Valamennyi bejegyzés

Never Can Say Goodbye / She’s Good

never can say goodbyeA Never Can Say Goodbye az első kislemez, amely megjelent a Jackson 5 Maybe Tomorrow című albumáról. 1971. március 16-án adták ki. Az amerikai fő kislemez slágerlistán a második helyig jutott, míg az R&B slágerlistán első lett. A dal a Jackson 5 egyik leghíresebb slágere, amely számos feldolgozást is megért. Szerzője Clifton Davis, producere Hal Davis. A szólót Michael énekli benne.

Michael gyerekkorában az egyik kedvenc Jackson 5 dalának mondta ezt a dalt az I’ll Be There és az ABC mellett. Rajongói körökben terjedő pletykák szerint felnőttkorában ismét felvette, s ez a verzió rajta lett volna a tervezett, de végül ki nem adott Decade 1980-1990 című válogatás albumon, de ezt a pletykát cáfolta Michael egyik közeli munkatársa, Brad Sundberg. Michael nem tervezte J5 dalok felnőttkori kiadását semmilyen formában. Ettől függetlenül állnak rendelkezésünkre felnőttkori verziók – például az 1983-as Motown 25 gálaműsorban is előadta Michael a testvéreivel.

A dal feldolgozásai közül a leghíresebb Gloria Gaynor 1974-es, immár a diszkó láz szellemében készült verziója, amely a kilencedik helyig jutott a amerikai slágerlistán. Ez volt az első Nr. 1. kislemez a Billboard akkor induló Dance/Disco slágerlistáján. Gaynor a debütáló albumát is erről a dalról nevezte el. Egy másik ismertebb feldolgozás a brit Communards együttes verziója 1987-ből.

A dal további feldolgozói a teljesség igénye nélkül: Isaak Hayes, Junior Walker, The Supremes, Smokey Robinson, Yazz, Sheena Easton, Vanessa Williams, Sony & Cher, Westlife, Temptations. Több filmben is felhangzik.

A Flip Wilson showban:

Egy későbbi felvétel: 1974 – Johnny Carson show (a Beatles Let It Be-jével kezdenek):

Írta és komponálta: Clifton Davis
Producer: Hal Davis
Hangszerelte: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards), Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1970. június
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

A kislemez B-oldalára a She’s Good című dal került, amelyben Jermaine énekel szólót. A kislemez verzióban egyedül Jermaine énekel, míg az album verzióban a testvérei éneklik a háttérvokált. Ez a dal is a Maybe Tomorrow albumon jelent meg.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation, Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1971. január
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
USA – R&B slágerlista: 1.

Eladott példányszám a világon: 2 654 387
Ebből USA: 1 938 675

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/never-can-say-goodbye/

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/she-s-good/

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

Come and Get It: The Rare Pearls

ComeAndGetItMegjelenés: 2012. augusztus 28.

A felölelt időszak: 1969-1974

Dalok száma: 32

Stílus: pop, R&B, soul

Kiadó: Hip-O Select

.

.

.

 

A Come and Get It: The Rare Pearls a Spotify-on:

Korlátozott számban kiadott csemege a Motown / Jackson 5 / Michael Jackson különlegességek gyűjtőinek. A Hip-O Select lemezcégnél (az Universal Music Group tagja, amely magában foglalja a korábbi Motownt is) jelent meg digitális formában 2012. augusztus 28-án (Michael születésnapján), fizikai formában pedig 2012. szeptember 18-án (ugyanazon a napon, amikor a Bad 25).

A két CD-ből álló gyűjtemény 32 dalt tartalmaz. Összeállítója Deke Richards, a Corporation nevet viselő dalszerző-producer csapat egyik tagja volt. A többség kifejezetten a Jackson 5-nak írt, de korábban ki nem adott dal. Van néhány feldolgozás (Mama Told Me Not to Come – az eredetijét Eric Burdon énekelte 1966-ban; Since I Lost My BabyThe Temptations, 1965; Feelin’ AlrightTraffic, 1968; You Can’t Hurry LoveThe Supremes, 1966; Up on the Roof – The Drifters, 1962), a bónusz dalok pedig korábban már kiadott J5 dalok alternatív változatai: a That’s How Love Is hosszabb változata, mint ami a 2009-ben kiadott I Want You Back! Unreleased Masters című albumon megjelent, az If I Have To Move a Mountain hosszabb változata, mint ami a csapat 1972-es Lookin’ Through the Windows című albumán megjelent, valamint a Mama’s Pearl demó változata, aminek Guess Who’s Making Whoopee volt az eredeti címe.

A legtöbb dal 1970-72 körüli felvétel, de van néhány későbbről is, amikor Michael hangja már változóban van vagy megváltozott. Több dalban pedig nem Michael énekel szólót, hanem Jermaine, vagy a többi testvér. A dalok többsége nyugodtan felfért volna a Jackson 5 albumaira, vagy akár sláger kislemez is lehetett volna, úgyhogy a gyűjtemény egy igazán jó albumot alkot.

A csomagolás is igényes: a doboz 2 CD-n kívül tartalmaz egy 31 oldalas kis könyvecskét, valamint egy bónusz vinyl kislemezt, amely azt a korszakot idézi, amikor ezek a felvételek készültek. A kislemez A oldalán az If The Shoe Don’t Fit, a B oldalán pedig a Feelin’ Alright található. (Lásd az alábbi videóban!)

A kiadványon szereplő dalok listája:

1. CD

Ssz. Dal Dalszerző Producer A felvétel ideje
1. (We’re The) Music Makers A. Ross, T. Gibbs Hal Davis Ismeretlen
2. If The Shoe Don’t Fit Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1970-1971
3. Come And Get It (Love’s On The Fire) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell The Corporation 1970
4. I Got A Sure Thing William Bell, Booker T. Jones Bobby Taylor, Deke Richards 1970
5. After You Leave Girl Bobby Taylor Bobby Taylor 1969 július
6. Mama Told Me Not To Come Randy Newman The Corporation 1970 nyara
7. Iddinit The Corporation Deke Richards 1970 nyara
8. Since I Lost My Baby William “Smokey” Robinson, Warren Moore Bobby Taylor 1969 augusztus
9. Keep An Eye Nickolas Ashford, Valerie Simpson Hal Davis 1970 január
10. Movin’ Jackie DeShannon, Jimmy Holiday, Randy Myers Hal Davis 1970
11. Feelin’ Alright (stúdió verzió) Dave Mason The Corporation 1971
12. You Better Watch Out Bonnie LeGrande, Lorraine Durham Hal Davis, Deke Richards 1971 október
13. I’m Your Sunny One (He’s My Sunny Boy) William “Smokey” Robinson Hal Davis 1969-1970
14. Someone’s Standing In My Love Light Kathy Wakefield, Annette Tucker Hal Davis, Deke Richards 1971 január

2. CD

Ssz. Dal Dalszerző Producer A felvétel ideje
1. If You Want Heaven Kathy Wakefield, Annette Tucker Hal Davis, Deke Richards 1971 február
2. You Can’t Hurry Love Brian Holland, Lamont Dozier, Edward Holland Jr. Hal Davis, Deke Richards 1971 október
3. Keep Off The Grass Deke Richards Deke Richards 1972
4. Going My Way Donald Daniels, Theresa McFaddin, Richard Hutch Willie Hutch 1972 február-március
5. Makin’ Life A Little Easier For You Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1972 március
6. Up On The Roof Gerry Goffin, Carole King The Corporation 1972 március
7. If I Can’t Nobody Can Freddie Perren, Christine Yarian Freddie Perren, Fonce Mizell 1972 november
8. Our Love Deke Richards Deke Richards 1972-1973
9. I Can’t Get Enough Of You Eddie Horan Hal Davis, Deke Richards 1973 december
10. Cupid Clay Drayton, Tamy Smith Hal Davis 1974 január
11. Let’s Go Back To Day One Patrice Holloway, Gloria Jones Hal Davis 1972 április, 1973 június
12. Would Ya Would Ya Baby Freddie Perren Freddie Perren, Fonce Mizell 1972 december
13. Love Trip Jack Perricone, Doug McClure Hal Davis 1973 március
14. Label Me Love Clay McMurray, John Glover, James Dean Clay McMurray 1973 május
15. Jumbo Sam Mel Larson, Jerry Marcellino, Don Fenceton Mel Larson, Jerry Marcellino 1973 február-március
Bónusz dalok
16. That’s How Love Is (eredeti teljes verzió) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell The Corporation 1970
17. If I Have To Move A Mountain (eredeti teljes verzió) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation
18. Mama’s Pearl demó (“Guess Who’s Making Whoopee”) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1970 nyara-ősze

Vinyl kislemez

Oldal Dal Dalszerző Producer A felvétel ideje
A If The Shoe Don’t Fit Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1970-1971
B Feelin’ Alright (stúdió verzió) Dave Mason The Corporation 1971

Megjegyzés: A Corporationt Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell és Berry Gordy alkotta.

I’ll Be There / One More Chance

I'llBeThereAmikor a Jackson 5 leszerződött a Motown lemezcéghez a társaság elnöke, Berry Gordy “megígérte”, hogy a csapat első három dala Nr 1. sláger lesz. Ez az ígértet, vagy jóslat valóra is vált azzal, hogy az I Want You Back, az ABC és a The Love You Save is első helyet ért el az amerikai slágerlistán. A negyedik kislemez, az I’ll Be There jelentette a ráadást, hiszen ez a dal is Nr. 1. lett – ráadásul még az előző háromnál is sikeresebb.

Az első három dal tempós volt és stílusában is eléggé hasonlított egymásra, itt volt tehát az idő egy ezektől eltérő balladára. A dal a csapat harmadik albumának – amely egyszerűen csak a Third Album címet kapta – a bevezető kislemeze volt. 1970. augusztus 28-án jelent meg (11 nappal megelőzve az albumot és egy nappal megelőzve Michael 12. születésnapját). Azzal, hogy első helyet ért el, a Jackson 5 lett az első fekete férfi/fiú együttes, amely sorozatban négy Nr. 1. slágert tudhatott magáénak. (A női együttesek közül a Supremes 1964-65-ben sorozatban öt első helyet hozott a Motownnak, majd 1966-67-ben sorozatban ismét négyet.) Az I’ll Be There a Jackson 5 legsikeresebb kislemeze. Az USA-ban körülbelül 3,2 millió példányban kelt el, világszerte 6 millió példányban. 1970 legnagyobb példányszámban elkelt kislemeze volt az USA-ban, megelőzve a Simon & Garfunkel Bridge Over Troubled Water-jét.

Míg a Jackson 5 első három slágerét a Corporation nevű dalszerző-producer csapat írta (Berry Gordy, Alphonzo Mizell, Freddie Perren, Deke Richards), addig Gordy ennek a dalnak a megírásakor három másik dalszerzővel, Bob Westtel, Willie Hutch-csal és Hal Davis-szel működött együtt. A producer Davis volt. Az első verzió 1970 júniusára készült el, de ez nem tetszett Gordy-nak, így Hutch-nak egy éjszaka alatt kellett azt átdolgoznia.

A vezérvokált Michael és Jermaine énekli. A  dal vége felé Michael elkiáltja magát “just look over your shoulders, honey” (“csak nézz hátra a vállaid felett, édes”), ami nyelvtanilag helytelen, hiszen egyszerre csak egy vállunk felett tudunk hátranézni, így Michaelnek elvileg egyes számban kellett volna mondania a shoulder-t. A hibát észrevették a felvételek alatt, de Gordy-nak tetszett, így szándékosan hagyta benne a kész dalban.  Ez a sor egyébként visszautalás a Four Tops 1966-os Reach Out I’ll Be There című slágerére, amelyben az énekes, Levi Stubbs szintén elkiáltja magát egy ponton, hogy “just look over your shoulder” – ám ő helyesen, egyes számban.

