Valamennyi bejegyzés

Hogyan állította az Off the Wall pályára Michael Jacksont?

EBONY.com, 2016. január 27.
Írta: Michael A. Gonzales

OffTheWallMint egyike azoknak, akik úgy gondolják, hogy Michael Jackson mesterműve, az Off the Wall felülmúl mindent, amit később készített, nagyon örültem, amikor arról olvastam, hogy Spike Lee közeljövőben megjelenő dokumentumfilmje ezt az albumot fogja ünnepelni. A kicsit esetlen címmel ellátott (Michael Jackson útja a Motowntól az Off the Wallig) filmet nemrég mutatták be a Sundance filmfesztiválon és február 5-én lesz látható a Showtime televízióban. Emellett a Sony Records február 26-án ismét kiadja a mérföldkőnek számító albumot és a csomag tartalmazni fogja ezt a dokumentumfilmet is.

Lee filmje olyan emberekkel mutat be interjúkat, akik ismerték Jacksont és akik hatással voltak rá, beleértve Quincy Jones-t is, aki a producere lett az Off the Wallnak miután barátságot kötött Jacksonnal a Wiz című film forgatásán, Berry Gordy-t és Stevie Wondert. A filmes olyan emberekkel is beszél, akiket inspiráltak Jackson ugatásai, kiáltásai és tiszta éneke, beleértve a Weekndet, Kobe Bryantot és Misty Copelandot. Jackson 1979 klasszikusa megtestesíti azt amit az alkotók értenek azalatt, amikor azt mondják, hogy azt akarják a művük örök legyen.

Az Off the Wall, amely idén augusztusban lesz 37 éves, a soul, a disco, a pop és a funk gyönyörű fúziója volt, amely képes volt átszelni különféle határvonalakat, beleértve a bőrszínt, az osztályt és az időt (holnap is éppen olyan nagyszerűen hangzik majd, mint több mint három évtizeddel ezelőtt), miközben mindenki szeretni tudja a lepusztult kerületektől a luxus lakónegyedekig. Zeneileg kapcsolódott Afrika anyához (a Workin’ Day and Night nyitó passzusa színtiszta törzsi funk) éppen úgy ahogy Feelgood anyához, aki készen állt a pörgésre minden alkalommal, amikor a Don’t Stop ‘Til You Get Enough felhangzott a klubban.

Amikor ma meghallgatjuk az Off the Wallt az album egyfajta időgép is a fülünknek, amely visszavisz minket abba az időbe, amikor a popnak még nem volt királya, amikor sokan azt gondolták nemsokára vége lesz ennek az egykori gyereksztárnak, akit figyelemreméltóan koraérett tehetsége szupersztárrá tett még mielőtt a pubertás korba lépett volna. Abba a korba, amikor én és minden barátom azzal töltöttük a szombat reggeleket, hogy a Jackson 5ive rajzfilmet néztük és azért könyörögtünk a szüleinknek, hogy vegyenek Super Sugar Crisps-t, hogy leszedhessük a J5 lemezt a gabonapehely dobozáról.

Miközben tisztában voltunk azzal, hogy a Jackson 5 családi együttes volt, számunkra az egész Michaelről szólt. Annyi tehetség szorult barna, édes cukiságába, hogy a kislányok áradoztak a fiúk pedig azt akarták, hogy a testvérük legyen.

1976 bicentenárimi nyarán az unokatestvérem Denise hirtelen bejelentette nekem: „Michael Jackson lejárt lemez” – és nem ő volt az egyetlen, aki így hitte. Befolyásolható 13 éves gyerekként idősebb tinédzser unokatestvéremet használtam barométerként arra, hogy elirányítson milyen menő zenét kellene hallgatnom, így az a bejelentése, hogy Michael Jackson „lejárt” olyan hatalmas ütésként ért, mint egy nagy pofon valami játszótéri kötekedő öklétől.

Szülei pittsburghi otthonának tarka pincéjében ültünk, ugyanazon fával borított falak között, ahol néhány évvel korábban a Jackson 5 debütáló Motown kislemezét, az I Want You Back-et hallgattuk újra és újra és újra. Abban a pincében énekeltük egykor az ABC-t, tátogtunk a Lookin’ Through The Windows-ra a szüleinknek és táncoltuk a robotot, amikor a Dancing Machine (ma is az egyik kedvenc dalom) dübörgött.

