Valamennyi bejegyzés

Interjú Prince Jacksonnal a Los Angeles Times-ban

Ezen a blogon Michael Jackson művészetére koncentrálok, így a családja általában nem téma itt, de nemrég az LA Times hozott egy cikk-interjút Michael fiával, Prince-szel és úgy gondolom érdemes közölni.

Prince Michael Jackson nem tud énekelni vagy táncolni. Hogyan követi mégis apja nyomdokait?

Írta: Gerrick D. Kennedy
Los Angeles Times, 2016. november 3.
Eredeti cikk: http://www.latimes.com/entertainment/la-ca-ms-prince-michael-20160803-snap-20161026-htmlstory.html

Amikor az apád neve Michael Jackson az embereknek vannak elvárásai.

A hírességek gyerekei elkerülhetetlenül kíváncsiságot keltenek, de a Jackson gyerekeket már születésük előtt páratlan közfigyelem kísérte. A spekulációk arról hogyan fogantak. A viták arról, ahogy egy túlzottan izgatott Michael megmutatta legkisebb fiát imádó rajongóinak egy erkélyen kilógatva őt. A közönség megigézettsége a színpompás maszkoktól, amiket az apjuk adott rájuk, hogy elrejtse őket és a média felbolydulás akárhányszor megmutatták az arcukat.

Az aggodalom, ami már-már birtoklási vággyá fajult sokak által, amikor az apjuk meghalt 2009-ben és az akkor 12 éves Prince Michael átölelte gyászoló húgát, az akkor 11 éves Parist a temetésen, amelyet 31,1 millió embernek közvetítettek az USA-ban.

Még ma is vannak emberek, akiknek bizonyos elvárásai vannak a Jacksonokkal és a jövőjükkel szemben.

De Prince Michael Jackson nem úgy tűnik, mint aki ezek miatt aggódik.

Egy túra keretében, ami nem sokaknak adatik meg, végigvezet minket apja encinói házán Hayvenhurstben. Most 19 éves, egy fiatalember, aki készen áll arra, hogy saját útjára lépjen, tisztelegve apja előtt, de nem utánozva őt.

„Mindenki azt hiszi, hogy zenélni és táncolni fogok.” – mondja kényszeredett nevetéssel, mert ő az első, aki elismeri, hogy egyiket sem tud.

Jacksont a szórakoztatóipari produceri munka érdekli, de a színfalak mögött. Idén elkészítette első zenei videóját Omer „O-Bee” Bhatti Automatic című dalához és arra használta ezt, hogy beindítsa a King’s Son Productions céget, aminek a neve kacsintás apja 1980-as években fogant becenevére – a Pop királya. Hamarosan egy újabb videó következett a Sco Triplets számára.

„A zene nagy része az életemnek.” – mondja Jackson – „Formálta aki vagyok a családom miatt, de én mindig producer akartam lenni. Az apám megkérdezte mi akarok lenni és a válaszom mindig az volt, hogy producer és rendező.”

Az apjáról minden fiú könnyed szeretetével beszél, akárcsak arról, amikor ikonikus képeken megyünk végig és hírességek fotóin, amelyek Hayvenhurst falait díszítik – mintha ezek simán csak családi fotók lennének.

Persze azok is, s ez csak egy újra jelzi, hogy Jackson kivételes élete sok éven át a norma volt a számára – s ezt az ellentmondásosságot gyorsan elismeri.

„Számomra ezek családi képek. Mint például ’ó, az ott egy kép az apámról és a keresztanyámról’.” – mondja, rámutatva egy fotóra az apjáról és Elizabeth Taylorról.

És ez a legnagyobb elvárás-romboló mind közül. A legszembetűnőbb dolog a Prince Michael Jacksonnal töltött időben, hogy mennyire egy tipikus 19 évesnek tűnik.

Megragadóan karizmatikus és szellemes, helyes kerek arccal és sötét szemekkel. Akkor a legélénkebb, amikor főiskolai tanulmányairól beszél vagy hétvégi terveiről az öccsével és az unokatestvéreikkel (mozi és videójátékok vannak a listán).

Annak ellenére, hogy a szórakoztatóiparban szeretne dolgozni, jobban szeret háttérben maradni. Távol tartja magát a pletyka blogoktól és a közösségi médiától is három lépés távolságot tart, noha „mostanában több mindent kiteszek a céggel kapcsolatban”.

Az egyetlen külső emlékeztető arra, hogy az élete nem tipikus egy korábbi találkozó során történt, amikor nem akart kiülni a kedvenc sushi étterme teraszára, hogy elkerülje a paparazzikat, akik a Sunset Stripen lévő frekventált helyeket pásztázzák.

Időnként nehéz összeegyeztetni ezt a laza fiatalembert azokkal a csillogó excentrikusságokkal, amelyek oly sok éven át jellemezték a családját.

Mégis ezen a fullasztó nyári délutánon a völgyben Jackson sok szempontból csak egy fiatalember, aki egy vállalkozást indít és követi apja nyomdokait.

Abban az encinói házban áll, amely már csaknem egy negyed évszázada a családé. A két hektáros birtok, amely arról az utcáról kapta a nevét, amelyen áll inspirációt jelent Jackson számára. Noha a főépületet renoválják, a húga, a most 18 éves Paris a vendégházban él és Jackson gyakran meglátogatja.

Megboldogult apja nyoma mindenütt ott van.

Michael a ’80-as évek közepén élt itt, amíg nem költözött nyugatra, Santa Barbara megyébe a Neverland ranchre 1988-ban. Hayvenhurst menedék volt a hírnév elől, amely átfonta életét. Ennek a hírnévnek a nagysága nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor Jackson belép a múzeumszerű szobába, amit Michael rendezett be a második emeleti szárnyban, amelyet hozzáadtak a földszinthez.