Michael 1988-as önéletrajzában, a Moonwalkban úgy utalt erre a dalra, mint amely megerősítette a Jackson 5 karrierjét és bebizonyította, hogy képesek másra is, mint rágógumi popra. Michael sokszor nevezte a kedvenc Jackson 5 dalának az I’ll Be There-t és felnőtt turnéin is mindig előadta a Jackson 5 Medley részeként.

“Ritkán rendelkezik valaki aki ennyire fiatal ekkora tekintéllyel és eleganciával ahhoz, hogy egy ilyen fájdalmasan gyengéd balladát olyan bölcsességgel és megértéssel tudjon előadni, amely messze meghaladja az életkorát.” [1] – írja a dalról és Michael előadásáról az Allmusic kritikusa, Jason Ankeny.

A dal feldolgozásai közül a legsikeresebb és legismertebb Mariah Carey 1992-es verziója, amely az eredetihez hasonlóan Nr. 1. lett az amerikai slágerlistán. A dalt Carey az MTV Unplugged keretében adta elő, Jermaine részét Trey Lorenz énekelte benne. Carey és Lorenz a Michael halála után tartott megemlékezésén is előadta a dalt 2009. július 7-én. Feldolgozta továbbá (a teljesség igénye nélkül): a Temptations, Gloria Gaynor, a Westlife.

A dal stúdió változata

A Diana Ross TV Specialban 1971-ben (a Feelin’ Alright című dallal kiegészítve):

Írta és komponálta: Berry Gordy, Bob West, Willie Hutch, Hal Davis
Producer: Hal Davis
Hangszerelte: Bob West
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Third Album

Stílus: pop, R&B, soul

Az I’ll Be There kislemez B-oldala a One More Chance című dal, amely még a Third Albumot megelőző ABC albumon jelent meg. Nem azonos Michael felnőttkori, azonos című dalával! Ez egy közepes tempójú dal végig Michael szólójával. Ezt a dalt 1997-ben feldolgozta a The One együttes és 31. helyet ért el vele a brit slágerlistán.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1970. február
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: ABC

Stílus: pop, R&B, soul

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
USA – R&B slágerlista: 1.
Egyesült Királyság: 4.

Eladott példányszám a világon: 6 millió
Ebből USA: 3,2 millió

Források:

[1] Song Review by Jason Ankeny – I’ll Be There
http://www.allmusic.com/song/ill-be-there-mt0012600586

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

http://www.jackson5abc.com/albums/third-album/i-ll-be-there/

http://www.jackson5abc.com/albums/abc/one-more-chance/

Michael Jackson és David Ruffin

Részlet Chris Cadman Michael Jackson The Maestro című könyvéből:

DAVID RUFFIN

1941. január 18. – 1991. június 1.

Az egyik együttes amelyet a Jackson 5 csodált és amelyre felnézett a Motownnál a Temptations volt. Egy napon Michael találkozott a Temptations vezető énekesével, David Ruffinnal a detroiti stúdióban. Néha Michael szeretett lógni a stúdióban miután befejezte a napi munkát, hogy tanulmányozza más művészek hogyan készítik el a felvételeiket. Ruffin megkérdezte Michaelt, hogy szeretne-e vele énekelni és amit hallott az lenyűgözte. Az volt a benyomása, hogy Isten nagyon ritka tehetséggel ajándékozta meg Michaelt.

Ruffin sajnos 1991. június 1-jén meghalt. Amikor Michael hallotta, hogy Ruffinnak nem volt elég pénze a bankszámláján ahhoz, hogy fedezni lehessen belőle a temetését magára vállalta a költségeket. Ezt Ruffin felesége, Genna Sapia is megerősítette “A Memoir: David Ruffin – My Temptation” című könyvében.

Egy cikk erről 1991-ből:

david ruffin cikkDavid Ruffin egyébként a Temptations rosszfiúja volt. 1964 és 1968 között volt a csapat vezető énekese, de aztán a túl nagy egója és kábítószer problémái miatt a többiek kiközösítették és el kellett hagynia az együttest.

Az egó problémák konkrétan abban nyilvánultak meg, hogy Ruffin nem volt hajlandó a csapat többi tagjával együtt utazni, hanem egy limuzinnal ment a koncertek helyszínére. Mivel úgy érezte, hogy ő a csapat sztárja, ezért azt követelte a Motown elnökétől, Berry Gordy-tól, hogy változtassa az együttes nevét David Ruffin & the Temptations-ra, ahogy a Supremes neve is Diana Ross & The Supremes-re változott. Gordy azonban ezt megtagadta, az együttes többi tagjával pedig Ruffin viselkedése konfliktusokhoz vezetett.

A pohár végül akkor telt be, amikor 1968 júniusában Ruffin nem jelent meg egy koncerten, hanem helyette az akkori barátnője, Barbara Gail Martin egy előadására látogatott el. Ruffint június 27-én kirúgták a csapatból, a helyére Dennis Edwards került. Azonban Ruffin ebbe nem nyugodott bele, hanem elment a Temptations fellépéseire és amikor olyan dalokat énekeltek, amelyekben eredetileg ő volt a vezető vokalista, egyszerűen felsétált a színpadra, kivette a mikrofont Edwards kezéből és ő énekelte el azokat, ezzel kellemetlen helyzetbe hozva Edwardsot és az együttest.

Mivel a közönség továbbra is rajongott Ruffinért és mivel Ruffin könyörgött azért, hogy vegyék vissza, a csapat úgy döntött ad neki még egy esélyt, de amikor ismét késve érkezett a visszatérő fellépésére újra dobták.

Ezután Ruffin szóló pályafutásba kezdett, de úgy korántsem volt olyan sikeres, mint a Temptations énekeseként. A Temptations ezzel szemben Ruffin nélkül is sikeres maradt. A csapatnak még csak ezután következett az ún. pszichedelikus soul korszaka olyan nagyszerű dalokkal, mint a Papa Was A Rollin’ Stone vagy a Cloud Nine.

1982-ben Ruffin ismét csatlakozott az együtteshez egy újraegyesülő album és turné erejéig. Korábban elhagyta az együttest Eddie Kendricks is, aki szintén visszatért erre a turnéra. Azonban Ruffin kokainfüggősége miatt ismét rendszeresen hiányzott a fellépésekről, ami ahhoz vezetett, hogy a turné félbeszakadt és az együttesnek büntetést kellett fizetnie szerződéses kötelezettségei megszegéséért. 1982 végén Ruffint és Kendrickset is kidobták az együttesből (utóbbit azért, mert láncdohányosként meggyengült az énekhangja). 1985-ben Ruffin és Kendricks együtt turnézott, mint duó. Ezután Ruffin többször börtönbe került néhány hónapra adófizetési kötelezettség elmulasztásáért valamint kokain birtoklásáért.

Ruffin 1991 júniusában véletlen kokain túladagolásban halt meg.

A Temptations olyan híres dalaiban volt ő a vezető énekes, mint a My Girl vagy az Ain’t Too Proud to Beg. Érdes, érzelmekben gazdag, kifejező tenorja és előadásmódja tette halhatatlanná.

A Temptations nyilvánvalóan inspirációul szolgált a Jackson 5 számára – karrierjük korai szakaszában, még mielőtt a Motownhoz szerződtek számos Temptations dal volt a repertoárjukban és néhányat a Motownnál fel is vettek aztán.

david_ruffin2011-med-wide

David Ruffin

A My Girl

Az Ain’t Too Proud to Beg

Akit bővebben érdekel a Temptations és Ruffin története, annak ajánlom ezt a filmet. Emlékeim szerint valamelyik magyar televízió is bemutatta, de a Neten sajnos csak angolul találtam meg:

Frankie Lymon and The Teenagers

Frankie Lymon and The Teenagers

Frankie Lymon and The Teenagers
A képen balról jobbra: Jimmy Merchant, Herman Santiago, Frankie Lymon, Joe Negroni és Sherman Garnes.

Időről-időre bemutatok ezen a blogon olyan művészeket is, akik hatással voltak Michael Jacksonra. Ebben a bejegyzésben arról a gyereksztárról szeretnék szólni, aki minden későbbi énekes gyereksztár „modellje” volt, együttesével a Teenagersszel pedig minden későbbi fiú- és lányzenekar előfutára.

Moonwalk című 1988-as önéletrajzában Michael említette, hogy gyermekkorában gyakran hasonlították Frankie Lymonhoz, az 1950-es évek énekes csodagyerekéhez. Manapság azonban Lymon neve sokak számára ismeretlen. Pedig egy valóban zseniális és nagy hatású énekes-előadó volt, amint azt a YouTube-on róla fellelhető felvételek bizonyítják.

Frankie Lymon 1942. szeptember 30-án született Harlemben. Apja teherautó sofőr, anyja takarítónő volt. A család szerény körülmények között élt, ezért Frankie-nek már 10 évesen el kellett kezdenie dolgozni egy élelmiszer boltban. A zene meghatározó volt a Lymon családban. Mindkét szülő a Harlemaires nevű gospel kórusban énekelt, Frankie és két testvére, Lewis és Howie pedig a Harlemaire Juniorsban. Egy negyedik testvérük, Timmy szintén énekelt, de nem a Harlemaire Juniorsban.

Frankie 12 évesen, 1954-ben csatlakozott a Coupe De Villes nevű doo-wop együtteshez egy iskolai tehetségkutatón és  barátságot kötött az együttes akkori vezető énekesével, Herman Santiagóval. Később az együttest átkeresztelték The Premiersre. A tagok Lymon és Santiago mellett: Jimmy Merchant, Sherman Garnes és Joe Negroni.

1955-ben Merchant és Santiago írt egy dalt Why Do Birds Sing So Gay címmel. A dalt egy szomszéd szerelmes levelei ihlették, amelyeket egy lánytól kapott. Lymon javaslatára változtatták meg a dal címét Why Do Fools Fall In Love-ra. 1955 végén a Valentines együttes egyik tagja, Richard Barrett beajánlotta őket a Gee Records lemeztársasághoz, ahol ezzel a dallal felvételiztek. George Goldner a lemeztársaság feje azonnal felfigyelt rájuk – elsősorban Lymonra. A lemeztársaság The Teenagersre változtatta az együttes nevét. A csapat első és egyben legnagyobb slágere, a Why Do Fools Fall In Love 1956 februárjában jelent meg. Az R&B slágerlistán első, a pop slágerlistán hatodik helyet ért el. Első volt a brit slágerlistán is.

A dal szerzőiként hivatalosan egyébként a mai napig Morris Levy-t és Frankie Lymont tüntetik fel, noha nagyrészt Merchant és Santiago írta. Abban a korban azonban a lemeztársaságok gyakran kitrükközték a dalszerzőket a szerzői jogokból. A korai kiadványokon még feltüntették legalább Santiago nevét dalszerzőként, amellett hogy hozzáadták a lemeztársaság elnökéét, George Goldnerét, de a későbbi kiadványokon Santiago neve is eltűnt és maradt Goldner és Lymon, majd miután Golder eladta részesedéseit a lemeztársaságban, akkor az új tulajdonos Morris Levy neve került az ő neve helyére. 1992-ben egyébként egy bírósági ítélet megállapította, hogy Santiago és Merchant jogosult a szerzői jogdíjra a dal után, de ezt az ítéletet később elévülés miatt megsemmisítették, így hivatalosan továbbra is Levy és Lymon neve szerepel dalszerzőként.