Talán Denise 16 évesen úgy érezte, hogy az úgynevezett „rágógumi soul”, amiről a Jacksonok ismertek voltak a Motownnál elért sikereik alatt túl éretlen a számára, így dobta őket látszólag felnőttebb zenei fellángolásokért. Félretolva ezeket az emlékeket kitette új kislemezeit az asztalra: a Brothers Johnson közepes tempójú balladáját a Good to You-t (szerette a basszusgitáros Louis-t), az O’ Jays felnőtt soulját, a Livin’ for the Weekendet, és a White Cherry fehér-fiú funkját, a Play That Funky Music-ot.

Én általában követtem Denise vezetését bármilyen zenei utazást is választott a számunkra, de itt nem tehettem meg, hogy hátat fordítok Michael Jacksonnak. Ő nemcsak egy volt a sok popsztár közül, MJ testvér olyan volt, mint egy családtag. Ugyanazon a nyáron Denise és én TV-t néztünk, amikor a talk show műsorvezető, Mike Douglas bemutatott egy új, testvérekből álló együttest, a Sylverst. Égig érő afrofrizurájukkal és összehangolt lépéseikkel előadták Hot Line című slágerüket. Amikor rájuk néztél nehéz volt nem arra gondolni, hogy ellopták a Jacksonok dolgait.

Ugyanakkor a Jackson fivérek (Jermaine kivételével) elhagyták a Motownt annak reményében, hogy így több alkotói szabadságot kaphatnak. A nevükből kénytelenek voltak elhagyni az 5-öt egykori lemezcégük nyomása miatt, majd 1976-ban kiadták a The Jacksons című lemezüket a CBS Records/Philadelphia Internationalnál.

Noha rajongója voltam a Gamble és Huff produceri munkáját dicsérő első disco dalocskának, az Enjoy Yourselfnek és a parázsló balladának, a Show You the Way to Go-nak, már nehéz volt ismét felizzítani ugyanazt a mániát, amit néhány évvel azelőtt éltem át, amikor bátor édesanyám megküzdött a New York-i hóviharral is azért, hogy elvigyen egy Jackson 5 koncertre a Radio City Music Hallba. Hamarosan én is elengedtem a Jacksonst, amikor az ízlésem a Led Zeppelin és Jimi Hendrix agresszívebb irányába változott meg.

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

A fiatal Michael Jackson Stevie Wonderrel a stúdióban

Évekkel ezelőtt valaki készített egy képet egy fiatal Michael Jacksonról a stúdióban, amint tanulmányozza, hogy mit csinál barátja és mentora, Stevie Wonder a keverőpult mögött. Amint megtudtuk, Michael egy szivacs volt, aki – mint az összes nagy művész – magába tudta szívni a mesterek (James Brown, Sly Stone, Marvin Gaye) tudását és a sajátjává tudta azt tenni. Ugyanúgy ahogy a fiatal MJ Wondert figyelte, biztos vagyok benne, hogy ugyanilyen intenzitással tanulmányozott más zenei zseniket is, akik keresztezték az útját.

Ugyan Michael fivérei lehet, hogy tisztelték őt, mint a falzett-énekes frontemberüket, de amikor végre maguk készíthették a zenéjüket az 1978-as Destiny albumon, több ötletét is megvétózták. Miután kiadták az albumot és a Mike által írt Shake Your Body (Down to the Ground) (amelynek a társproducere öccse, Randy Jackson volt) lett az együttes legnagyobb Motown utáni slágere, úgy döntött, hogy stúdióba vonul, hogy felvegye első szólóalbumát a Forever, Michael óta.

Az Off the Wall felvételei ’78 telén kezdődtek és Jackson a stúdióban volt a következő hét hónapban. Az életrajzíró J. Randy Taraborelli szerint, amikor a család többi része próbált közbeavatkozni Michael kijelentette: „A saját utamat járom. Meg kell érteniük. Ez egyszer.”

Mint tudjuk Jackson persze nem teljesen egyedül csinálta mindezt. Valójában sok segítsége volt. Az, hogy felfogadta Quincy Jones-t (a lemezcég legnagyobb döbbenetére) nem csak arról a kiváló hangzásról szólt, amit a mester elért a stúdióban, hanem arról is, hogy ezáltal elérhetővé vált számára tehetségek garmadája, akikkel Jones kapcsolatban állt. „Soha senki nem mondott nemet Quincy-nek.” – mondta nekem a producer és Q egykori hangmérnöke, Phil Ramone egy interjúban 2007-ben – „Ha felhívott, akkor ott voltál”.

