Valamennyi bejegyzés

Alternarive HIStory Playlist – Alternatív történelem lejátszási lista

Hogy éppen melyik a kedvenc Michael Jackson albumom az változó, de most jó pár hónapja a HIStory az.  Számomra a HIStory és a Blood on the Dance Floor öt eredeti (nem remix) dala tematikusan összetartozik, így készítettem egy olyan playlist-et a Spotify-on a dalaikból, amelyek tematikailag összetartoznak és elbeszélik MJ történetét (his story) abban az időszakban (1993-1995). Csaltam is azért egy kicsit, mert kölcsönvettem egy dalt, a Threatenedet az Invincible-ről is, ugyanis téma tekintetében ez is ide tartozik számomra. A lejátszási lista címe Alternative HIStory – azaz Alternatív történelem. Ha elolvassátok ezt a cikket, akkor az talán jobban rávilágít mire is gondolok.

Ha végigmegyünk egyenként a kiválasztott dalokon, akkor

1. Scream (duett Janet Jacksonnal)

Egyszer valaki rámutatott egy fórumon a HIStory albumról, hogy egy üvöltéssel kezdődik (Scream) és egy mosollyal zárul (Smile). A kettő között pedig egy utazáson veszünk részt, amelynek során Michael végigvezet minket a legsötétebb óráján – az ő saját szempontjából. Dühét az is jól kifejezi, hogy életében ebben a dalban használta először az f-betűs szót. Én is megtartottam playlistemen ezt a keretet: a Screammel indítunk és a Smile-lal zárunk majd.

Elegem van az igazságtalanságból
Elegem van a cselszövésekből
A hazugságok gusztustalanok
Mit jelent mindez?
Te lerúgsz engem
Nekem fel kell kelnem
Bármennyire elcseszettül is hangzik
Az egész rendszer szar

2. They Don’t Care About Us

Ez a dal ugyan nem annyira MJ személyes életére vonatkozik, mint a ciklus többi dalának a többsége, de számomra szerves és kihagyhatatlan része a korszaknak. A TDCAU a legelesettebbek, legszegényebbek, legkiszolgáltatottabbak és a faji és egyéb kisebbségek kiáltása. Olyannyira, hogy különféle tüntetéseken (pl. a feketék jogaiért kiálló Black Lives Matter tüntetéseken az USA-ban) manapság igazi reneszánszát éli.

Mondd, mi lett a jogaimmal?
Láthatatlan vagyok mert figyelmen kívül hagysz?
A kiáltványod szabadságot ígért nekem
Elegem van abból, hogy a szégyen áldozata legyek
Rossz névvel illetsz engem
Nem hiszem el, hogy ebből az országból jöttem
Tudod, igazán utálom ezt mondani
A kormány nem akarja látni
De ha Roosevelt élne
Akkor ő nem hagyná, hogy ez így legyen

3. Stranger in Moscow

Amikor Michaelt 1993-ban megvádolták gyerekmolesztálással turnén volt – kb. három héttel a vádak nyilvánosságra kerülése után, 1993. szeptember 15-én éppen Moszkvában lépett fel. Ott írta meg ezt a dalt (magyarul a címe: Idegen Moszkvában), amely híven lefesti az akkori érzéseit, lelkiállapotát.

Vándoroltam az esőben
Az élet maszkja, az őrület érzése
Gyorsan és hirtelen kegyvesztetté válni
A napsütés ideje a messzeségbe tűnik

[…]

Itt elhagyatva a hírnevemben
Az agy Armageddonja
A KGB szimatolt utánam
Vedd a nevem és csak hagyj engem
Azután egy koldus fiú kiáltotta a nevem
A boldog napok fájdalomba fulladnak
Újra és újra és újra csak jött
És megint, és megint, és megint…
Vedd a nevem és csak hagyj engem

[…]

Milyen érzés (milyen érzés)
Milyen érzés
Milyen érzés
Amikor egyedül vagy
És belül fázol

4. Morphine

Eddig nem volt különbség a HIStory albumhoz képest. Az előző három dallal indít az is. A negyedik dalnál iktattam be az első változtatást. A This Time Around helyett vettem a Morphine-t a Blood on the Dance Floor-ról, mert úgy éreztem a Morphine inkább ide kívánkozik a történet elmesélése szempontjából. Ráadásul tudtommal MJ akkoriban írta ezt a dalt is, mint a Stranger in Moscow-t. A SIM MJ belső magányát, félelmeit, elkeseredettségét egy melankolikus, szomorú ballada formájában fejezi ki. De volt ennek a lelkiállapotnak egy sokkal keményebb oldala is. MJ rászokott a fájdalomcsillapítókra – részben egy korábbi műtét miatt, ám erre aztán a vádak miatti lelki összeomlás is rásegített. Függő lett és a rehabra is be kellett vonulnia 1993 őszén, ami miatt a turné is félbeszakadt. Ez az önéletrajzi háttere a Morphine című dalnak, amelyben saját függőségéről énekel egy kemény, lüktető indusztriális zenei alappal, amelyet csak egy rövid időre szakít meg a drogok hatására bekövetkező lebegés állapota – amint az kifejeződik zeneileg is a dalban – majd ismét visszatér a drog- és gyógyszerfüggőség rideg valósága.

Megpróbálta
Meggyőzni őt
Hogy túl van azon amije volt
Ma már kétszer annyira akarja
Ne sírj
Nem fogok neheztelni rád
Tegnap a bizalmába férkőztél
Ma már kétszer annyit vesz be

Demerol
Demerol
Ó, Istenem, Demerolt szed
Hee-hee-hee
Demerol
Demerol
Ó, egek, a Demerol az istene

6. Money

A Money-val visszatérünk a HIStory album dalaihoz, ám itt már variálom a sorrendet. Ebben a dalban MJ vádlóinak válaszol, akiket a pénz motivált. Mint ahogy a bulvármédiát is, amikor a példányszám növelése érdekében szenzációhajhászásba kezdett az ügy során és számos alkalommal nagyobb összegeket is kifizetett embereknek (pl.  MJ volt alkalmazottainak) csak hogy olyan állításokat tegyenek lapjuk hasábjain MJ-ről, amikkel aztán nyilván annyi lapot lehetett eladni, hogy bőven megtérüljön a befektetés.

Ha megmutatod nekem a készpénzt
Akkor elveszem
Ha azt mondod sírjak
Tettetem
Ha a kezedet nyújtod
Megrázom
Bármit megteszel a pénzért…

[…]

A vágy, a falánkság és a kapzsiság
ugyanazon betegsége fertőzött meg téged is?
Akkor figyeld azokat
Akiknek az arcán a legszélesebb a mosoly
A tétlen fecsegőket… mert ők fognak hátba szúrni

Ha tudod, hogy hazugság
Megesküszöl rá
Ha bűntudatod van
Majd elviseled
Ha kockáztatni kell
Akkor megkockáztatod
Bármit megteszel a pénzért…

Bármit
Bármit
Bármit a pénzért
Hazudnék érted
Meghalnék érted

5. 2 Bad

MJ keményen, dacosan ellenáll vádlóinak – elképzelhető, hogy kifejezetten Evan Chandlerről, a vádló fiú apjáról szól ez a dal, aki az egész vádat kitervelte és aztán rávette fiát, hogy támogassa ebben, azért, hogy pénzt követelhessen MJ-től.

A Pokol Hollywoodba ment
Azt mondja neked jól megy a sorod
Kimászik a koszos lyukából
Olyan mesékkel, amiket valaki mesélt

Mit akarsz tőlem?
Mit akarsz tőlem?
Elegem van az üldözésedből, igen, igen
Csak rám célzol
Undorodom tőled
A véremet szomjazod
De nagy kár, nagy kár

Nézd kit vágtak szájba
Halott és áporodott ez a hely
Visszatértem oda, ahol lenni akarok
Állok, noha te rugdosol

7. Earth Song

Itt egy kicsit szünetet tartunk a fenti témák sorában – azért is, hogy a keményebb, indusztriális ütemek után pihenjen egy kicsit a fülünk. Noha ez a dal sem könnyed, hiszen a környezetszennyezésről, az ember a Földön kifejtett káros tevékenységéről szól.

Hé, mi a helyzet a tegnappal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a tengerrel
(Mi a helyzet velünk)
Az ég ránk szakad
(Mi a helyzet velünk)
Már levegőt sem tudok venni
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a közönnyel
(Mi a helyzet velünk)
Szükségem van rád
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a természet értékével
(OOh, ooh)
Az a bolygónk méhe
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az állatokkal
(Mi a helyzet velünk)
Királyságokat tettünk porrá
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az elefántokkal
(Mi a helyzet velünk)
Vajon elveszítettük a bizalmukat
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró bálnákkal
(Mi a helyzet velünk)
Elpusztítjuk a tengereket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az erdei ösvényekkel
(Ooh, ooh)
Hiába könyörögtünk, felégették őket
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a Szent Földdel
(Mi a helyzet velünk)
Hitviták tépték szét
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a hétköznapi emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Nem tudjuk felszabadítani?
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a haldokló gyermekekkel
(Mi a helyzet velünk)
Nem halljuk a sírásukat?
(Mi a helyzet velünk)
Hol rontottuk el
(Ooh, ooh)
Valaki mondja el, hogy miért
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a kisbabákkal
(Mi a helyzet velük)
Mi a helyzet a napokkal
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az örömükkel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet az emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet a síró emberrel
(Mi a helyzet velünk)
Mi a helyzet Ábrahámmal
(Mi a helyzet velünk)
És mi a helyzet a halállal
(Ooh, ooh)
Egyáltalán érdekel ez minket?