Why Do Fools Fall In Love – 1956

A csapat sztárja egyértelműen Lymon volt gyermeki szopránjával, gazdag hangszínével, dinamikus és korát meghazudtolóan érett színpadi előadásával, ennek megfelelően a lemeztársaság egyre inkább őt tolta előtérbe például azzal, hogy a csapat neve előbb The Teenagers featuring Frankie Lymon-ra, majd Frankie Lymon and The Teenagersre változott. Imázsukat igyekeztek úgy alakítani, hogy az ne legyen „fenyegető” a középosztálybeli fehér amerikai szülők számára. Az első időszakban fellépésekkel, rádió és televíziós megjelenésekkel halmozták el a srácokat. Nagy-Britanniában is turnéztak, ahol még népszerűbbek lettek, mint otthon.

A csapat második legnagyobb slágere – I’m Not a Juvenile Delinquent

Lymon érettsége, vagy ha úgy tetszik koravénsége egyébként nem illúzió volt. Amint egy 1967-es, az Ebony magazinnak adott interjúban elmondta: gyorsan élt. Amellett, hogy 10 évesen már dolgozott, gyerekként sok mindent megtanult a nőkről és a szexről is: “Amikor 10 éves voltam… ismertem minden prostituáltat a környékünkön és jutalékot kaptam minden kuncsaftért, amit hoztam nekik. Üde, fiatal gyerek voltam és némelyikük úgy gondolta, hogy aranyos vagyok. Néha valami extrával fizettek. 12 éves korom előtt mindent tudtam a nőkről, amit csak tudni lehet.”

A lemeztársaság elnöke, Gordner 1957-ben meggyőzte Lymont, hogy szólóban folytassa pályafutását, ez azonban rossz döntésnek bizonyult: külön-külön sem Lymon, sem a Teenagers nem tudta megismételni azokat a sikereket, amiket együtt elértek. Ráadásul 16 éves korára Lymon hangja megváltozott, elvesztette fiú szopránját és ezzel párhuzamosan meredeken zuhant a népszerűsége. Az utolsó sikeres kislemeze még a Teenagersszel felvett (de – amint az alábbi videón is látszik – sokszor már egyedül előadott) Goody, Goody volt 1957-ben, 14-15 éves korában.

Felnőtt előadóként próbálkozott a visszatéréssel, de sikertelenül – a közönség nem fogadta többé el, pedig felnőttként is kiváló soul énekes volt. Azonban utolérte a gyereksztárok átka: megváltozott a hangja és elvesztette kisfiús báját, így már nem kellett többé a közönségnek. Tulajdonképpen nagyon ritka az, hogy gyereksztár felnőttként is sikeres karriert tudjon befutni, különösen a könnyűzenében. Két ilyen kivétel Stevie Wonder és Michael Jackson.

Lymon felnőttként – 1960. augusztus, egy hónappal 18. születésnapja előtt Bobby Day 1957-es slágerével a Little Bitty Pretty One-nal. Amint látható a fehér közönség nem túl lelkes.

A Seabreeze, Lymon egyik utolsó felvétele a halála előtt:

A felnőtt Frankie Lymon

1958-tól, 16 éves korától Lymon drogozni kezdett és heroin függővé vált. Próbált leszokni, de sikertelenül. 1966-ban le is tartóztatták kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény vádjával. 1968. február 27-én kábítószer túladagolásban halt meg, mindössze 25 évesen.

Lymon nemcsak későbbi gyereksztárokat inspirált, hanem a Teenagers, mint formáció kétségtelen inspirációul szolgált Berry Gordy számára amikor a Motown létrehozta férfi és női énekegyütteseit a Supremestől a Temptationson át a Jackson 5-ig. Hangzásvilágában különösen a lányegyüttesekre volt hatással Lymon és a Teenagers. A Teenagers Why Do Fools Fall In Love című slágerét Diana Ross ismét sikerre vitte 1981-ben – ez a verzió is Top 10 sláger lett (a hetedik helyig jutott a Billboardon). Frankie Lymon és a Teenagers 1993-ban bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be.

A Why Do Fools Fall In Love Diana Ross előadásában 1981-ben:

Fecsegés a Jackson 5-al

Alább egy  rendhagyó “interjút” hallhattok, illetve olvashattok a Jackson 5-al, amiben nem egy riporter kérdéseire válaszolnak, hanem egymáséira valamikor 1970-71 körül. Tulajdonképpen öt tinédzser fiú fecsegése, de persze ezek a gyerekek akkor már világhíresek voltak. A videó két részes. A videóban használt színkódok:

Piros: Jermaine
Zöld: Marlon
Sárga: Michael
Kék: Jackie
Narancsárga: Tito

1. rész

Jermaine: Jermaine Jackson vagyok. Csak itt ülök és fecsegek a testvéreimmel. Úgy ismerheted őket, mint a Jackson 5.

Marlon: Így van.

Michael: Igen, és őő, Jackie mit szeretsz a showbizniszben?

Jackie: Nos, a showbiznisz az én dolgom, tudod. Mindig is a showbizniszben akartam lenni. Azt hiszem te is Mike.

Michael: Igen.

Tito: Ámen.

Jackie: Nagyon szeretem.

Tito: Így van testvér, ezt meg tudom érteni. Ámen.

Michael: És, őő, Tito, a sp… nos, mik a kedvenc sportjaid, mit szeretsz?

Tito: Nos, szeretem a baseballt, szeretem a labdarúgást, szeretem az íjászatot. Megőrülök a női futballért.

Michael: (nevet) Te mit szeretsz Jermaine?

Jermaine: Sok mindent szeretek igazából. Szeretem a költészetet is. Az az én csomagom – egy pár dal.

Michael: Te mit szeretsz Marlon?

Marlon: Nos, szeretem a golfot és a labdarúgást, a baseballt, a kosárlabdát és az amerikai futballt. Körülbelül ennyi.

Jackie: Miután mi már mindent elmondtunk, te mit szeretsz Mike?

Michael: Nos, szeretem a labdarúgást.

Jackie: A labdarúgást?

Michael: A baseballt, nos és a röplabdát.

Tito: A röplabdát.

Jackie: És mi van az úszással ember? Azt hittem jó úszó vagy.

Michael: Igen, az a kedvenc dolgom, imádok úszni. És te? Te szeretsz úszni?

Jackie: Igen, szeretek úszni.

Michael: És te ’Maine?

Jermaine: Nálam is rendben van.

Tito: Nos, ember, ahogy a mini motorodon száguldasz, nem hiszem, hogy elég sokáig fogsz élni ahhoz, hogy felvegyél egy újabb lemezt.

Michael: (nevet)

Tito: És Marlon, ha továbbra is úgy motorozol ahogy, akkor egy napon át fogsz repülni egy hegyen.

Michael: (nevet)

Jackie: Tito, mi van az autókkal, amiket összeszerelsz? Meddig tartott összeszerelned a GT Mustangot?

Tito: Körülbelül…

Marlon: (suttogva) … három napig.

Tito: Három napig, közel három napig. Igen, nagyon nehéz volt.

Jackie: Van neki körülbelül öt vagy hat, igaz? Mennyit szereltél össze?

Jermaine: Van neki egy rakással.

Marlon: Nem, körülbelül öt autót és hat motorbiciklit szerelt össze.

Jackie: És egy űrhajót.

Marlon: Igen, igen, egy űrhajót.

Jackie: És az rossz volt, ember.

Marlon: Igen, és egy TWA Jetet.

Michael: Hé Tito, szereted a fotózást, meg az ilyesmit? Láttam pár képedet, amit csináltál. Szereted?

Tito: Igen, az az én csomagom. Egy nap lekaptalak, amikor aludtál. És egy nap be volt csavarva a hajad és lekaptam rólad pár kockát.

Michael: Tényleg?

Tito: Amikor aludtál.

Michael: Mutasd csak meg azt a képet, amikor hazamegyünk!

Tito: Ott vannak.

Marlon: Mutasd csak meg mindnyájunknak!

Jermaine: Mit szeretsz a legjobban abban, amikor turnén vagyunk, Marlon?

Marlon: Szeretek enni. Az az egyik kedvencem. És szeretek aludni.

Jermaine: Csak enni és aludni?

Marlon: Igen.

Michael: És játszani.

Jermaine: Te lustaság. És veled mi a helyzet Mike?

Michael: Nos, én szeretek szállodákban lenni és, őő…

Jermaine: Ó, tényleg?

Michael: És amikor lejövünk a színpadról szeretek rendelni egy csomó üdítőt és és egy csomót mókázni, aztán tévét nézni, aztán lefeküdni.

Jermaine: Többnyire mit rendelsz?

Michael: Őő, hamburgert, szalonnát, szendvicseket, grillezett kaját. Csak soul kaját.

Tito: Nos, Michael. Most olyan dolgokról csevegünk, amikkel jól szoktunk szórakozni. De csináltál valamit, amin mi jól szórakoztunk, de te nem annyira. Mi volt azzal, amikor Miss (???) beállított a sarokba az iskolában egy órán keresztül? Hogy érezted magad amiatt?

Michael: Ehhh, nem tudom.

Jermaine: Igen, amiért énekeltél az óra alatt.

Michael: Nézd, nos, nem tehetek arról, hogy énekelnem kell, hogy behangolva maradjak.

Marlon: Hogy behangolva maradj.

Michael: Oké, Marlon, és mi van veled, Marlon, mi van veled?

Tito: Igen, Marlon.

Marlon: Hogy érted azt, hogy mi van velem?

Michael: Te álomszuszék!

Marlon: Igen, álomszuszék vagyok, ember.

Tito: Igen, és te Marlon…

Michael: Emlékszel amikor összerágott papírgalacsinokat dobáltál?

Marlon: Az semmi nem volt, csak egy dolog. Semmi nem volt, csak egy dolog.

Tito: Srácok, tudjátok, amikor próbálunk, akkor vannak bizonyos dolgok amiket csinálni akarunk, hogy javítsunk a shownkon. Mint például amikor próbálunk. Mi a fő ötletetek, szerintetek mit kellene csinálnunk, hogy jobb showt csináljunk?

Jermaine: Ez egy jó show, de szerintem szükségünk van egy kicsit több energiára, egy kicsit több funkra. Igen, játszani egy dalt és aztán befejezni. Tudod, szükségünk van pár hosszú dalra.

Tito: Nos, összekapjuk a groove-unkat, igaz, Jackie?

Jackie: Igaz, Tito.

Marlon: Mondd, Jackie, kik a kedvenc együtteseid?

Jackie: Azt mondanám a Supremes és a Temps (Temptations – a ford.).

Jermaine: Folytasd, Marlon!

Jackie: Marlon, kik a kedvenc együtteseid, ember?

Marlon: Szeretem a Temps-t, a Supremes-t és a Chi-Lites-t. Valami ilyesmi, igen.

Michael: Igen, ők igazán kemények.

Tito: Igen, Michael és veled mi a helyzet?

Michael: Nos, én is szeretem a Temps-t, és szeretem a Supremes-t és szeretem a Four Tops-t, szeretem Miss Ross-t, Diana Ross-t.

Jackie: Sok kedvenced van.

Michael: Igen, van egy csomó.

Tito: Oké, most pedig szunyókáljunk egyet, te csak dumálj tovább Mike, srácok, mi aludjunk!

Michael: Marlon… és őő Martha (Reeves) és a Vandellas, körülbelül ennyi.

Jackie: Igen, ő erős. Nekem is tetszik.

Jermaine: És mi van Gladys Knighttal?