Azokban a napokban, amikor a lemezborító tanulmányozása részét képezte a zenehallgatás élményének az Off the Wall stábja a stúdió isteneinek ki kicsodája volt: a gitáros Phil Upchurch és Larry Carlton, a billentyűs Steve Porcaro és Greg Phillinganes, a szintetizátor specialista George Duke és David Foster, a dalszerző Rod Temperton, az ütőhangszeres Paulinho da Costa, a háttérénekesnő Patti Austin, és az unokatestvérem kedvence Louis Johnson (aki társszerzője volt a Get on the Floornak) basszusgitáron.

Amint MJ sokszor elmondta pályafutása során a választásai nem a bőrszínről vagy fajról szóltak, hanem a tehetségről, így azok a Los Angeles-i stúdió felvételek gyakran úgy néztek ki, mint egy Benetton reklám. De kezdetben a producer szerint Michael félénksége tényező volt. Jones később úgy jellemezte a 20 éves Michaelt, mint „nagyon, nagyon magába forduló, félénk, nem magabiztos. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy nevet tud magának csinálni egyedül. És én sem voltam az.”

1979 nyara nagy évet hozott nekem is és Michael Jacksonnak is. Ő 21 éves lett augusztusban én 16 júniusban. Néhány hónappal korábban Harlemből Baltimore-ba költöztünk. Egy este Monroe Street-i nappalinkban ültem és a Midnight Specialt nézem, amikor hirtelen elkezdődött Jackson első kislemezének, a Don’t Stop ‘Til You Get Enough-nak a videóklipje. Randy, aki ütőshangszeren játszott a felvételen, volt az egyetlen Jackson fivér az albumon.

Hogy megfelelő pop kulturális kontextusba helyezzük a Don’t Stop ‘Til You Get You Enough videóját, ez két évvel az MTV indulása előtt történt és én még soha azelőtt nem láttam videóklipet. De most ott volt a szemeim előtt MJ szmokingban és egyszerre nézett ki kényelmetlenül és a legmenőbb gyerekként az osztályban.

Amint furcsa képeket vetítettek mögé és elkezdődött a pulzáló ritmus (“Fever/ Temperature’s risin’ now”) a dal színtiszta extázisa „megolvaszt, mint egy forró gyertyaviaszt” (“melt like hot candle wax”). Amikor Jackson a refrént énekelte (“Keep on with the force, don’t stop”) néhányan úgy gondolták, hogy a Star Warsra tesz utalást, de szerintem egész egyszerűen önmagáról beszélt. Amint azt hamarosan bebizonyította, ha poplemezek készítéséről volt szó az elkövetkező 1980-as években, akkor ő volt az Erő. A Don’t Stop ‘Til You Get Enough videóklipje giccses volt és forradalmi és a tökéletes reklám a megjelenő albuma számára.

Néhány hónappal később ennek a dalnak az ellenállhatatlan groove-ja csábította a virágmintákkal díszített seggemet a táncparkettre Baltimore menő klubjában az Odell’s-ben, ahol én a ritmus rabszolgájává váltam. Visszatekintve ironikus, hogy ugyanabban az évszakban, amikor fehér rocker fiúk kinyilvánították, hogy „a diszkó szar” és 12 hüvelykes kislemezeket robbantottak fel Chicagóban, Michael Jackson kiadta pályafutása legjobb tánc dalait.

Azon a nyáron egy helyi ifjúsági programnak dolgoztam, akik fiatalokat támogattak a közösségben. A North Avenue-i irodáknak jelentettem kilenc órakor és körülbelül 30 fekete tinédzserrel tisztítottuk az utcákat és sikátorokat. Minden nap seprűkkel és műanyag zsákokkal felszerelkezve indultunk el. Miközben dolgozunk egy rádió mindig szólt és Jackson soullal teli falzettje lett az egész évszak zenéje. Egy forró júliusi reggelen amint sepertük a cigaretta csikkeket és törött üvegeket a DJ a Workin’ Day and Nightot kezdte játszani, ami a mi hivatalos dalunk lett.