Prince Jackson az encinói emlékszobában

Prince Jackson az encinói emlékszobában

Egy ereklyegyűjtemény mindarról, amit a Jacksonok elértek a ’80-as évek elejére – a szobát hírnévvel tapétázták ki, több száz fotóval, amelyet precízen függesztettek ki falaira és plafonjára.

Van olyan, amelyen Michael E.T-vel a füldönkívülivel pózol, olyan, ami a Captain EO című filmből van, vagy amin Brooke Shieldsszel van, megöleli Diana Rosst, egy díjat ad át neki Jane Fonda, 11 évesen a Rolling Stone címlapján (valójában 13 éves volt) és rengeteg fotó fellépésekről. Minden képen ragyogó mosoly az arcán.

Ez egy mindent elsöprő kiállítása a szupersztárságnak, de a fiatal Jacksont ez hidegen hagyja. „Azt hiszem az emberek jobban értékelik, mint én. Számomra ezek családi képek.”

A múlt mindenütt jelen van Jackson életében. Az apja így akarta. Egy márványplakett jelzi a hayvenhursti fotó szoba bejáratát – azé a helyét, amely a tegnap ódáját zengi: „Remélhetőleg ez az utazás a múltba, ilyen képes formában, arra fog inspirálni, hogy egy fényesebb sikeres holnapot hozzunk létre.” – áll rajta.

A múlt komplikált hely lehet, különösen a Jackson gyerekeknek és még inkább a legidősebbnek.

Jacksonra nem jellemző az a hivalkodás, amivel gyakran találkozol azoknál a celeb gyerekeknél, akik privilegizált helyzetben, hírnévben és gazdagságban nőnek fel, és naivnak sem tűnik – különösen ha arról van szó, hogy hogyan navigáljon egy olyan iparágban amiről az apja éveken át figyelmeztette.

„Ne bízz meg senkiben!” – figyelmeztette egyszer Michael. „Talán ez rosszul hangzik, de… sok embert csak az önös érdekei vezérlik.” – mondja Jackson – „Azt mondta nekem, hogy ne bízzak meg senkiben sem csak mert jó ötletnek tűnik – informálódj. Sok ember szeretne kapcsolatba kerülni velem és a testvéreimmel csak amiatt, akik vagyunk.”

Hayvenhurst „szent hely” a Jacksonoknak, mondja, és nemcsak a gazdag családi történelem miatt. Ő és a testvérei itt éltek és itt nevelte őket a nagyanyjuk miután az apjuk meghalt.

„Jót tett. 16 ember élt itt.” – mondta Jackson gyorsan sorolva az unokatestvéreket és rokonokat, akik a birtokon éltek Michael halála után. „Segített elvonni a figyelmedet a fájdalomról. Felkeltünk az éjszaka közepén, quesadillát csináltunk és beszélgettünk.”

Az eredetileg a család feje, Joe által 1971-ben, a Jackson 5 sikereinek csúcsán megvett Hayvenhurst Michael legkorábbi kísérlete volt arra, hogy megalkossa a saját Neverlandjét. A ’80-as évek elején, amikor a szóló karrierje sztratoszférikus magasságokba ért, megvette az apjától és két évet töltött a renoválásával. A hosszú behajtó végén egy fa tábla üdvözli a látogatókat: „Azok, akik kinyújtóznak elérik a csillagokat.”

Hozzáadtak a birtokhoz egy 32 ülőhelyes mozit, egy japán koi ponty tavat és egy kétemeletes szárnyat elkülönülten a 975 négyzetméteres Tudor stílusban épült fő háztól, ami úgy néz ki, mint egy Disney-kastély meseszerű tornyocskáival és óratornyával.

Bubbles a csimpánz és más egzotikus állatok is otthonnak hívhatták ezt a helyet és Michael úttörő albumainak – az Off the Wallnak és a Thrillernek – a dalait is itt vették fel, egy házi stúdióban, amely a birtok sarkában rejtőzik.

Amint Jackson sétál rámutat helyekre, ahol ő és az unokatestvérei a saját akciófilmjeiket forgatták pusztán szórakozásból. A házban egy nagy faberakásos könyvtárat is megmutat, ami szintén ilyen forgatások helyszíne volt. „Ez a szoba általában azt jelentette, hogy bajban vagy.” – mondja, visszaemlékezve a szigorú leckékre, amiket nagyanyjától, Katherine-től kapott.

Michael a hagyatékát, amely halála óta állítólag 2 milliárd dollár értékűvé vált, az anyjára és a gyerekeire hagyta azzal, hogy 20%-át jótékonysági célra kell fordítani.

És az is ez a hely volt, ahol – amint a világ a legnagyobb pop sztárt gyászolta – a 12 éves Jacksonnak fel kellett dolgoznia apja elvesztését és megbirkóznia apja hírnevének árnyoldalaival.

„Miután meghalt mindennel elkezdtek bombázni minket.” – mondja Jackson egyenesen – „Mindennel.” Beleértve a botrányokat, amelyekkel az apja szembenézett, beleértve gyerekmolesztálási vádakat, egy felmentést a gyerekmolesztálási vádak alól és rengeteg szenzációhajhász sztorit a változó külsejéről és excentrikus viselkedéséről egészen a ’80-as évekig visszamenőleg.