Michael: Ó, igen, úúúú úúú. Igen, szeretem Gladyst.

Tito: Igen, ő nagyon egyben van.

Jermaine: És az Originals. Szeretem a Spinnerst is.

Michael: Nemrég volt egy fellépésünk Miamiban, igaz? És láttuk a Tempst. Én és… Marlon és én. És nagyon jó show volt.

Jackie: Milyen volt a show?

Michael: Nagyszerű!

Marlon: Nagyszerű volt. A legjobb show, amit valaha láttam.

Jackie: Igen, én nem tudtam elmenni, mert éppen kosárlabdáztam. Te is ott voltál, Jermaine.

Jermaine: Igen.

Jackie: Jermaine és én.

Tito: Én meg a Playboy Klubban voltam. Nézegettem a nyuszikat.

Michael: És a színésznő, Tito… Ki a kedvenc színésznőd?

Tito: Azt mondom, őő, hmm. Nincs túl sok kedvenc színésznőm.

Michael: Nos, akkor színészed?

Tito: Nos, azt mondom John Wayne.

Michael: Ki a kedvenc színészed, Marlon?

Marlon: Azt mondom James Coburn.

Michael: Igen, őt én is szeretem.

Jackie: Az én emberem James Cagney.

Michael: Én szeretem James Bondot.

Tito: Mi a helyzet Sidney testvérrel? (Sidney Poitier – a ford.)

Jermaine: Én szeretem James Cagney-t és Sidney Poitiert.

Michael: Igen, igen, Sidney.

Marlon: Így van, testvér. Jermaine, mit szeretsz a lányokban?

Jermaine: Azokat a lányokat szeretem, akik csendesek, kedves csinos barna szemekkel.

Tito: Így van, testvér.

Jermaine: Umdada… a nem túl hangosakat. Az amolyan félénkeket, de… nem félénkeket, de, tudod, nem…

Michael: Igen, szereted a félénkeket.

Jermaine: Tudod, az aranyosakat és…

Jackie: Igen, ilyen Hazel.

Jermaine: Akik okosak és eszesek.

Tito: 100 százalékosan egyetértek, testvér.

Jackie: 100 százalékosan.

Tito: És mi a helyzet veled, Michael?

Michael: Nos, szeretem ha hosszú a lábuk. Szeretem ha szép, nagy szemeik vannak. És, őő, lássuk csak mit szeretek még a lányokban.

Marlon: (nevet)

Tito: És mi a helyzet a személyiségükkel, Mike?

Michael: Igen, szeretem, ha van személyiségük… igen, azt is szeretem bennük. És te mit szeretsz, Jackie?

Jackie: Nos, én főleg a vékony lányokat szeretem.

Jermaine: Alacsony? Az alacsony lányokat? (nevet) A 125 centiseket!

Jackie: Főleg a vékony lányokat szeretem, tudod, és egyetértek veled Jermaine a személyiségről és a kinézetről.

Tito: Igen, igen. Én az olyan lányokat szeretem, akik nem túl hangosak, nem túl csendesek. Jó alakúak, lássuk csak…

Jackie: És add nekem az összes szerelmüket!

Tito: Így van!

2. rész

Jermaine: Marlon, az összes albumunk közül mi a kedvenc dalod az albumon?

Marlon: Az I’ll Be There-t választom.

Jermaine: Az I’ll Be There?

Marlon: Igen, az az egyik kedvencem és nagyszerű dal.

Jermaine: Igen, egy kis változatosság. És neked Tito?

Tito: Nos, én szeretem az I Want You Back-et. Megőrülök érte.

Jermaine: Az volt az első dalunk.

Tito: Igen, az volt a legelső. Ami a csúcsra vitt minket.

Jermaine: Mike?

Michael: Nos, én szeretem a Can I See You In The Morningot és az I’ll Be There-t. Azért szeretem az I’ll Be There-t mert az egy lassú dal és az volt az első lassú dalunk. Szeretem a lassú dalokat.

Jackie: Ne feledkezz el a Love You Save-ről, ember! Az ott volt.

Tito: Ó igen, az ott volt. Az nagyon király volt.

Michael: Ugrált, mint a forró bab egy vasárnap reggel. (Afro-amerikai szleng kifejezés – a ford.)

Tito: Így van.

Jackie: Így van.

Jermaine: Nos, amiket én szeretek az tudod az ABC

Jackie: Igen, az ABC.

Jermaine: … meg másokat.

Tito: Minden nap, amikor Jack elvisz minket iskolába és kiszállunk az autóból mi az első dolog, amit keresel? Az a csaj! Mesélj csak az embereknek arról a hölgyről az iskolában! És nehogy azt mondd, hogy „milyen lány” – tudod nagyon jól miről beszélek.

Michael: (nevet)

Jermaine: Nos, erről itt nem beszélhetek.

Tito: De, mondd csak el nekik. Hazel (Gordy – Jermaine menyasszonya – a ford.) nem fogja megtudni.

Michael: Mondd csak el nekik, ember!

Jermaine: Nem! Nos, általában nincs is ott, tesó.

Tito: Mondd el nekik, hogy mit szeretsz benne! Láttunk párszor. Leselkedtünk utánad, igaz Mike?

Michael: Igaz, igaaaaz, igaz.

Jermaine: Azt hittem a dolgaimról gondoskodnak.

Tito: Nem vagy annyira menő, testvér. Nem tudsz menőbb lenni a menőnél.

Marlon: Jackie, mit szeretsz és mit utálsz?

Jackie: Mit szeretek és utálok? Nos, amint már mondtam, szeretem a nőket, szeretem a kosárlabdámat és utálom a hideg időjárást.

Jermaine: Így van.

Jackie: Szeretem Gary-t Indianában, de akkor is utálom a hideg időjárást.

Tito: Így van testvér.

Marlon: Hé, nem fagyott Gary-ben, amikor visszamentünk?

Jackie: Igen, mínusz hat fok volt, ember.

Michael: És az hideeeeeg.

Tito: De tudod igazán jól szórakoztunk. Hazamentünk és minden nagyszerű volt. Elneveztek egy utcát rólunk. Az igazán remek volt.

Michael: Hogy tetszett a…?

Jackie: Megkaptuk a város kulcsait. És mindenféle díjakat a barátainktól.

Michael: Hogy tetszett a helikopteres utazás?

Marlon: A helikopteres utazás a…

Jackie: Ó, egy kicsit féltem.

Jermaine: Igen, én is féltem.

Michael: Kik a kedvenc barátaid az iskolában, Tito?

Tito: Nincs túl sok kedvenc barátom. Többnyire a testvéreimmel vagyok. Az üzlettel foglalkozunk.

Jermaine: Így van.

Marlon: Tito, mit szeretsz a repülésben?

Tito: Mit szeretek a repülésben?

Marlon: Igen.

Tito: Semmit sem szeretek a repülésben!

Marlon: Én sem.

Tito: Ha adsz szárnyakat, akkor inkább magam repülök.

Marlon: Michael, szeretsz esőben repülni?

Michael: Nem, nem, nem, nem.

Jermaine: Miért?

Michael: ’Maine!

Jackie: Mesélj csak arról, amikor Michael sírt a repülőn. Hová is mentünk? New Yorkba?

Marlon: Igen, igen! Nem hibáztatlak, ember, rázkódott a gép egész úton.

Tito: Turbulenciák napokig.

Michael: Jermaine is sírni akart, de ő próbálta azzal elterelni, hogy „Mike, Mike, Mike, tudod, hogy sírni akartál”.

Jackie: És mi van azzal, amikor Jermaine ült a…

Michael és Marlon: Óóóóóóóó!

Michael: A turbulenciákra gondolsz, amikor Jermaine…?

Valaki: Shhhhhhh!

Michael: A [sípoló hangot hallat]-n.

Jackie: Kifogytunk emberek.

Jermaine: Nem, nem, nem, nem.

Tito: Igen, akkor repültünk először és az kb. 3 éve volt.

Jermaine: Az fantázia ország.

Jackie: Akkor volt, amikor az első shownkra mentünk az Apollo színházba.

Jermane: Így van.

Tito: Ha már New Yorkról és az Apollo színházról beszélünk, Michael neked mi tetszett a legjobban azokban a showkban?

Michael: Nos, szeretem a közönséget New Yorkban. Nagyon boldogok és együtt élnek veled. És nagyon szeretem az embereket. És New Yorkot is szeretem.

Marlon: Hadd mondjak valamit, amit nem szerettem…

Jermaine: New Yorkban?

Marlon: Amikor egy nap öt koncertet kellett adnunk.

Tito: Igen, az nem volt semmi.

Michael: Nem volt szórakoztató számomra.

Tito: Minden vasárnap vagy szombaton öt koncert egy nap.

Jackie: Nos, mindenkinek ezt kell csinálnia, hogy befusson. Öt koncertet kell adni.

Tito: Jackie, figyeltelek, tudod. Mindig, amikor lenyomtunk egy koncertet – naponta öt koncertet -, volt egy csaj, aki eljött megnézni minden koncertet. Láttam, ahogy legeltetted a szemed rajta. Ez az, amit szeretsz New Yorkban?

Jackie: Nagyon egyben volt a csaj, Tito. Annyira hiányzott utána.

Tito: Emlékszem, amikor Gary-ben voltam. Tetszett egy lány Gary-ben a Roosevelt gimiben, amikor az első tehetségkutató shownkat csináltuk. És elrontottam a gitárjátékomat mert annyira bámultam ezt a csajt, másrészről pedig ideges is voltam. És Michael… ő annyira ideges volt, hogy elejtette a mikrofont.

Michael: Emlékszem arra.

Tito: De azért megnyertük.

Jermaine: Igen, emlékszem rá.

Jackie: Tito, Tito, emlékszel, amikor elkezdtük, tudod, és Michael bongón játszott?

Tito: Igen, emlékszem a régi szép időkre.

Michael: És szájharmonikáztam.

Jackie: És neked volt egy gitárod, Jermaine pedig nem tudta mi az a basszus gitár és ő is gitározott.

Michael: És én egy kicsit hegedültem is a színpadon.

Jermaine: De most a mennyországban vagyok.

Tito: Hé Jackie, emlékszel, amikor csináltuk azt a lemezt, a Jerk and the broadwalk-ot? [Énekel] „Doin’ the jerk…” Régi szép napok, olyan jó visszaemlékezni.

Marlon: Jackie, mondd szeretsz vezetni?

Jackie: Nos, szerintem ma már mindenki szeret vezetni.

Jermaine: „Vezető gép” egy kicsit, ember.

Tito: Akarom a Porschémet, ember, és te megkapod – mit is akartál?

Jackie: 240Z Datsun.

Tito: Nos, te megkapod a 240Z-det, én pedig a Porschémet és lenyomlak bármikor, Jackie.

Marlon: Elmondom srácok én mit akarok, amikor kb. 17-18 éves leszek: egy Saabot.

Jackie: Talán egy főúton, de nem egy egyenes úton. Nem hiszem.

Tito: Úgy gondolom le tudlak nyomni egy egyenes úton miután egy kicsit feltuningoltam.

Jackie: Talán a kanyarokban, de nem egyenesben.

Tito: Bárhol lenyomlak miután feltuningoltam.

Michael: Ha idősebb leszel, Tito, akkor is az együttessel maradsz, vagy mit fogsz csinálni?

Tito: Addig az együttesemmel maradok, ameddig meg lesz, jobb, ha elhiszed.

Michael: Színész leszel és közben még mindig az együttessel leszel?

