéseket rót ki mindenkire, akit moonwalkozáson kaptak az iskolában.

108. Emlékszem arra, hogy ekkorra már NEVETSÉGES mennyiségű árus jelent meg az 52. utcában: mindenféle méretű poszterek, jelvények, kulcstartók, tárcák, dzsekik, láncok – minden amit el tudsz képzelni. Olyan volt, mint annak a soul verziója, amit Krisztus felfedezett a János 2:14-16-ban.

109. Emlékszem, hogy egyetlen este alatt elolvastam Nelson George MJ életrajzát és aztán csináltam róla egy olvasónaplót.

110. Emlékszem arra a napra, amikor az iskolában játék nap volt és úgy mogyorón találtak kidobósozás közben, hogy egyből megismertem milyen fájdalmat állnak ki a nők, amikor megjön a havijuk, de tudtam, hogy  ŐK legalább ki tudják állni.

111. Arra is emlékszem, hogy a dátum 1983. december 2. volt.

112. Emlékszem, hogy az iskola nem bízta a véletlenre és gyorsan kórházba vittek… és az orvos benntartott éjszakára. Közben…

113. …emlékszem, hogy az unokatestvérem (aki a külvárosban élt) kicikizett, mert ő látta a Thriller világpremierjét.

114. Emlékszem, hogy telefonon “néztem” azt a videót és megpróbáltam elképzelni mi zajlik benne.

115. Emlékszem amikor könyörögtem az apámnak, hogy nézhessem az American Music Awards-ot a napi 3-4 dob próbám helyett. Megengedte. Boldog voltam.

116. Emlékszem, hogy egy hónappal később ugyanezt kértem a Grammy-vel kapcsolatban és hogy akkor is teljesült a kívánságom.

117. DE arra is emlékszem, amikor Wynton Marsallis megköszönte az apjának, hogy arra KÉNYSZERÍTETTE, hogy napi 5 órát gyakoroljon a trombitáján, amikor átvette a klasszikus zenei díját. Mire az apám azzal reagált, hogy “azonnal a pincébe most!” (Az anyám szót emelt az érdekemben azzal, hogy a szomszédoknak nem tetszene, ha éjszaka 10:40-kor dobolást kellene hallgatniuk, így AKKOR megmenekültem.)

118. Emlékszem, hogy akkorra már több, mint 200 árus volt az 52. utcában, akik bootleg MJ bőrdzsekiket árultak.

119. Emlékszem, hogy az anyám vett nekem egy ilyen bootleget 1984 húsvétjára.

120. Emlékszem, hogy letörtem az unokatesóm fogát amiért kigúnyolta a szerelésemet aznap.

121. Emlékszem, hogy még egy hét büntetést kaptam ezért.

122. Emlékszem, hogy az egyetlen fénypontja annak az időszaknak az volt, hogy az órás rádióban hallottam a Tell Me I’m Not Dreamin’ premierjét veled és a bátyáddal (Jermaine-nel – a ford.).

123. Emlékszem, hogy a When Doves Cry volt a Michael vs. Prince szindróma kezdete.

124. Emlékszem amikor az apám azt mondta, hogy Kansas City-be megyünk a demokrata párt gyűlésére… nem tudtam, hogy ott kezdődött az a kis turné is, amit Victory turnénak hívtak és, hogy éppen ott volt az IS abban a városban.

125. Emlékszem, hogy 1984 nyara volt a legjobb az emlékeimben. Nem volt reményem arra, hogy láthassak egy 30 dolláros showt (addig az volt a legdrágább jegy) és az apám kigondolt egy trükköt az egész család számára: üzérkedni a jegyüzérekkel.

126. Emlékszem az üzérek kétségbeesettségére, akik több jegyet vásároltak fel, mint amennyivel bármit is kezdeni tudtak volna és lementek 10 dollárig a Victory turné jegyeivel. Így aztán az egész család elment megnézni a koncertet… mindössze 50 dollárért.

127. Emlékszem, hogy ABBAN AZ ÉVBEN én nevettem ki ugyanazt az unokatesót, aki “Thriller mogyorónak” hívott az előző évben, mivel vihar volt a Victory turné Philly-i állomásán, így azt a koncertet elhalasztották… decemberig.