8. You Are Not Alone

A HIStory album egyetlen szerelmes és könnyű fajsúlyú dala. Egy sima szerelmes dal, ám beleillik az önéletrajzi sztoriba, hiszen MJ ebben az időszakban vette feleségül Lisa Marie Presley-t, aki a dal videójában is szerepel. Kicsit pihenünk itt a sötét hangulatú dalok után.

Valamelyik éjszaka
Azt hittem hallak sírni
Arra kértél, hogy jöjjek
És tartsalak a karjaimban
Hallom az imáidat
A terheidet viselni fogom
De előbb szükségem van a kezedre
Aztán kezdődhet az örökkévalóság

9. Tabloid Junkie

Ezzel a dallal egy újabb téma kezdődik: Michael és a média kapcsolata, ami szorosan kapcsolódik ebbe a témakörbe, hiszen bizonyított tény, hogy aktív szereplői voltak az MJ elleni vádaknak etikátlan viselkedésükkel. Többek között bizonyított tény, hogy bulvárlapok és bulvár TV műsorok pénzt fizettek embereknek azért, hogy hazudjanak és szaftos sztorikat adjanak el nekik a sztárról. A Tabloid Junkie (kb. Bulvár drogos) címe önmagáért beszél. Éles kritikája a dal a mai média működésének, etikátlan gyakorlatainak, mindenek felett álló szenzációhajhászásának, ami – ha lehet – azóta valószínűleg csak még rosszabb lett azzal, hogy az Internet felgyorsult és versenytársakban gazdag világa még inkább megkívánja a minél szenzációsabb sztorikat és a kattintásvadász cikkeket. Ugyanakkor rámutat a bulváripart etető olvasók felelősségére is az iparág virágzásában.

Ez rágalom
Azt mondod ez nem kard
De a tolladdal embereket kínzol
Még az Urat is megfeszítenéd
És neked nem kell elolvasnod
Nem kell megzabálnod
Ha megveszed, azzal eteted
Miért hülyítjük önmagunkat?

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Noha mindenki szeretne mindent elolvasni róla
Vagy nézni a TV-ben
De nem tény
Azt mondják róla, hogy homoszexuális

[…]

Ez rágalom
Az általad használt szavakkal
Paraziták vagytok fekete-fehérben
Bármit megtesztek a hírekért
És neked nem kell megvenned
És akkor nem fogják dicsőíteni
Ha elolvasod azzal szentesíted
Szóval miért hülyítjük önmagunkat?

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
De mindenki mindent el akar hinni belőle
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
A nő szőke és biszexuális

[…]

Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Csak mert olvasod egy magazinban
Vagy látod a TV-ben
Attól még ne tekintsd ténynek
Annyira átkozottul tisztelhetetlen vagy

10. Is It Scary

A Blood on the Dance Floor dalával egy kicsit továbblépünk. Már nemcsak a médiáról van szó, hanem az emberek általános viselkedéséről mindenkivel szemben, aki egy kicsit kilóg a sorból, aki egy kicsit más. A társadalom gyakran kiveti, gúnyolja, bántja, megalázza, meglincseli (ma már inkább verbálisan, régebben fizikailag is) az ilyen embereket és az emberek mindenféle hamis történeteket, pletykákat gyártanak az ilyen emberekről – amely történetek azonban valójában a saját fantáziáik termékei és nem az adott különcről alkotott valós kép. Vajon megijeszt-e minket ha feltartják előttünk a tükröt, amiben megláthatjuk saját előítéleteinket és azt, hogy valójában mi, ezeknek a sötét gondolatoknak a kiagyalói, vagyunk a gonoszok, nem pedig rosszindulatú pletykáink, vádaskodásaink, verbális lincseléseink célpontja(i)?

Szórakoztatlak?
Vagy csak összezavarlak?
Én vagyok a fenevad
Akit vizualizáltál?
És ha excentrikus furcsaságokat
Akarsz látni
Akkor groteszké válok
A szemeid előtt

Hadd öltsön mind testet

[…]

Pontosan az leszek
Akit látni akarsz
Szóval azért jöttél
Hogy lásd a saját fantáziáidat
Lejátszódni a szemeid előtt?

[…]

De ha azért jöttél, hogy
Az igazságot és a tisztaságot lásd
Itt belül
Egy magányos szív lakik

Kezdődjék hát az előadás

[…]

A szív álarcosbálja
A kísértő lelkek magassága
Csak épp nem az, amit bennem keresel
Fel tudja-e fedni a szív a bizonyítékot?
Ahogy a tükör felfedi az igazságot
Lásd, hogy te vagy a gonosz

[…]

Ijesztő vagyok számodra, baby?
Ijesztő vagyok számodra?
Elegem van a gyalázkodásokból
Tudod, te is megijesztesz engem
Én úgy látom, hogy te vagy a gonosz
Ez vajon megijeszt-e téged, baby?

11. Threatened

A 2001-es Invincible album dala még tovább taglalja a fenti témát. Itt már belemegyünk annak elemzésébe is, hogy miért is viselkedünk így a különcökkel, miért is szeretjük egyből a legrosszabbat feltételezni arról, akit nem értünk, nem ismerünk. “A félelem bármely receptjének fő összetevője az ismeretlen” – mondja a bevezető. Az ismeretlenség réseit pedig szeretjük a saját legrosszabb fantáziáinkkal, legsötétebb gondolatainkkal és feltételezéseinkkel kitölteni. És aztán ott a féltékenység is amit nemcsak a sikeresebbekkel szemben érzünk, de azokkal szemben is, akik mernek eltérni az átlagtól, kilógni a sorból: “akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél… soha nem leszel fele annyi sem, mint én”. Egyszóval fenyegetve érezzük magunkat azoktól, akik eltérnek az átlagostól, a különcöktől. Ez a félelem az irántuk érzett gyűlölet alapja.

Félsz tőlem, mert tudod, hogy egy fenevad vagyok
Nézlek, amikor alszol és amikor az ágyadban fekszel
Én alatta vagyok
Csapdába estél a folyosókon és az arcom ott van a falakon
Én vagyok a padló, amikor elesel és amikor üvöltesz az miattam van
Én vagyok az élő halott, a sötét gondolatok a fejedben
Tudom mit mondtál
Ezért érzed fenyegetve magad tőlem

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

[…]

Azt hiszed magad vagy, de az én érintésemet érezted
Nem egy kísértet vagyok a Pokolból, de megbabonázlak
Egy szempillantás alatt eltűnök, majd visszatérek, hogy kísértselek
Mondom neked, hogy amikor egy sírkő alatt fekszel
Én nézlek téged
Ezért kell, hogy fenyegetve érezd magad általam

Figyelned kellene engem, fenyegetve kellene érezned magad
Amikor alszol, amikor mászol, fenyegetve kellene lenned
Akárhányszor a nőd megszólal, rólam beszél, fenyegetve
Soha nem leszel fele annyi sem, mint én, fenyegetve kellene érezned magad általam

12. Childhood

“De ha azért jöttél, hogy az igazságot és a tisztaságot lásd – itt belül egy magányos szív lakik” – írta MJ az Is It Scary-ben. A Childhood erre az igaz, tiszta, magányos szívre világít jobban rá. A nyilvánosság téves szörny-képeiről szóló dalokkal ellentétben (Is It Scary, Threatened) ebben a dalban nincs metafora, csupán egy nyílegyenes, egyértelmű vallomás a fájdalom és a különcség eredetéről. 

Láttad a gyerekkoromat?
Keresem a csodát az ifjúságomban
Mint a fantasztikus történetek, amiket megosztunk
Az álmok, amiket álmodni mernék – nézd, ahogy repülök…

Mielőtt elítélsz, próbálj meg szeretni
A fájdalmas ifjúságomat

Láttad-e a gyerekkoromat…

13. History

Az évtizedeken (sőt még ma is) tartó példátlan rágalom- és lejárató hadjárat ellenére Michael Jackson csillaga ma is fényesen ragyog. A pop- és rockzene történelmének kitörölhetetlen, fontos szereplője, lemezei továbbra is fogynak, a streamelő oldalakon előkelő helyeken szerepel még az aktuális slágerlistás előadókhoz képest is. Öröksége diadalmas maradt a folytonos támadások ellenére is.

A dal persze nemcsak az ő történetéről szól, hanem mindannyiunk közös történelméről, amelyet mindannyian alakítunk a saját kis egyéni történelmeink hozzáadása által.

Minden nap építsd a történelmedet
Minden úton, amit megteszel az örökségedet hagyod meg

14. Little Susie

A dalt MJ sokkal korábban, 1979-ben írta, de csak az 1995-ös HIStory albumra került rá. Közvetlenül tehát nem kapcsolódik az 1993-95-ös időszakhoz és azt környező eseményekhez, amiről az album nagy része szól, mégis tematikailag azért van némi érintkezés. Egy kislányról, a kis Susie-ról szól, akit holtan, vérbe fagyva találnak meg. Az elhagyatottság, az érdektelenség és a szeretet hiánya ölte meg.  A dal kifejezi azt a mély empátiát, amivel MJ – az ellene felhozott pletykákkal szemben – valójában érzett a gyerekek kizsákmányolásával, elhanyagolásával, kihasználásával kapcsolatban. Más dalok is tanúskodnak erről. Például a Do You Know Where Your Children Are, amelyben kifejezetten felemeli a hangját a gyermekek szexuális molesztálása ellen és amit jóval a vádak előtt írt. Később keletkezett ugyan, de szintén hasonló téma a Hollywood Tonight, amelynek főszereplője egy 15 éves lány. A dalban MJ az ellen emeli fel a szavát, ahogy a karrierre vágyó tinédzsereket kihasználja Hollywood – esetenként szexuálisan is.