Lehetetlen volt váltogatni a soul csatornák között, mint a WEBB vagy a V103 és nem hallani a felpörgető Don’t Stop ‘Til You Get Enough-ot, a Rock with You közepes tempójú boogie-ját vagy a hűtlenség himnuszát, a Girlfriendet, amelyet Paul McCartney írt (aki először 1978-as London Town című albumára vette fel a dalt a Wingsszel). Jackson hangja édesebb volt, mint a cukor a kávémban, de a dal valójában a megcsalásról és becsapásról szól. Az Off the Wallon a Girlfriendet (amelyben a legendás Wah Wah Watson játszik gitáron) a szívszorító szakítós dal a She’s Out of My Life követi, a bolygó egyik legszomorúbb dala.

Miután kisírta magát, Mike visszatér a hangjával lebegni a Moog szintetizátorok lágy hangja fölé (köszönhetően Greg Phillinganesnek) amint a Stevie Wonder által írt hangulatosan briliáns csendes vihar groove, az I Can’t Help It felhangzik. A dalt eredetileg saját mesterműve, az 1976-os Songs in the Key of Life számára írta Wonder. Az It’s the Falling in Love visszavisz minket a mosolygós boldogságba mielőtt MJ ismét visszatér a klubba a fúvósokkal teli Burn This Disco Out-ban. Az 1979 augusztus 10-én kiadott Off the Wallt (néhányak szerint MJ legfeketébb albuma) a kritikusok elismerték és több millió példányban kelt el.

Miután megvettem az albumot a Modern Music lemezboltban Mondawmin Mallban azon a héten barátokkal visszatértünk a bölcsőmbe, készen a boogie-ra, hogy megragadjuk a lelkünket és soha ne engedjük el. Harminc nyárral később, 2009. június 25-én, amikor bejelentették, hogy Michael Jackson halott, a barátommal Patriciával ültem azon a szomorú délutánon, amint letöltötte a kedvenc dalainkat és lejátszotta őket a laptopján. Amikor a címadó dal, az Off the Wall felhangzott egy pillanatra a polcra tettük a bánatunkat és csak jól éreztük magunkat.

A kulturális kritikus Michael A. Gonzales címlapon szereplő cikkeket írt a Vibe, az Uptown, az Essence, az XXL, a Wax Poetics és mások számára. Cikkíró a soulhead.comnál is. Olvasd az írásait a Blackadelic Popnál és kövesd Twitteren a @gonzomike címen.

Forrás: http://www.ebony.com/entertainment-culture/off-the-wall-put-michael-jackson-into-the-stratosphere#axzz3yT1sIxlj

Reklámok

The Christmas Song

A Christmas Song egy klasszikus amerikai karácsonyi dal, amelyet Robert Wells és Mel Tormé írt 1945-ben. Tormé szerint ő és dalszerző társa egy forró nyári napon írta meg a dalt mindössze negyven perc alatt.

Elsőként a Nat King Cole Trio vette fel 1946 elején. Cole ezután még háromszor felvette a dalt különféle módosításokkal. Ezek közül az utolsó, 1961-es az, amely karácsonyi klasszikussá vált az USA-ban.

Ahogy az már a karácsonyi slágerekkel lenni szokott, ezt a dalt is sok más művész felvette a későbbiekben. Megjelent többek között a Jackson 5 1970-es karácsonyi albumán is. Ebben a változatban Jermaine Jackson énekel szólót.

Nat King Cole változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Robert Wells, Mel Tormé
Producer: Hal Davis és a Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/christmas-song/

Have Yourself a Merry Little Christmas

A Have Yourself a Merry Little Christmas című dalt Ralph Blane (zene) és Hugh Martin (szöveg) írta 1943-ban, noha később önéletrajzában Martin azt állította, hogy valójában ő maga egyedül írta mind a zenét, mind a szöveget. A dal részét képezte az 1944-ben Judy Garland főszereplésével készült Meet Me in St. Louis című musicalnek. Martin eredeti szövegét Garland túl komornak találta, ezért mielőtt felvették a filmhez a dalt a színésznő megkérte a szerzőt, hogy módosítson a szövegen és tegye egy kicsit vidámabbá.

Később Frank Sinatra is felvett egy változatot, de neki még a Garland-féle változat sem volt elég vidám, így arra kérte Martint, hogy tovább “vidítson” a szövegen.

Sokan felvették azóta, köztük a Jackson 5 1970-ban. Ez Christmas Albumuk első dala. A J5 változatában a szólót Jermaine Jackson énekli.