Tito: Nos, az a tervem, hogy műszaki iskolába megyek. Szeretném stúdiókba beruházni a pénzemet.

Michael: Én azt terveztem, hogy színész leszek és énekelek. Valami olyasmit, mint Sammy Davis stílusa.

Jackie: Igen, az jó Mike. Az jó gondolat.

Michael: És mi a helyzet veled ’Maine?

Jermaine: Gondoskodom róla.

Tito: Ó, nem akarod elmondani a titkaidat?

Michael: Oké, mi a helyzet veled Jermaine? [nevet]

Jermaine: Gondoskodom róla.

Jackie: Igen, mi a helyzet veled Jermaine?

Jermaine: Dalok meg ilyenek.

Michael: Ó, szerző leszel?

Jackie: Michael, az a dal, amit csináltatok – te és Jermaine együtt…

Tito: Várj egy percet, fogadok egy millióban, hogy van egy dal, amit mind írtok. Fogadok, hogy kétszer annyi lemezt fogok eladni, mint ti.

Jackie: Nem hiszem.

Jermaine: Nem, nem, nem, nem.

Michael: Az én dalaimnál nem.

Jackie: Mert amikor összeteszed Jermaine-t és Jackie-t…

Tito: És mi a helyzet Titóval és Michaellel és Marlonnal? Így együtt írunk, igaz Michael?

Jackie: Hé Tito, valamelyik nap, tudod, benéztem Mike fiókjába, tudod és belenéztem a mappájába és a dalok, amiket ír, ember. Annyira vicces volt, hogy csak nevettem a szövegeken.

Michael: Mi volt a szöveg, mondd el mi volt a szöveg?

Jermaine: Miről szólt? Mogyorókrémről és kekszekről?

Jackie: De száz százalékot adok neki, tudod, mert igazán próbálkozik. Jó, hogy próbálkozik.

Michael: Mi volt a szöveg?

Jackie: Nem akarok mindenkit megnevettetni.

Tito: Miről beszélsz, a Jack és Jillről? [nevet] Ó, istenem.

Jermaine: Szükségem van egy kis vízre.

Give Love on Christmas Day

A Give Love on Christmas Day című dalt a Corporation (Berry Gordy, Alphonzo Mizell, Christine Perren, Freddie Perren, Deke Richards)  elnevezésű dalszerző-producer csapat írta a Jackson 5 1970-ben megjelent Christmas Albuma számára. Kislemezként először csak a Fülöp-szigeteken jelent meg 1971-ben, majd az Egyesült Államokban csak jóval később, 1986-ban, amikor is a Christmas Album CD-s megjelenését promótálták vele.

A dal eredetijét tehát a Jackson 5 énekelte, de később számos művész feldolgozta, köztük – a teljesség igénye nélkül – a Temptations, a New Edition, Johnny Gill, Faith Evans, az SWV.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Alphonzo Mizell, Christine Perren, Freddie Perren, Deke Richards)
Producer: Hal Davis és a Corporation
Hangszerelte: James Anthony Carmichael
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, R&B, soul, pop

Michael Jackson a saját szavaival (2007-es EBONY magazin interjú)

Korábban ebben a bejegyzésben beszámoltam arról, hogy új dokumentumfilm készül két fotózásról, amelyen Michael Jackson részt vett 2007-ben. Ezek közül az egyik az afroamerikai Ebony magazin fotózása volt, amelyhez egy interjú is társult. Itt ezt az interjút olvashatjátok.

Az Ebony később az interjú során készített audió felvétel részleteit is közzétette. Ezekből hallatszik, hogy milyen kötetlen, jó hangulatú interjú is volt ez, amiben többnyire hagyták Michaelt anekdotázni – ami megmagyarázza, hogy írásban időnként miért tűnik annyira csapongónak.

Készítette: Bryan Monroe
Megjelenés helye: EBONY magazin
Megjelenés ideje: 2007. december
Forrás: http://www.mjfancommunity.com/ebony.htm

michael jackson ebonyAmikor Michael Jackson mellett ülsz egy kanapén gyorsan túl tudod magad tenni a titokzatos ikon fényén, csaknem áttetsző bőrén és rájössz, hogy ez az afroamerikai legenda több, mint egy bőrszín. Több, mint egy szórakoztatóművész, több, mint egy énekes vagy táncos – a háromgyermekes felnőtt apa magabiztos, kontrollált és érett férfi, akiben még rengeteg kreativitás maradt.

Michael Joseph Jackson 1982 decemberében megrázta a zenei világot, amikor berobbant a pop színtérre a Thrillerrel – azzal a gazdag, ritmikus, ragályos albummal, amely sok fehér számára bemutatta azt a tehetséget, amelyet a legtöbb fekete már évtizedek óta ismert, és amely a bolygó csaknem minden zeneipari rekordját megdöntötte. A történelmi projekt egy újabb gigantikus lépés volt egy zenei karrierben, amely 18 évvel korábban kezdődött, 6 éves korában fivéreivel a Jackson 5-ban. Egy évtized óta az első amerikai magazinnak adott interjújában és a Thriller 25. évfordulóján Jackson leült az Ebony magazinnal egy ritka, intim és exkluzív beszélgetésre a Thriller készítéséről, a történelmi Motown 25 előadásról, az apaságról, a zeneipar állapotáról és a kreativitása mögött álló erőről.

Íme Michael Jackson a saját szavaival…

Kérdés: Hogyan kezdődött minden?

MJ: A Motown előkészített egy filmet, amelynek The Wiz volt a címe… és úgy esett, hogy Quincy Jones volt az az ember, aki a zenét készítette. Hallottam már Quincy-ről korábban. Amikor Indianában gyerek voltam az apám vett jazz albumokat, úgyhogy ismertem, mint jazz zenészt. Szóval miután megcsináltuk azt a filmet… elég közel kerültünk egymáshoz már a film készítése közben is; segített abban, hogy megértsek néhány szót, igazán olyan volt, mint egy apa figura. Felhívtam a film után, teljesen őszintén – mivel félénk ember vagyok, KÜLÖNÖSEN akkoriban, rá sem néztem az emberekre, amikor beszéltek hozzám, nem viccelek – és azt mondtam „Készen állok arra, hogy elkészítsek egy albumot. Gondolod, hogy… tudnál ajánlani valakit, akit érdekelhet, hogy a producerem legyen vagy velem dolgozzon?” Egy kis szünet után azt mondta: „Miért ne csinálhatnám ÉN?” Azt mondtam magamnak: „Nem tudom erre miért nem gondoltam.” Valószínűleg mert azt gondoltam, hogy inkább olyan, mint az apám, inkább jazzes. Szóval miután ezt mondta én azt mondtam: „WOW, az nagyszerű lenne!” Ami nagyszerű abban, hogy Quincy-vel dolgozol az az, hogy hagyja, hogy a saját dolgodat csináld. Nem áll az utadba.

Szóval az első dolog, amivel hozzá mentem az az Off the Wall volt, az első albumunk, és Rod Temperton bejött a stúdióba, jött ezzel a gyilkos… ő egy kis német srác Wurmsból, Németországból… szóval jön ezzel a „doop, dakka dakka doop, dakka dakka dakka doop” – ezzel a melódiával és kórussal, a Rock With You-val. Én meg: WOW! Szóval amikor azt hallottam azt mondtam: „Oké, most igazán dolgoznom kell.” Minden alkalommal, amikor Rod bemutatott valamit én is bemutattam valamit és így kialakult köztünk egy kis baráti versengés. Szeretek így dolgozni. Olvastam arról, hogy Walt Disney is így dolgozott – ha a Bambin dolgoztak vagy egy akármilyen rajzfilmen, letettek egy őzt a terem közepére és az animátorok mintegy versenyeztek egymással a különféle stílusú rajzaikkal. Akinek a munkája a leginkább tetszett Waltnak azt választották. Versenyeztek, baráti dolog volt, de verseny, mivel az még többet kihoz az emberekből. Szóval bármikor amikor Rod hozott valamit én is hoztam valamit, aztán ő megint hozott valamit, aztán én is megint hoztam valamit. Kialakítottuk ezt a csodálatos dolgot.

Kérdés: Az Off the Wall után, ’82 tavaszán visszatértél a stúdióba, hogy a Thrilleren dolgozz.

MJ: Az Off the Wallról kijöttek mindazok a No. 1. slágerek – a Don’t Stop ’Til You Get Enough, a Rock With You, a She’s Out of My Life, a Workin’ Day and Night – és jelöltek minket egy Grammy-díjra, de nem voltam elégedett azzal ahogy az az egész dolog ment, mert sokkal többet akartam, többet mutatni és a lelkemből és a szívemből többet beletenni.

Kérdés: Az egy átmenet volt számodra?

MJ: TELJES átmenet. Kisfiú korom óta tanulmányoztam a komponálást. Csajkovszkij inspirált a leginkább. Ha veszel egy albumot, mint a Diótörő, minden szám gyilkos, mindegyik. Úgyhogy azt mondtam magamnak: „Miért ne lehetne egy pop album amelyen minden…” – az emberek olyan albumokat csináltak, amelyeken volt egy jó dal, a többi meg olyan volt, mint a B-oldalas számok. Azokat „album daloknak” hívták. Azt mondtam magamnak: „Miért ne lehetne minden dal olyan, mint egy sláger? Miért ne lehetne minden dal olyan jó, hogy az emberek meg akarnák venni, ha kiadnád kislemezként?” Szóval mindig próbáltam erre törekedni. Ez volt a célom a következő albumon. Ez volt az alapötlet. Mindent ki akartam adni, amit akartunk. Keményen dolgoztam érte.

Kérdés: Ami a kreatív folyamatot illeti, átgondolt voltál vagy csak úgy megtörtént?

MJ: Nem, eléggé átgondolt voltam. De még ha bizonyos értelemben tudatosan jött is össze, az Univerzumban keletkezett. De amint megfelelő a kémia egy szobában, akkor varázslatnak kell történnie. Kell! Olyan, mint bizonyos elemeket tenni az egyik féltekére és azok varázslatot csinálnak a másikon. Ez tudomány. És ebben együtt lenni a nagyszerű emberek némelyikével csodálatos dolog. Quincy Smelly-nek becéz. A Smelly abból jön, hogy… – és [Steven] Spielberg is így hív engem. De akkoriban, különösen akkoriban – ma már néha káromkodom -, de különösen akkor nem lehetett rávenni, hogy káromkodjam. Úgyhogy azt mondtam: „Ez egy smelly [„büdös” – a ford.] dal.” Ez azt jelentette, hogy annyira jó, hogy teljesen magába húz. Úgyhogy Quincy Smelly-nek hívott.

De igen, együtt dolgozni Quincy-vel csodálatos volt. Hagyja, hogy kísérletezz, a saját dolgodat csináld és elég zseni ahhoz, hogy ne álljon a zene útjába és ha van egy elem, amit hozzá kell tenni, akkor ő hozzáteszi. És hallja ezeket az apró dolgokat. Mint például a Billie Jeanben – megírtam a basszust, a melódiát, az egész kompozíciót. De amikor ő meghallgatja hozzáad egy kedves riffet…

Dolgoztunk egy dalon, aztán találkoztunk a házában, lejátszottuk, amin dolgoztunk és ő azt mondt: „Smelly, hagyd, hogy beszéljen hozzád.” Én meg: „Oké.” Azt mondta: „Ha egy dalnak szüksége van valamira azt meg fogja neked mondani. Hagyd, hogy beszéljen hozzád.” Ezt megtanultam. A kulcs ahhoz, hogy remek dalszerző legyél nem az, ha írsz. Hanem az, ha elállsz az útból. Hagyj helyet Istennek, hogy besétáljon a szobába. És amikor írok valamit, amiről tudom, hogy jó, akkor térdre borulok és hálát adok. Köszönöm, Jehova!