Miután apjuk életében megszállottan távol tartotta őket a média cirkusztól, ami az ő életét átfonta, most a gyerekeinek szembe kellett néznie mindenféle váddal és bulvár sztorival, amely beárnyékolta az apjuk hírnevét.

„Azt mondtam nekik: ’Tudom, hogy fogtok hallani dolgokat, de vegyétek észre, hogy ezek olyan emberek, akik megpróbálják kikezdeni az apátok örökségét.’” – mondja az unokatestvér, Taj Jackson. (Taj öccsét, TJ-t nevezték ki a gyerekek társ-gyámjává 2012-ben.)

Az, hogy Prince-t, Parist és a legfiatalabb Prince Michael II-t (Blanket) hogyan fogja érinteni az, amit olvashatnak vagy hallhatnak az apjukról aggasztotta a családot.

„Mivel Prince együtt élt az apjával és közel állt hozzá tudtam, hogy tudja az igazságot belülről és nem hiszi el a hazugságokat.” – mondja Taj a számtalan vádról.

Amikor megkérdezem, hogy ő és a testvérei hogyan navigáltak el a vádak és szenzációhajhász sztorik között Jackson nyíltan válaszol: „Sokkolt. Mindez egyszerre zúdult ránk. De megtanultuk kezelni úgy, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk őket.”

Jackson szerint a vádak egyszerűen zsarolási kísérletek.

Tudja, hogy az élete – ahogy ő mondja – „szokatlan” volt, de úgy tűnik békében van a legtöbb dologgal, azt is beleértve, hogy a biológiai anyja, Debbie Rowe lemondott a szülői jogairól 2001-ben. Ők ketten nem tartják egymással a kapcsolatot.

„Nagyon szerencsés vagyok, hogy van két anyafigura is az életemben: a nagymamám és az unokatestvérem Frances. Ami a biológiai anyámat illeti, ő midig is inkább csak egy barát volt és ez így működik a számunkra.” – mondja – „Mondhatod, hogy az egész életem szokatlan volt. De én szeretem és én csak ezt ismerem.”

Megérti azokat a döntéseket, amiket az apja meghozott szülőként. „Az apám úgy beszélt velem, mint egy felnőttel. Elmondta, hogy a maszkok azért vannak, mert azt akarja, hogy legyen saját életünk nélküle.” – mondja Jackson, megjegyezve, hogy ő és a testvérei gyakran el tudtak menni otthonról az apjuk nélkül anélkül, hogy zavarták volna őket, mert senki nem ismerte fel őket.

„Nem hiszem, hogy amikor fiatalabb voltam bármikor is megfordult a fejemben, hogy vajon más gyerekek is így élnek-e. De amikor már tudtam ki vagyok, észrevettem, hogy nem ez a normális.”

„Emlékszem egyszer Disneylandben voltunk és odamentem az ablakhoz, ahol ott voltak a rajongók, integettek nekem és fényképeztek. Azt gondoltam ez a normális, így csak visszaintegettem.” – folytatja – „Csak miután láttam az apámról egy videót, amin fellépett és az emberek elájultak, csak akkor vettem észre, hogy mit jelentett a munkája sok embernek.”

Manapság Jackson a jujitsu segítségével birkózik meg az apja elvesztésével (még az általa látogatott jujitsu akadémia színes logóját is a vádlijára tetováltatta). Egy gyászt feldolgozó kurzus a főiskola első szemeszterében is sokat segített. „Nem hiszem, hogy ezen valaha is túl tudja magát tenni az ember. Ez mindig egy olyan része lesz az életednek, ami hiányzik.” – mondja Jackson.

„Én úgy birkózom meg vele, hogy mindenhová beépítem őt az életembe – attól kezdve, hogy kis részeit beleépítettem a cégem logójába egészen addig, hogy az ő metaforáit használom és megpróbálok követni mindent, amire tanított minket.” – folytatja. „Az öcsém és a húgom, mi mind másképp dolgoztuk fel. Én jobban vagyok, minél idősebb vagyok.”

Emlékszik, hogy amikor cseperedett az apja büszkén mutatta meg neki a Thrillert és a Moonwalkert – Michael két úttörő hosszú formátumú zenei videóját – és ők ketten lusta délutánokat tölöttek azzal, hogy filmeket néztek és aztán darabokra szedték őket. A James Bond sorozat és a horror a közös kedvencek között volt. Olyan eposzokat, mint a King Kong és a Gyűrűk ura trilógia néztek kikapcsolt hanggal és Michael elmagyarázta a különféle beállításokat.

Amikor az apját nézte akció közben, olyan videók felvételekor, amiket Michael londoni „This Is It” koncertsorozatához szántak (a szupersztár ezekre a showkra próbált, amikor 50 évesen meghalt) az bebetonozta Jackson karrier célját.

„Akkor tudtam, hogy ezt akarom csinálni.” – emlékszik vissza egy látogatás során, amit Marina del Rey-ben található lakásába teszünk. „Imádtam az izgalmát. Annyi emberrel beszélhettem a felvételek során – a világítókkal, a segéd operatőrökkel. Sokat tanultam.”

Amikor a Buckley magángimnáziumba járt Sherman Oaksban belekóstolt a színházba, vett színjátszó leckéket, tanult színpadi dizájnt, színpadépítést és dolgozott színpadi segédként is. Így amikor beiratkozott a Loyola Marymount Egyetemre a filmes szak nyilvánvaló választás volt – amíg le nem beszélte magát róla.

Úgy döntött, hogy inkább az üzleti karra megy.

Egy rövid ideig kacérkodott azzal, hogy a kamera előtt legyen. 2013-ban Jackson az Entertainment Tonightnak dolgozott, mint celeb tudósító és egy cameo erejéig megjelent a CW tinidrámájában, a 90210-ban is.