Judy Garland változata

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Ralph Blane, Hugh Martin
Producer: Hal Davis & The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/have-yourself-a-merry-little-christmas/

Maybe Tomorrow / I Will Find A Way

maybe tomorrowA Maybe Tomorrow című dalt eredetileg Sammy Davis Jr. számára írta a Motown dalszerző csapata, a Corporation. ám Davisnek valamilyen oknál fogva nem volt ideje felvenni, így a Jackson 5-hoz került.

A vezérvokált az akkor 12 éves Michael Jackson énekli.

Kislemezen 1971 áprilisában adták ki az Egyesült Államokban és 1971 októberében az Egyesült Királyságban, az azonos című album második kislemezeként a Never Can Say Goodbye után.

Az amerikai R&B slágerlistán a harmadik helyig jutott, ám a fő slágerlistán csak a 20. helyig – ez volt a csapat első dala (a karácsonyi kislemezeket leszámítva), amely nem került a slágerlista első három helyének valamelyikére.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1971. február
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

A Maybe Tomorrow kislemez B-oldalára a tempósabb I Will Find A Way című dal került, amelyet szintén a The Corporation szerzett. Ebben a dalban Michael bátyja, Jermaine Jackson énekelte a vezérvokált, mint oly gyakran ebben az időben a B-oldalas dalokban.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation, Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1971. január
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 20
USA – R&B slágerlista: 3.

Eladott példányszám a világon: 1 089 365
Ebből USA: 830 794

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/maybe-tomorrow/

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/i-will-find-a-way/

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Never Can Say Goodbye / She’s Good

never can say goodbyeA Never Can Say Goodbye az első kislemez, amely megjelent a Jackson 5 Maybe Tomorrow című albumáról. 1971. március 16-án adták ki. Az amerikai fő kislemez slágerlistán a második helyig jutott, míg az R&B slágerlistán első lett. A dal a Jackson 5 egyik leghíresebb slágere, amely számos feldolgozást is megért. Szerzője Clifton Davis, producere Hal Davis. A szólót Michael énekli benne.

Michael gyerekkorában az egyik kedvenc Jackson 5 dalának mondta ezt a dalt az I’ll Be There és az ABC mellett. Rajongói körökben terjedő pletykák szerint felnőttkorában ismét felvette, s ez a verzió rajta lett volna a tervezett, de végül ki nem adott Decade 1980-1990 című válogatás albumon, de ezt a pletykát cáfolta Michael egyik közeli munkatársa, Brad Sundberg. Michael nem tervezte J5 dalok felnőttkori kiadását semmilyen formában. Ettől függetlenül állnak rendelkezésünkre felnőttkori verziók – például az 1983-as Motown 25 gálaműsorban is előadta Michael a testvéreivel.

A dal feldolgozásai közül a leghíresebb Gloria Gaynor 1974-es, immár a diszkó láz szellemében készült verziója, amely a kilencedik helyig jutott a amerikai slágerlistán. Ez volt az első Nr. 1. kislemez a Billboard akkor induló Dance/Disco slágerlistáján. Gaynor a debütáló albumát is erről a dalról nevezte el. Egy másik ismertebb feldolgozás a brit Communards együttes verziója 1987-ből.

A dal további feldolgozói a teljesség igénye nélkül: Isaak Hayes, Junior Walker, The Supremes, Smokey Robinson, Yazz, Sheena Easton, Vanessa Williams, Sony & Cher, Westlife, Temptations. Több filmben is felhangzik.

A Flip Wilson showban:

Egy későbbi felvétel: 1974 – Johnny Carson show (a Beatles Let It Be-jével kezdenek):

Írta és komponálta: Clifton Davis
Producer: Hal Davis
Hangszerelte: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards), Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1970. június
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

A kislemez B-oldalára a She’s Good című dal került, amelyben Jermaine énekel szólót. A kislemez verzióban egyedül Jermaine énekel, míg az album verzióban a testvérei éneklik a háttérvokált. Ez a dal is a Maybe Tomorrow albumon jelent meg.

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation, Gene Page, James Carmichael
A felvétel ideje: 1971. január
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Maybe Tomorrow

Stílus: pop, R&B, soul

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
USA – R&B slágerlista: 1.

Eladott példányszám a világon: 2 654 387
Ebből USA: 1 938 675

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/never-can-say-goodbye/

http://www.jackson5abc.com/albums/maybe-tomorrow/she-s-good/

Chris Cadman & Craig Halstead: Michael Jackson – For The Record (2nd edition) (2009)

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)

Christmas Won’t Be the Same This Year

A Christmas Won’t Be the Same This Year a Jackson 5 1970-ben kiadott Jackson 5 Christmas Album című karácsonyi albumának egyik dala. Szerzői Pam Sawyer és Laverne Ware, a szólót Jermaine énekli benne és arról szól, hogy mivel elhagyta a barátnője, így számára szomorú a karácsony.