Kérdés: Mikor volt utoljára ilyen érzésed?

MJ: Nos, mostanában. Mindig írok. Amikor tudod, hogy jó, néha úgy érzed valami jön, mint a szülés, majdnem mint a terhesség vagy ilyesmi. Érzelmes leszel és elkezdesz valamit érezni, mintha szülnél és – varázslat – már ott is van! Valaminek a kitörése, ami gyönyörű, te meg: WOW! Ott van. Így működik ez rajtad keresztül. Csodálatos dolog. Egy Univerzum az ahová el tudsz jutni azzal a 12 hangjeggyel…

(Megszólal a Billie Jean egy korai demó verziója egy iPhone-on…)

Amikor írok, akkor először csinálok egy piszkozatot, egy durva változatot csak hogy halljam a kórust, csak hogy lássam mennyire tetszik a kórus. Ha működik számomra úgy, amikor piszkozat, akkor tudom, hogy működni fog… Hallgasd, ez otthon volt. Janet, Randy és én… Janet és én csináljuk azt a “Whoo, Whoo…Whoo, Whoo…”-t. Ugyanez a folyamat minden dalnál. A melódia, a melódia a legfontosabb. Ha a melódia megragad, ha tetszik a vázlat, akkor jöhet a következő lépés. Ha jól hangzik a fejemben, akkor általában jó, amikor csinálom. A lényeg, hogy írd át szalagra azt ami a fejedben van.

Ha veszünk egy olyan dalt, mint a Billie Jean, amiben a basszus prominens, domináns, a dal főszereplője, a fő vezérlő riff, amit hallasz – az, hogy olyanná tedd annak a riffnek a karakterét, amilyenné akarod, az sok időt vesz igénybe. Hallgasd, négy basszust hallasz ott, négy különböző személyiséggel és ez adja meg a karaktert. De ez sok munkába kerül.

Kérdés: Egy másik nagy pillanat a Motown 25 előadásod volt…

MJ: A stúdióban voltam, épp a Beat It-et szerkesztettem és valamilyen oknál fogva a Motown stúdióban történt mindez, pedig már rég elhagytam a lemeztársaságot. Szóval előkészítettek valamit a Motown évfordulójára és Berry Gordy átjött és megkérdezte részt akarok-e venni a showban, én meg mondtam neki, hogy NEM. Mondtam, hogy nem. Nem, mert ott volt a Thriller, amivel valami olyat építettem és alkottam, amit elterveztem és ő azt mondta: ’De ez az évforduló…’ Szóval ezt mondtam neki – azt mondtam: ’Megteszem, de csak akkor ha előadhatok egy olyan dalt is, ami nem Motown dal.’ Azt kérdezte: ’Melyik az?’ Én meg: ’a Billie Jean’. Ő meg: ’Oké, rendben.’ Én meg: ’Felléphetek a Billie Jeannel?’ Ő meg: ’Igen.’

Szóval próbáltam és elkészítettem a koreográfiát és felöltöztettem a testvéreimet, kiválasztottam a dalokat és az egyveleget. És nemcsak ez, de ki kell dolgoznod a kamerabeállításokat is. Mindent én rendezek és szerkesztek, tényleg. Minden kameraállás amit látsz az én kameraállásom. Hadd mondjam el miért kell így csinálnom. Van öt, nem, hat kamerám. Amikor előadsz – és mindegy milyen előadás az – ha nem megfelelően kapod el, akkor az emberek sosem fogják látni. Ez a világ legönzőbb médiuma. Azt filmezed, AMIT te akarod, hogy az emberek lássanak, AMIKOR akarod, hogy lássák és AHOGY akarod, hogy lássák – azt, hogy milyen ELLENPONTOZÁST akarsz, hogy lássanak. Te alkotod meg a teljes érzését annak, amit bemutatsz, a te szögeiddel és beállításaiddal. Mert tudom mit akarok látni. Tudom mit akarok, hogy kimenjen a közönséghez. Tudom mit akarok, hogy visszajöjjön. Tudom mit éreztem, amikor előadtam és ezt az érzést próbálom elkapni, amikor vágok, szerkesztek és rendezek.

Kérdés: Mióta készíted ezeket az elemeket?

MJ: Kisfiú korom óta, a testvéreimmel. Az apám mindig azt mondta: ’Mutasd meg nekik Michael, mutasd meg!’

Kérdés: Volt olyan, hogy ők féltékennyé váltak emiatt?

MJ: Sosem mutatták ki akkoriban, de nehéz lehetett, mert engem sosem vertek meg a próbákon vagy gyakorlás közben [nevet]. Csak utána, amikor bajba kerültem [nevet]. Ez igaz, olyankor kaptam ki. Az apám mindig egy övvel a kezében volt ott a próbáinkon. Nem ronthattad el. Az apám zseni volt abban ahogy tanított minket a színpadi munkára, hogyan dolgozz a közönséggel, hogy mit csinálj a következő pillanatban, vagy arra, hogy soha ne engedd, hogy a közönség lássa, ha szenvedsz, vagy valami nincs rendben. Ebben csodálatos volt…

Kérdés: Gondolod, hogy innen van nemcsak az üzleti érzéked, de az is ahogy a teljes csomagot kontroll alatt tartod?

MJ: Abszolút. Az apám, a tapasztalat – de sokat tanultam az apámtól. Fiatal korában volt egy együttese, amit Falconsnak hívtak. Mindig átjöttek és zenéltek, úgyhogy mindig zenével és tánccal voltunk körülvéve. Ez egy olyan dolog, ami kulturálisan benne van a fekete emberekben. Félrehúzod a bútorokat, feltekered a zenét… amikor társaság jön mindenki kiperdül a szoba közepére, csinálnod kell valamit. Imádtam ezt.

Kérdés: És a te gyerekeid is ezt csinálják most?

MJ: Igen, de ők félénkek. De néha csinálják nekem.

Kérdés: Ha már a showról beszélünk: az MTV eleinte nem játszott fekete előadókat. Mennyire volt ez nehéz a számodra?

MJ: Azt mondták nem játszanak fekete művészeket. Összetörte a szívem, de ugyanakkor lángra is gyújtott bennem valamit. Azt mondtam magamnak: “Tennem kell valamit, amikor ők… nem hagyom, hogy ne vegyenek észre.” Szóval igen, jött a Billie Jean és ők azt mondták: “Nem fogjuk játszani.” De amikor elkezdték játszani rekordokat döntött. Azután arra kértek, hogy adjak nekik MINDENT, amim van. Akkor már ők kopogtattak a mi ajtónkon. Aztán jött Prince – mindez ajtót nyitott Prince-nek és az összes többi fekete művésznek. Addig huszonnégy órán át csak heavy metalt játszottak és csak őrült képeket egymás után… A múltban annyiszor odajöttek hozzám és mondták, hogy „Michael, ha te nem lennél, akkor nem lenne MTV.” Ezt újra és újra elmondták nekem személyesen. Azt hiszem akkoriban nem hallották… de biztos vagyok abban, hogy nem rosszindulatból mondták [nevet].

Kérdés: Ez igazán életet adott a modern videó korszaknak…

MJ: Mindig néztem az MTV-t. A bátyám Jackie… sosem fogom elfelejteni… azt mondta: “Michael, látnod kell ezt a csatornát. Ó, Istenem, ez a legjobb ötlet. A nap 24 órájában zenét játszanak… Napi 24 órában!” Szóval azt mondtam: “Hadd lássam!” És néztem és láttam mindazt ami ment rajta és azt mondtam: “Bárcsak szórakoztatóbb lenne mindez, több lenne a sztori, egy kicsit több a tánc, biztos vagyok abban, hogy akkor az embereknek jobban tetszene.” Szóval azt mondtam, hogy ha én csinálok valamit, annak sztorijának kell lennie – elejének, közepének, végének – hogy követni tudj egy lineáris vonalat, kell lennie egy vonalának. Hogy amikor nézed akkor az szórakoztasson és azon gondolkodj, hogy most mi fog történni. Szóval akkor kezdtem el kísérletezni a Thrillerrel, a Way You Make Me Feel-lel, a Baddel és a Smooth Criminallal és a rendezéssel és az írással.

Kérdés: Mi a véleményed a zenei videók és a zene mai állapotáról?

MJ: A zeneipar válaszúton van. Átmeneti állapotban. Az emberek zavarban vannak afelől, hogy mi fog történni, hogy a zenét hogyan terjesszék és adják el. Úgy gondolom, hogy az Internet mindent felkavart, mert annyira erőteljes és a srácok imádják. Az egész világ egy kattintásra van tőlük, az ölükben. Bármit akarnak tudni, bárkivel akarnak kommunikálni, bármilyen zene, bármilyen film… Ez a dolog mindent felkavart. Jelenleg mindezek a Starbucks és Wal-Mart ügyletek – közvetlenül a művészekhez – nem hiszem, hogy ez a válasz. Úgy gondolom, hogy a válasz a fenomenális, nagyszerű zene. Ami eléri a tömegeket. Úgy gondolom az emberek még mindig keresnek. Nincs igazi zenei forradalom jelenleg. De amikor itt lesz, akkor az emberek falakat fognak lebontani csak azért, hogy megkapják. Úgy értem mert a Thriller előtt ugyanez volt a helyzet: az emberek NEM vettek zenét. A Thriller segített mindenkit ismét visszavinni a lemezboltokba. Szóval amikor megtörténik, akkor megtörténik.

Kérdés: Ki nyűgöz le téged?

MJ: Ami a művészetet illeti, szerintem Ne-Yo nagyszerű. De elég sok benne a Michael Jackson érzés. De ez tetszik benne. Meg tudom mondani, hogy ő egy olyan fickó, aki tudja hogyan kell írni.

Kérdés: Dolgozol együtt ezekkel a fiatal művészekkel?

MJ: Persze. Engem sosem érdekelt, hogy a postásról van szó vagy a takarítóról. Ha jó a dal, akkor jó a dal. A legjobb ötletek sokszor a hétköznapi emberektől jönnek, akik azt mondják: “Miért nem próbálod meg ezt vagy csinálod azt?” És ha csodálatos az ötlet, akkor ki kell próbálnod. Chris Brown nagyszerű. Akon nagyszerű művész. Mindig olyan zenét akarok készíteni, amelyik egy másik generációt is inspirál. Azt akarod, hogy amit alkotsz az tovább éljen, legyen az szobrászat vagy festészet vagy zene. Amint Michelangelo mondta: “Tudom, hogy az alkotó távozni fog, de a munkája fennmarad. Ezért próbálom a lelkemet kötni a munkámhoz, hogy elmeneküljek a haláltól.” És én is így érzek. Mindent beleadok a munkámba. Csak azt akarom, hogy tovább éljen.

Kérdés: Milyen érzés tudni, hogy megváltoztattad a történelmet? Sokat gondolsz erre?

MJ: Igen. Tényleg. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ajtókat nyitottunk meg, hogy segített a munkánk sok dolgot lebontani. Amikor utazol a világban, turnézol, stadionokban lépsz fel, akkor látod a zene hatását. Ha kinézel a színpadról amerre a szem ellát csak embereket látsz. És ez csodálatos érzés, de ezt sok fájdalom előzte meg, sok fájdalom.

Kérdés: Hogyhogy?