„Nem igazán akart színész lenni.” – mondja Duane Ervin, Jackson egyik legjobb barátja és korábbi osztálytársa. „Mindig a színfalak mögött akart lenni.”

A Loyola Marymount Egyetemen eltöltött első szemesztere során tavaly régi barátja, Omer „O-Bee” Bhatti lejátszotta egy új dalát Jacksonnak, egy klub indulót, az Automaticot. Jackson ebben lehetőséget látott, hogy elindítsa a cégét, ami akkor még nem volt más, mint egy név a fejében.

Bhatti, egy norvég rapper-énekes, Michael egyik protezsáltja volt, miután a sztár felfedezte őt a ’90-es évek közepén. Michael a fiaként kezelte, Bhattit és a szüleit még Neverlandre is költöztette (az internetes összeesküvés gyártók nagy örömére). Valójában Bhatti az egyetlen ember, akit Michael megtanított a moonwalkra és a család része volt Prince Jackson egész élete során – úgyhogy testvérnek tekintik egymást.

Az, hogy egy Bhatti projekttel indítsa be a cégét fontos volt Jackson számára.

Azon káprázatos, moziszerű vizuális megoldásoktól inspirálva, amelyek Michaelt egyedülálló erővé tették a ’80-as évek elején, kiagyaltak ötleteket egy energetikus zenei videóhoz és Jackson felajánlotta, hogy a producere lesz. Februárra Jackson bejegyeztette a céget Kft-ként és elkezdődött a filmezés.

„Ott voltam az első lépéseinél, az első szavainál. Pelenkáztam. És most ő a videóm producere?” – viccelődik a 31 éves Bhatti egy koktél felett, amikor ellátogatott LA-be. „Olyan nekem, mint a testvérem, de sosem gondoltam rá, hogy együtt fogunk működni professzionálisan.”

A produkciót elsődlegesen Hayvenhurstben forgatták, de nem így tervezték. Jackson első leckéjét a produkciós munka nehézségeiről akkor kapta, amikor rájött, hogy az eredeti helyszínek (egy repülőtér és egy elhagyott áruház) jelentősen megnövelné a produkció költségvetését.

Noha az apja nagyon messzire elment, hogy megóvja őt a hírnévtől Jackson családja támogatja a szórakoztatóipari törekvéseit.

„Prince nagyon okos. Céltábla lesz mert az emberek helytelenül azt gondolják, hogy ő egy privilegizált kölyök, de ez a lehető legtávolabb áll az igazságtól.” – mondja Taj Jackson. „Amikor hírességek között nősz fel egész életedben, akkor két úton mehetsz tovább gyerekként: vagy úgy érzed előjogod van mindenre, vagy két lábbal állsz a földön és rájössz, hogy ugyanolyan vagy, mint bárki más. Ez az adott jellemtől függ és Prince esetében az apja belenevelte az utóbbit.”

Hayvenhurstben Jackson egy régi zongora mellett ül az apja régi hálószobájában, amint fa redőny veti rá az árnyékát. Ez a kép Jacksonról, amint részlegesen elbújik az árnyékban, illő metaforának tűnik.

A King’s Son Productions víziója az, hogy végül filmeket készítsen –  apja is erre szeretett volna koncentrálni a This Is It után. Munkakapcsolatban áll az apja hagyatékkezelőjével és reméli, hogy egy napon együttműködnek majd egy poszthumusz projekten a cégén keresztül, bár konkrét tervek egyelőre nincsenek.

Jackson nemrég készítette el második zenei videóját a brazil nővérekből álló Sco Triplets nevű együttesnek (melynek egyik tagja, Thayana, Taj felesége) és most az új Shriners Gyermekkórház jövő évi megnyitójára készít egy projektet.

Michael 58. születésnapján kezdte főiskolai tanulmányai második évét. (Egy újabb jele az apja iránymutatásának – viccelődik.)

Jackson azt tervezi, hogy tanulmányait és kezdő vállalkozását alapítványi munkával egészíti ki a Heal the World Foundationnál, amelyet ő és egy főiskolai osztálytársa alapított és amelyet apja jótékonysági munkája inspirált.

„Őszintén szólva csak úszom az árral. Még fiatal vagyok, az ötleteim változhatnak.” – mondja Jackson. „Sosem válhatok külön az apámtól – ő nagy példát állított és nekem nincs igazán problémám ezzel. Büszke vagyok rá, hogy a nevét viselhetem és a fia lehetek.”

Jackson az emlékszoba egy sarkában telepedik le, ahol tucatnyi fotó veszi körül a nagynénjeiről, nagybátyjairól és az elhunyt apjáról. Elismeri, hogy ideges a fotózástól – ez nem olyan dolog, amiben komfortosan érzi magát, vallja be. Paris dugja be a fejét a szobába, hogy ránézzen a testvérére, lehuppan egy kanapéra, hogy lássa miről beszélünk, majd ők ketten elkezdenek viccelődni Prince kamera előtti idegességéről. „Nézz könyörgően!” – utasít Paris.

Jackson megpróbálja és mindketten elkezdenek nevetni.

Michael Jackson: Az álom táncosa (8. rész)

Folytatás innen.

This Is It

Az utolsó téma, amit tárgyalni szeretnék az Michael képességei táncosként és az, hogy vajon veszített-e valamit ezekből a képességekből, amikor idősebb lett. Sajnos hallottam ilyen véleményeket az utolsó előadásai kapcsán a This Is It-ben.