128. Emlékszem, hogy ’84 decemberében megnéztem a pót koncertet. Az volt a harmadik Jacksons show-m.

129. Emlékszem a napra, amikor hallottam, hogy kiléptél a Jehova tanúitól.

130. Emlékszem arra a napra, amikor a We Are The World premierje volt a rádióban.

131. Emlékszem a napra, amikor a Bad megjelent és azon a napon tudtam meg azt is, hogy meghalt Scott LaRock.

132. 1 000 000 000 000 – nem tudok többet írni, srácok… először úgy volt, hogy 10-et írok, aztán 100-at, aztán nem tudtam leállni.

Az emlékeim simán megtölthetnének 1 millió blogot. És most már csak az emlékeim vannak. Egy részem úgy érezte, hogy le kell írnom mindezeket az emlékeket, hogy emlékeztessem magam arra mekkora hatással voltál az életemre. Olyan mindenütt jelenlévővé váltál, mint a víz és a fény vagy a kenyér és könnyű elfelejteni, hogy mekkora hatással voltál. Te voltál az oka annak, hogy egyáltalán voltak fehér, ázsiai és latin barátaim az iskolában (nos, Dr. J is szerepet játszott ebben – aztán hamarosan jött Prince és a hip-hop is) és te voltál az a híd is, aki össze tudta hozni a tanárokat és a diákokat az iskolámban. Szomorú vagyok, hogy nem tudtalak megnézni egy utolsó alkalommal. De boldogabbá tesz, hogy már békességben vagy. Az emlékeim több, mint elegendőek arra, hogy kitartsanak egy életen át.

Köszönöm, Mike

-?uesto

Forrás: http://www.okayplayer.com/news/uestlove-Remembers-The-Times-132-Michael-Jackson-Memories.html

The Jacksons – An American Dream (Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom) (film)

JacksonsAnAmericanDreamA The Jacksons – An American Dream című film egy négyórás televíziós minisorozat, amelyet az Egyesült Államokban az ABC televízió mutatott be két részben 1992. november 15-én és 18-án.  A film a Jackson család történetét dolgozza fel a szülők 1940-es évekbeli megismerkedésétől a Jacksons 1984-es Victory turnéjáig.

Az ötlet Jermaine Jackson (Michael bátyja) akkori élettársától, Margaret Maldonadótól származott. Maldonado Jackson Family Values című könyve szerint ő is végezte a film előkészítésével kapcsolatos munka javát, bár producerként Jermaine neve is megjelenik. Maldonadónak korábbról nem volt filmes tapasztalata, így forgatókönyv íróként Joyce Eliason segítette, vezető producerként pedig részt vett a produkcióban az a Suzanne de Passe is, aki a Motownnál közvetlenül a Jackson 5 mellett dolgozott, mint menedzser és akit a filmben Vanessa Williams énekesnő alakít. Rajta kívül a főbb szerepekben Angela Bassettet (Katherine Jackson), Lawrence Hilton-Jacobst (Joseph Jackson), Jason Weavert (9-14 éves Michael Jackson), Wylie Drapert (felnőtt Michael Jackson) és Billy Dee Williamst (Berry Gordy) láthatjuk. A rendező Karen Arthur.

A film nem elsősorban Michael Jacksonról, hanem a Jackson 5-ról, illetve a családról szól (Katherine és Joseph karaktere tekinthető a fő szerepeknek). A Motown utáni korszakot elnagyolva ábrázolja: a Jacksons CBS-es pályafutásáról szinte egyáltalán nem esik szó (csupán a lemezcég váltás körülményeiről) és Michael felnőtt szóló pályafutásának a nyitányát jelentő Off the Wallt és a hozzá kapcsolódó korszakot sem említi a film. A Thrillert is csak nagyon felszínesen (Motown 25, Michael égési balesete). A film az 1984-es Victory turnéval zárul, amely Michael utolsó közös turnéja volt a testvéreivel.