MJ: Ha a csúcson vagy, ha úttörő vagy, akkor az emberek elkezdenek támadni. Azokat akarják támadni, akik a csúcson vannak. De hálás vagyok mindazokért a rekordokért, a legnagyobb albumokért, a Nr.1 slágerekért – még mindig hálás vagyok ezekért. Amikor kicsi voltam ültem a nappalinkban és hallgattam az apámat Ray Charles-t játszani. Az anyám pedig felkeltett hajnali háromkor: “Michael, ő van a tévében, ő van a tévében!” Odafutottam a tévéhez és James Brown volt benne. Én meg azt mondtam: “Én is ezt akarom csinálni.”

Kérdés: Várhatunk többet Michael Jacksontól?

MJ: Rengeteg dolgot írok jelenleg. Majdnem minden nap a stúdióban vagyok. Amikor a rap először megjelent mindig úgy éreztem, hogy melodikusabbá fog válni, hogy univerzálisabb legyen, mert nem mindenki beszél angolul [nevetés]. És az országodra korlátozódsz. De ha van melódia, amit mindenki tud dúdolni, akkor népszerű lesz Franciaországban, a Közel-Keleten, mindenütt! Az egész világon, mert beletesznek egy melódiát. Fontos, hogy tudja dúdolni az ír farmertől elkezdve a harlemi WC-pucoló hölgyön át mindenki, aki tud fütyülni, vagy az ujjával csettintgető gyerekig. Fontos, hogy tudd dúdolni.

Kérdés: Tehát már majdnem 50 éves vagy. Gondolod, hogy még 80 éves korodban is ezt fogod csinálni?

MJ: Az az igazság, hogy nem. Nem úgy, ahogy James Brown vagy Jackie Wilson csinálta, akik megölték magukat. Azt kívánom bárcsak [James Brown] le tudott volna lassítani és nyugodtabb tudott volna lenni és élvezte volna a kemény munkája gyümölcseit.

Kérdés: Fogsz ismét turnézni?

MJ: Nem szeretem a hosszú turnékat. Amit szeretek a turnézásban az, hogy csodálatosan csiszolja az ember képességeit. Ezt szeretem a Broadway-ben is, ezért mennek el a színészek a Broadway-re – csiszolni a képességeiket. És ez alkalmas is erre. Mert hosszú évekbe telik, hogy nagyszerű előadóművésszé válj. Évekbe. Nem lehet egyszerűen kikapni egy fickót az ismeretlenségből, kidobni oda és elvárni, hogy ez az ember azzal az emberrel versenyezzen. Az sosem fog működni. És a közönség tudja, látja. Abból ahogy az ilyen emberek a kezeikkel gesztikulálnak, ahogy mozognak, abból ahogy bármit csinálnak a mikrofonnal vagy ahogy meghajolnak. A közönség azonnal látja.

Michael Stevie Wondertől tanul a stúdióban 16 éves korában

Michael Stevie Wondertől tanul a stúdióban 16 éves korában

Nos, Stevie Wonder, ő egy zenei próféta. Ő a másik akinek tisztelettel kell adóznom. Azt mondtam magamnak: “Több dalt akarok írni.” Néztem a producereket, Gamble és Huff-t, Hal Davis-t és a Corporationt ahogy írták azokat a slágereket a Jackson 5-nak és igazán tanulmányozni akartam az anatómiáját. Azt csinálták, hogy miután elkészültek a dallal behívtak minket, hogy énekeljük el. Ez felbosszantott, mert látni akartam ahogy írják a dalt. Így odaadták nekem az ABC-t miután az elkészült, az I Want You Back-et vagy a Love You Save-et. Mindent meg akartam tapasztalni.

Szóval Stevie Wonder szó szerint hagyta, hogy légy legyek a falon. Láttam ahogy elkészíti a Songs in the Key of Life-ot, néhányat a legnagyszerűbb dolgok közül. Vagy ott ültem Marvin Gaye-jel és csak… és ezek az emberek sokszor átjöttek hozzánk lógni, kosárlabdázni a testvéreimmel a hétvégeken. Mindig ezek az emberek vettek minket körül. Szóval amikor látod a tudományát, anatómiáját, struktúráját annak, hogy hogy működik, az csodálatos.

Kérdés: Te egy világszínpadon játszol. Hogyan látod a világ helyzetét ma?

MJ: Nagyon aggaszt a globális felmelegedés jelensége. Tudtam, hogy jön, de bárcsak hamarabb felkeltették volna az emberek érdeklődését. De sosincs túl késő. Úgy jellemezték, mint egy elszabadult vonatot: ha nem állítjuk le, akkor sosem kapjuk vissza. Úgyhogy most kell megoldanunk. Erre próbáltam rámutatni az Earth Songgal, a Heal The Worlddel, We Are The Worlddel – azért írtam ezeket a dalokat, hogy az emberek tudatosabbak legyenek. Bárcsak az emberek odafigyelnének minden szóra.

Kérdés: Mi a véleményed a következő elnökválasztásról? Hillary, Barack?

MJ: Őszintén szólva nem kísérem figyelemmel ezt a dolgot. Úgy neveltek minket, hogy ne… mi nem emberekre tekintünk mint akik meg tudják oldani a világ problémáit, mi nem. Ők nem képesek erre. Én így látom. Ez felettünk áll. Nézd, nem tudjuk kontroll alatt tartani a Földet – lehet földrengés. Nem tudjuk kontroll alatt tartani a tengereket – lehetnek cunamik. Nem tudjuk kontroll alatt tartani az eget – lehetnek viharok. Mind Isten kezében vagyunk. Úgy gondolom az embernek ezt figyelembe kell vennie. Csak azt kívánom többet tennének a kisbabákért és gyerekekért, hogy őket jobban segítenék. Az nagyszerű lenne, nem igaz?

Kérdés: Ha már a kisbabáknál tartunk: most apaként ha visszatekersz 25 évvel ezelőttre, mi a különbség aközött a Michael között és a mai Michael között?

MJ: Az a Michael valószínűleg ugyanaz a Michael, mint ez itt. Egyszerűen csak előbb el akartam érni bizonyos dolgokat. De mindig itt motoszkált ez a gondolat a fejemben –  az, hogy gyerekeket akarok nevelni, gyerekeket akarok. Nagyon élvezem.

Kérdés: Mit gondolsz mindazokról a dolgokról, amiket beszélnek rólad, mindazokról, amit olvasol? Hogy érzel ezekkel kapcsolatban?

MJ: Nem figyelek oda ezekre. Véleményem szerint ez a tudatlanság. Általában nem tényeken alapul, hanem mítoszon. A fickó, akit nem látsz. Minden környéken van egy fickó, akit sosem látsz, úgyhogy elkezdesz róla pletykálni. Látod azokat a sztorikat róla, ott a mítosz, hogy ezt csinálta, azt csinálta. Az emberek őrültek! Én csak csodálatos zenét akarok csinálni.

De annak idején a Motown 25-ön az egyik dolog, ami megérintett engem az volt, hogy az előadásom után – soha nem fogom elfelejteni… Ott volt Marvin Gaye a színpad mellett és a Temptations és Smokey Robinson és a fivéreim, mind megöleltek, megpusziltak, öleltek. Richard Pryor odajött hozzám és azt mondta [suttogva]: “Ez volt a legjobb előadás, amit valaha láttam.” Ez volt az én jutalmam. Ezek voltak azok az emberek, akiket kisfiúként Indianában hallgattam: Marvin Gaye-t, a Temptationst – és az, hogy ennyire értékeltek nagy megtiszteltetés volt számomra. Aztán másnap Fred Astaire hívott fel és azt mondta: “Néztem a műsort tegnap este, fel is vettem és ma reggel ismét megnéztem. Pokoli táncos vagy! Seggre ültetted a közönséget tegnap este!” Később, amikor találkoztam Fred Astaire-rel ezt csinálta az ujjaival [A moonwalkot imitálja az ujjaival a másik tenyerén].

Nagyon tisztán emlékszem arra az előadásra és arra is emlékszem mennyire dühös voltam magamra, mert nem úgy sikerült, ahogy akartam. Többet akartam. De miután befejeztem ott volt egy kisgyerek, egy kis zsidó gyerek a színpad mögött egy kis csokornyakkendővel, rám nézett és azt mondta [elképedt hangon]: “Ki tanított meg így mozogni?” [Nevetés.] És én azt mondtam: “Azt hiszem Isten… és a gyakorlás.”

***

A Michael Jackson/Ebony magazin címlapsztori kulisszái mögött

Az elmúlt napokban több, mint 200 olvasó intézett szerte a világból kérdéseket hozzánk a fotózásról, az interjúról és a sztárról. Íme néhány ezek közül a kérdések közül az Ebony csapat – az alelnök és szerkesztő igazgató Bryan Monroe, a kreatív igazgató Harriette Cole és a vezető szerkesztő Joy Bennett – válaszaival, akik Michaellel voltak azon a három napon…

Kérdés: Tervez Michael Jackson újabb világkörüli turnét? (Dusty Dublinból, Írországból)

Bryan Monroe: Michael nem mondta meg konkrétan, hogy fog-e turnézni, de hezitált azzal kapcsolatban, hogy újabb világkörüli koncertsorozatot adjon. “Nem szeretem a hosszú turnékat.” – mondta nekünk az interjúban. Nem akar úgy megöregedni, hogy koncertet koncert után csinál, egyik megastadionból a másikba repül. “Mennek, futnak, megölik magukat. Azt kívánom bárcsak [James Brown] le tudott volna lassítani, nyugodtabb tudott volna lenni és élvezte volna a kemény munkája gyümölcseit.”

Kérdés: Még mindig olyan csodálatosan tud táncolni, mint régen? (Gabriella Angliából)

Bryan Monroe: Ahhoz képest, hogy 50 éves még mindig hihetetlenül rugalmas. Bemutatta egy pár klasszikus mozdulatát a fotózás kedvéért – a lábtekerős/rúgás mozdulatot különösen. Igen, még mindig nagyon tud.

Kérdés: Mikor jön ki az új CD? (K. Hall Alabamából)

Joy Bennett: Nem tudom. Michael többször is elmondta, hogy minden nap ír zenét és dolgozik a stúdióban. Úgy gondolja, hogy több nagy slágere lesz még (lásd a sztorit arról, hogy hogyan ír zenét). Sem ő, sem a csapata nem mondott dátumot, de figyelni fogjuk, hogy nem jelenik-e meg valami 2008 elején.

Kérdés: Nagyon félénk ember? (Stacie New Yorkból)

Joy Bennett: Nem, meglepő módon nem volt nagyon félénk. Nem takarta el az arcát, nem viselt maszkot vagy kesztyűt és közvetlenül, nagy részletességgel válaszolt a kérdésekre.

Kérdés: Sokat beszéltek a bőrszínéről. Ő a legfehérebb ember, aki valaha az Ebony címlapjára került? (Mae Észak-Kelet Ázsiából)

Joy Bennett: Egyáltalán nem. 1972 júniusában a színész Carroll O’Connor volt az Ebony címlapján mint karaktere Archie Bunker. Félreértés ne essék, szokatlanul világos bőre ellenére, amiről azt mondta a vitiligo nevű bőrbetegség okozta, Michael most is 100 százalékosan afroamerikai.