Hadd fogalmazzak így: sok módon lehet tekinteni a táncra, de sohasem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a tánc művészet, nem pedig sport. Ezt már mondtam, de fontos, így elmondom még egyszer. Sőt, ez a legfontosabb dolog. A tánc művészet, nem pedig sport.

Persze a tánc szorosan kapcsolódik a testhez, így a fizikai kondíció és a technikai képesség tényező, amikor megítéljük egy táncos teljesítményét. Néhány technikai aspektus fontosabb a balettben, néhány a néptáncban, megint mások pedig a pop színpad táncában. Mégis, akármi legyen is a technika fontossága, a művészi tartalommal kell kezdenünk. A technika másodlagos. Ez nem tagadja bizonyos alapok szükségességét ennek vagy annak a mozdulatnak az előadásában. De itt egy nagy sztár kiválóságáról beszélünk, nem pedig kezdőkről.

Az orosz balettben a táncosok 38 éves korukban vonulnak vissza. El tudod ezt képzelni? Nem 50 évesen, nem 45 évesen – 38 évesen! Természetesen a munkaterhelésük hatalmas. Ezért van az, hogy a korai visszavonulás a klasszikus balett sajátja, nem pedig általános szabály bármilyen fajta táncra. Mégis az emlékezetünkben kell tartani, hogy van olyan, hogy visszavonulás 38 évesen.

Természetesen néhány balett táncos hosszabb ideig táncol. Maya Plisetskaya még 70 éves korában is fellépett. De mindenki megérti, hogy a kor hatással van. Egy ilyen művésznek nincs sok fellépése, noha nagy lehet a kereslet a jegyekre, mert az emberek egy nagy sztárt akarnak látni, akár 20, akár 70 évesen. Egyéniséget és tartalmat akarnak látni, nem egy tökéletes fouetté-t. A táncművészetben az egyéniség a legfontosabb és ez egy kiemelt elem a sztár előadásában.

Mondok még egy példát: a flamencóban az emberek nagyon idős korukig táncolnak. Nincs visszavonulás 38 évesen. Sőt, továbbmegyek és azt mondom, hogy általában a karrierjük csak 30 éves koruk után kezdődik. Senki sem teheti semmissé az idősödő test fizikai változásait, mégis, a spanyolok még akkor is táncolnak, amikor már elég idősek, hiszen a legfontosabb a művészi tartalom. A flamencóban a spiritualitás és a művészet fontosabb, mint a technika. Ezért az idősebb táncosokat néha nagyobb becsben tartják, mint a fiatalokat: van mondanivalójuk, amikor a színpadon vannak. Ez az érett emberek művészete. Ebben a művészetben csak akkor tudsz sikert elérni, ha megfelelő élettapasztalatod van. És nagyon fontos személyiségnek lenni. Ahhoz, hogy színpadra állj és mondj a közönségnek valamit, különböznöd kell és ki kell tűnnöd a többiek közül.

Ezt nemcsak azért mondom, hogy rámutassak a különbségre a művészet elsődleges és másodlagos elemei között, hanem azért is, hogy rámutassak egy mester és egy közönséges előadó képességei közötti különbségre.  Fontos megérteni, hogy néha egy mester nem azért kiemelkedő, mert képes valami olyat csinálni, amely nagy fizikai teljesítményt igényel, hanem azért, mert ezt egy hihetetlen és egyedülálló módon teszi. A közönséges előadók gyakran azzal hívják fel magukra a figyelmet, hogy csinálnak egy nagyon magas ugrást vagy tökéletesen megtanulnak egy koreográfus által a színpadra állított mozgássort. Valóban mindkét eset professzionális. De ez a professzionalizmus más célokat szolgál.

Michael Jackson egy pop táncos, akinek a munkája az előadóművészet kategóriájába tartozott, nem a sportéba. Akárcsak a néptánc vagy a klasszikus színház ő is jelentőségteljes párbeszédet teremtett meg a közönséggel és Istennel. Ez volt a fő üzenete; ez volt az, amit ő a közönségnek adott – mind ösztönösen, mind meglehetősen tudatosan, mint egy professzionális és eredeti művész.

50 éves volt, mégis a mozgása tökéletes volt. Mi másra volt még szüksége ahhoz, hogy képes legyen előadni az ő műfajában? Semmire.

Igen, úgy hiszem már nem tudott egyszerre olyan sok órán át táncolni vagy ugyanazzal az energiával, mint amikor 20 vagy 30 éves volt. Egészséges 50 éves embernek lenni a színpadon még mindig nem olyan könnyű, mint 30 évesen a színpadon lenni – van különbség. De nem volt szükség arra, hogy ugyanakkora energiát tegyen bele. A maratonfutás a fiataloknak van. Michaelnek csak az egyéniségét kellett megmutatnia, a mozgását, a temperamentumát és a szenvedélyét. És ez minden. Kell-e mondanom, hogy mindez megvolt benne?

The Dancer of Dream 13Így amikor Michaelt mutatják a This Is It-ben arról azt mondhatom – még mindenféle szimpátiát magam mögött hagyva is -, hogy sokkal jobb volt, mint a táncos csapata, mert a teste megéli a tánc minden másodpercét. A táncmozdulatai természetesek a számára. És nem számít mennyire próbálták ezek a briliáns fiatalemberek, soha nem tudnának olyanok lenni, mint ő, még akkor sem, ha nagyon tehetségesek vagy fizikailag erősebbek.  Őszintén szólva ezt nem is kellene magyaráznom, mert ez egy alapvető igazság. Az a tény, hogy ezzel időt kell töltenem bosszantó, mert néhány ember egyszerűen nem érti az alapokat. Ez a félreértés nemcsak egy olyan kiemelkedő táncos kapcsán szomorít el, mint Michael Jackson, hanem szélesebb kontextusban is, a tánc, mint művészeti forma és társadalmi jelenség megértése kapcsán is.