A kis Susie ugyanakkor lehet részben MJ saját metaforája is. Igaz, ő nem volt elhagyott gyerek – legalábbis fizikailag, de a gyerekkorában érzett érzelmi elhagyatottságra, kihasználtságra gyakran hivatkozott. Akárhogyan is, valószínű, hogy ez az élmény tette lehetővé, hogy ennyire érzékeny és empatikus legyen az elhanyagolt gyerekek sorsa iránt.

Minden Isten kedvéért történt
A dalát énekelte
Hogy valaki érezze a kétségbeesését
Arra volt kárhoztatva hogy tudja a remény halott és el van átkozva
Hogy kiáltson
És senki ne legyen ott

Tudta, hogy senkit nem érdekel

Apa elhagyta, szegény anya meghalt
Egyedül hagyva Susie-t
Nagyapa lelke is elszállt
Senkit nem érdekelt
Hogy szeresse őt
Meddig lehet ezt elviselni
Az imái nem találtak meghallgatásra

Az elhanyagolás ölhet
Mint egy kés a lelkedben
Ó, igen
A kis Susie küzdött azért, hogy éljen
Gyöngéden feküdt ott
Vékonyan
Óvatosan emeld fel
Annyira fiatal és törékeny

15. Smile

Charlie Chaplin (aki nagy példaképe volt MJ-nek) 1936-ban írta meg ennek a dalnak a zenéjét, majd 1954-ben írt hozzá szöveget John Turner és Geoffrey Parsons. Tehát egy klasszikus dal feldolgozásával záródik mind a lejátszási listánk, akárcsak a HIStory album. Ehhez nem akartam hozzányúlni, mert valóban nagyon kifejező ez az “egy üvöltéssel indul és egy mosollyal zárul” keret. Nem teljesen őszinte ez a mosoly, persze, inkább a szomorú bohóc mosolya, hiszen belül a szív még mindig megszakad. Mégis egy kísérlet a megbékélésre, a továbblépésre, a belső béke megtalálására.

Mosolyogj akkor is, ha fáj a szíved
Mosolyogj akkor is, ha megszakad
Akkor is ha felhők úsznak az égen
Majd túljutsz rajta…

Ha mosolyogsz
A félelmeiden és szomorúságodon át
Mosolyogj és talán majd holnap
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz…

Ilyenkor kell tovább próbálnod
Mosolyogj, mi értelme a sírásnak
Úgy fogod találni, hogy még mindig érdemes élni
Ha mosolyogsz

Interjú Spike Lee-vel az Off the Wall dokumentumfilmről

A Billboard magazin interjút készített Spike Lee-vel arról a hamarosan megjelenő dokumentumfilmjéről, amely Michael Jackson Off the Wall című albumáról szól. A teljes interjú tartalmaz nem Michael Jacksonnal kapcsolatos, például politikai kérdéseket is, amelyeket itt kihagytam.

Spike Lee új Michael Jackson dokumentumfilmjéről

Készítette: Rob Tannenbaum
Billboard.com, 2016. január 14.

Billboard: Új dokumentumfilmed, a Michael Jackson’s Journey From Motown to Off the Wall (Michael Jackson útja a Motowntól az Off the Wallig) nagyon élvezetes. Igaz, hogy ez egy egyszerű periódus volt az életében, még a bulvár főcímek és molesztálási vádak előtt?

Spike Lee: Akkor, 1979-ben Michaelre nem nehezedett nagy nyomás, amikor az Off the Wallt készítette. Nem voltak elvárások. Minden a Thriller után fordult meg – a dolgok bonyolulttá válnak amikor te adtad el a legtöbb lemezt. Az emberek a Thrillerrel foglalkoznak, de nekem az Off the Wall a kedvenc lemezem abból a háromból, amit Quincy Jones-szal készített. Sokan ugyanezt mondják a dokumentumfilmben is.

Michael édesanyja, Katherine azt mondja, hogy Michaelt nagyon bántotta, amikor csak egy Grammy-díjat nyert az Off the Wallért 1980-ban. Ez mennyire motiválta őt?

Michael Jordan jó barátom. Bárki bármilyen negatív dolgot mond neki, ő ezt üzemanyagként használja. Amikor Michael nem nyerte meg a Grammyket, amiket szerinte meg kellett volna nyernie, akkor azt mondta: „Jól van, anyaszomorítók. Itt van valami a seggeteknek.” És az volt a Thriller.

Michael sosem tűnt annak a „jól van, anyaszomorítók” típusú fickónak.

Pedig az volt. Ne legyen kétségünk. Michael versenyző típus volt. Bármilyen lemezt csinált, azt akarta, hogy No. 1. legyen. Megsértődött és bosszút állt.

Kedvelted Michaelt?

Igen. Michael eljött a házamba Brooklynba. Feltettem a CD-t – az 1995-ös HIStory-t – és azt mondta: „Válassz egy dalt, aminek a videóját szeretnéd megrendezni.” Kiválasztottam a Stranger in Moscow-t. Azt mondta: „Nem, nem azt akarod! A They Don’t Care About Us-t akarod.” (Nevet.) Michael dörzsölt volt.

Amikor Michael elkészítette az Off the Wallt, sok ember úgy gondolta, hogy a karrierjének már vége, nem?

Voltak kétségek. De Michael sosem kételkedett önmagában. Tudta, hogy szabadságot kapott arra, hogy a saját dolgát csinálja. És ehhez neki és a fivéreinek először ki kellett jönniük a Motownnal kötött szerződésből. És aztán neki el kellett távolodnia a fivéreitől. A család egy kereszt.

A dokumentumfilmben nem beszélsz Michael azon állításáról, hogy az apja, Joe fizikailag bántalmazta. Miért nem?

A helyzet az, hogy – és nagyra értékelem a kérdésed – annyi ember koncentrál mindig a többi dologra. Mi a zenére akartunk koncentrálni. Talán az emberek azt mondják, hogy ez kibúvó, de nem érdekel. Személy szerint én nem fogom azt mondani, hogy Joe Jackson rossz ember volt. Jártál már Jacksonék házában Gary-ben, Indianában? Kilenc gyerek aludt egymás hegyén-hátán. Joe látta a tehetséget a gyerekeiben és elérte, hogy működjön. Manapság ha megütsz egy gyereket börtönbe kerülsz. Akkoriban ha rosszul viselkedtél – és én csak a fekete emberekről beszélek – akkor kaptál. Nem gondolom, hogy a gyerekeket verni kellene, de néha egy füles? (Megvonja a vállát.) Talán régimódi vagyok. És az a ház Gary-ben? Annak nemzeti műemléknek kellene lennie. Rendben, Obama elnök. Van még egy éved. (Nevet.)

Úgy tűnik, hogy Joe egyszerre volt a legjobb menedzser és a legrosszabb.

Joe nálam rendben van. Persze nem az én apám volt! (Nevet.)

Michael azon fivérei, Jackie és Marlon, akiknek jó a kapcsolata John Brancával és John McClainnel, Jackson hagyatékkezelőivel, benne vannak a filmben, de Janet, Jermaine és Randy, akik elutasítják őket, nincsenek. Miért?

Nem akartak benne lenni. Nem titok, hogy feszültség van a család egy része és a hagyatékkezelő között. Akárhányszor pénzről van szó megmerevednek a frontvonalak.

Egy dolog van, ami nem jó a dokumentumfilmben: a címe. Miért épp egy ilyen körülményes cím?

Nem én voltam.

A címet a hagyatékkezelő diktálta neked?

Nem én voltam. (Nevet.) Ember, indulnom kellene az választásokon. Ez igazi politikus válasz volt, nem? Add nekem Iowát!

Ez a második Jackson dokumentumfilmed – az első a Bad 25 volt. Akarsz másikat csinálni?

Nagyon szeretnék csinálni egyet a Thrillerről. Tudattam ezt a hagyatékkezelővel, de még nem kaptam meg a munkát.

Gondolod, hogy a Thriller sikere rossz volt Michael zenéjének? Azután megszállottja volt annak, hogy felülmúlja azt.

A Thriller egy szörnnyé vált a hátán. Minden lemezzel utána próbált többet eladni. Szerintem ennek ára van.

Forrás: http://www.billboard.com/articles/news/magazine-feature/6842877/spike-lee-michael-jackson-documentary-donald-trump

Megjelent egy teaser is a dokumentumfilből:

A Sundance Filmfesztiválon mutatják be Spike Lee új Michael Jackson dokumentumfilmjét!

A Michael Jackson rajongók már régóta tudják, hogy a rendező Spike Lee egy új dokumentumfilmen dolgozik kedvencükről – egész pontosan az 1979-ben kiadott Off The Wall albumról és korszakáról. Korábban Lee az 1987-es Bad albumról már készített egy dokumentumfilmet Bad 25 címmel. Michaellel is dolgozott együtt életében: ő rendezte a They Don’t Care About Us című dal mindkét videóját.

Most bejelentették, hogy az új film címe Michael Jackson’s Journey from Motown to Off the Wall (Michael Jackson útja a Motowntól az Off The Wallig) lesz és a 2016. január 21-31. között tartandó Sundance Filmfesztiválon mutatják be az egyesült államokbeli Park City-ben (Utah).