Kérdés: Úgy gondolom Amerika még mindig nem fogja fel azt a hatást és pozíciót, amivel Michael nemzetközi szinten rendelkezik. Megkérdezhetsz egy nőt, aki egy kis norvég közösségben nőtt fel, vagy egy nőt, aki Afrikában nőtt fel és ismerni fogják a nevét, a zenéjét. Van néhány kérdésem: Ki döntött a ruhájáról? Stílustanácsadó választotta és Michael Jackson jóváhagyta előtte? Miért pont ebben a múzeumban volt a fotózás? Michael Jackson választotta a helyszínt? (Annette Norvégiából)

Harriette Cole: Michael azt akarta, hogy művészi környezetben fotózzuk és a Brooklyn Múzeum örömmel vendégül látott minket. Ősi és kortárs történelmi környezetben fotóztunk és nagyon erőteljes élmény volt azon a helyen lenni. Ami a ruhatárat illeti, a hírességek stílustanácsadójával Phillip Bloch-csal dolgoztunk, hogy kialakítsunk egy koncepciót a ruhákat illetően, majd ő és a csapata elment vásárolni. Azt akartuk, hogy elegáns és időtlen legyen a címlapon. Találtunk jópár stílust a számára, amely ezt elérné és bemutattuk ezeket Michaelnek. Végül kiválasztotta azt, amit örömmel viselne – ami végül is sokkal többféle szerelés volt, mint amire időnk volt a fotózáson! Michael Jackson tökéletesen nézett ki mindenben, amit ráadtunk. Jó volt olyan emberrel dolgozni, akin ilyen jól állnak a ruhák, aki tudja hogyan mozogjon, aki érti a kamerát. Varázslatos volt!

Kérdés: Az emberek, akik Michaellel dolgozott az interjú vagy a fotózás alatt nem féltek tőle? Milyen volt az interakciója a csapattal? (Samantha és Michele)

Harriette Cole: A legjobban az tetszett abban, hogy együtt dolgoztam Michael Jacksonnal, hogy nagyon kedves volt mindenkihez. Udvarias volt a liftkezelővel, az őrrel, a múzeum igazgatóival. Mindenkinek megköszönte, aki hallótávolságon belül volt, amikor vége volt a fotózásnak. Nagylelkű volt és kedves. Voltak olyanok, akik féltek tőle? Nem tudom ez-e a megfelelő szó. Inkább azt mondanám megbabonázta az embereket. Néhányan megcsípték magukat, hogy tényleg a Popkirály jelenlétében vannak-e.

Kérdés: Michael hosszú évek óta most tűnik a legegészségesebbnek és legboldogabbnak (nemcsak a fotózás képein, de még a paparazzi képeken is). Azon idő alatt, amit együtt töltöttél Michaellel támadt-e olyan érzésed, hogy tényleg vissza akar térni és újra felrázza a zeneipart? A világ várja a következő mozdulatát, de az az érzésem nem is nagyon látja, hogy mennyire hiányzik a zenei palettáról. (Robert)

Harriette Cole: Michael egyértelműen egészségesnek és boldognak tűnt – mi több, elégedettnek. Olyan békesség lengte körül, amely kézzelfogható volt. Úgy tűnt kényelmesen érzi magát a saját bőrében. Na persze olyan teste van, amiért bármelyik nő vagy férfi meghalna! 49 évesen vékony, táncos alkata van, amely bizonyítéka a rendszeres, fegyelmezett gyakorlásnak. Szóval vissza tudna térni? Mindenképpen elég erősnek tűnik. Azt is tudjuk, hogy aktívan dolgozik a stúdióban és alkot. Azt mondta nekünk, hogy egy magnóval utazik, így akárhol jön rá az ihlet a zenealkotásra fel tudja venni későbbi felhasználásra. Azt is megjegyezte, hogy manapság sok művész nem néz belülre, hogy a saját egyedi zenéjét alkossa meg. Úgy véli eljött az idő az áttörésre. Ez mindenképpen magában foglalhatja Michael Jackson áttörését is – vagy inkább azt kellene mondanom, hogy egy újabb áttörést tőle!

Kérdés: Mesélj nekünk Blanketről! Arról a kis titokzatos bébiről! Milyennek találtad a kisfiút? Jólnevelt gyerek? Milyen apa és fia egymással? Betekintést nyertél abba, hogy Michael milyen apja a gyerekeinek abból, amit eddig láttál? (Melissa Manilából, a Fülöp-szigetekről)

Harriette Cole: Michael másik két gyerekével nem találkoztunk. A lánya Paris 9 éves és a másik fia, Michael Joseph 10 éves. Blanket hihetetlenül jólnevelt volt amikor a társaságunkban volt, ami nagy teljesítmény egy 5 évestől. Nyilvánvalóan nagyon közel áll az apukájához. Kézenfogva sétáltak be és csak akkor váltak el, amikor mindketten fesztelenül érezték magukat. Michael szülői képességei dicséretre méltók voltak. Sok szó nélkül, nagyon finom gesztusokkal fegyelmezett, irányított, támogatott. Michael nyilvánvalóan azt akarja, hogy Blanket jó modort tanuljon, így amikor az Ebony csapat belépett a szobába az interjúra Michael megmutatta Blanketnek hogyan fogjon kezet és üdvözöljön minket. Apró dolgok, de nem az apró dolgok mutatják meg valakinek az igazi énjét?

Kérdés: Terveztek újabb Ebony/Jet/Michael Jackson együttműködést a közeljövőben? (Jamison)

Bryan Monroe: Amint mondani szokták: “maradj velünk!” Tervezünk még egy címlapot, ezúttal a testvérmagazinunknál, a Jetnél, amely valamikor december közepén jön ki. Az egy heti magazin, így figyeld az újságárusoknál! Talán lesznek benne friss hírek is!

I Want You Back / Who’s Lovin’ You

IWantYouBack1969. október 7-én jelent meg a Jackson 5 első kislemeze, az I Want You Back, amellyel a csapat szabályosan berobbant a köztudatba és egy csapásra népszerű lett.  A dal első lett a Billboard Hot 100 kislemezlistáján, s vezette az R&B slágerlistát is, míg az Egyesült Királyságban a második helyig jutott.

A dalt eredetileg Gladys Knight and the Pips-nek szánták, majd Diana Rossnak I Wanna Be Free címmel. Aztán a Motown lemeztársaság elnöke Berry Gordy úgy döntött, hogy alkalmasabb lesz a nemrég leszerződtetett Jackson 5 számára. Megírásában maga Gordy is részt vett Freddie Perrennel, Alphonzo Mizellel és Deke Richards-szal. Ez a csapat még számos slágert írt a Jackson 5-nak és The Corporation (A vállalat) néven került fel a Jackson 5 lemezekre dalszerzőként és producerként.

Noha valójában Gladys Knight és Bobby Taylor a Vancouvers együttesből fedezte fel a Jackson 5-ot, a Motown úgy döntött, hogy PR okokból Diana Ross felfedezettjeként fogja őket promótálni, így az első Jackson 5 albumnak a Diana Ross Presents the Jackson 5 (Diana Ross bemutatja a Jackson 5-ot) címet adták és a fiúknak is mindig azt kellett nyilatkozniuk, hogy Ross fedezte fel őket. Az I Want You Back / Who’s Lovin’ You az egyetlen kislemez volt erről az albumról.

A tempós dal vezérvokálját az akkor 11 éves Michael énekelte, majd egy rövid rész erejéig Jermaine vette azt át. Valójában az öt fiú közül csak Michael, Jermaine és Jackie szerepel a felvételen, Marlon és Tito nem, mivel ekkor ők még nem érkeztek meg Kaliforniába az Indiana állambeli Gary-ből.

Az I Want You Back 1999-ben bekerült a Grammy Hall of Fame-be. Michael felnőttkori turnéin is énekelte a Jackson 5 Medley részeként.

Számos művész feldolgozta – a teljesség igénye nélkül: Diana Ross, David Ruffin, Martha Reeves, Cleopatra, Lauryn Hill, Red Hot Chilli Peppers, Janelle Monáe.

Hangmintaként – ismét a teljesség igénye nélkül – az alábbi dalokban jelenik meg: Kris KrossJump (1992), Nadanuf featuring Kurtis BlowThe Breaks (1997), Tamia – Imagination (1998), Blackstreet & Maya – Take Me There / Want U Back Mix (1998), Jay-Z – Izzo (H.O.V.A.) (2001).

Az eredeti dal:

Az alábbi videoklip nem eredetileg készült a dalhoz, hanem utólag vágták össze a Jackson 5-ról az 1970-es években készült rajzfilm jeleneteiből, hogy a zenei televíziók tudják játszani a dal 1988-as, Phil Harding által készített remixével, amely a 8. helyig jutott az Egyesült Királyság slágerlistáján abban az évben. 1998-ban P. Diddy is elkészítette egy remixét a Motown 40 – The Music Is Forever című album számára, azonban ez nem jelent meg kislemezként, mivel éppen ebben az időben a Cleopatra együttes sikereket ért el az Egyesült Királyságban a dal feldolgozásával.

Az 1988-as Phil Harding remix a videóval:

Egy 1971-es fellépés a Going Back to Indiana című TV showban:

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1969
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Diana Ross Presents the Jackson 5

Stílus: R&B, soul, funk, pop

Lásd még: Nem halványul el 1969: I Want You Back – Jackson Five

Az első Jackson 5 kislemez B oldala a Who’s Lovin’ You legalább annyira ütős volt, mint az A oldal, noha ezt a dalt nem a Jackson 5 vette fel először, hanem 1961-ben a Miracles együttes. Szerzője is a Miracles egyik tagja, Smokey Robinson volt. A ’60-as években aztán számos Motown együttes feldolgozta a dalt – köztük a Supremes, a Temptations vagy Brenda Holloway. A Motownon kívül is akadtak próbálkozások: a Brenda & the Tabulations nevű együttes 1966-ban vette fel. A Jackson 5 1969-es felvételét követően is sokan elénekelték. A teljesség igénye nélkül:  Terence Trent-D’arby, az En Vogue, Lauryn Hill, Michael Buble. A leghíresebbé azonban a Jackson 5 verziója vált – elsősorban a 11 éves Michael lenyűgöző előadása miatt.  A szerző, Smokey Robinson nem akart hinni a fülének, amikor először hallotta ezt a változatot: “Nem hittem el, hogy valakiben ilyen fiatalon ennyi érzelem, ennyi soul és tudás legyen, ahhoz, hogy egy ilyen dalt el tudjon énekelni.” – emlékezett vissza 2009-ben.

Michael ugyanígy lenyűgözte vele azt az Ed Sullivant, akinek a televíziós show-jában korábban Elvis Presley és a Beatles is fellépett és aki 1969-ben a Jackson 5-ot is vendégül látta. Az alábbi felvételen a dal élő előadása mellett Sullivannek a videó végén elhangzó szavaira is felhívom a figyelmet: “A kissrác elöl hihetetlen.” (A YouTube-ról sajnos levették, ezért csak így tudom belinkelni, de érdemes rákattintani.)

http://old.stream.cz/uservideo/196718-jackson-five-who-39-s-lovin-you-ed-sullivan-show

A dal stúdiófelvétele:

Írta és komponálta: William “Smokey” Robinson
Producer: Bobby Taylor
Hangszerelte: David Van De Pitte
A felvétel ideje: 1969. július 19, 20 és 24.
A felvétel helyszíne: Motown’s Hitsville Studio, Detroit, Michigan
Album: Diana Ross Presents the Jackson 5

Stílus: R&B, soul, blues

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
USA – R&B slágerlista: 1.
Egyesült Királyság: 2.

Eladott példányszám a világon: 4 078 609
Ebből USA: 2 060 711

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/diana-ross-presents-the-jackson-5/i-want-you-back/

http://www.jackson5abc.com/albums/diana-ross-presents-the-jackson-5/who-s-lovin-you/

http://www.dailymotion.com/video/x9sub2_young-mj-wowed-smokey-robinson_lifestyle

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)