Szeretnék megjegyezni még egy fontos dolgot: Michael nemcsak idősebb lett, hanem keresztülment jó néhány megpróbáltatáson és gyötrelmen is az életében. Ez tény. De az, hogy egészséges volt-e vagy sem, nem igazán változtat semmit a képességein. Világos, hogy nagyon nehéz élete volt, mégsem vesztette el soha a képességét arra, hogy nagyszerűen énekeljen és táncoljon. A film ezt teljes hosszában demonstrálta. Csak azt mondhatom, hogy a próbák minden bizonnyal fárasztóak voltak Michael számára, de még mindig tudta hogyan kell keményen dolgozni és mesterien előadni.

Ami azt illeti, hogy hogyan táncol a filmben: minden képkocka egy kis mestermű. Gyakran a tánc nem túl bonyolult. Nyilvánvaló, hogy Michael improvizál, néha újra és újra ugyanazt a mozdulatsort ismételve, ami gyakori jelenség az improvizációban. Ez nem stresszes a számára – ez egyfajta relaxálás. Máskor egyszerűen csak bolondozik. De csodálatos. Még amikor bolondozik is egy zseni: a teste egy zseni teste. A bolondozása is egyéni és nem lehet imitálni.

Egyszer Michael azt mondta Martin Bashir újságírónak, hogy egy táncosnak nem szabad gondolkodnia – éreznie kell. Ez teljesen igaz. Úsznod kell az árral. Ez illeszkedhet a zenéhez, vagy kifejlődhet anélkül, mint valami független vizualizáció. És ez nem azt jelenti, hogy üres a fejed – a tánc egy non-verbális információ. De nem lehetsz pszichésen stresszes amikor táncolsz különben kudarcot vallasz. Szabadnak kell érezned magad. Ha olyan technikailag bonyolult elemekről beszélünk, mint az ugrások vagy forgások – azok nagy koncentrálást igényelnek. De egy olyan mozgást, amely kívülről nagyon bonyolultnak tűnik,  a táncos gyakran a relaxálás egy elemeként fog fel. A test hullámzik, a karok ívesek, a nyak meghajlik, a láb kinyújtva – mindezt a szabadság és könnyedség érzésével teszik, mint egy mindennapi sétát. A mozgásod a táncban a természetes testbeszédeddé válik.

Az olyan emberek, mint Michael sosem lépésről lépésre sajátítanak el egy mozgást. Együtt élnek vele. Nem úgy jössz el egy balett órára, hogy azon gondolkodsz, hogy hogyan kell csinálni egy mozdulatot. Ehelyett elkapod annak a mozdulatnak az érzését, csinálod és olyan természetessé válik, mint a levegővétel. Ha tudod hogyan kell csinálni, akkor örökké tudni fogod – mindaddig amíg a motoros funkcióid rendben vannak.

Amikor a táncosok azt mondják, hogy a tánc pokoli edzés az azt jelenti, hogy 5-20 perc tánc után fáradt leszel és néhány óra múlva szörnyen kikészülsz. De ez nem jelenti azt, hogy folyton az jár a fejedben: “Ó, Istenem, ez olyan nehéz!” A tánc magabiztossá és boldoggá tesz a fizikai teher ellenére. Néha a tánctól vérzik a lábad és begyulladnak az ínszalagjaid. De amikor táncolsz megpróbálod figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, ami olyankor gyakran gyengébbnek is tűnik, mint amilyen. Amikor eksztázisban vagy a fájdalom teljesen el is tűnhet. Megtörténik. A színpadon minden csodálatosnak tűnik,  bámulatosnak és váratlannak. Magas az adrenalin szinted. És néha nem is érzed a fájdalmat vagy a munka teljes következményét másnapig.

Nem vagyok orvos vagy tudós, aki le tudja írni az agyi folyamatokat ebben a tudatállapotban. De annyit mondhatok, hogy a színpad gyakran rejtett képességeket hoz elő és a test rejtett tartalékait, ami a tudatalattink és megváltozott tudatállapotunk használatának képessége miatt válik lehetővé. Ismét visszakanyarodtunk ezen cikk fő témájához: Michael a táncban élt, így abszurd azt mondani, hogy későbbi képességei gyengébbek voltak, mint korábban.

Folytatás itt.

A country zene sztárjait is megérintette Michael Jackson

Michael Jacksonnak ugyan nem sok köze volt a country zenéhez, ennek ellenére művészként a country zene sztárjait is megérintette. A CMT country zenei portál néhány hete egy olyan listát és összeállítást közölt, amit annak alapján állítottak össze, hogy a country zene sztárjai kiket neveztek meg kedvenceikként. Ezen a listán Michael Jackson az előkelő 12. helyet foglalja el, megelőzve többek között olyan művészeket, mint a Beatles, a Rolling Stones, Bob Dylan, Bruce Springsteen, a Led Zeppelin vagy a U2.

A country sztárok a következőket nyilatkozták Michaelről.

Chris Young: “Tudod nincs sok ember, aki annyi lemezt eladott vagy általánosságban olyan hatással volt a zenére, mint Michael Jackson. Michael nagyon sok dala le van töltve a telefonomra. Valószínűleg több, mint a legtöbb country zenésztől, néhány kivételével. Úgy értem kétlem, hogy ne akarná bárki az ő zenei karrierjének a nagyságát akármelyik műfajban is legyen.”