A film az előzetes szerint arra az átmeneti időszakra fókuszál majd, amikor Michael és testvérei elhagyták gyermekkori sikereik színhelyét, a Motown lemeztársaságot és amikor Michael sikeresen átalakult gyereksztárból komolyan veendő felnőtt művésszé, amelynek végső bizonyítéka maga az Off The Wall album volt.

Az is kiderült, hogy Lee trilógiának tervezi a Jacksonról készült dokumentumfilmjeit és a jövőben szeretne még egyet készíteni a Thriller albumról is.

They Don’t Care About Us – első, vágatlan változat

Tegnapelőtt kiszivárgott a Michael Jackson They Don’t Care About Us című dalához készült videó – pontosabban az ún. börtön verzió – első, vágatlan változata. Amint látható ebben az eredeti változatban durvább jelenetek is voltak, amiket a végső, kiadott változatból kivágtak.

Michael Jackson: Az álom táncosa (5. rész)

Folytatás innen.

A dühös táncos

The Dancer of Dream 6Most beszéljünk Michael mozdulatainak állítólagosan szexuális mivoltáról – korábban ígértem, hogy érinteni fogom ezt a témát. Tudják, a  szexualitásban, az agresszióban és a szenvedélyben sok közös van. Ezt sok olyan néptáncról is el lehet mondani, amely érzelmeket és szenvedélyt tartalmaz. Az emberi tánc bármilyen manifesztációját, amikor a táncos szabadnak és érzelmekkel telinek érzi magát, fel lehet fogni a szexualitás egy manifesztációjának, mert a határvonal az érzelmek és az elemi ösztönök között meglehetősen vékony. Azonban ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincs határvonal.

Fred Astaire egyszer azt mondta Michaelnek: “Dühös táncos vagy” és ez a kijelentés helytálló. Ez nem gonosz dühöt jelent, hanem szenvedélyt – az előadás szenvedélyét – valami vadat és ördögien vonzót.  A táncos hangulata erősen befolyásolja, hogy mit csinál a test. Tudnod kell hogyan öntsd az érzelmeidet és az energiádat mozgásba. Csak akkor lesz a tánc tánc. Anélkül csak torna. És ha az érzelmek csak arcmimikán keresztül jelennek meg, de nem igazán érzik át őket, akkor groteszknek fognak tűnni.

Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a művészetben a spiritualitás az elsődleges és a technika másodlagos. A sport más – a sportban a technika az elsődleges, de a tánc nem sport. Michael Jacksonban minden megvolt művészi tehetség szempontjából. Sok mozdulata nem azért tűnt annyira briliánsnak, elegánsnak és tehetségesnek mert technikailag képzett volt (noha minden bizonnyal képes volt rá), hanem mert átélt minden pillanatot. A teljes lénye részt vett – beleértve a tudatalattiját is – a mozgás és a zene egységének ebben a tökéletes megteremtésében. Sajnos ezt nem lehet megtanulni. Ez természetes tehetség.

Egyébként nem Michael volt a világ legképzettebb technikájával rendelkező táncosa. Soha nem mutatott be a levegőben spárgákat, soha nem tett meg ötven lépést másodpercenként és sosem csinált meg 32 fouetté-t (egy lábon való forgás) egy huzamban, noha néha csinált csodálatos dolgokat az emberi testtel. Kétségtelen, hogy sok kortárs táncos van, különösen fiatalok, akik olyan dolgokat tudnak, amiket Michael sosem tudna. De még így is, őt hívjuk nagynak, míg azok a táncosok csupán egyszerű statiszták a számunkra. Miért van ez így?

Még egyszer mondom: ennek oka a művészi tehetség, az energia, a sámáni varázslat és a karizma. A színpadi nagyság nem azzal kezdődik, amikor a táncos meg tud csinálni egy halálugrást három méterrel a színpad felett repülve. Az cirkuszi akrobatika. A technika a táncművészetben csak eszköz. A tehetség ebben a művészeti formában nem a technikából származik, hanem annak képességéből, hogy beszélni és festeni tudsz a testeddel, nüanszokat kifejezni és megtalálod a testi mozgásod egyéni stílusát. Egy művész teljes nagyságot a táncban akkor ér el, ha egy apró gesztust egy kis látványossággá, egy megszentelt cselekedetté tud változtatni. Michael Jackson tudta, hogy ezt hogy kell. Ezért volt zseni.

Emlékszem mennyire bosszantott, amikor hallottam embereket arról beszélni, hogy a hírneve eltúlzott. Például azzal jöttek, hogy a moonwalkot nem is maga Michael találta ki, hanem Marcel Marceau. Nos, ha belemegyünk a történelembe, akkor látni fogjuk, hogy ez a mozdulat már jóval Marceau előtt is létezett. Lévén magam is táncos vagyok, azt is elmondhatom, hogy a moonwalk csupán egy fétis egy egyéni tánc stílusban – a Michael Jackson-táncban.

Van egy érdekes trükk a koreográfiában, amit sokan alkalmaznak, s ez abból áll, hogy találnak egy eredeti emlékezetes mozdulatot és bemutatják egy előadás csúcspontján. Ennek a mozdulatnak egyedinek kell lennie vagy viccesnek, de nem kell, hogy technikailag bonyolult legyen. Találni egy ilyen mozdulatot önmagában is érdem – mert nem könnyű.

A moonwalkkal ez a helyzet: ez egy meglehetősen egyszerű mozgássor, amelyet bárki meg tud tanulni, aki többé-kevésbé képes uralni a testét. Nem a fejlettebb változatokra gondolok, mint az oldalirányú, vagy a cirkuláris moonwalk – azok nehezebbek. De a klasszikus moonwalkot (azaz a hátrafelé sétálás) bármelyik amatőr előadhatja. Igen, szokatlan, és meg kell értened a mozdulat elvét, hogy meg tudd ismételni. De mindössze ennyi.

Michael tánca annyi sokkal komolyabb mozgást és technikát felvonultat, hogy azokhoz képest a moonwalk csak egy csekélység. Nézd meg hogyan uralja a testét, a koordinációját, a ritmusérzékét! És a forgásait! Egyszerűen hihetetlenek! Erre csak egy nagyon tehetséges profi képes.

Mégis a moonwalk az a mozdulat, amit az emberek “szenzációsnak” neveznek. Ez egy tisztán társadalmi hatás – amit a művészi szellemesség és egy tehetséges koreográfiai választás indított el. Az, hogy egy ilyen furcsa elemet adott elő a történelmi Motown évfordulós műsorban, hogy emlékezetessé tette és annyi energiát öntött bele – ez kifizetődött.

Amikor az újságírók Michael táncáról beszélnek, akkor általában a moonwalkot idézik, mint különleges teljesítményét a tánc technikában. Lehet, hogy a moonwalk történelmi esemény volt, azonban nem ez a fő hozzájárulása a táncművészethez. A hozzájárulása ezen messze túlmutat. Nem csupán a tánc sajátságos elemei, hanem mindenekelőtt a prominens stílusa, gazdag és kifejező testbeszéde és a tánc iránti egyéni megközelítésmódja.

Megszámlálhatatlan tánclépés és technika van a világon és az újak végtelen sokasága fog megjelenni. A határ a csillagos ég. Mégis a történelem azokra a táncosokra emlékszik, akik valami olyan különlegeset tudtak alkotni a színpadon, amitől az emberek elvesztették az eszüket, szerettek, sírtak, örültek, együtt éreztek a táncossal.  Ez a szórakoztatóművész munkájának legfontosabb eleme. Ha szikrát tudsz csiholni és tüzet gyújtani a saját szívedben és a nézők szívében, akkor mester vagy. A lépések és technikák egyszerűen eszközként szolgálnak ezen hatás elérésében. A fontos azoknak a harmonikus kombinálása egyetlen organizmusban, ugyanúgy, ahogy a zene is hét hangjegyből áll különféle oktávokon. Néhány zene meghat és csodálatba ejt, míg más zene egyszerűen nem. Ugyanez igaz a táncra is.

The Dancer of Dream 7Térjünk vissza ismét Michael táncának a gyökereihez. Amikor az emberek a táncáról beszélnek gyakran megemlékeznek a legendás Fred Astaire-ről és az ő tánc darabjairól. Itt sok mindent láthatunk, amit Michael “megörökölt” – azt a gengszter stílust a cipőkkel és a kalappal, a kosztümöket, a szín- és világítás-effekteket és a step-tánc elemek közvetlen alkalmazását.  De az a csodálatos, hogy csupán külső stilisztikai eszközöket kölcsönzött (mint például motívumokat a pop klasszikusoktól) és mindezt az ő spontán afrikai szenvedélyével ötvözte – és nem úgy, ahogyan a fekete táncosok adták elő a step táncot, hanem Afrika és a Karibi-medence néptáncainak improvizált és szenvedélyes természetében.  Itt változik át a mulatság, színpadi csillogás és elegancia hirtelen spontán sámán tánccá a dobok hangjára. Vegyük észre, hogy Michael mennyire könnyednek és szervesen odatartozónak tűnik a brazil dobosok tömegében a They Don’t Care About Us rövid filmjében.  Közös a természetük.