A Motown utáni korszak elnagyoltsága ellenére korrektnek és nagyjából valósághűnek mondható a film a korai évek és a Jackson 5 korszak ábrázolásában, bár itt is van néhány eltérés a valósághoz képest. Ezek (plusz néhány Michael felnőtt pályafutására vonatkozó hiba a filmből) :

  • A filmben Joseph Jackson és Katherine Scruse (a későbbi Katherine Jackson) találkozását 1945-re tették. A valóságban 1947-ben találkoztak.
  • A film Michael születését 1959-re teszi, a valóságban 1958-ban született. (Ez a tévedés talán jól illeszkedik ahhoz a korai Motown PR-füllentéshez, ami Michael életkorából letagadott egy évet, hogy még fiatalabbnak gondolja a közönség.)
  • A film elején a gyerek Michaelt többször mutatják, amint egy patkánnyal “barátkozik”, amelyet aztán később az apja megöl. Valószínűleg a későbbi Ben című dal ihlette ezeket a jeleneteket, de teljesen fiktívek (bár tartott háziállatként Michael gyerekként patkányokat). A film rövidített változatából ki is vágták ezeket.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a Since I Lost My Baby című dalt énekli és a film Michaelnek adja a vezérvokált. A valóságban a csapat ezt a dalt Jermaine Jackson vezérvokáljával vette fel eredetileg az 1969-es Diana Ross Presents The Jackson 5 című albumára, de azon nem jelent meg. Végül a 2012-ben kiadott Come and Get It: The Rare Pearls válogatás albumon jelent meg, amely a csapat korábban ki nem adott felvételeit tartalmazza.
  • Egy jelenetben a Jackson 5 a stúdióban a Kansas City című dalt veszi fel. A valóságban sosem vették fel ezt a dalt.
  • Abban a jelenetben, amely a Jackson 5 felvételijét mutatja a Motownnál a filmben Berry Gordy is jelen van. A valóságban nem volt ott, hanem később, felvételről mutatták meg neki.
  • A filmben Michaelt 1983-ban ábrázolják a stúdióban a Human Nature című dal felvétele közben. A valóságban a Human Nature az 1982-es Thriller című albumon jelent meg.
  • A Motown 25 előadáson a Billie Jean közben a filmben Michael jobb kezén viseli a flitteres kesztyűt, a valóságban a bal kezén volt.

Michael, illetve a Jackson 5 eredeti előadásában az alábbi dalok csendülnek fel a filmben: I Want You Back, ABC, I’ll Be There, I Wanna Be Where You Are, Rockin’ Robin, Dancing Machine, Beat It, Human Nature, Billie Jean. A többi dalban Anthony Harrell, Jason Weaver és Kipp Lennon énekli Michael részeit.

A film az Egyesült Államokban nagy sikert aratott. Az első rész a bemutatása hetének harmadik legnézettebb tévéműsora volt, a második rész pedig a következő hét legnézettebb műsora. Emmy-díjat nyert a Kiemelkedő egyéni koreográfia kategóriában és további három kategóriában jelölték. A szereplők közül a 6-8 éves Michaelt játszó Alex Burrall, a 9-14 éves Michaelt játszó Jason Weaver és a 12-16 éves Jackie-t játszó Bumper Robinson is nyert díjakat a filmben nyújtott alakításáért. Weaverre ebben a filmben figyelt fel Elton John, hogy aztán az Oroszlánkirály 1994-es soundtrack albumán Weaver énekelje a kölyök Simba részeit. Érdekesség, hogy a 10-17 éves Jermaine-t a saját fia, ifjabb Jermaine Jackson játszotta.

A Michaelt felnőttként megformázó Wylie Draper egy évvel a film bemutatása után, 24 éves korában elhunyt leukémiában.

A filmet DVD-n 2001-ben adták ki eredeti angol nyelven, de magyarul tudomásom szerint nem. 1992-ben soundtrack album is készült a produkcióhoz, amely a Jackson 5-tól, Jermaine Jacksontól, Jason Weavertől, a Boyz II Mentől (akik szintén megjelennek a filmben egy epizódszerep erejéig), Syreeta Wrighttól és a 3T-től tartalmaz dalokat. Erről az albumról majd egy külön bejegyzésben írok.

A filmet magyarul is bemutatták Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom címmel. Az alábbi linkeken megtekinthető hat részletben magyarul és háromban angolul:

Michael Jackson és testvérei – Az amerikai álom (magyarul)

1. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom

2. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_2_resz

3. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_3_resz

4. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_4_resz

5. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_5_resz

6. rész: http://indavideo.hu/video/Michael_Jackson_es_testverei_-_Az_amerikai_alom_6_resz

The Jacksons – An American Dream (angolul)