Charlie Worsham: “Hogy ne tisztelnéd és szeretnéd Michael Jacksont művészként? Ez a fajta személyiség nem létezett ameddig nem jött Michael. A zene annyiféle korszakának része volt és ő egyike azoknak a srácoknak, akivel kapcsolatban nem számított, hogy ő volt-e éppen abban az időszakban a legnépszerűbb vagy sem, de mégis oda kellett figyelni arra, amit csinált. A hatása a groove-ra, a beatre és a ritmusra és az, ahogyan egyesítette a táncot és a szórakoztatóművészetet – mert nemcsak zenészként és énekesként volt fantasztikus -, szerintem ebből mind tanulhatunk, különösen a mai világban. Nem teheted meg, hogy csak énekelsz. Szórakoztatnod kell az embereket és ő volt a megtestesült szórakoztatóművész.”

LeAnn Rimes: “Úgy gondolom mindig sok ponton azonosulni tudok vele, mert én magam is gyerek voltam, amikor elkezdtem.  Számomra ő minden idők egyik legjobb énekese és szórakoztatóművésze. Neki volt a legőrültebb hangja 5 évesen, amit valaha hallottam és az ahogyan összekapcsolódott a közönséggel, az, hogy akkora multitehetség volt, mindenben nagyon jó. Az zenéje örökké él és élni fog.”

Kenny Rogers: “Találkoztam Michael Jacksonnal és elég jól ismertem.  A srác kicsit zavart volt, de annyira tehetséges. Néztem a This Is It dokumentumfilmet. A fickó… kifullasztott 19 éves kölyköket is, amikor vele táncoltak. A zenét nemcsak csinálta. Ő maga zene volt. Ő volt a zene. Nemcsak nagyszerűen énekelt, de nagyszerűen is táncolt. Értette, hogy mivel rendelkezik és hogyan használja.”

Kimberly Perry a The Band Perry-ből: “Michael Jackson az egyik kedvenc előadóm. És amikor összeállítjuk egy előadásunkat az ACM vagy CMA díjkiosztóra akkor azzal kezdjük, hogy Michael Jackson videókat nézünk. Mindig nagyon inspirál minket a tánca, de a színpadi jelenléte is. Ismered az előadásunkat a Done című dalhoz a 2013-as ACM díjkiosztón? Volt ez a Michael videó, amiben elkezdte a showt és kirobbant a színpadra valahogy és csak ott állt. Nos, mi is ott álltunk vagy öt másodpercig a drámai hatás kedvéért az ACM előadás alatt, de ő körülbelül egy percig állt ott, a közönség meg csak őrjöngött. “

Neil Perry: “Szerintem egyre hangosabb lett a tömeg.”

Kimberly Perry: “Úgy gondolom, hogy ő menő, mert átszelt minden műfaji, nemzeti és nemzetközi és fajok közötti határt. Mindenki szerelmes volt ebbe a fickóba. Fenomenális szórakoztatóművész.”

Forrás: http://www.cmt.com/news/country-music/1731142/cmt-all-time-top-40-michael-jackson.jhtml?rsspartner=unknown

This Is It (album)

ThisIsItMegjelenés: 2009. október 26.

A felölelt időszak: 1978-1995

Dalok száma: 19 (+ 1 vers)

Kislemeze: This Is It

Stílus: pop, R&B, funk, soul, rock

Kiadó: Epic

.

.A This Is It a Spotify-on:

A This Is It című válogatás album 2009. október 26-án jelent meg egy időben a Michael Jackson’s This Is It című dokumentumfilmmel, amely azokat a próbákat mutatta be, amelyeken Michael a This Is It című londoni koncertsorozatra készült. Mint ismert az inszomniával küzdő Michael 2009. június 25-én meghalt Propofol túladagolásban, így a koncertsorozatra sosem került sor.

Bár (mint általában a posztumusz kiadványok esetében) voltak olyan kritikusok, akik Jackson halálának ízléstelen üzleti kiaknázását látták a kiadványban, az album sikeres volt. Tizennégy országban ért el első helyezést és körülbelül 10 millió példányban fogyott el.

A két diszkből álló album első korongjára azok a dalok kerültek fel stúdió verzióban, amelyek a This Is It című filmben is felhangoznak, valamint egy korábban ki nem adott dal, a This Is It. Ennek a dalnak csak a címe azonos a turné címével, egyébként semmi köze sincs ahhoz. Valójában valamikor az 1980-as években dolgozott rajta Michael és Paul Anka, de azután dobozban maradt. Ennek a dalnak két változata is felkerült az albumra. A dalban Michael fivérei, Jackie, Tito, Jermaine és Marlon éneklik a háttérvokált – ez nem volt része az eredeti felvételnek, hanem a Jacksonok utólag, 2009-ben énekelték fel. Ez a dal volt az album egyetlen kislemeze, de csak promóciós kislemezként jelent meg, kereskedelmi forgalomban nem.

A régi rajongók számára a második korong jelenti az érdekesebb darabot, hiszen ezen három dal korábban még nem hallott demóját találjuk: a She’s Out of My Life-ét, a Wanna Be Startin’ Somethin’-ét és a Beat Itét, valamint Michael Planet Earth című versét Michael saját előadásában.