Valójában Michael csak messziről tűnik egy színpadi piperkőcnek az újszerű bőrcipőjében. Az csak egy színházi show, hogy létrehozzon egy bizonyos hatást. Nem gengszter kamásli van rajta, hanem fekete mokaszin cipő és fehér zokni; a fekete felső alatt egy pólót rejt, amit aztán bármelyik pillanatban kettészakít fentről lefelé; és az elegáns fedora kusza hajat fed, aminek semmi köze sincs a múlt olajozott hajú, jólfésült táncosaihoz. A kinézetre csak ahhoz van szüksége, hogy megjelenjen a reflektorfényben. A reflektorfény egy színházi eszköz, amely olyan régi, mint a világ. Mind használjuk és nem Michael volt az első, aki megalkotta. A klasszikusoktól kölcsönözte.  Az erősen kontrasztos megvilágítás fénye és árnyéka, ezt hangsúlyozni egy fehér kesztyűvel vagy fehér ragtapasszal az ujjain – és már meg is van az első érdekes misztikum. Egy feketébe öltözött lovag, amint kisétál a sötétből – ez az archetípus csábító a hölgyek számára a romantikus komédiák óta. A nő nem látja az arcát, de álmodik róla, mint romantikus, titkos szeretőjéről, aki meglátogatja az éjszaka közepén és bemászik az ablakán. Ezért van a kalap előrenyomva, hogy eltakarja a szemeit.

Tánc közben a test legsokatmondóbb részei a kezek és a lábak. Különösen a kezek. A kéz a harmadik eszközünk a gondolataink és érzéseink kifejezésében a szavaink és az arcmimikánk után. Gesztikulálnak, beszélnek, még énekelni is tudnak. Gyakran mondom a diákjaimnak, hogy ahhoz, hogy igazán kifejező legyél tánc közben a kezeknek folytatniuk kell a belőled kijövő impulzust, a tekintetedet és az érzéseidet. A tenyér és az ujjak a kiáradó energia forrásai. Láthatónak kell lenniük. A kezek a legfinomabb eszközök a mozgásban.

Michael a vizuális hatást fehér ragasztószalaggal és egy kesztyűvel erősítette. Olyanok voltak, mint az energia tűzgolyói, amint keresztülvillannak a sötétségben a titokzatos figura körül. Ugyanez igaz a fehér zoknijára is: a lábát hangsúlyozták. És aztán ez az elegáns, varázslatos lovag feketében hirtelen egy vad afrikai extázisban nyílt ki, amely el volt rejtve a színházi kellékek alatt. A step-tánc mozdulatok a test érzéki hullámzásaiba fordultak, a híres, merész ágyékfogásba és őrült ing tépésbe.

Ez jobban működik, mint egy sztriptíz. Ez a tudattalan asszociációk és érzelmek szintjén működő csábítás – a szépség szintjén, nem a puszta fiziológiáén. Michael így ragadta meg még a legigényesebb nők figyelmét is és az olyan fiatal hölgyekét, akik nem dőlnek be a durva maszkulinitás demonstrációinak.

Vajon Michael észrevette, hogy mit csinál? Úgy gondolom, hogy ösztönösen igen, és azt is észrevette, hogy ezzel sok figyelmet magára von – de sosem gondolkodott erről túl sokat. És ez tette lehetővé számára, hogy természetesen táncoljon, tisztán és ártatlanul, mint egy vadember. A tánca csábítóvá és vágyat keltővé vált, míg a lelke tiszta energiával telt meg. Ez egy magasabb szintű érzékiség, ahol a test a szellem alávetettje.

The Dancer of Dream 8Néhányan talán felvetik, hogy Michaelnek voltak rövid filmjei és tánc darabjai közvetlen utalásokkal a szexualitásra – táncolt nőkkel és a kapcsolatok minden aspektusát érintette a táncában. Bármely művész művészete az élet különféle oldalait tükrözi, beleértve a szerelmet és a szexualitást is, de meg kell értenünk, hogy nem minden tánc van ennek a témának szentelve, függetlenül attól, hogy milyen mozdulatokat foglal magában.

Mindig szórakoztató látni amikor az emberek szexuális kontextust feltételeznek olyan táncokban, ahol nincs. Emlékeznünk kell, hogy a tánc egy olyan művészet, amelyet aktívan a testtel adnak elő. A test spontán és néha még tudattalanul is manifesztálhat valami olyat, amit a külső megfigyelő szexuálisnak láthat. Fekhetsz egy strandon és pihenhetsz, de lehet, hogy valaki néz és szexuális érzései vannak. Ez a néző problémája és nem a te belső üzeneted.

Ugyanilyen módon, az előadó kifejezhet egy másféle üzenetet a tánccal, mint amit a néző vél – vagy az is lehet, hogy egyáltalán nem fejez ki semmit. Lehet, hogy nem a szex jár az előadó gondolataiban. Michael esetében a szex többnyire másodlagos volt. Túl vallásos, félénk és spirituális  volt ahhoz, hogy ezeket a dolgokat hangsúlyozza. Neki is, mint bárkinek, természetesen volt tudatalatti szexualitása, de ez sosem változott egy vég nélküli közvetlen manifesztációvá és vulgáris csábítássá. Az ilyesfajta magamutogatás – akár helyénvaló, akár nem – megfigyelhető majdnem minden modern pop előadónál Madonnától a tiniket kiszolgáló fiúegyüttesekig. Rázzák a feneküket és ezzel azt a határozott üzenetet küldik, hogy ez valakit a közönségben szexuálisan fel kell, hogy izgasson. Ez még azokban a tánc számokban is kijön, amelyeknek egyáltalán nincs szükségük rá. A pop előadók nagy része megszállottja a szexuális vonzerejének: annyira kívánatosak akarnak lenni, hogy néha nem is hoznak semmi mást a színpadra, csak a szexet, a legdurvább formájában és ez megfosztja őket az igazi sármjuktól.

Michael sosem tett ilyet. Az ő tánca sosem tartalmazta ezt a nyers, provokatív kérkedést. Neki természetes érzékisége volt és nem bujasága. Amikor táncolt, akkor kikapcsolt minden logikai, verbális információt. Egyszerűen táncolt, mint az ősei Afrikában, akik majdnem meztelenül járkáltak és sosem tekintettek úgy a meztelenségükre, mint valami illetlenségre. Szexik voltak, égtek a szenvedélytől, de sosem ismerték a vulgaritást. Még ha Michael tudatosan használt is show technikákat a táncában, mégis egy gyermek vagy egy vad sámán őszinteségévé változtatta. Egyszerűen táncolt és élvezte magát a táncot, nem pedig azt a gondolatot, hogy a tánca valakit felizgat szexuálisan. Ez a különbség közte és sok más pop előadó között.

Az ősi népi gyökerekből származó táncokban általában van sok érzéki vagy szexuális természetű mozdulat. Például, ha megnézel egy közönséges spanyol cigány táncot a családi összejöveteleiken, akkor láthatsz pajkos és merész mozdulatokat a játékos táncukban. Ugyanakkor ezeknek az embereknek megvan a szigorú patriarchális rendjük a mindennapi életükben és a lányokat szüzességben nevelik fel, amit nagyon értékelnek az ő társadalmukban.

Ha megnézed a latin-amerikai vagy afroamerikai néptáncokat, ott is láthatsz sok érzéki mozdulatot, beleértve az ágyék megfogását. És nézzük meg, hogy a brazilok hogyan rázzák a különféle testrészeiket… Mindez szexuális. Mindez emlékeztető, hogy minden néptánc egykori pogány kultuszokból és ünnepekből ered. A szexualitásra utaló mozdulatok szándéka a termékenység, a szüret és az egészséges utód dicsőítése volt. A jelentésük nem az volt, hogy szexuálisan felizgassák a nézőt, hanem az élet dicsőítése és ünneplése, vagy egy vallásos rituálé elvégzése. Az eksztatikus táncban kibocsátott energia arra szolgált, hogy jólétet hozzon a törzsüknek és hogy kifejezze az egységüket a felsőbb erőkkel és a természettel. A mozdulataik szexualitása eszköz volt, nem végső cél. Ezért van az, hogy mindezekben a kultúrákban az ilyen mozdulatok érzékinek és természetesnek tűnnek és egyáltalán nem obszcénnek. Az ilyen mozdulatok ismerősök a helyi emberek számára – látták őket vagy táncolták őket gyerekkoruktól fogva és nem tulajdonítanak nekik különleges fontosságot. A táncosok nem lépnek át egy bizonyos határt. Egyszerűen azt teszik, ami természetes a számukra.

Ha már az afrikai néptáncról beszélünk, nézzük meg ezeket a kislányokat Szenegálból, amint a falujuk utcáján táncolnak. Ez egy hétköznapi gyerekkori szabadidő töltés úgy, ahogy az amerikai lányok ugróköteleznek az indianai autóbeállókban. Nincs hátsó jelentése. Mindazonáltal a szenegáli lányok rendszeresen tesznek gyors ritmikus lökéseket a csípőjükkel, néha pedig megragadják  a szoknyájukat a lábaik között. Az európai hagyományos kultúrákban ezt lehet, hogy illetlennek látnák, de az afrikai kultúra nem lát obszcén jelentést ezekben a mozdulatokban, így természetesen a vulgaritás árnyéka nélkül adják őket elő.

Láthatunk hasonló mozdulatokat profik által előadott táncokban is – például, a Chuck Davis Afroamerikai Tánc Csoportnál, amely hagyományos afrikai és afroamerikai táncokat ad elő. Természetesen, észrevehetjük a pózokat a testtel, a kéz és láb mozdulatok irányát és azt, hogy milyen szabadon adják őket elő. Ezek közül sok mozdulatot könnyen vulgárisnak lehetne bélyegezni, ha valaki obszcenitást akarna nekik kölcsönözni.

Röviden, egy mozdulatot nem az a testrész tesz vulgárissá, amely előadja, hanem az, ahogyan előadják és felfogják.