Kislemezként nem jelent meg.

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Pam Sawyer, Laverne Ware
Producer: Hal Davis és The Corporation (Berry Gordy, Alphonzo Mizell, Freddie Perren, Deke Richards)
Hangszerelte: James Anthony Carmichael
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop, R&B

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/christmas-won-t-be-the-same-this-year/

Someday at Christmas

A Someday at Christmas című dalt eredetileg Stevie Wondernek írta Ron Miller és Bryan Wells. Wonder 1967-ben, 17 éves korában vette fel azt azonos című karácsonyi albumára. Három évvel később, 1970-ben a Motown lemeztársaság újabb gyereksztárjainak, a Jackson 5-nak a karácsonyi albumára is rákerült.

A karácsonyi tematika mellett a dal háború, a szegénység, az egyenlőtlenség és a gyűlölködés ellen foglal állást. Azt fejezi ki, hogy talán egy napon, egy karácsonyon ezek már nem lesznek a Földön.

A Jackson 5 változatban a dal első felében Michael, a másodikban Jermaine énekli a szólót. Kislemezként nem jelent meg.

Az eredeti Stevie Wonder felvétel

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Ron Miller, Bryan Wells
Producer: Hal Davis és The Corporation (Berry Gordy, Alphonzo Mizell, Freddie Perren, Deke Richards)
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop, R&B

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/someday-at-christmas/

Up on the House Top

Az Up on the House Top egy amerikai karácsonyi dal, amelyet Benjamin Hanby szerzett 1864-ben. Ezt a dalt tartják a második legrégebbi nem vallásos témájú amerikai karácsonyi dalnak (az 1857-ben írt Jingle Bells után) és ez az első, amelyik kifejezetten a Télapóról szól.

Azóta számos művész feldolgozta köztük 1970-ben a Jackson 5 is The Jackson 5 Christmas Album című karácsonyi albumán. A Jackson 5 változat szövegét a fiúkra szabták – arról szól, hogy ki mit szeretne karácsonyra: Tito új gitárt, Jackie kosárlabda palánkot, Marlon új cipőt, mert a régit elkoptatta a sok tánccal, Jermaine lányokat akar csókolni, Michael pedig szeretetet és békét szeretne mindenkinek. A szólót Michael énekli, miközben egy-egy sor erejéig bekapcsolódik a szövegben éppen érintett báty. Kislemezként ez a változat nem jelent meg.

A Jackson 5 verzió adatai

Írta és komponálta: Benjamin Hanby
Producer: The Corporation (Berry Gordy, Alphonzo Mizell, Freddie Perren, Deke Richards)
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1970
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studios, Los Angeles, California
Album: Jackson 5 Christmas Album

Stílus: karácsonyi, pop, R&B

Forrás: http://www.jackson5abc.com/albums/christmas-album/up-to-the-housetop/

 

Come and Get It: The Rare Pearls

ComeAndGetItMegjelenés: 2012. augusztus 28.

A felölelt időszak: 1969-1974

Dalok száma: 32

Stílus: pop, R&B, soul

Kiadó: Hip-O Select

.

.

.

 

A Come and Get It: The Rare Pearls a Spotify-on:

Korlátozott számban kiadott csemege a Motown / Jackson 5 / Michael Jackson különlegességek gyűjtőinek. A Hip-O Select lemezcégnél (az Universal Music Group tagja, amely magában foglalja a korábbi Motownt is) jelent meg digitális formában 2012. augusztus 28-án (Michael születésnapján), fizikai formában pedig 2012. szeptember 18-án (ugyanazon a napon, amikor a Bad 25).