Az albumon szereplő dalok listája:

1. korong:

Ssz. Dal Dalszerző Album
1. Wanna Be Startin’ Somethin’ Michael Jackson Thriller
2. Jam (újramaszterelt) Michael Jackson, René Moore, Bruce Swedien, Teddy Riley Dangerous
3. They Don’t Care About Us (újramaszterelt) Michael Jackson HIStory
4. Human Nature Steve Porcaro, John Bettis Thriller
5. Smooth Criminal (újramaszterelt radio edit) Michael Jackson Bad
6. The Way You Make Me Feel (újramaszterelt) Michael Jackson Bad
7. Shake Your Body (Down to the Ground) (újramaszterelt kislemez verzió) Randy Jackson, Michael Jackson Destiny
8. I Just Can’t Stop Loving You (featuring Siedah Garrett) (újramaszterelt) Michael Jackson Bad
9. Thriller Rod Temperton Thriller
10. Beat It (kislemez verzió) Michael Jackson Thriller
11. Black or White (featuring L.T.B.) (újramaszterelt) Michael Jackson, rap szöveg: Bill Bottrell Dangerous
12. Earth Song (újramaszterelt) Michael Jackson HIStory
13. Billie Jean (kislemez verzió) Michael Jackson Thriller
14. Man in the Mirror (újramaszterelt) Siedah Garrett, Glen Ballard Bad
15. This Is It Michael Jackson, Paul Anka korábban ki nem adott dal
16. This Is It (zenekari verzió) Michael Jackson, Paul Anka korábban ki nem adott dal

2. korong:

Ssz. Dal Szerző
1. She’s Out of My Life (demó) Tom Bahler
2. Wanna Be Startin’ Somethin’ (demó) Michael Jackson
3. Beat It (demó) Michael Jackson
4. Planet Earth (vers) Michael Jackson

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 1.
Egyesült Királyság: 3.
Kanada: 1.
Franciaország: 1.
Hollandia: 1.
Új-Zéland: 1.
Ausztrália: 2.
Németország: 3.
Spanyolország: 3.

Eladott példányszám a világon: kb. 10 millió

Jonathan “Sugarfoot” Moffett interjú

Jonathan “Sugarfoot” Moffett dobos, dalszerző, producer. Profi pályafutását a Jacksonsszal kezdte 1979-ben és Michael utolsónak szánt turnéjának, a This Is Itnek a próbáin is ott volt. De játszott Elton Johnnal, George Michaellel, Diana Rosszal, Janet Jacksonnal és Madonnával is. Jelenleg a Cirque du Soleil Immortal című produkciójában vesz részt, amely Michael zenéje köré épül és amelynek nagy sikerű világkörüli turnéja hazánkat és érintette. Az Immoratal január 14-ig Dubaiban tartózkodott, ahol nagy sikert aratott. Moffettet még ezt megelőzően interjúvolta meg a Time Out Dubai weboldal.

Hol vagy most?

Orange County-ban, Kaliforniában. Várom már, hogy Dubaiba mehessek – most megyek oda először.

Mikor találkoztál először a Jacksonsszal?

Először 1979. február 21-én felvételiztem náluk és azt a turnét tavasszal kezdtük. Kockáztattam és 3200 mérföldet vezettem csak azért, hogy kövessem az álmom. Belefutottam a zenei igazgatóba, aki New Orleansból származott, és véletlenül éppen az volt a felvételik utolsó napja. A rendező azt mondta megkéri a szervezőket, hogy hosszabbítsák meg a felvételit, hogy nekem is legyen lehetőségem – két hétig felvételiztettek.

Mikor találkoztál először Michael Jacksonnal?

Amikor elkezdtünk próbálni két nappal a felvételi után ő ott volt. Igazán nagyon udvarias volt velem és azt mondta, hogy a Jackson fivérek mind nagyon jó véleménnyel vannak rólam és a játékomról és azt mondta: „majd meglátjuk”. Nagyon félénk volt – rettenetesen félénk. És mindig udvarias volt, nagyon szerény és nagyon tisztelettudó is. Néhány ember úgy gondolja ez már túlzó volt, de ilyen volt az ő igazi természete: ő egy finom, kedves ember volt, aki mindig nagyon törődött mindenki más érzéseivel.

Az emberek körülötte manipulálták ezt?

Igen, persze. Én is ilyen voltam, amikor először Hollywoodba jöttem, de nem annyira, mint ő. Nekem is fel kellett vennem a páncélt, de Michael számára ez még problémásabb volt. Ne feledd, hogy ő már gyerekként is szupersztár volt – hét vagy nyolc évesen.

Dolgoztál az énekes utolsó turnéján, a This Is It-en is…

Ott voltam a próbákon és a filmben is. A próbák alapján abszolút fenomenális lett volna és a film csak körülbelül 75 százalékát mutatja be annak, amit a közönség látott volna. Volt még néhány hetünk hátra és sok meglepetést titokban tartottunk. Igazán Michael egyik legnagyobb turnéja lett volna. Amióta vele dolgoztam most volt az első alkalom, hogy teljesen újrahangszerelt dalokat.

Ki találta ki az új ötleteket?

Michael és a rendező, Kenny Ortega, valamint Travis Payne (koreográfus) ötleteinek kombinációja volt. De a legtöbb ötletet maga Michael találta ki. Kreatív ember volt.

De sok ember kritizálta a viselkedését…

Könnyű az embereknek kritizálnia Michaelt, amikor sosem jártak az ő cipőjében. Talán te jobb döntéseket hoznál, talán rosszabbakat. Az emberek szeretnek másokat kritizálni. Mindenki kritikus mindenkivel szemben, de azt senki sem szereti, amikor őt kritizálják.

Jonathan "Sugarfoot" Moffett

Jonathan “Sugarfoot” Moffett

Forrás: http://www.timeoutdubai.com/nightlife/features/48323-michael-jacksons-drummer-spills-the-beans