Régen, gyerekkoromban arra a következtetésre jutottam, hogy minden modern populáris zene és tánc Afrikából származik. Ez elég nyilvánvaló. Azonban a Dance Black America című film, amelyet később láttam mély benyomást tett rám. Rájöttem, hogy a mindennapi életünk fele kötődik Afrikához. Ez a film csodálatos anyag. Levezeti a fekete tánc történetét a népi gyökerektől a modern táncig. Látunk step-táncot, különféle színpadi darabokat a 20. század elejéről és a Lindy Hopot (egy amerikai jazz/swing tánc, amely különösen az 1930-40-es években volt népszerű – a ford.). Mindezek a táncok Afrika örökségei. A teljes nyugati popkultúra Afrikától kölcsönzi a ritmusait.

A legbámulatosabb az, hogy az afrikaiak teljesen megváltoztatták az európaiak felfogását arról, hogy hogyan kell táncolni. Hol vannak most az európai keringők és gavotte-ok? Bezárva a magaskultúra egy kis szeletébe – a báli táncok és más rég elfeledett táncok közé, hogy tanulmányozhassák őket azok, akik akarják. De a testrészek szabad mozgásának afrikai elve uralja a diszkókat és az éjszakai klubokat. Még a legtehetségtelenebb emberek is, akik csak csoszognak a zenére miközben a kezükkel a levegőben integetnek, a mozgás afrikai esztétikájának a visszhangját produkálják.

Folytatás itt.

A rasszizmus ellenes amerikai tüntetéssorozat egyik dalává vált a They Don’t Care About Us

Az elmúlt időszakban több olyan eset is történt az Amerikai Egyesült Államokban, amely az intézményesült rasszizmus gyanújának árnyékát vetette az ottani hatóságokra. Ezeknek az eseteknek közös vonása, hogy egy vagy több fehér bőrű rendőr vagy polgárőr fegyvertelen feketéket ölt, azonban nemhogy nem ítélték el őket, de a legtöbb esetben még vádat sem emeltek ellenük. A legutóbbi két ilyen ügy a 18 éves Michael Brown lelövése a Missouri-állambeli Fergusonban, valamint a 43 éves Eric Garner megfojtása intézkedés közben a New York állambeli Tompkinsville-ben, amelyről videó is készült:

Garnernek az volt a bűne, hogy feketén árult cigarettát – legalábbis a rendőrök ezzel vádolták, de még ennek a vádnak a valóság alapja is vitatott. Garner a felvétel elején éppen azt kéri ki magának, hogy a rendőrök minden alkalommal, amikor látják zaklatják és megpróbálják azzal vádolni, hogy cigarettát árul és le akarják tartóztatni. “Hagyjanak békén! Legutóbb is mondtam már: hagyjanak békén!” – mondja. Garner magyarázza, hogy semmit sem árult, csak szétválasztott verekedőket (és ezt a felvételt készítő is megerősíti, amint hallható a felvételen) és nem látni egy szál cigarettát sem. Nem mintha bármit is mentene a rendőrök tettén, hogy volt-e cigaretta vagy sem. Amint látható a videóban is, Garner a földön fekve leszorítva többször is mondja, hogy nem kap levegőt (“I can’t breathe” – ami azóta a tüntetések jelszavává vált), ennek ellenére az egyik rendőr továbbra is teljes erővel szorítja a földre a fejét, melynek következtében Garner megfulladt. Az eljáró rendőrök ellen még csak vádat sem emeltek.

Ezek az esetek nagy tiltakozáshullámokat váltottak ki az USA-ban, s ezeken a tiltakozásoknak népszerű dalává vált Michael Jackson They Don’t Care About Us című száma, amiről sokan azt írják a Twitteren az afro-amerikai közösségből, hogy pontosan kifejezi az érzéseiket.

Lásd például:

Tre Davis @MutchClaster · 11h 11 hours ago
Lyrics from ‘ They Don’t Care About Us’ Micheal Jackson it’s crazy that this is exactly what there doing now

Joe Catron @jncatron · Dec 7
I can only quote @michaeljackson: “All I’ve got to say is that they don’t really care about us.” http://huff.to/1G2XF9H

Donna Hamilton @dhamiltonwbal · Dec 4 Protestors at #MonumentLighting in Mr Vernon. Morgan State choir singing beautiful MJ song about a better day.

#DOWHATCHUWANNA @officialdixon · Dec 5
The #KingOfPop was right. #TheyDontCareAboutUs! This shit going on right now ain’t right!… http://instagram.com/p/wPc6rcNdt-/

Njabulo @njabuloc · Dec 3
Now mj’s lyrics will make sense if u didnt get em before…. #TheyDontCareAboutUs

Marcus Silva @marcusRSilva · Dec 5
Today is an MJ Scream day. “You’re kicking me down. I’ve got to get up. As jacked as it sounds, the whole system sucks”. #ICantBreathe

Nena @_imforgiven · Dec 3
Never understood Michael Jackson’s song “They don’t really care about us” until now. #shamehttp://instagram.com/p/wKV820FpwM/

Kathleen Caulderwood @KCaulderwood · Dec 3
#EricGarner protesters lie down in front of police in #Nyc singing “they don’t really care about us,” by MJ

Lil Dred @therealLilDred · Dec 4 The news been crazy, A lot of people getting killed by cops. But Michael Jackson said it best “They Don’t Really Care About us”

Davon A @davon_a · Dec 5
“They don’t really care about us!” MJ said it… #BlackLivesMatter #HandsUpDontShoot #MikeBrown #EricGarner

CTS Video Magazine @CTSVideoMag · Dec 5
#MJ Spirit join the protest they don’t really care about us . #EricGarner #Mikebrown #Blacklivematters #BET

Elizabeth @StatenStories · 17h 17 hours ago Damn. #TheyDontCareAboutUs is a hashtag now

massidiot @fauxbeu · Dec 6
one of michael jackson’s greatest, buried by the media https://www.youtube.com/watch?v=QNJL6nfu__Q# t=216 …

Jamal Stewart-Cook @jawbone8 · Dec 5
“All I wanna say is that they don’t really care about us” – Michael Jackson

Pez Dann @Pezdann · Dec 5 Michael was as always bang on the money and I challenge any of today’s cookie cutter singers to have the balls to put out such a track!

Big Chawn @igotbeats4u2 · Dec 5
All I want to say is that they don’t really care about us! Mike Jack said it awhile back.

DJ Fyuri the Poni @DJfyuriponi · Dec 5
Michael Jackson said it, people. They don’t really care about us. #Ferguson #ICantBreathe #Fruitvale #TamirRice #JohnCrawford

Pez Dann @Pezdann · Dec 5
I think with everything going on in the world, in every country, it’s time we elevated They Don’t Care About Us!

LEFT @LeftSentThis · Nov 26
When Michael Jackson started to make songs like “They Don’t Really Care About Us,” that’s when the machine really started to demonize him.

Angela Muhammad @acmuhammad70 · Nov 24
Michael sang it best: “All I really know is that they don’t really care about us.” #Ferguson #MichaelBrown

aaron. @Aaronhwk · Nov 24
Michael Jackson – They Don’t Care About Us: http://www.youtube.com/watch?v=QNJL6nfu__Q Not gonna lie,this song is clutch asf right now

Magukon a tüntetéseken is játsszák a dalt. A producer Timbaland az Instagramjára tette ki ezt:

View this post on Instagram

Don't care about us!!!!

A post shared by Timbo the King (@timbaland) on

Egy másik:

A fekete zenével és kultúrával foglalkozó VIBE magazin egy cikkében egy másik Michael Jackson dalra, a Black or White-ra asszociál a közelmúlt eseményei kapcsán: http://www.vibe.com/article/eric-garner-death-what-needs-happen?utm_source=sc-tw&utm_medium=ref&utm_campaign=EricGarner

Részletek a cikkből:

Arra, ami ismerős frázisnak hangzik “(helyettesítsd be a nevet) rendőr ellen nem emeltek vádat” már nem szokványos válasz érkezik az utcákról Amerika-szerte. Ami eddig szokványos védekezésnek tűnt, “a rendőr az életét féltette”, már nem hangzik igaznak, amikor van vele négy másik rendőr is. Ami eddig szokványos szövegnek tűnt, miszerint “a szemtanúk nem megbízhatóak”, már nem tűnik igaznak, amikor videó mutatja meg azt, amit egy orvos szakértő emberölésnek ítélt. Ami egységesített válasznak tűnt, miszerint a rendőr “a fojtó fogás bevett procedúráját követte” már nem tűnik igaznak, amikor ma az már egy betiltott rendőri taktika. Amikor azt hiszed, hogy minden kifogást megcáfolnak a play gomb megnyomásával. Amikor azt hiszed, hogy ez most más lesz. Amikor azt hiszed, hogy egy másik irányítószám elő fogja segíteni az igazságot. Amikor északra mész, mint az őseid a nagy északra vándorlás idején, hogy jobb életet keressenek és jobb igazságszolgáltatást. Aztán eljön az a szomorú pillanat, amikor hallod ezt a négy szót: “most érkezett a hír” és rájössz, hogy Mike Brown és Eric Garner egy és ugyanaz. Hogy az igazságtalanság nem részrehajló.