A két CD-ből álló gyűjtemény 32 dalt tartalmaz. Összeállítója Deke Richards, a Corporation nevet viselő dalszerző-producer csapat egyik tagja volt. A többség kifejezetten a Jackson 5-nak írt, de korábban ki nem adott dal. Van néhány feldolgozás (Mama Told Me Not to Come – az eredetijét Eric Burdon énekelte 1966-ban; Since I Lost My BabyThe Temptations, 1965; Feelin’ AlrightTraffic, 1968; You Can’t Hurry LoveThe Supremes, 1966; Up on the Roof – The Drifters, 1962), a bónusz dalok pedig korábban már kiadott J5 dalok alternatív változatai: a That’s How Love Is hosszabb változata, mint ami a 2009-ben kiadott I Want You Back! Unreleased Masters című albumon megjelent, az If I Have To Move a Mountain hosszabb változata, mint ami a csapat 1972-es Lookin’ Through the Windows című albumán megjelent, valamint a Mama’s Pearl demó változata, aminek Guess Who’s Making Whoopee volt az eredeti címe.

A legtöbb dal 1970-72 körüli felvétel, de van néhány későbbről is, amikor Michael hangja már változóban van vagy megváltozott. Több dalban pedig nem Michael énekel szólót, hanem Jermaine, vagy a többi testvér. A dalok többsége nyugodtan felfért volna a Jackson 5 albumaira, vagy akár sláger kislemez is lehetett volna, úgyhogy a gyűjtemény egy igazán jó albumot alkot.

A csomagolás is igényes: a doboz 2 CD-n kívül tartalmaz egy 31 oldalas kis könyvecskét, valamint egy bónusz vinyl kislemezt, amely azt a korszakot idézi, amikor ezek a felvételek készültek. A kislemez A oldalán az If The Shoe Don’t Fit, a B oldalán pedig a Feelin’ Alright található. (Lásd az alábbi videóban!)

A kiadványon szereplő dalok listája:

1. CD

Ssz. Dal Dalszerző Producer A felvétel ideje
1. (We’re The) Music Makers A. Ross, T. Gibbs Hal Davis Ismeretlen
2. If The Shoe Don’t Fit Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1970-1971
3. Come And Get It (Love’s On The Fire) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell The Corporation 1970
4. I Got A Sure Thing William Bell, Booker T. Jones Bobby Taylor, Deke Richards 1970
5. After You Leave Girl Bobby Taylor Bobby Taylor 1969 július
6. Mama Told Me Not To Come Randy Newman The Corporation 1970 nyara
7. Iddinit The Corporation Deke Richards 1970 nyara
8. Since I Lost My Baby William “Smokey” Robinson, Warren Moore Bobby Taylor 1969 augusztus
9. Keep An Eye Nickolas Ashford, Valerie Simpson Hal Davis 1970 január
10. Movin’ Jackie DeShannon, Jimmy Holiday, Randy Myers Hal Davis 1970
11. Feelin’ Alright (stúdió verzió) Dave Mason The Corporation 1971
12. You Better Watch Out Bonnie LeGrande, Lorraine Durham Hal Davis, Deke Richards 1971 október
13. I’m Your Sunny One (He’s My Sunny Boy) William “Smokey” Robinson Hal Davis 1969-1970
14. Someone’s Standing In My Love Light Kathy Wakefield, Annette Tucker Hal Davis, Deke Richards 1971 január

2. CD

Ssz. Dal Dalszerző Producer A felvétel ideje
1. If You Want Heaven Kathy Wakefield, Annette Tucker Hal Davis, Deke Richards 1971 február
2. You Can’t Hurry Love Brian Holland, Lamont Dozier, Edward Holland Jr. Hal Davis, Deke Richards 1971 október
3. Keep Off The Grass Deke Richards Deke Richards 1972
4. Going My Way Donald Daniels, Theresa McFaddin, Richard Hutch Willie Hutch 1972 február-március
5. Makin’ Life A Little Easier For You Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1972 március
6. Up On The Roof Gerry Goffin, Carole King The Corporation 1972 március
7. If I Can’t Nobody Can Freddie Perren, Christine Yarian Freddie Perren, Fonce Mizell 1972 november
8. Our Love Deke Richards Deke Richards 1972-1973
9. I Can’t Get Enough Of You Eddie Horan Hal Davis, Deke Richards 1973 december
10. Cupid Clay Drayton, Tamy Smith Hal Davis 1974 január
11. Let’s Go Back To Day One Patrice Holloway, Gloria Jones Hal Davis 1972 április, 1973 június
12. Would Ya Would Ya Baby Freddie Perren Freddie Perren, Fonce Mizell 1972 december
13. Love Trip Jack Perricone, Doug McClure Hal Davis 1973 március
14. Label Me Love Clay McMurray, John Glover, James Dean Clay McMurray 1973 május
15. Jumbo Sam Mel Larson, Jerry Marcellino, Don Fenceton Mel Larson, Jerry Marcellino 1973 február-március
Bónusz dalok
16. That’s How Love Is (eredeti teljes verzió) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell The Corporation 1970
17. If I Have To Move A Mountain (eredeti teljes verzió) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation
18. Mama’s Pearl demó (“Guess Who’s Making Whoopee”) Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1970 nyara-ősze

Vinyl kislemez

Oldal Dal Dalszerző Producer A felvétel ideje
A If The Shoe Don’t Fit Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Berry Gordy The Corporation 1970-1971
B Feelin’ Alright (stúdió verzió) Dave Mason The Corporation 1971

Megjegyzés: A Corporationt Deke Richards, Freddie Perren, Alphonzo Mizell és Berry Gordy alkotta.

Mama’s Pearl / Darling Dear

Mama'sPearlA Mama’s Pearl a második kislemez a Jackson 5 Third Album című albumáról. 1971. január 7-én adták ki. A korai Jackson 5 slágerek többségéhez hasonlóan, ezt a dalt is a Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards) szerezte, illetve a produceri munkákat és a hangszerelést is ők látták el. A formula és a stílus ugyanaz volt, mint a csapat első három slágerénél, az I Want You Backnél, az ABC-nél és a The Love You Save-nél.  A vezérvokált Michael viszi, míg Jermaine és Jackie felelget neki.

A karácsonyi kislemezektől eltekintve ez volt az első olyan J5 kislemez, amelyik nem lett Nr. 1 – “csak” a második helyig jutott a Billboardon. A dolognak az az iróniája, hogy az első hely megszerzésében a fehér bőrű családi együttes, az Osmonds One Bad Apple című dala akadályozta meg a Mama’s Pearlt, amely nem is titkoltan a J5 népszerű stílusát igyekezett koppintani és amelyet egyébként eredetileg a J5-nak szántak a szerzői, de Berry Gordy-nak nem kellett. Az Osmondsnak ez volt az első és egyetlen Nr. 1. slágere. Bővebben olvashatsz az Osmondsról ebben a bejegyzésben és itt meghallgathatod a One Bad Apple-t is. Az Egyesült Királyságban ez volt az első J5 kislemez (a karácsonyiaktól eltekintve), amely nem került be az első tízbe – csak a 25. helyig jutott.

A Mama’s Pearl eredeti címe Guess Who’s Making Whoopee volt, de aztán átírták a szövegét, hogy jobban megfeleljen Michael fiatal korának. A Guess Who’s Making Whoopee demó megjelent a Jackson 5 korábban ki nem adott felvételeit tartalmazó 2012-es Come and Get It: The Rare Pearls című albumon.

A Mama’s Pearl stúdió változata:

A Mama’s Pearl demója, a Guess Who’s Making Whoopee:

Írta és komponálta: The Corporation (Berry Gordy, Freddie Perren, Alphonzo Mizell, Deke Richards)
Producer: The Corporation
Hangszerelte: The Corporation
A felvétel ideje: 1970. július
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia
Album: Third Album

Stílus: pop, R&B, soul

A Mama’s Pearl kislemez B oldalára a Darling Dear című dal került fel. Ezt a dalt Berry Gordy két testvére, George és Robert Gordy, valamint Allen Story írta. A producere George Gordy volt. A Darling Dear is a Third Albumon található. Hangszeren a Funk Brothers játszik a felvételen. Az ő részeiket a Motown detroiti stúdiójában vették fel, míg a vokált a J5-al a Los Angeles-i stúdióban. Ebben a dalban is Michael énekel szólót.

Írta és komponálta: George Gordy, Robert Gordy, Allen Story
Producer: George Gordy
A felvétel ideje: 1970. május 24.
A felvétel helyszíne: Motown Recording Studio, Los Angeles, Kalifornia (ének), Motown’s Hitsville Studio, Detroit, Michigan (hangszerek)
Album: Third Album

Stílus: pop, R&B, soul

Legjobb helyezése a fontosabb slágerlistákon:

USA: 2.
USA – R&B slágerlista: 2.
Egyesült Királyság: 25.

Eladott példányszám a világon: 2 387 569
Ebből USA: 1 887 959

Források:

http://www.jackson5abc.com/albums/third-album/mama-s-pearl/

http://www.jackson5abc.com/albums/third-album/darling-dear/

Craig Halstead: Michael, Janet & The Jackson Family – All The Top 40 Hits (2013)