[…]

A bizonyítás terhe a rossz és a jó, bűnösség és ártatlanság megítélésében nem terheli a nagy esküdtszéket (grand jury – amely az USA-ban a vádemelésről dönt). Az ő felelősségük az eljárásban csupán az, hogy meghatározzák van-e elég bizonyíték ahhoz, hogy tárgyalásra menjen egy ügy, amely aztán majd dönt a bűnösség vagy ártatlanság kérdéséről. A bizonyítás terhével nem lett volna nehéz megbirkózni, amikor a videó világosan mutatja, hogy egy ember tizenegyszer mondja el, hogy nem kap levegőt. Tehát mi kellene még egy vádemeléshez, amikor a bizonyíték ott van feketén-fehéren? Mi lesz most, amikor a tüntetők és a közösség követelését teljesítették és a rendőrök kamerát viselnek a hivatalban lévő elnök javaslatára? Ez az ügy azt mutatja, hogy a videó önmagában nem elég ahhoz, hogy megbirkózzanak a bizonyítás terhével, hanem inkább azt a vélekedést erősíti, hogy két igazságügyi rendszer van életben, attól függően, hogy fekete vagy-e vagy fehér.

Egy kevésbé közismert Michael Jackson dal, a We’ve Had Enough egyik versszaka is mintha kifejezetten ezekről az esetekről szólna:

She innocently questioned why
Why her father had to die
She asked the men in blue
How is it that you get to choose
Who will live and who will die
Did God say that you could decide?
You saw he didn’t run
And that my daddy had no gun

A kislány ártatlanul kérdezte
Miért kellett az apjának meghalnia
Arról kérdezte a kék ruhás férfiakat
Hogy hogyan döntik el
Kinek kell élnie és ki fog meghalni
Mondta Isten, hogy dönthetnek?
Láttad, hogy az apám nem futott
És hogy nem volt nála fegyver

További cikkek, amikben említik MJ zenéjét a tüntetésekkel kapcsolatban:

http://www.baltimoresun.com/news/opinion/oped/bs-ed-messenger-king-20141209-story.html

http://parentsunitedphila.com/2014/12/09/brown-garner-and-other-tragedies-under-the-michael-jackson-microscope-true-story/

http://www.ibtimes.com/eric-garner-protesters-shut-down-west-side-highway-new-york-city-1733563

Dokumentumfilmet készít az Off The Wallról Spike Lee

Az elmúlt szombaton (november 8.) Spike Lee rendező részt vett a TagCDMX fesztiválon, ahol beszélgetés közben elejtette azt az információt, hogy éppen Michael Jackson Off The Wall című albumáról készít dokumentumfilmet.

Lee 2013-ban már készített egy dokumentumfilmet Michael Bad című albumáról (Bad 25). A rendező Michaellel is dolgozott együtt annak idején: a They Don’t Care About Us című 1996-os kislemezének két rövid filmjét rendezte.

A Bad 25 dokumentumfilm annak idején kapcsolódott a Bad album 25. évfordulós újra kiadásához korábban ki nem adott demókkal kiegészítve. Kíváncsian várjuk, hogy az Off The Wall dokumentumfilm is az album ilyenfajta újra kiadásához fog-e kapcsolódni. Éppenséggel ideje lenne ezt az albumot is ünnepelni egy kicsit, mivel 2004-ben MJ pere miatt, 2009-ben pedig a halála miatt elmaradt mind a 25., mind a 30. évfordulója, míg a sorrendben később kiadott Thrillernek és a Badnek is volt már évfordulós kiadása.

A They Don’t Care About Us török népzenészek előadásában

Michael Jackson tíz legjobb protest dala

Michael Jacksonról talán többségnek nem először a protest dalok (tiltakozó dalok) jutnak eszébe, pedig különösen a ’90-es évek elejétől elkezdve számos ebbe a kategóriába sorolható dala született, bár ezek sosem az aktuálpolitikát érintették, mint néhány más művész esetében.  Ezekből a dalaiból állított össze egy tízes listát a honlapján Joe Vogel újságíró, kritikus. Mint mindig az ilyen listák esetében ez persze az összeállítója személyes véleményét tükrözi, de vitaindítónak mindenképpen jó.  Íme:

Akár a környezeti pusztítás, akár a rasszizmus, a média ferdítései, a materializmus, a háború vagy az igazságtalanság ellen tiltakozott, Michael Jackson állandóan felhasználta a zenét arra, hogy kihívást intézzen a status quo ellen és megváltoztassa a világot. Miközben a kritikusok csak lassan ismerték el szakadár szerepét, mégis olyan zenészekkel együtt, mint Bob Dylan, John Lennon és a Radiohead ő is az elmúlt század egyik leginkább előrelátó és legerőteljesebb protest művésze. Alább a véleményem szerint tíz legjobb dacos dalának listáját láthatod:

1. Earth Song

Valószínűleg a leginkább eposzi protest dal a pop zene történetében. Itt van miért.

Kulcs szöveg: “Now I don’t know where we are/ Although I know we’ve drifted far.”

„Már nem tudom hol állunk / De azt tudom, hogy messzire sodródtunk.”

2. They Don’t Care About Us

Éles, militáns, közvetlen – egy toborzó a hang nélkülieknek és az elnyomottaknak.

Kulcs szöveg: “I can’t believe this is the land from which I came.”

„Nem tudom elhinni, hogy ebből az országból jöttem.”

3. Is It Scary

A gót tradíció ravasz alkalmazása, hogy megfordítsa a helyzetet egy ítélkező társadalommal szemben.

Kulcs szöveg: “Am I amusing you/Or just confusing you/Am I the beast you visualized?”

„Szórakoztatlak? Vagy csak összezavarlak? Én vagyok a fenevad, akit vizualizáltál?”

4. Scream

A felgyülemlett szorongás haragos kiengedése.

Kulcs szöveg: “Tired of injustice/Tired of the schemes.”

„Elegem van az igazságtalanságból, elegem van a cselszövésekből.”

5. We’ve Had Enough

Könnyedén az évtized egyik legjobb háború ellenes dala.

Kulcs szöveg: “It seems as if we have no voice/ It’s time for us to make a choice.”

„Úgy tűnik, mintha nem lenne hangunk. Itt az idő, hogy döntsünk.”

6. Money

A materializmus és kapzsiság vádolása a Pink Floyddal rivalizáló módon.

Kulcs szöveg: “Are you infected with the same disease/ Of lust, gluttony and greed.”

„Téged is a kéjvágynak, a falánkságnak és a kapzsiságnak ugyanezen betegsége fertőzött meg?”

7. Tabloid Junkie

Valószínűleg MJ legjobb polémiája a média ellen.

Kulcs szöveg: “You’re parasites in black and white/ Do anything for news.”

“Paraziták vagytok feketében és fehérben, bármit megtesztek a hírekért.”

8. Black or White

Inspiráló felhívás a faji harmóniára a felháborodás egy rejtett áramlatával.

Kulcs szöveg: “Don’t tell me you agree with me/ When I saw you kickin’ dirt in my eye.”

“Ne mondd, hogy egyetértesz velem, amikor mocskot rúgsz a szemembe.”

9. Jam

Michael drámai elmozdulását jelezte a szociálisan tudatosabb zene irányába a ’90-es évek elején, amint a környező őrületet zenével veri vissza.

Kulcs szöveg: “The world keeps changing/Rearranging minds.”

“A világ állandóan változtatja, átrendezi az elméket.”

10. Threatened

MJ ismét egy szörny szerepébe bújik, hogy rávilágítson a társadalom félelmeire és megszállottságaira.

Kulcs szöveg: “You should feel threatened by me.”

“Fenyegetve kellene érezned magad miattam.”

További említésre méltó dalok:  Shout, Why You Wanna Trip On Me, Be Not Always, D.S., There Must Be More to Life Than This

Forrás: http://www.joevogel.net/michael-jacksons-top-ten-protest-songs

Michael Jackson jellemzése énekesként

Előrebocsátom, hogy a témának egyáltalán nem vagyok szakértője. Nem vagyok zenei szakértő és sok zenei szakkifejezéssel nem vagyok teljesen tisztában, ezért néhol nem biztos, hogy jól adom azokat vissza a fordításban. Próbáltam megkeresni a magyar zenei szakkifejezést rájuk, de néhány esetben nem sikerült megtalálnom (pl. belt, belting, chest voice), így inkább majd körülírom őket.

Mint nem-szakértő több forrást is figyelembe vettem Michael Jackson énekesként való értékeléséhez: két erre specializálódott weboldalt, amelyen más énekesek értékelését is megtalálhatjátok, illetve végül azt is bemutatom, hogy mit mondott erről a témáról Michael énektanára, Seth Riggs. Ezeknek a fordítását olvashatjátok alább.

Cikk 1

Forrás: http://www.criticofmusic.com/2013/05/vocal-range-and-profile-michael-jackson.html

Legmélyebb hangjegy: Eb2
Legmagasabb „belt”*: Bb2
Legmagasabb hangjegy: F#6
Exklamáció: nincs adat
Hangfaj: lírai tenor (4 oktáv és 1 hangjegy, plusz egy félhang)
Vokális besorolás: sztár (Az oldalon használt besorolások közül ez a besorolás a legjobb kategória. A kategóriák – felülről lefelé: sztár, A-lista, B-lista, C-lista.)

Pozitívumok: Ami Michael Jacksont kitüntette énekesként az a jellegzetes hangja. Vokális „csuklásai” (kicsit úgy, mintha levegőért kapkodna vagy zihálna) és izgatott dadogásai legendásak voltak. Morgásait jó technikával érte el és ez hozzátett a már amúgy is lenyűgöző vokális előadáshoz. Éneke tudott tüzes és követelőző lenni (Smooth Criminal) vagy lágy és szívszaggató (Earth Song).

Képes volt mind staccatóban (szaggatottan) (Smooth Criminal), mind legato ritmusokban (kötve, kötötten, a hangok megszakítás nélkül követik egymást) tökéletes időzítéssel énekelni. Vokális futamai sosem voltak túlzóak és könnyeden áramlottak. Meg volt az a képessége, hogy sokáig kitartson hangokat anélkül, hogy a hangmagasság erőteljesen hullámozna.

A mély hangjai a hangterjedelme legsötétebb részét képezték azáltal, hogy nehezek és mindig kissé füstösek voltak. Középső tartománya egyre ragyogóbb lett, ahogy emelkedett és belting* terjedelmének mindig volt egyfajta kaméleon éle: képes volt arra, hogy alkalmazkodjon különféle hangszínekhez és hangnemekhez. Ez lehetővé tette vokális sokszínűségét és azt, hogy több különféle műfajba át tudjon menni.

Ellentétben a népszerű hiedelemmel NEM hagyatkozott pusztán a falzett** regiszterére. Természetesen MJ gyakran használta azt, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudott a teljes hangján énekelni. Ha meghallgatod a Butterflies acapelláját, akkor hallhatod, hogy minden magas hangot a teljes hangján énekel, nem falzettben.

Negatívumok: A hangja nem volt erőteljes és természetes módon androgün volt. Sok lemezen gyermekinek hangzik inkább, mintsem egy teljesen felnőtt, középkorú férfi hangjának. A kiejtést sokszor feláldozta az érzésekért.

Megjegyzés: Sok vita van az Interneten a hangterjedelméről és arról, hogy belevegyük-e a C6 feletti kiáltásait. Én beleszámolom ezeket a hangterjedelmébe, mert 1) nem erőltetettek, 2) nem véletlenek, 3) tiszták. Ami az Eb2-t illeti: egy 1994-es ének bemelegítésen lement F#2-ig és az Eb2 évekkel későbbről, 2001-ből származik. Figyelembe véve, hogy ez csupán egy és egy fél hang különbség, így nem tartom problémásnak, ha beleveszem a terjedelmébe, mivel hét év alatt elképzelhető, hogy kiterjesztette a terjedelmét. Akárhogyan is, még mindig van 4 oktáv terjedelme. Végül pedig ezt a bejegyzést DivaDevotee, BarkBiteBlog segítségével és a saját jegyzeteim alapján írtam meg.

A fentiek demonstrálására az alábbi videót is hozzáfűzte a cikkhez a szerző:

Cikk 2

Forrás: http://vocalranges.blogspot.it/2013/01/michael-jackson-vocal-range.html

Hangfaj: magas tenor
Hangterjedelem: 4 oktáv (F2-F6)

Pozitívumok: Michael Jackson hangja többnyire könnyed és agilis volt olyan ritmikus fürgeséggel, amely lehetővé tett összetett vokális futamokat és azt is, hogy hangszereket utánozzon – mint például dobot – vagy hogy védjegyszerű morgásokat és kiáltásokat alkalmazzon, amelyeket megfelelő technikával kontrollált és ért el. A hangnak megvolt az ereje és állóképessége arra is, hogy hosszú ideig tartson hangokat anélkül, hogy a magasság remegne és ahhoz is, hogy kiválóan érzésekbe öntse a szöveg jelentését.

A mély tartomány volt a hangja legnehezebb része és meglepően sötét volt a modális terjedelem magasabb régióihoz képest, amelyekben általában énekelt. Amint a hang a közepes tartományba ért jelentősen könnyedebbé és világosabbá vált. A „mell hangja” (chest voice***) olyan hajlékony és rugalmas volt, hogy ez lehetővé tette a kiterjesztését anélkül, hogy ez hatással lett volna a tónusra egészen az ötödik oktávig. A „belting” terjedelemnek volt jó pár színe, lehetett világos, könnyed és lágy vagy durvább, kissé nehezebb és metszőbb – lásd They Don’t Care About Us. A falzett erős volt, meleg és sokkal harmonikusabb, mint sok más férfi énekesnél, noha képes volt egy lágyabb színre is, ha szükség volt rá. Michael Jackson kényelmesen mozgott a tartománya ezen részében és könnyedén tudott itt énekelni, kitartva hangokat vagy megütve összetett staccato hangokat – lásd Butterflies.

Egyedi és azonnal észrevehető hangja briliánsan harmonizált önmagával és így érzéki és ikonikus rétegzett vokálokat lehetett belőle készíteni.

Negatívumok: Michael Jackson tónusát más férfi énekesekhez képest vékonynak lehetett tekinteni és kevésbé zengőnek, különösen a modális regiszter közepes-magas tartományaiban. Azonban meg kell jegyezni, hogy sok rajongó ezt a hang egy egyedi, pozitív tulajdonságának tartja.

Míg az előző mindkét értékelés négy oktávról beszél Michael esetében, addig Michael énektanára, Seth Riggs “csak” három és fél oktávra tette Michael terjedelmét egy interjúban. Hozzá kell azonban tenni, hogy a nyilatkozatból úgy tűnik Riggs nem számolta bele MJ falzettjét, amit a fenti két értékelés igen. Lehet, hogy ebből ered az eltérés. Akárhogy is, a három és fél oktáv is kiváló, különösen egy egy férfi énekestől, de a könnyűzenében még a legtöbb női énekesnek sincs három és fél oktávja. (Érdemes végignézegetni a többi énekest is a fenti oldalakon. Az etalon Mariah Carey a maga 5 oktáv 4 hangjegyes – vagy a másik oldal szerint 5 oktáv 2 hangjegyes – terjedelmével. Meglepő volt számomra viszont, hogy Whitney Houstonnak “csak” 3 oktáv 2 hangjegye volt mindkét oldal szerint, Celine Dionnak pedig 3 oktáv 1 hangjegy az egyik, 3 oktáv 3 hangjegy a másik oldal szerint.)

Seth Riggs, Michael énektanára:

“Michael magas tenor, akinek három és fél oktáv a hangterjedelme, ami szokatlan. Az átlagembernek körülbelül két oktáv a hangterjedelme. Michael nem énekel falzettben. Nem ugrik ki a természetes terjedelméből ahhoz, hogy kiénekeljen magas hangokat. Én azt csináltam, hogy kiterjesztettem Michael természetes terjedelmét. Az emberek azt mondják, hogy Michael női hormonokat szed, hogy magas legyen a hangja, de ez nem igaz. Én vagyok az énektanára, tudnék róla. Eleve magas volt a hangja és én segítettem még magasabbra vinni. Michael mélyen is tud énekelni – egy oktávval a közép C alatt – de jobban szeret olyan magasan énekelni, ahogy szokott. Egy tenornak mindig több tere van, mindig több stílust ki tud fejleszteni, ha a magasabb tartományban marad.”

Amikor Riggs azt mondja, hogy Michael “nem énekel falzettben” nem feltételezem, hogy nem ismerte pl. a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot, inkább arra utalhat, hogy Michaelnek nem kellett feltétlenül falzettben énekelnie ahhoz, hogy megüssön magas hangokat, valamint arra, hogy nem tréningezi a hangját direkt falzett éneklésre. Hogy miért számít kevésbé a falzett, mint a természetes terjedelem arra magyarázatot ad a falzett alább olvasható meghatározása.

* Belt, belting: egy speciális éneklési technika, amikor az énekes nem viszi a mellkas regiszterét a természetes passagiója (olasz kifejezés, jelentése átmenet) felé magas hangerő mellett, hanem helyette egy alternatívát fejleszt ki, amit gyakran fenntartott kiabálásként érzékelnek. A beltinget gyakran “magas mellkasi hangként” jellemezik, de ez technikailag helytelen és potenciálisan károsíthatja a hangot. Gyakran vokális regiszterként írják le, noha ez is helytelen technikailag: inkább egy regiszter jellemzése. Az énekesek a beltinget megemelkedett érzelmi állapot átadására használhatják. (http://en.wikipedia.org/wiki/Belting_%28music%29) (Nem állítom, hogy értem…)

** Falzett (falsetto): Ezt speciel tudom mi, de a megmagyarázására nem vállalkozom, ezért inkább belinkelem a magyar Wikipedia szócikkét: http://hu.wikipedia.org/wiki/Falzett. Az R&B zenében értékelik a szép falzettet és gyakran találkozhatunk vele  tudatos esztétikai választásként. Mértékkel alkalmazva színesíti az éneket, de az énekszakértők szerint az olyan énekesek akik túl gyakran alkalmazzák gyanúsak lehetnek, hogy valamiféle vokális gyengeséget próbálnak elpalástolni vele a magasabb tartományokban, mivel ezzel a módszerrel sokkal könnyebb magas hangokat kiénekelni, mint az ember természetes/teljes hangjával. Jó példa a falzettet kifejezetten gyakran alkalmazó énekesekre Prince. Egy másik példa Philip Bailey, az Earth, Wind & Fire-ből, aki kifejezetten a falzettjéről híres.  (Lásd az Earth, Wind & Fire Reasons című dalát vagy Phil Collinsszal közös számát az Easy Lover-t.)  Michael is alkalmazta néhány dalában, de közel sem annyira gyakran, mint az imént említettek és néhány más R&B énekes. Michael dalai közül példaként lásd a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot.

*** Chest voice: Szó szerint “mell hang” – de nem tudom mondják-e ezt így a magyar szakemberek. Az a hang amin a legtöbb ember beszél. Mondhatni a természetes tartományunk. Az emberek általában a mellkasukban érzik a rezgést beszéd közben, ha a kezüket a mellkasukra helyezik. Ebben a tartományban képes az ember a leginkább kihasználni a hangszálai teljes hosszát és erejét. Gazdag, rezonanciával telt hangzást ad.

Zárásként egy acapella Rock With You: